Alsóújlak 634 lakosú község a 8-as főközlekedési út mentén, Vasvártól 4 kilométerre, északkeletre fekszik. Első okleveles említése 1388-ból származik. Neve arra utal, hogy egy valószínűleg Árpád-kori birtokosnak új lakóhelye állhatott itt. 1993. január 1-eje óta önálló, előtte Vasvárhoz tartozott.
Legfőbb nevezetessége a régi temetőben a falun kívül álló román stílusú Szent Péter és Pál titulusú templom. Főoltára késő-reneszánsz, 1635-ös évszámmal.
A Főtéren álló, eredetileg gótikus stílusban épült templom védőszentje Szent István király, értékes XVIII. századi belső berendezése van.
Ipartörténeti emlék az egykori Bezerédj-vízimalom és környéke.

Andrásfa 286 lakosú község Vasvártól 11 kilométerre, délre fekszik a Vasi-Hegyháton, a Sárvíz vidékén. Határában őskori leletek is előkerültek. Első okleveles említése 1404-ből származik, ennél régebbi lehet, mert a falva utótagú települések ismereteink szerint zömmel az Árpád-korból származnak. Neve egy talán ekkor élt András nevű birtokosra utal.
Műemlék jellegű templomának védőszentje Szent István király. Barokk formájában 1732-ben építették, legutóbb 1954-ben bővítették.

Bérbaltavár 579 lakosú község Zalaszentgróttól 13 kilométerre, északnyugatra fekszik. Az egykori Baltavár és Hegyhátkisbér egyesüléséből keletkezett. Mindkettő Árpád-kori eredetű település, de Baltavár, melyet eredetileg Mártonfalvának hívtak, csak a török végvári időkben kapta mai nevét. A névadó erődítmény a XX. században lebontott romantikus stílusú Thurn-Taxis hercegi kastély előzménye lehetett.  Jelentős szőlőtermő hely, nyugodt, csendes falu.
A baltavári Szent Miklós titulusú templom műemlék jellegű, mai formájában 1745-ben épült.
További látnivalója a Rákóczi utca 17. szám alatti későbarokk lakóház és a közelben található Nepomuki Szent János szobor.

Csehi 315 lakosú község Vasvártól 13 kilométerre, délkeletre fekszik. A falu első említését 1217-ből ismerjük. Árpád-kori cseh telepesek alapíthatták. A szőlőhegyen több régi boronapince látható.
Páduai Szent Antal titulusú temploma mai formájában 1760-ban épült.

Csehimindszent 432 lakosú község Zalaszentgóttól északnyugatra, 16 kilométerre fekszik a Széplaki-patak melletti emelkedésen. A falu első okleveles említését 1342-ből ismerjük, már ekkor állhatott kis dombon épült temploma, melynek titulusáról a falu a nevét kapta.
Mindszenti József bíboros, esztergomi érsek szülőhelye. A község lakosai 1992-ben a főtéren mellszobrot állítottak neki, szülőházában emlékszobát rendeztek be.
A község határában lévő Poty-pusztán található a Mesterházy család eredetileg barokk, de 1878-ban eklektikus stílusban átalakított kastélya.

Csipkerek 435 lakosú község Vasvártól 15 kilométerre, keletre fekszik. A Vasi-Hegyhát keleti részén elhelyezkedő település első okleveles említése 1314-ből származik. A helységnév csipkebokros, kör alakú erdőre utal. Szép, dombos vidéken fekszik, határában erdők és szőlőhegyek találhatók.
Templomának titulusa: Szent Anna.

Egervölgy 407 lakosú község Vasvártól 13 kilométerre, északkeletre fekszik a Kám-Sárvár összekötő út mentén. A Kemeneshát egyik völgyében települt falut csak a XVIII. században alapította Szluha György gróf, 38 német család betelepítésével. A falu neve égerfákkal benőtt völgyre utal.
Barokk templomának titulusa: Szent Mihály. A templomkertben XIX. század eleji Szentháromság-szobor áll.

Gersekarát 784 lakosú község Vasvártól 10 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Vasi-Hegyháton elhelyezkedő település Gerse és Karátföld egyesítésével jött létre. Gerse első okleveles említése 1272-ből származik, Karátföldé pedig 1313-ból.
Középkori eredetű római katolikus templomának titulusa: Szent Kereszt felmagasztalása.
Határában szőlőhegyek találhatók, hangulatos pincékkel, a Sárvíz-patak vizét mesterséges tóvá duzzasztották.

Győrvár 711 lakosú község a 74-es főközlekedési út és a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/ vasútvonal mentén, Vasvártól 7 kilométerre, délre fekszik. A Sárvíz mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1255-ből ismert. Nevét egy György nevű birtokos váráról kapta. Határában 1706-ban a kurucok győzelmet arattak a császári csapatok felett. A csata emlékműve a községen átvezető 74-es főút mellett látható.
Késő barokk templomát Hefele Menyhért tervezte, titulusa: Szent Erzsébet. Berendezése is ebből a korból származik.

Hegyhátszentpéter 198 lakosú vasi-hegyháti község, Vasvártól 12 kilométerre, délre fekszik. A Sárvíz mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1381-ből származik, nevét templomának védőszentjéről kapta.
A barokk stílusú  római katolikus temploma 1740 körül, barokk stílusban épült. Többször renoválták, a belső festés 1930-ban, illetve 1956-ban készült. Utóbb neobarokk ornametikát és három mennyezetképet festettek.
A tájház 1891-ben épült. Szoba-konyha-kamrás, színes faormú ház, elöl csonkakonttyal, hátul kontyos tetővel. Az épület a megmaradt hegyháti házak legszebbike. Belül korabeli berendezések, használati eszközök találhatók. Értékes berendezése hűen szemlélteti a Hegyhát falainak 100 évvel ezelőtti hagyományos életét.

Kám 479 lakosú község a 8-as és 87-es főközlekedési utak találkozásánál, Vasvártól északkeletre, 8 kilométerre fekszik. A kemenesaljai település első okleveles említése 1292-ből származik. Neve Kán honfoglaláskori vezér egykori szállására utal. Az azóta lebontott Bezerédj-kastélyban hosszabb időt töltött Kisfaludy Sándor költő.
A Szent András római katolikus templom a XVIII. században, barokk stílusban épült, benne Dorfmeister-oltárkép kapható.
Jelentős emléke a Jeli arborétum a községtől 3 kilométerre található 75 hektár területű híres arborétum, más nevén az Ambrózy-kert. Ma természetvédelmi terület. Alapítása dr. Ambrózy-Migazzi István dendrológus nevéhez fűződik. A sok örökzöld mellett megtalálhatók itt Európa, Ázsia és Észak-Amerika tájainak jelentősebb fái, cserjéi. A tavaszi évad legszebb és legpompásabb virágzó növényei a rododendrodok, a jázminok és azáleák. A Koponyás-patak hét forrása által teremtett lápos területen különböző páfrányritkaságok találhatók, de itt találkozhatunk a kerek levelű harmatfűvel is, amely különleges rovarfogó növény.

Mikosszéplak 337 lakosú község Zalaszentgróttól 15 kilométerre, északnyugatra fekszik. A Széplaki-patak mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1279-ből származik. Endréd-puszta helyén a középkorban önálló település létezett.
Római katolikus templomának titulusa Szűz Mária neve.
Határában látható a romantikus stílusú Mikos-kastély. Hatalmas park övezi, több régi halastóval.

Nagytilaj 188 lakosú község Zalaszentgróttól 16 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Olaszfa 513 lakosú község Vasvártól 12 kilométerre, délkeletre fekszik. A mai település Kozmafa és Olaszka egyesítéséből keletkezett. Maga Olaszka is két részből tevődött össze: Káptalanolaszka és Petőolaszka. A település első okleveles említése 1244-ből származik.
Műemlék jellegű római katolikus templomának titulusa: Szent Miklós püspök, berendezése a XVIII. századból származik.

Oszkó 679 lakosú község, Vasvártól keletre, 6 kilométerre fekszik a Kemenes-medencében. A település a hagyomány szerint Oskó nevű vitézről kapta a nevét, oklevélben 1217-ben említik először. A Nádasdy-család birtokai húzódtak itt.
A műemlék Szent György tiszteletére emelt római katolikus templom a XIV. században már állt. Az épület Piéta című képe Dorfmeister István alkotása 1791-ből.
Jelentős emléke a csillaghegyi pincesor. Évszázados, a népi építészet jegyeit viselő gyönyörű pincesor. A zsúptetős, boronafalú épületek szépen gondozottak, ma is használják őket.

Pácsony 328 lakosú község a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/ vasútvonal mentén, Vasvártól 8 kilométerre, délkeletre fekszik. A Vasi Hegyhát Kemenes nevű medencéjében fekvő település első okleveles említése 1217-ből származik. 1995-ben a falu elnyerte a Virágos Magyarországért országos verseny első helyezését. A község lakója az országosan ismert Magyar Lajos fafaragó művész.
Római katolikus templomának titulusa Szent Imre.

