Acsalag 518 lakosú község Csornától 10 kilométerre, északra fekszik. A XVII. században alapították a Nádasdyak a Hanság mocsarától elnyert területen, később Esterházy birtok lett.
Ritkaság a közeli Csikós-égerben a léggyökeres égeres és az ott található szürkegém fészkelőhely.

Bágyogszovát 1379 lakosú község a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mentén Csornától 9 kilométerre, délkeletre fekszik. A helység Bágyog és Rábaszovát egyesüléséből jött létre. A faluban avar település maradványait tárták fel. A XIII. században a királyi várföldet a győri püspökség kapta meg, Bágyog pedig Kanizsay-birtok volt. A törökök többször kirabolták a Rábaközt, a mohácsi csatában bágyogi és szováti katonák is részt vettek.
A község jelentősebb műemlékei a bágyogi barokk stílusú Szent Márton templom és a szováti copf stílusú római katolikus templom.

Barbacs 762 lakosú község Csornától északkeletre, 5 kilométerre fekszik. 1220-ból való első írásos említése. A királyi kincstár, majd a Kanizsay, a Nádasdy és az Esterházy család birtoka. A XVI. században túlnyomórészt lakatlan a falu, a lakosság főleg halászatból él. A török pusztítás után visszatérő családok más helyre telepítik az új falut, amely a XVII. századtól indul fejlődésnek.
A műemlék jellegű római katolikus templom XVIII. századi barokk stílusú épület, copf főoltárral és 1780-ból való rokokó szószékkel.
A műemlék jellegű népi lakóház  a XIX. század második felében épült.
A műemlék jellegű Szent Család-szobor 1800 körüli barokk alkotás.

Bezi 435 lakosú község Győrtől és Csornától egyaránt 12 kilométerre fekszik. Keletkezése 7-800 évvel ezelőttre tehető. Nevét őslakóitól, a besenyőktől kapta.

Bogyoszló 649 lakosú község Csornától 8 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1322-ben említik először okiratok Kanizsay-, majd a Nádasdy-birtok. A török pusztítás után 10 évig lakatlan volt. 1682-ben az Esterházy-családé lett.
A műemlék jellegű római katolikus temploma 1836-ban épült klasszicista alkotás. Berendezése: a Mária-szobor 1760, a szószék 1800 körüli.
A templom előtti szintén műemlék jellegű Kálvária-szoborcsoport 1808-ból származó késő barokk alkotás.

Bősárkány 2193 lakosú nagyközség a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Csornától északra, 10 kilométerre fekszik. 1222-ben említi először egy oklevél „villa Sarkas” néven. A török pusztítás elől a lakosság a mocsárvilágba menekült.
A műemlék jellegű római katolikus temploma barokk stílusban épült 1750 körül, majd 1941-ben részben átépítették és megnagyobbították. A templom mennyezet-freskóját és a főoltárképet Márton Lajos festette. Berendezése: a főoltár és a gazdag fafaragású szószék XVIII. századi eredetű. A szépen faragott rokokó padok 1750 körüliek, míg az újabbak simák, dísztelenek.
A műemlék jellegű kőkereszt, talapzatán az égre néző Mária szobra áll, mely 1802-ben készült klasszicista alkotás.
A műemlék jellegű barokk Szent Család-szobor 1750 körüli.
A műemlék jellegű Szent Sebestyén, Flórián, Rozália-szoborcsoport, barokk, 1750 körül készítették.
A műemlék jellegű Pietá-szobor késő barokk alkotás 1802-ből.

Cakóháza 67 lakosú község Csornától északkeletre, 13 kilométerre fekszik. Az Árpád-korban a mai falu helyén egy Barbach nevű, várjobbágyok lakta település állt. Mai nevét a Czakó nemesi családtól kapta, akik a falu birtokosai voltak.

