Balatonmagyaród 525 lakosú Kis-Balaton melletti község Zalakarostól 10 kilométerre, északkeletre fekszik. Zalaváron található írásos anyagból kiderül, hogy e területen már a római korban is település volt. A helység a XI. század elején egyházi dézsmaszedő hely volt. A községet 1308 és 1326 között Magyarad alakban jelölik a források. 1794-ben Balaton Magyaród szerepel. A település nevének Balaton előtagja arra utal, hogy közel van a Kis-Balatonhoz, míg az utótag egy jellegzetes zalai növényre, a mogyoróbokorra utal. Az 1800-as évek végén a terület félszigetként nyúlt be 6 kilométer hosszan a Kis-Balatonba, ez nagyobb lehetett, mint a Tihanyi-félsziget. A Zala folyó 4 kilométerre található a településtől. A Kis-Balaton egyik legkedveltebb kirándulóhelye, a Kányavári-sziget is könnyen megközelíthető a községből. Érdeklődésre tarthat számot a közeli kápolnapusztai bivalyrezervátum is. A községben lovarda működik, mely kocsikázási, lovaglási lehetőséget nyújt. 1990-től önálló község.
Jelentős emléke a római katolikus temploma.

Galambok 1262 lakosú község a 7-es, és a valamikor megépülő M7-es autópálya mellett, Zalakaros szomszédságában fekszik. A bronzkor óta lakott vidéken létrejött település első okleveles említése 1231-ből származik. Mellette hadiút vezetett a középkorban.
Római katolikus temploma műemlék jellegű, a XIX. század elején épült.
A református temploma barokk stílusban, 1864-ben épült.
Tájháza szegényparaszti porta XX. század negyvenes éveiből.

Garabonc 808 lakosú község Zalakarostól 2 kilométerre, északra fekszik. Középkori eredetű település, melyet a török hódoltság idejében felégettek. Újra benépesedett, s a XIX. században, részben a szőlőművelésnek köszönhetően, fejlődésnek indult.
A római katolikus templom barokk stílusban, 1735-ben épült.

Gelse 1209 lakosú község Pacsától 13 kilométerre, délre fekszik a Pacsa-Nagykanizsa összekötő út mentén. A falu az Árpád-kor óta lakott terület, első okleveles említése 1280 körül: Guelse. A lakosság zöme kénytelen Nagykanizsán munkát vállalni vagy a második gazdaságban boldogulni.

Kerecseny 302 lakosú Zala megyei kisközség, amely Nagykanizsától északra, 28 kilométerre helyezkedik el. A község dombos-völgyes területű, eredetileg egyutcás, jelenleg szétszórt jellegű település. A falu nevét először 1255-ben olvashatjuk: Kerechen. A jelenlegi név 1892-bol való. Várföld volt, amelyet IV. László adományozott Atyusz mesternek. 1354-ben várkápolnája is volt a településnek. 1513-ban 19 család élt itt. A XVI. század második felében erődítménye volt, amelyet 1600-ban felgyújtottak. 1690-ben a falu puszta volt, a területet a gelseiek bérelték. Nagy fejlődése a XVIII. század elején indult meg. 1757-ben 269 volt a lakosok száma, 1828-ban 73 házban 463-an laktak, ekkor egy kovács is dolgozott a faluban. Nagy volt a szolok, a tölgy- és bükkerdők területe, virágzott a juhtenyésztés is. A Bach-korszakban adóhivatali székhely volt. A kiegyezés után is jellemző volt a szőlőtermesztés, továbbá lovat, szamarat, juhot és sertést tenyésztettek. Az iskolások Gelsén, Orosztonyban és Zalaszabarban tanulnak. 1958-ban könyvtár épült, 1968-ban pedig orvosi rendelő. A lakosság elsősorban mezőgazdaságból él. A termelőszövetkezet 1968-ban egyesült az orosztonyi közös gazdasággal. Kerecseny földrajzi fekvése, adottságai biztatóak. Az olcsó telkek, a tiszta környezet vonzerőt jelenthetnek a jövőben a falu számára.

