Bakonygyirót 185 lakosú község a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén Zirctől északnyugatra, 26 kilométerre fekszik. A község eredete a XIII. századig nyúlik vissza. A török dúlás miatt elnéptelenedett falut 1714-ben ausztriai jobbágyokkal telepítették be.
A római katolikus temploma 1716-ban épült, a szentélye középkori eredetű.
Jelentős idegenforgalmi nevezetessége a sváb pincesor.

Bakonypéterd 272 lakosú község a 82-es főközlekedési út és a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén Pannonhalmától 14 kilométerre, délkeletre fekszik a Bakony és a Kisalföld találkozásánál.
Nevezetességei: az I. és II. világháborús hősi halottainak emlékműve egy kis kápolnával közös kertben, és a római katolikus temploma.

Bakonyszentlászló 2037 lakosú község az Északi-Bakonyban a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén, Zirctől északnyugatra 15 kilométerre fekszik. A helység alapítása az oklevelek tanúsága szerint Szent László király nevéhez fűződik. Bakonyszentlászló gyógyforrását a XVIII. századtól kezdve napjainkig használják.
A római katolikus „Kerek” templomot 1779-ben építette Esterházy Pál. Homlokzata tornyatlan, csak oldalt van egy kis fatornyocskája. A görög kereszt alaprajzú templomot kupola fedi. A főoltár, a szószék és a gyóntatószék XVIII. századi barokk munkák.
Az evangélikus templom XIII. századi, román kori templom maradványaira épült 1800 körül. Homlokzatán hegyes sisakú, zömök torony emelkedik, szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. Főbejáratának lépcsőjén tárták fel a román kori templom kapubélletének töredékét.
Jelentős emléke az Esterházy-kastély és kastélypark a kénes forrásáról.
A Kőpince-barlang a község határában található, mely a hagyomány szerint a bakonyi betyár Savanyó Józsi tanyája volt.

Écs 1748 lakosú község a 82-es főközlekedési út és a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén, Pannonhalmától 3 kilométerre, északnyugatra fekszik. A kelták óta folyamatosan lakott. Első írásos említése Esu, Echu néven 1172-ből való. A középkorban a pálosok, johanniták és a győri székeskáptalan birtokolták. Az 1600-as évek elején elpusztult, de a község később újra életre kelt. 1809-ben átvonultak  itt a francia hadak, ezt bizonyítják a dézsmapince homokköveiben fennmaradt francia feliratok.
A műemlék jellegű római katolikus temploma XI. századi, középkori eredetű, átépítve a XVIII. században. A XIX. század végi átalakítás során a boltíves hajó helyett síkmennyezetet kapott, klasszicista stílusú tetővel, ami az egész épületnek sajátos eklektikus jelleget kölcsönöz. A szentély félköríves záródású. A külső falfelületen középkori falmaradványokat és néhány eredeti román kori ablakot tettek láthatóvá a restaurátorok. A torony az eredetiről mintázott hagymakupolát kapott 1983-ban. Berendezése: barokk oltár (az oltárkép azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent István király felajánlja koronáját Szűz Máriának), a díszes szószéken (1800) a négy evangélista festménye látható, a bejárattól jobbra Szent Antal kápolnája található. A templomot 1992-ben újították fel.
Az I. és II. Világháborús hősi emlékmű 1921-ben készült. Díszes talapzaton faragott kőszobrok helyezkednek el. Megtalálható: Fő u., a templomtól 50 méterre, a főközlekedési út mellett.
A kőkereszt 1886-ban készült, talapzatán Máriával, kerítéssel körbevéve.
1913-ban készült a Mária-oszlop. Kétdomborműves oszloppal díszített széles talapzaton kisméretű Mária-szobor áll.
Az 1922-ben készült a Harangláb, mely az Öreg utca közelében lévő dombon  található. A harangját az I. világháború emlékére készítették. Mellette fakereszt áll.
Az Öreg utcában és a Kistényő utcában több nádfedeles, gondozott népi lakóház látható. Az Öreg utca végén nádfedeles népi lakóház található, vele szemben 1891-ben készült kőkereszt, lábánál Mária-szoborral.
A község nyugati határában, dombok között találjuk a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Rt. 1984-ben épült próbapályáját. A Rába Ringnek nevezett 90 hektáros impozáns létesítményen 1990-től nemzetközi autóversenyeket rendeznek.