Csorna 10705 lakosú határváros a 85-ös és 86-os főközlekedési utak kereszteződésében terül el a Rábaközben. A helységet érinti a 8-as/Győr-Sopron/, a 14-es/Pápa-Csorna/, és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasúti vonal is, valamint a valamikor megépülő M85-ös autópálya. A régészeti kutatások a városban és határában újkőkori, réz- és bronzkori, valamint vaskori leleteket egyaránt tártak fel. Az ismertebb népek közül éltek itt a rómaiak (Mithras-oltár), a hunok (arany fejedelmi diadém), az avarok (kettős sír). A honfoglaló magyarság három temetkezési helyét is ismerjük. A IX - XI. századig terjed keltezésük. Legnevezetesebb a Sülyhegyen talált, lóáldozat maradványait tartalmazó előkelő no sírja. Az Eperjes-dombon több lovas sírt tártak fel. Az egyik sírból Péter király denára került elő. A városban ma ismét működő premontrei prépostságot Hugó rendi annalista szerint 1180 táján alapították. Az alapítók a környéken letelepült Osl nemzetség tagjai: István és Lőrinc. Az alapító lehet maga Osl comes is. Mellette szól a convent pecsétjének körirata: “S. conventus Chorna Oslonis”. A város eredetét is az alapításhoz köthetjük. 1226-ból már a csornai egyházat említő oklevél maradt fenn. A premontreiek már a XIII. században hiteleshelyi munkát végeztek, bár fő tevékenységük a pasztoráció volt. A város egyik földbirtokosa a premontrei rend, a másik az Osl nemzetség. Előbb a nemzetségből származó Csornay- család, majd a család legnevezetesebb tagja Lőrinc, aki Kanizsa uraként felvette a Kanizsai nevet. 1536-ban a fiúsított Kanizsai Orsolyát Nádasdy Tamás vette feleségül. Ezzel a város világi kézben lévő része kisebb birtokosok mellett a Nádasdy- család kezére került. A család Nádasdy Ferenc lefejezésekor (1671, Wesselényi- féle összeesküvés) elvesztette birtokait. A csornai birtokokat az Eszterházyak szerezték meg. Közben azonban több török hadjárat is elpusztította Csornát (1529, 1543, 1594). A reformáció miatt 1574-ben a premontrei rend csornai működése megszűnt, s a prépostságot világi főpapok birtokolták egészen 1702-ig. A kommendátorok idejében 1593-tól 1656-ig a hiteleshely sem működött. A török utoljára 1683-ban, Bécs ostromakor pusztított a Rábaközben. E pusztítást a Rábaköz mezővárosai közül Csorna heverte ki leghamarabb. Különösen előnyére vált, hogy a Rákóczi szabadságharcot követő békés időszakban határát a Hanság lecsapolásával a XVIII. században folyamatosan bővíthette. 1786-ban II. József feloszlatta a prépostságot, újjáalakításáról 1802-ben I. Ferenc intézkedett. Csorna ekkortól a premontreiek egyik magyarországi központja lett, a rend fő hivatásává a tanítás vált. A premontreiek 1808-ra újjáépítették rendházukat, a város legjelentősebb műemlékét. 1835-ben megépült a Csornáról Gyorbe vezető út, amely most már közlekedési csomóponttá tette a várost, hisz itt találkoznak a Pápáról, Mosonmagyaróvárról, Győrből és Sopronból induló utak. Napóleon hadai 1809-ben jártak a városban. A szabadságharc idején itt vívták egyik utolsó győztes csatájukat Kmety György vezetésével a magyar hadak (1849. június 13.). A kiegyezés, s az azt követő gazdasági fellendülés Csornán is kapitalista fejlődést eredményezett. 1876 és 1896 között kiépültek a vasútvonalak. A várost érinti, illetve kiinduló pontja a Győrt Sopronnal, a Pozsonyt Szombathellyel és a Csornát Pápával összekötő vonal. Csorna kereskedelmi, pénzügyi, igazgatási központja lett a Rábaköznek. Sorra alakultak a gőzmalmok, téglagyárak, takarékpénztárak. Kulturális téren olvasóegyletek (katolikus, izraelita), körök, kaszinó, egyesületek jöttek létre. Nagy célkitűzése a századforduló csornai polgárának kórház és középiskola létesítése. Az előbbi 1915-ben, az utóbbi 1921-ben (polgári fiúiskola) kezdett működni.  Az első Világháború 220 csornai áldozat életét követelte. A vörös terror is életeket vett el. A második Világháborúnak 141 katonai és polgári áldozatot követelt, s rajtuk kívül elpusztult szinte a város teljes zsidó lakossága. Csorna 1871-ben a községek rendezéséről szóló törvény értelmében elvesztette mezővárosi rangját. Az újabb változásra 1971. április 25-én került sor, amikor az Elnöki Tanács várossá nyilvánította, s ezzel a település meglévő térségi centrum szerepe megerősödött.
A műemlék Premontrei rendház és múzeum a XVI. századi eredetű késő barokk, copfstílusú, középrizalitos jelenleg az 1802-1808 között átépített formájában látható. Díszes homlokzatán a szintek között tagolt övpárkány húzódik a rizalitot jón félpillérek tagolják. Négyrozettás konzolon finom mívű kovácsoltvas erkély húzódik. Déli homlokzatának folytatásaként fal emelkedik, melyen gyámköves pilléreken nyugvó kosáríves kapu nyílik az udvarba. Rajta szép kidolgozású domborműves címer látható. A nyugati homlokzaton található főbejárat két oldalán Szent Norbertnek és Szent Ágostonnak a XIX. század elejéről származó, nagyméretű kőszobra áll. Nagytermének festése a XIX. század első negyedéből való. Az épület ma a premontrei rendnek és a Csornai Múzeumnak ad helyet. Teljes műemléki helyreállítása 1994-ben elkészült.
A műemlék egykori premontrei templom szintén középkori eredetű (XVI. század). Az épületet 1774-1786 között teljesen átépítették barokk stílusban. A torony a templom keleti részén, a szentély mögött emelkedik. Bejárati (nyugati) homlokzata pedig összeépült a rendházzal. A templom csehsüveg boltozatos előcsarnokában a bejárattól balra látható festett Pietá-szobor 1828-ban készült. Az előcsarnok déli falán található a premontrei prépostság védőszentjét, Szent Mihályt ábrázoló XIII. századi román stílusú dombormű, mely a templom Árpád-kori elődjéből maradt fenn. Az északi falban pedig sziklabarlang utánzatú kápolna található. Berendezése: barokk főoltár és szószék 1780, illetve 1790 körül. A bal oldali Mária-oltár Szerecsen Mária képe 1757-ben az akkori Csehországból került ide. A Mária-oltárral szemben látható Szent Vendel-oltár képe R. Russ 1874-ből származó alkotása. A kép alatti tabernákulum a bogyoszlói Kiss Ernő népművész értékes fafaragása. A mellékoltárok (balról Szent Norbert, jobbról Szent Ágoston) névadó szent képei Hieronimusz győri festő 1817-ből való alkotásai. A főoltár-kép Mária mennybevitelét ábrázolja. Ismeretlen festő alkotása a XIX. századból. A templom padjai szép faragásúak.
A római katolikus Jézus Szíve Plébániatemplom 1936-38 között Körmendy Nándor tervei alapján építették. Az ország egyik legnagyobb modern temploma. Kívülről négyszögletes, modern formájú. Hatalmas belső terében szép falfestmények láthatók.
A Soproni út Szent István térre néző házsora, az úgynevezett Palota-sor, zömmel a XIX. század végén épült házakból áll. A Palota-sor impozáns, polgári lakóházai közül figyelemre méltó a tornyos, zárterkélyes sarokház, melyet a tősgyökeres csornai Kokas Ferenc épített 1877-ben.
A Dreissiger-ház falán két ágyúgolyó közt található emléktábla soraival a győztes csornai csatára emlékezhetünk: “Ezek az ágyúgolyók az 1849. évi június hó 13-án e város falai között vívott győzedelmes csatában e házba lövettek be…”.
A műemlék jellegű Mária-oszlop copf stílusú alkotás 1780 körül készült. Talapzatán Szent Flórián, Szent Donát és Szent Sebestyén szobrai láthatóak.
Csorna testvérvárosi kapcsolatot ápol a holland Heumen városával.

