Árpás 286 lakosú község a Rába-folyó partján Csornától 15 kilométerre, délkeletre fekszik. Itt húzódott a római korban Savariát Arrabonával összekötő út. Oklevelek szerint 1030-ban Szent István a bakonybéli apátságnak adományozta a települést. A törökök elől elmenekült lakosság. 1706-ban Bottyán János kurucai kemény harcokat vívtak itt. Az ősi falurész – egykor Kis-Árpás, ma Dombiföld- a Rábca keleti partján terül el.
A Szent Jakab római katolikus plébániatemplom, egykori premontrei apátsági templom, műemlék. Román stílusban épült a XIII. század első felében. 1750 körül barokk stílusban részben átalakították, csak a kéttornyos homlokzat és a szentély maradt változatlan. A berendezés: főoltár XVII. század; mellékoltárok, keresztelőkút, szószék barokk, XVIII. század. A szép barokk főoltárkép ismeretlen festő alkotása. Az előbbin I. Lipót megújítja Magyarország Szent István-i felajánlását a magyarok Nagyasszonyának. Lipót császárral szemben ott állnak az országnagyok: Nádasdy Ferenc, Zrínyi Péter, Esterházy Pál, stb., s felettünk Mária az ország térképét tartja a kezében.
A fenyőfákkal körülvett háromszögletű téren található a műemlék jellegű Nepomuki Szent János-kápolna. A késő barokk stílusban, 1780 körül épített, kívülről nyolcoldalú, belülről kör alaprajzú épület, festett üvegablakokkal. A falban bemélyített fülke Nepomuki Szent János szobrával.
A kápolna mellett fából készült harangláb és kőkereszt 1898-ból található.
A közelében artézi kút található.

Bodonhely 332 lakosú község Csornától délkeletre, 15 kilométerre fekszik a Rába-folyó partján. A hagyomány szerint Bodó vitéz táborhelyéből alakult ki a település a XII. században.

Csikvánd 527 lakosú község Téttől 7 kilométerre, északnyugatra fekszik. A község alapítása a tatárjárás utáni időszakra tehető, eredeti neve Chituan. Lakóinak kétharmada evangélikus, egyharmada katolikus. Csíkvánd 1954-1992 között Veszprém megyéhez tartozott.

Felpéc 821 lakosú község Téttől keletre, 7 kilométerre fekszik. Az első írásos emlékek 1250-ből származnak. Felpéc neve a Pechz nemzetségből ered. A település mindig nemesi község volt. Címerében kivont karddal vágtató lovas látható. A török, majd a francia hadak átvonulásáról is maradtak fenn emlékek.
Itt született Inczés Ferenc, a 48-as szabadságharc főhadnagya.
A műemlék evangélikus templom középkori részletekkel is rendelkezik. A templomot 1620-ban építették, majd barokk stílusban átépítették 1776-77-ben. 1794-ben bővítették. Órapárkányos előreugró tornya 1820-ban készült. Síkmennyezetes, karzatos hajójú, a szentély egyenes záródású, melyben XIX. századi szószékoltár látható. Az oltárkép az Olajfák hegyén imádkozó Krisztust ábrázolja. A vörösmárvány keresztelőkút 1905-ben, az orgona 1910-ben készült.
A műemlék jellegű római katolikus templom 1752-ben barokk stílusban épült. Berendezése: szarkofág alakú főoltár térdeplő szentekkel, 1750 körüli barokk alkotás. Udvarán kőkereszt.
A község fölött magasodó szőlődombon régi és újabb keletű pincék, présházak között, szép környezetben találjuk a Nádas Pincét, mely 1817-ben épült.
A négyhelyiséges lakóházban 1996 tavaszán helytörténeti, néprajzi kiállítás nyílt. A vegyesfalazatú (föld, sár és kő) épület számos átalakítás, felújítás látható nyomát hordozza magán. Szobai mestergerendáján 1819-es datálás olvasható, feltételezhető azonban, hogy az első építési fázis ennél korábbi. Konyhájában XX.  század húszas éveiből való mászókéményes kemence található. Az eresz mindkét végén beépült.
Az ősborókás természetvédelmi terület

Gyarmat 1308 lakosú község a 83-as főközlekedési út és a 10-es/Győr-Celldömölk/ vasútvonal mentén, Téttől 6 kilométerre, délnyugatra fekszik. Írásos emlékek a XII. századtól említik a települést. 1873-ban nagy tűzvész pusztított a faluban. Gyarmat 1954-1992 között Veszprém megyéhez tartozott.
A műemlék jellegű római katolikus templom 1800-ban épült késő barokk stílusban. 1850 körül átalakították. Tornya a homlokzathoz simul, hajója három boltszakaszos, a szentély félköríves záródású.
Nepomuki Szent János szobrát 1903-ban készült. A török végleges kiűzésének emlékére állították.
A XIX. század közepén épült zsellérházban a XIX-XX, századforduló tárgyi világát idéző berendezés, és kis helytörténeti gyűjtemény kapott otthont. Az épület minden szerkezete és berendezése eredeti, számos tárgy a ház utolsó lakójától származik. A bemutatott korra utal a régi házszám, a 101 is. A felújításkor arra törekedtek, hogy a konyhai kemence, és a szobai rakott tűzhely sütésre, fűtésre, bemutatókra alkalmatos legyen.
A település feletti Újhegyen található présházsor üdítő látványt nyújt a kirándulóknak. Az 1812-ben központi rendelettel létesített szőlőhegy eredeti állapotát meglepően hűen őrzik a vastag tömésfalú, nádtetős présházak. Hangulatos sétát tehetünk, ha elindulunk a falu szélénél kezdődő „pincesoron”, mely a szőlőhegy „gerincén” vezet végig vagy fél km hosszan. Utunkat balról is, jobbról is majdnem kizárólag régi építésű házikók- vagy ahogyan a helybeliek mondják, „gunyhók” - kísérik számolatlanul. Sok helyen még régi, ma is használatos préseket találunk az épületekben. Különösen szüret idején nagy a felbolydulás, hiszen minden „gunyhónak” hozzátartozó része a szőlőföld, melyről októberben a pincék hordói meglelnek. Az erre kirándulót a helybeliek szívesen invitálják a „gunyhó” mélyére kóstolóra. A dombtetőről a Somló bazaltkúpjának látványában is gyönyörködhetünk.

Gyömöre 1371 lakosú község a 10-es/Győr-Celldömölk/ vasútvonal mentén, Téttől 4 kilométerre, délkeletre fekszik. A helység régi neve Gemevre. Valószínűleg eddig húzódott az avar gyűrű, erre utal a Gyürháti és a Gyüroldali dűlőnév. Két különálló település volt, összeépülésükkel jött létre Gyömöre. Birtokosai között szerepeltek Gemevrei György, Török Bálint, a győri jezsuiták, az Esterházy család, Cseri basa. 1908-ig Gyöörő volt a község neve.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban, 1767-1772 között készült el. Építtette Esterházy Károly, Fellner Jakab tervei alapján. Homlokzati órapárkányos tornyát gazdagon képzett, tört vonalú sisak fedi. Berendezése: a díszes főoltár 1666-ból való, a mellékoltárok pedig XVIII. századi alkotások. A bal oldali mellékoltár előtt XV. századi ikon látható. A szószék gazdagon díszített, míves faragású (XVIII. század). Különösen értékesek az 1770 körüli rokokó padok. A templomban szép vörösmárvány keresztelőkút, a templom előtt kőkereszt (1861) található. A dombon álló templomhoz lépcsősor vezet a Vörösmarty utcából.
A templom közelében áll az evangélikus harangtorony.
A romantikus stílusú kápolna a temetőben található, melyet Friedrich Károly és Miháldy Borbála építtetett 1928-ban.

Győrszemere 2989 lakosú község a 83-as főközlekedési út és 10-es/Győr-Celldömölk/ vasútvonal mentén fekszik. Első írásos emlékei 1213-ból származnak, nevét feltehetőleg a Szemere családtól nyerte.
A műemlék jellegű római katolikus templom középkori, XV. századi eredetű, barokk, XVIII. századi épület, majd a XIX. században jelentősen átalakították. Homlokzati tornya hegyes sisakban végződik, támpilléres szentélye a nyolcszög három oldalával zárul.1991-ben újították fel. Homlokzati falában I. és II. világháborús emlékmű látható.
A műemlék jellegű református templom, késő barokk stílusban, 1786-ban épült. Homlokzat előtti tornya gúlasisakos, 1812-ben épült. Szószékoltára van. 1965-ben külső, 1995-ben belső felújítás zajlott, melynek során a padokat kicserélték.
Az evangélikus templom 1807-ben épült, klasszicista stílusban. Kisméretű templom, a széleken körbefutó karzattal. Díszes szószékoltárának képe Krisztus keresztre feszítését ábrázolja.
A Milleneumi emlékmű 1896-ban készült.
A település nevezetessége még a Szent Vendel-képoszlop.

Kajárpéc 1384 lakosú község Téttől keletre, 12 kilométerre fekszik. A település hajdanán két település volt, Kajár és Kispéc. Kajár birtokosáról kapta a nevét, Kispéc neve arra utal, hogy itt lehetett a német eredetű Péc nemzetség származási helye. Leletek bizonyítják, hogy már a római korban lakott hely volt. Kajár első okleveles említése 1037-ből való, Szent István akkor adta a bakonybéli apátságnak. Mindig jelentős szőlő- és gyümölcstermelő terület volt.
A műemlék jellegű kajári római katolikus templom, 1797-1800 között épült homlokzati toronnyal és egyenes záródású szentéllyel, késő barokk stílusban. Berendezése: az 1799-ben készült empire főoltár, képét Schmidt József festette. A szentély mennyezetén látható négy freskó az Isten Bárányát, a négy evangélistát, a bakonybéli bencés kolostort (a templom akkori. kegyurait) és a rendházat örökíti meg. A szószék és a mellékoltárok szintén empire stílusúak. A templom mellett feszület, a kereszt lábánál Mária-szoborral (1911).
A műemlék jellegű kispéci evangélikus templom, klasszicizáló késő barokk (1788), részben átalakítva. Kisméretű homlokzati toronnyal, síkmennyezetes hajóval, egyenes záródású szentéllyel épült. Berendezése: a fakarzat 1794-ből, a szószékoltár és az orgona 1913-ból való.
A helytörténeti és régészeti gyűjtemény a település, kispéci részén, az evangélikus templommal szemközt található az 1994-ben, Németh Gyula tervei szerint készített, tetszetős külsejű épület. Itt kapott helyet az országosan is kiemelkedő értékű régészeti és helytörténeti gyűjtemény, amely Kovács József, helybéli tanító úr több évtizedes munkájának eredménye. Nagyon gazdag az ásatásokból származó gyűjtemény, melyben a kőkorszaki csont- és csiszolt kőeszközöktől a bronzkori és római időkbeli tárgyi emlékeken át a török fegyverekig sokféle érdekes leletet megtalálunk. A kiállítás méltán legértékesebb darabja egy viking kard (32 oldalas múzeológiai tanulmány készült róla), feltehetően az egykor itt élt besenyők szerezték, vagy kapták ajándékba. A magyar történeti emlékeket népvándorlás- honfoglalás kori kengyelek, fegyverek és edények képviselik, de sok a múlt századi, e század eleji használati tárgy is. Látható itt egy kovácsműhely teljes felszerelése, prés 1798-ból, faeke, tulipános láda, csizmahúzó (1762), tűzgyújtó eszközök, stb. Értékes a pénzgyűjtemény, melyben még római érmék is találhatók. A kiállítás jelentőségét tovább növeli, hogy a leletek szinte mind a falu területéről és környékéről származnak. Szemlélődésünk hangulatát pedig az a bemutatási mód biztosítja, melyet a tárlók között járva “megélhetünk”: a nyugdíjas tanár úr, aki gyűjtő és tárlatvezető is egyben, minden tárgy eredetéről tud mesélni, sőt kézbe is adja a leleteket a látogatóknak.
A műemlék jellegű borospincesor az Öregszőlőnél található.

Kisbabot 245 lakosú község Csornától 15 kilométerre, délkeletre, a Rába-folyó partján fekszik. 1222-ben említi először oklevél a helységet. A falut a törökök lerombolták, 1630-ban a német muskétások felgyújtották, majd árvíz és tűzvész pusztította el.

Mérges 81 lakosú község Csornától 15 kilométerre, keletre fekszik. Már a honfoglalás előtt lakott hely volt. A XV. században Mérges Miklós a község ura, aki várat emelt és kőhíddal rendelkezett a Rábán, vámszedés joggal. A várat a törökök pusztították el.

Mórichida 869 lakosú község Téttől 8 kilométerre, a Marcal partján fekszik. Nevének eredete: A Pok nemzetségbeli Móric a birtokán hidat veretett a rÁbán. 1228-as oklevelek már említik a települést, ahol monostort alapítottak. 1414-ben már mezőváros. 1594-ben a törökök elpusztították. A XVIII. század elején a kuruc-labanc harcok elől a lakosság a határszéli mocsaras területekre menekül, itt épül fel a későbbi falu is.

Rábacsécsény 602 lakosú község a Rába partján, Téttől északnyugatra, 11 kilométerre fekszik. Honfoglaláskori település.
Itt született Sibrik Miklós, Rákóczi szárnysegédje, Deák Ferenc édesanyja és Molnár János, az első magyar nyelvű matematikai könyv szerkesztője.

Rábaszentmihály 521 lakosú község Téttől 10 kilométerre, északnyugatra fekszik, a Rába partján. „Rába föld” néven szerepel először egy 1204-es oklevélben, majd 1234-ben „terra Raba alias Zent Mihal” alakban fordul elő. A török adók és zaklatások miatt a lakosság elmenekült. A XVII. századtól a Nádasdyak, majd az Esterházyak birtoka volt a település. A Világháborúk rengeteg szenvedést okoztak a falunak.
A műemlék római katolikus templom ritkaságszámba menően kisméretű templom a XII. század második felében épült román stílusban. Alaprajza háromkaréjos, a negyedik karéj helyén a kősisakkal fedett, XVII. századi torony áll. Belsejében középkori freskórészletek. Mellette kőkereszt található 1907-ből.

Rábaszentmiklós 148 lakosú község Téttől nyugatra, 12 kilométerre fekszik. Már a római korban lakott hely volt. Gergely győri püspök Bika-föld néven birtokolta a falut. A település a török hódoltság idején elpusztult. 1701-ben bérlőket telepített be a győri püspök, aki az I. Világháborúig a község kegyura volt.
A római katolikus templom XII. században, román stílusban épült. Az oltárképe XVIII. századi alkotás.

Sobor 336 lakosú község Téttől délnyugatra, 25 kilométerre fekszik. Gazdag bronzkori, vaskori és római kori leletek bizonyítják a hely ősi múltját. A török pusztítás után tíz évig lakatlan volt. A Rákóczi-szabadságharcban Vak Bottyán oldalán harcoltak a falu katonái. A XVIII. században a falut a Festetics, majd a Batthyány család birtokolta.
Itt éltek Sobri Jóska, a híres betyár elődei.

Sokorópátka 1055 lakosú község Pannonhalmától 14 kilométerre, délnyugatra fekszik. A falu első okleveles említése 1258-ból származik. A középkorban a pálos rend mellet a szentmártoni apátságnak is volt itt birtoka. A falut a törökök elpusztították, 1765-ben települtek ide újra szőlőművesek a környékről.
A római katolikus templom 1913-ban épült romantikus stílusú épület. A templom előtti kertben I. világháborús hősi emlékmű és 1899-ből Mária-szoborfülke található.

Szerecseny 938 lakosú község a 10-es/Győr-Celldömölk/ vasútvonal mentén Téttől 14 kilométerre, délkeletre fekszik. Számos bronzkori, kelta, avar- és Árpád-kori leletet tártak itt fel. A török időkben a pápai várhoz tartozott, később földesurai az Esterházyak voltak.
A településen római katolikus, református és evangélikus templom, valamint tájjellegű ház látható.

Tényő 1428 lakosú község Pannonhalmától 7 kilométerre, nyugatra fekszik. 1216-ból származik első okleveles említése szerint a szentmártoni apátság birtoka. Régi nevei: Thuno, Thinen, Theneu. A török pusztítások után az összeírások pusztaként említik a helyet, az 1642-esw és 1688-as összeírásokban egyáltalán nem szerepel. 1715-ben kezdik betelepíteni.
A műemlék jellegű barokk római katolikus plébániatemplom 1753-ben épült, majd romantikus stílusban átépítették 1886-ban. Homlokzati törtsisakos toronnyal készült. Síkmennyezetes hajóját a keskenyebb szentélytől diadalív választja el. Fő- és mellékoltárai neogót stílusúak, az oltárkép A. Fölsch műve 1886-ból. Keresztelőkútja díszesen faragott. A templom mellett balról barokk homokkőszobor (1780), jobbról kőkereszt.
A műemlék jellegű népi lakóház 1789-ben épült, és 1975 óta tájház. A sárkéményes, soros elrendezésű épület datált mestergerendája szerint 1789-beli. Berendezésével a XIX. század második felének zselléri életet idézi. Búbos kemencéjét hagyományosan építették újjá, a kamrában pedig nagyméretű szövőszék látható. A telken megtalálható a zsellérporta majd minden gazdasági építménye is, a szín alatt gazdasági eszközök állnak. A gondos és látványos kiállítás a Xantus János Múzeum Tényőről származó anyagából készült 1975-ben. Benne egy falu őrzi nagyszülei életét, emlékei.

Tét 4081 lakosú város a 83-as főközlekedési út és a 10-es/Győr-Celldömölk/ vasútvonal mentén fekszik. Tét két jól elkülönülő részből áll, Tétből és Tétszentkútból. Az utóbbi a korabeli feljegyzések szerint III. Károly haditisztje, Albert Keresztély megálmodta, hogy halálos bajából a téti erdőben eredő forrás vizétől gyógyulhat fel. Valóban így is lett és a haditiszt 1715-ben hálából kis kápolnát építtetett a gyógyerejűnek vallott kút mellé. A magányos kis kápolna, amelyben Segítő Szűz Mária képét helyezték el, hamarosan kis falut vonzott maga köré és az imameghallgatások folytán a környék híres búcsújáróhelye lett. A kápolnához kapcsolódóan időközben templom épült. Ez 1860-ban leégett ugyan, de a püspökség bőkezű adományából újra fölépítették. És hová lett a régi idők dicsősége? A templom falai jelenleg repedeznek, a torony süllyed, a gyógyerejűnek vallott kút vize pedig elapadt. S ahogy a kútban nincs víz, a templom falában viszont annál több van, pusztítja is az épületet rendesen. A Szűzanya tétszentkúti templomának búcsúját ősszel tartják, Mária-naphoz kapcsolódva, szeptember közepén. Minden évben sokan zarándokolnak a kis faluba, részt vesznek a gyertyás körmeneten, a szentségimádáson, az ünnepi szentmisén és részesülnek a teljes búcsúban. A litániát a Magyarok Nagyasszonyának szobránál tartják, amelynek fölirata a következő: „Máriának /Jézus szent Anyjának/ ezer éves hazánk /Nagyasszonyának/ hálával és imával ajánlják/ a téth sz.-kuti bucsusok/ 1896″. A faluban azt mondják, hogy a tétszentkúti gyógyerejű forrás vize a környező földek csatornázása miatt apadt el és azt is keserűen teszik hozzá, hogy a templom felújítására egyelőre vajmi kevés pénz akad. A tétszentkúti ősi búcsújáróhely ennek ellenére is érdemes a figyelemre, érdemes arra, hogy fölkeressük, rövid sétát tegyünk a templom körül, virágot vigyünk a Magyarok Nagyasszonya szoborhoz és titkon kívánjunk valamit, ami már régi vágyunk. 2001. július 1-je óta város.
A műemlék jellegű római katolikus plébániatemplom késő barokk stílusban 1818-ban épült. Tornya a homlokzatból ugrik előre, hajója ötboltszakaszos, szentélye félköríves záródású. Berendezése: klasszicista oltár, padok a XIX. század első feléből.
A műemlék jellegű evangélikus templom klasszicizáló késő barokk stílusban 1778-ban épült, torony nélküli épület. Berendezése: klasszicizáló, későbarokk szószékoltár (1780 körül). Érdekessége: az oltár a megszokottól eltérően nem a bejárattal szemben, hanem a jobb oldalon található. Vörösmárvány keresztelőkút (1868).
A Páduai Szent Antal-kápolna a temetőben található. Előtte kőkereszt (1887). A kápolnától jobbra: az 1849-es csornai csatában hősi halált halt Dzwonkovszky László lengyel és Münster Ede magyar századosok obeliszk síremléke.
A műemlék tétszentkúti római katolikus templom barokk stílusban 1726-ban épült. Átalakítva a XVIII. század végén. Homlokzati toronnyal és félköríves szentéllyel épült, hajója síkmennyezetes. Az oltárok, szószék, Pietá-szoborcsoport rokokó alkotások, gazdag szobordíszekkel (XVIII. század első fele). A képeket Maulbertsch és Dorffmeister festette. Mellette: Magyarok Nagyasszonya-szobor.
Tét híres szülötte Kisfaludy Károly író, drámaíró, a volt szülőháza előtt szobra áll. Kisfaludy Károly 1788-ban született Téten és 1830-ban hunyt el Budapesten. Kisfaludy Sándor testvéröccse költő, novella- és drámaíró, irodalomszervező, a magyar irodalmi romantika egyik kezdeményezője és későbbi kiemelkedő képviselője volt. Téti szülőházát már évtizedekkel ezelőtt lebontották, ezért a helyi Kisszövetkezet irodaépületében alakították ki a jelenleg látható emlékszobát. A kiállítás a győri Xantus János Múzeum közreműködésével készült, Szuh László (1908-1984) gyűjteményének és levéltári dokumentumoknak a felhasználásával. A település neves kutatója mint nyugdíjas, pusztán érdeklődésének hódolva kutatta és gyűjtötte Tét és a Sokoróalja múltbéli relikviáit. Téten gyűjtött családi okiratokat, metszeteket, fotókat és a Kisfaludyak műveinek nagy részét. A kiállított tárgyak 14 tárlóban kaptak helyet, melyből az 13. tárló a szülői házzal, a győri diákévekkel és a családdal kapcsolatos emlékanyagot tartalmazza. A további vitrineket nézegetve ízelítőt kaphatunk drámaírói munkásságából, vígjátékaiból, majd mindezt a balladák, elégiák, novellák és népdalok követik. A 10-13. tárlóban a később kialakult Kisfaludy-kultusz emlékeit, valamint a Budapesti Kisfaludy Társaság és a Győri Kisfaludy Irodalmi Kör anyagát láthatjuk. Az utolsó tárló a téti Irodalmi Kör, dalárda és színjátszás produktumait mutatja be. Ez a pezsgő irodalmi élet vitte és viszi ma is tovább az író nevét és szellemét. A tárló mellett találjuk Tóth Dezső Kisfaludy szoborportréját (1971). A kijárat felé fordulva Rátkay Endre alkotásával búcsúzhatunk az író szellemiségétől. A Kisfaludy-triptychon a tanár-festőművész három egységből álló táblakép-sorozata. A szép alkotás felöleli Kisfaludy Károly életútjának és művészetének főbb állomásait. Szuh László helyi műgyűjtői tevékenysége és emberi példája által a téti Kisfaludy-kultuszt és a honismereti mozgalmat jelenleg is újabb feladatokra ösztönzi.

Ágfalva 2035 lakosú határközség Soprontól 7 kilométerre, nyugatra fekszik az osztrák-magyar határ mellett. A dági birtok egy része 1195-ben a ciszterek kezére került. A XIII. században a német telepesek Agendorfnak nevezik. A XIX. századig Sopron jobbágyfaluja. 1785-ben helyezik üzembe a brennbergi bányát, ami sok itt élő családnak kenyeret ad. A település 1906-ban kapja az Ágfalva nevet.

Agyagosszergény 929 lakosú község, Fertődtől 3-5 kilométerre, keletre fekszik. Okiratok Agyagos nevét 1256-ban, Szergényt 1364-ben említik először. 1927-ben egyesültek.
A műemlék jellegű római katolikus temploma romantikus stílusban épült a XVIII. századi barokk templom átépítésével és megnagyobbításával, 1883-ban. A Nepomuki Szent János-szobor klasszicista stílusú alkotás 1831-ből.
A kőkereszt is klasszicista stílusú  1832-ből. A műemlék Mária-szobor Jón fejezetű, rokokódíszes pilléren álló rokokó stílusú szobor 1762-ből.
A műemlék jellegű Kálvária-szoborcsoport körül kő domborműves keresztút oszlopaival XVIII. század végéről. A díszes oszlopon álló Mária-szobor (1889) a Kálvária- szoborcsoporttal szemben található.

Csáfordjánosfa 259 lakosú község Kapuvártól 22 kilométerre, délnyugatra fekszik. Répcecsáford és Répcejánosfa összevonásával jött létre a helység. „Chapford” első okleveles említése 1382-ből származik. Jánosfa pedig 1414-ben szerepel egy iratban.
A falu nevezetessége a csáfordi kastély és a hozzá tartozó védett erdő.

Csapod 577 lakosú község Kapuvártól 12 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1257-től szerepel nyilvántartásokban, 1325-ben Chapud néven említik.
Barokk stílusú temploma 1794-ben épült.

Csér 39 lakosú község, Kapuvártól 23 kilométerre fekszik. A helységet  az 1300-as évek óta említik írásos emlékek.

Ebergőc 137 lakosú község Fertődtől délnyugatra, 11 kilométerre fekszik. A települést az 1200-as évektől említik okiratok.
A római katolikus temploma XIII. századi román stílusú szentéllyel fennmaradt épület. A XVIII. század közepén barokk stílusban épült templomhajó és a torony. Értékes a kálváriajelenetet ábrázoló mellékoltár és az evangélisták alakjaival díszített szószék.
Az 1728-ból származó műemlék, barokk Piéta-szobor a temetőbe vezető út mentén található.

Egyházasfalu 909 lakosú község a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén Csepregtől északkeletre, 10 kilométerre fekszik.

Fertőboz 275 lakosú község a 8-as/Győr-Sopron/ és 8a-s/Fertőboz-Barátság-Kastély/ vasútvonalak találkozásánál, Soprontól 9 kilométerre, keletre fekszik. Már az őskorban lakott terület. Először 1261-ben említi okirat Terra Bozyas néven. A XVII-XVIII. századtól Holling néven ismert német település.
A község déli oldalán levő dombtetőn emelkedik az 1801-ben épített kör alakú, klasszicista Gloriett emlékcsarnok. Széchényi Ferenc építette József nádor látogatásának tiszteletére. Környékéről szép kilátás nyílik a Fertő-tóra és vidékére.

Fertőd 3420 lakosú határváros, Győr- Moson- Sopron megye nyugati részén, a Ferto- Hanság kistájon Kapuvár-Sopron közötti alárendelt útszakaszon fekszik.  Sopron és környéke évezredek óta lakott terület. Fertődön (a kastélytól nyugatra) 1958-ban is feltártak időszámítás előtti - bronzkori - leleteket. A mai Fertod, a magyarországi közigazgatási átszervezés idején 1950-ben, Eszterháza és Süttör - a régebbi településrész - a Mohács előtti írott forrásokból egy 1313. évi bizonyságlevélben tűnt fel “Sehter” névalakban. Először a nagy hatalmú Kanizsayak földesurasága alatt állott, majd Nádasdy birtok lett, később 1671-ben a Habsburg ellenes rendi függetlenségi mozgalom vezetőinek elítélése után kamarai kezelésbe került. 1681-ben Esterházy Pál a császári adminisztráció elkobozta javakat megvette. 1720-ban Herceg Esterházy József irányításával megkezdődött az Esterházy kastély építése. Eszterháza neve először Miklós herceg levelében olvasható: “Schloss Eszterháza”. (1766.)
A településen két római katolikus templom - a neogót stílusú Szent András (Süttör, 1889) és az 1986-ban épült Szent Kereszt (Eszterháza) található. Az eszterházi templom 1984-86 között épült modern templom. Tervezője Szabó István építész volt. A templom oltárképe, az „Esterházi Golgota”, Udvardi Erzsébet festőművész alkotása. A századforduló tájékán élénk egyesületi élet folyt mindkét településen. A süttöri ács és kőműves céh napjainkban is őrzi régi hagyományait, megtartják ünnepeiket.
Dr. Porpáczy Aladár kezdeményezésére 1946-ban Kertészeti Középiskolát és Kollégiumot hoztak létre a kastély egyik szárnyában.  A volt herceg Esterházy hitbizomány Kertgazdasági Mezőgazdasági Intézőségből kialakított Kísérleti Telep (1946) - később Fertődi Kutató Intézet - tudósai közül Kossuth díjjal tüntették ki dr. Beke Ferencet és dr. Porpáczy Aladárt.
Az 1950-es évek második felében dr. Rados Jeno professzor irányításával az akkor alakult Fertődi Építőipari KTSZ megkezdte a kastély helyreállítását. Az Esterházy kastély, a “magyar Versaillles” Magyarország egyik legszebb kastély-együttese. A kastély adottságaival felnott egy zenei központ kialakítására. Néhány éve a “Magyarországi Barokk Vigasságok” keretében Eszterházán újra megszólalnak “kosztümös” korabeli operák, színházi előadások, és mint egykor tűzijáték zárja az ünnepet. 1971-ben a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet a települést kutatási tanulmányában városnak ajánlotta Fertőszentmiklóssal együtt.
A Fertőd - Pamhagen közötti határátkelőhely 1990. májusában nyílt meg, mely először csak gyalogosok és kerékpárosok átkelését biztosította. 1991-óta - 40 millió forintos beruházás eredményeként - már személygépkocsik, autóbuszok fogadására is képes, mely a település idegenforgalmán jelentősen lendített, de gazdasági meghatározó szerepe is növekedett e térségben. 1995. július 1-jével Fertődöt a Magyar Köztársaság Elnöke várossá nyilvánította. 2002 körül szeretné a város , ha az Eszterházy – kastély bekerülne a Világörökségek sorába.