Petőmihályfa 264 lakosú község Vasvártól 8 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Sárvíz mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1308-ból származik. A szőlőhegyen látható a barokk Szent Bertalan kápolna. Műemléki védettséget élvez a Barkóca-hegyen és az Öreg-hegyen több népi pince és présház. A Sárvíz-patak mellett található a középkori Márványkő vár helye, árkai ma is jól láthatók.

Püspökmolnári 963 lakosú község a 17-es/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Vasvártól 12 kilométerre, északra fekszik. A Rába mentén elhelyezkedő település Püspöki, Szenttamás és Molnári egyesítésével jött létre. Közülük Molnárit említik legrégebben, 1275-ben. Neve lakosainak foglalkozásával magyarázható, Püspöki a középkorban a győri püspök birtoka volt, Szent Tamás nevét templomának védőszentjéről kapta, itt temették el Molnári Kelemen győri püspököt. Szenttamást és Molnárit a feudális korban kisnemesek lakták.

Rábahídvég 1058 lakosú község a 8-as főközlekedési út mentén Vasvártól 6 kilométerre, északnyugatra fekszik. A Rába mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1265-ből származik. Nevét arról a hídról kapta, melyen keresztül Vasvár felől Németország irányába menő forgalom bonyolódott. Legrégibb lakói a híd őrei voltak. Az újkorban mezőváros volt, sok kisnemes lakta.
Római katolikus templomának titulusa: Szentháromság.
Több kúria ma is látható. Középkori kastélya elpusztult, a mai épület koraújkori eredetű. Előbb a Polányiaké volt, a XIX. század végén a báró Seebach családé.

Sárfimizdó 120 lakosú község Körmendtől 16 kilométerre, délkeletre fekszik. A Vasi- Hegyhát területén elhelyezkedő település első okleveles említése 1264-ből származik. Nevét onnét kapta, hogy a Sárvíz forrásainál keletkezett falu eredeti lakói királyi mézadók voltak. A középkorban kisnemesek lakták. Katolikus temploma van. Határában víztározó épült.

Szemenye 366 lakosú község a 8-as főközlekedési út mentén Vasvártól 11 kilométerre, északkeletre fekszik. A település első okleveles említése 1217-ből származik. Neve vezéri szálláshoz tartozó szolgák települését jelenti. Azzal lehet kapcsolatos, hogy szomszédságában létesített szállást a X. századi Kán vezér. Határában szőlőhegyek találhatók.
Római katolikus templomának titulusa Szent Vendel.

Telekes 593 lakosú község Vasvártól 14 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Sárvíz vidékén elhelyezkedő település első okleveles említése 1255-ből származik. Középkori birtokosai a Telekesi Török család tagjai voltak. A feudális korban lakosai részben kisnemesek voltak.
Alsótelekes templomának titulusa: Szentháromság, Felsőtelekes templomának titulusa: Kisboldogasszony. A határban található templomban értékes freskók láthatók.