Dör 572 lakosú község a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mentén Csornától délkeletre, 3 kilométerre fekszik. A helység távoli múltjára római, longobárd, var és honfoglalás kori leletek utalnak. Írottan először II. Endre 1220-as oklevele „villa Deer” néven említi a települést, amely a várjobbágyok, praediális nemesek révén katonaközségként tevékeny részese a történelemnek.
A kegyúri római katolikus templom 1730 körül épült barokk stílusban. Az egyhajós épületet a döri nemesi közbirtokosság emeltette. Eredetileg középtornyos volt, de tornyát 1947-ben lebontották, s 1964-ben a templom jobb oldalán építettek újat. A szentély mennyezetfreskóját a soproni Sterbenz Károly festette 1950-ben.
A Páduai Szent Antal kápolnát 1899-ben építették a temetőben. A műemlék jellegű temetőkereszt klasszicista, 1808-ban készült, felújítva 1886-ban. A temetőben érdekes sírok láthatóak: kőből faragott fatörzzsel díszített síremlékek és egy díszes fafaragású, korinthoszi oszlopokon álló síremlék. A temető mellett szép tavacska helyezkedik el.
Jelentős műemlék még az 1922-ben készült Szentháromság-oszlop, és a Petőfi utca és Szabadság utca kereszteződésében található látnivalók.
Az 1895-ben készült kőkereszt, a melegvizes artézi kút és a helybeli fafaragómester székelykapui.
Hagyományos mesterség a fazekasság, és érdemes meglátgatni a Völcsey fazekasműhelyt /Ady Endre utca 1./.

Egyed 593 lakosú község a 14-es/Csorna-Pápa/ vasútvonal mentén, Csornától 13 kilométerre, délkeletre fekszik. 1469-ben  „Echieth” néven említi először egy oklevél. A török pusztítás után a földesúr rácokat és németeket telepített be.
A műemlék jellegű volt Festetics-kastély a XVIII. századi kastély lebontása után 1882-ben építették újra historizáló, neogót stílusban. Az emeleten és részben a földszinten is megvannak még az eredeti, csúcsíves keretbe foglalt ablakok. Az épület sarkait bástyaszerűen képezték ki, melyek ma is állnak. A kastély utcai homlokzatának jobb oldalán a Batthyány-család kőbe vésett nagyméretű címere látható.
A római katolikus templom 1733-ban emelt épület.  1933-ban a tornyon és a szentélyen kívül lebontották, majd neobarokk stílusban építették újjá. A háromhajós, kereszthajós templomban sok művészi ízléssel készült műalkotást láthatunk. A szentély mennyezete gótikus kiképzésű. A szószék az eredeti templomból fennmaradt barokk munka. A templom északkeleti homlokzata előtt szép feszület áll (1803). A délnyugati homlokzat előtt Szentháromság-szobor 1933-ból való.