Fertőendréd 634 lakosú község Fertődtől 4 kilométerre, keletre fekszik. A települést 1348-ban alapították. A jobbágyfalut a Pinnyei, Somosi, Kanizsay, Nádasdy és az Esterházy család birtokolta. 1529-ben a törökök felégették. Lakossága evangélikus volt, majd az ellenreformáció idején visszatért a katolikus vallásra.
A Szentháromság-szobor copfstílusú alkotás.

Fertőhomok 487 lakosú község Sopron és Fertőd között félúton fekszik. A települést először 1274-ben említi egy okirat „Praedium Humuky” néven. Főbb birtokosai a Kanizsayak, a Nádasdyak és a Széchenyiek. 1520-tól nagy számban telepednek le a törökök elől menekülő horvátok. Nyelvüket ma már az idősebb nemzedék beszéli.

Fertőrákos 2209 lakosú határközség az osztrák- magyar határ mellett, Soprontól 7 kilométerre, északra fekszik. Már az ókorban megkezdték a mészkő kibányászását. A település első említése 1199-ből való. 1254-ben a győri püspök birtokába kerül. A középkorban mezővárosi rangot kapott a község, évi két vásártartási joggal.
A római katolikus temploma középkori eredetű, a XVII-XVIII. században nyerte el mai barokk arculatát. A templom barokk berendezése a XVIII. századból való.
A pellengér közvetlenül a templom szomszédságában található lépcsős talapzaton álló XVI. századi oszlop. Ez az egyetlen ilyen jellegű emlék Magyarországon.
A volt püspöki kastély középkori eredetű épület, mai barokk formáját a XVII. és XVIII. században alakították ki. Az emeletes, háromszög-oromzatos, erkélyes épület belseje is jelentős értéket foglal magában: nagyon szép a díszterem mennyezetfreskója, amelyet Caietano di Rosa készített 1745-ben. A kastély termeiben található a Liszt Ferenc Múzeum.
Jelentős emléke e kőfejtő. A bányászat már a rómaiak idejében, mintegy 2000 évvel ezelőtt megkezdődött. Az itt található kőzet jól volt hasznosítható az építészetben és a szobrászatban. Az itt bányászott kőből emelték Sopron és Bécs sok épületét. A bányaművelés következtében hatalmas, 10-12 méter magas termek alakultak ki, amelyek az egyiptomi sziklasírokra emlékeztetnek. A kitűnő akusztikájú kőfejtőben barlangszínházat hoztak létre.

Fertőszentmiklós 3876 lakosú nagyközség a 85-ös főközlekedési út és a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mellett, Fertődtől délre, 2 kilométerre fekszik a győri-medence peremén. Kedvező földrajzi környezetének köszönhetően az emberiség legősibb időszakában is lakott hely volt. A Fertő-tó és partvidéke, a Hanság mocsárvilága és az abból kiemelkedő földnyelvek, a környék erdői bőséges táplálékot biztosítottak minden korban a letelepedő emberek számára.
A XX. századi ásatások többezer éves emlékeket tártak fel. Az így előkerült régészeti leletek szerint a község már a Kr. e. 3500-2500 körül is lakott volt, ezt bizonyítja az Ikva völgyében feltárt bronzkori -halászó-vadászó népekre utaló leletek. Jártak e területen a római impérium hadseregei, majd a népvándorlás hullámai is elértek. Fertőszentmiklós a XIX. század végéig két önálló település volt, melyeket az Ikva választott el. Az Ikvától délre Szentmiklós, nyugatra pedig Szerdahely található. A község a mai nevét 1906-tól használja. Árpád kori oklevelek a település Ikvától keletre eső részét, 1228-ban említik először Terra Neweg névalakban. Az Ikvától nyugatra épült rész első okleveles említése 1261-ben „Villa Sceredahel „néven fordult elő. Alig ötven évvel később 1274-es oklevélben új néven „esslesia S. Nicolai” említik a nagyközség keleti részét. A névváltozás egyik oka az 1241/42. évi tatárjárás. A majdnem teljesen kipusztult lakosság helyére halászokat telepítettek, akinek a védőszentje Szent Miklós, így történt, hogy előbb az egyházközséget, majd később magát a települést is a védőszentről nevezték el. Fertőszentmiklós lakóinak főfoglalkozása a földművelés. Jogállását tekintve jobbágy-, majd kisnemesi község volt. A középkor folyamán feudális tartományurak pusztítják vetélytársuk, a Kanizsai család birtokait, máskor a határmenti lovagok dúlják fel. Amikor 1535-ben a 11 éves Kanizsai Orsolya kezével a Dunántúl leghatalmasabb földesura, Nádasdy Tamás birtokába került, békés fejlődését török támadások akadályozzák. Különösen az 1848. évi függetlenségi harcok idején is. A kisnemesség átmeneti megerősödését jelzi, hogy 1656 előtt itt tartották egy ideig a nemesi vármegye üléseit.
A barokk Szent Miklós római katolikus templom XIII. századi alapokra 1725-ben, barokk stílusban épült.
Az új római katolikus templom 1935-ben, neobarokk stílusban épült a régi templom mellett. A szószéke és a keresztelőkútja XVIII. századbeli.
A falu nyugati szélén található az 1903-ban épült kegykápolna.
A műemlék barokk Piéta-szobor 1646-ban készült.
A községben élt Joseph Haydn, plébániai anyakönyvek bizonyítják itteni tartózkodását. A községünk szülöttje: Felsőbüki Nagy Pál (1777-1851) a XIX. század első harmadának liberális politikusa és nagy szónoka, a reformmozgalom egyik elindítója. Szerdahelyen született Bezerédj István (1796-1856) reformpolitikus, a hazánkban elsőként önadózó és jobbágy-felszabadító nemes. Többször megfordult István első felesége Bezerédj Amália is, aki a magyar kisdedóvás és gyermekirodalom úttörője. E családból származott Bezerédj Imre, a Rákóczi szabadságharc híres brigadérosa, valamint Bezerédj Pál a magyar selyemhernyótenyésztés és fonóipar kiemelkedő alakja. Szintén a községben lakott Lukinich Mihály  (1811-1872), az 1848/49-es országgyűlés kapuvári kerületének követe, aki 1848 októberétől a megye kormánybiztosa is volt Fertőszentmiklós szülöttje Ternyák Csaba érsek, akit 1993-ban szenteltek püspökké.

Fertőszéplak 1177 lakosú község, Fertőd nyugati szomszédjaként. Kő- és bronzkori leletek, római kori emlékekben gazdag lelőhelye. Fertőszéplak már az Árpád-korban lakott település volt. 1262-ben említi először oklevél. 1668-1773 között itt lakott a Széchenyi család.
A római katolikus templom 1728-1735 között épült, barokk stílusban. Az oromzaton és a kapuk felett szobordíszek találhatók. A templomot belülről XVIII. századi barokk faszobrok díszítik. A hajó mennyezetén ugyancsak e korból származó freskók láthatók. A berendezése csaknem eredeti.
A Kálvária 1736 körül épült, barokk szoborcsoport.
A volt Széchenyi-kastély a templommal szemben található. A XVIII. század második felében épült barokk stílusban.
A Fertő-tó vidékének jellegzetes épületei, úgynevezett „sarkos házai” alkotják azt az együttest, ahol a falumúzeumot kialakították. Az öt műemlék jellegű, népi építészeti emlékben népi és falutörténeti kiállítást rendeztek be.

Gyalóka 76 lakosú község Csepregtől 6 kilométerre, északra fekszik. Az 1200-as évek óta szerepel iratokban a volt római hadiút mellett épült település. Jellasich Bécs felé menekülésekor harcok folytak a falu területén.

Harka 1534 lakosú határközség a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén, Soprontól délre, 6 kilométerre fekszik az osztrák-magyar határ mellett. A helységet 1245 óta jegyzik az oklevelek. 1432-ben zajlott az első német betelepülés. 1674-ben kapott a település vásártartó jogot.
A falu határában található a „Kogli” /Harkai-csúcs/, amely természetvédelmi terület.

Hegykő 1272 lakosú község Soprontól 18 kilométerre, keletre fekszik. Neve pogány áldozati kőre utal. Bronzkori, római és germán leleteket is tártak fel. A honfoglalás után a Kér-törzs, majd a soproni vár tulajdona. Első írásos említése Igku/Szent-kő/ néven 1262-ből származik. A települést később birtokolja még a Kanizsay, a Nádasdy és a Széchenyi család. A XVIII. századtól mezőváros.
Nevezetes épülete a római katolikus templom, amely neoromán stílusban épült 1904-ben.
A falu főterén áll az 1711-ben emelt barokk oszlop, melyet a pestisjárvány emlékére állítottak.
A település neve a termálfürdőjéről vált ismertté.

Hidegség 305 lakosú község, Soprontól keletre, 10 kilométerre fekszik. Első írásos emléke 1274-ből származik. Történelme során a Csák nemzetség, a Kanizsay, a Nádasdy és a Széchenyi család birtokolta.
A római katolikus temploma a XII. században épült román stílusban. Többször átépítették, de a XIII. századi freskói és a XVII. századi kupola alatti apostolfigurák ma is láthatóak.
A középkori körtemplomot a XVII. század közepe táján bővítették és barokkos arculatot adtak neki. A körtemplomot szentélyként hagyták meg, és hajót meg tornyot építettek hozzá. E műemlék hazánk középkori építészetének egyik legszebb, fennmaradt emléke. A szentélyt gyönyörű XII. századi, a hajó oldalát XIII. századi, a kupolát pedig XVII. századi freskók díszítik.

Iván 1375 lakosú község Csepregtől északkeletre, 15 kilométerre fekszik. Legelső írásos emléke 1234-ből való. A pornói apátság, majd később a Kanizsayak, a Nádasdyak és a Széchenyiek birtoka volt.
Látnivalók: műemlék jellegű római katolikus templom, barokk stílusú Pieta-szobor, pestiskereszt.

Kópháza 1884 lakosú határközség a 84-es főközlekedési út és a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén, Soprontól 6 kilométerre, délkeletre fekszik. Történelme során mindig kapcsolódott Sopronhoz, 1848-ig a város jobbágyközsége volt. A község megélhetését Sopron piacai és gyárai biztosították. A XVI. században horvátok menekültek ide, a törökök elől.
A római katolikus kegytemplom a XVIII. században épült barokk stílusban. A templom berendezése ugyancsak barokk, s az 1760-as évekből való.
A Szent Márton-templomot kora-klasszicista stílusban építették 1785-ben.

Lövő 1427 lakosú község a 84-es főközlekedési út és a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén Csepregtől északkeletre, 14 kilométerre fekszik. A község a honfoglalást követően alakult ki. A gyepű végén védelmi célokat látott el.

Nagycenk 1832 lakosú határközség a 84-es és 85-ös főközlekedési utak találkozásánál, valamint a 8a-s/Fertőboz-Barátság-Kastély/ és a 15-ös /Sopron-Szombathely/ vasútvonalak mentén, Soprontól 12 kilométerre, délkeletre fekszik. 1291 óta jegyzik a települést. Mai formájában Nagycenk és Kiscenk egyesüléséből jött létre 1892-ben. Történelmében meghatározó szerepet játszott a Széchenyi család.
A római katolikus templom 1860-1864 között épült romantikus stílusban. A háromhajós és kétkereszthajós templom építője Ybl Miklós volt. A homlokzati falon, féloszlopok között nyílik a neoromán, részűs kapu. A kapu félköríve felett két sas tartja a Széchenyi-címert. Déli bejárata felett a volt középkori templom román stílusú, állatalakos oromzati domborműve látható.
A templom előtti parkban áll 1897-ben készült Széchenyi István egészalakos szobra, melynek az alkotója Stróbl Alajos volt.
A templom közelében lévő temetőben található a Széchényi Mauzóleum, mely 1778-ban épült, barokk stílusban. A klasszicista előcsarnoka pedig 1806-1810 között készült el. A két részből álló épület ovális alaprajzú. 1860-ban Széchenyi Istvánt is e sírkápolnában temették el.
A Széchenyi-kastély a XVIII. század közepén épült barokk stílusban. A kastély őse már a XV. században létezett, s ezt bővítették a következő századokban. Végső formáját az 1800-as évek elején, átépítés után nyerte el. A főépülethez kapcsolódó jobb oldali szárnyat Széchenyi István építtette. Itt volt a dolgozószobája és könyvtára. A kastéllyal szemben védett hársfasor húzódik 2,5 kilométer hosszan. 1752-ben Széchenyi Antal felesége, Barkóczy Zsuzsanna telepíttette. A fasor északi végében található Széchenyi István Béla fiának és feleségének, Erdődy Hannának svéd vörös gránitból készült síremléke.

Nagylózs 913 lakosú község, Soprontól délkeletre, 18 kilométerre fekszik. A vidéket a rómaiak is lakták. Először egy 1264-es irat említi Loos néven. Zsigmond király mezővárosi rangra emeli, 1431-ben vásárjogot nyer.
A Viczay grófok várkastélya, és a temetőben található XI. században épített román stílusú kápolna említésre való.

Nemeskér 240 lakosú község a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén, Csepregtől északkeletre, 14 kilométerre fekszik. Először 1237-ben említi egy oklevél Quer néven, később Keer, Pusztakér formában is szerepel. Birtokosai a középkorban a Kéri, majd az Osl nemzetség, az Ágoston-rendi szerzetesek, később részben a Kanizsay, majd a Nádasdy uradalomhoz kerül. A kicsi, de történelmi eseményekben gazdag falu egykor Sopron megye székhelyeként szerepelt. A XVII-XVIII. században a környék protestáns szellemi központja volt.
Az evangélikus templom 1732-ben épült barokk stílusban. A tornyot később, 1862-ben építették. A templom a magyarországi faépítészet egyik remeke. A mennyezet faszerkezetes kialakítása, valamint a karzat gyönyörű példája  a korabeli ácsművészetnek. A belső berendezés nagyon értékes része a XVII. századból származó, késő reneszánsz szószékoltár.
A volt Megyeháza a XVII. században épült barokk stílusban.

Pereszteg 1406 lakosú határközség a 84-es és 85-ös főközlekedési utak szögében, és a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén Soprontól délkeletre, 15 kilométerre fekszik. Már a római korban lakott volt. A középkortól jobbágyközség, előbb a soproni várhoz tartozik, majd a Kanizsayaké, 1536-tól Nádasdy-birtok, 1677-től pedig a Széchenyi család tulajdonába kerül.
Látnivalói: Római katolikus templom, késő barokk stílusú Mária-szobor, Szent Donát, Szent Flórián és Nepomuki Szent János hármas szobra, a falu határában lévő barokk kálvária és a barokk stílusú Szentháromság-szobor.

Petőháza 1012 lakosú község a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mentén, Fertődtől délre, 2 kilométerre fekszik. Először 1437-ben említi egy oklevél Pethwhaza néven. Első templomáról 1754-ben írnak krónikák. 1878 óta működik cukorgyár a községben.

Pinnye 352 lakosú község a 8-as6Győr-Sopron/ vasútvonal mentén Fertődtől 13 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1326 óta jegyzik Punen, Pune, Punye néven.
Látnivalók: Simon-kúria, a római katolikus templom és az előtte álló Mária- és Szentháromság-szobor, a barokk stílusú Nepomuki Szent János-szobor valamint egy kőkereszt.

Pusztacsalád 294 lakosú község a Kardos-ér partján, Kapuvártól 16 kilométerre, délnyugatra fekszik. A helység neve 1257 óta szerepel okiratokban. A Nagymartoniak, majd a Nádasdy, Festetics és a Széchenyi család birtoka volt.
A községben található az ország első, Széchenyi István emlékére emelt köztéri szobra.

Répceszemere 338 lakosú község Csepregtől 21 kilométerre, északkeletre fekszik. A római korban itt állomásozott Apollinaris légió. A honfoglalás után a Szemere nemzetség telepedett le itt. A települést 1265-ben említi először oklevél. A nemesi falu a XVII. században élte a virágkorát. Országos vásártartási jogot kapott, céhek alakultak. XX. század elején a környék egyik leggazdagabb települése volt, sajtüzemmel is büszkélkedhetett.

Répcevis 403 lakosú határközség Csepregtől 9 kilométerre, északnyugatra fekszik a Répce mentén. A falu határában zajlott le az 1848-as szabadságharc egyik csatája, amelyben hősi halált halt Devich János, akinek a síremlékét ma is gondozza a falu.

Röjtökmuzsaj 483 lakosú község Fertődtől 9 kilométerre, délnyugatra fekszik.
A Verseghy-kastély 1770-ben épült, később átalakították.
A vízimalom 1670-1680 között épült.

Sarród 1122 lakosú határközség közvetlenül Fertőd mellett fekszik. 1313-ban említik először az okiratok Sorud néven. A magyar-besenyő falu a XVI. század közepétől a Nádasdyak és a Megyeryek, később az Esterházyak tulajdona.
Érdemes megtekinteni az út menti kereszteket és a barokk stílusú Szent István-templomot.
A helység a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén található. Itt, a hagyományait hűen őrző faluban található az Európa hírű Kócsagvár, a park központja.

Sopron 56179 lakosú határváros a 84-es főút és a valamikor megépülő M85-ös autópálya mentén helyezkedik el az osztrák határtól 6 kilométerre. A helységet a 8-as/Győr-Sopron/ és a15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonalon is el lehet érni. A legrégibb ismert néptörzs, amelyik ezen a vidékén megtelepedett, az illír volt. A Várhelyen és a Károly-magaslat környékén sáncokkal védett telepeikre bukkant a kutatás. A népek vándorlása során rövid ideig a kelták éltek itt, akiket időszámításunk első évtizedeiben a rómaiak vetettek uralmuk alá, és a híres Borostyánkő út mellett várost alapítottak. A Fertő-tó mellett, a Vindobona és Carnuntum felé vezető út elágazásánál emelt települést, Scarbantiát korántsem azért létesítették, hogy a birodalom északra tolt határait védje. Kiszolgált katonákat és kereskedőket telepítettek ide. Ők lettek a vámállomások tisztviselői, császári javadalmak kezelői. Scarbantia-Sopron az ő munkájuk nyomán vált jelentős településsé. Capitolium, fórum, amphitheatrum volt a városban. Ránk maradt nagyméretű istenszobraik, Jupiter, Juno és Minerva márványból formált képmásai a város nagyságát bizonyították.  A rómaiak után egy ideig az avarok birtokolták e területet, majd Nagy Károly frank birodalmának a része lett.  A honfoglalást követően a magyarság a X. században foglalta el Sopron környékét. A város a gyepűrendszer része volt. I. Szent István korában válhatott jelentős településsé, ekkor alapították a soproni várispánságot. Új nevét első ispánjáról, Suprunról kapta. A középkori Sopron életéről nincs megbízható képünk. A mai belváros X-XII. századi idejéből a leletek majdnem teljesen hiányoznak. De léte mellett szó, az a körülmény, hogy a római falhoz vörös földsánc készült. Feltehetően még két település létezett itt egymás tőszomszédságában. Az egyik az Ikván túli rész, ennek ma is álló temploma, a Szent Mihály templom fontos utak találkozópontján emelkedett; és szerepel az oklevelekben egy Lövér falu (V illa Luer), amit a királyi íjászok telephelyeként emlegetnek. Hogy jelentős település volt, azt Idrisinek, II Rogerius szicíliai király arab geográfusának 1153-ból való leci acuterása is igazolja: “Sopron jelentős város, amelynek megművelt és termékeny környéke, látogatott vásárai, magas házai és szép nevezetességei vannak”. A város hűsége jutalmául 1277-ben IV. Lászlótól szabad királyi városi jogot nyert. Ekkor egyesítették a három települést. A városi jog megszerzését követően sikerült megszabadulnia Sopronnak a feudális nagyurak befolyása alól. Az 1379-ből származó telekkönyv tanúsága szerint a belvárosban 94, a külvárosban 101 ház volt, a lakások száma mintegy 2000-re tehető, s a városnak öt fürdője működött. A polgárság gazdasági erősödését jelezte a céhek növekvő száma; a soproni mesterek híre az országhatáron is túljutott. A királyi udvar gyakran igénybe vette szolgálataikat, a bécsi Szent István-templom építésénél is közreműködtek. 1482-83-ban Mátyás király többször megfordult a városban; 1523-ban pedig II. Lajos látogatta meg Sopront.  A török hódoltság idején csak a környéket fosztogatták martalóccsapatok, a város elkerülte az ostromot, a megszállást is. Bár néha hadak jelentek meg falai alatt; 1605-ben Bocskai hajdúi dúlták fel a külvárost. Ez arra késztette a soproniakat, hogy az erődítményeket korszerűsítsék. Az így megerősített városban a XVII. században négyszer tartottak országgyűlést. A város anyagi és szellemi élete különösképpen Lackner Kristóf polgármestersége alatt emelkedett. Ô tudós társaságot alapított és egyre több tanulót küldött német egyetemekre. A XVIII. századra megszépült a város. Mivel a háborús károk, a gyakori tűzvészek a középkori épületeket tönkretették, a belvárost újjá kellett építeni; ekkor kapta barokk arculatát. Lassan feleslegessé vált a várfal is. A várárokban a várfalhoz üzletsort építettek. Gazdasági életében jelentős változást jelentett 1753-ban a brennbergi bánya megnyitása; 1794-ben pedig egy cukorfinomító megépülése. A XIX. század elején francia csapatok szállták meg Sopront; óriási teher nehezedett a városra. Ezt követte a devalváció, majd az osztrák gazdasági elnyomás, ami a helyi kereskedelmet, de az ipari vállalkozást is fojtogatta. A reformkor indulásával Széchenyi jótékony hatása lett érezhető. Újra fellendült a vállalkozó kedv, megépült a Sopront Béccsel összekötő vasútvonal. A város lelkes híve volt a reformeszméknek, majd támogatója a forradalomnak. 1921-ben Sopron hűségének ismét szép bizonyságát adta; népszavazással döntött sorsáról, magyar maradt. A két Világháború közötti fejlődése nem volt számottevő; inkább üdülővárossá vált. A második Világháború utáni időszakában egyre dinamikusabban fejlődik. Műemlékei megszépültek. Ezek őrzéséért és gondozásáért kapta meg az Európa-díjat.
A balfi római katolikus templom XIV. században épült, gótikus stílusban, majd átépítették.
A balfi országút mellett található a Szent József fürdőkápolna, melyet 1773-ban, barokk stílusban építettek. Oltár- és faliképeit Dorfmeister festette.
A temetőnél a fasizmus mártírjainak két emlékműve/1948 és 1970/ található. Ugyancsak a temetőben található az eredetileg gótikus stílusban épült Szent Farkas-templom is. A templom mellett XVIII. Századi, szív alakú sírkövek találhatóak.

Sopronhorpács 880 lakosú Alpokaljai határnagyközség Csepregtől északra, 14 kilométerre fekszik. 1226-ban említi először egy oklevél. Középkori iratokban „Hurpach”, majd”due villa Horpach” néven szerepel. Kanizsay-, Nádasdy-, később Széchenyi-birtok. 1529-ben és 1532-ben a törökök feldúlták a falut. Az 1848-as szabadságharcban is folytak itt csaták. Mai nevét 1906-ban kapta.
A Szent Péter és Pál titulusú római katolikus templom XII. századi román stílusú. Benne barokk stílusú keresztelőmedence található.
A volt Széchenyi-kastély 1773-ban épült barokk stílusban. Parkja védett.

Sopronkövesd 1240 lakosú határközség a 84-es főközlekedési út és a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén, Soprontól 19 kilométerre, délkeletre fekszik. Egy 1326-ban kelt oklevél „Kwesd” néven említi. A Kanizsay, majd a Nádasdy család tulajdona. Az 1700-as évektől a Széchenyiek birtoka.
A falu látnivalói: római katolikus templom, Szent Antal és Assissi Szent Ferenc barokk szobra.

Szakony 508 lakosú község Csepregtől 5 kilométerre, északra fekszik a Répce-folyó mentén.
A római katolikus templom 1752-ben, barokk stílusban épült.
A református templom 1792-es, barokk stílusú épület.

Újkér 1111 lakosú Alpokaljai község a 84-es főközlekedési út és a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén, Csepregtől 10 kilométerre, északkeletre fekszik. Újkér, Felszopor, Alszopor és Makkoshetye egyesítéséből jött létre 1950-ben. Újkér első írásos említése 1237-ből származik.
A XIII. században épült a román stílusú felszopori római katolikus kistemplom, benne középkori freskók és kőszentségház tekinthetőek meg.

Und 368 lakosú község Csepregtől 14 kilométerre, északra fekszik, az osztrák-magyar határ mellett. Egyes vélemények szerint nevét a hét vezér egyikéről kapta. 1225-ben említik először okiratok. A tatárjárás után horvátok települtek ide Zágráb környékéről. 1408-tól Ond mezőváros, földbirtokosai az Ostffyak, majd a Pokyak. A XVIII. században jogot szerez országos vásárok tartására. Egy megsemmisítő tűzvész után, dombosabb helyen épül újjá.

Völcsej 413 lakosú község Csepregtől 16 kilométerre, északkeletre fekszik. Az Árpád-házi királyok idején az Osl-nemzetség birtokolta a tájat. Egy 1230-ban kelt oklevél szerint a csornai prépostságnak adományozták a falut. A Bécs ellen vonuló török sereg porig rombolta a települést.
1865-ben új, neoromán stílusú templomot épített a lakosság a régi helyére.

Zsira 850 lakosú határközség Csepregtől 9 kilométerre, északra fekszik. Zsira, Gyűlevíz és Salamonfa egyesítéséből jött létre. 1186-ban említi először a települést III. Béla oklevele. Az 1859-es tűzvész után az utcakép tűzfalas házakkal átalakul.
Jelentős emléke a műemlék barokk Rimanóczy-kastély, és a templomkertben található barokk szobrok.

Bakonygyirót 185 lakosú község a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén Zirctől északnyugatra, 26 kilométerre fekszik. A község eredete a XIII. századig nyúlik vissza. A török dúlás miatt elnéptelenedett falut 1714-ben ausztriai jobbágyokkal telepítették be.
A római katolikus temploma 1716-ban épült, a szentélye középkori eredetű.
Jelentős idegenforgalmi nevezetessége a sváb pincesor.

Bakonypéterd 272 lakosú község a 82-es főközlekedési út és a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén Pannonhalmától 14 kilométerre, délkeletre fekszik a Bakony és a Kisalföld találkozásánál.
Nevezetességei: az I. és II. világháborús hősi halottainak emlékműve egy kis kápolnával közös kertben, és a római katolikus temploma.

Bakonyszentlászló 2037 lakosú község az Északi-Bakonyban a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén, Zirctől északnyugatra 15 kilométerre fekszik. A helység alapítása az oklevelek tanúsága szerint Szent László király nevéhez fűződik. Bakonyszentlászló gyógyforrását a XVIII. századtól kezdve napjainkig használják.
A római katolikus „Kerek” templomot 1779-ben építette Esterházy Pál. Homlokzata tornyatlan, csak oldalt van egy kis fatornyocskája. A görög kereszt alaprajzú templomot kupola fedi. A főoltár, a szószék és a gyóntatószék XVIII. századi barokk munkák.
Az evangélikus templom XIII. századi, román kori templom maradványaira épült 1800 körül. Homlokzatán hegyes sisakú, zömök torony emelkedik, szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. Főbejáratának lépcsőjén tárták fel a román kori templom kapubélletének töredékét.
Jelentős emléke az Esterházy-kastély és kastélypark a kénes forrásáról.
A Kőpince-barlang a község határában található, mely a hagyomány szerint a bakonyi betyár Savanyó Józsi tanyája volt.

