Almásháza 57 lakosú község a 76-os főközlekedési út mellett Zalaegerszegtől 20 kilométerre, keletre fekszik. A község első említése 1198-ban Almas. A mai elnevezést 1513 óta használják. A községet említő XII. századi oklevél tanúsága szerint azt Lőrinc ispán a szentgotthárdi ciszterci apátságnak adományozta. A település még 1593-ban is az apátság tulajdonában volt. Középkori plébániája a mai temető helyén állhatott, feltételezések szerint a törökök pusztították el. A 76-os útról megközelíthető festői környezetű községben nincs átmenő forgalom, ezért levegője nagyon tiszta.
A mai kápolna 1908-ban a hívek támogatásával épült, a kápolna előtti kőkereszt 1864-ből való.

Batyk 430 lakosú község a 24-es/Zalabér-Batyk-Zalaszentgót/ és a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Bóba/ vasútvonalak mentén, Zalaszentgóttól 8 kilométerre, északra fekszik. Első említése 1251-ben: Bogk. A törökök elől az itt élők a “csapói sűrűbe” menekültek, ám a környék csodás adottságai megtartották a települést. Három patak is táplálja a község határában a Zalát, a vizek között természetvédelmi terület húzódik, ahol kockás kotuliliom virít.
A falu temploma műemlék jellegű, kertjét 1835-ből való kőkereszt díszíti.

Döbröce 97 lakosú község Zalaszentgróttól 11 kilométerre, keletre fekszik. Az első írásos említés 1542-ben: Debrecze. Közszói jelentése: völgy. A falukép egységes, a házak többsége régi paraszt porta, a Kovácsi-hegy övezte szőlőhegyekről gyönyörű kilátás nyílik Sümeg felé a Marcal völgyére. Itt dolgozik Lenorics Lajos népi fafaragó mindenkit szívesen lát, aki érdeklődik művészete iránt a harangláb tövében lévő portáján.

Dötk 25 lakosú község Zalaszentgróttól 12 kilométerre, nyugatra fekszik. A település első említése 1332/1337-ben: Dudk. A település népszerű a külföldiek körében, több lakóházat felújítottak eredeti formájában, hétvégi házzá alakítottak át. A falu képe híven tükrözi a régi népi építészet szépségeit. A közeli Dabronyi tavak hármas tórendszere a horgászok, a természet szerelmeseinek paradicsoma.

Kallósd 116 lakosú község, Zalaszentgóttól 10 kilométerre fekszik. A települést 1260-ban Kiskolusd, Kolus alakban jelölik. Nevének eredete bizonytalan, esetleg szláv eredetű. A Zala megye észak-keleti részében, szelíd dombok között megbúvó falucska lakói elsősorban mezőgazdasági tevékenységből élnek.
Körtemploma 8 méter belső átmérőjű, 1260 körül, román stílusban épített, Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus templom, mely a község ma is használt temetőjében áll a falu mellett. A XIX. században faépítménnyel bővítették. A magyar középkori kerek templomok közül az egyik legszebb. Belsejében csúcsíves ülőfülkék, a fából épített karzatra a falba épített lépcsőn lehet feljutni.

Kehidakustány 1101 lakosú község Keszthelytől 25 kilométerre, északnyugatra. 1232-ben itt jöttek össze a zalai szerviensek, hogy ítélkezzenek egy birtokperben, s ez az oklevél a köznemesség területi csoportosulásának legkorábbi dokumentuma, a nemesi megye kialakulásának első emléke. A településről 1322-ből Kedhyda alakban találunk említést. Az elnevezés a Ketüd személynév és a -hida összetétele. Kustan településnévről 1275-ből maradt ránk adat. Török eredetű személynévből keletkezett magyar helységnév. Mai elnevezését 1977-től használja a Zala folyó két partján, szőlőkkel és erdőkkel borított dombok között fekvő község.
Deák Ferenc kúriájaként ismert épületet a XVIII. század végén építette a Zala vármegyében jelentős szerepet játszó Hertelendy család, s örökség útján jutott Deák Ferenc édesapjának birtokába. Hosszabb ideig élt itt Deák Ferenc is. Sokszor látogatott ide a Zalacsányban élő Csány László és néhányszor Deák Ferenc barátja Vörösmarty Mihály, de megfordult itt Wesselényi Miklós, Széchenyi István és Batthyány Lajos is. Deák Ferenc 1854-ben adta el a Széchenyi családnak, majd a Károlyiaké lett. 1925-ben a kincstár megvásárolta és mezőgazdasági szakiskola létesült mellette. A kúria előtt Zala György 1928-ban felállított Deák Ferenc mellszobra áll, az épületen a “haza bölcsének” emléktáblája látható. A jellegzetesen XIX. századi vidéki kisnemesi kúria, másfél hektáros parkja védett. Jelentős emlék a temetőkápolna, mely a XIII. században épült, és a Deák család sírboltjává alakították ki.
Ezenkívül említésre méltó az 1756-ban építet copf stílusú szószékkel ellátott római katolikus templom, valamint az Európa-hírű gyógyfürdője a kustányi falurészben.
A legnagyobb vonzerejét a termálfürdő kitűnő, 32-34 C°-os gyógyvize adja, melynek köszönhetően évről-évre egyre több hazai és külföldi turista keresi fel a települést rövidebb-hosszabb időt töltve el ott.