Farád 1958 lakosú község a 85-ös főközlekedési út mentén, Csornától 3 kilométerre, nyugatra, valamint a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mentén helyezkedik el. A régészeti feltárások során három avarkori lelőhelyet ismerünk, közülük kettő temető. A két falut valószínűleg egyszerre lakták a VIII. században. Középkori birtokosai az Osl nemzetségből leszármazott és vele rokon családok, elsősorban az Ostffyak. A XV. században enyingi Török Bálint, Dessewffy és a Czikó család birtokosok Farádon. Az első egyházi vonatkozású adat 1281-ből való, egy Bartha nevű pap ekkor a farádi Szent János egyház szolgálatában állt. Egy 1359-es oklevél tanúsítja, hogy a papnak már ekkor volt kúriája (nemesi udvara). Az Ostffyak, akik harminc faluban voltak birtokosok és a premontrei prépostság között gyakoriak voltak a birtokviták. A Kanizsayak pedig farádi birtokokon erőszakoskodtak gyakran. 1570-ben húsznál több jobbágytelekből haltak ki a lakók pestisjárvány miatt. 1594-ben a törökdúlás alatt elpusztult a falu, a lakók egy része az India majorba menekült. A XVII. század közepén az Ostffyak mellett a Keszy, Nagy, Hőgyészy, Megyery és a Szilvási családok lettek birtokosok, majd Nádasdy Ferenc szerzett adományt, elkobzott birtokait később az Eszterházyak vásárolták meg. Eközben a kisnemesi birtokrészek annyira szétdarabolódtak, hogy sokan jobbágyaikat is kénytelenek voltak elbocsátani. A településen külön nemesi falu és külön jobbágyfalu is létezett. A XVII. században nagyrészt az Ostffyak révén evangélikus lett a falu, még 1714-ben is mindössze 30 lélek katolikus. 1673-tól szolgált evangélikus lelkészként Ács Mihály kuruc lelkületű pap, több egyházi énekeskönyv szerzője. Az Eszterházyak és a Prépostság megjelenése folytán erősödik meg újra a katolikus vallás. A XVIII. századtól zsidók is élnek a faluban, számuk a 300 főt is elérte, iskolájuk, imaházuk, temetőjük is volt. A Rákóczi szabadságharc idején a nemesek nagy száma miatt került Farádra a Status Regiminis, az alezredes századát ugyancsak itt szállásolták el. A XVIII. század elején kezdődött a hanyi területek elfoglalása, favágás, valamint nádaratás céljából. Lecsapolással, irtással később legelővé alakítással a magasabb területeken. 1733-ban a farádi hany a Nyiresig terjedt, nemrég itt még halrekesztő gátakat emeltek. 1696-ban keltezett feljegyzés szerint “Két mezeje van, szántóföldjei első osztályúak. 18 telekből áll, általában bevetett”. Az 1715-ös conscriptio 24 jobbágyról tesz említést, 1752-ben számuk már 34. Egyre több a zsellérek, főként “a közösség és mások szolgái”-nak száma. (89 család) A legelőterületnek köszönhető a virágzó állattartás, a legelő egy részét a vidékieknek bérbe adták. Az 1700-as években került sor a jobbágytelkek nemesítésére, a jobbágyok lefoglalt telkeit a nemesek erőszakkal elveszik, emiatt a jobbágy földnélkülivé vált. Az úrbérrendezés után szintén növekedett a törpebirtokok száma. Az 1800-as évek közepén 100 katasztrális holdnál nagyobb birtokok száma 7, 40-100 kataszter holdig 6, 10-14-ig 44, 6-10-ig 38, és 1-5-ig katasztrális hold között 207 birtok volt. Az 1848-49-es szabadságharcban katonaként 31-en vettek részt. Sokan harcoltak Klapka seregében, Ostffy István őrmester pedig egy rábaközi századot vezetett. 1876-ban megindult a vasúti közlekedés. 1880-ban a falu közel egynegyede leégett. 1883-ban alakult meg a tűzoltó-egyesület. A XIX-XX. századfordulón megkezdődtek a vízrendezési munkák. Farád ezelőtt gyakran sártengerré vált mély fekvése miatt. A századfordulótól a gazdasági élet megélénkül. Kialakul a bérletrendszer (például: Cenki Cukorgyár). A falu társadalmát, arculatát új szervezetek például: Iparos Társkör formálta tekintélyes vezetők irányításával. A földreform során 270 igénylő kapott 1-1,5 hold földet. 1920-ban 94 juttatott házhely került kimérésre, közülük 20 év alatt csak 39-et tudtak beépíteni. Az első Világháború 98 áldozatot követelt. Tiszteletükre emlékművet állítottak a főút mentén. A II. Világháborúban 44-en estek el. Az 1945-ös földosztás során 260-an jutottak földhöz, közel 1000 katasztrális hold került kiosztásra. 1949-ben alakult az első termelőszövetkezet majd az állami gazdaság. 1959-től szinte a teljes falu a termelőszövetkezetbe kényszerült. A farádi termelőszövetkezetet a jó szövetkezetek között tartották számon, de a háztáji gazdálkodás is igen jelentős volt. Az anyagi gyarapodás a lakáshelyzet és az életvitel terén egyaránt megmutatkozik. Jelentős volt a falu sportélete, a labdarúgást az 1970-es évek végéig jó szinten művelték. A sportlövészetet ugyancsak sokan kedvelték. 1967-ben megépült az iskola új szárnya, a tornaterem 1979-ben létesült. 1992. március 1-je óta önálló, előtte Csorna városához tartozott.
A település mai arcának jellegzetes építménye az evangélikus templom:, műemlék. 1785-ben épült, tornyát 1806-ban emelték. A tornyot csak 1847-ben építették hozzá. A kétoldalt kváderezett klasszicista homlokzatot főpárkány és timpanon zárja le. Az oltárkép: “Krisztus a kereszten”, Schiller József alkotása (1879). A márványozott keresztelőkút 1784-ben készült. .Berendezése egyszerű, tágas fakarzat, szószék, oltár, olaj oltárkép. A márvány keresztelőkút fa fedelén szép faragás, Krisztus keresztelését ábrázolja. (1784) orgonája 1864-ben készült.
A római katolikus templom 1785-ben épült egyhajós szerkezettel, majd 1886-ban kereszthajóval megnagyobbították: védőszentjének, Keresztelő Szent Jánosnak a képe a freskón látható. Az oromzatos, egyszerű homlokzatból kiemelkedő nyolcoldalas tornyot toszkán féloszlopok és félköríves ablakok tagolják. A bejárati ajtó felett leveles konzol tartja az oromzatot. Berendezése majdnem teljesen XIX. század végi, hat pár pad rokokó faragással. A padok különösen szépek és értékesek, oldallapjain virágos faragás. A mennyezet freskóit 1971-ben Samodai József készítette.
Az evangélikus temetőben családi kripták találhatók.
A katolikus temetőben Sarlay család kápolnájában van ravatalozó is, mely épült 1855-ben.
A volt Sarlay-kastély klasszicista homlokzatán Felsőbüky Nagy Sándor címere.
Volt Ostffy kastély (ma iskola), homlokzatán a timpanon közepén a család címere.