Écs 1748 lakosú község a 82-es főközlekedési út és a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén, Pannonhalmától 3 kilométerre, északnyugatra fekszik. A kelták óta folyamatosan lakott. Első írásos említése Esu, Echu néven 1172-ből való. A középkorban a pálosok, johanniták és a győri székeskáptalan birtokolták. Az 1600-as évek elején elpusztult, de a község később újra életre kelt. 1809-ben átvonultak  itt a francia hadak, ezt bizonyítják a dézsmapince homokköveiben fennmaradt francia feliratok.
A műemlék jellegű római katolikus temploma XI. századi, középkori eredetű, átépítve a XVIII. században. A XIX. század végi átalakítás során a boltíves hajó helyett síkmennyezetet kapott, klasszicista stílusú tetővel, ami az egész épületnek sajátos eklektikus jelleget kölcsönöz. A szentély félköríves záródású. A külső falfelületen középkori falmaradványokat és néhány eredeti román kori ablakot tettek láthatóvá a restaurátorok. A torony az eredetiről mintázott hagymakupolát kapott 1983-ban. Berendezése: barokk oltár (az oltárkép azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent István király felajánlja koronáját Szűz Máriának), a díszes szószéken (1800) a négy evangélista festménye látható, a bejárattól jobbra Szent Antal kápolnája található. A templomot 1992-ben újították fel.
Az I. és II. Világháborús hősi emlékmű 1921-ben készült. Díszes talapzaton faragott kőszobrok helyezkednek el. Megtalálható: Fő u., a templomtól 50 méterre, a főközlekedési út mellett.
A kőkereszt 1886-ban készült, talapzatán Máriával, kerítéssel körbevéve.
1913-ban készült a Mária-oszlop. Kétdomborműves oszloppal díszített széles talapzaton kisméretű Mária-szobor áll.
Az 1922-ben készült a Harangláb, mely az Öreg utca közelében lévő dombon  található. A harangját az I. világháború emlékére készítették. Mellette fakereszt áll.
Az Öreg utcában és a Kistényő utcában több nádfedeles, gondozott népi lakóház látható. Az Öreg utca végén nádfedeles népi lakóház található, vele szemben 1891-ben készült kőkereszt, lábánál Mária-szoborral.
A község nyugati határában, dombok között találjuk a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Rt. 1984-ben épült próbapályáját. A Rába Ringnek nevezett 90 hektáros impozáns létesítményen 1990-től nemzetközi autóversenyeket rendeznek.

Fenyőfő 161 lakosú község Zirctől 31 kilométerre, északnyugatra az északi Bakony, Európában egyedülálló homoki ősfenyvesének közepén, természetvédelmi területén fekszik. Oklevelek a falut először 1230-ban említik. Ma a vadászok paradicsoma, erdőségeiben nagyvadak tanyáznak. Felkeresésre érdemes az 575 hektáros ősfenyves és az ősborókás.
A római katolikus templom román kori alapokon 1771-ben, barokk stílusban épült.
A falu közelében található Közép-Európa egyetlen homoki ősfenyvese.

Győrasszonyfa 510 lakosú község a 82-es főközlekedési út és a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén fekszik. Az újabb kőkorból, a vaskorból és a római időkből is tártak fel leleteket. Okiratok először 1150-ben említik „Villa Ahchyn” néven. A XIV. században lesz a község neve Asszonyfa, illetve Asszonyfalva. A török rombolás üres pusztává teszi. A XVII. század végén éled újjá a falu. 1908-ban kapta a település a Győrasszonyfa nevet.
A római katolikus temploma 1793-ban épült.

Győrság 1460 lakosú sokorói község Pannonhalmától 3 kilométerre, északra fekszik. Oklevelek először 1153-ban említik a települést. Villa-Ságh a győri vár földje. Kisfalu és Kis-Ságh a szentmártoni apátság birtoka volt. Később a falu Török Bálint, majd az Esterházyak kezére került. A Rákóczi-szabadságharc alatt a község elpusztult. Az 1848-49-es szabadságharc alatt is sokat szenvedett a falu. 1908-ban kapta a Győrság nevet.
A műemlék jellegű Szent Anna római katolikus templom Árpád-kori kápolna romjain épült 1748-ban. Homlokzati toronnyal, síkmennyezetes hajóval, átépítve és kibővítve 1880-ban. Barokk főoltár (Szent Annát ábrázolja a szüleivel). Díszes keresztelőkúttal, a Sági Madonna hársfából, népi faragással készített színes faszobrával büszkélkedhet még a templom. 1910-ben toronnyal látták el és felújították.
Az Uraság-hegyi pincesoron 24 pince látható homokkőbe vájva az út mindkét oldalán. Egy másik Pincesoron 18 homokkőbe vájt pince található.
A harangláb protestánsoké volt 1964-ig, felújítva 1986-ban.
A Noszkay-kopjafát 1987-ben állították Győrság elhunyt patrónusa tiszteletére.
A központi településtől északkeletre található Sághalomalja, felette emelkedik: Ság-halom. A környező síkságból kiemelkedő halom tetejéről szép a kilátás a környékre, oldalában szőlőföldek. A Ság-halom tetején lévő Franciakőt, a franciák helyezték el 1809-ben a napóleoni harcok idején.

Lázi 638 lakosú község a 13-as/Tatabánya-Pápa/ vasútvonal mentén, Pannonhalmától 13 kilométerre, délre fekszik. Neve - amit XI. századi adat is igazol - a “láz” szóból származik, ami szláv eredetű : kaszálót, erdei tisztást jelent.
A római katolikus temploma 1765-ben épült.

Nyalka 422 lakosú község Pannonhalmától 3 kilométerre, keletre fekszik. Szent István 1001-es oklevelében szerepel először mint a Szent Benedek Rendnek adott birtok, neve akkoriban Himed. A XIII. században Nilaka vagy Nyeka népes, nagy falu, a szőlőművelők mellett a pannonhalmi apátságot kiszolgáló iparosok lakják. A török uralom után visszakerült a bencés rend tulajdonába.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk épület XVIII. századi része az 1872-es újjáépítéskor kereszthajó lett. Berendezése: három empire stílusú vörösmárvány oltár és szószék, melynek szobordísze, Jézus és az evangélisták, a pannonhalmi székesegyházból származik. A főoltárt 4 szobor díszíti, a főoltárkép Szűz Mária születését ábrázolja 1872-ben készült.
A Kossuth utcában és az Arany János utcában műemlék jellegű népi lakóházak találhatók.

Pannonhalma 3911 lakosú város a 82-es főközlekedési út és a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén fekszik. Történelme Árpád idejére, 896-ra vezethető vissza. 996-ban Géza fejedelem rakta le a Szent Márton monostor és templom alapjait, de Pannonhalma a létét Szent István királynak köszönheti. 2000. július 1-jétől város.
A műemlék bencés főapátság és templom  eredetijét, a X-XIII. századi román kori épületet gótikus stílusban alakították át 1486-ban, majd a XVI. században bővítették. Legszebb és legértékesebb építészeti részletei ebből a korból maradtak ránk. A török idők dúlásai nyomán a XVIII. század első felében jelentősen átépítették, barokkizálták. A messzire látszó, jellegzetes templomépület mai külsejét a XIX. századi, klasszicista stílusú építkezések határozzák meg. A nyugati, impozáns homlokzat, középen az    55 méter magas toronyépülettel és főkönyvtárral 1824-1836 között épült, Packh János és Engel Ferenc tervei szerint. A torony homlokzatán látható nagyméretű, aranyozott, festett üvegekből álló szép mozaikképet Róth Miksa készítette 1909-ben, témája: Pannonhalma kettős alapítása. A bazilika stílusú templom téglalap alakú, kelet-nyugati fekvésű, hosszúkás elrendeződésű. Az oszlopsorok fő- és mellékhajókra tagolják, s a főhajó annyira a mellékhajók fölé emelkedik, hogy az oldalablakokon közvetlen világítást kap. A XV. században épültek az északi oldalkápolnák. Egyedülálló érték a cseppkőboltozatos Szent Benedek-kápolna és a Szűz Mária-kápolna szépen faragott reneszánsz kapuja. A szentély csillag alakú, hálóboltozatos. A templom berendezési tárgyait a XIX. század hatvanas, hetvenes éveiből származnak. A márvány főoltár és a szószék a soproni Stornó Ferenc tervei szerint készültek. A szentély alatt húzódó altemplom majdnem teljesen eredetiben maradt fenn a XIII. századból. A kora gótika mesterműve. Figyelemre méltó az oszlopfők, gyámkövek és zárókövek díszítése. Mindegyiken más kőfaragás látható. A déli oldalról vezet ki a díszkapu (porta speciosa) a monostor középkori részeibe, így a templomhoz közvetlenül kapcsolódó kerengőbe. A gyönyörű későromán kapukompozíció levélindás ívei öt-öt kettős oszlopon emelkednek, az oszlopfők díszesen faragottak. A késő gótikus kolostorépítészet értékes emléke az 1480-as években épült, bordákkal és gyámkövekkel díszített kerengő. A gyámköveken ember-, állat- és növényfigurákat láthatunk, melyek a bűnöket és az erényeket szimbolikusan ábrázolják. A kerengőből összekötő folyosó vezet az “újabb” monostorépületbe (1734-1832), melynek különleges szépségű látnivalója az 1734-ben épült barokk ebédlő. A körbezárt udvarban a 11 méter mély középkori ciszterna és a napóra érdemel figyelmet. A toronyépítmény klasszicista stílusa cseng vissza az északnyugati sarkon erősen kiugró, 1824-27 között épült műemlék könyvtárépület homlokzatán is. A hatalmas méretű empire stílusú könyvtártermet 36 márványozott jón faoszlop futja körbe. Ezek tartják a faragott karzatot, míg a falat 150 faragott cseresznyefa szekrény takarja. A mennyezet falképén (1830) Minerva, a tudomány istenasszonya trónol az Olümposz felhőiben. Szürkével festett képek ábrázolják az ókor nagy bölcselőit, íróit, költőit, valamint a magyar történelem, irodalom és tudomány nagyságait. További műemlék a XVIII. századi főapáti épületszárny és a többi kolostor-épületszárny. A felsorolt épületeket a magas középkori várfal fogja közre, a szárnyakat belső udvarok bontják meg. A déli falra épített gimnázium és nevelőotthon 1939-43-ból származik. Az Arborétum természetvédelmi terület, főapátsági park, parkerdő. A főapátság parkjában műemlék jellegű kerti ház centrális manzárdtetővel barokk stílusban, a XVIII. században épült. A Milleniumi emlékmű (1896). Az apátságtól délre elhelyezkedő mesterségesen megmagasított dombon látható, klasszicizáló homlokzatú, kerek kupolás épület. Bejáratát négy oszlopon nyugvó timpanon uralja, melyben Bezerédj Gyula szobrászművész „Életünket a hazáért” jelképes domborműve helyezkedik el. Kupolájában Aba Novák Vilmos freskói.
A Nagyboldogasszony-kápolna az egykori tarisznyavár helyén épült barokk (XVIII. század), majd romantikus stílusban megújítva 1865-ben. Kis harangtoronnyal, a homlokzat szélein barokk vázákkal, üres homlokzati falfülkékkel készült, belsejét diadalív választja el a szentélytől. A barokk fő- és mellékoltárokat Dorffmeister István készítette 1786-ban. A főoltárkép Szűz Mária mennybevitelét ábrázolja. Szószéke klasszicista stílusú. 1724 óta a helyi bencések temetkezőhelye. Kis dombon áll, melyre lépcsősor vezet fel.
A műemlék jellegű pannonhalmi Kálvária épült 1720-24 között, mai helyén 1896 óta áll. A kőből faragott szoborcsoport témája: Krisztus a kereszten; Mária és Szent János szobraival. Kilátótorony: a dombvonulat déli folytatásaként, jelzett turistaúton, néhány száz méter után érjük el a fából épült kilátót. Tetejéről szép panorámában gyönyörködhetünk.
A római katolikus templom. XII. századi eredetű,1734-ben és 1880-ban átalakítva, az 1960-as években teljesen átépítve.
A majorsági épületegyüttes, volt apátsági majorság (műemlék jellegű), barokk, XVIII. század közepe.
Iroda és lakóház udvarán és egyes épületrészeiben a Mezőgazdasági, Borászati, Termelő és Kereskedő Szövetkezet rendezkedett be. A szövetkezet a hegy gyomrába vájt nagy kiterjedésű pincerendszerrel rendelkezik.
A műemlék jellegű volt apátsági magtár a majorsági épülettel szembeni emeletes téglaépület.
A Zászlótartó-emlékmű 1940-ben készült fákkal borított, parkosított háromszög alakú téren látható. Tégla talapzaton kovácsoltvas zászlótartó magasodik, csúcsán kereszttel, talapzatán díszes kiképzéssel. Felirata: „Isten, áldd meg a magyart!”. Zászlós István szobrászművész és Schima Bandi iparművész alkotása.
A műemlék jellegű volt Szent Vince zárda, barokk épület, a XVIII. századból.
A téglagyár területén töltötte utolsó éjszakáját 1944 novemberében Radnóti Miklós költő. A felépített kemencében őt ábrázolja a fekvő bronzszobor, arcán az erőltetett menet gyötrelmeit, az igazságtalan meghurcolás kínjait hirdető vonásokkal (Meszlényi János szobrászművész alkotása - 1983).

Pázmándfalu 903 lakosú község Pannonhalmától 4 kilométerre, északkeletre fekszik. 1240-ben említi először az Albeus-féle birtokjegyzék.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban 1753-ban épült. A homlokzatból előreugró, órapárkányos tornya 1779-ben épült. Berendezése: 1753-ban készült rokokó tabernákulum főoltár, barokk Szent András képpel; barokk mellékoltárok díszes oszlopokkal és szentek szobraival; barokk szószék képekkel. Síkmennyezetes templom. A falán körbefutó színes üvegablakok szenteket ábrázolnak.
A műemlék jellegű református templom késő barokk stílusú 1784-ben, tornyát 1835-ben építették. 1870-ben felújították. Berendezése: falazott szószékoltár (1790) az oldalfalon, felette fából faragott „korona”; orgona és padok (1800 körül).
Nádfedeles népi lakóházak találhatók a Kertalja utcában.
A község neves szülöttének, Pázmándi Horvát Endre (1778-1839), az “Árpád” koszorús költőjének lakása. A ház falán emléktábla látható.

Ravazd 1185 lakosú község a 82-es főközlekedési út mentén, Pannonhalmától délkeletre, 4 kilométerre fekszik. 1093-ban Szent László a szent-mártoni apátságnak adományozta. Egykori lakói szőlőművesek és kádárok voltak.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban 1774-ben épült. Empire stílusú mai alakját 1827-ben nyerte. Berendezése: az úgynevezett Frigyláda-főoltár 1780-ból; a szép, domborműves szószék, melyet Krisztus és a négy evangélista domborműve díszít, a XIX. század elejéről; a Szent Villebald-oltár képe, Schöfft József alkotása,1841-ből; vörösmárvány keresztelőkút. Előtte kőkereszt (1903): lépcsőkön elhelyezkedő magas talapzaton feszület áll, lábánál Mária-szoborral.
A műemlék jellegű négyzetes alaprajzú barokk Béla-kút a XVIII. század közepén épült. A kútház a Pannónia-forrás foglalata, falában márványtábla utal a kúttal kapcsolatos legendára. IV. Béla 1241-ben a tatárok elől menekülve megpihent a forrásnál és ivott annak vizéből. Az épület boltívében festmény látható, amely a koldussal köpenyét megosztó Szent Mártont ábrázolja.
A Béla-kúttal áttellenben fekvő dombon áll a Szent Villebald-emlékkereszt, mely arra emlékeztet, hogy valamikor itt volt a Szent-Villebald temploma.

Románd 325 lakosú község a 13-as/Pápa-Tatabánya/ vasútvonal mentén, Pannonhalmától 14 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Sikátor 334 lakosú község Veszprémvarsánytól 2 kilométerre, északkeletre fekszik. A helységet először 1392-ben jegyezték fel Sykator néven. Neve latin eredetű, szűk utcát, utat, szőlők közötti „vakutat” jelent. A középkorban a cseszneki uradalom tartozéka. A török a községet 1542-ben elpusztítja, majd 1720 után a kis számú őslakosság és az új telepesek építik újjá.
A római katolikus temploma a XVII. század második felében épült.

Táp 709 lakosú község Pannonhalmától délkeletre, 8 kilométerre fekszik. Első írásos emléke 1237-ből származik, melyben Tapan néven szerepel. A XIII. századtól királyi lovászok, a szentmártoni apát és az Apor nemzetség faluja. Tápot a törökök elfoglalták és feldúlták. A XVII. században az Esterházyak kezére került, ők a jobbágyfelszabadításig birtokolták.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban 1764-ben építették, Fellner Jakab műve, jelenlegi formájában erősen átépítve. A homlokzatból előreugró tornyát lapos gúlasisak fedi. A szentély hátsó fala kívülről hornyolt, kosáríves kiképzésű. Hajója háromboltszakaszos, a szentélyt kupola fedi. A szép barokk főoltárt szentek szobrai és Esterházy Mór címere díszíti, míg a barokk szószék Mózes és Áron szobrával 1750 körül készült. Felújítása 1993-ban történt. A templom alatt kripta húzódik.
A református templom, szintén barokk stílusban épült 1784-85 között. Homlokzat előtti tornya 1827-ben épült. Hajója síkmennyezetes, szentélye egyenes záródású. Vörösmárvány keresztelőkútja van (1926). A karzatokat vörösmárvány utánzatú oszlopok tartják.
A községben műemlék jellegű, faluképi jelentőségű népi lakóházak találhatóak a Győri utcából a tápi dombra felvezető Hegysor utcában egymás mellett. A házak döngölt falú nádtetős épületek. A tápi szőlőhegy oldalában, szinte a falu központjából kiindulva találjuk a Hegysor utca házait. Népi építészeti értéke elsősorban azért egyedülálló országos szinten is, mert szinte egy egész házsor maradt fenn szoros egységben, megőrizve a Sokorói-dombság falvaira jellemző XVIII. századi zsellértelepítések emlékét. A védett műemléki együttes legkorábbi tagja 1792-ben, a legfiatalabb pedig a XIX. század közepén épült. A házak, a környék falvainak korabeli építőgyakorlata alapján, itt is a táj adottságainak megfelelően épültek a parányi zsellértelkeken. Valamennyi döngölt falakkal, a domboldalból kitermelt anyagból készült, apró ablakokkal, nyitott tornáccal. Tetőszékük ágasfás-szelemenes, oromzatuk fűrészelt deszka, fedésük zsupp és nád. Az épületek szoba + konyha + kamra elrendezésűek, de van közöttük kétszobás lakóház is.
A tájháznak berendezett 11. számú ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű, nádfedésű épületet 1851-ben emelték. Hármas elrendezésével (első vagy „tiszta szoba”; hátulsó szoba; középütt a szabadkéményes konyha) híven tükrözi a magyar falvak évszázadokon át szokásos építkezési módját. Jól megfigyelhető a paraszti leleményesség és szépérzék, ahogy a rendelkezésre álló mázas kályhákat és pártázatot a meszelt falazattal egyesíti. A berendezett épület nagyszerűen mutatja be a nagy létszámú zsellércsalád életkörülményeit, lakáskultúráját. Eredeti környezetben találjuk itt a mindennapos használati tárgyakat, bútorokat és olyan benyomásunk támad, mintha a régmúltba csöppentünk volna vissza néhány pillanatra. A famunka szerelmesei ki ne hagyják a hidast, amely a házzal szemközt áll.

Tápszentmiklós 952 lakosú község Pannonhalmától 11 kilométerre, délkeletre fekszik.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban 1768-ban épült. A Fellner Jakab által építtetett templom homlokzatból kiugró zsindelysisakos toronnyal rendelkezik. A bejárati kapujának kerete vörösmárványból készült, hajója háromszakaszos. Berendezése: 1770 körüli oszlopos, barokk főoltár, rokokó szószék.
A református templom. 1835-ben épült, hatalmas bádogsisakos toronnyal.

Tarjánpuszta 379 lakosú község, Pannonhalmától 5 kilométerre, délre fekszik. 1086-ban említik először mint apátsági tulajdont. A tatárdúlás után 2-3 községből alakult újjá. A XVIII. századtól gazdag apátsági birtokként szerepelt. 1992. január 1-je óta önálló, előtte Ravazdhoz tartozott.

Veszprémvarsány 1032 lakosú község a 82-es főközlekedési út valamint a 11-es/Győr-Veszprém/, és a 13-as/Pápa-Tatabánya/ vasútvonal mentén, Zirctől 23 kilométerre, északra fekszik. A település a pannonhalmi bencés főapátság egyik legnagyobb jobbágyfaluja volt a középkorban.
A Kéttornyú római katolikus templomát Somogyi Dániel főapát építette 1785-ben. Vörösmárvány kapuján bencés címer látható.

Ásványráró 1944 lakosú határközség a Szigetközben, a Mosoni-Duna és a Duna között, Győrtől 18 kilométerre, északnyugatra és Mosonmagyaróvártól 20 kilométerre, délkeletre fekszik. A hely több ezer éve lakott. Ásványt először Árpád-kori térképeken jelölik Asseutheu néven. A XVI. századig a Héderváry család birtoka, majd Bakics Pál kezébe kerül. Ráró írásos említése Roro Castrum néven 1293-ból származik. A lakosság az úrbéres gazdálkodás mellett aranymosással, hajózással, kender- és kosárfonással is foglalkozott.
A műemlék jellegű ásványi római katolikus templom 1398-ban, középkori alapokon épült XVII. századi barokk templom. Az épületet 1904-ben bővítették  A templom jelentős értéke az 1430-ból származó vörösmárvány keresztelőkút.
A rárói templom romantikus stílusban épült, a XX. század elején.
A település jelentős műemléke még a barokk kálvária 1738-ból.

Bezenye 1699 lakosú község a 15-ös főközlekedési út és az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén, Mosonmagyaróvártól északnyugtra, 11 kilométerre fekszik. A település a római kor óta lakott. Népvándorlás-kori germán sírokat tártak fel a közelben. A honfoglalás után besenyőket telepítettek ide, akik később elmagyarosodtak és a harcokban megcsappant létszámú települést a törökök elől menekülő horvátokkal népesítették be. A török csapatok a falut felégették. 1848 előtt úrbéres község volt.
A római katolikus templom a XVIII. században épült. Jelenlegi formáját, a XIX. századi megnagyobbításkor érte el.
A falu két végén találhatóak a „pestis-oszlopok”.
A Horvát Tájház az Ady Endre utcában található.

Darnózseli 1583 lakosú község a Szigetközben Mosonmagyaróvártól délkeletre, 17 kilométerre fekszik. Már a XII. században település állt itt, első lakói a Héderváry-uradalomban dolgoztak. Az erre portyázó törökök sok embert hurcoltak el rabszolgának. A Rákóczi szabadságharc idején kurucok és labancok garázdálkodtak itt, majd Napóleon katonái fosztották ki a falut. Bonaparte csatáinak emlékét emlékoszlop őrzi. A község 1934-ben jött létre Mosondarnó és Zseli egyesülésével. A település hagyományait ápolja a „szigetköz” tánccsoport.
A temetőben XVII. századi templommaradvány található.

Dunakiliti 1775 lakosú határközség a Szigetköz csücskében, a szlovák-magyar határ mellett, valamint a Duna és a Mosoni-Duna ölelésében, Mosonmagyaróvártól 15 kilométerre, északra fekszik. A falut először említő oklevél 1273-ból származik. A települést 1883-ban csatolták Moson vármegyéhez, korábban Pozsony vármegye része volt. 1909-ig Moson-Kilitinek hívták.
A falu jelentős szülötte volt Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa.
Jelentős épületei: a Batthyány-kastély szép parkjával, a Németh-villa, faluház, a neogót stílusú római katolikus templom és a duzzasztómű.

Dunaremete 243 lakosú határközség a Szigetközben, Mosonmagyaróvártól 17 kilométerre, keletre fekszik. A falu első telepesei halászok voltak, a Duna mindig meghatározta az itt élők életét.

Dunasziget 1438 lakosú határközség a Szigetközben, a Duna-folyam partján, Mosonmagyaróvártól 17 kilométerre, északkeletre fekszik. A helység kialakulására nagy befolyással volt a Duna szabályozása. Először az 1700-as évek végén említik feljegyzések a települést Cikolasziget, Sérfenyősziget és Doborgazsziget néven. A három falu 1969-ben egyesült Dunasziget néven.

Feketeerdő 399 lakosú község a Szigetközben, a Mosoni-Duna partján, Mosonmagyaróvártól 8 kilométerre, északra fekszik. Neve már egy 1274 körüli okmányban előfordul. A Mosoni-Duna három oldaláról vette körül a falut, keleti részén az óvári uradalom terült el. Mikor a török az egész vármegyét elpusztították, a környezet védelmében a település elkerülte a rombolás.
A millennium emlékét őrzi a Hét vezér téren 1896-ban ültetett hét tölgyfa.

Halászi 2883 lakosú község a Szigetközben, a Mosoni-Duna partján, Mosonmagyaróvártól 6 kilométerre, keletre fekszik. Neve hordozza a múltját: hajdani lakói a magyaróvári uradalom halszállítói voltak. A XVI. Században mezővárosi kiváltságot nyert, majd pecséthasználati jogot. A hagyomány szerint a falu határában elterülő Salamon-dülő és Salamon-erdő annak emlékét őrzi, hogy a XI. század derekán a trónjáért harcoló és a térségben birtokos Salamon király halászai befogadták, és amikor a király a trónjára visszakerült, a falunak adta az említett területeket.
A műemlék jellegű római katolikus templom késő barokk stílusú 1775-ben épült. Díszes, gazdag barokk berendezéssel, felújítva.

Hédervár 1113 lakosú község a Szigetköz központi részén, Győrtől 24 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település első írásos említése 1210-ből való, ekkor, mint Novákkal szomszédos birtokot említik. A XII. század közepén várat is építettek e területen, mely a tatárjárás idején elpusztult. A középkorban több oklevélben is szerepelt, 1443-ban kinevezték mezővárosnak. Az újkor elején, több nemesi családnak - Czoborok, Révayak - volt kisebb birtokuk itt, melyeket a Viczay család fokozatosan megvásárolt és szinte egyedüli birtokosává vált a falunak. Az 1690-es években már kórház működött a faluban, amelynek 1772-ből ismerjük első pecsétjét. A mai Hédervár több, jól elkülöníthető részre tagolható.
A műemlék Khuen-Héderváry- kastély a település legismertebb épülete a háromszintes, három saroktoronnyal ékesített kastély. A rommá lett vár helyén a XVI. században reneszánsz várkastélyt építettek a birtok gazdái, melyet a XVIII. században barokk stílusban újítottak fel, majd a XIX. században a romantika jegyében ismét átépítettek. A néhány éve befejeződött renoválás átmentette az egyes stílusok jegyeit. A barokk homlokzat két szfinx őrizte kapuján keresztül jutunk a négyszögletes udvarba, melynek közepén hatalmas platánfa áll. A nyugati oldalon neogótikus, nyitott folyosó XIX. századi. A homlokzatba épített dombormű a reneszánsz kor emléke. Említésre méltó még a barokk díszlépcső, a “sala terrena” és a kastélykápolna. Az épületben jelenleg a Művészeti Alap alkotóháza működik.
A kastélyparkban ismeretlen művész kentaurszobra áll, melyet a héderváriak “ördögszobornak” neveznek. A Kastélypark természetvédelmi terület, mely 17 hold területű, eredetileg francia jellegű volt. A XIX. század közepén a tájképhez jobban igazodó angol parkká alakították. Elsősorban honos fákkal ültették be, de találunk távoli egzotikus növényeket is. A parkban: tiszafák, fenyők, fehérnyár, kínai páfrányfenyő, amerikai tulipánfa stb.
A műemlék jellegű Boldogasszony-temetőkápolna gótikus stílusú. XIII. századi eredetű, melyet a XV. században átépítettek. Az 1780-as években az északi oldalra úgynevezett lorettói kápolnát építettek. Mellette díszes, nagyméretű urna áll, melyben korábban Khuen-Héderváry Károly szívét helyezték el. Az oltáron látható Szűz Máriának, a magyarok Nagyasszonyának több mint 500 éves faszobra. A temetőkert védett. A templom mellett hatalmas kocsányos tölgyfa védett. A néphit - alaptalanul - Árpád fájának tartja, kora 700 évre becsülhető (kerülete 710, átmérője 230 centiméter, magassága 14 méter). A tölgyfa mellett található a Khuen-Héderváry család felújított kriptája.
A műemlék jellegű Szent Mihály plébániatemplom nyújtott alaprajzú, belső pilléres, boltozott templom egyike kevés korabarokk emlékeinknek. A templombelső kiemelkedő értéke az északi hajófal mellett álló vörösmárvány keresztelőkút. A Héderváry- címeres márvány medence készíttetője feltehetően Héderváry Lőrinc nádor volt, 1439 körül. Rokokó mellékoltár és szószék a XVIII. század közepéről. A kapubejárat fölötti falfülkékben Szent Flórián és Szent Vendel szobrai állnak svájci népviseletben, XVIII. században készültek.
A Peregrinus kápolna. Szent Peregrinusnak, a lábfájósok és vándorok védőszentjének emlékére épült. A nyolcszögletű kápolna faragott kőkeretes kapujával érdekes látvány.
A Kont emlékhely a kastélytól körülbelül 5 percnyi távolságra található. A Darnózselire vezető úttól, nyírfákkal szegélyezett patakparti ösvényen a piros L jelzésen haladva érhetjük el a híres Kont-fa helyén épült építményt. A monda szerint Héderváry Kont István társaival a fa alatt szőtte összeesküvésének terveit Zsigmond király ellen.