Fenyőfő 161 lakosú község Zirctől 31 kilométerre, északnyugatra az északi Bakony, Európában egyedülálló homoki ősfenyvesének közepén, természetvédelmi területén fekszik. Oklevelek a falut először 1230-ban említik. Ma a vadászok paradicsoma, erdőségeiben nagyvadak tanyáznak. Felkeresésre érdemes az 575 hektáros ősfenyves és az ősborókás.
A római katolikus templom román kori alapokon 1771-ben, barokk stílusban épült.
A falu közelében található Közép-Európa egyetlen homoki ősfenyvese.

Győrasszonyfa 510 lakosú község a 82-es főközlekedési út és a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén fekszik. Az újabb kőkorból, a vaskorból és a római időkből is tártak fel leleteket. Okiratok először 1150-ben említik „Villa Ahchyn” néven. A XIV. században lesz a község neve Asszonyfa, illetve Asszonyfalva. A török rombolás üres pusztává teszi. A XVII. század végén éled újjá a falu. 1908-ban kapta a település a Győrasszonyfa nevet.
A római katolikus temploma 1793-ban épült.

Győrság 1460 lakosú sokorói község Pannonhalmától 3 kilométerre, északra fekszik. Oklevelek először 1153-ban említik a települést. Villa-Ságh a győri vár földje. Kisfalu és Kis-Ságh a szentmártoni apátság birtoka volt. Később a falu Török Bálint, majd az Esterházyak kezére került. A Rákóczi-szabadságharc alatt a község elpusztult. Az 1848-49-es szabadságharc alatt is sokat szenvedett a falu. 1908-ban kapta a Győrság nevet.
A műemlék jellegű Szent Anna római katolikus templom Árpád-kori kápolna romjain épült 1748-ban. Homlokzati toronnyal, síkmennyezetes hajóval, átépítve és kibővítve 1880-ban. Barokk főoltár (Szent Annát ábrázolja a szüleivel). Díszes keresztelőkúttal, a Sági Madonna hársfából, népi faragással készített színes faszobrával büszkélkedhet még a templom. 1910-ben toronnyal látták el és felújították.
Az Uraság-hegyi pincesoron 24 pince látható homokkőbe vájva az út mindkét oldalán. Egy másik Pincesoron 18 homokkőbe vájt pince található.
A harangláb protestánsoké volt 1964-ig, felújítva 1986-ban.
A Noszkay-kopjafát 1987-ben állították Győrság elhunyt patrónusa tiszteletére.
A központi településtől északkeletre található Sághalomalja, felette emelkedik: Ság-halom. A környező síkságból kiemelkedő halom tetejéről szép a kilátás a környékre, oldalában szőlőföldek. A Ság-halom tetején lévő Franciakőt, a franciák helyezték el 1809-ben a napóleoni harcok idején.

Lázi 638 lakosú község a 13-as/Tatabánya-Pápa/ vasútvonal mentén, Pannonhalmától 13 kilométerre, délre fekszik. Neve - amit XI. századi adat is igazol - a “láz” szóból származik, ami szláv eredetű : kaszálót, erdei tisztást jelent.
A római katolikus temploma 1765-ben épült.