Kisgörbő 257 lakosú község Zalaszentgróttól 8 kilométerre, keletre fekszik a Keszthely-Celldömölk összekötő út mentén. A község első írásos említése 1372-ben: Kurbeu, 1449-ben: Kiskerbew. Megcsodálhatjuk a paraszti és a nemesi építkezés eltérő, de látványában egységes képet alkotó házait.
A római katolikus templom elhelyezkedése és mérete miatt a falu arculatának meghatározó része.
A felújított Bezerédy kúria a falu szép jellemző épülete.

Kisvásárhely 63 lakosú község Sümegtől 8 kilométerre, nyugat-északnyugatra fekszik. A falu említése 1382-ben Vasarhel 1508-ban: Kyswasarhel. A környező erdőkben 3-400 éves tölgyfák találhatók, bőven terem a gomba, s kellő időben érkezve szarvas- és vaddisznócsordákkal, nyúlcsaládokkal találkozhatunk.

Ligetfalva 59 lakosú község a 76-os főközlekedési út mellett Hévíztől 15 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Mihályfa 401 lakosú község Sümegtől 8 kilométerre, nyugatra fekszik a Zalaegerszeg-Sümeg összekötő út mentén. A falu említése 1340-ben: Mihalfolwa. 1696-ban Mihaly Fa. Az előtag egy Mihály nevű egykori birtokos nevére utal. Régészeti leletek bizonyítják tégla sírok és cserépedény maradványok, hogy a falu évszázados múlttal rendelkezik.
A falu központjában szép épület- együttest alkot a római katolikus templom és az újonnan épült plébánia.
Eredeti állapotban rendbe hozott paraszt porták szépítik a faluképet.
Megtekinthetjük Rőti József szobrász művész kertjében kiállított alkotásokat és a művész házi galériáját.

Nagygörbő 252 lakosú község Zalaszentgróttól 10 kilométerre, keletre fekszik. A település neve 1372-ben: Kurbeu, Nagkerbew. A község neve magyar helységnév, amely feltehetően török eredetű. A kovácsi-hegy lábánál bújik meg a falu, szőlő hegyi pincéktől övezve. A falu közepén a kis dombocskán álló templom uralja a faluképet.

Óhíd 642 lakosú község Zalaszentgróttól 10 kilométerre, keletre fekszik. Az Ohyd nevű településről 1483-as adat áll rendelkezésre. A “régi” jelentésű ó és a híd összetételéből alakult ki a község neve. Veszprém és Zala megye határán található egy kis völgykatlanban Óhíd. A falu szőlő birtokai a Huszonya hegyen találhatók, a dombok gerincéről kitűnő a kilátás nyílik Sümeg felé, a Somlóra és a Ság hegyre.

Pakod 981 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonal mentén, Zalaszentgróttól 9 kilométerre, északnyugatra fekszik. Pakodról, Pakodi Balázs és a Kozma család földbirtokairól a XIII. századból származnak az első feljegyzések. A település Észak-Zalában, közvetlenül a vasi megyehatáron fekszik, a Zala folyó partján. A történelmi katasztrófák elől a lakosság a mocsarakba, ingoványokba menekült, ám a tűz, az árvíz és az ellenség pusztította falu valahányszor újjászületett lakói akaratából. Nagy hagyománya van itt is a szőlőművelésnek, a szőlőhegyen eredeti állapotában felújított 200 éves zsúpos pince várja helyi palackozott borokkal és borkóstolóval a vendégeket.
A római katolikus templom és a Tölcsány majorban lévő volt uradalmi magtár műemlék jellegű.