Hegyeshalom 3552 lakosú határnagyközség az 1-es főközlekedési út valamint az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonalak mentén fekszik, Mosonmagyaróvártól északnyugatra, 14 kilométerre az M1-es autópálya fogadópontja is egyúttal. Már a rómaiak idején katonai állomás lehetett. A honfoglalás óta magyarok is lakják. II. András 1217-ből származó oklevelében szerepel először Hegyeshalm néven. A falu német lakossága a XVI. században, a török pusztítás után települ ide, majd a XVIII. században újabb német telepesekkel szaporodik a község. 1921-ben hazánk legfontosabb határállomása lett.
A műemlék római katolikus templom középső része a XI-XII. században épült román stílusban. Ennek keleti végéhez építették feltételezések szerint a XIII. században a gótikus részt , a szentélyt. A nyugati rész 1792-ben épült hozzá barokk stílusban. Az oldalbejárat feletti fülkében az ún. “Fogfájós Jézus” szobor található. A tömzsi tornyon középkori freskómaradványok láthatóak. Berendezése: falképek (XV. század), főoltárok 1720 körül, szószék 1780 körül, mellékoltár és padok a XVIII. századból.
A műemlék jellegű evangélikus templom klasszicista stílusban, 1850 körül épült klasszicista stílusban.

Jánossomorja 5977 lakosú hansági határnagyközség a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén fekszik, Mosonmagyaróvártól 12 kilométerre, délnyugatra fekszik. Mosonszentjános, Mosonszentpéter és Pusztasomorja egyesülésével jött létre a település. Oklevelek a XIII. században említik, mikor a tatárjárás elpusztította a magyar és besenyői határvédőket és helyükre németeket telepítettek. Szent-János és Szent-Péter az óvári várbirtok része volt. Somorjának végig magyar urai voltak. A törökök felégették a vidéket, ezután német telepesek és csallóközi magyarok költöztek ide. Az 1946-os kitelepítéskor a két német falu szinte elnéptelenedett, majd az Alföldről és a Csallóközből települtek ide.
A műemlék jellegű mosonszentjánosi Keresztelő Szent János római katolikus templom barokk stílusú, XVIII. századi épület. Berendezése: barokk szószék a XVIII. századból; copfstílusú mellékoltárok a XVIII. század végéről; szép, faragott padok.
A műemlék jellegű mosonszentpéteri Szent Péter római katolikus templom középkori eredetű. A torony alsó része XIII. századi templom és a torony felső része a XIX. század végén újjáépített, romantikus formájában látható.
A műemlék jellegű pusztasomorjai római katolikus templom gótikus, XV. századi eredetű épület, melyet 1750 körül alakítottak át barokk stílusban.  A bejárat feletti félkörös fülkében Szent Flórián szobra látható.
Jelentős emlék még az 1891-ben készült Nepomuki Szent János- és Mária- szobor.

Károlyháza

Kimle 2843 lakosú község a Mosoni-Duna partján, Mosonmagyaróvártól 11 kilométerre, délkeletre fekszik. Neve először 1210-ben fordul elő Kamana alakban, szláv helynévből származik, a szájhagyomány eredeti névként „kém-les”-t említ. Kun László Kimlét 1279-ben kunokkal telepítette be. A török hódoltság idején nagy számban települtek be menekülő délszlávok. A XVIII. században németek vándoroltak be.
Jelentős műemlék a magyarkimlei templom, a Szentháromság-, a Mária- és a Szent István-szobor.

Kisbodak 386 lakosú határközség a Szigetközben, Mosonmagyaróvártól 11 kilométerre, keletre fekszik. A XV. század óta említik okiratok. A falu életét mindig meghatározta a Duna, az árvizek, most pedig a vízhiány.

Lébény 3166 lakosú nagyközség az M1-es autópálya és az 1-es/Rajka- Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén Győrtől 20 kilométerre, északnyugatra fekszik. Múltja a római korba nyúlik vissza.
A műemlék lébényi római katolikus templom, egykor bencés apátsági templom volt. A román stílusú műemléket a Győr nemzetség építtette 1199-1212 között. Magyarország egyik legjelentősebb román kori építészeti emléke. A háromhajós bazilika nyugati főhomlokzatán álló tornyok egy síkban vannak a főhajó külső homlokzatával. A tornyok alsó és felső párkányát íves frízek díszítik. A homlokzat román karakterét a tornyok felső harmadában kialakított két-, illetve háromosztású ablakok emelik ki. Homlokzatának legdíszesebb része azonban vitathatatlanul a gyönyörű kiképzésű díszkapu. A kapu bélletének mindkét oldalán 4-4 oszlop látható, levéldíszes, erősen tagolt oszlopfőkkel. Ezekre támaszkodnak az oszloppárokat egybefogó félkörívek. A közöttük lévő falfelületet gazdag, dél-franciás növényi ornamentika díszíti. A déli homlokzaton már megmutatkozik a templombelső háromhajós volta. A főhajó falát megtörő négy félköríves záródású ablakot falsávok keretezik. A szentély felőli részen előreugró sekrestyén kisebb méretű, de még gazdagabban díszített kaput láthatunk. A keleti oldalon a félkör alaprajzú szentély falát levéldíszes fejezetű féloszlopok öt mezőre osztják. A templombelsőben a főhajót 4-4 pillér választja el a mellékhajótól, a pillérfők díszes faragásúak. A karzat és a tornyok alatt keresztboltozat látható, a többi rész dongaboltozatos. A templom berendezései a XIX. század második felében elvégzett helyreállítási munkák következményeként eklektikus stílusúak. A barokk oltár helyére is így került az 1860-as években az eklektikus szárnyasoltár. A templomkörnyék műemléki környezet.
Néhány parasztbarokk lakóház a paraszti életet őrző hátsó épületekkel, kamrákkal, fészerekkel.
A műemlék jellegű római katolikus plébániaházat régi középkori kolostorépület lebontásával alakították ki barokk stílusban.
Az evangélikus templom 1795-ben épült barokk stílusban; belsejében szép barokk oltárt láthatunk.
A műemlék jellegű volt pálos rendház középkori alapokon épült; barokk, 1700 körül.

Levél 1712 lakosú község az 1-es főközlekedési út és az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén Mosonmagyaróvártól 6 kilométerre, északnyugatra fekszik. Az egykori honfoglalókra és határvédő besenyőkre utaló név a XV. századtól ismert. Az első török hadjárat során a település megsemmisült. Lakói helyére szászok telepedtek le, ők építették fel a mai helyén álló falut. A telepesek a mezőgazdaságon kívül méhészettel is foglalkoztak. A falut 1763-tól a Habsburgok birtokolták. A XIX. század első felében kolera, árvíz, tűz pusztította községet. 1864-ben a vasút megnyitásával bekapcsolódott a gazdaság vérkeringésébe. A Fő utca zárt sorú beépítési módja régi sváb településképet mutat.
A római katolikus temploma 1670-ben épült.
Az evangélikus temploma 1789-ben épült.
A községháza 1901-ben épült.

Lipót 663 lakosú határközség a Szigetközben, Mosonmagyaróvártól 16 kilométerre, délkeletre fekszik. Először egy 1216-os oklevélben szerepel. A faluban 1986-ban fúrták az első termálkutat, melynek vizét elsősorban a kertészet, később pedig a termálfürdő hasznosította. A két termálkútjából az egyik ásványvíz minősítést kapott.
A műemlék jellegű római katolikus templom XVIII. században épült barokk stílusban, homlokzati tornya hagymakupolás. Főoltárképét - nem bizonyítottan - Maulbertsch művének tulajdonítják.
A település vadgesztenyesora és tündérrózsás morotva-tava védett.

Máriakálnok 1448 lakosú község a Szigetközben, a Mosoni-Duna partján, Mosonmagyaróvártól 9 kilométerre, délkeletre fekszik. Először IV. Béla okmányában fordul elő Moson vára erődjeként Kaal néven. Az ősi halászokat német telepesek váltották fel. Birtokosa, Mária Terézia után 1890 után kapta a Máriakálnok nevet. A törökdúlás idején táborhely volt, erre utal a kegykápolna és a forrás története. A községet többször is árvíz sújtotta. 1945-ben a németajkú lakosság 96%-át kitelepítették Németországba, helyükre szigetközi nagycsaládosok kerültek.
A romantikus kegykápolna eredetileg barokk stílusú. A hagyomány szerint a XVI. század óta látogatják. A csodatévő kút köré épült, benne látható az oltár fölé emelkedő csodatévő kálnoki Szűz Mária szobra.

Mecsér 612 lakosú község a Mosoni-Duna partján, Győrtől 17 kilométerre, északnyugatra fekszik. Oklevelek először 1208-ban említik. Neve szláv eredetű, kardművest jelent. A falu a lébényi apátság birtoka volt, majd egy ideig az óvári várhoz tartozott, míg Mátyás király visszaadta a települést az apátságnak.

Mosonmagyaróvár 30436 lakosú város Magyarország északnyugati részén, az osztrák és a szlovák határ közvetlen közelében fekszik A helységet érinti az 1-es , 15-ös 86-os főközlekedési utak, valamint az M1-es autópálya mellett az 1-es/Rajka-Hegyeshalom – Budapest/ vasútvonal. Az ősi eredetű, történelmi vonatkozásokban és műemlékekben gazdag város a Szigetköz és a Hanság nagy részének gazdasági, kulturális központja. Idegenforgalmi jelentőségét az adja, hogy Mosonmagyaróvár az első magyar város, amelyet a Bécs illetve Pozsony felől érkező nemzetközi idegenforgalom érint. Mosonmagyaróvár szembeötlő, jellegzetes vonása a víziváros jelleg: belvárosán a több ágra szakadt Lajta folyó kanyarog át, hogy hamarosan egyesüljön a sűrűn lakott városrészek közelében folyó Mosoni-Dunával. Húsz kisebb-nagyobb híd ível át a folyóágakon. Az első telepesek valószínűleg a kelták voltak. A római uralom idején ad Flexum néven ismert település volt.  Moson jelentősége a XI. században nőtt meg, mint királyi vár és megyeközpont fontos védelmi szerepet látott el. 1271-ben Ottokár cseh király a várat felégette, ezáltal jelentősége csökkent és a központi szerepet Óvár vette át.
A műemlék óvári vár középkori, XI-XIII. századi eredetű, és valószínűleg római épületek maradványaira építették. Szabálytalan négyszög alaprajzú. Valaha négy saroktornya volt, de ezek közül csak kettő látszik, mert az 1810-es átépítés során a két északi torony a második emelet ráépítése során a Magyaróvári rész beleolvadt az épületbe. Az épületegyüttest még a XVII. században barokkizálták. A régi felvonóhíd helyén - a Malom csatorna fölött - ma tömör mellvéddel ellátott többpilléres téglahídon juthatunk el a várkapuhoz. A kapu mintegy 10 m hosszú, dongaboltozatos alagútszerű építmény. Boltozatának záróköve XV. századi építésről árulkodik. Az oldalfalakban 7 gótikus ülőfülke található. A kapuőrség egykori őrszobái még ma is láthatóak. A várkapu tetejéről körülnézve kivehetjük a régi várárok ma is meglévő nyomait. A várudvar közepén található a már említett négyszög alaprajzú vár. A belső udvar sarkában látható a neves osztrák költő, Nikolaus Lenau 1822-23-ban itt folytatott tanulmányainak emlékét őrző faragott kőpad. A várban ma az Agrártudományi Egyetem működik, valamint az egyetem történetét és a Szigetköz növény- és állatvilágát bemutató kiállítás kapott helyet. A belső udvar falain körben az intézet neves személyeinek domborművei láthatóak.
A műemlék Sóház helyén a XVI-XVII. században a vár egyik bástyája állt, melyre 1690-1780 között a kapucinusok rendházukat és templomukat építették. 1787-től, a kapucinusok feloszlatásával az épületet sóraktárnak, majd laktanyának használták. Barokk épület, klasszicista homlokzattal XIX. század elején kissé átépítették.
A műemlék jellegű Lourdes-i kápolna1883-ban épült neogót stílusban. Szentélyének falai sziklabarlangszerű kiképzésűek.
A műemlék jellegű Lenau-ház romantikus lakóház. Ebben az épületben lakott a neves osztrák költő, Nikolaus Lenau. A házon dombormű őrzi emlékét.
A műemlék Mayr-ház egyemeletes XVII. századi barokk lakóház. Sarokerkélye kőgyámos, kapualja boltozott. Udvarának emeleti részén a reneszánszra utaló kosáríves loggia látható.
A műemlék Drasskovich-Hegedűs-ház XVIII. századi barokk udvari része eredeti, de homlokzatát később átépítették. A ház leghangulatosabb része a földszinti és emeleti árkádos, csehsüvegboltozatos folyosó.
A városképi jelentőségű Fekete Sas Szálló és Vendéglő nagy múltra tekinthet vissza, már az 1600-as években ismert vendégfogadó volt. A hagyomány szerint Bethlen Gábor fejedelem is megszállt benne 1619-ben. A XIX. század végén átépítették eklektikus stílusban.
A műemlék jellegű régi Megyeháza, a mai Városháza az 1891-ben lebontott régi megyeháza és harmincadház helyén épült. A neoreneszánsz stílusú épület ebben a funkcióban 1924 óta, Moson megye megszűnésével, működik. Udvari egyemeletes szárnya XVIII. századi eredetű barokk építmény. Épületének falain, oszlopain, emléktáblák láthatóak. Az egyik Napóleon 1809. augusztus 31. és szeptember 1. között a városon történő átvonulását örökíti meg. Egy másik pedig az osztrák-francia békekötési tárgyalást, mely 1809. augusztus 17. és szeptember 27. között zajlott a megyeházán. Szintén tábla hirdeti a Magyar Nemzeti Tanács 1956. október 26-i megalakulásának emlékét.
A műemlék Cselley-ház XIV-XV. századi gótikus alapokon nyugszik, reneszánsz kőkeretes ablakai és erkélymaradványai ma is láthatóak. A ház fénykora Mátyás király idejére esett. A XVIII. századi barokk átalakítás után a XIX. században a tetőzetet és a homlokzatot eklektikus stílusban átépítették. Hátsó homlokzati fülkéjében Szentháromság-szoborcsoport helyezkedik el. Boltozatos kapualjából kétszárnyas, szép vasrácsos ajtón jutunk az emeletre. A szobák boltozata stukkódíszes. Jelenleg múzeum.
A műemlék Wallisch-ház a város egyik legrégebbi lakóháza. Valószínűleg középkori épület alapjaira épült a XVI. században. Mai klasszicista formáját a XVIII. században nyerte. Kapualjában barokk pinceajtókat, lépcsőházában klasszicista vaskorlátot láthatunk. Homlokzatán XVI-XVIII. századi falfestésmaradványok.
A műemlék jellegű régi Városháza 1827-ben emelt klasszicista épület. Városház utcai homlokzatán a timpanonban Magyaróvár régi címere látható. Az emeleti nagyteremben választották Széchenyi Istvánt a megyei rendek országgyűlési képviselővé 1847-ben. Eskütételének emlékét az épületen elhelyezett dombormű hirdeti. Földszintjét ma a Széchenyi Üzletház és Söröző foglalja el.
A műemlék volt piarista rendház és gimnázium több XVII. századi házból építették össze a XVIII. században. A barokk huszártornyos épületet 1838-ban átalakították, ekkor kapta klasszicista homlokzatát és lépcsőházát.
A műemlék Habsburg-ház egyemeletes épület egykor a Habsburgok főhercegi kastélya volt. Fő úti része XVIII. századi barokk stílusú, hangulatos, árkádos udvarral. A ház a XIX. században nyerte el mai alakját, jelenleg kollégium. Lakói voltak: 1847. októberében itt szállt meg Széchenyi István, 1848-ban a pákozdi csata után a menekülő Jellasich horvát bán töltött itt néhány napot. 1848. október 23-án Kossuth Lajos szállt meg benne, és az erkélyszoba ablakából beszélt több ezer Moson megyei fegyveres paraszthoz, akik a téren zászlaja alá gyülekeztek. Az esemény emlékét domborműves márványtábla örökíti meg a sarokerkélyen.
A műemlék Nepomuki Szent János-szobor 1744-ben készült, három mellékalakos barokk műemlék. Talapzatán palermói Szent Rozália domborműve látható.
A műemlék jellegű Lucsonyi Szent Anna-kápolna 1713-ban épült a pestisjárványtól való megszabadulás emlékére. A fatornyú kápolna bejárata feletti kis fülkében művészi Mária-szobor van elhelyezve. A Lucsony utcai földszintes barokk parasztházak, a régi Lucsony falucska épületei. Lucsony utca 12. (műemlék jellegű) lakóház, népies barokk, XVIII. század.
A műemlék római katolikus plébániatemplom középkori eredetű barokk építmény. Helyén már a középkorban templom állt, mely a török időkben többször is elpusztult. Mai szépségét az 1777-1787-es átépítéssel nyerte el. Tornyát 1802-ben átépítették. Berendezése ugyancsak barokk, XVIII. századi. A templom márvány főoltára 1772-ben készült, melyet a fából faragott négy szent aranyozott szobra egészíti ki. Barokk falképei Schellmayer Ferenc alkotásai.
A műemlék római katolikus plébániaház XVIII. századi barokk épület, 1804-ben átépítve.
A műemlék jellegű evangélikus templom 1884 körüli, neogót stílusú. A templomhajóban helyezték el Huszár Gál protestáns lelkész, író, zsoltárköltő és nyomdász emléktábláját.
A barokk temetőkápolna 1774-ben épült, majd homlokzatát és tornyát 1872-ben romantikussá építették át. A temetőben sok barokk és klasszicista síremlék látható. Köztük van Soós János kecskeméti nemzetőrhuszár klasszicista síremléke, aki a Jellasich horvátjai ellen 1848 októberében vívott óvári csatában halt hősi halált.
A műemlék egykori városi malom az 1600 körüli helyén 1754-ben új, korszerűbb malom épült barokk stílusban, mely 1949-ig üzemelt. Saroktornyának homlokzati fülkéjében Szent Flórián barokk szobra látható. Jelenleg Szent Flórián Szálloda és Étterem.
Mellette a Lajta-híd mellvédjén Nepomuki Szent János barokk szobra áll.
A Hansági Múzeum klasszicista épületét Höhnel Béla magyaróvári építőmester építtette 1913-ban. Előtte 1848-as emlékmű található.
A mosoni városrészben műemlék jellegű földszintes lakóház barokk eredetét a kosáríves kapu zárókövén található 1786-os évszám is elárulja. Kapualja csehsüveg-boltozatos. Az udvar jobb oldali szárnyában eredeti boltozott tornác van, négy kosáríves nyílással és falazott pillérekkel.
A műemlék jellegű Rozália-kápolna helyén a XVIII. század elején építettek először kápolnát, egy pestisjárvány megszűntének emlékére. A jelenlegi a XIX. század végén épült eklektikus stílusban.
A műemlék volt Korona Szálló kapujának gazdagon díszített kőkeretében domborműves címer látható, 1727-es évszámmal. Barokk épület, ma lakóház. A műemlék jellegű Barokk lakóház 1760 táján épült. Boltozott kapuján át megtekinthetjük udvari szárnyának barokk tornácát. Átalakított homlokzata klasszicizáló, 1810-20 körüli.
A műemlék volt Fehér Ló Szálló barokk eredetű, romantikus stílusú emeletes épület, homlokzata késő klasszicista. Jelenleg lakóház és mozi.
A műemlék jellegű mosoni római katolikus plébániatemplom barokk stílusban épült az 1750-es években, de a XX. század első évtizedében homlokzatát neobarokkizálták. Belső berendezése, a rokokó oltárok, a szószék és a gyóntatószék kellemes összhangban vannak (XVIII. század).

Mosonszentmiklós 2509 lakosú község az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén, Győrtől 15 kilométerre, északnyugatra fekszik. A lébényi apátsághoz tartozó községet II. András 1208-as oklevele Villam Sancti Nicolai néven említi. A tatárjárás után újratelepült falu neve Szilasszentmiklós volt, majd a Rábca utolsó visszahúzódása után az akkor Rábaszentmiklósnak nevezett falu lakossága a folyó közelébe, a mai helyre települt.
A község főterén karcsú templom áll, oldalában egy-egy kápolnával.  A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusú épület és az egyik kápolna 1755-ben épült, a másik (Hősök kápolnája) 1929-ben. Erőteljes tornya 47 méter magasságú, rajta karcsú toronysisak. A főoltár vörös és zöld márványutánzatúra festett, faragott, helyenként aranyozott, s szentek nagyméretű alakjai növelik nagyvonalú hatását (1775 körüli). A mellékoltárok is díszesek, művészi kiképzésűek (valószínűleg bécsi mester művei), nemkülönben a rokokó faragásokkal dúsan ellátott, erősen tagozott szószék, mindegyik 1776-ból való alkotás. Külön említést érdemel a márványozott festésű orgona, gazdag rokokó díszítéssel. Tetején két zenélő angyal, középen pedig Dávid király szobra látható (1776). A vörösmárvány keresztelőkút 1780 körüli, tetején a Jézus keresztelése szoborral. A templom padsorai akantuszlevelekkel és csigás díszítésű fejezettel ellátott barokk faragások. A barokk freskókat Samodai József restaurálta és két festmény elkészítése is az ő nevéhez fűződik.
A templom előtt kovácsoltvas kerítésen belül magas talapzaton Mária-szobor áll 1860-ból.
A templom előtti téren a “Rákóczi lovasai” dombormű látható, amely a fejedelem átvonulásának emlékére állíttatott.

Mosonszolnok 1576 lakosú határközség a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Mosonmagyaróvártól 6 kilométerre, nyugatra fekszik. Első okleveles említése 1399-ből való. A Rákóczi-szabadságharc idején fontos táborhely volt a szinte teljesen német származású jobbágyok lakta falu. Az 1800-as évek természeti csapásai /árvíz, kolerajárvány, tűzvész/ után a község városias képet kezdett ölteni. A II. Világháború utáni német kitelepítés 478 családot érintett.
A római katolikus templom XII. században, román stílusban épült. A XVIII. században, barokk stílusban átépítették.

Püski 660 lakosú község a Szigetközben, Mosonmagyaróvártól 17 kilométerre, keletre fekszik. 1314-ben már nagyobb falu volt, a győri káptalan birtoka. Püski János papról kapta a nevét, aki az itteni tölgyesben talált menedéket, majd 12 családot telepített e helyre. A törökök és a napóleoni hadak többször elpusztították a falut.
A római katolikus templom 1780-ban, barokk stílusban épült. Mai formáját a XIX. században nyerte el. Előtte a tűzvészeket idéző Szent Flórián-szobra áll.

Rajka 2633 lakosú határközség a 15-ös főközlekedési út, az M15-ös félautópálya és az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik, az osztrák-szlovák-magyar hármashatár közelében. Először 1235 és 1241 között említik. Neve a hagyomány szerint a Rákfalváról veszi eredetét. A német telepesek Racken, Raggen és Raggendorf nevet faragtak belőle. A település évszázadokon keresztül a történeti Moson vármegyéhez tartozott. 1721-ben vált kiváltságos mezővárossá. Jelenleg Magyarország egyik legforgalmasabb határátkelőhelye.
A műemlék római katolikus templom a XIV. században épült gótikus stílusban, tornyát a régi római őrtorony felhasználásával építették. A XVIII. században barokkizálták. Szentélyében a gótikus szentélyfülke (pasztofórium) XIV., a barokk falkép XVIII. századi. A templomkertben található a műemlék jellegű Kálvária-szoborcsoport barokk stílusú, a XVIII. század közepéről.
A műemlék jellegű evangélikus templom 1784-ben épült, késő barokk, tornya 1884-ből való. Keresztelőkútja copfstílusú, 1780 körül készült.
A Stahrenberg-ház XVII. században épült, ma evangélikus paplak.
A Zichy-kastély későbarokk stílusban 1806-ban épült.

Újrónafő 833 lakosú község a 86-os főközlekedési út mentén, Mosonmagyaróvártól 7 kilométerre, délnyugatra fekszik. A megye egyik legfiatalabb települése, 1940-ben  alakult meg a falu Rónafő-pusztán 40, Hajdúböszörményből idetelepült családdal. A szervezésében Veres Péter is részt vett. 1973-1990 között Mosonszolnok társközsége volt.
A falu nevezetessége a két kastély, a nagykastély és a kiskastély, melyek fontos közszolgálati célokat látnak el.

Várbalog 502 lakosú határközség, Mosonmagyaróvártól 21 kilométerre, délnyugatra fekszik. Írásos emlékekben először Váras-Balog, majd később Pünkösdvár néven szerepelt. Besenyő és magyar lakosságát a tatárjárás elpusztította. 1297-ben III. András birtokába került. A török háborúk alatt elnéptelenedett , majd németek népesítették be. Habsburg-főhercegi major volt. Az 1930-as években magyar lakosságot telepítettek be.
Az albertkázmérpusztai római katolikus templom a XIX. században a Bécsi Votivkirche alapján épült.

Babót 1203 lakosú község, Kapuvártól 3 kilométerre, délkeletre fekszik. Írások szerint már a Szent István halála utáni háborúk idején említik mint Kapu várát, az ország nyugati kapuját jelentette. 1387-ig királyi birtok volt, később a Kanizsayak, a Nádasdyak és az Esterházyak birtokolták.
A Szent Mihályról elnevezett római katolikus templomát Nádasdy Ferenc építtette 1667-ben. Mai háromhajós alakját az 1847-es leégés után nyerte. Eredetileg barokk volt, 1911-ben alakították át mai romantikus formájára. Értékes a berendezés: a főoltár 1911-ben készült romantikus stílusban, a freskók Borsa Antal győri és Samodai József mosonszentmiklósi művészek alkotásai. A templom előtt középen a Szeplőtelen Fogantatás szobra emelkedik. Mellette látható az 1899-ből származó Pietá-szobor, illetve feszület alatt Mária és Magdolna alakja 1900-ból.
Helyileg védett a falu különböző pontjain 1896-ban ültetett négy kocsányostölgy, ezeket Millenniumi- vagy Királyfáknak is nevezik.

Beled 2945 lakosú nagyközség a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén Répcelaktól északkeletre, 11 kilométerre fekszik. Neve Belud személynévből ered. Először egy 1230-as oklevél említi.

Cirák 664 lakosú község Kapuvártól délre, 13 kilométerre fekszik. 1265-ből való első írásos említése „Terra Zyrak” alakban, a Cziráky család tulajdona. A török elöl menekülve több család telepedik meg a falu több birtokos kezére kerül.

Dénesfa 508 lakosú község Répcelaktól 8 kilométerre, északkeletre fekszik a Répce partján. Első írásos említése „Dyenesfalue” alakban 1406-ból való. A XVI-XVII. században Tótfalu néven említik. Középkori birtokosai a Dienesfalvyak. 1600-ban nagy árvíz pusztít, a település lakatlanná válik. A kuruc-labanc villongások során kipusztított lakosságot német telepesekkel pótolják, akik részben elvándorolnak, részben beolvadnak a magyar lakosságba.
A műemlék volt Cziráky-kastélyt Hild József tervezte. A klasszicista épület, mely 1826-30 között készült el, XVII. századi alapokon nyugszik. Egykori kápolnájában 1750 körüli rokokó oltár, olasz mester festette oltárképpel. A természetvédelmi terület parkjában Cziráky Miklós és Béla késő barokk műemlék jellegű sírköve a XVIII. század végéről található Több hektár kiterjedésű parkjában örökzöldek, óriási vörösfenyők között húzódnak a kastélytól többnyire dél felé vezető sétányok. Az árnyékos fák alatt patak csörgedez.

Edve 149 lakosú község Csornától 24 kilométerre, délnyugatra, Beled mellett fekszik. Írásos feljegyzések 1264-ben említik először Edw néven, de egy római kori kőkoporsó régebbi eredetre utal. A középkorban a falu az Edvi családé volt, később köznemesek birtokolják.

Gyóró 407 lakosú község Kapuvártól 12 kilométerre, délre fekszik a Répce partján. „Villa Gyorou” alakban említi először írás 1241-ben. Neve szláv eredetű, a György név megfelelőjére utal. 1401-ben nagy árvíz pusztítja. A XVI. században a Kisfaludy, a Ladonyi és a  Monthor család birtokolja.
A műemlék jellegű római katolikus templom késő barokk épület 1794-ből, klasszicista homlokzattal. Tornya csak 1844-ben épült. A szentély mennyezetén látható barokk freskó id. Dorfmeister István alkotása a XVIII. század végéről. Előtte kőereszt található1855-ből.
A faluképi jelentőségű Vízimalom a XIX. század elején épült a Répce partján, majd 1972-bén bővítették (1970-ig üzemelt vízimalomként). Ma romos állapotban látható.

Himód 726 lakosú község Kapuvártól 9 kilométerre, délre fekszik. Első említése Hymod néven 1408-ból származik. Évszázadokon keresztül a győri püspök birtoka.
A községben lakott Áldozó József naív festőművész.