Vasvár 4702 lakosú város a 74-es és a 8-as főközlekedési utak, valamint a valamikor megépülő S8-as gyorsforgalmi út mentén fekszik. A helységet érinti a 17-es/Nagykanizsa- Szombathely/ vasútvonal. A régebbi helytörténeti irodalom szerint Vasvár egy római település vagy erődítmény helyén jött létre, amely a Castrum Ferreum nevet viselte. A vélekedés alapja bizonyára a széles körben ismert latin helynév lehetett, valamint Anonymus XII-XIII. század fordulóján készült honfoglalás-történetének azon részlete, mely szerint Ősbő és Őse, Árpád seregének kapitányai, miután Veszprém várából elűzték a rómaiakat, “bevették Vasvárt, és elvitték túszul a lakosok fiait”. Ma már tudjuk, hogy Anonymus nem rendelkezett konkrét ismeretekkel a honfoglalás lefolyásáról, annak történetét saját kora viszonyai alapján konstruálta meg, így az idézett részlet csupán arra utal, hogy Vasvár az Árpád-korban jelentős hely volt. A város területén nem kerültek elő jelentősebb római emlékek, így a település kialakulásánál legfeljebb szláv előzményekkel számolhatunk, amire a környező földrajzi nevek is utalnak. Vasvár igazi jelentőséghez az államalapítás idején jutott, amikor az egyik nyugati határvármegye, a később róla elnevezett Vasvár megye (comitatus Castri Ferrei) azaz Vas vármegye központja lett. A település egykori hadászati jelentőségére utal a város határában induló és Győrvárig futó, ma is jó állapotban lévő úgynevezett Római sánc, amely a korai magyar határvédelem egyik védelmi vonalát képezte. A település elnevezésének vár utótagja az ispáni várra, a megye központjára utal, vas előtag pedig a vár egy speciális funkciójára, a nyugat-dunántúli vastermelés irányítására, a vas tárolására és elosztására utal. Eme fontos funkciónak régészeti és okleveles emlékei is ismertek: a Sopron és Vas megyei kora Árpád-kori vasfeldolgozással kapcsolatos lelőhelyek között egy Vasvár melletti, XII. századi vaskohót is számon tartanak, s okleveles forrásokból pedig tudjuk, hogy a pannonhalmi apátság kovácsai még 1226-ban is Vasvárról szerezték be a munkájukhoz szükséges nyersvasat. A fentiekből következik, hogy a Vasvár helynév magyar eredetű, s a latin nyelvű forrásokban használt Castrum Ferreum és a német nyelvterületen máig ismert Eisenburg nevek csupán ennek a névnek a tükörfordításai. Az Árpád-kori Vasvárról csak a XIII. századtól szólnak részletesebben a források. Ekkor a település két fő részből állt, az egyik a királyi kézen lévő ispáni központ, a tényleges Vasvár, a másik a vasvári társaskáptalan Szent Mihály-temploma körül kialakuló település, amely később Szentmihályfalva néven szerepel. A XIII. század végén alakul ki egy harmadik településgóc, amely Zsidófölde néven tűnik fel a forrásokban. Elnevezése - egyéb történeti adatokkal együtt - korai központjaink egyik fontos népességelemére, a zsidó kereskedőkre utal.  Régészeti kutatások hiányában magáról az ispáni központról keveset tudunk. Még a település központját képező földvár pontos helyét sem ismerjük, de feltehetően valahol a mai városközpont helyén állhatott. Írott forrásokban is csak ritkán szerepel, de tudjuk például, hogy 1118-ban III. Lipót osztrák őrgróf a cseh herceg támogatásával “egészen a gyepűkig nyomultak, elfoglalva és felégetve azt a várat, amelyet Vasnak neveznek”. A tatárjárás idején, 1242. februárjában Vasvár azon várak között szerepel, amelyben a magyar hadak felfegyverkezve várják a támadást. Később azonban már nem említik a források a várat, feltehetően tehát ekkor pusztulhatott el. A vár mellett keresendő a település első temploma, amely a világi igazgatással párhuzamosan kiépülő egyházszervezeti egység, a vasvári esperesség központja volt. Ez a templom feltehetően azzal a csak leírásokból ismert, köralaprajza alapján korai templommal azonosítható, amelyet a XIV. század közepe óta Szent Erzsébet-kápolna néven emlegetnek a források. A templom és a vár mellett természetszerűen piac és település is létezett. Az úgynevezett váralján (suburbium) a várat kiszolgáló katonáskodó népek és mesteremberek laktak, s közéjük idővel bizonyára kereskedők is telepedtek. 1217-ben említi először egy oklevél az itt lakó várnépeket (burgenses). A település fejlődéséről igazán csak a XIII. század második feléből vannak adataink, ekkor azonban már egy igazi középkori város képe bontakozik ki a forrásokból, mely 1279-ben a városi kiváltságokat - az úgynevezett fehérvári jogot - is megkapta IV. Kun László királytól. A település fejlettségére utal, hogy viszonylag korán, feltehetően már a tatárjárás előtt megtelepült itt a domonkos rend, melynek tevékenysége elsősorban a városi népesség pasztorizációjára irányult. A kolostorról az első biztos adat 1254-ből származik, s a műemléki kutatások is erre az időszakra teszik a Szent Kereszt-templom és -kolostor felépülését. A későbbiekben csak részleges átépítésekkel kialakított épületegyüttes fő tömegében és számtalan részletében ma is őrzi XIII. századi formáját. Vasvár egykori plébániatemploma, a ma is álló Nagyboldogasszony-templom szintén az Árpád-korból veszi eredetét, története az írott forrásokban a 13. század végéig vezethető vissza. A bizonyára jelentős középkori részleteket rejtő templom régészeti kutatása még várat magára. A vasvári káptalan kialakulásának körülményei még nem tisztázottak. Az egyházmegye központjától távol eső esperesség - Vas megye területe a középkorban a Győri püspökséghez tartozott - bizonyára az átlagnál nagyobb önállóságot élvezett, talán ennek következménye lehet az esperes személye körül kialakuló káptalani testület, amelynek felállítása a XI-XII. századra tehető. A káptalan temploma, a Szent Mihály-templom a mai városközponton kívül, a szőlőhegyen állt, ma már azonban romjai sem lelhetők fel. Alapfalait 1948-ban tárta fel Járdányi Paulovics István, s alaprajza szerint a lébényi és a jáki templommal hozta kapcsolatba, építését így a XIII. század első felére keltezve. A nyugati toronypárral ellátott, háromhajós, félköríves szentélyzáródású típus azonban ennél jóval korábbi keltezést is lehetővé tesz. Szentmihályfalva a XII-XIII. század fordulóján szakadt ki Vasvár határából, a káptalan itteni birtokait, melyek Pácsonyig és Győrvárig nyúltak, III. Béla király adományozta a káptalannak. A templomot 1217-ben említi először egy oklevél, s ekkor már a körülötte lakó vendégtelepesekről (hospites) is olvashatunk, az ő falujuk veszi fel később a Szentmihályfalva nevet. A káptalani népek a királyi város lakóihoz hasonló jogállásra törekedtek, ahogy ezt már az első forrás is hangsúlyozza. 1283-ban és 1291-ben bizonyos királyi felségjogok alól kapnak felmentést, András püspök (1291-1293) pedig kiváltságaikat - melyek az ún. hospesjog körébe tartoznak - foglalja írásba. Viszonylag későn, a XIII. század utolsó harmadában alakul ki Vasvár területén a harmadik településgóc. 1276-ban Kun László király Kőszegi Miklós nádornak adományozza azt a várat, amelyet egy bizonyos Schehtinus nevezetű zsidó ember épített Vasváron. Ezt a birtokot - már Zsidófölde néven - 1294-ben Kőszegi Miklós tovább adományozza a vasvári káptalannak, kárpótlásul azért, mivel kénytelen volt felgyújtani a káptalani templomot, amikor azt a németek megszállták. A birtokon ekkor már feltehetően hospestelepülés állt, amely azonban csak hosszas huzavona után a XIV. század közepén került véglegesen a káptalan kezére. A három település elkülönülése - bár Szentmihályfalva és Zsidófölde egyaránt a káptalan földesúri hatalma alá tartozott - egészen a XIX. század végéig fennmaradt, közülük azonban a meghatározó szerepet mindig is Vasvár játszotta, s így a történetét is leginkább ennek a résznek ismerjük.
A középkori városok életében is a kereskedelem játszotta a legfontosabb szerepet, Vasvár esetében a piac forgalmát, az értékesebb áruk iránti keresletet a város központi szerepe biztosította, Vasvár volt ugyanis az egész középkor folyamán a vármegye központja, a nemesség rendszeresen itt gyűlt össze a megyegyűléseken, de nagy vonzerőt jelentett a káptalan is, amelyet egyházi és világi ügyekben egyaránt sokan kerestek fel. A polgárság szabadságát hosszú időn keresztül biztosította a királyi fennhatóság, a városprivilégiumot 1336-ban Károly Róbert és 1379-ben Nagy Lajos király is megerősítette.  A város életerejét mutatja az a tény, hogy a XIV. század folyamán hosszas viszályban állt a szomszédos birtokosokkal, a káptalannal és Gersei Pető családdal. A pereskedés azonban, amely gyakran ellenségeskedéssé fajult, és fegyveres összecsapásokkal is járt, végül is nem vezetett eredményre, a város sem Zsidófölde sem Mákfa irányába nem tudott terjeszkedni. Bizonyára ez a beszorított helyzet is magyarázza a város hanyatlását, amely éppen a nagy perek eredménytelen lezáródásával, a XIV-XV. század fordulóján indulhatott meg, s hamarosan a város magánföldesúri kézbe adásában csúcsosodott ki.
A város irányítását a bíró és a mellette álló tizenkét esküdt látta el, akiket évente választottak meg posztjukra. Az önkormányzat teljes autonómiát élvezett, szabadon ítélkezhetett a polgárok peres és büntetőjogi ügyeiben. Több olyan oklevél is fennmaradt (az első 1362-ből), amelyet a bíró és a tizenkét esküdt, valamint a város közönsége nevében állítottak ki egyes polgárok ingatlanügyeiben. Egyik 1414-ből származó oklevélen fennmaradt a város középkori pecsétje is, melyen latin nyelvű körirat (Sigillum civium Castri ferrei - Vasvár polgárainak pecsétje) és e) és egy háromtornyú vár, vagy várkapu látható. Ez a lenyomat őrizte meg a város ma is használatos - típusa alapján egészen a XIII. századig visszanyúló - címerének első ábrázolását.
Vasvárt Zsigmond király adományozta el 1423-ban a Gersei Pető családnak, akikkel nemrég még viszályban állt a város. Bár a Petők 1425-ben megerősíttették a királlyal a város kiváltságait, az eladományozás mégis egyértelműen kedvezőtlen fordulatnak tekinthető, amit csak fokozott az a körülmény, hogy a birtokosok gyakran adták részben vagy egészben zálogba városukat. Bár a város XV. századi története nincs még feldolgozva, de szinte biztosra vehető, hogy ezt az időszakot már a lassú hanyatlás jellemezte, amit jól mutat a tehetősebb családok elvándorlása. A hanyatlásnak számos külső oka is lehetett, hogy csak a legfontosabbakat említsük, Vasvár távol esett a korszak jelentős kereskedelmi útvonalaitól, s egyébként is a nyugat-dunántúli térség Zsigmond király halála után a trónharcok során többször és huzamosabb időre is hadszíntérré vált. Viszonylag korán vetette árnyékát a városra a török veszély, egy portyázó csapat már 1479-ben rajta ütött a városon, s Mohács után is hamarosan, már 1532-ben meg kellett tapasztalnia a városnak a Bécs ellen vonuló szultáni had erejét. A fenyegetettség aztán Buda eleste után (1541) állandósult, amikor a Dunántúlon is terjeszkedő török hatalom már közvetlenül veszélyeztette a várost. Bár Vasvárt a török sohasem hódoltatta meg, de mivel a város a biztos védelmi vonalat jelentő Rába folyón túl esett biztonságát semmi sem garantálta. Kiszolgáltatott helyzetének következtében intézményei sorra elhagyták, s a jelentéktelenné váló település lakossága a támadások és az elvándorlás következtében erősen megcsappant.