Sénye 44 lakosú község Zalaszentgróttól 7 kilométerre, délkeletre fekszik. Első írásos említése 1429-ben: Senye. Puszta személynévből keletkezett magyar helységnév. A közeli dombokon szőlők és erdők váltogatják egymást. A falu nagyon vonzó, apró parasztházak és esztétikus, a tájba illő vendéglátásra kialakított új épületek, fiatal betelepültekkel adják a település vonzerejét

Sümegcsehi 639 lakosú község Sümegtől 6 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1370-ben: Chehy, 1746-ban: Püspök-Csehi, 1864-ben: Sümegcsehi. A településnév cseh telepesekre utal, jelentése: cseheké ez a falu, ill. ők lakják. A Sümeg- előtag pedig arra utal, hogy ez egykor a sümegi vár tartozéka volt. A falukép egységes arculatú, megkapók a hagyományos kőépítészet megőrzött értékei.

Szalapa 252 lakosú község a Zalaegerszeg-Sümeg és a Keszthely-Celldömölk összekötő utak találkozásánál Zalaszentgróttól 10 kilométerre, északkeletre fekszik. A falu a zalai dombvidék keleti lejtőjén épült Árpád-kori település. A falu első írásos említése 1438-ban: Zalapha.

Tilaj 201 lakosú község a 76-os főközlekedési út mellett Hévíztől 14 kilométerre, nyugatra fekszik. 1283/1328: Tylay, 1441: Chaktylai. Feltehetően a tilt igének az -aj képzős származéka rejlik ebben a névben. A szájhagyomány szerint a község hajdani lakói a törökök elől menekülve telepedtek meg itt. A település dombokkal ölelt, szép környezetben helyezkedik el.

Türje 1848 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonal mentén, Zalaszentgróttól 7 kilométerre, északkeletre fekszik. A község első írásos említése 1211/1430-ban, illetve 1808-ban: Türgye vagy Türje. Türje község Zala, Vas, Veszprém megye találkozásánál fekszik.
Római katolikus temploma XIII. századi, volt premontrei apátsági templom egy francia építőműhely alkotása. A téglából épített templom a XVI. században többször megrongálódott, a XVIII. században helyreállították. Külsejének mai képét 1922-ben kapta. A hajó déli falában 1478-ból való évszámmal is jelzett kőkeretű, kovácsoltvas ajtós szentségház. A freskók és a főoltárkép Dorffmaister István munkája.
Az egykori rendház helyén állott egykor a premontrei prépostság, amit leromboltak a XVI. században, illetve várrá alakítottak át. A mai épületet 1701-1740 között emelték a premontreiek rendházául. Ebédlőjének mennyezetén Dorffmaister- freskók láthatók.
A település műemlék jellegű szobrai a XVIII. századból valók és ezek teszik teljessé a faluképet: magas talapzaton álló Mária szobor, a Szent Antal és a Szent Flórián szobor.

Vindornyaszőlős 413 lakosú község Zalaszentgróttól 14 kilométerre, délkeletre fekszik a Keszthely-Celldömölk összekötő út mentén. Első említése 1274-ben: Vyndurna Sceuleus. A név közszói jelentése: szőlőmunkásoktól lakott terület lehetett.
Az 1336-ban épült, a XVIII. században barokk stílusban átépített római katolikus templom műemlék. Mai barokk formáját a XVIII. században nyerte el.
Turistalátványosság a faluban a háborús emlékmű, a tőzegláp, valamint a Kovácsi-hegyen található kőárok és sziklafolyosó.

Zalabér 751 lakosú község a 24-es/Zalabér-Batyk-Zalaszentgrót/ és a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Bóba/ vasútvonalak mentén, Zalaszentgóttól 6 kilométerre, északra fekszik. Első említése 1121/1420-ban: Byr, 1792-ben: Zalabér. A Bér személynév, míg a Zala a folyó közelségére utal. A nyolcszáz éves múltú, mezővárosi rangú település, központi elhelyezkedése miatt ma is a környék központja.
Temploma, műemlék jellegű, kriptájában nemesi család nyugszik.
A települést övező szőlőhegyen a Szent Antal kápolnánál minden év júniusában búcsú van, mely évről-évre egyre több távolabbról érkezett érdeklődőt is vonz.