Hövej 309 lakosú község, Kapuvártól 6 kilométerre, délre fekszik. Első írásos említése két család néven a csornai konvent iratában maradt fenn 1280-ból. 1429-ben egy pozsonyi oklevélben, mint Hövej-család szerepel. Hövej néven először 1436-ban a csornai konvent oklevelében említik. A hagyomány szerint a falu nevét egy halászattal foglalkozó Hövej nevű családtól kapta. A XIII. században a Nagymartoniak birtokolták, majd a XV. században a Vedi család tulajdona lett. 1436-ban a Nagymartoni családból származó Fraknóiak a csornai premontrei prépostságnak adományozzák. A középkorban a halászat, és az állattartás a fő gazdasági tevékenység. A földművelés csak lassan bontakozott ki és válik egyre fontosabbá.
Az idelátogatóknak érdemes megtekinteni az 1730-ban épített egyhajós barokk római katolikus templomot. Az egyhajós barokk épületet feltehetően a csornai premontrei prépostság építtette 1735 körül. Középrizalitos, törtvonalú homlokzatának oromzata fölött kősisakban végződő, dísztelen torony emelkedik. A kőkeretes bejárat előtt szélfogó áll. Berendezés: barokk főoltár, mely egyidős a templommal; szószék 1800 körüli empire stílusban. A templom homlokzatától jobbra díszes Szentháromság-szobor magasodik.
Amilyen kicsi a település annál nagyobb a híre. A község nevét a höveji hímzés tette ismertté a világ előtt. 1962-ben a Brüsszeli Világkiállításon ezt a csipkét aranyéremmel tüntették ki. Ez a hímzés a faluban a múlt században vált ismertté, úgy 1860 táján. A lyukacsos hímzést lenge anyagra készítik pl. organzára, grenadinra. Ezeket a textíliákat a szomszédos Ausztriából hozzák be. De mindemellett vastagabb anyagra is hímeznek pl. batisztra, sifonra. A höveji hímzés lyukacsos, a lenge anyagon lévő lyukakat különböző mintájú kötésekkel töltötték ki. Ezeket nevezzük pókozásnak. A varrótűbe egy szál nagyon vékony szálú cérnát fűznek, és ezzel pókozzák be a lyukakat. Ez természetesen nagyon időigényes munka, és a szemet is nagyon igénybe veszi. Ezeknek a pókoknak a hímző asszonyok neveket is  adtak. kb. 30 féle pókozást ismernek. Egyet - kettőt megemlítenék közülük: pl. csillagos, kalinkós, gombos, órás, búzaszemes, tekert, macskatalpas, legyezős, szőlős, tiklábas, sarlós, szép, borjúfogas, nyolcas,… stb. A hímzésben megtalálhatjuk a búzavirágot, szegfűt, tölgyfalevelet termésével a makkal együtt, margarétát, tulipánt, nefelejcset. Ezt a hímzést régen a falu apraja, nagyja készítette. Nemcsak a munka   szépségéért, hanem mert kiderült, hogy a nagy szorgalommal és ügyességgel készült termékek jól eladhatók. Az asszonyok a kézimunkával biztosítani tudták családjuk megélhetését, a lányok pedig kelengyéjüket. Néha még a férfiak is a termékek árusításával foglalkoztak. Felkeresték a városokban lakó módosabb családokat, és ők vásárolták meg a kézimunkát. A jómódú kapuvári asszonyoknak fejkendőket varrtak. A készített kézimunkák között voltak: ingelok, kötények, zsebkendők, fejkendők, ágyterítők, blúzok, gallérok, asztalterítők, szekrénycsíkok, díszpárnák, oltárterítők. A höveji asszonyok áldozatos munkájának eredménye a sok szép otárterítő, mely a höveji templomot díszíti. Ugyanakkor megcsodálhatjuk a sok munkát magába foglaló papi ruhákat, karingeket. Lakásaikat is díszítik kézimunkák. Találhatunk asztalterítőt kicsitől egészen a nagyig, futót, ovált, kör alakú alátéteket, szekrénycsíkokat, függönyt. 1952-ben megalakult a Budapesti Háziipari Export Szövetkezet, melynek a falu minden lánya, és asszonya tagja lett. Ekkor már előrajzolt minták alapján és készen kapott nyersanyaggal dolgoztak. Budapestről küldték csomagban a hímezni valót a höveji telepre. Szinte minden asszony ettől a cégtől ment nyugdíjba. 1993-ban megszűnt a Budapesti Háziipari Export Szövetkezet. Sajnos ma már egyre kevesebben készítik ezt a csodálatos kézimunkát, mert az idősek közül már sokan nem élnek, a fiatalok közül pedig kevesen tanulták meg ezt a művészi munkát. Ezen kevesek közé tartozik: Horváth Miklósné. Ő most is szívvel lélekkel készíti a szebbnél szebb kézimunkákat. A Népi Iparművészeti Tanács által zsűrizett termékeit megtekinthetik Hövejen a Vitnyédi út 1 szám alatt.

Kapuvár 10648 lakosú határváros a 85-ös főközlekedési út és a valamikor megépülő M85-ös autópálya mentén terül el. A helységet érinti a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal is. Két és félezer esztendővel ezelőtt az illyriek erődrendszert építettek ki a mai város területén. Ennek tagjai voltak Földvár, Feketevár és Kapuvára. Feltehetően ezt az erődvonalat az avarok, a rómaiak nyomdokain járva fejlesztették megfelelő erősséggé. A honfoglaló magyarság 896-ban hozzávetőlegesen Kapuvár vonaláig szállta meg az országot s a már korábban megerősített hely lett nyugat felé az átjáró, a kapu. Földvárt és Feketevárt felszámolta az idő. Kapuvára túlélte a történelem viharait és egészen 1387-ig királyi vár volt. Ekkor adta Zsigmond király a Kanizsay családnak. A Kanizsayak az 1400-as évek elején a vár körül letelepítették a várkatonaságot, akik eddig Babóton, Tamásiban és Ivánban laktak s ezzel megvetették a város alapjait. Gyors volt a fejlődés: már 1558-ban Kapuvár mezővárosi rangot kapott. Időközben az új birtokosok erősítették a várat. Feltehetően a XV. század elején Rábakecöltől Kapuvárig csatornát ásattak s ebben az Öreg-Rába vizét a 87 m széles várárkon keresztül a Répcébe vezették, megteremtve a Kis-Rábát. A vár török időkben csakúgy, mint Gyor és Sopron, Bécs védelmét is szolgálta, ezért a Habsburgok mindig gondosan ügyeltek korszerűsítésére. A kuruc korban már a labanc érzelmű Esterházy Pál nádor volt a birtokosa s a várat minden tekintetben rendelkezésre bocsátotta az osztrák hadaknak. Ezért aztán a kurucok mindjárt a szabadságharc kezdetén elfoglalták. Pálffy János 1704-ben visszafoglalta. A rá következő, 1705. évben maga Bottyán János fogta ostrom alá. A Kis-Rábának a vizét a várárokból más mederbe tereltette, a szárazon maradt várárkot a Hanságból vágatott több száz kocsi rőzsével betemette, és egyetlen rohammal elfoglalta a várat. 1709-ben, amikor Rákóczi csillaga már hanyatlóban volt, s a kuruc Esterházy Antal látta, hogy nem tudják tartani a várat a labanc túlerővel szemben, felrobbantották… Egy másik Esterházy - Pál - a vár köveit felhasználva barokk várkastélyt emeltetett. Az utolsó építési munkálatok a XIX. század második felében voltak. A II. Világháború okozta pusztítást helyreállították.
A város központjában találjuk a szépen parkosított Fő teret és a műemlék volt Esterházy-kastélyt. A díszítésében egyszerű, monumentális épület ma Kapuvár központjának domináns része, kiemelkedő műemléke. Elődje a XII. századi “Kapu” vára, melynek első átépítését Nádasdy Tamás kezdte meg 1542-ben. A védelmi funkció fokozása érdekében Nádasdy Ferenc országbíró az 1660-as évek végén tornyokat, bástyákat építtetett rá. A vár képét a XVII. század végéből ismerjük: a fennmaradt metszet a négyszögletes erődítmény sarkain négy, csúcsban kiszögellő bástyát, a bejáratnál a várárok felett hidat ábrázol. A Rákóczi szabadságharcban megrongálódott erődítmény helyére 1730 körül kastély épült, termeiben uradalmi hivatalok kaptak helyet, védelmi funkciója ezzel megszűnt. Jelenleg is ebben a formájában látható; helyreállítása 1919-ban fejeződött be. Főbejárata a nyugati oldalon található. Előtte a régi várárkot átívelő hidat töltéssel pótolták. A tér felőli végében áll Nepomuki Szent János szobra (1750 körüli szobor másolata). A nyugati homlokzat oldalrizalitos, a középső falszakaszt lizénák tagolják. Az emeleti ablakok alatt négylevelű lóheredíszek sorakoznak. A középtengelyben kőkeretes, félköríves kapu nyílik. Az épület földszintjén és emeletén a Polgármesteri Hivatal és más városi intézmények kaptak helyet. A földszint egy részét foglalja el a Rábaközi Múzeum  foglalja el, ahol az első teremben a Kapuváron és a környék közösségeiben feltárt régészeti leletek tekinthetők meg. Az őskori, kelta, római, avar, kora- és későközépkori használati eszközök a gyűjtőterület tárgyi, szellemi kultúráját dokumentálják. A XIX-XX. század kézműiparának emlékeit céhládák, mestermunkák, mérőeszközök, szerszámok idézik fel. A második kiállító-teremben a Rábaközi Múzeum iparművészeti és képzőművészeti gyűjteményének kiemelkedő darabjai láthatók. A festett barokk faszobrok, a magánáhitat díszes, igényesen készített tárgyai arról tanúskodnak, hogy alkotóik a provinciális szintet túlhaladva tudták kifejezni saját és környezetük hitét. A teremben elhelyezett XIX. századi bútorok a környékbeli köznemesség környezetét idézik. A harmadik teremben a XIX-XX. századforduló Kapuváron jellemző lakáskultúráját, viseletét, a háztartás eszközeit tekintheti meg a látogató. Itt kapnak helyet a pásztorfafaragások, ajándéknak készült díszes emléktárgyak. A negyedik kiállító-teremben láthatók Pátzay Pál bronz és terrakotta alkotásai, a családhoz kapcsolódó dokumentumok, a művész nyomtatásban magjelent írásai, valamint környezetének néhány tárgya.
A tér közepén áll az I. Világháborúban elesett katonák emlékműve, mely Kisfaludy Strobl Zsigmond alkotása.
A volt járásbíróság épülete közép- és oldalrizalitos klasszicista ház. A kapu feletti balluszteres erkélyt jón oszlop tartja.
A műemlék jellegű római katolikus Szent Anna-templom többszöri pusztulás és újjáépítés után mai eklektikus formája 1884-ből maradt fenn. A középrizalitos déli homlokzatból 32 méter magasságú tornya magasodik ki, mely nyolcszögletű kupolával zárul. A középrizalit két sarkán kisméretű tornyok nyúlnak a magasba. A templombelsőben a főhajó háromszakaszos, középen nagyméretű kupolával. A mennyezetet művészi festmények ékesítik. A jobb oldali mellékhajóban sziklabarlangszerű lourdes-i oltár látható. A templom előtt a Szeplőtelen fogantatás szobra (1888), jobboldalt: kőkereszt, a feszület alatt Mária térdelő alakjával (1887).
A Fő tértől délkeleti irányban vezet a Kossuth Lajos utca a vasútállomás felé az 1922-ig önálló településen, Gartán át, a Kossuth Lajos utca 33. szám alatt tekinthető meg a Ferences templom, amely 1942-ben, neoromán stílusban épült. Falait Závori Zoltán seccoi díszítik.
A másik római katolikus, Szent Sebestyén-templom. A XVIII. századi templom lebontásával épült neogót stílusban 1906-1907 között. Az épületbelsőt Závori Zoltán falfestményei, Lukács Lajos szobrászművész Krisztus szobra díszíti.

Kisfalud 837 lakosú község, Kapuvártól 9 kilométerre, délre fekszik. 1237-ben „Kazmer” néven említik először az írások. A középkorban a Csák nembeliek, majd a Kisfaludyak tulajdona. A törökök nagy pusztítást visznek végbe. A XVIII. században több új birtokos jelenik meg. A XIX. században virul a gyümölcstermesztés, kialakul a házipar jellegű faipar. A faluban szén-dioxidot termelnek ki, a kiaknázott kutakban talált termálvíz, gyógyvíz és kristályvíz hasznosítása a jövő feladata.
A műemlék jellegű római katolikus templom 1777-ben épült barokk épület, 1894-ben felújítva. Berendezése: főoltár, szószék 1780 körül. Udvarán Mária-szobor, a templom előtt műemlék jellegű klasszicista kőkereszt 1816-ból.
A falukép jelentőségű evangélikus harangtorony a XIX. század elején épült.
Jelentős emlék a Szentháromság-szobor, mely 1886-ban készült.

Mihályi 1148 lakosú község Kapuvártól délkeletre, 11 kilométerre fekszik. „Michal” néven említik először iratok 1198-ban. A középkorban a Csákyak és a Ládonyiak birtokolják. A XVI. században többször elnéptelenedik a falu az árvizek és a török pusztítás miatt. A XVII-XVIII. században virágzásnak indul a település.
A műemlék volt Dőry-kastély gótikus, XV. századi alapokra épült. A középkorban vízivár volt. Ezt az eredeti formát őrzi ma is egyik csúcsíves ajtaja és két kerek saroktornya. A XVIII. században átépítették, barokkizálták. Mai, romantikus stílusú homlokzatát 1860 körül alakították ki. Az impozáns épület már messziről felhívja magára az arra látogató figyelmét. Hangulatos belső udvara és helyiségei szintén megtekintésre érdemesek. Jelenleg kastélyszálló és továbbképzési központ. A kastélykörnyék műemléki környezet. Parkja védett.
A műemlék jellegű Nepomuki Szent János-szobor barokk alkotás 1738-ból. A szent álló alakját gyermekkel ábrázolja.
A műemlék jellegű római katolikus templom 1712-ben épült barokk stílusban, majd 1857-ben két mellékhajóval bővítették. Toronysisakjának alapjánál, a négy sarkon négy kőangyal áll. Berendezése: 1750 körül készült rokokó díszekkel a szép főoltár. A mellékoltárok is hasonlóan díszesek (1760 körül). A márvány keresztelőkút és felette a rokokó fafaragás 1750 körüliek. A templombelső falában díszes, címeres síremlékek, sziklakápolna. A templom udvarán több szobrot is találhatunk: a műemlék jellegű Mária Immaculata-szobor késő barokk stílusban, 1780-ból; a műemlék jellegű Mária Mennyország királynéja-szobor 1700 körüli barokk alkotás; a Kőkereszt 1887-ből.
A műemlék jellegű Rába-téri Szentháromság-oszlop  barokk, 1691-ből .
A műemlék jellegű temetői kereszt barokk, 1763-ból. Két, évszázados fa lehajló ágainak árnyékában XIX. századi magasított, címeres síremlékek találhatók.

Osli 950 lakosú község Kapuvártól északkeletre, 8 kilométerre fekszik. 1230-ból származik első írásos említése „Villa Osl” alakban. Birtokosai között voltak a Kanizsayak, Nádasdy Tamás, a Pinnyei család. A török pusztítás után sokáig lakatlan volt a falu. 1694-ben Esterházy Pál újratelepítette a falut.
A műemlék jellegű római katolikus templom az eredeti barokk stílusú kápolna (1690) szentéllyé alakítva, 1747 és 1766 között bővítették a templomhajóval a mai formájúvá. A nyugati homlokzaton a templomtestből kilépő tornyot falsávok bontják három szintre. A két felső szintet toszkán félpillér díszíti. A nyugati homlokzat falfülkéiben Szent István és Szent László művészi szobrai láthatók. A déli homlokzatról egyszerű, kőkeretes ajtó vezet a templombelsőbe. A félköríves záródású szentély keskenyebb és alacsonyabb, mint a hajó. Legszembetűnőbb és a leginkább figyelemre méltó az előre ívelő konstrukciójú rokokó főoltár. Középütt korinthoszi pillérek és rokokó díszek között látható a híres festett fa kegyszobor: Mária a gyermek Jézussal. A műtárgyat Esterházy Pál nádor hozta 1690-ben Kismartonból. A szentély mennyezetén látható barokk freskó Mária mennybevitelét ábrázolja (1751). A berendezésből a szószék és a barokk szobrok is XVIII. századi alkotások. Ma is zarándokok tömegei köszöntik Máriát az osli búcsújáró helyen.  A déli oldal előtt Mária és Jézus nagyméretű szobra áll.
A Kálvária, a templom északi oldala előtt kovácsoltvas kerítés köti össze a stációs képek oszlopait.
A tér közepén szép Pietá-szobor áll.
A falu déli végén áll a Szent Vendel-kápolna. Dongaboltozatos, romantikus díszítésű, kisméretű épület.

Rábakecöl 822 lakosú község Kapuvártól délre, 18 kilométerre fekszik a Rába partján. Első írásos említése 1162-ből való. Történelme szorosan összefonódik Kapu várának sorsával, sokáig ahhoz csatolva tartották számon.

Szárföld 867 lakosú község a 85-ös főközlekedési út és a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mentén, Csornától 7 kilométerre, nyugatra fekszik. Levéltári emlékek szerint már 1200-ban lakott település volt.

Vadosfa 87 lakosú község Kapuvártól 14 kilométerre, délnyugatra fekszik. Neve a vadászatokon elejtett vadak felaggatására szolgáló fára utal. A község a XVI. században a reformáció lutheri ágához csatlakozott.
A műemlék jellegű római katolikus templom 1754-ben épült rokokó stílusban. Homlokzatát toszkán falpillérek tagolják, tornya a jobb oldalon emelkedik. Berendezése: gyóntatószék, két stallum (barokk, XVIII. század), rokokó stílusú fő- és mellékoltárok (1750 körül).
Az evangélikus templom a XVIII. században épült barokk stílusban, majd 1912-ben neoromán stílusban átépítették. Különösen szép a homlokzat előtti tornya. Berendezése: klasszicista oltár és szószék, keresztelőkút 1725-ből.
A temetőben műemlék jellegű klasszicista sírkövek a XIX. század első feléből találhatóak.

Vásárosfalu 144 lakosú község Kapuvártól 18 kilométerre, délre fekszik. Herbort, IV. Béla embere 1235-ben várat emeltetett itt. Az első írásos emlék a településről 1881-ből való, Nemetfalu néven említik, későbbi iratokban már Wasarasfalu formában szerepel, ez egykori vásártartási jogra utal.

Veszkény 892 lakosú község Kapuvártól 5 kilométerre, északkeletre fekszik. Először 1265-ben említik Wezeked néven. A törökök lerombolták, de 1622-ben megindult a falu újratelepítése. A XVI. századtól a Cziráky család, majd a XVII. századtól az Esterházyak tulajdona volt. A II. Világháború alatt a községben fogolytábor működött.
A műemlék római katolikus templom XVIII. század végi későbarokk épület, mellékhajókkal bővítve 1900 körül. Berendezése: szép, 1880 körüli romantikus főoltár és szószék. A bal mellékhajóban sziklakápolnaszerű lourdes-i oltár látható.
A műemlék jellegű Kőkereszt klasszicista stílusban készült 1842-ben.
A Sarlós Boldogasszony-kápolna 1887-ben épült, a község déli határában.
A műemlék jellegű Pietá-szobor rokokódíszes pilléren álló alkotás 1755-ből, a Sarlós Boldogasszony-kápolna előtt.
Egy másik /Fő utca 105./szobor, a klasszicista oszlopon álló Pietá-szobor 1861-ben készült.

Vitnyéd 1410 lakosú község a 85-ös főközlekedési út és a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mentén, Kapuvártól nyugatra, 4 kilométerre fekszik. A XIII. század óta jegyzik a települést, kezdetben halászfalu, később mezőgazdaságból él.
A műemlék jellegű római katolikus templom késő barokk stílusban 1794-ben épült, klasszicista stílusjegyekkel erősen kevert épület. A barokkos benyomású középrizalitos homlokzatot háromrészes párkányzat zárja le. Fölötte timpanon emelkedik, közepén kerek ablakkal. A hullámos oromszárnyak között magasodik a hegyes sisakos torony; órapárkányának négy sarkán kőváza áll. Az egyszerű, kupolás templombelső oltárán látható freskót a győri Borsa Antal készítette 1932-ben.  A templom előtt balról Mária-oszlop (1902), jobbról feszület áll, talapzatán Máriával (1881).
A műemlék jellegű Szent Antal-kápolnában Szent Antal szobra 1680-ból származó barokk alkotás.
A Gádoros-ház hangulatos, sokkboltíves parasztház.

Abda 2942 lakosú község, az 1-es főközlekedési út és a 1-es/Rajka- Hegyeshalom- Budapest/ vasútvonal mentén, Győrtől északnyugatra, 3 kilométerre fekszik.  A törökök 1566-ban a falu határán, a Rábcaparti átkelőnél adták át Zrínyi Miklós levágott fejét a császár követeinek. 1830-ban a települést romba döntötte az árvíz, ezért a túlélők a Rábcától távolabb a környék legmagasabb pontján kezdték újjáépíteni falujukat. 1849. június 28-án nagyon sok áldozatot követelő csata zajlott az Abdai-átkelő birtoklásáért. 1944. novemberben a község határában lett a fasiszta terror áldozata Radnóti Miklós.
A műemlék jellegű római katolikus temploma 1845-ban épült klasszicista stílusban. A Nepomuki Szent János-szobor - az 1700-as évek közepéről származó barokk alkotás. A templom mögött állították fel. A templom előterében állnak: Mária-szobor, I. világháborús emlékmű, II. Világháborús emlékmű.
Az Emlékkápolna, a falu régi helyét őrzi. Előtte gránitoszlop emlékmű áll, az elesett szabadságharcos hősök tiszteletére. 1849. június 28-án a Pöltenberg hadtestéhez tartozó “Kossuth” honvédzászlóalj védelmezte az abdai átkelőt. Az ütközetnél állítólag a fiatal Ferenc József császár is jelen volt. A közelben találták meg a XIX. század végén az elhantolt katonatetemeket.
A Rákóczi-emlékmű, a rábcai közúti híd bal parti hídfőjénél az országútról lefordulva, attól körülbelül 20 méterre található. 1702. május 24-én a hagyomány szerint a fogságba hurcolt II. Rákóczi Ferencet az abdai hídnál a Rábca partján halászó katona egy harcsával ajándékozta meg. A fogoly Rákóczi a halat, szabadságát visszaadva, visszadobta a vízbe. E jelenetet őrzi az 1940-es évek elején készült művészi dombormű.
A Radnóti-emlékmű Győr és Abda között található.. A költő munkaszolgálatos társaival együtt történt kivégzésének színhelyén áll. A nyírfaliget közepén, a Rábca-töltés aljában, fakerítéssel körülvett síremlék, a maga szürke valóságával mély szomorúságot tükröz. Radnóti Miklós szobrát 1980-ban állították fel. Melocco Miklós alkotása. A költőt a közelben végezték ki 21 munkaszolgálatos társával együtt a németek.

Bőny 2212 lakosú község Győrtől 15 kilométerre, keletre fekszik. Írásos emlékek először 1240-ben említik a települést. A XV. századi oklevelek három Bőnyt különböztetnek meg: Alsó-, Felső- és Nemes-Bőnyt, ezek 1898-ban egyesültek, majd 1992-ig Rétalap leválásáig Bőnyrétalap néven szerepel.
Jelentős személyiségei Kossuth Emília, báró Bothner Jenő huszár százados, és a hagyomány szerint itt született Bihari János, a híres prímás és hegedűművész.
A római katolikus temploma 1887-ben épült.
A református templom homlokzat előtti toronnyal, egyenes záródású szentéllyel épült 1789-ben. Hajója síkmennyezetes. A szószék és a padok szép barokk munkák 1789-ből.
Az evangélikus temploma 1791-ben épült barokk stílusban.
A település közvetlen környékén több régi kastély és kúria (Mihályfy-, Kautz-kastély) található. A Bothmer-kúria földszintes, középrizalitos épület 1820 körül épült, jelenleg polgármesteri hivatalként funkcionál.

Börcs 997 lakosú község Győrtől nyugatra, 8 kilométerre található a Rábca partján. Az első írásos emlék Peryche néven említi 1220-ban. A kis halászfaluból mezőgazdasági település fejlődött ki, de ma már egyre többen ingáznak.

Dunaszeg 1635 lakosú község a Szigetközben, a Mosoni-Duna partján, Győrtől 12 kilométerre, északnyugatra fekszik. A folyó mindenkor természetes védelmet és megélhetést biztosított az itt élő embereknek. A térségben talált régészeti leletek a csiszolt kőkorszakig vezetik vissza a letelepedések nyomait. A falu ma elnevezése nem túl régi keletű, csupán a XV. században tűnik fel oklevelekben. Korábban egy Csanád nevű település állt itt. A község mai nevét a Mosoni –Duna kiszögeléséről kapta. Dunaszeg ősbirtokosa a Héderváry család volt. Az évszázadok során a falu többször gazdát cserélt. A Bakics, Amade, Pálffy, Révay, Czobor családok voltak a földesurai. Majd a Pázmány, Larnovszky, Viczay család, s végül Khuen Hédervári Károly lett a földbirtokosa. Járványok, tűzvészek, átvonuló hadak folyamatosan megnehezítették az itt élő emberek életét. A község területén haladtak át Bécs ostromakor a törökök, később kuruc-labanc csatározások színhelye lett a falu határa. A napóleoni háborúk pusztítása is érintette a területet. Mindkét Világháború jelentős emberáldozatot követelt. Az utolsó nagy csapás, mely átformálta a település arculatát, az 1954-es „nagy árvíz” volt. Az épületek többsége elpusztult, így a mai falu képe teljesen újkeletű. Csupán néhány ház őrzi a népi szigetközi falusi építészeti mód emlékét.
A látnivalók közül kell megemlíteni a műemlék jellegű római katolikus templomot, mely a Viczay család által 1720-ban épült barokk stílusban, részben átalakítva. Berendezés: az oltár, a szószék; barokk, XVIII. századiak. Valamint jelentős emléke még a homokgödri „Kis kép”, azaz emlékoszlop.
A falu igazi vonzerejét a természetes környezet adja. A Mosoni-Duna, a Nagy-Duna holtágai s a tavak a természet kedvelői számára nyújtanak felüdülést, pihenést. A táj halban, vadban rendkívül gazdag, így a horgászok, vadászok számára is kínál lehetőséget.

Dunaszentpál 599 lakosú község a Mosoni-Duna ölelésében, Győrtől 15 kilométerre, északnyugatra fekszik. A Szigetköz egyik legősibb települése a Héderváry grófok, a Kuen és Weicheim család birtoka volt.

Enese 1756 lakosú község a 85-ös főközlekedési út és a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mentén fekszik, Győr és Csorna között félúton. 1270-ben majorságként, 1366-ban Inse néven említik az okiratok. Az Enessey család tulajdona volt a XIII. századig. A török hódoltság alatt sokat szenvedett a község, többször felégették.

Gönyű 2930 lakosú Duna-parti határközség az 1-es főközlekedési út mentén, Győrtől 15 kilométerre, keletre fekszik. Már a kőkorszakban, majd a római korban is lakott. Ulászló idejében Gönyű mezőváros. A törökök elpusztítják, majd az Esterházyak kezébe kerül. 1830-ban úszott végig először gőzhajó a Dunán, a faluból sok hajós került ki. A 1848-49-es szabadságharcban sokat szenvedett a település.
A római katolikus templom 1774-ben Fellner Jakab építtette homlokzati órapárkányos, hegyes gúlasisakos toronnyal, síkmennyezetes hajóval és szentéllyel. Berendezése: a copf szószék, 1780 körüli.
A műemlék jellegű a volt Esterházy-majorság is, ahol, megtekinthető a szénapajta, a cselédházak, és az istállók.