Elsőként - még a XVI. század közepén - a domonkosok hagyták el kolostorukat, bár az ő távozásukat a reformáció terjedése és az egyházi birtokokra éhes világiak állandó zaklatása is sürgette. Birtokaik, amelyeket a káptalan védelmére bíztak, hamarosan a Petők kezére kerültek. A vasvári káptalant - amely egyházi funkciói mellett mint úgynevezett hiteleshely fontos szerepet töltött be a világi peres ügyek bonyolításában és dokumentálásában - az 1578. évi országgyűlés határozatával telepítették át a biztonságosabb helynek számító Szombathelyre. A vármegye, amely már korábban is gyakran tartotta gyűléseit Rábahídvégen vagy Körmenden, követte a káptalant, s szintén Szombathelyre költözött. Az áttelepítést csak ideiglenes intézkedésnek szánták, de a visszaköltözésre már többé nem került sor; a két intézmény azonban elnevezésében mind a mai napig őrzi eredetének emlékét, Vas megye neve hajdani központjára, Vasvárra utal, az azóta már püspöki székesegyház mellett működő káptalan pedig napjainkban is a Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan nevet viseli. A török korban több-kevesebb rendszerességgel katonaság is állomásozott a városban, akik hol a káptalani templomot, hol a domonkos kolostort alakították át céljaikra. A kolostoron jelentősebb átépítéseket a XVII. század közepén Ákosházi Sárkány János egerszegi kapitány végeztetett, aki felesége, Gersei Pető Margit révén jutott a település egy részéhez. Az erődítményeknek azonban stratégiai jelentősége nem volt, így történetükre is csak elszórt adatok utalnak. A legjelentősebb esemény, amely a korszakból a város nevéhez kapcsolódik, a 1664. évi vasvári béke. Miután a keresztény hadak Szentgotthárdnál augusztus elsején jelentős győzelmet arattak a török felett, a megvert sereg a Hegyháton vonult vissza az ország közepe felé. A császári követ augusztus 10-én Vasváron találkozott a török nagyvezérrel, és kötötte meg - a magyar szempontokat mellőző tartalma miatt gyakran “szégyenteljes” jelzővel emlegetett - békét. Az 1664-es hadjárat során, ahogy a források emlegetik: “a szentgotthárdi futáskor” kellett elszenvedni a városnak az utolsó nagy pusztítást, a törökök felégették a várost, a lakosság pedig a Rábán túlra, Hídvégre menekült. Még jó tíz év múlva is úgy írják le Vasvárt, mint ami teljesen romokban hever, az egyetlen szilárd épület a kolostorból átalakított erődítmény, de az is erősen megrongálódott állapotban van. Így valószínűleg csak késői hagyománynak tarthatjuk azt a vélekedést, hogy a békét az ún. Tretter- házban kötötték volna, sokkal valószínűbb, hogy erre egyszerűen a törökök sátortáborában kerülhetett sor.
1678-ban Széchényi György kalocsai érsek vette zálogba Ákosházi Sárkány Jánostól vasvári birtokrészeit, miután azonban kiderült, hogy a “kastély” egykor domonkos kolostor volt, 1684-ben visszaadta azt a rendnek. A domonkosok 1690-ben települtek vissza Vasvárra, s egyúttal átvették a helyi plébánia vezetését is. A kolostorral együtt megkapta a rend Vasvár város felét és több környékbeli birtokot is, amelyek eredetileg világi birtokosok tulajdonát képezték. Ezek egy részét 1700-ban a Batthyányi család váltotta vissza, majd a többit mint hajdani Pető birtokot - köztük Vasvárt - 1740-ben a Festetics család. A Festeticsek Vasvár megszerzése után itt alakították ki környékbeli birtokaik központját. A török idők után újjáépülő település részei nem különültek el élesen egymástól, a vasváriak közös elöljáróság alatt éltek, s az egyes birtokosok utcánként (Szent Mihály-, Forró- és Zsidó utca) tartották számon jobbágyaikat. A Festeticsek megjelenésével kezdődtek meg azok a hosszas perek, amelyek során a XVIII. század második felében és a XIX. század elején tisztázták a korábbi határokat, s birtokjogilag és igazgatásilag is ismét elkülönítették egymástól Vasvár mezővárost, amely a Festeticseké volt, valamint Szentmihályfalva és Zsidófölde falvakat, melyek a káptalan tulajdonát képezték. A nagy perek során a mezőváros lakói is megkísérelték érvényesíteni vélt jogaikat, s a Kun László királytól elnyert városi kiváltságlevélre hivatkozva kérték, egészen a legfelsőbb szintig elmenve szabad királyi városi rangjuk elismerését. Próbálkozásaik azonban, melyek még a XVII. század végén indultak s egészen 1827-ig ismétlődtek, nem jártak sikerrel. A perekhez kapcsolódó érdekesség, hogy a város egészen a századfordulóig megőrizte az eredeti privilégiumlevelet és annak Károly Róberttől származó megerősítését, s az értékes okmányoknak csak az első világháború idején veszett nyoma. A városi múlt, a történelmi nagyság emlékéhez való ragaszkodást mutatja, hogy Vasvár a XVIII-XIX. század fordulóján a középkori városi pecsét mintájára vésette meg nagypecsétjét, ennek pecsétképe, s az azonos motívummal díszített XIX. századi vasvári pecsétek örökítették át napjainkra a város történelmi címerét.
A település a káptalan elköltözésével egyházi központ jellegét is elvesztette, s ezen a domonkosok visszatelepedése sem változtatott lényegesen, hiszen a rendházban sohasem lakott nagyobb számú szerzetesközösség. A XIX. század folyamán azonban Vasvár bizonyos szempontból mégis csak szerephez jutott az egyházon belül is, hisz itt alakult ki a Nyugat-Dunántúl egyik legismertebb búcsújáróhelye. A helyi Mária-tisztelet kettős gyökérből ered, az egyik a domonkos atyák lelkipásztori munkájából táplálkozott, a másik a népi vallásosságból. A XVIII. század közepe óta hallunk a vasvári templom Szűz Mária-kegyszobráról, amelyet barokk vallásosság jegyében - feltehetően a széles körben ismert szentmártoni (szombathelyi) kegyszobor mintájára - a domonkosok készíttetthettek. A Mária-kultuszt tovább erősítette a város egykori plébániatemplomának, a Nagyboldogasszony-templomnak az újjáépítése, a búcsújárás egyik alkalma ugyanis ennek a templomnak a búcsúnapjához (augusztus 15.) kapcsolódik. A másik alkalom Kisasszony (szeptember 8.) vagy Mária névnapja (szeptember 12.) ünnepéhez kötődik, s helyszíne a város közelében lévő egyik forrás, az ún. Szentkút. A forrás környékén élő remetékről már a 18. század végétől vannak adatok, de pontosan ismerjük azt a személyt is, akihez a búcsújárás kialakulása köthető. Az 1860 körül a forrás vizében megmosakodva nyerte vissza látását egy megvakult huszár, Horváth Ferenc, aki hálából kápolnát épített ide, és jó ideig maga is itt élt remeteként. A vasvári búcsúkat a múlt század második felétől napjainkig nagy tömegben látogatják, a zarándokok régebben az egész Dunántúlról, ma főleg Vas és Zala megye területéről érkeznek.
A XIX. században Vasvár a megye jelentősebb települései közé számított, de a városok között - népességszáma alapján - már ekkor is az utolsó helyen állt A település központi szerepét vásárainak és az uradalmi központoknak (káptalani- és Festetics-birtok) köszönhette, a közigazgatásban ekkor még nem kapott szerepet. Nagyobb számú iparos népesség is élt a városban, a XVIII. század végétől a takács, szabó, csizmadia, mészáros és az egyesített asztalos- bognár-ács- lakatos céh emlékét tartották fenn a források.
Vasvár tényleges lemaradása a megye városfejlődésében a vasútépítések következményének tekinthető. Bár a déli vasútvonal 1865-re lefektetett Sopron- Szombathely- Nagykanizsa szakasza közvetlenül a város mellett haladt el, a kedvezőtlen terepadottságok - s a káptalan elutasító magatartása - miatt Vasvárnak hosszú ideig mégsem volt állomása, a nyugati vasútvonal Győr- Graz szakaszának 1871-72-re elkészült Vas megyei része pedig - a felemelkedő Szombathely érdekeinek megfelelően - letért a Rába-mente által kínált természetes útvonalról, és messze elkerülte Vasvárt. A XIX. század utolsó harmadának kedvező politikai és gazdasági légköre helyi szinten mégis jelentős fejlődést hozott, Vasvár 1869-től járási székhely lett, s mint ilyen számos hivatalnak adott otthont; a település népessége 1870-től 1900-ig majdnem 60%-kal nőtt azaz 4000 fő fölé emelkedett, s közben az iparral foglalkozók száma megkétszereződött. A fejlődés természetes következményeként 1886-ban a három község (a mezővárosi jogállás 1871-ben megszűnt) egyesült, s a továbbiakban mint Vasvár nagyközség szerepelt. A fejlődésben jelentős szerepet játszott a helyi zsidó közösség, melynek magja még a század első felében telepedett meg Vasváron, létszáma a századfordulón kétszáz fő körül mozgott. Temetőjük 1815-tol van a városban, iskolájuk 1860-ban indult, templomuk 1865 körül épült. A fellendülés a kultúra és az oktatás területén is érzékelhető volt. Az 1870-es évekre nyúlik vissza a helyi Olvasókör tevékenysége, amely később Kaszinóként működött tovább. A XIX: század végén épült fel az egyházközség tágas elemi iskolája, amelyben az Ipartársulat szervezésében tanoncképzés is folyt. 1889-ben telepedtek meg a városban a domonkos harmadrendi nővérek, akik zárdájuk mellett elemi és polgári leányiskolát tartottak fenn, helyi és bentlakó diákok számára. A város fejlődése az első Világháború után sem állt meg, bár mértéke jóval szerényebb volt. A stagnálás csak a gazdasági világválság idején állt be, ekkor a város népessége 4800 fő körül mozgott, elérve ezzel eddigi történelmének legnagyobb lélekszámát. A nem mezőgazdasággal foglalkozók aránya 1930-ra meghaladta a 40%-ot, ami kétségtelenül jelzi a városiasodás előrehaladott állapotát.
Vasvár az 1920-as években intenzív belső fejlődésen esett át, amint ez a település külső és belső képe is mutatja. A mai Vasvár városképének pozitív értelemben meghatározó épületei szinte mind ekkor illetve az 1930-as évek legelején épültek vagy kerültek átépítésre; hogy csak a legfontosabbakat említsük: Városháza, az Ipartestület székháza, a kolostor főtér felőli szárnya, a polgári fiúiskola stb. Ami a település bensőjét, a társadalom tagoltságát és szervezettségét illeti, azt jól szemlélteti az a számtalan egyesület, melyek rendezvényeikkel - ünnepségek, bálok, színi előadások, felolvasások - a polgári életforma iránti igényt fejezik ki.
A válság és háború évei után újabb törést jelentett a település életében a kommunista fordulat, amely olyan kedvezőtlen folyamatokat indított el, melyeket a mai napig nem sikerült megállítani. Az okok között a rendszer természetéből fakadó értékromboláson túl, Vasvár esetében - lévén egyházias jellegű központ - valószínűleg tudatos leépítést is feltételezhetünk. Mindenesetre tény, hogy olyan mértékű elvándorlás indult meg Vasvárról, melynek következtében a város népességszáma csak 1980-ra -Kismákfával hozzácsatolásával! - érte el az 1930-as szintet. A település elvesztette központi funkciói java részét, számos hivatala és intézménye zárt be vagy költözött el, s 1969-től maga a járás is megszűnt, területe a szombathelyi járásba olvadt. A központi funkciók elvesztése lényegesen megváltoztatta a település társadalmi összetételét.
A települést elkerülte az 1950-es évek iparosítási hulláma, sőt a háború előtti jelentősebb ipari létesítmények is megszűntek (téglagyárak, fűrészüzem). 1960-ban a keresők több mint fele még a mezőgazdaságban dolgozott. Jelentősebb ipartelepítésre csak a hatvanas években került sor, ekkor létesült a ruhagyár és a cipőgyár, de ezek a termelőszövetkezettel, az ÁFÉSZ-szal és a kisebb üzemekkel együtt sem tudtak megfelelő számú munkahelyet biztosítani. Némileg javult a helyzet a nyolcvanas években, ekkor már a helyi munkahelyek száma meghaladta az aktív keresők számát, de a korábbi kedvezőtlen körülmények hatására a lakosság jelentős része továbbra is ingázott. 1985-ben a vasvári aktív keresők 25%-a ingázott, viszont a Vasváron dolgozók 31%-a bejáró volt. Ez utóbbi adatpár a város helyzetére jellemző kettősségre utal: egyrészt a helyben lakók számára nem tudta maradéktalanul kielégíteni a városi léttel kapcsolatos igényeket, másrészt környezetében mégiscsak a városi központ szerepét játszotta. Vasvár városiasodásának hiányosságait nagyban magyarázza az a tény, hogy a fejlesztésre szánt központi pénzekből a többi vasi városhoz ill. városias településhez képest aránytalanul kis mértékben részesült, így infrastruktúrája fejletlen maradt. A település előtt újabb lehetőségek az 1980-as években nyíltak, Vasvár a közigazgatás átszervezése során 1984-től városi jogú nagyközséggé lépett elő, majd 1986-ban városi rangra emelték. Az előrelépéssel ekkor azonban már nem jártak együtt jelentősebb központi támogatások, így a város lemaradását nem sikerült csökkenteni. Vasvár, mint egy hátrányos helyzetű térség hátrányos helyzetű központja érte meg a XX. század utolsó tizedét.