Nyalka 422 lakosú község Pannonhalmától 3 kilométerre, keletre fekszik. Szent István 1001-es oklevelében szerepel először mint a Szent Benedek Rendnek adott birtok, neve akkoriban Himed. A XIII. században Nilaka vagy Nyeka népes, nagy falu, a szőlőművelők mellett a pannonhalmi apátságot kiszolgáló iparosok lakják. A török uralom után visszakerült a bencés rend tulajdonába.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk épület XVIII. századi része az 1872-es újjáépítéskor kereszthajó lett. Berendezése: három empire stílusú vörösmárvány oltár és szószék, melynek szobordísze, Jézus és az evangélisták, a pannonhalmi székesegyházból származik. A főoltárt 4 szobor díszíti, a főoltárkép Szűz Mária születését ábrázolja 1872-ben készült.
A Kossuth utcában és az Arany János utcában műemlék jellegű népi lakóházak találhatók.

Pannonhalma 3911 lakosú város a 82-es főközlekedési út és a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén fekszik. Történelme Árpád idejére, 896-ra vezethető vissza. 996-ban Géza fejedelem rakta le a Szent Márton monostor és templom alapjait, de Pannonhalma a létét Szent István királynak köszönheti. 2000. július 1-jétől város.
A műemlék bencés főapátság és templom  eredetijét, a X-XIII. századi román kori épületet gótikus stílusban alakították át 1486-ban, majd a XVI. században bővítették. Legszebb és legértékesebb építészeti részletei ebből a korból maradtak ránk. A török idők dúlásai nyomán a XVIII. század első felében jelentősen átépítették, barokkizálták. A messzire látszó, jellegzetes templomépület mai külsejét a XIX. századi, klasszicista stílusú építkezések határozzák meg. A nyugati, impozáns homlokzat, középen az    55 méter magas toronyépülettel és főkönyvtárral 1824-1836 között épült, Packh János és Engel Ferenc tervei szerint. A torony homlokzatán látható nagyméretű, aranyozott, festett üvegekből álló szép mozaikképet Róth Miksa készítette 1909-ben, témája: Pannonhalma kettős alapítása. A bazilika stílusú templom téglalap alakú, kelet-nyugati fekvésű, hosszúkás elrendeződésű. Az oszlopsorok fő- és mellékhajókra tagolják, s a főhajó annyira a mellékhajók fölé emelkedik, hogy az oldalablakokon közvetlen világítást kap. A XV. században épültek az északi oldalkápolnák. Egyedülálló érték a cseppkőboltozatos Szent Benedek-kápolna és a Szűz Mária-kápolna szépen faragott reneszánsz kapuja. A szentély csillag alakú, hálóboltozatos. A templom berendezési tárgyait a XIX. század hatvanas, hetvenes éveiből származnak. A márvány főoltár és a szószék a soproni Stornó Ferenc tervei szerint készültek. A szentély alatt húzódó altemplom majdnem teljesen eredetiben maradt fenn a XIII. századból. A kora gótika mesterműve. Figyelemre méltó az oszlopfők, gyámkövek és zárókövek díszítése. Mindegyiken más kőfaragás látható. A déli oldalról vezet ki a díszkapu (porta speciosa) a monostor középkori részeibe, így a templomhoz közvetlenül kapcsolódó kerengőbe. A gyönyörű későromán kapukompozíció levélindás ívei öt-öt kettős oszlopon emelkednek, az oszlopfők díszesen faragottak. A késő gótikus kolostorépítészet értékes emléke az 1480-as években épült, bordákkal és gyámkövekkel díszített kerengő. A gyámköveken ember-, állat- és növényfigurákat láthatunk, melyek a bűnöket és az erényeket szimbolikusan ábrázolják. A kerengőből összekötő folyosó vezet az “újabb” monostorépületbe (1734-1832), melynek különleges szépségű látnivalója az 1734-ben épült barokk ebédlő. A körbezárt udvarban a 11 méter