Győr 129415 lakosú határváros az 1-es, a 14-es, a 19-es, a 81-es, a 82-es, a 83-as és 85-ös főközlekedési utak találkozásánál fekszik a Mosoni-Duna, a Rába, a Rábca és a Marcal folyók találkozásánál. A helységet érinti az M1-es és a valamikor megépülő M85-ös autópálya, valamint az 1-es/Rajka- Hegyeshalom-Budapest/, a 8-as/Győr-Sopron/, a 10-es/Győr-Celldömölk/ és a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonalak is. Magát a várost mégis viszonylag kevesen ismerik. A gépkocsin átutazók elől magas házak sora takarja el a történelmi belváros látványát. Legtöbben nem is tudják, legfeljebb csak sejtik, hogy a nagyvárosi épületek mögött kedves kisváros rejtőzködik. Több száz éves utcák és terek bújnak meg itt; a patinás öreg házak, pompás paloták és templomok. E városban emberemlékezet óta lüktető városi élet zajlik: kultúra, ipar és gazdag kereskedelem teszi vonzóvá a települést. A város mai lakói ismerik értékeiket és egyre többet tesznek azért, hogy a település gazdagodjon, szépüljön. Győr a Kárpát-medence északnyugati szegletében, a Kisalföld központjában helyezkedik el. Itt, az Alpoktól keletre, a Duna, Rába és Rábca folyók találkozásánál két nagy tájegység határa húzódik. Nyugatra a Hanság és Szigetköz - egykor mocsaras, lápos - világa, keletre pedig egy vízben szegényebb, sík vidék, amelyet a Vértes és Gerecse hegység lejtői határolnak. A folyók találkozásánál, a vizenyős, lápos tájból kiemelkedő dombokon és kavicsteraszokon - ma Kálváriadomb, Káptalandomb és az egykori Újszállások (Gyárváros) - az ember először az őskorban települt meg; az élet folytonosságáról ásatások, földből előkerült leletek tanúskodnak. Az első nagyobb, összefüggő település Krisztus születése előtt öt évszázaddal alakult ki; lakói kelták voltak. Tőlük származik a település első elnevezése: Arrabona. E nevet közel nyolc évszázadig ebben a formájában használták és rövidített változatát - Raab - a település német megjelölése egészen napjainkig megőrizte. A római kereskedők Krisztus születése előtt egy évszázaddal jelentek meg e tájon; a római katonaság pedig időszámításunk után kerek egy évtizeddel szállta meg a későbbi Pannónia északi részét, a Duna vidékét. Hamarosan megerősítették az új határ egész vonalát. Ezzel egy időben kiépült a Vindobonát (Bécs) Aquincummal (Óbuda) összekötő, fontos hadiút, melyet a Dunától délre vezettek; nyomvonala a Rába torkolatán keresztülhaladt. Az átkelőhely védelmére a torkolat melletti magaslaton megerősített katonai tábor épült, amely megfelelő védelmet ígért a köréje települő polgári lakosság számára is. A szabályos, négyzetes alaprajzú katonai tábor a mai Káptalandombon helyezkedett el. Hatalmas kapuépítménye délnyugatra nézett: egykori falait a legutóbbi idők ásatásai során sikerült felfedezni. A római város a keletről támadó barbár törzsek zaklatásának egyre kevésbé tudott ellenállni: lakói a negyedik évszázadban végleg feladták otthonaikat és délebbre költöztek. A népvándorlás ideje alatt, egészen a magyarok bejöveteléig mégis folyamatosan laktak a régi falak között. A magyarok először a káptalandombi erősséget szállták meg (Káptalan-Győr). A megmaradt római kőfalakat földsáncokkal és fagerendákból összerótt falakkal magasították fel: a megerősített területen Szent István várispánságot és püspökséget alapított. A város magyar nevét - Győr - személynév alapján kapta. A magyarok előbb sátrakban, majd félig földbe ásott földkunyhókban laktak. A honfoglaló magyar lakosság feltételezett települése a Káptalan-Győrtől keletre, délkeletre valahol a mai belváros keleti részén volt (Király-Győr). E település sorsa hosszú évszázadokig igen viszontagságos volt. 1242-ben a tatárok kezére került, 1271-ben Ottokár cseh király, majd német lovagok csapatai pusztították el. A település azonban a nehéz körülmények között is mindig újjáépült és egyre fejlődött: V. Istvántól a győriek 1271-ben városi jogokat kaptak. Feltételezzük, hogy ez időben keletkezett a város szabályos főtere, a mai Széchenyi tér és az erre nagyjából-egészéből merőleges utcák rendszere. A településközpontból kivezető utak mentén pedig kisebb-nagyobb, útmenti települések keletkeztek, apró házakkal, majorokkal, egy-egy templommal vagy kolostorral (Királyföldje, Szentdomonkosfalva, Szentalbertfalva, Szent-benedekfalva, Felfalu, Malomsok és Révfalu). Később, a belviszályok majd a kezdődő török támadások nyomán e városrészek szinte teljesen elpusztultak és csak sokkal később, a XVIII. század során épültek be újra. Az 1500-as évek derekáig elsősorban a nyugatról jövő cseh és német támadások ellen kellett a várost megvédeni. Miután a törökök Székesfehérvárig nyomultak, a fő veszély most már keletről fenyegette a települést. 1529-ben Lamberg Kristóf királyi városparancsnok nem vállalkozott a város védelmére, inkább felgyújtotta azt: a törökök csupán füstölgő romokat találtak itt. Innen a város török neve - Janik Kala - “égett város”. A török veszély tette végül is szükségessé a nagy kiterjedésű, jobbára apró, oromfalas házakkal beépített középkori belváros átépítését és bástyákkal történő megerősítését. Először csak a Káptalandombot és közvetlen környezetét akarták újabb védőművekkel körülvenni, később azonban elhatározták, hogy a belváros nagyobb részét is fallal veszik körül. Több terv is készült, ezeket jobbára olasz hadmérnökök és építészek rajzolták. A kivitelezett védőmű Francesco Benigno tervei alapján valósult meg: a falakat és a hét “füles bástyát” a legkorszerűbb “új olasz” erődítmények mintájára emelték. A falak nagyobb része Bécsben égetett, jó minőségű téglából készült, a falsarkokat - amelyek a legveszélyeztettebbek voltak - faragott kövekkel erősítették; kőből készült a falakat lezáró, felső párkány is. A bástyákat föld alatti folyosók, kazamaták kötötték össze; az ágyúk a bástyák védett szegleteiben álltak, magas teraszokon. A győri vár nagy költséggel létesült és korának legkorszerűbb erődítményei között tartották számon egész Európában. Terveit - biztonsági okokból nevének megjelölése nélkül - építészeti mintakönyvekben is közreadták. E tervek arról árulkodnak, hogy a várfalak építésével egy időben az utcák vonalát is szabályosabbá tették, a telkek egy részét újraosztották és ennek megfelelően a ki-be ugró középkori házak nagyobb részét folyamatosan átépítették. A középkori utcák vezetéséről így ma leginkább csak a fennmaradt pincék adnak bizonyos támpontot. Joggal feltételezzük, hogy a város e korban jelentősen átépült: a kora középkori város alapvető szerkezeti jellegzetességei - a nagy, szabályos főtér és az erre merőleges utcahálózat - azonban lényegében megmaradt. Az átépítésben az itt élő olasz mesterek komoly feladatokhoz jutottak: az első, árkádos-loggiás polgárházakat is ők építették, a szülőföldjükön virágzó reneszánsz késői stílusában (Király utca 12., Rákóczi utca 6.). A városkát ők olaszosan Giavarinónak tisztelték. A győri erődítmény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: védőit a török 1594-ben a vár feladására kényszerítette. Csupán 1598-ban sikerült a Bécs védelme szempontjából különösen fontos végvárat visszahódítani. Az ostromló osztrák és magyar seregek a petárdával felrobbantott Fehérvári kapun keresztül törtek be a várba és álmában lepték meg az őrséget. A hadiesemények - ágyúzás, pusztító tűzvész - hatalmas károkat okoztak a reneszánsz stílusában átépülő győri belvárosban. Az elkövetkező évszázadokban a város nagyot fejlődött. 1743-ban Mária Terézia szabad királyi város rangjára emelte Győrt. E korban különösen a gabonával és marhával kereskedő polgárok gazdagodtak meg: épületeik pompája vetekedett a városban elő nemesemberek (Zichy család, Esterházy család) palotáinak szépségével. A kor legnagyobb mecénása azonban kétségtelenül a római katolikus egyház volt Győrben. Az ellenreformáció idején letelepülő szerzetesrendek, a jezsuiták és karmeliták új templomaik mellett kolostort, kórházat és iskolákat is építettek. E hatalmas építkezések megváltoztatták a város képét. A káptalani iskolában, később evangélikusok algimnáziumában, majd a jezsuiták 1627-ben megnyílt gimnáziumában a magyar mellett a latin volt a tanítás nyelve. A város latinos elnevezését - Jaurinum - régi írások, oklevelek őrzik. A hatalmas védőművek a napóleoni időkben újra csődöt mondtak. A várat elfoglaló Napóleon a falakat hét helyen is felrobbantotta. Veszélybe kerültek a fejlődésnek indult Újváros épületei is: az evangélikusok hatalmas, új templomának lerombolását azonban éppen Napóleon egyik katonatisztje akadályozta meg. A győztes kismegyeri csatát és Győr bevételét a franciák a mai napig nem felejtették el (Győr nevét - igaz, németes formájában - a párizsi diadalív oszlopára is felvésték, Napóleon sikeres ütközeteinek hosszú sorába. A város vezetői hamarosan belátták, hogy a védőművekre többé nincs már szükség, ezért 1820-ban elhatározták, hogy lerombolják azokat. Hamarosan sor került a “bástyadöntésre”, melynek során hatalmas, összefüggő területek szabadultak fel. Elsősorban déli irányban nyílt alkalom a város fejlesztésére. A terület beépítésére tervet készítettek, ennek elképzelései szerint a belváros észak-déli irányú utcáit építették tovább, egészen a vásártérig. Szabályos, nagy lakótömbök jöttek létre, melyeket előbb földszintes, később pedig emeletes házakkal építettek körül. A régi várfalakra is házak épültek, így hamarosan a várfal emléke is feledésbe merült. Csupán a Kastély-bástya és Sforza-félbástya maradt épen: magas téglafalai alatt kerek négyszáz éve hömpölyög a Rába és a Duna vize. Győr szerepe a XIX. század derekán a gőzhajó megindulásával a búza- és marhakereskedelemben tovább nőtt. A város kulcsszerepet kapott a magyar árukivitelben, és ez nagy hasznot hozott a település lakóinak. A város kivételezett helyzete a Pest-Kanizsa közötti vasútvonal kiépítése után (1861) szinte egy csapásra megszűnt. A kereskedelemből származó haszon elmaradását nagyarányú iparfejlesztéssel ellensúlyozták. A városatyák kedvező lehetőséget teremtettek az ipar letelepedéséhez; az ezáltal megnővekedett városi bevételek nagyobb részét a belváros kiépítésére fordították. Az állomás felé vezető utat átépítették (Baross Gábor út), a Deák Ferenc utcát (ma Aradi vértanúk útja) pedig a karmelita rendháztól keletre a Bécsi kapu térig meghosszabbították. A kelet-nyugat irányú Szent István utat monumentális sugárúttá építették ki, az állomással szemben pedig felépült az új városháza és az azt keretező elegáns középületekből álló együttes. A város déli részének elképzelt teljes átépítésére az első Világháború után már nem került sor. A nagyvárosias házak sorában megmaradtak az alacsonyabb, földszintes épületek is. Az első Világháború utáni években kevés, de jelentős középület létesült (postapalota, versenyuszoda) és közel két tucat erkélyes-loggiás, modern társasház. Egészében a város a második Világháború kezdetéig megőrizte a XIX-XX. századfordulón kialakult arculatát. A második világháború hatalmas károkat okozott. Nem csak a külvárosok területén elhelyezkedő gyárak, üzemek, laktanyák sérültek meg; a belváros palotái közül is nem egy romba dőlt. A háború pusztításainál is nagyobb változásokat okozott a belváros arculatában az 1960-as évek városfejlesztése. A régi épületekkel - ha nem állnak műemléki védelem alatt - nem sokat törődtek: a lakosság egy részét a várostól délre felépített, új lakónegyedek betonházaiba telepítették. A belváros elvesztette korábbi rangját. Ami még nagyobb hiba volt: a régi hivatalokat, patinás üzleteket, vendéglőket és kávéházakat is megszüntették. A város történeti központja szegényes, szürke lakónegyeddé vált. A helyzet csupán az 1970-es évek végén változott. Ekkor indult meg Győr történeti belvárosának tervszerű megújítása. Az első helyreállítások éppen a bontásokkal leginkább megsebzett délkeleti városrészben kezdődtek. Aczél Gábor építész vezetésével a történeti belváros egészét átfogó, korszerű városrendezési terv készült. Ez időben szakítottak azzal a korábbi szemlélettel, mely szerint a modern város legfontosabb feladata, hogy a modern közlekedés - teher-és személyautó-forgalom - számára kényelmes, széles utakkal, útkereszteződésekkel rendelkezzen. Elhatározták, hogy csak azokat az autókat engedik be a belvárosba, amelyek közvetlen célja az új városrész. A gyalogosok által kedvelt utcákból sorra kitiltották a gépjárműveket. Ahol a forgalom megmaradt, a száguldó autók megcsendesítésére különféle rendelkezéseket hoztak. Egyszóval a belváros utcáit lépésről lépésre visszahódították az itt lakó embereknek. A tervek azt is meghatározzák, hol lehet új házakat építeni, és mely utcákban kell ragaszkodni a régi épületek gondos helyreállításához. A belváros egészére kiterjedő fejlesztési tervet később részletes elképzelések egész sora követte. A városatyák a házak alapos, kívül-belül történő teljes felújítása mellett döntöttek: mindent megtettek azért, hogy a helyreállításához szükséges pénzösszegeket évről évre előteremtsék. Egyszerre csupán egy-egy lakótömb felújításába fogtak bele. Az egészségtelen, vizes földszinti lakásokat megszüntették, helyükön boltokat, vendéglőket létesítettek. Az emeleti lakásokat a mai kor követelményeinek megfelelően modernizálták. Sok helyen a tetőteret is beépítették. Egy-egy földszintes házat, udvari szárnyat is újra cseréltek. Mindez közel egy időben, egységes elképzelések alapján történt: ugyanígy az utcák kövezése, a korhű lámpák felszerelése és a városi terek bebútorozása. A megújított tömbökbe bevezették a távfűtést és korszerűsítették a csatornázást is. Nagyon fontosnak tartották, hogy a házakat a legapróbb részletekig korhűen állítsák helyre. Ügyeltek arra, hogy a régi épületszerkezetek - címeres téglák, díszes ajtózárak, korlátok, rácsok - eredeti helyükön maradjanak. A helyreállítás előtt művészettörténészek kutatták végig az épületeket. A levéltárak megsárgult tervei, iratai alapján tisztázták a telkek és házak történetét: kiderült, hogy milyen volt egy-egy épület egykori formája, és későbbi gazdái mit változtattak rajta. Természetesen e későbbi hozzáépítéseket is megtartották, amennyiben azok az eredeti képet nem zavarták. Ahol lehetett, elkerülték az udvari szárnyak, régi kerítések bontását is: az eredeti növényzet megóvására is nagy súlyt fektettek. Sehol nem akartak túl nagy tömbbelsőket létrehozni; a legtöbb ház így megtarthatta eredeti környezetét. A legforgalmasabb gyalogosirányok mentén azonban átjárókat bontottak a házak földszintjén. Így az udvarokban is hangulatos, új üzletek sora jött létre: pezsgő élet költözött a tömbök belsejébe. A városi élet egykori gazdaságát és mozgalmasságát idézik a szerdai és szombati vásárok. Hosszú évtizedek után ismét megengedték ugyanis, hogy az árusok sátraikat a belváros utcáin és terein felállítsák. A régi, boltozott pincékben pedig vendéglők, cukrászdák és borozók kaptak helyet. Így nemcsak az utcák, kertek és házak újultak meg, hanem a városi élet régi hagyományai is új életre keltek és tovább gazdagodtak. A belváros - ahonnan néhány éve még a kertes külvárosokba menekültek a lakók - mára ismét kedvelt lakhely lett. A kisebb házak, szerényebb épületek is egyre kapósabbak: ahol lehet, ezeket is felújítják, kiegészítik. Győr történeti negyedei fejlődnek, változnak: régi hangulatuk azonban megmarad. A várost ma Európa-szerte a városmegújítás legjobb példái között emlegetik: a megújuló Győr 1989-ben méltán nyerte el a műemlékvédelem Európa díját.
Győrben született Andrássy Dávid a napóleoni háborúk egyik hadvezére, Schediusz Lajos János esztétikaprofesszor, Liezen-Mayer Sándor festőművész, Mátray Lajos szobrászművész, Varsányi Irén és Berki Lili színésznők.

Győrladamér 1222 lakosú község a Szigetközben, a Mosoni-Duna partján, Győrtől 8 kilométerre, északnyugatra fekszik. Első írásos említése – Héder lovag tulajdonaként – 1146-ból való. 1271-ben V. István király pallósjoggal ruházza fel az akkori birtokost a Kurig családot. A XVI. század második felétől 1945-ig újból a Héderváriak birtokolják. A falu ezer éves történelme során többször elpusztult, de mint legutóbb, az 1954-es árvíz után is újjátelepült.

Győrújbarát 4413 lakosú nagyközség Győrtől 6 kilométerre délre fekszik. A településről írásos emlékeket az 1200-as évekből találunk. A középkorban királyi szőlőművelők és besenyők lakták a falut. Napóleón innen a Kilátó-dombról irányította 1809-ben a kismegyeri csatát.
A műemlék jellegű kisbaráti római katolikus templom, barokk stílusú 1750 körül épült. Főhomlokzata és alacsony, hegyes sisakos tornya klasszicista, a XIX. század első feléből. Hajója kétboltszakaszos, a szentély a nyolcszög három oldalával zárul. Berendezése: a nagyméretű, díszes kiképzésű főoltár és a szintén díszesen faragott szobrokkal díszített szószék barokk, a mellékoltárok rokokó (XVIII. század) stílusúak. A falfestmények Döbrentey G. alkotásai 1939-ből. A két színes üvegablak Szent Henrik királyt, illetve Szent Rózát ábrázolja. A kisméretű orgona 1911-ben készült.
A műemlék jellegű nagybaráti római katolikus templom, késő barokk stílusú 1792-ben épült. Homlokzati tornya hegyes sisakos, hajója síkmennyezetes, a szentély egyenes záródású. Gazdag barokk Mária-oltára a győri ferences templomból került ide. Díszes mellékoltár, XIX. századi missziós kereszt, díszesen faragott szószék alkotja még berendezését. A műemlék jellegű evangélikus templom késő barokk stílusú 1786-87 között épült. Tornya csak a XX. század elején épült. Az oltárkép a győri evangélikus Öregtemplom oltárképének mintájára készült, Lóth József festette. Az oltárt Stelczer Károly építette, a padokkal együtt. 1914-ben új oltárt, szószéket és padokat kapott a templom. A gazdagon berendezett L alakú épület, a hozzá tartozó pincével, kamrával, kerekeskúttal a bemutatott vidék legteljesebb és legszebb együttese.
Az állattartó épületek hiányát az magyarázza, hogy a szőlőhegyen a lakást ugyan eltűrték, de az állattartást tiltották a XIX. században. A második konyha szabadkéménye még a régi, fonott, sarazott eljárással készült. 1996-tól látogatható, a tulajdonos hozzájárulásával a helyi önkormányzat tájházként működteti a portát.

Győrújfalu 1101 lakosú határközség Győrtől északra, 4 kilométerre található. Első írásos említése 1341-ből való. Győr török megszállása idején a település elpusztult, csak 1609-ben telepítették újra. Legjelentősebb birtokosai a Héderváryak és a Viczayak voltak. A jó talajjal rendelkező falu folyamatos fejlődésnek indult. Az 1954-es nagy árvíz eltüntette a település régi arculatát.

Győrzámoly 1564 lakosú község a Szigetközben, Győrtől északra, 6 kilométerre fekszik. 1271-ben említik először oklevelek a helységet. Századokon keresztül a Héderváryak birtoka volt. A török időkben többször elpusztult. A Napóleón erre vonuló katonáit megtámadó zámolyiakat elfogták, csak a győri püspök közbenjárására kegyelmeztek meg nekik.
A műemlék jellegű római katolikus temploma későbarokk stílusú, 1769-ben épült. Berendezése: fő- és mellékoltárok, szószék, keresztelőkút copf stílusban, 1780 körül.

Ikrény 1551 lakosú község a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mentén, Győrtől nyugatra, 6 kilométerre fekszik. Neve valószínűleg az iker szóból ered. Birtokosai között voltak a Kanizsayak, a Nádasdyak és a meráni grófok. A XV. században vámhelyként szerepelt. Később a falu pusztává fejlődött vissza és Rábapatonához tartozott. 1946-ban az elsők között megalakult az Állami Mintagazdaság. Ma a mezőgazdaság mellett egyéb vállalkozások is. fejlődnek.

Kisbajcs 756 lakosú határközség Győrtől 9 kilométerre, északra, a Mosoni-Duna partján fekszik. 1251-ben fordul elő a község neve Boych alakban. A győri püspök birtoka volt. A török megszállás alatt a dunai átkelőket őrizték a lakosok. A XIX. században a dunai malmok és a halászat jelentős jövedelemforrást jelentett a falunak.

Koroncó 1884 lakosú község Győrtől 12 kilométerre, délnyugatra, a Rába partján fekszik. A település közel 1000 éves. A Rákóczi-szabadságharc egyik vesztes csatájának színhelye.
A műemlék jellegű római katolikus templom 1747-ben épült, majd 1880 körül megnagyobbították, és eklektikus stílusban átalakították. Szentélye barokk, 1747-ben készült. Berendezése: kora barokk főoltár (1700 körül), XVIII. századi barokk orgona és feszület. A templomot 1994-ben újították fel.
A Milkovich-kúria a XIX. század elején épült, érdekessége a falában lévő két feliratos római kő.

Kunsziget 1187 lakosú község a Mosoni-Duna partján, Győrtől 11 kilométerre, északnyugatra fekszik. Neve a kunsági telepesekre és a település fekvésére utal. Az Árpád-kortól lakott hely. IV. Béla a Héderváryaknak adományozza, ezt rögzíti 1443-ból való első okleveles említése. A törökök földig rombolták, majd a német seregek többször megsarcolták, így lakói csak a XVIII. század elején települtek végleg vissza.
A Szent Antal-kápolna elődjét 1830-ban emelték, melyet 1910-ben bővítettek jelenlegi formájára. 1993-ban felújítva. Belül csodálatos freskók díszítik.

Mezőörs 952 lakosú község a 81-es főközlekedési út mentén, Pannonhalmától keletre, 10 kilométerre fekszik. 1237-ben Villa-Urs néven szerepel a birtok-összeíró jegyzékekben, 1240 után Mező-Eörs néven említik. Az átvonuló török hadak pusztításai után a  falu 10 évre elnéptelenedett.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban, 1701-ben épült. Átépítve klasszicizáló késő barokk stílusban 1831-ben. Berendezése: a bal mellékoltár 1780, a vörösmárvány keresztelőkút 1800 körüli alkotás. A műemlék jellegű feszület 1732-ben készült. Volutás, címeres talapzaton álló, gazdagon faragott, angyalokkal díszített barokk feszület, a kereszt lábánál térdeplő Máriával.
A református temploma, pedig klasszicizáló stílusú, 1790-ben építették. 1856-ban készült tornyát teljesen átépítették 1950 körül. Hajója síkmennyezetes, szentélye egyenes záródású. Iparművészeti remekei: ezüstből készült, aranyozott díszítésű úrvacsorai kehely és kenyérosztó tányér 1641-ből.

Nagybajcs 892 lakosú határközség, Győrtől 11 kilométerre, északra fekszik. Első említése Boych néven 1252-ből származik. A falu régi magja a hajdani kis halászfalut idézi. Az 1954-es árvíz a falu nagy részét elpusztította.
A római katolikus templom 1869-ben épült, benne szép XVII. századbeli Piéta-szobor látható.

Nagyszentjános 1865 lakosú határközség az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén, Győrtől 16 kilométerre, keletre fekszik. Első írásos nyoma II. Ince pápa 1216. évi összeírásában lelhető fel, okiratok Alberus, László és Zelebeg néven említik. A tatárdúláskor a lakók a győri várba menekültek. A település a pannonhalmi főapátság tulajdonába kerül. A török pusztítás után az Esterházyak telepeseket költöztetnek a faluba.

Nyúl 3774 lakosú nagyközség a 82-es főközlekedési út és a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén, Győrtől 9 kilométerre, délre fekszik. Szent István 1037-es oklevelében találjuk az első írásos emléket a településről. A falu a győri vár birtoka volt, szőlőművelő várszolgák lakták. Századokon keresztül Káptalan-Nyúl, Nagy-Nyúl és Kis-Nyúl néven jegyezték.
A műemlék jellegű római katolikus templomot 1769-1775 között Mária Terézia építtette Fellner Jakab tervei alapján, késő barokk stílusban. A falusi templomokhoz képest szokatlanul nagyméretű épület belső terének kialakítása is imponáló hatást kelt. A XIX. század végén részben átalakították. Magas, oromzatos homlokzatán szép torony, volutákon vázák. Berendezése: a falképek és az oltárképek Dorffmeister István alkotásai (1786), az 1760 körüli oszlopos barokk főoltár, az aranyozott, gazdag copf szószék és a faragott padok szintén az ő tervei alapján készültek. A festmények restaurálását Samodai József végezte 1978-81 között. Előtte 1884-ben készített kőkereszt áll.
A Mária-oszlop 1701-ből, a „Szurdik” alján található.
A műemlék jellegű Szent Donát-kápolna barokk 1710-ben épült, szép oltárképpel. Az 1800-as évek elején hajóval bővítették, a tornyot 1901-ben építették hozzá. A kápolna Szent Donát vértanú püspök emlékére készült, akit a szőlők és szőlősgazdák védőszentjeként tisztelnek. Mellette szintén kőkereszt található.
A nyúli lakóházak fölött magasodó dombok tetején kezdődik és a Mária-szobornál végződik Európa egyik legnagyobb homokkő szurdokvölgye, a Szurdik. A 8-10 méter széles szurdokvölgyben keskeny út vezet felfelé, melyet helyenként 15-20 méter magasságú függőleges löszfalak határolnak. Az út melletti homokfalból borospincék nyílnak, köztük a Nyúli Mezőgazdasági Szövetkezet jelentős méretű pincerendszere. A szurdok felső végéből leágazó löszmélyutak tovább kanyarognak a dombság magasabb részei felé. A meredek löszfalba vájt pincék, különösen a Vaskapu úton, mindkét oldalról kísérik az arra járó kirándulót.

Öttevény 2789 lakosú község az 1-es főközlekedési út, az M1-es autópálya és az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén, Győrtől 11 kilométerre, északnyugatra fekszik. Először 1321-ben említik okiratok Wetewyn néven. A Héderváry család birtoka volt.
Római katolikus temploma barokk stílusú.
1872-ben épült a Földváry-kastély.

Pér 2392 lakosú község a 81-es főközlekedési út mentén, Győrtől 12 kilométerre, délkeletre fekszik. A kőkorszaktól lakott hely. Egy 1237-es oklevél szerint a Szent Mártoni bencés apátság birtoka, majd 1329-1848 között győri püspöki birtok. 1526-ban súlyos török pusztítás éri, elnéptelenedik. 1664-ben megkezdődik a falu újratelepítése.
A műemlék jellegű római katolikus templom, barokk (1735), átépítették és megnagyobbították 1875-ben. Tornyát 1762-ben emelték. A nagyméretű barokk templom hajója négy boltszakaszos, a szentély a nyolcszög három oldalával zárul. A boltívek festése szépen tagolja a templomot, a mennyezetet freskók díszítik. A körbefutó félköríves ablakokat szentek színes üvegfestményei díszítik, a falakon pedig szép barokk festmények láthatók. Berendezése: barokk főoltár két szent és két angyal szobrával; Királyok imádása oltár (a szépen faragott, térben megkomponált szoborcsoport a három királyok betlehemi látogatását ábrázolja; egyedülálló barokk alkotás); padok (XVIII. század); magas, szépen faragott orgona falevéldísszel; nagyméretű, szép mívű vörösmárvány keresztelőkút (1800 körül) díszes réztetővel. A boltíves karzatot két oszlop tartja, melynek falán három, díszesen kiképzett, domborműves címer látható. Alatta szépen faragott és két angyalszoborral ékesített lourdes-i oltár.
A Kálvária-kápolna 1866-ban épült. A kis épület homlokzata csúcsban végződik, melyből karcsú torony emelkedik ki; teteje lapos gúlasisakban végződik. A homlokzat előtti kicsiny teret - melyben kőtalapzaton három fakereszt áll - félkörben kőfal zárja körül. A hozzá vezető lankásan emelkedő utat stációk kísérik, melynek végén kis dombon, erdőben áll a kápolna.
A református templom az 1790-es években épült, a tornyot 1825-ben emelték hozzá.
A mindszentpusztai római katolikus templom 1822-ben épült. A kisméretű templom hajója síkmennyezetes, szentélye félköríves záródású. A szentély bal oldali színes üvegablaka Szent Istvánt ábrázolja (1938). Keresztelőkút díszes réz fedőlappal (1943).

Rábapatona 2483 lakosú község a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mentén Győrtől 12 kilométerre, délnyugatra fekszik, a Rába partján. 1253-ban említi először egy oklevél Káptalan-Patona néven. A török pusztítás után őrhelyet építettek a Rábán. 1655-től két vásár tartására kaptak jogot. 1809-ben a nemesi felkelők a falu határában ütköztek meg a napóleoni sereggel.
Jelentős emléke, az agárversenypálya, mely egyetlen az országban, ötször évente nemzetközi versenyt rendeznek rajt.

Rétalap 536 lakosú község Pannonhalmától 14 kilométerre, északkeletre fekszik. Már a rómaiak idején is lakott volt, amit a régészek leletekkel bizonyítanak. 1208-ból találjuk az első írásos emléket a településről, mint a szentmártoni apátság birtokát említi a települést. A török pusztítás miatt másfél évszázadon keresztül lakatlan a falu. 1842-ben több birtok egyesüléséből alakult ki a mai település. 1992. január 1-jén Bőnyrétalap szétvált Bőnyre és Rétalapra.