Fehértó 500 lakosú község Csornától 11 kilométerre, északkeletre fekszik. A település keletkezése az 1400-as évekre tehető. Történelme összefügg a Hansággal – eredetileg halászfalu volt, jelenleg földművelők lakják.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban épült 1734-ben, tornyát 1777-ben emelték. A hullámos oromzatú, dísz nélküli homlokzat felett a torony körül toszkán félpillérek és kőkeretes ablakok láthatók. Berendezése - oltárai, szószéke, orgonája is - XVIII. századi barokk alkotások. A rokokó főoltár 1780 körül készült.
A műemlék jellegű Mária-oszlop szintén barokk, 1747-ból való.
A Fehér-tó Barbacsi-tótól mintegy 8 kilométerre van, onnét indulva Kónyt és Fehértó községet érintve közelíthető meg; de közúton elérhető Enese, Lébény és Bősárkány felől is. Szigorúan védett területének bemutatása gyalogosan, illetve csónakból végezhető. A tó változatos madárvilága figyelőtoronyból tekinthető meg. Az egykor kiterjedt Hanság-Fertő vadvíz-ország és mocsárvilágának napjainkig fennmaradt, a múltat idéző színfoltja Fehértó. A Hanság keleti medencéjétől délre elhelyezkedő, mintegy 270 hektár kiterjedésű terület Fehértó és Győrsövényháza községek között helyezkedik el, a Rábca folyótól délre. A táj jellegzetességei a kiszáradó láprétek, mocsárrétek, kiterjedt nádasok, bokorfüzesek és füzesek, valamint a nyílt víztükör. Tájképileg, továbbá ritka természeti értékei, védett növény- és állatvilága folytán a Fertő-Hansági Nemzeti Park egyik fokozottan védett területe. A réteken orchideák virágoznak, mocsári gólyahírek, réti boglárkák virágszőnyegében, számos sás fajjal. Jelentős a kétéltű- és hüllőfaunája, továbbá itt él az emlősök egyik érdekes faja, a patkányfejű pocok (Microtus oeconomus). Ez a kis állat jégkorszaki maradványfaj, Magyarországon elég ritka. A Fehértó leglátványosabb élőlényei a madarak. Már a század elején felkeresték a tájat neves ornitológusok, napjainkban pedig 1977-től folyamatosan működik nyaranta július és augusztus hónapokban a Hansági Ornitológiai és Természetvédelmi Kutatótábor. Itt 14 éves kortól vehetnek részt a természetvédelem és a madarak, növények, állatok iránt érdeklődők, amatőr és hivatásos megfigyelők, kutatók. A sátortábor a Fehértói Madárvárta épülete előtti kis területen létesül, tőle 300 méterre a madármegfigyelő-torony a nádasban. Az elmúlt 17 év alatt a sok magyar résztvevőn kívül 23 országból voltak érdeklődők. A táborban botanikai felmérések, mikroszkópos vizsgálatok, zoológiai felmérések, rovarok megfigyelései történnek, de a legfőbb tevékenység a madarak gyűrűzése, biometriai adatainak felvétele, madárfaunisztikai megfigyelések. Az eltelt időszak alatt közel 170 faj jelenlétét regisztrálták. A réteken bíbicek, sárszalonkák költenek, zsombékos élőhelyeken a hamvas rétihéják, kékbegyek, foltos nádiposzáták stb. A nádas részeken a nagy kócsagok. a vörösgémek, a törpegémek, a barna rétihéják, a barkóscinegék, a nádirigók, a fülemülesitke stb. fajok élnek. A füzesek környékén gyakoriak a búbosbankák, a függőcinegék, a környező réteken a réti tücsökmadár a füzikék, a nyaktekercs és a fekete harkály.