Acsád 736 lakosú község Szombathelytől északkeletre, 15 kilométerre fekszik a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén. A település nevét minden bizonnyal a honfoglaló Acsád vezérnek köszönheti. A falu mellett 1930-ban római kőszarkofág került elő. A határában található Ablánc-malom egy azóta elpusztult falu emlékét őrzi, templomát 865-ben szentelték fel. Magának Acsádnak a neve 1255-ben bukkan fel oklevélben.
A falu híres szülöttje volt Rákosi Jenő, újságíró volt, a 30 milliós magyar birodalom problémájának megfogalmazója, Tisza István lelkes híve.
Acsád középkori eredetű, de barokk stílusban átépített római katolikus temploma Keresztelő Szent János titulusú.
Legnevezetesebb műemléke a Szegedy család XVIII. századi eredetű, de 1824-ben klasszicista stílusban átalakított kastélya. Dísztermében empire stílusú falképek láthatók. A kastélyparkhoz kapcsolódó híres platánsort az 1820-as években telepítették.
Határában szép erdők találhatók, különösen az Ablánc-malom környéke ideális kirándulóhely.

Balogunyom 1158 lakosú község a 86-os főközlekedési út és a 21-es/Szentgotthárd-Szombathely/ vasútvonal mentén, Szombathelytől 6 kilométerre, délre fekszik.

Bozzai 327 lakosú község Szombathelytől 10 kilométerre, keletre fekszik. A Bozzai és Bárdos egyesítéséből keletkezett falu a Kozár-Borzó-patak két partján települt. Első okleveles említése 1271-ből származik. Mindkét falurész neve személynévi eredetű. Templomának titulusa: Szeplőtelen fogantatás. A feudális korban jelentős számú kisnemes lakta.

Bucsu 605 lakosú határközség, a 89-es főközlekedési út mentén, az oszták-magyar határ mellett Szombathelytől 12 kilométerre, nyugatra fekszik. Az Arany-patak mentén települt falu első okleveles említése 1236-ból származik. Eredetileg Bulcsúnak hívták, ami a híres kalandozó vezér szálláshelyével magyarázható.
Árpád-kori eredetű műemléke a Szent Mihály titulusú római katolikus templom, melyben XIV. századi pasztofórium látható. Belső berendezése XVII-XVIII. századi barokk.
A községben több kisebb XIX. századi kúria található.

Csempeszkopács 307 lakosú község a 87-es főközlekedési út mentén, Szombathelytől 16 kilométerre, délkeletre fekszik. A helység a XIX. század közepéig két különálló település volt: Csempeszháza és Kopács.
Jelentős emléke a XIII. században épült román stílusú római katolikus templom. Építéséhez felhasználták a helyszínen talált nagyméretű római téglákat is. A nyugati homlokzat előtt áll a kétemeletes, ikerablakos, négyzetes torony. A déli oldal fő dísze a timpanonnal záródó bélletes kapu. A kapu külső keretezését kétsoros  levéldíszben végződő fogazat adja. A kétsoros fogazás a kapu feletti ívben is folytatódik. A kapu feletti félköríves záródású részben elhelyezett dombormű a kelet felé forduló Agnud Dei két, saját farkába harapó sárkány között. A hajót diadalív választja el a szentélytől. A szentély negyedgömb boltozatán a Hit, Remény, Szeretet allegorikus ábrázolását láthatjuk, s a XVI_XVII. században készültek. A karzat északi falán helyezték el Dorfmeister István Szentháromság című képét, melynek kerete iparművészeti remekmű.

Dozmat 197 lakosú kemenesaljai község a 89-es főközlekedési út mentén, Szombathelytől 10 kilométerre, nyugatra fekszik. A falu első okleveles említése 1290-ből származik.
A XV. századból való gótikus templomot barokk stílusban újították fel 1707-ben.  Templomának titulusa: Szűz Mária.
A helységben több kisnemesi kúria található. Ezek egyikében született Dukai Takách Judit reformkori költőnő.

Felsőcsatár 467 lakosú határközség, Szombathelytől nyugatra, 16 kilométerre fekszik. A nagyrészt horvát nemzetiségűekkel lakott település első okleveles említése 1244-ből származik. Szláv eredetű nevének jelentése: pajzsgyártók. 1933-ban hozzácsatolták Alsócsatárt.
Templomának titulusa: Szent Miklós. A határban emelkedő Vas-hegyen sok hangulatos régi pince van. Köztük egy valószínűleg középkori eredetű Szűz Mária kápolna található. Határában talkumbánya működik.

Gencsapáti 2610 lakosú község a 18-as/Kőszeg-Szombathely/ vasútvonal mentén, Szombathelytől 4 kilométerre, északra fekszik. A Gyöngyös mentén elhelyezkedő település Nagygencs és Gyöngyösapáti egyesítésével jött létre. Gencs első okleveles említése 1288-ból származik, Apátit 1328-ban említik először.
Nagygencs templomának titulusa: Szent Jakab apostol, Gyöngyösapátié pedig Szent István király.
Legjelentősebb látnivalója az egykori Széchenyi kastély, melyben jelenleg gyermekotthon működik. Kastélyparkja védett.
Határában található a szentkúti búcsújáró hely.

Gyanógeregye 156 lakosú község Vasvártól 14 kilométerre, északra fekszik. A Sorok-patak mentén elhelyezkedő település Gyanó és Geregye egyesítéséből jött létre. Gyanó első okleveles említése 1233-ból, Geregyéé pedig 1325-ből származik. Geregye neve azonos azzal az Árpád-kori nemzetségnévvel, melyből a falu későbbi birtokosai az Egerváryak származtak. Csendes, nyugodt fekvése alkalmassá teszi falusi pihenésre.

Horvátlövő 196 lakosú határközség Szombathelytől 19 kilométerre, nyugatra fekszik. A Pinka mentén elhelyezkedő horvát nemzetiségűek által lakott település első okleveles említése 1427-bol származik. Neve azzal kapcsolatos, hogy eredeti magyar lakosai határvédő lövők voltak.
Középkori eredetű templomának titulusa: Szent Anna. Berendezése késő barokk.
A faluban több népi építészeti értéket jelentő XIX. századi pajta található.