Kilimán 279 lakosú község, Nagykanizsától északra fekszik 15 kilométerre, a Nagykanizsa-Pacsai út mellett. A település közvetlen közelében 17-es/Szombathely- Nagykanizsa/ vasútvonal megy el. Már a középkorban lakott hely volt, ezt tárgyi emlékek bizonyítják. A források a XVIII. századig nem említik a helyiség nevét. A szájhagyományok szerint a falu határában állott egy palánkvár, a Kielman-szigeten. A szláv eredetű Kliman személynévvel azonosítják, amely a latin Clemens -Kelemen név megfelelője. A Principális-csatorna elkészülte után lecsapolták a mélyen fekvő, mocsaras nyugati részét, amely ma főleg rét és legelő, míg a keleti fele partosabb, lankás részét szántók foglalják el. A településnek van művelődési otthona, újonnan épült temploma. A lakosság gondolt az I. és II. Világháborús hőseire is. 1994-.ben a templom mellett készült el az emlékmű, melyen fekete márványtábla tartalmazza az elesettek nevét. A település gazdasági élete a mezőgazdaságra épül, ezen kívül egy-egy ipari és szolgáltató és két kereskedelmi vállalkozás működik Kilimánban.

Kisrécse 167 lakosú község Nagykanizsától 8 kilométerre, északkeletre fekszik. 1264-ben: Rethe, 1757-ben: Kiss-Récse. Szláv eredetű helységnév, megtalálható a szerb-horvát és a szlovén nyelvben is. Jelentése: olyan hely, ahol árok van. A régi 7-es útvonal mellett fekvő települést szőlő- és gyümölcskertek övezik.

Miháld 914 lakosú község Zalakarostól 12 kilométerre, délre fekszik. A falu első írásos említése 1121-ben: Michal az almádi monostor alapító oklevelében. 1332 és 1337 között: Mihad. A név a Mihály személynévből keletkezett. A község nevét Szent Mihály arkangyalról, a falu védőszentjéről kapta. A települést 1950. március 16-i hatállyal csatolták az 1950-es közigazgatási átrendezés során Zala megyéhez.
A község idegenforgalmi nevezetessége az Inkey Gáspár által 1760-ban építtetett barokk jellegű római katolikus templom. Az építtető címere a templom bejárati ajtaja fölött ma is látható. A műemlék jellegű épület területe 28X25 méter.

Nagyrada 572 lakosú község Zalakarostól 7 kilométerre, északra fekszik. 1019-ben említi először oklevél, majd a török korban elpusztul a falu. A község 1308 és 1326 között, valamint 1370-ben: Rada. A Nagy Rada 1773 óta ismeretes. A település neve magyar helységnév, mert a szláv eredetű Rada személynév minden képző nélkül vált helynévvé. A község a török időkben teljesen elpusztult, lakói a közeli dombokra menekültek. A XVIII. századtól telepesítéssel népesítették be. A község feletti szőlőhegy a Zalakaros-Zalaszabar-Pogányvár-i borvidékhez tartozik.
Nagyradán élt és alkotott Perczel János fafaragó művész.
Megtekintésre érdemes 100 éves, felújított szép római katolikus temploma.

Orosztony 479 lakosú község Pacsától 15 kilométerre, délkeletre fekszik. Első írásos említése 1251-ben: Vruztun.

Pat 253 lakosú község Zalakarostól 17 kilométerre, délkeletre fekszik. A község neve 1332 és 1337 között Potoch alakban fordult elő, 1445-ben a Pooth alak szerepel. A német Poht személynév vált minden képző és utótag nélkül helynévvé. Paton 279-en élnek. A községtől alig egy kilométerre található a Balatoni Halgazdaság telepe, amely 11 halastóból áll. A haltenyésztés miatt horgászni ugyan nem lehet a tavakban, de nagyon sok madárfaj, mint például hattyú, gólya, gém, kárókatona, kócsag, vadliba-, vadkacsa és partifecske él itt. A község közvetlen közelében található az ún. Kis-tó, amit egy forrás vize táplál. A táj szépségét az is jelzi, hogy több német család vásárolt üdülési célból régi házat a községben.