Győrsövényház 840 lakosú község a Rábca partján, Győrtől 19 kilométerre, északnyugatra, valamint Csornától 18 kilométerre, északkeletre fekszik. Első okleveles említése „Svény” alakban 1252-ből származik, később Sövényszád formában szerepel. 1704-ben svábok költöztek be a faluba, akiknek a leszármazottaiból sokakat kitelepítettek 1945 után.
A ma is álló templomot a falu XVIII. századi urai, a jezsuiták építették 1701-ben.

Jobaháza 563 lakosú község Csornától 7 kilométerre, délnyugatra fekszik. Neve a Jób személynévből alakult ki. Első írásos említése 1416-ból való. A középkorban köznemesi birtok volt. A török pusztítás elnéptelenítette. Az 1800-as években önálló takácscéh működik a faluban.

Kóny 2624 lakosú község a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal és a valamikor megépülő M85-ös autópálya mentén Csornától 7 kilométerre, északkeletre fekszik. Neve szláv eredetű, a hagyományokban és a jelképekben gyakran előfordul a ló. 1228-ban szerepel egy oklevélben, Coun néven. Birtokosai voltak a rhodusi keresztes barátok, a királyi kamara, a győri káptalan, Nádasdy Kristóf.

Maglóca 95 lakosú község Csornától 9 kilométerre, északkeletre fekszik. Okiratok 1220-ban említik először villa Magluca néven. Többek között a premontrei rend birtokolta. Az átvonuló török hadak háromszor elpusztították, de 1620 körül ismét lakott település volt. A kuruc-labanc csatározás során újból lerombolták. 1714-ben kezdődött meg a betelepülés.

Magyarkeresztúr 492 lakosú község a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén Kapuvártól 14 kilométerre, délkeletre fekszik. A helység az 1250-es évek óta lakott, bár a történelem folyamán többször elnéptelenedett.
A falu híres személyisége az itt eltemetett Baditz Ottó festőművész.

Markotabödöge 508 lakosú község Csornától 12 kilométerre, északkeletre fekszik. Egy 1161-es oklevél „Bedegh” néven említi. A török pusztítás megtizedeli a falut, csak 1720 után nő jelentősen a lélekszám.
A műemlék jellegű római katolikus templom 1752-ben épült barokk stílusban. A letompított sarkú homlokzaton fülkékben kis szobrok találhatók. A torony előreáll a fal síkjából, tetején a toronyszoba körül fonatos jón félpillérek és félköríves ablakok. Berendezése - fő- és mellékoltárok, szószék szintén XVIII. századi, barokk.
A Kálvária 1791-ben készült. Talapzaton álló kőkereszt, oldalain egy-egy szoborral.

Páli 404 lakosú község a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Csornától 19 kilométerre, délnyugatra fekszik. A falu neve a „Peuli-Pálé” személynévből alakult ki. A falu határában római és avar leletek, feltárt sírok vannak. Írásos emlék először 1220-ban említi a települést: II. András Páli és Erdői pusztát Osl és Belud grófnak adta. Egy 1325-ös oklevél szerint a pápóci premontrei prépostság tulajdona volt. Később a Nádasdyak és a győri püspökség is jogot formált rá egyes ügyekben.
A műemlék jellegű római katolikus templom 1642-ben épült barokk stílusban. A tornyot 1770-ben emelték. A templom mai formáját a XIX. századi bővítés és átalakítás során nyerte. Boltozatát művészi festmények borítják. A Szentháromságot ábrázoló, valamint a másik két falfestményt - melyeknek tárgya: “Szent István megalapítja a győri püspökséget” és “Szent László vízfakasztása” Maulbertsch képe után másolta Schmidt József győri festő 1804-ben. Ugyancsak ő készítette a Mária mennybevitelét megörökítő oltárképet. Szép alkotás a barokk főoltár. A szószék 1800 körül készült. A nyugati hajóban látható a lourdes-i oltár a Szentsírral, mely 1897-ben készült.
A volt Festetics-kastély 1882-ben, historizáló neogótikus stílusban épült.
A műemlék jellegű kálvária patkó alakú, nyitott építmény barokk stílusban épült a 1696-ban.

Pásztori 408 lakosú község Csornától 10 kilométerre, délre fekszik.

Potyond 104 lakosú község Csornától 10 kilométerre, délnyugatra fekszik. Egykori oklevelek Putund, Pugund, Pogand, Potthond néven említik, a Potyondi család birtoka. A török pusztítás egy időre lakatlanná tette.
Építményei közül jelentős az evangélikus templom, a római katolikus Szent László-kápolna és a mellette álló kőkereszt.

Rábacsanak 576 lakosú község a 14-es/Pápa-Csorna/ vasútvonal mentén, Csornától délre, 11 kilométerre fekszik. Írásos emlék 1351 óta említik a települést. Nevét a mocsárból kiemelkedő száraz területekről, a csónakokról kapta.
Megtekintésre érdemes a római katolikus templom.

Rábapordány 1140 lakosú község a 14-es/Pápa-Csorna/ vasútvonal mentén, Csornától 9 kilométerre, délkeletre fekszik. A Patyi-dombon feltárt leletek szerint már az újkőkorban és a bronzkorban is lakott volt, római és avar kori emlékekben gazdag. A község első írásos említése 1351-ből való. A kora középkorban a kapuvári gyepűhöz tartozott. A XVI. században a Nádasdyak legnagyobb majorüzemévé vált. 1594-1610 között a török pusztítás miatt a falu, néptelen volt. Sok áldozatot követelt az 1848-as szabadságharc és a Világháborúk.