Ják 2316 lakosú határközség a 21-es/Szentgotthárd-Szombathely/ vasútvonal mentén fekszik, Szombathelytől délnyugatra, 9 kilométerre fekszik. A település első okleveles említése 1211-ből származik. Ennél azonban sokkal későbbi eredetű. A Ják nemzetség által a XIII. században építtetett Szent György temploma és a mellette álló Szent Jakab kápolna nemzetközi hírű, későromán stílusú műemlék. A régi apát ház telkén nemrég megtalálták a Ják nemzetség Árpád-kori palotájának és lakótornyának alapfalait. A községben több XVIII-XIX. századi lakóépület, kúria található. Híres volt a jáki fazekasság.
A falu központjában, kimagasló dombon helyezkedik el Európa-hírű műemléke, amely a hazai Árpád-kori építészet egyik gyöngyszeme. Az 1214-ben alapított rendház mellé Jáki Nagy Márton comes építette a nemzetségi, kegyúri templomot, amelyet 1256-ban szenteltek fel. A történelem viharos hullámverése többször is megtépázta e templomot. 1532-ben a Kőszeget ostromló törökök portyázó csapatai rongálták meg súlyosan, majd 1660-1666 között Folnay Ferenc apát végeztetett nagyobb átalakításokat a villám sújtotta épületen. Az átalakítások elsősorban a barokk stílus irányába hatottak.  A templom középkori alakját megváltoztató épületrészeket Schulek Frigyes tervei szerint végzett renoválás tűntette el, közelítve az eredeti formáját 1896-1904 között. Az épület leglátványosabb része a nyugati főhomlokzat. Két erőteljes torony zárja közre a főkaput és a felette levő háromszög alakú oromzatot. A főhomlokzat leghíresebb része a bélletes kapu, amely két részből áll: a szobrokkal díszített háromszögű oromzattal lezárt homokfalból és a befelé mélyülő kapubélletből.
A templom főhomlokzatával szemben találjuk az 1260 körül épült és Szent Jakab tiszteletére szentelt kis kápolnát. Az újabb álláspont szerint a község plébániatemplomaként működött. A középkori szerzetesi templomokban ugyanis nem volt szabad úgynevezett plébánosi funkciókat ellátni. Ezért volt szükséges, hogy a templommal egyidőben külön kápolnát építsenek. A kétszintes kápolna nagykaréjos alaprajzú. A felsőszinten lévő ikerablakok gömbös díszítése rokon a templom ablakainál alkalmazott motívummal. Nagyon értékesek a kápolna oltárai, amelyek eredetileg a templomban voltak. A Szent Jakab-főoltár 1770 körül készült. 1750-ből való a Mária-oltár és 1735-1740 között készült a Szent Kereszt-oltár.

Kisunyom 386 lakosú község a 86-os főközlekedési út mentén Szombathelytől 10 kilométerre, délre fekszik.

Meszlen 235 lakosú község Csepregtől 13 kilométerre, délre fekszik.
A római katolikus templom a XIII. században, román stílusban épült. Több átalakítás után és 1756-ban készült barokk főoltárával nyerte el jelenlegi kinézetét.
Az evangélikus templom 1785-ben épült, nevezetessége a XV. századbeli huszita kehely.

Nárai 1066 lakosú község Szombathelytől 8 kilométerre, dél-délnyugatra fekszik. Jelentős emléke az Eörssy-kastély.

Narda 505 lakosú határközség Szombathelytől nyugatra, 13 kilométerre fekszik. A többségében horvátok lakta település első okleveles említése 1221-ből származik. Kisnarda és Nagynarda még ma sem épült össze.
A XIII. századi Árpád-kori templomának titulusa: Szent Kereszt felmagasztalása, Kisnardán pedig Fájdalmas Szűz Anya. A régi plébániaház műemlékileg védett.

Nemesbőd 620 lakosú község a 86-os főközlekedési út mentén Szombathelytől 8 kilométerre, északkeletre fekszik. A település első okleveles említése 1226-ból származik. Jóval régebbi keletkezésű lehet, neve a török nemzetségfő jelentésű szóból keletkezett. A feudális korban kisnemesek lakták.
1788-ban épült római katolikus templomának titulusa: Szent Mihály.

Nemeskolta 375 lakosú község Vasvártól 19 kilométerre, északra fekszik. A nyugodt, csendes környéken elhelyezkedő település első okleveles említése 1288-ból származik. A feudális korban kisnemesek lakták.
Római katolikus templomának titulusa: Szent Márton.
Az egykori Vidos kastély klasszicista stílusban épült.
Népi műemléke a Béke utca 20-as lakóház.

Perenye 649 lakosú község Szombathelytől 9 kilométerre, északra fekszik. Nyugodt, csendes helyen fekvő település első okleveles említése 1333-ból származik. A feudális korban kisnemesek lakták.
Római katolikus templomának titulusa Szent Ágota. Jelenlegi formájában késő barokk, berendezése is ebből a korból származik.
A Fő utca tengelyében a patak parton Nepomuki Szent János kápolna található.

Pornóapáti 394 lakosú határközség Szombathelytől 17 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Pinka mentén elhelyezkedő részben németek lakta település első okleveles említése 1221-ből származik. Nevét a Ják nemzetség tagjai által alapított cisztercita apátságnak köszönheti. Maradványai az Ómajor épületei alatt rejtőznek, több XIII. századi kőfaragvány került itt elő.
Mai római katolikus temploma késő barokk, oltárképét Dorfmeister István festette. A főoltár 1681-ből származó szobrai Johannes Metter munkái. Harangja 1464-ből származik. A templom titulusa: Szent Margit.

Rábatőttős 255 lakosú község, Vasvártól északra, 15 kilométerre fekszik. A település két község egyesítésével, Rábatőttősből és Gutaházából alakult ki.
A XIII. században román stílusban épült római katolikus templom a községtől 1 kilométerre, a temetőben áll. 1277-ben bővítették a templomot a közel négyzetes hajóval és toronnyal. E periódus részletformái már gótikusak. A XVIII. században a templomot barokk stílusban átépítették. Ekkor 1771-ben készítette idősebb Dorfmeister István freskókat és az oltárképeket is, amelyek Szent Anna halála és Szent József megjelenítése látható. Az épületet egykoron árok vette körül, ez a terepen ma is érzékelhető.

Rum 1213 lakosú község a Rába bal partján, a 87-es főközlekedési út mentén, Vasvártól 11 kilométerre, északkeletre fekszik. A Rába mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1246-ból származik. Évezredek óta fontos átkelőhely. Már a római korban is itt haladt keresztül a Szombathelyt (Savariát) Péccsel (Sopianaet) összekötő főútvonal. Ennek köszönhette, hogy a középkorban mezővárossá vált.
A Szent László király római katolikus temploma XIII. századi, román stílusú. A XVIII. században barokk stílusban átalakították.
A kiskastély egykor a Rumi családé volt, a török veszély idején erődítmény volt.
A volt Széchenyi-kastély a XIX. század elején, klasszicista stílusban épült, a parkja védett.
Itt született Rumi Rajki István.

Salköveskút 420 lakosú község a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén, Szombathelytől 10 kilométerre, északkeletre fekszik. A Salfa és Köveskút egyesítésével keletkezett település első okleveles említése 1263-ból származik. Salfát a feudális korban kisnemesek lakták.
Római katolikus templomának titulusa Szent Mihály. Mai formájában barokk, belsejében XVIII. századi Madonna szobor látható.

Sé 1103 lakosú község a 89-es főközlekedési út mentén Szombathelytől 3 kilométerre, nyugatra fekszik. A település első okleveles említése 1404-ből származik. Ennél azonban jóval régebbi. Az Arany-patak mellett már az újkőkorban, 6000 évvel ezelőtt is jelentős település létezett. Itt került elő a szombathelyi Savaria Múzeumban látható leletanyag, legérdekesebb darabja az ún. Séi Vénusz, egy nőt ábrázoló őskori kisplasztika.
Régi, népi épületei közül már csak a Petőfi utca 10. számú telken lévő pajta látható. Római katolikus templomának titulusa Szent Kereszt.

Sorkifalud 667 lakosú község a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/ vasútvonal mentén, Szombathelytől délkeletre, 16 kilométerre fekszik. A Sorok mentén elhelyezkedő kisebb települések, Dömötöri, Sorkikisfalud, Szentléránt és Taródháza egyesítésével keletkezett. A településrészek közül Dömötörit már 1281-ben említik. A településeken a feudális korban sok kisnemes lakott.
Római katolikus templom a védőszentről elnevezett faluban Szentléránton épült.
Taródházán XVII. századi eredetű, egykori Nádasdy-kastély található, melyet újabban elkezdtek felújítani.

Sorkikápolna 269 lakosú község Szombathelytől délre, 14 kilométerre fekszik. A Sorok mentén elhelyezkedő település Sorkikápolna és Sorkitótfalu egyesítésével keletkezett, a két településrész még ma sem épült egybe. A középkorban Zalaknak hívták, 1278-ban említik elpusztult várát, melynek helyét a közelmúltban feltárták. A mocsaras területen gerenda-rácsszerkezetre alapozott fa lakótorony állt. Jelenlegi nevét arról a kápolnáról kapta, melyet Szent László tiszteletére szenteltek.