Sand 510 lakosú község Nagykanizsától 15 kilométerre, kelet-délkeletre fekszik. Első írásos említése 1372-ben: Sond.

Zalakaros 1349 lakosú város a Balatontól 25 kilométerre, délnyugatra fekszik. Első említése 1254-ben: Korus. A mai névalak 1908 óta használatos. A Karos személynév lehet magyar eredetű is (a kar főnév -s képzős származéka), de szláv is (bolgár, cseh Karus, szerb-horvát Karusity stb.) A középkori források, mint a zalai vár földjét említik. Egykor várjobbágyok és várszolgák lakták, IV. Béla felesége telepeseket is hozott a környékre. A XIII. században a veszprémi egyház, 1355-től ismét a király, Nagy Lajos kezén van, aki különféle jövedelmekért cserébe Komárral és Galambokkal együtt az óbudai káptalannak adta. E birtokokról az áll az oklevelekben, hogy Somogy és Zala megyében vannak, de egy 1393-ban lefolytatott birtokháborítási per tanúsága szerint kétségtelenül Zalához tartozott noha a XV. században a budai káptalan somogyi birtokaival együtt kezelte, ezért hiába is keressük az 1513. évi (zalai) adólajstromban (Holub). “Parochiális egyháza” egy 1430-ból származó adat szerint Szent László király tiszteletére volt avatva, plébánosa a zalai apát fennhatósága alá tartozott, igaz, 1512-ben több társával együtt megtagadta az engedelmességet. Az 1540-es években a török többször felégette, 1687-ben pedig a zalavári kapitány dúlta, Karos népe ekkor a Kis-Balaton lápvilágába menekült. A község földjei 1690-ben egyházi tulajdonba kerültek, s megindult a nagyarányú betelepülés. A település közel 200 esztendeig mezővárosi rangot viselt. A XVIII. században jelentős volt a majorsági gazdálkodás, nőtt a zsellérek száma. A katolikusok lakta községben a régi templom romjaira 1715-ben építettek új egyházat. Az 1848-49-es szabadságharc idején Jellasics átvonuló serege megszállta és kifosztotta a falut. Zalakaros gazdálkodásának alapja az első Világháború óta a fejlett szőlőművelés, a gyümölcstermesztés és az állattartás. Rohamos fejlődése a második Világháborút követően kezdődött. Zalakaros 1949-ben önálló tanácsú község, 1970-ben a községi közös tanács székhelye, 1984-ben nagyközségi rangú település. Az új iskolát 1990-ben építették, azóta sportcsarnokkal bővítették. Az új óvoda 1987 óta fogadja a gyerekeket. A 416 fő befogadására alkalmas fedett Kertmozi 1976-ban nyitotta meg kapuit. A filmvetítéseken kívül itt kapnak helyet a színpadi rendezvények is. 1997. július 1-je óta Zalakaros város.
1962-ben a falu határában olajkutató fúrás során bukkantak a 96 fokos hőmérsékletű, ásványi anyagokban gazdag termálvízre. Egy évtized alatt modern fürdőtelep és egészségügyi központ épült, üdülők, szállodák nyíltak. Gyógyvizének híre kelt külföldön is. Az 2307 méter mélyről feltörő víz alkalmas krónikus mozgásszervi nőgyógyászati, egyes fogágy és borgyógyászati megbetegedések, valamint balesetek, ideg -és végtagsebészetek után kialakult mozgáskorlátozások gyógyítására. A fürdőt a látogatottság növekedése miatt folyamatosan fejlesztették: 1968-ban sportmedencét és öltözőt, 1975-ben fedett fürdőt, 1991-ben vizesblokkok adtak át, 1994-re elkészült az új Gyógycentrum, 1995-ben felújították a sportmedencét. A fürdő 1992 óta GRÁNIT Gyógyfürdo Rt. néven üzemel, részvényeit Zalakaros Város Önkormányzata és a GRÁNIT Gyógyfürdő Vállalat Dolgozói Alapítványa birtokolja.
Az 1990-ben közel 1 milliót elérő látogatók száma, 1994 évi mélypont után ismét látványosan emelkedik (1996. évben 588 ezer fő). Magyarországon egyedülálló az 1999 tavaszán megnyílt, új aktiv fürdőzést biztosító, különböző vízi attrakciókat tartalmazó élményfürdője.. Az európai, illetve magyaros gasztronómiai élvezetet nyújtó vendéglátóhelyek egész évben várják a vendégeket. Az aktív pihenést kedvelőknek is sokféle sportolási lehetőséget kínál a település.