Töltéstava 1805 lakosú község a 81-es főközlekedési út mentén, Győrtől 7 kilométerre, délkeletre fekszik. A római korban is lakott volt. 1200-ban Tiltéstuova, 1220-ban Teteussy-possesio néven említik az oklevelek. 1600-ig a Töltösy család birtokolta. A törökdúlás idején elpusztult, majd néhány nemes kezébe került. A település három puszta egyesítésével vált önállóvá 1933-ban.
Táplánypusztán található a körülbelül 100 éves Lévay-kastély

Vámosszabadi 1071 lakosú határközség a 14-es főközlekedési út mentén, Győrtől északra, 12 kilométerre fekszik. A település kialakulása 990-re tehető. Első okleveles említése 1268-ból származik. Ekkor már temploma is volt. Évszázadokon keresztül a Héderváryak birtokolták. 1950-ben Alsóvámos és Győrszabadi egyesült Vámosszabadi néven.
A templomot ismeretlen olasz mester képei és freskói díszítik.

Vének 164 lakosú határközség a Mosoni-Duna és a Duna-folyam találkozásánál, Győrtől 14 kilométerre, északkeletre fekszik. A kis halászfalut még Szent István király adományozta a szentmártoni apátságnak 1003-ban. 1990-től önálló községként működik.
A római katolikus templom 1906-ban épült. Benne található barokk műemlék orgonája.

Acsalag 518 lakosú község Csornától 10 kilométerre, északra fekszik. A XVII. században alapították a Nádasdyak a Hanság mocsarától elnyert területen, később Esterházy birtok lett.
Ritkaság a közeli Csikós-égerben a léggyökeres égeres és az ott található szürkegém fészkelőhely.

Bágyogszovát 1379 lakosú község a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mentén Csornától 9 kilométerre, délkeletre fekszik. A helység Bágyog és Rábaszovát egyesüléséből jött létre. A faluban avar település maradványait tárták fel. A XIII. században a királyi várföldet a győri püspökség kapta meg, Bágyog pedig Kanizsay-birtok volt. A törökök többször kirabolták a Rábaközt, a mohácsi csatában bágyogi és szováti katonák is részt vettek.
A község jelentősebb műemlékei a bágyogi barokk stílusú Szent Márton templom és a szováti copf stílusú római katolikus templom.

Barbacs 762 lakosú község Csornától északkeletre, 5 kilométerre fekszik. 1220-ból való első írásos említése. A királyi kincstár, majd a Kanizsay, a Nádasdy és az Esterházy család birtoka. A XVI. században túlnyomórészt lakatlan a falu, a lakosság főleg halászatból él. A török pusztítás után visszatérő családok más helyre telepítik az új falut, amely a XVII. századtól indul fejlődésnek.
A műemlék jellegű római katolikus templom XVIII. századi barokk stílusú épület, copf főoltárral és 1780-ból való rokokó szószékkel.
A műemlék jellegű népi lakóház  a XIX. század második felében épült.
A műemlék jellegű Szent Család-szobor 1800 körüli barokk alkotás.

Bezi 435 lakosú község Győrtől és Csornától egyaránt 12 kilométerre fekszik. Keletkezése 7-800 évvel ezelőttre tehető. Nevét őslakóitól, a besenyőktől kapta.

Bogyoszló 649 lakosú község Csornától 8 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1322-ben említik először okiratok Kanizsay-, majd a Nádasdy-birtok. A török pusztítás után 10 évig lakatlan volt. 1682-ben az Esterházy-családé lett.
A műemlék jellegű római katolikus temploma 1836-ban épült klasszicista alkotás. Berendezése: a Mária-szobor 1760, a szószék 1800 körüli.
A templom előtti szintén műemlék jellegű Kálvária-szoborcsoport 1808-ból származó késő barokk alkotás.

Bősárkány 2193 lakosú nagyközség a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Csornától északra, 10 kilométerre fekszik. 1222-ben említi először egy oklevél „villa Sarkas” néven. A török pusztítás elől a lakosság a mocsárvilágba menekült.
A műemlék jellegű római katolikus temploma barokk stílusban épült 1750 körül, majd 1941-ben részben átépítették és megnagyobbították. A templom mennyezet-freskóját és a főoltárképet Márton Lajos festette. Berendezése: a főoltár és a gazdag fafaragású szószék XVIII. századi eredetű. A szépen faragott rokokó padok 1750 körüliek, míg az újabbak simák, dísztelenek.
A műemlék jellegű kőkereszt, talapzatán az égre néző Mária szobra áll, mely 1802-ben készült klasszicista alkotás.
A műemlék jellegű barokk Szent Család-szobor 1750 körüli.
A műemlék jellegű Szent Sebestyén, Flórián, Rozália-szoborcsoport, barokk, 1750 körül készítették.
A műemlék jellegű Pietá-szobor késő barokk alkotás 1802-ből.

Cakóháza 67 lakosú község Csornától északkeletre, 13 kilométerre fekszik. Az Árpád-korban a mai falu helyén egy Barbach nevű, várjobbágyok lakta település állt. Mai nevét a Czakó nemesi családtól kapta, akik a falu birtokosai voltak.

Csorna 10705 lakosú határváros a 85-ös és 86-os főközlekedési utak kereszteződésében terül el a Rábaközben. A helységet érinti a 8-as/Győr-Sopron/, a 14-es/Pápa-Csorna/, és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasúti vonal is, valamint a valamikor megépülő M85-ös autópálya. A régészeti kutatások a városban és határában újkőkori, réz- és bronzkori, valamint vaskori leleteket egyaránt tártak fel. Az ismertebb népek közül éltek itt a rómaiak (Mithras-oltár), a hunok (arany fejedelmi diadém), az avarok (kettős sír). A honfoglaló magyarság három temetkezési helyét is ismerjük. A IX - XI. századig terjed keltezésük. Legnevezetesebb a Sülyhegyen talált, lóáldozat maradványait tartalmazó előkelő no sírja. Az Eperjes-dombon több lovas sírt tártak fel. Az egyik sírból Péter király denára került elő. A városban ma ismét működő premontrei prépostságot Hugó rendi annalista szerint 1180 táján alapították. Az alapítók a környéken letelepült Osl nemzetség tagjai: István és Lőrinc. Az alapító lehet maga Osl comes is. Mellette szól a convent pecsétjének körirata: “S. conventus Chorna Oslonis”. A város eredetét is az alapításhoz köthetjük. 1226-ból már a csornai egyházat említő oklevél maradt fenn. A premontreiek már a XIII. században hiteleshelyi munkát végeztek, bár fő tevékenységük a pasztoráció volt. A város egyik földbirtokosa a premontrei rend, a másik az Osl nemzetség. Előbb a nemzetségből származó Csornay- család, majd a család legnevezetesebb tagja Lőrinc, aki Kanizsa uraként felvette a Kanizsai nevet. 1536-ban a fiúsított Kanizsai Orsolyát Nádasdy Tamás vette feleségül. Ezzel a város világi kézben lévő része kisebb birtokosok mellett a Nádasdy- család kezére került. A család Nádasdy Ferenc lefejezésekor (1671, Wesselényi- féle összeesküvés) elvesztette birtokait. A csornai birtokokat az Eszterházyak szerezték meg. Közben azonban több török hadjárat is elpusztította Csornát (1529, 1543, 1594). A reformáció miatt 1574-ben a premontrei rend csornai működése megszűnt, s a prépostságot világi főpapok birtokolták egészen 1702-ig. A kommendátorok idejében 1593-tól 1656-ig a hiteleshely sem működött. A török utoljára 1683-ban, Bécs ostromakor pusztított a Rábaközben. E pusztítást a Rábaköz mezővárosai közül Csorna heverte ki leghamarabb. Különösen előnyére vált, hogy a Rákóczi szabadságharcot követő békés időszakban határát a Hanság lecsapolásával a XVIII. században folyamatosan bővíthette. 1786-ban II. József feloszlatta a prépostságot, újjáalakításáról 1802-ben I. Ferenc intézkedett. Csorna ekkortól a premontreiek egyik magyarországi központja lett, a rend fő hivatásává a tanítás vált. A premontreiek 1808-ra újjáépítették rendházukat, a város legjelentősebb műemlékét. 1835-ben megépült a Csornáról Gyorbe vezető út, amely most már közlekedési csomóponttá tette a várost, hisz itt találkoznak a Pápáról, Mosonmagyaróvárról, Győrből és Sopronból induló utak. Napóleon hadai 1809-ben jártak a városban. A szabadságharc idején itt vívták egyik utolsó győztes csatájukat Kmety György vezetésével a magyar hadak (1849. június 13.). A kiegyezés, s az azt követő gazdasági fellendülés Csornán is kapitalista fejlődést eredményezett. 1876 és 1896 között kiépültek a vasútvonalak. A várost érinti, illetve kiinduló pontja a Győrt Sopronnal, a Pozsonyt Szombathellyel és a Csornát Pápával összekötő vonal. Csorna kereskedelmi, pénzügyi, igazgatási központja lett a Rábaköznek. Sorra alakultak a gőzmalmok, téglagyárak, takarékpénztárak. Kulturális téren olvasóegyletek (katolikus, izraelita), körök, kaszinó, egyesületek jöttek létre. Nagy célkitűzése a századforduló csornai polgárának kórház és középiskola létesítése. Az előbbi 1915-ben, az utóbbi 1921-ben (polgári fiúiskola) kezdett működni.  Az első Világháború 220 csornai áldozat életét követelte. A vörös terror is életeket vett el. A második Világháborúnak 141 katonai és polgári áldozatot követelt, s rajtuk kívül elpusztult szinte a város teljes zsidó lakossága. Csorna 1871-ben a községek rendezéséről szóló törvény értelmében elvesztette mezővárosi rangját. Az újabb változásra 1971. április 25-én került sor, amikor az Elnöki Tanács várossá nyilvánította, s ezzel a település meglévő térségi centrum szerepe megerősödött.
A műemlék Premontrei rendház és múzeum a XVI. századi eredetű késő barokk, copfstílusú, középrizalitos jelenleg az 1802-1808 között átépített formájában látható. Díszes homlokzatán a szintek között tagolt övpárkány húzódik a rizalitot jón félpillérek tagolják. Négyrozettás konzolon finom mívű kovácsoltvas erkély húzódik. Déli homlokzatának folytatásaként fal emelkedik, melyen gyámköves pilléreken nyugvó kosáríves kapu nyílik az udvarba. Rajta szép kidolgozású domborműves címer látható. A nyugati homlokzaton található főbejárat két oldalán Szent Norbertnek és Szent Ágostonnak a XIX. század elejéről származó, nagyméretű kőszobra áll. Nagytermének festése a XIX. század első negyedéből való. Az épület ma a premontrei rendnek és a Csornai Múzeumnak ad helyet. Teljes műemléki helyreállítása 1994-ben elkészült.
A műemlék egykori premontrei templom szintén középkori eredetű (XVI. század). Az épületet 1774-1786 között teljesen átépítették barokk stílusban. A torony a templom keleti részén, a szentély mögött emelkedik. Bejárati (nyugati) homlokzata pedig összeépült a rendházzal. A templom csehsüveg boltozatos előcsarnokában a bejárattól balra látható festett Pietá-szobor 1828-ban készült. Az előcsarnok déli falán található a premontrei prépostság védőszentjét, Szent Mihályt ábrázoló XIII. századi román stílusú dombormű, mely a templom Árpád-kori elődjéből maradt fenn. Az északi falban pedig sziklabarlang utánzatú kápolna található. Berendezése: barokk főoltár és szószék 1780, illetve 1790 körül. A bal oldali Mária-oltár Szerecsen Mária képe 1757-ben az akkori Csehországból került ide. A Mária-oltárral szemben látható Szent Vendel-oltár képe R. Russ 1874-ből származó alkotása. A kép alatti tabernákulum a bogyoszlói Kiss Ernő népművész értékes fafaragása. A mellékoltárok (balról Szent Norbert, jobbról Szent Ágoston) névadó szent képei Hieronimusz győri festő 1817-ből való alkotásai. A főoltár-kép Mária mennybevitelét ábrázolja. Ismeretlen festő alkotása a XIX. századból. A templom padjai szép faragásúak.
A római katolikus Jézus Szíve Plébániatemplom 1936-38 között Körmendy Nándor tervei alapján építették. Az ország egyik legnagyobb modern temploma. Kívülről négyszögletes, modern formájú. Hatalmas belső terében szép falfestmények láthatók.
A Soproni út Szent István térre néző házsora, az úgynevezett Palota-sor, zömmel a XIX. század végén épült házakból áll. A Palota-sor impozáns, polgári lakóházai közül figyelemre méltó a tornyos, zárterkélyes sarokház, melyet a tősgyökeres csornai Kokas Ferenc épített 1877-ben.
A Dreissiger-ház falán két ágyúgolyó közt található emléktábla soraival a győztes csornai csatára emlékezhetünk: “Ezek az ágyúgolyók az 1849. évi június hó 13-án e város falai között vívott győzedelmes csatában e házba lövettek be…”.
A műemlék jellegű Mária-oszlop copf stílusú alkotás 1780 körül készült. Talapzatán Szent Flórián, Szent Donát és Szent Sebestyén szobrai láthatóak.
Csorna testvérvárosi kapcsolatot ápol a holland Heumen városával.

Dör 572 lakosú község a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mentén Csornától délkeletre, 3 kilométerre fekszik. A helység távoli múltjára római, longobárd, var és honfoglalás kori leletek utalnak. Írottan először II. Endre 1220-as oklevele „villa Deer” néven említi a települést, amely a várjobbágyok, praediális nemesek révén katonaközségként tevékeny részese a történelemnek.
A kegyúri római katolikus templom 1730 körül épült barokk stílusban. Az egyhajós épületet a döri nemesi közbirtokosság emeltette. Eredetileg középtornyos volt, de tornyát 1947-ben lebontották, s 1964-ben a templom jobb oldalán építettek újat. A szentély mennyezetfreskóját a soproni Sterbenz Károly festette 1950-ben.
A Páduai Szent Antal kápolnát 1899-ben építették a temetőben. A műemlék jellegű temetőkereszt klasszicista, 1808-ban készült, felújítva 1886-ban. A temetőben érdekes sírok láthatóak: kőből faragott fatörzzsel díszített síremlékek és egy díszes fafaragású, korinthoszi oszlopokon álló síremlék. A temető mellett szép tavacska helyezkedik el.
Jelentős műemlék még az 1922-ben készült Szentháromság-oszlop, és a Petőfi utca és Szabadság utca kereszteződésében található látnivalók.
Az 1895-ben készült kőkereszt, a melegvizes artézi kút és a helybeli fafaragómester székelykapui.
Hagyományos mesterség a fazekasság, és érdemes meglátgatni a Völcsey fazekasműhelyt /Ady Endre utca 1./.

Egyed 593 lakosú község a 14-es/Csorna-Pápa/ vasútvonal mentén, Csornától 13 kilométerre, délkeletre fekszik. 1469-ben  „Echieth” néven említi először egy oklevél. A török pusztítás után a földesúr rácokat és németeket telepített be.
A műemlék jellegű volt Festetics-kastély a XVIII. századi kastély lebontása után 1882-ben építették újra historizáló, neogót stílusban. Az emeleten és részben a földszinten is megvannak még az eredeti, csúcsíves keretbe foglalt ablakok. Az épület sarkait bástyaszerűen képezték ki, melyek ma is állnak. A kastély utcai homlokzatának jobb oldalán a Batthyány-család kőbe vésett nagyméretű címere látható.
A római katolikus templom 1733-ban emelt épület.  1933-ban a tornyon és a szentélyen kívül lebontották, majd neobarokk stílusban építették újjá. A háromhajós, kereszthajós templomban sok művészi ízléssel készült műalkotást láthatunk. A szentély mennyezete gótikus kiképzésű. A szószék az eredeti templomból fennmaradt barokk munka. A templom északkeleti homlokzata előtt szép feszület áll (1803). A délnyugati homlokzat előtt Szentháromság-szobor 1933-ból való.

Farád 1958 lakosú község a 85-ös főközlekedési út mentén, Csornától 3 kilométerre, nyugatra, valamint a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mentén helyezkedik el. A régészeti feltárások során három avarkori lelőhelyet ismerünk, közülük kettő temető. A két falut valószínűleg egyszerre lakták a VIII. században. Középkori birtokosai az Osl nemzetségből leszármazott és vele rokon családok, elsősorban az Ostffyak. A XV. században enyingi Török Bálint, Dessewffy és a Czikó család birtokosok Farádon. Az első egyházi vonatkozású adat 1281-ből való, egy Bartha nevű pap ekkor a farádi Szent János egyház szolgálatában állt. Egy 1359-es oklevél tanúsítja, hogy a papnak már ekkor volt kúriája (nemesi udvara). Az Ostffyak, akik harminc faluban voltak birtokosok és a premontrei prépostság között gyakoriak voltak a birtokviták. A Kanizsayak pedig farádi birtokokon erőszakoskodtak gyakran. 1570-ben húsznál több jobbágytelekből haltak ki a lakók pestisjárvány miatt. 1594-ben a törökdúlás alatt elpusztult a falu, a lakók egy része az India majorba menekült. A XVII. század közepén az Ostffyak mellett a Keszy, Nagy, Hőgyészy, Megyery és a Szilvási családok lettek birtokosok, majd Nádasdy Ferenc szerzett adományt, elkobzott birtokait később az Eszterházyak vásárolták meg. Eközben a kisnemesi birtokrészek annyira szétdarabolódtak, hogy sokan jobbágyaikat is kénytelenek voltak elbocsátani. A településen külön nemesi falu és külön jobbágyfalu is létezett. A XVII. században nagyrészt az Ostffyak révén evangélikus lett a falu, még 1714-ben is mindössze 30 lélek katolikus. 1673-tól szolgált evangélikus lelkészként Ács Mihály kuruc lelkületű pap, több egyházi énekeskönyv szerzője. Az Eszterházyak és a Prépostság megjelenése folytán erősödik meg újra a katolikus vallás. A XVIII. századtól zsidók is élnek a faluban, számuk a 300 főt is elérte, iskolájuk, imaházuk, temetőjük is volt. A Rákóczi szabadságharc idején a nemesek nagy száma miatt került Farádra a Status Regiminis, az alezredes századát ugyancsak itt szállásolták el. A XVIII. század elején kezdődött a hanyi területek elfoglalása, favágás, valamint nádaratás céljából. Lecsapolással, irtással később legelővé alakítással a magasabb területeken. 1733-ban a farádi hany a Nyiresig terjedt, nemrég itt még halrekesztő gátakat emeltek. 1696-ban keltezett feljegyzés szerint “Két mezeje van, szántóföldjei első osztályúak. 18 telekből áll, általában bevetett”. Az 1715-ös conscriptio 24 jobbágyról tesz említést, 1752-ben számuk már 34. Egyre több a zsellérek, főként “a közösség és mások szolgái”-nak száma. (89 család) A legelőterületnek köszönhető a virágzó állattartás, a legelő egy részét a vidékieknek bérbe adták. Az 1700-as években került sor a jobbágytelkek nemesítésére, a jobbágyok lefoglalt telkeit a nemesek erőszakkal elveszik, emiatt a jobbágy földnélkülivé vált. Az úrbérrendezés után szintén növekedett a törpebirtokok száma. Az 1800-as évek közepén 100 katasztrális holdnál nagyobb birtokok száma 7, 40-100 kataszter holdig 6, 10-14-ig 44, 6-10-ig 38, és 1-5-ig katasztrális hold között 207 birtok volt. Az 1848-49-es szabadságharcban katonaként 31-en vettek részt. Sokan harcoltak Klapka seregében, Ostffy István őrmester pedig egy rábaközi századot vezetett. 1876-ban megindult a vasúti közlekedés. 1880-ban a falu közel egynegyede leégett. 1883-ban alakult meg a tűzoltó-egyesület. A XIX-XX. századfordulón megkezdődtek a vízrendezési munkák. Farád ezelőtt gyakran sártengerré vált mély fekvése miatt. A századfordulótól a gazdasági élet megélénkül. Kialakul a bérletrendszer (például: Cenki Cukorgyár). A falu társadalmát, arculatát új szervezetek például: Iparos Társkör formálta tekintélyes vezetők irányításával. A földreform során 270 igénylő kapott 1-1,5 hold földet. 1920-ban 94 juttatott házhely került kimérésre, közülük 20 év alatt csak 39-et tudtak beépíteni. Az első Világháború 98 áldozatot követelt. Tiszteletükre emlékművet állítottak a főút mentén. A II. Világháborúban 44-en estek el. Az 1945-ös földosztás során 260-an jutottak földhöz, közel 1000 katasztrális hold került kiosztásra. 1949-ben alakult az első termelőszövetkezet majd az állami gazdaság. 1959-től szinte a teljes falu a termelőszövetkezetbe kényszerült. A farádi termelőszövetkezetet a jó szövetkezetek között tartották számon, de a háztáji gazdálkodás is igen jelentős volt. Az anyagi gyarapodás a lakáshelyzet és az életvitel terén egyaránt megmutatkozik. Jelentős volt a falu sportélete, a labdarúgást az 1970-es évek végéig jó szinten művelték. A sportlövészetet ugyancsak sokan kedvelték. 1967-ben megépült az iskola új szárnya, a tornaterem 1979-ben létesült. 1992. március 1-je óta önálló, előtte Csorna városához tartozott.
A település mai arcának jellegzetes építménye az evangélikus templom:, műemlék. 1785-ben épült, tornyát 1806-ban emelték. A tornyot csak 1847-ben építették hozzá. A kétoldalt kváderezett klasszicista homlokzatot főpárkány és timpanon zárja le. Az oltárkép: “Krisztus a kereszten”, Schiller József alkotása (1879). A márványozott keresztelőkút 1784-ben készült. .Berendezése egyszerű, tágas fakarzat, szószék, oltár, olaj oltárkép. A márvány keresztelőkút fa fedelén szép faragás, Krisztus keresztelését ábrázolja. (1784) orgonája 1864-ben készült.
A római katolikus templom 1785-ben épült egyhajós szerkezettel, majd 1886-ban kereszthajóval megnagyobbították: védőszentjének, Keresztelő Szent Jánosnak a képe a freskón látható. Az oromzatos, egyszerű homlokzatból kiemelkedő nyolcoldalas tornyot toszkán féloszlopok és félköríves ablakok tagolják. A bejárati ajtó felett leveles konzol tartja az oromzatot. Berendezése majdnem teljesen XIX. század végi, hat pár pad rokokó faragással. A padok különösen szépek és értékesek, oldallapjain virágos faragás. A mennyezet freskóit 1971-ben Samodai József készítette.
Az evangélikus temetőben családi kripták találhatók.
A katolikus temetőben Sarlay család kápolnájában van ravatalozó is, mely épült 1855-ben.
A volt Sarlay-kastély klasszicista homlokzatán Felsőbüky Nagy Sándor címere.
Volt Ostffy kastély (ma iskola), homlokzatán a timpanon közepén a család címere.

Fehértó 500 lakosú község Csornától 11 kilométerre, északkeletre fekszik. A település keletkezése az 1400-as évekre tehető. Történelme összefügg a Hansággal – eredetileg halászfalu volt, jelenleg földművelők lakják.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban épült 1734-ben, tornyát 1777-ben emelték. A hullámos oromzatú, dísz nélküli homlokzat felett a torony körül toszkán félpillérek és kőkeretes ablakok láthatók. Berendezése - oltárai, szószéke, orgonája is - XVIII. századi barokk alkotások. A rokokó főoltár 1780 körül készült.
A műemlék jellegű Mária-oszlop szintén barokk, 1747-ból való.
A Fehér-tó Barbacsi-tótól mintegy 8 kilométerre van, onnét indulva Kónyt és Fehértó községet érintve közelíthető meg; de közúton elérhető Enese, Lébény és Bősárkány felől is. Szigorúan védett területének bemutatása gyalogosan, illetve csónakból végezhető. A tó változatos madárvilága figyelőtoronyból tekinthető meg. Az egykor kiterjedt Hanság-Fertő vadvíz-ország és mocsárvilágának napjainkig fennmaradt, a múltat idéző színfoltja Fehértó. A Hanság keleti medencéjétől délre elhelyezkedő, mintegy 270 hektár kiterjedésű terület Fehértó és Győrsövényháza községek között helyezkedik el, a Rábca folyótól délre. A táj jellegzetességei a kiszáradó láprétek, mocsárrétek, kiterjedt nádasok, bokorfüzesek és füzesek, valamint a nyílt víztükör. Tájképileg, továbbá ritka természeti értékei, védett növény- és állatvilága folytán a Fertő-Hansági Nemzeti Park egyik fokozottan védett területe. A réteken orchideák virágoznak, mocsári gólyahírek, réti boglárkák virágszőnyegében, számos sás fajjal. Jelentős a kétéltű- és hüllőfaunája, továbbá itt él az emlősök egyik érdekes faja, a patkányfejű pocok (Microtus oeconomus). Ez a kis állat jégkorszaki maradványfaj, Magyarországon elég ritka. A Fehértó leglátványosabb élőlényei a madarak. Már a század elején felkeresték a tájat neves ornitológusok, napjainkban pedig 1977-től folyamatosan működik nyaranta július és augusztus hónapokban a Hansági Ornitológiai és Természetvédelmi Kutatótábor. Itt 14 éves kortól vehetnek részt a természetvédelem és a madarak, növények, állatok iránt érdeklődők, amatőr és hivatásos megfigyelők, kutatók. A sátortábor a Fehértói Madárvárta épülete előtti kis területen létesül, tőle 300 méterre a madármegfigyelő-torony a nádasban. Az elmúlt 17 év alatt a sok magyar résztvevőn kívül 23 országból voltak érdeklődők. A táborban botanikai felmérések, mikroszkópos vizsgálatok, zoológiai felmérések, rovarok megfigyelései történnek, de a legfőbb tevékenység a madarak gyűrűzése, biometriai adatainak felvétele, madárfaunisztikai megfigyelések. Az eltelt időszak alatt közel 170 faj jelenlétét regisztrálták. A réteken bíbicek, sárszalonkák költenek, zsombékos élőhelyeken a hamvas rétihéják, kékbegyek, foltos nádiposzáták stb. A nádas részeken a nagy kócsagok. a vörösgémek, a törpegémek, a barna rétihéják, a barkóscinegék, a nádirigók, a fülemülesitke stb. fajok élnek. A füzesek környékén gyakoriak a búbosbankák, a függőcinegék, a környező réteken a réti tücsökmadár a füzikék, a nyaktekercs és a fekete harkály.

Győrsövényház 840 lakosú község a Rábca partján, Győrtől 19 kilométerre, északnyugatra, valamint Csornától 18 kilométerre, északkeletre fekszik. Első okleveles említése „Svény” alakban 1252-ből származik, később Sövényszád formában szerepel. 1704-ben svábok költöztek be a faluba, akiknek a leszármazottaiból sokakat kitelepítettek 1945 után.
A ma is álló templomot a falu XVIII. századi urai, a jezsuiták építették 1701-ben.

Jobaháza 563 lakosú község Csornától 7 kilométerre, délnyugatra fekszik. Neve a Jób személynévből alakult ki. Első írásos említése 1416-ból való. A középkorban köznemesi birtok volt. A török pusztítás elnéptelenítette. Az 1800-as években önálló takácscéh működik a faluban.

Kóny 2624 lakosú község a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal és a valamikor megépülő M85-ös autópálya mentén Csornától 7 kilométerre, északkeletre fekszik. Neve szláv eredetű, a hagyományokban és a jelképekben gyakran előfordul a ló. 1228-ban szerepel egy oklevélben, Coun néven. Birtokosai voltak a rhodusi keresztes barátok, a királyi kamara, a győri káptalan, Nádasdy Kristóf.

Maglóca 95 lakosú község Csornától 9 kilométerre, északkeletre fekszik. Okiratok 1220-ban említik először villa Magluca néven. Többek között a premontrei rend birtokolta. Az átvonuló török hadak háromszor elpusztították, de 1620 körül ismét lakott település volt. A kuruc-labanc csatározás során újból lerombolták. 1714-ben kezdődött meg a betelepülés.

Magyarkeresztúr 492 lakosú község a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén Kapuvártól 14 kilométerre, délkeletre fekszik. A helység az 1250-es évek óta lakott, bár a történelem folyamán többször elnéptelenedett.
A falu híres személyisége az itt eltemetett Baditz Ottó festőművész.

Markotabödöge 508 lakosú község Csornától 12 kilométerre, északkeletre fekszik. Egy 1161-es oklevél „Bedegh” néven említi. A török pusztítás megtizedeli a falut, csak 1720 után nő jelentősen a lélekszám.
A műemlék jellegű római katolikus templom 1752-ben épült barokk stílusban. A letompított sarkú homlokzaton fülkékben kis szobrok találhatók. A torony előreáll a fal síkjából, tetején a toronyszoba körül fonatos jón félpillérek és félköríves ablakok. Berendezése - fő- és mellékoltárok, szószék szintén XVIII. századi, barokk.
A Kálvária 1791-ben készült. Talapzaton álló kőkereszt, oldalain egy-egy szoborral.