mély középkori ciszterna és a napóra érdemel figyelmet. A toronyépítmény klasszicista stílusa cseng vissza az északnyugati sarkon erősen kiugró, 1824-27 között épült műemlék könyvtárépület homlokzatán is. A hatalmas méretű empire stílusú könyvtártermet 36 márványozott jón faoszlop futja körbe. Ezek tartják a faragott karzatot, míg a falat 150 faragott cseresznyefa szekrény takarja. A mennyezet falképén (1830) Minerva, a tudomány istenasszonya trónol az Olümposz felhőiben. Szürkével festett képek ábrázolják az ókor nagy bölcselőit, íróit, költőit, valamint a magyar történelem, irodalom és tudomány nagyságait. További műemlék a XVIII. századi főapáti épületszárny és a többi kolostor-épületszárny. A felsorolt épületeket a magas középkori várfal fogja közre, a szárnyakat belső udvarok bontják meg. A déli falra épített gimnázium és nevelőotthon 1939-43-ból származik. Az Arborétum természetvédelmi terület, főapátsági park, parkerdő. A főapátság parkjában műemlék jellegű kerti ház centrális manzárdtetővel barokk stílusban, a XVIII. században épült. A Milleniumi emlékmű (1896). Az apátságtól délre elhelyezkedő mesterségesen megmagasított dombon látható, klasszicizáló homlokzatú, kerek kupolás épület. Bejáratát négy oszlopon nyugvó timpanon uralja, melyben Bezerédj Gyula szobrászművész „Életünket a hazáért” jelképes domborműve helyezkedik el. Kupolájában Aba Novák Vilmos freskói.
A Nagyboldogasszony-kápolna az egykori tarisznyavár helyén épült barokk (XVIII. század), majd romantikus stílusban megújítva 1865-ben. Kis harangtoronnyal, a homlokzat szélein barokk vázákkal, üres homlokzati falfülkékkel készült, belsejét diadalív választja el a szentélytől. A barokk fő- és mellékoltárokat Dorffmeister István készítette 1786-ban. A főoltárkép Szűz Mária mennybevitelét ábrázolja. Szószéke klasszicista stílusú. 1724 óta a helyi bencések temetkezőhelye. Kis dombon áll, melyre lépcsősor vezet fel.
A műemlék jellegű pannonhalmi Kálvária épült 1720-24 között, mai helyén 1896 óta áll. A kőből faragott szoborcsoport témája: Krisztus a kereszten; Mária és Szent János szobraival. Kilátótorony: a dombvonulat déli folytatásaként, jelzett turistaúton, néhány száz méter után érjük el a fából épült kilátót. Tetejéről szép panorámában gyönyörködhetünk.
A római katolikus templom. XII. századi eredetű,1734-ben és 1880-ban átalakítva, az 1960-as években teljesen átépítve.
A majorsági épületegyüttes, volt apátsági majorság (műemlék jellegű), barokk, XVIII. század közepe.
Iroda és lakóház udvarán és egyes épületrészeiben a Mezőgazdasági, Borászati, Termelő és Kereskedő Szövetkezet rendezkedett be. A szövetkezet a hegy gyomrába vájt nagy kiterjedésű pincerendszerrel rendelkezik.
A műemlék jellegű volt apátsági magtár a majorsági épülettel szembeni emeletes téglaépület.
A Zászlótartó-emlékmű 1940-ben készült fákkal borított, parkosított háromszög alakú téren látható. Tégla talapzaton kovácsoltvas zászlótartó magasodik, csúcsán kereszttel, talapzatán díszes kiképzéssel. Felirata: „Isten, áldd meg a magyart!”. Zászlós István szobrászművész és Schima Bandi iparművész alkotása.
A műemlék jellegű volt Szent Vince zárda, barokk épület, a XVIII. századból.
A téglagyár területén töltötte utolsó éjszakáját 1944 novemberében Radnóti Miklós költő. A felépített kemencében őt ábrázolja a fekvő bronzszobor, arcán az erőltetett menet gyötrelmeit, az igazságtalan meghurcolás kínjait hirdető vonásokkal (Meszlényi János szobrászművész alkotása - 1983).