Zalakomár 3136 lakosú nagyközség a 7-es főközlekedési út és a valamikor megépülő M7-es autópálya mentén, valamint a 30-as/Nagykanizsa-Székesfehérvár- Budapest/ vasútvonal mellett Zalakarostól délkeletre, 6 kilométerre fekszik. 1308-1326: Kamar, 1410-ben: Kyskomárom. Zalakomár mai nevét 1969-ben kapta, amikor Kiskomáromot és Komárvárost egyesítették. A település Zala megye első székhelye volt.
A Szentháromság római katolikus temploma 1772-ben épült barokk stílusban. Az épület freskóit Dorfmeister festette.

Zalamerenye 209 lakosú község Zalakarostól 5 kilométerre, északnyugatra fekszik. Első említése 1203-ban: Merena. A szláv eredetű Mrnja, Merenje személynév vált magyar helynévvé. A Zala- előtag különbözteti meg a Baranya megyei Merenyétől. A falut félkörívben dombok övezik, a csendes, nyugodt környezetben megkezdődött az üdülőövezet kialakítása.
A Szent Mihály római katolikus templom 1760-ban, barokk stílusban épült.

Zalasárszeg 103 lakosú község a 7-es főközlekedési út mentén Nagykanizsától 7 kilométerre, északkeletre fekszik. 1323/1513: Sarzegh, 1908-ban: Zalasárszeg. Két köznév /sár, “lágy, ragadós föld” és szeg “sarok, szeglet”/ összetétele. Az előtag a megyére utal. A település körüli területek 1950-ig a Talabér család birtokában voltak. Az 1800-as években épült jegyzői hivatal épülete felújításra került, és ez ad ma otthont a kultúrháznak és a könyvtárnak.

Zalaszabar 635 lakosú község a Kis-Balaton mellett, Zalakarostól északra, 12 kilométerre fekszik. Az Árpád-kori települést 1239-ben említi először oklevél. Kiváló szőlőtermelő hely.
A Szűz Mária római katolikus temploma román kori kápolnából alakult ki gótikus és barokk bővítéssel. A templom jobb oldali szenteltvíz-tartója Szent István korában keresztelőkút volt. Itt látható egy középkori., életnagyságú, fából faragott feszület is. Az eredeti templom, ma a sekrestye helyisége.
A római katolikus templomrom a Borjúállás-szigeten található. Az ősi, fából készült templom alapfalait és a köré települt falu maradványait találták itt.

Zalaszentjakab 363 lakosú község a 30-as/Nagykanizsa-Székesfehérvár-Budapest/ vasútvonal mentén, Zalakarostól 10 kilométerre, délre fekszik. 1323, 1421: Zenth Jakaph, 1908-ban: Zalaszentjakab. A templom titulusa vált helységnévvé. A Zala- előtag a megyére utal.

Zalaújlak 138 lakosú község Zalakarostól 10 kilométerre, nyugatra fekszik. 1259-ben: Wilok, 1892-ben: Zalaújlak. Közszói jelentése: új udvarház. A festői környezetben lévő község a Zalai dombvidék kis völgyének egyik jellegzetes települése. 1994-ben felújították a XIX. században épült római katolikus templomot. A templomtól nem messze található Egri József festőművész /1883-1951/ szülőháza. A település fejlődését befolyásolhatja a falu határában talált termálvízkincs.