Rábasebes 113 lakosú község Csornától 26 kilométerre, délre fekszik.
Nevezetessége az 1901-1902 között épült kastély, amelyet gróf Széchenyi Jenő építtetett.

Rábaszentandrás 533 lakosú község a 14-es/Pápa-Csorna/ vasútvonal mellett, Pápától északnyugatra, 20 kilométerre fekszik. Neve a templom védőszentjére utal. 1469-ben említik először iratok. Középkori birtokosai a Móriczhidaiak, majd a pápai várhoz csatolják. 1543-ban a törökök feldúlják a falut, és csak évek múlva kezdenek visszatelepedni a lakosok. A XVII. században a földesúr szinte néptelen faluba telepeseket hoz. Az 1740-es években a település a Festetics családé lesz.
A műemlék jellegű római katolikus templom középkori alapokon épült barokk stílusban, 1760 körül. Az egyhajós templom tömegéből kilépő torony alatt nyílik a rokokó veretű bejárati ajtó. Érdekes a tornyon a szép vonalú órapárkány feletti, harang alakú, kissé zömök, vakolt toronysisak. Az egyszerű asztaloltár fölött a keresztre feszített Szent András fából faragott szép domborműve látható, mely 1760-ban készült.
Az evangélikus templom. Egyhajós, késő barokk, neogótikus homlokzattal és toronnyal 1785-ből. A hajóhoz és a kétoldali karzathoz egy-egy neogótikus kapu vezet. Oltárképe - “Krisztus az olajfák hegyén” - 1871-ben készült. Érdekes a XVIII. századi keresztelőkút is.
A település szülötte, Kis János. 1770. szeptember 22-én itt született Kis János költő és író, az MTA tagja és a Dunántúli evangélikus egyházkerület püspöke. Az átalakított épület jelenleg lakóház, falán emléktábla látható.

Rábatamási 992 lakosú község a 85-ös főközlekedési út és a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mentén, Csornától 6 kilométerre, nyugatra fekszik. A település 1630-ban alakult, amikor 24 katona települt le a gróf Nádasdy Pál adományozta területre.
Gyakran tartózkodott a községben a nagy színésznő, Jászai Mari, akinek emlékét egy kedves szoba őrzi. Itt született Horváth Teri színművésznő is.

Rábcakapi 180 lakosú község Csornától 10 kilométerre, északkeletre fekszik.

Sopronnémeti 275 lakosú község a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Csornától 9 kilométerre, délnyugatra fekszik. A község első említése 1318-ban történik Nemthy néven.
A műemlék jellegű római katolikus templom 1720 körüli barokk stílusú épület. Berendezése: az egyszerű főoltár 1740, a szószék 1780 körüli munka. A templom előtt kőkereszt 1872-ből.

Szany 2341 lakosú nagyközség a 14-es/Pápa-Csorna/ vasútvonal mentén Csornától 18 kilométerre, délkeletre fekszik. 1398-ban „Zayan” néven szerepelt először okiratban, de régészeti leletek római kori és kora Árpád-kori időkre is utalnak. A XV: században a győri püspökséghez tartozott. Mezővárosi jogot kapott. A török harcok idején fontos védelmi vonalnak számított.
A műemlék volt püspöki kastély XVIII. századi barokk eredetű, később klasszicista stílusban átalakították. Az egyemeletes épület középrizalitos, fölötte háromszögű timpanon emelkedik, az ablakok kőkeretesek. Udvari homlokzata hasonlóan kialakított, a timpanon alatt szép erkéllyel tagolt. Ma községi könyvtár és helytörténeti múzeum.
A római katolikus templom barokk stílusú, romantikus külsővel. Főhajóját 1767-ben építtette Zichy Ferenc győri püspök. Száz évvel később utóda, Zalka János püspök a tornyot megmagasíttatta, a templomot két oldalhajóval bővíttette 1867-ben és sarkaira két kisebb tornyot emeltetett. A homlokzat közép- és oldalrizalitos, övpárkányát félköríves fríz zárja le. A két saroktorony és a 46 méter magas középtorony között félköríves frízzel díszített oromszárnyak húzódnak. A félköríves ajtó két oldalán egy-egy toszkán oszlop és pillérpár emelkedik. A bejárat felett helyezkedik el Zichy Ferenc címere. A gazdag faragású főoltár régebbi, mint a templom: 1700 körül készült. A “Szent Kereszt feltalálása” című értékes főoltárképet Ludwig Beyfuss festette 1855-ben. A szépen faragott padok 1758-ból valók. Aranyozott rokokó ereklyetartó, 1770-ből (Krisztus keresztjének szálkadarabját őrzi).
A templom udvarán: a műemlék jellegű Nepomuki Szent János-szobor XVIII. századi barokk alkotás, a balról és jobbról kőkeresztek (1868 és 1878), valamint az artézi kút.  A Szentháromság-szobor 1908-ban készült.
A műemlék jellegű Szent Vendel-kápolnát 1747-ben építették barokk stílusban.
A búcsújáró Szent Anna-kápolna eredetileg 1753-ban épült, majd 1901-ben neoromán stílusban átépítették.