Pázmándfalu 903 lakosú község Pannonhalmától 4 kilométerre, északkeletre fekszik. 1240-ben említi először az Albeus-féle birtokjegyzék.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban 1753-ban épült. A homlokzatból előreugró, órapárkányos tornya 1779-ben épült. Berendezése: 1753-ban készült rokokó tabernákulum főoltár, barokk Szent András képpel; barokk mellékoltárok díszes oszlopokkal és szentek szobraival; barokk szószék képekkel. Síkmennyezetes templom. A falán körbefutó színes üvegablakok szenteket ábrázolnak.
A műemlék jellegű református templom késő barokk stílusú 1784-ben, tornyát 1835-ben építették. 1870-ben felújították. Berendezése: falazott szószékoltár (1790) az oldalfalon, felette fából faragott „korona”; orgona és padok (1800 körül).
Nádfedeles népi lakóházak találhatók a Kertalja utcában.
A község neves szülöttének, Pázmándi Horvát Endre (1778-1839), az “Árpád” koszorús költőjének lakása. A ház falán emléktábla látható.

Ravazd 1185 lakosú község a 82-es főközlekedési út mentén, Pannonhalmától délkeletre, 4 kilométerre fekszik. 1093-ban Szent László a szent-mártoni apátságnak adományozta. Egykori lakói szőlőművesek és kádárok voltak.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban 1774-ben épült. Empire stílusú mai alakját 1827-ben nyerte. Berendezése: az úgynevezett Frigyláda-főoltár 1780-ból; a szép, domborműves szószék, melyet Krisztus és a négy evangélista domborműve díszít, a XIX. század elejéről; a Szent Villebald-oltár képe, Schöfft József alkotása,1841-ből; vörösmárvány keresztelőkút. Előtte kőkereszt (1903): lépcsőkön elhelyezkedő magas talapzaton feszület áll, lábánál Mária-szoborral.
A műemlék jellegű négyzetes alaprajzú barokk Béla-kút a XVIII. század közepén épült. A kútház a Pannónia-forrás foglalata, falában márványtábla utal a kúttal kapcsolatos legendára. IV. Béla 1241-ben a tatárok elől menekülve megpihent a forrásnál és ivott annak vizéből. Az épület boltívében festmény látható, amely a koldussal köpenyét megosztó Szent Mártont ábrázolja.
A Béla-kúttal áttellenben fekvő dombon áll a Szent Villebald-emlékkereszt, mely arra emlékeztet, hogy valamikor itt volt a Szent-Villebald temploma.

Románd 325 lakosú község a 13-as/Pápa-Tatabánya/ vasútvonal mentén, Pannonhalmától 14 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Sikátor 334 lakosú község Veszprémvarsánytól 2 kilométerre, északkeletre fekszik. A helységet először 1392-ben jegyezték fel Sykator néven. Neve latin eredetű, szűk utcát, utat, szőlők közötti „vakutat” jelent. A középkorban a cseszneki uradalom tartozéka. A török a községet 1542-ben elpusztítja, majd 1720 után a kis számú őslakosság és az új telepesek építik újjá.
A római katolikus temploma a XVII. század második felében épült.