Sorokpolány 814 lakosú község Szombathelytől 12 kilométerre, délre fekszik. A Sorok mentén elhelyezkedő település Sorkipolány és Sorokújfalu egyesítésével jött létre. Polány első okleveles említése 1265-ből származik. Ennél azonban jóval régebbi lehet, mint azt a faluban feltárt kora Árpád-kori temető is mutatja. Feltételezik, hogy eredeti lakosai lengyelek lehettek.
Legjelentősebb műemléke a románkori eredetű római katolikus temploma, melynek védőszentje Nagyboldogasszony. Külső falán XV. századból származó gótikus freskók láthatóak.
Nem messze tőle található az eklektikus stílusú Szapáry-kastély, szép parkkal körülvéve.
A sorokújfalui részen látható a neoreneszánsz stílusú Szapáry-mauzóleum.

Söpte 799 lakosú község Szombethelytől 5 kilométerre, északkeletre fekszik a Szombathely-Újkér összekötő út mentén. Mai formájában barokk templomának titulusa Szent Márton püspök, berendezése a XVIII. századból származik. Kertjében hasonló korú Szentháromság szobor látható. Kazármajor mellett, az úttól keletre négyszögletes sáncvár található. Vitatott, hogy a kelta-korból, avagy későbbről származik-e. A feudális korban kisnemesek lakták.

Szentpéterfa 1079 lakosú határközség Körmendtől 20 kilométerre, északnyugatra fekszik. A Pinka mentén elhelyezkedő zömmel horvátok lakta település első okleveles említése 1221-ből való. Nevét templomának titulusáról kapta. Határállomással rendelkezik Ausztria felé. A leghűségesebb magyar község címet kapta 1923-ban, mert lakossága a Magyarországhoz tartozás mellett döntött.
A római katolikus templom XV. századi eredetű. Az épület mai formájában több korszak nyomait őrzi. Keresztelő medencéje késő román, legtöbb részlete a XV. század második feléből származik. A nyugat-dunántúli „tégla gótika” talán legjelentősebb emléke.

Szombathely 81924 lakosú város a 86-os, 87-es és 89 főközlekedési utak kereszteződésében fekszik. A helység a 15-ös/Sopron-Szombathely/, a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/, a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/, a 18-as/Kőszeg-Szombathely/, a 20-as/Szombathely-Veszprém-Székesfehérvár-Budapest/, és a 21-es/Szentgotthárd-Szombathely/ vasútvonalak gócpontja. Régészeti leletek bizonyítják, hogy már az őskortól lakott hely volt. Az itt lakó kelta közé telepedtek le a római kereskedők, majd őket követték a katonai egységek is. A vidék jelentőségét és szerepét növelte a fontos kereskedelmi útvonal, a máig fennmaradt Borostyánkőút. Claudius császár i.sz. 50 körül megalapította a mai város elődjét Colonia Claudius Savaria néven, amely négy évszázadon át volt a római birodalom része. Ebben az időben több császár is megfordult itt, néhányan Savariában adták ki fontos rendeleteiket. 860 körül Ditmár salzburgi érsek fennhatósága alatt állt, majd a XI. század folyamán a győri püspökség tulajdonába került. 1407-ben a város püspöki kiváltságlevelet kapott, amelynek értelmében a dézsmát pénzben fizethette meg, valamint saját bíráskodással és borkimérési joggal rendelkezett. Szombathely történetében a következő nagy  jelentőségű dátum az 1578-as év, amikor a pozsonyi országgyűlés a törökök támadásai elől a Vasvári Káptalant és a levéltárat a városba telepítette, mely ezáltal vált a megye székhelyévé. A Bocskai felkelés idején a a várost fenyegető veszélyek elől a levéltárat Németújvárra menekítették, ez azonban nem bizonyult megfelelő lépésnek, ugyanis egy tűzvész során valamennyi okirat elpusztult. A Rákóczi szabadságharc nehéz éveket jelentett az itt élő polgárok életében, hiszen a várost felváltva birtokolták a kurucok és labancok. A bajokat csak tetézte az 1711-es pestisjárvány és az 1716-os tűzvész , amelyben elpusztult a vár és az akkori városháza is. Nagy jelentőségű az 1777-es év, amikor Mária Terézia királynő megalapította a Szombathelyi Püspökséget, élére kinevezve Szily János püspököt. Ekkor Szombathely erőteljes fejlődésnek indult, olyan nagyszabású építkezések indultak, melyek a mai városra is hatással voltak. Felépült a híres barokk épületegyüttes a Püspöki Palota, a Székesegyház, a Papi Szeminárium és az Eölbei-ház. Szombathely békés fejlődését több ízben megzavarták a napóleoni háborúk történései, sőt 1809-ben a franciák meg is szállták a várost. A következő években a természet sem kimélte a várost, 1813-ban árvíz, majd 1817-ben tűzvész sújtotta. 1865-ben elkészült a Bécs- Sopron- Szombathely- Nagykanizsa, majd hat évvel később a Győr- Szombathely – Graz vasútvonal. A kiegyezés megteremtette a város ipari fejlődését, hiszen bankok, hitelintézetek nyíltak, melyek a kereskedelem fellendülését, az idegen tőke beáramlását eredményezték. Az 1800-as évek végén Éhen Gyula polgármestersége alatt Szombathely modern várossá fejlődött, elkészültek a csatornák, utak és házak épültek. A II. Világháború sem múlt el nyomtalanul, az 1945. március 4-ei bombázás során elpusztult a belváros jelentős része, megsérült a Székesegyház és megsemmisült a Városháza, ám a lakosság segítségével újjáépítették a várost. 1950-ben Szombathely területe jelentősen megnövekedett a környező települések hozzácsatolásával. Az elkövetkezendő évtizedekben számos új lakótelep épült, elkészült a Csónakázó-tó, a Fedett Uszoda, valamint az új Városháza.
A megyeszékhely a hagyományok őrzése mellett gyorsan és dinamikusan fejlődik, bővülő gazdasága megteremti a további előrelépés lehetőségét. Szombathelyen egész évben tartalmas és színvonalas programok várják az idelátogatókat, több nemzetközi és országos hírű rendezvénnyel büszkélkedhet a város.

Tanakajd 721 lakosú község a 87-es főközlekedési út mentén Szombathelytől 10 kilométerre, délkeletre fekszik. A Gyöngyös mentén elhelyezkedő település Kiskajd, Nagykajd és Tana egyesüléséből keletkezett, utóbbi első okleveles említése 1217-ből származik.
Az egykori Nagykajdon álló templomának titulusa: Magyarok Nagyasszonya.
Legjelentősebb látnivalója a mai formájában klasszicista stílusú egykori Ambrózy kastély. Jelenleg növényvédelmi kutatóintézet működik benne, szép park övezi.

Táplánszentkereszt 2345 lakosú község a 87-es főközlekedési út mentén Szombathelytől 6 kilométerre, délkeletre fekszik. A Gyöngyös mentén elhelyezkedő település Táplánfa részének első okleveles említése 1447-ből származik. A múltban hét külön faluból jött létre: Táplánfa, Szentkereszt, Szentlőrinc, Bakófa, Tiborcszeg, Péteri, Borotszeg. Közülük kettő templomának titulusáról kapta nevét. A szentkereszti templom románkori eredetű. Több kastélyépület található a településen. A feudális korban kisnemesek lakták.

Torony 1588 lakosú község a 89-es főközlekedési út mentén Szombathelytől 6 kilométerre, nyugatra fekszik. Az Arany-patak mellett elhelyezkedő település Torony és Ondód egyesüléséből alakult ki. A régi falurész Ondód lehet, mely talán a honfoglaló Ond vezér szállásáról kapta nevét, oklevelesen 1288-tól említik. Torony nevét egy középkori nemesi lakótoronyról kaphatta, melynek pontos helyét nem ismerjük, első okleveles említése 1409-ből származik.
Római katolikus templomának titulusa: Szűz Mária neve.

Vasasszonyfa 399 lakosú község Szombathelytől 10 kilométerre, északra fekszik. A település első okleveles említése 1284-ből származik. Neve alapján kezdetben királynéi birtok lehetett. Kisasszonyfalva és Nagyasszonyfalva nevű része 1925-ben egyesült.
Római katolikus templomának titulusa Nagyboldogasszony.
Határában avar kori temetőt tártak fel, melynek leletei a Művelődési Házban rendezett állandó kiállításon tekinthetők meg.