Szil 1393 lakosú község a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Csornától 11 kilométerre, délre fekszik. Régészeti emlékei között kelta, római, avar leletek találhatóak. Első írásos említése 1230-ból származik. 1492-ben Szil már mezővárosa volt, a XVI. században pedig a Nádasdy család legnépesebb rábaközi birtoka. A török rombolás után a lakatlanná vált falu újratelepülése 1608 tájékán indult meg. 1681-ben a falu Esterházy Pál kezére került. A XIX. század közepén virágzott a kézműipar a településen.
A műemlék jellegű kistatai római katolikus templom a XVIII. század végén épült késő barokk stílusban. Oromzatának párkánya átfut a toronyra is, mely enyhén kilép a déli homlokzatból. Berendezése: félköríves záródású szentély, egyszerű oltárral. A templom előtt szép kivitelű, kovácsoltvas kerítés mögött feszület áll, talapzatának fülkéjében Mária-szoborral (1890).
A neoromán stílusú római katolikus templom romos elődje helyén épült 1890-ben a hatalmas méretű építmény, hossza 30 méter, szélessége 13 méter, tornya 32 méter magas. A két korinthoszi oszlop között kiképzett kapu nagyon szépen tagolt, fölötte a “Feltámadás angyalának” domborműve látható. A félköríves szentély neoromán főoltára felett a mennyezetet ismeretlen alkotó szép falfestményei díszítik. Az oltárt Borsa Antal, míg az áldoztató rácsot Schima Bandi tervezte. A templomkertben 1899-ben készült Madonna-szobor áll. A templom másik oldalán látható feszületet pedig 1892-ben készítették.
Az 1811-ben készült Szentháromság-szobor fákkal beárnyékolt parkban, szép kovácsoltvas kerítésen belül látható a Hunyadi téren.
A főközlekedési út mentén, a község nyugati végében áll a Szent Vendel-szobor a XIX. század második feléből.

Szilsárkány 725 lakosú község a 86-os főközlekedési út mentén, Csornától 8 kilométerre, délre fekszik. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a hely már az időszámítás előtt lakott volt. A település a hansági mocsárvilág szélén alakult ki, valószínűleg erre utal a régebbi Széll-Sárkány név is.
A műemlék jellegű római katolikus templom eredetileg a középkorban épült, de 1594-ben a törökök lerombolták. A templomot a XVIII. század elején építették újjá barokk stílusban, majd 1722-ben mellékhajószerű kápolnával bővítették. A szentély a nyolcszög három oldalával zárul. A romantikus stílusú oltár 1903-ban készült, az oltárkép Jézus mennybemenetelét ábrázolja. Az oltár alatt elhelyezett szobrok közül kiemelkedik a fából faragott Pietá és az Immaculata. A gazdag rokokó faragású padok 1770 körül készültek. A templom előtt balról díszes síremlék és sziklakápolna, jobbról erősen tagolt, volutákkal és levéldíszekkel ékesített talapzaton Mária szobra (műemlék jellegű) áll (XVIII. század).
A műemlék jellegű evangélikus romantikus stílusú templomot 1784-ben szentelték fel, tornya 1858-ban épült hozzá. A kváderesen vakolt homlokzatot fogas fríz és kerek nyílású oromzat zárja le. A mögötte emelkedő romantikus torony ablakai csúcsívesek. A főkapu félköríves, az oldalajtón szép rokokó veretek vannak. Berendezése: szép neogót oltárkép: “Krisztus az olajfák hegyén”, Baditz Ottó alkotása (1902); keresztelőkút 1784-ből.
A műemlék  jellegű volt Baditz-kastély klasszicista stílusú, a XIX. század első feléből. Védett parkja természetvédelmi terület.
A műemlék jellegű volt Hőgyész-kúria is klasszicista stílusban épült a XIX. század első felében.

Tárnokréti 217 lakosú község a Rábca partján, Csornától 12 kilométerre, északkeletre fekszik. Már a római korban lakott volt. A tóközi település nevének előtagja arra utal, hogy királyi tárnokok /termékkezelők/ laktak itt.

Vág 557 lakosú község a Rába partján, Csornától délre, 20 kilométerre fekszik. Kőkori és egyéb leletekben gazdag. 1263 óta említik írások a községet.
A műemlék jellegű római katolikus templom a korábbi templom helyén épült 1828-ban, klasszicista stílusban. Berendezése a XIX-XX. századforduló körüli, a keresztelőkút XVIII. századi. A templom udvarán műemlék jellegű Nepomuki Szent János-szobor 1770 körüli barokk alkotás és Szentháromság-szobor (1903). A templom mellett kőkereszt, talapzatán Mária-szobor látható.

Zsebeháza 156 lakosú község a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Csornától 12 kilométerre, délnyugatra fekszik. Neve a Sebestyén név rövidített változatából alakult ki. A település 1346-ban „Terra Sebe” néven szerepelt egy oklevélben. A Potyondy család birtoka volt. A törökök pusztítása után tíz évre elnéptelenedett.