Páli 404 lakosú község a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Csornától 19 kilométerre, délnyugatra fekszik. A falu neve a „Peuli-Pálé” személynévből alakult ki. A falu határában római és avar leletek, feltárt sírok vannak. Írásos emlék először 1220-ban említi a települést: II. András Páli és Erdői pusztát Osl és Belud grófnak adta. Egy 1325-ös oklevél szerint a pápóci premontrei prépostság tulajdona volt. Később a Nádasdyak és a győri püspökség is jogot formált rá egyes ügyekben.
A műemlék jellegű római katolikus templom 1642-ben épült barokk stílusban. A tornyot 1770-ben emelték. A templom mai formáját a XIX. századi bővítés és átalakítás során nyerte. Boltozatát művészi festmények borítják. A Szentháromságot ábrázoló, valamint a másik két falfestményt - melyeknek tárgya: “Szent István megalapítja a győri püspökséget” és “Szent László vízfakasztása” Maulbertsch képe után másolta Schmidt József győri festő 1804-ben. Ugyancsak ő készítette a Mária mennybevitelét megörökítő oltárképet. Szép alkotás a barokk főoltár. A szószék 1800 körül készült. A nyugati hajóban látható a lourdes-i oltár a Szentsírral, mely 1897-ben készült.
A volt Festetics-kastély 1882-ben, historizáló neogótikus stílusban épült.
A műemlék jellegű kálvária patkó alakú, nyitott építmény barokk stílusban épült a 1696-ban.

Pásztori 408 lakosú község Csornától 10 kilométerre, délre fekszik.

Potyond 104 lakosú község Csornától 10 kilométerre, délnyugatra fekszik. Egykori oklevelek Putund, Pugund, Pogand, Potthond néven említik, a Potyondi család birtoka. A török pusztítás egy időre lakatlanná tette.
Építményei közül jelentős az evangélikus templom, a római katolikus Szent László-kápolna és a mellette álló kőkereszt.

Rábacsanak 576 lakosú község a 14-es/Pápa-Csorna/ vasútvonal mentén, Csornától délre, 11 kilométerre fekszik. Írásos emlék 1351 óta említik a települést. Nevét a mocsárból kiemelkedő száraz területekről, a csónakokról kapta.
Megtekintésre érdemes a római katolikus templom.

Rábapordány 1140 lakosú község a 14-es/Pápa-Csorna/ vasútvonal mentén, Csornától 9 kilométerre, délkeletre fekszik. A Patyi-dombon feltárt leletek szerint már az újkőkorban és a bronzkorban is lakott volt, római és avar kori emlékekben gazdag. A község első írásos említése 1351-ből való. A kora középkorban a kapuvári gyepűhöz tartozott. A XVI. században a Nádasdyak legnagyobb majorüzemévé vált. 1594-1610 között a török pusztítás miatt a falu, néptelen volt. Sok áldozatot követelt az 1848-as szabadságharc és a Világháborúk.

Rábasebes 113 lakosú község Csornától 26 kilométerre, délre fekszik.
Nevezetessége az 1901-1902 között épült kastély, amelyet gróf Széchenyi Jenő építtetett.

Rábaszentandrás 533 lakosú község a 14-es/Pápa-Csorna/ vasútvonal mellett, Pápától északnyugatra, 20 kilométerre fekszik. Neve a templom védőszentjére utal. 1469-ben említik először iratok. Középkori birtokosai a Móriczhidaiak, majd a pápai várhoz csatolják. 1543-ban a törökök feldúlják a falut, és csak évek múlva kezdenek visszatelepedni a lakosok. A XVII. században a földesúr szinte néptelen faluba telepeseket hoz. Az 1740-es években a település a Festetics családé lesz.
A műemlék jellegű római katolikus templom középkori alapokon épült barokk stílusban, 1760 körül. Az egyhajós templom tömegéből kilépő torony alatt nyílik a rokokó veretű bejárati ajtó. Érdekes a tornyon a szép vonalú órapárkány feletti, harang alakú, kissé zömök, vakolt toronysisak. Az egyszerű asztaloltár fölött a keresztre feszített Szent András fából faragott szép domborműve látható, mely 1760-ban készült.
Az evangélikus templom. Egyhajós, késő barokk, neogótikus homlokzattal és toronnyal 1785-ből. A hajóhoz és a kétoldali karzathoz egy-egy neogótikus kapu vezet. Oltárképe - “Krisztus az olajfák hegyén” - 1871-ben készült. Érdekes a XVIII. századi keresztelőkút is.
A település szülötte, Kis János. 1770. szeptember 22-én itt született Kis János költő és író, az MTA tagja és a Dunántúli evangélikus egyházkerület püspöke. Az átalakított épület jelenleg lakóház, falán emléktábla látható.

Rábatamási 992 lakosú község a 85-ös főközlekedési út és a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mentén, Csornától 6 kilométerre, nyugatra fekszik. A település 1630-ban alakult, amikor 24 katona települt le a gróf Nádasdy Pál adományozta területre.
Gyakran tartózkodott a községben a nagy színésznő, Jászai Mari, akinek emlékét egy kedves szoba őrzi. Itt született Horváth Teri színművésznő is.

Rábcakapi 180 lakosú község Csornától 10 kilométerre, északkeletre fekszik.

Sopronnémeti 275 lakosú község a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Csornától 9 kilométerre, délnyugatra fekszik. A község első említése 1318-ban történik Nemthy néven.
A műemlék jellegű római katolikus templom 1720 körüli barokk stílusú épület. Berendezése: az egyszerű főoltár 1740, a szószék 1780 körüli munka. A templom előtt kőkereszt 1872-ből.

Szany 2341 lakosú nagyközség a 14-es/Pápa-Csorna/ vasútvonal mentén Csornától 18 kilométerre, délkeletre fekszik. 1398-ban „Zayan” néven szerepelt először okiratban, de régészeti leletek római kori és kora Árpád-kori időkre is utalnak. A XV: században a győri püspökséghez tartozott. Mezővárosi jogot kapott. A török harcok idején fontos védelmi vonalnak számított.
A műemlék volt püspöki kastély XVIII. századi barokk eredetű, később klasszicista stílusban átalakították. Az egyemeletes épület középrizalitos, fölötte háromszögű timpanon emelkedik, az ablakok kőkeretesek. Udvari homlokzata hasonlóan kialakított, a timpanon alatt szép erkéllyel tagolt. Ma községi könyvtár és helytörténeti múzeum.
A római katolikus templom barokk stílusú, romantikus külsővel. Főhajóját 1767-ben építtette Zichy Ferenc győri püspök. Száz évvel később utóda, Zalka János püspök a tornyot megmagasíttatta, a templomot két oldalhajóval bővíttette 1867-ben és sarkaira két kisebb tornyot emeltetett. A homlokzat közép- és oldalrizalitos, övpárkányát félköríves fríz zárja le. A két saroktorony és a 46 méter magas középtorony között félköríves frízzel díszített oromszárnyak húzódnak. A félköríves ajtó két oldalán egy-egy toszkán oszlop és pillérpár emelkedik. A bejárat felett helyezkedik el Zichy Ferenc címere. A gazdag faragású főoltár régebbi, mint a templom: 1700 körül készült. A “Szent Kereszt feltalálása” című értékes főoltárképet Ludwig Beyfuss festette 1855-ben. A szépen faragott padok 1758-ból valók. Aranyozott rokokó ereklyetartó, 1770-ből (Krisztus keresztjének szálkadarabját őrzi).
A templom udvarán: a műemlék jellegű Nepomuki Szent János-szobor XVIII. századi barokk alkotás, a balról és jobbról kőkeresztek (1868 és 1878), valamint az artézi kút.  A Szentháromság-szobor 1908-ban készült.
A műemlék jellegű Szent Vendel-kápolnát 1747-ben építették barokk stílusban.
A búcsújáró Szent Anna-kápolna eredetileg 1753-ban épült, majd 1901-ben neoromán stílusban átépítették.

Szil 1393 lakosú község a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Csornától 11 kilométerre, délre fekszik. Régészeti emlékei között kelta, római, avar leletek találhatóak. Első írásos említése 1230-ból származik. 1492-ben Szil már mezővárosa volt, a XVI. században pedig a Nádasdy család legnépesebb rábaközi birtoka. A török rombolás után a lakatlanná vált falu újratelepülése 1608 tájékán indult meg. 1681-ben a falu Esterházy Pál kezére került. A XIX. század közepén virágzott a kézműipar a településen.
A műemlék jellegű kistatai római katolikus templom a XVIII. század végén épült késő barokk stílusban. Oromzatának párkánya átfut a toronyra is, mely enyhén kilép a déli homlokzatból. Berendezése: félköríves záródású szentély, egyszerű oltárral. A templom előtt szép kivitelű, kovácsoltvas kerítés mögött feszület áll, talapzatának fülkéjében Mária-szoborral (1890).
A neoromán stílusú római katolikus templom romos elődje helyén épült 1890-ben a hatalmas méretű építmény, hossza 30 méter, szélessége 13 méter, tornya 32 méter magas. A két korinthoszi oszlop között kiképzett kapu nagyon szépen tagolt, fölötte a “Feltámadás angyalának” domborműve látható. A félköríves szentély neoromán főoltára felett a mennyezetet ismeretlen alkotó szép falfestményei díszítik. Az oltárt Borsa Antal, míg az áldoztató rácsot Schima Bandi tervezte. A templomkertben 1899-ben készült Madonna-szobor áll. A templom másik oldalán látható feszületet pedig 1892-ben készítették.
Az 1811-ben készült Szentháromság-szobor fákkal beárnyékolt parkban, szép kovácsoltvas kerítésen belül látható a Hunyadi téren.
A főközlekedési út mentén, a község nyugati végében áll a Szent Vendel-szobor a XIX. század második feléből.

Szilsárkány 725 lakosú község a 86-os főközlekedési út mentén, Csornától 8 kilométerre, délre fekszik. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a hely már az időszámítás előtt lakott volt. A település a hansági mocsárvilág szélén alakult ki, valószínűleg erre utal a régebbi Széll-Sárkány név is.
A műemlék jellegű római katolikus templom eredetileg a középkorban épült, de 1594-ben a törökök lerombolták. A templomot a XVIII. század elején építették újjá barokk stílusban, majd 1722-ben mellékhajószerű kápolnával bővítették. A szentély a nyolcszög három oldalával zárul. A romantikus stílusú oltár 1903-ban készült, az oltárkép Jézus mennybemenetelét ábrázolja. Az oltár alatt elhelyezett szobrok közül kiemelkedik a fából faragott Pietá és az Immaculata. A gazdag rokokó faragású padok 1770 körül készültek. A templom előtt balról díszes síremlék és sziklakápolna, jobbról erősen tagolt, volutákkal és levéldíszekkel ékesített talapzaton Mária szobra (műemlék jellegű) áll (XVIII. század).
A műemlék jellegű evangélikus romantikus stílusú templomot 1784-ben szentelték fel, tornya 1858-ban épült hozzá. A kváderesen vakolt homlokzatot fogas fríz és kerek nyílású oromzat zárja le. A mögötte emelkedő romantikus torony ablakai csúcsívesek. A főkapu félköríves, az oldalajtón szép rokokó veretek vannak. Berendezése: szép neogót oltárkép: “Krisztus az olajfák hegyén”, Baditz Ottó alkotása (1902); keresztelőkút 1784-ből.
A műemlék  jellegű volt Baditz-kastély klasszicista stílusú, a XIX. század első feléből. Védett parkja természetvédelmi terület.
A műemlék jellegű volt Hőgyész-kúria is klasszicista stílusban épült a XIX. század első felében.

Tárnokréti 217 lakosú község a Rábca partján, Csornától 12 kilométerre, északkeletre fekszik. Már a római korban lakott volt. A tóközi település nevének előtagja arra utal, hogy királyi tárnokok /termékkezelők/ laktak itt.

Vág 557 lakosú község a Rába partján, Csornától délre, 20 kilométerre fekszik. Kőkori és egyéb leletekben gazdag. 1263 óta említik írások a községet.
A műemlék jellegű római katolikus templom a korábbi templom helyén épült 1828-ban, klasszicista stílusban. Berendezése a XIX-XX. századforduló körüli, a keresztelőkút XVIII. századi. A templom udvarán műemlék jellegű Nepomuki Szent János-szobor 1770 körüli barokk alkotás és Szentháromság-szobor (1903). A templom mellett kőkereszt, talapzatán Mária-szobor látható.

Zsebeháza 156 lakosú község a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Csornától 12 kilométerre, délnyugatra fekszik. Neve a Sebestyén név rövidített változatából alakult ki. A település 1346-ban „Terra Sebe” néven szerepelt egy oklevélben. A Potyondy család birtoka volt. A törökök pusztítása után tíz évre elnéptelenedett.

A közúthálózat Győr-Moson-Sopron megyét érintő elemei
Gyorsforgalmi utak
M1: (Ausztria) – Hegyeshalom** – Győr – Budapest
Csomópontok:
• 1. sz. főúttal
• 101. sz. főútal
• M15 ill M86 gyorsforgalmi úttal
• 86. sz. főúttal
• Mosonmagyaróvár, déli csomópont*
• 8417. j. ök. úttal
• M85 gyorsforgalmi úttal*
• 83. sz. főúttal
• 82. sz. főúttal
• 81. sz. főúttal
• 8136. j. ök. úttal
• M81 gyorsforgalmi úttal*
• 8152. j. ök. úttal
M9: (Ausztria) – Sopron*** – Szombathely térsége* – Zalaegerszeg* – (Nagykanizsa* – Kaposvár* – Dombóvár*) – Szekszárd – Duna-híd – Szeged*
Csomópontok:
• 84. sz. főúttal
• 8527 j. ök. úttal
• 8518. j. ök. úttal
• 84. sz. főúttal
• 861. sz. főúttal
• 84. sz. főúttal
• M85 gyorsforgalmi úttal ill. 85. számú főútra való rákötéssel
• 8628 j. ök. úttal
• 8627. j. ök. úttal
• 84. sz. főúttal
M15: (Szlovákia) – Rajka** – M1 autópálya
Csomópontok:
• 15. sz. főúttal
• 1501 j. ök. úttal
• 1. sz. főúttal
• M1 ill. M86 gyorsforgalmi úttal
M81: M7 Székesfehérvár térsége* – Mór* – Kisbér* – Győr* – Vámosszabadi*** – Dunahíd*– (Szlovákia)
Csomópontok:
• tervezett Bábolna – Bársonyos ök. úttal
• 8224. j. ök. úttal
• jelenlegi 81. sz. főúttal
• 81. sz. főút korrekciós nyomvonalával
• 8136. j. ök. úttal
• M1 gyorsforgalmi úttal
• 1. sz. főútra való tervezett rákötéssel
• Győrszentiván, északi csomópont
• jelenlegi 19. sz. főúttal
• 1. sz. főúttal
• 1301. j. ök. úttal
• 14. sz. főúttal
• jelenlegi 14. sz. főúttal
M85: M1 Győr térsége* – Csorna* – M9 Nagycenk térsége*
Csomópontok:
• M1 gyorsforgalmi úttal
• Ikrény-Börcs ök. úttal
• jelenlegi 85. sz. főúttal
• 8417. j. ök. úttal
• 8502. j. ök. úttal
• 8511. j. ök. úttal
• M86 gyorsforgalmi úttal ill. 85 sz. főúttal
• M86 gyorsforgalmi úttal
• 86 sz. főúttal
• 85. sz. főútra való tervezett kikötéssel, ill. 8604. j. ök. úttal
• 8611 ill. 8613. j. ök. úttal
• 8621. j. ök. úttal
• tervezett új Ausztria felé vezető főúttal
• 8627. j. ök. úttal
• 8628. j. ök. úttal
• M9 gyorsforgalmi úttal ill. 85. sz. főútra való rákötéssel
M86: M1 Mosonmagyaróvár térsége* – Csorna* – M9 Sárvár térsége*
Csomópontok:
• M1 ill. M15 gyorsforgalmi úttal
• 8505. j. ök. úttal
• Jánossomorja -É, 86. sz. főúttal
• Jánossomorja -D, 86. sz. főúttal
• 8514. j. ök. úttal
• 86. sz. főúttal
• M85 gyorsforgalmi úttal, ill. a 85. sz. főúttal
• M85 gyorsforgalmi úttal
• 86. sz. főúttal
• 8604. j. ök. úttal
• 8607. j. ök. úttal
• 8611. j. ök. úttal
Főutak
1. sz. főút: Budapest – Tatabánya – Tata – Komárom – Győr – Mosonmagyaróvár – Hegyeshalom** - (Ausztria)
/Korrekció: Gönyű, Győr, Abda, Öttevény, Mosonmagyaróvár/
101.sz. főút: 1.sz. főút, Hegyeshalom – M1, Hegyeshalom
14. sz. főút: 1. sz. főút, Győr – Vámosszabadi** – (Szlovákia)
15. sz. főút: 1.sz. főút, Mosonmagyaróvár – Rajka** - (Szlovákia)
/Korrekció: Mosonmagyaróvár, Bezenye/
19. sz. főút: M1 Gönyű – 1.sz. főút, Győr
81. sz. főút: 8.sz. főút, Székesfehérvár – Kisbér – Győr, 1.sz. főút
/Korrekció: Pér, Győr/
82. sz. főút: M80, Litér térsége* - Gyulafirátót* – Zirc – 1.sz. főút, Győr
/Korrekció: Ravazd, Écs, Nyúl, Győr/
821. sz. főút: Győr 82-83. sz. utak bevezető szakasza
83. sz. főút: M8, Városlőd – Pápa – Győr, 821.sz.főút
/Korrekció: Gyarmat, Tét, Győrszemere/
84. sz. főút: 71.sz. főút, Balatonederics – Sárvár – M9 Sopron
85. sz. főút: M85, Csorna – Kapuvár – M9, Nagycenk térsége*
86. sz. főút: 1. sz. főút, Mosonmagyaróvár – Csorna – Szombathely – M8, Körmend – Zalalövő – Zalabaksa – Lenti* – Tornyiszentmiklós*** – (Szlovénia)
861. sz. főút: 84. sz. főút – Kópháza** - (Ausztria)
Új főúti kapcsolatok
• (Szombathely) – Sárvár – Celldömölk – Pápa – Románd – Kisbér – Tatabánya – Tát– Esztergom
• Csorna – Pápa
• (Ausztria) – Fertőd** - M85, Fertőszentmiklós térsége
• 81. sz. főút Pér – Gönyű
Térségi jelentőségű mellékutak
• Fertőszentmiklós – Lövő – Répcevis – (Köszeg)
• 85. sz. főút/Fertőd-oh. új főút – Fertőd – Kópháza, 84. sz. főút
• M86, Beled – Kapuvár
• Mosonmagyaróvár – Darnózseli – 14. sz. főút, Győr*
• Jánossomorja – (Ausztria)
• Győr – Bőny – (Bábolna – Tata)
• Rábacsanak – Tét – Tényő – Pannonhalma
Kiépítendő egyéb mellékutak
• Ágfalva – 84. sz. főút
• Pereszteg – Nagylózs – Ebergőc – Nagycenk
• Nagycenk – országhatár*** - (Ausztria)
• Újkér – Pusztacsalád
• Sopronkövesd – országhatár*** - (Ausztria)
• Csér – (Nemesládony)
• Csáfordjánosfa – (86.sz. főút)
• Dénesfa – (Csánig)
• Beled – Páli
• 8621. j. ök. út – Vitnyéd-Csermajor – 8619. j. ök. út
• Himod – 8612. j. ök. út
• Bogyoszló, 8601. j. ök út – M85 gyorsforgalmi út
• Szil, 8604. j. ök. út – 8426. j. ök. út
• Szil – tervezett Csorna – Pápa főút
• (Malomsok) – Sobor – Árpás – Bodonhely – Rábacsécsény
• Csikvánd – Mórichida
• Mórichida – 8417. j. ök. út
• Gyarmat – Szerecseny
• Szerecseny-Ilonkapuszta – Tét, 83. sz. főút
• Gyömöre – 8307. j. ök. út
• Kajárpéc – (Nagydém)
• Sokorópátka – (Lovászpatona)
• Bakonygyirót – Veszprémvarsány
• Bakonyszentlászló – (Pápateszér)
• Fenyőfő – (Pápateszér)
• Fenyőfő – (Bakonyszűcs)
• Bakonyszentlászló – (Bakonyszentkirály, 82. sz. főút)
• Sikátor – Réde
• Sikátor – Lázi
• Lázi – Győrasszonyfa
• Tápszentmiklós – (Bársonyos)
• Pázmándfalu – Mezőörs, Mindszentpuszta
• Pér - Mezőörs, Mindszentpuszta
• (Bársonyos) – Mezőörs, M81
• Pér – Bőny
• Mezőörs – (Bábolna, Ölböpuszta)
• Nyúl – Töltéstava
• Vének – Győr-Györszentiván
• Győrladamér – Vámosszabadi
• Dunaszentpál – 1401. j. ök. út
• Mecsér – Dunaszentpál
• Mecsér – Hédervár
• Ásványráró – Lipót
• Darnózseli – Dunaremete – országhatár*** - (Szlovákia)
• Kimle – Máriakálnok
• Kisbodak – Dunaremete
• Dunasziget – Püski
• Győrladamér – Kunsziget
• Halászi – Feketeerdő
• Levél – 8505. j. ök. út
• Újrónafő – Jánossomorja
• Rajka – országhatár** - (Ausztria)
• Lébény – Kimle, Károlyháza
• Cakóháza – Bősárkány
• Sarród – tervezett Fertőd-oh. főút
• Fertőújlak – 8531. j. ök. út
• Barbacs – Fehértó
• Csorna – Acsalag
• Dör – Kóny
• Kóny – Rábacsécsény
• Bádogszovát – Rábacsécsény
• Rábacsécsény – Mérges
• Mérges – Rábapatona – Ikrény
• Koroncó – Győrszemere
• Babót – 85. sz. főút

A vasúthálózat Győr-Moson-Sopron megyét érintő elemei
Nagysebességű vasútvonal
• Hegyeshalom***/Rajka*** – Budapest* – Kelebia***
Nemzetközi törzshálózati fővonalak (A1)
• E50 (Párizs) – országhatár – Hegyeshalom** – Budapest – Miskolc – Nyíregyháza – Záhony/Eperjeske** – országhatár – (Moszkva)
• Győr – Pápa – Celldömölk
• Szombathely – Sopron - országhatár
Hazai törzshálózati fővonalak (A2)
• Győr – Sopron
• Rajka – Hegyeshalom – Porpác
Mellékvonalak (B2)
• Győr – Veszprém
• Pápa – Csorna
• Tatabánya – Veszprémvarsány – Pápa
• Fertőszentmiklós – Fertőújlak
• Győr* – Kisbér*
• Győr – Győrszentiván* – Gönyű*

Országos és térségi jelentőségű hidak
Országos jelentőségű közúti hidak
• Vámosszabadi, M81
Térségi jelentőségű közúti hidak
A Mosoni-Dunán:
• Rajka, 1408. j. ök. út
• Feketeerdő, 1408. j. ök. út
• Halászi, 1401. j. ök út
• Halászi*
• Mosonmagyaróvár – Máriakálnok*
• Mosonmagyaróvár, 1406. j. ök út
• Kimle, 1403. j. ök. út
• Mecsér, 1402. j. ök. út
• Mecsér – Dunaszentpál*
• Győrladamér – Kunsziget*
• Győr, nyugati elkerülő út
• Győr, Vásárhelyi-híd
• Győr, 14. sz., főút
• Győr, Ipar u.-i híd
• Győr, M81
• Győr – Vének
A Rábán:
• Rábakecöl, 8611. j. ök. út
• Vág, 8426. j. ök. út
• Rábasebes, Rábasebes – (Kemenesszentpéter) tervezett ök. út*
• Szany, 8407. j. ök. út
• Rábaszentandrás, tervezett Csorna – Pápa főút* (jelenleg 8408. j. ök. út)
• Sobor – Malomsok*
• Árpás, 8419. j. ök. út
• Bodonhely, 8511. j. ök. út
• Rábacsécsény, 8417. j. ök
• Győr, M1
• Győr, délnyugati elkerülő*
• Győr, 1. sz. főút
• Győr, Petőfi-híd
Térségi jelentőségű vasúti hidak a Rábán:
• Győr, nagysebességű vasút
• Győr, délnyugati vasúti kiváltás
• Győr, Budapest – Hegyeshalom vonal

Határátkelőhelyek
Határátkelők a gyorsforgalmi és főúthálózaton
• Kópháza, 861. sz. főút
• Sopron, M9*
• Fertőd, új főút*
• Hegyeshalom, M1
• Hegyeshalom, 1. sz. főút
• Rajka, M15
• Rajka, 15. sz. főút
• Vámosszabadi, M81*
Térségi jelentőségű közúti határátlépési pont
• Zsira*
• Und*
• Sopronkövesd*
• Nagycenk*
• Harka*
• Sopron-Brennbergbánya*
• Ágfalva*
• Fertőrákos-Piuszpuszta*
• Fertőrákos*
• Jánossomorja*
• Várbalog (Albertkázmérpuszta)*
• Rajka*
• Dunaremete* (komp)
• Gönyű* (komp)
Vasúti határátkelők
• Kópháza
• Ágfalva
• Sopron
• Fertőújlak
• Hegyeshalom
• Rajka
Vízi határállomások
• Fertőrákos (távlatban megszűnik)

Kikötők
Közforgalmi nemzetközi és országos jelentőségű kikötők
• Győr - Gönyű
Térségi jelentőségű kikötők
• Fertőrákos
• Rajka
• Rábakecöl
Komp-kapcsolatok
• Dunaremete*
• Gönyű*

Logisztikai központ
Országos jelentőségű logisztikai központok és térségeik
I. Nyugat-dunántúli körzet Sopron
II. Észak-dunántúli körzet Győr – Gönyű

Repülőterek
Kereskedelmi (nemzetközi) repülőtérré fejleszthető repülőterek
• Fertőszentmiklós
• Pér (Győr)
Sportrepülőtér
• Pusztacsalád
• Fertőrákos - Piuszpuszta

Győr - Moson - Sopron megyét érintő kerékpáros nyomvonalak
Országos kerékpárút törzshálózat elemei
Duna menti kerékpárút (az Euro-Velo hálózat 6. számú útvonalának része)
• (Szlovákia) – Rajka** - Mosonmagyaróvár – Győr – (Komárom – (Szlovákia) – Esztergom – Szentendre – Budapest – Ráckeve – Solt – Baja - Mohács – Udvar**
– (Horvátország)/Mohács – Hercegszántó** – Szerbia és Montenegró)
Duna menti kerékpárutat és a Fertő-Hanság kerékpárutat összekötő kerékpárút
• Hegyeshalom – Mosonmagyaróvár
Fertő-Hanság kerékpárút
• (Szlovákia) – Rajka** – Hegyeshalom** – (Ausztria) – Jánossomorja – Fertőd** –
(Ausztria) – Sopron – Fertőrákos** – (Ausztria) – (Bük – Zsira** – (Ausztria) – Kőszeg** – (Ausztria)
Győr-Balaton kerékpárút
• Győr – Zirc – Veszprém - Balatonalmádi
Térségi jelentőségű kerékpárutak
• Sopron – Sopron-Brennbergbánya** - (Ausztria)
• Sopron – országhatár – (Ausztria)
• Sopron – Fertőrákos** – (Ausztria)
• Sopron – Fertőboz
• Kópháza – Fertőboz
• Nagycenk – országhatár – (Ausztria)
• Nagycenk – Fertőboz
• Nagycenk – Hidegség
• Fertőd – Fertőszentmiklós – Lövő
• Fertőd – Vitnyéd – Kapuvár
• Fertőszentmiklós – Csapod – (Répcelak)
• Vitnyéd – Csapod
• Kapuvár – Himod – (Répcelak – Sárvár)
• Kapuvár – Mihályi – Beled – (Celldömölk)
• Cirák – Beled
• Himod – Mihályi
• Kapuvár – Fertőd-Tőzeggyármajor
• Kapuvár – Csorna – Abda – Győr
• Kapuvár – Osli
• Kapuvár – Osli – Rábcakapi – Mecsér
• Csorna – Acsalag
• Markotabödöge – Rábcakapi – Újrónafő
• Jánossomorja – Mosonmagyaróvár
• Várbalog – Mosonszolnok – Újrónafő
• Dunakiliti – Dunasziget – Hédervár
• Dunasziget – Halászi
• Győrladamér – Öttevény – Abda
• Kisbajcs – Vámosszabadi** – (Szlovákia)
• Börcs – Rábapatona – Árpás – (Sárvár)
• Rábapatona – Győr – Ménfőcsanak
• Csorna – Árpás – (Pápa)
• Árpás – Tényő – Pannonhalma
• Sokorópátka – Pannonhalma – Pér – Gönyű
• Győr – Pannonhalma
• Győr – Győrszentiván – Vének
• (Pápa) – Bakonyszentlászló – (Kisbér)

Győr - Moson - Sopron megyét érintő országos jelentőségű meglévő szükségtározó
Megnevezés Vízfolyás Település
Lajta menti Lajta Hegyeshalom, Mosonmagyaróvár,
Levél, Rajka, Bezenye