Táp 709 lakosú község Pannonhalmától délkeletre, 8 kilométerre fekszik. Első írásos emléke 1237-ből származik, melyben Tapan néven szerepel. A XIII. századtól királyi lovászok, a szentmártoni apát és az Apor nemzetség faluja. Tápot a törökök elfoglalták és feldúlták. A XVII. században az Esterházyak kezére került, ők a jobbágyfelszabadításig birtokolták.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban 1764-ben építették, Fellner Jakab műve, jelenlegi formájában erősen átépítve. A homlokzatból előreugró tornyát lapos gúlasisak fedi. A szentély hátsó fala kívülről hornyolt, kosáríves kiképzésű. Hajója háromboltszakaszos, a szentélyt kupola fedi. A szép barokk főoltárt szentek szobrai és Esterházy Mór címere díszíti, míg a barokk szószék Mózes és Áron szobrával 1750 körül készült. Felújítása 1993-ban történt. A templom alatt kripta húzódik.
A református templom, szintén barokk stílusban épült 1784-85 között. Homlokzat előtti tornya 1827-ben épült. Hajója síkmennyezetes, szentélye egyenes záródású. Vörösmárvány keresztelőkútja van (1926). A karzatokat vörösmárvány utánzatú oszlopok tartják.
A községben műemlék jellegű, faluképi jelentőségű népi lakóházak találhatóak a Győri utcából a tápi dombra felvezető Hegysor utcában egymás mellett. A házak döngölt falú nádtetős épületek. A tápi szőlőhegy oldalában, szinte a falu központjából kiindulva találjuk a Hegysor utca házait. Népi építészeti értéke elsősorban azért egyedülálló országos szinten is, mert szinte egy egész házsor maradt fenn szoros egységben, megőrizve a Sokorói-dombság falvaira jellemző XVIII. századi zsellértelepítések emlékét. A védett műemléki együttes legkorábbi tagja 1792-ben, a legfiatalabb pedig a XIX. század közepén épült. A házak, a környék falvainak korabeli építőgyakorlata alapján, itt is a táj adottságainak megfelelően épültek a parányi zsellértelkeken. Valamennyi döngölt falakkal, a domboldalból kitermelt anyagból készült, apró ablakokkal, nyitott tornáccal. Tetőszékük ágasfás-szelemenes, oromzatuk fűrészelt deszka, fedésük zsupp és nád. Az épületek szoba + konyha + kamra elrendezésűek, de van közöttük kétszobás lakóház is.
A tájháznak berendezett 11. számú ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű, nádfedésű épületet 1851-ben emelték. Hármas elrendezésével (első vagy „tiszta szoba”; hátulsó szoba; középütt a szabadkéményes konyha) híven tükrözi a magyar falvak évszázadokon át szokásos építkezési módját. Jól megfigyelhető a paraszti leleményesség és szépérzék, ahogy a rendelkezésre álló mázas kályhákat és pártázatot a meszelt falazattal egyesíti. A berendezett épület nagyszerűen mutatja be a nagy létszámú zsellércsalád életkörülményeit, lakáskultúráját. Eredeti környezetben találjuk itt a mindennapos használati tárgyakat, bútorokat és olyan benyomásunk támad, mintha a régmúltba csöppentünk volna vissza néhány pillanatra. A famunka szerelmesei ki ne hagyják a hidast, amely a házzal szemközt áll.

Tápszentmiklós 952 lakosú község Pannonhalmától 11 kilométerre, délkeletre fekszik.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban 1768-ban épült. A Fellner Jakab által építtetett templom homlokzatból kiugró zsindelysisakos toronnyal rendelkezik. A bejárati kapujának kerete vörösmárványból készült, hajója háromszakaszos. Berendezése: 1770 körüli oszlopos, barokk főoltár, rokokó szószék.
A református templom. 1835-ben épült, hatalmas bádogsisakos toronnyal.

Tarjánpuszta 379 lakosú község, Pannonhalmától 5 kilométerre, délre fekszik. 1086-ban említik először mint apátsági tulajdont. A tatárdúlás után 2-3 községből alakult újjá. A XVIII. századtól gazdag apátsági birtokként szerepelt. 1992. január 1-je óta önálló, előtte Ravazdhoz tartozott.

Veszprémvarsány 1032 lakosú község a 82-es főközlekedési út valamint a 11-es/Győr-Veszprém/, és a 13-as/Pápa-Tatabánya/ vasútvonal mentén, Zirctől 23 kilométerre, északra fekszik. A település a pannonhalmi bencés főapátság egyik legnagyobb jobbágyfaluja volt a középkorban.
A Kéttornyú római katolikus templomát Somogyi Dániel főapát építette 1785-ben. Vörösmárvány kapuján bencés címer látható.