Zalacsány 954 lakosú község a 76-os főközlekedési út, a Zala-folyó mentén Keszthelytől 20 kilométerre, északnyugatra fekszik. Első említése 1335-1341-ben: Chan, 1892-ben: Zalacsány. A Csán személynév valószínűleg szláv eredetű. A településen 1991-ben - festői környezetben - 11 hektáros víztározó épült, melyet követően üdülők és hétvégi házak jelentek meg a szemközt lévő domboldalon.
A község legszebb épülete a felújított Maladenszky-kastély, melyet védett park vesz körül, itt található Közép-Európa legnagyobb mammutfenyőfája.
Az 1749-ben barokk stílusban épült római katolikus templom műemlék.
A klasszicista stílusú földszintes kúria és a barokk stílusú Batthyány-kastély, melynek helyén Csány László szülőháza állt, műemlék jellegű.  Ezen a helyen állt Csány László, reformkori zalai politikus, 1849-ben közmunka- és közlekedésügyi miniszter szülőháza és későbbi lakóhelye, amit lebontottak a XX. század elején. A mai épület 1913-ban nyerte el jelenlegi formáját, oldalán helyezték el Csány emléktábláját.

Zalaszentgrót 7880 lakosú, a Zala folyó mindkét partján fekszik, Magyarország 100. városa.  A helységet érinti a 24-es/Zalabér-Batyk-Zalaszentgrót/ vasútvonal. Nevét Szent Gellértről (Geroldus) kapta. A Zala folyó szigetén a középkorban négy oldalról zárt kővárat emeltek, ezt a török időkben tovább erősítették. A törökök többször megtámadták, de elfoglalni nem tudták.
A vár helyén építették fel a Batthyány család számára a későbarokk- copf kastélyt, 1787-ben. Az U alakú, emeletes épület 1950 óta gyógypedagógiai nevelőintézet. Kovácsoltvas kapuja külön figyelmet érdemel. 4,3 hektáros parkja védett, különös értékei a hatalmas platánok.
Az szentgróti római katolikus temploma 1753 és 1758 között barokk stílusban épült műemlék. Egyhajós, díszes templom, szentélyének jobb oldalán kápolna Szent Ince ereklyéi és 1490 tájáról származó Szengróti Madonna szobor. Hajójában szép Pieta festmény található.

Zalaszentlászló 844 lakosú község Zalaszentgróttól délkeletre, 8 kilométerre fekszik. A XIII. században már létező település területe királyi birtokként Szent László tulajdona volt. Elnevezése 1338-ban: Scenth Lazlow, 1784-ben: Zala Sz. László.
A község központjában található a faluház, amely Makovecz Imre Ybl -díjas építész tervei alapján épült 1985-ben.

Zalavég 450 lakosú község Zalaszentgróttól északnyugatra, 8 kilométerre, Zala és Vas megye határán helyezkedik el. A község kialakulása a XI. századra tehető, történészeink szerint a település beletartozott az Árpád-kori gyepűrendszerbe. Első írásos említése 1247-ben: Veged. A falu történetében vannak izgalmas és romantikus események is, itt élt a betyárvilág jellegzetes alakja Sobri Jóska és rokonsága. A község 1924-ig a zalabéri, 1950-ig a batyki körjegyzőséghez tartozott. A tanácsok létrejöttével vált önállóvá. 1969-ben zalabéri székhelyű közös tanács jött létre, amely Batykot, Dötköt, Pakodot és Zalavég községet foglalta magába. Vasútvonalát, a Zalabért Sárvárral összekötő vonalat 1975-ben megszüntették.  Zalavég 1991 óta újból önálló település.
Az 1751-ben középkori alapokra épített római katolikus templom műemlék jellegű, kertjében egy 1835-ben állított, barokk Szent Vender-szobor látható. A templom, amely Szent György védelme alatt állt 1834-ben leégett - olvasható a Zala megye műemlékei című kiadványban. Tornya 1870-bol, orgonája 1889-bol való, klasszicista oltárán XVIII. századi Madonna-faszobor látható.