Vaskeresztes 346 lakosú határközség Szombathelytől 20 kilométerre, nyugatra fekszik. A Pinka mentén elhelyezkedő, részben németek lakta település első okleveles említése 1221-ből származik. Magyar- és Németkeresztest 1929-ben egyesítették. Határában emelkedik a híres vörösborokat termő Vashegy, sok hangulatos pincével, présházzal. A Diófás-dülőben vaskori halomsírokat tártak fel.
A falu legszebb látnivalója az 1761-ben készült barokk Szentháromság-szobor. Középkori eredetű templomának titulusa: Szent Miklós püspök. Körítő falában barokk kápolnák láthatók.

Vassurány 884 lakosú község a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén, Szombathelytől 12 kilométerre, északkeletre fekszik. A település első okleveles említése 1286-ból származik. Határában római sírokat találtak, a sírkövek a templom falába építve láthatók.
Legjelentősebb látnivalója az eredetileg Sigray-, majd Schilson kastély. A XVIII. század elején épült szép park övezi.
Római katolikus templomának titulusa: Nagyboldogasszony. Közelében Nepomuki Szent János szobor és Pestis oszlop látható.

Vasszécsény 1389 lakosú község Szombathelytől 9 kilométerre, délkeletre fekszik a 87-es főközlekedési út mentén. A település első okleveles említése 1283-ból származik. Lipártot, melyet 1243-tól említenek 1948-ban csatolták hozzá.
A lipárti római katolikus templom Keresztelő Szent János titulusú, a vasszécsenyié pedig Nagyboldogasszony.
Az Ó-Ebergényi-kastély 1750-ben épült barokk stílusban. Ekkor készült freskókkal és stukkókkal díszített nagyterme.
Az Új-Ebergényi-kastély 1790-ben építették copfstílusban.

Vasszilvágy 384 lakosú község Szombathelytől 15 kilométerre, északkeletre fekszik. A település első okleveles említése 1217-ből származik. Alsó- és Felsőszilvágyot 1935-ben egyesítették. A feudális korban zömmel kisnemesek lakták.
Római katolikus templomának titulusa Szent Miklós püspök.
Az egykori Bezerédj-kastély eklektikus stílusban épült.

Vát 694 lakosú község a 86-os főközlekedési út mentén Szombathelytől 11 kilométerre, északkeletre fekszik. A település első okleveles említése 1226-ból származik. Határában vaskori sírhalmot ismerünk. A falutól keletre a főút mentén az úgynevezett Szentkútnál régi szervita kolostor helyén egy kápolna található. Vát templomának titulusa Szent Kozma és Damján, Szentkúté Szent István király.

Vép 3707 lakosú nagyközség a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ és a 20-as/Szombathely-Veszprém-Székesfehérvár-Budapest/ vasútvonalak mentén, Szombathelytől 6 kilométerre, keletre fekszik. A település első okleveles említése 1186-ból származik. A nagyközség egykor mezőváros volt.
Legjelentősebb látnivalója a hatalmas parkkal övezett középkori eredetű Erdődy-kastély. Jelenleg mezőgazdasági szakoktatási és szaktanácsadó intézet működik benne.
Templomának titulusa Urunk színeváltozása és Szent András. A településen több védett szobor (Immakuláta, Szentháromság, Szent Vendel, Nepomuki Szent János) látható.

Zsennye 104 lakosú község a Rába-folyónál a 8-as főközlekedési út közelében Vasvártól 17 kilométerre, északkeletre fekszik a Sorok-völgyben. A Rába és a Sorok találkozásánál elhelyezkedő település első okleveles említése 1237-ből származik, ennél sokkal régebbi eredetű. Határában római villaépület maradványai és honfoglaláskori aranyékszerek kerültek elő. A feudális korban kisnemesek lakták.
A volt Bezerédj-kastély középkori eredetű, barokk stílusú épület a XVIII. századból, később romantikus stílusban átalakították. A hozzá tartozó igen értékes arborétum 14 hektár területű.
A Szent Cecilia-templom műemlék.

Alsószölnök 428 lakosú határközség, Szentgotthárdtól 7 kilométerre, délkeletre fekszik. A helység első okleveles említése 1387-ből származik. A középkorban Dobra váruradalmához tartozott. Nevének szlovén jelentése: „áttelepülő”, arra utal, hogy lakosai szervezett telepítés révén kerülhettek mai helyükre. Az 1664. évi úgynevezett szentgotthárdi csata idején a török sereg bal szárnya itt táborozott.
Műemlék jellegű templomának titulusa Gyümölcsoltó Boldogassszony, mai klasszicizáló formáját 1815-ben nyerte.

Apátistvánfalva 404 lakosú határközség, Szentgotthárdtól 7 kilométerre, délre található. Első okleveles említése 1350-ből származik. Mint a falu neve is elárulja, a III. Béla által alapított szentgotthárdi cisztercita apátság birtokán települt. 1937-ben hozzácsatolták az eredetileg Börgölin-nek nevezett Újbalázsfalvát. A hatalmas erdőségek közt elhelyezkedő szórt jellegű település jó levegőjű vidéken 300 méternél is magasabban települt, nem messze található tőle a festői környezetben létesített máriaújfalui víztározó.
1786 körül épült templomának titulusa Harding Szent István apát.

Csörötnek 950 lakosú község Szentgotthárdtól 6 kilométerre, keletre fekszik. A Rába mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1350-ből származik. Nevének szlovén jelentése nádas, mocsaras hely, ami megfelel a falu földrajzi fekvésének. Lakói ma már magyarok.
Templomának titulusa: Örök Ige.
Ipartörténeti emlék a Petőfi u. 8. számú Békés-malom.
Népi védett értéke az Arany János utca 43. előtt látható XIX. század végi fakereszt.

Felsőszölnök 685 lakosú határközség, Szentgotthárdtól 15 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település első okleveles említése 1387-ből származik. Templomának titulusa: Keresztelő Szent János. Határába olvadt a Jánosfalva nevű kihalt falu, mely a 396 méter magas János-hegyen települt. Itt még megtalálhatók a hagyományos népi építészet fennmaradt emlékei. Látnivalója még a Fő utca 327. szám alatti régi vízimalom. Nem messze tőle XIX. századi út menti feszület található. A Fő utca 10-es számú régi paplakban helytörténeti múzeum tekinthető meg. A megye egyik legfestőibb fekvésű települése.

Gasztony 500 lakosú határközség a 8-as főközlekedési út mentén, Körmendtől 13 kilométerre, nyugatra fekszik a Rába völgyében. A település első okleveles említése 1269-ből származik.
Római katolikus templomának titulusa: Sarlós Boldogasszony, jelenlegi formájában késő barokk. Belsejében török eredetű, illetve török feliratos emlékek láthatók, melyek II. József török háborúja idején kerültek a faluba.
A volt Pázmándy-kastély barokk eredetű, napjainkban kultúrotthon.

Kétvölgy 141 lakosú határközség Szentgotthárdtól 13 kilométerre, délnyugatra fekszik. A magas dombokon épült település Permise és Ritkaháza egyesítésével keletkezett. Mindkét település első okleveles említése 1387-ből származik. A szórtan elhelyezkedő szlovének lakta település környéke Nemzeti Park.
A Fő utca 36-os számú népi lakóházban helytörténeti múzeum működik.

Magyarlak 821 lakosú község Szentgotthárdtól 6 kilométerre, keletre fekszik. A Rába mentén elhelyezkedő település Magyarlak és Háromház egyesítésével keletkezett. Lak első okleveles említése 1354-ből származik. A feudális korban a szentgotthárdi apátság birtoka volt.
Templomának titulusa Szent Kereszt felmagasztalása. Határában nagy kiterjedésű erdő található.

Nemesmedves 22 lakosú határközség Szentgotthárdtól északkeletre, 17 kilométerre fekszik. A település első okleveles említése 1336-ból származik. Határában nagy kiterjedésű erdő található, benne a második világháborús német „birodalmi védőállás” maradványaival. A szovjet csapatok 1945 április 4-én foglalták el. Ennek emlékére egy T 34-es páncélost állítottak a Főtéren. A faluban favázas népi harangláb található. Lakosai a feudális korban kisnemesek voltak.

Orfalu 56 lakosú határközség Szentgotthárdtól 11 kilométerre, délkeletre fekszik. A magas dombvidéken elhelyezkedő szlovének lakta település első okleveles említése 1332-ből származik. Látnivalói a Fő utca 5. és 7. számú hangulatos népi lakóházak, udvarukon tóka található.

Rábagyarmat 891 lakosú község Szentgotthárdtól 11 kilométerre, keletre fekszik. A Rába mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1350-ből származik. Nevét a honfoglaló magyarok egyik törzséről kapta.
Románkori eredetű római katolikus templomának titulusa: Szent Lambert. A középkori templom a mai bővített épület kereszthajóját alkotja. Megtekintésre érdemes egy díszes faragású XIX.századi népi fakereszt a plébánia kertjében.
A Fő utca 13-as számú boronafalas népi lakóházban falumúzeum működik.

Rátót 254 lakosú község a 8-as főközlekedési út és a 21-as/Szentgotthárd-Szombathely/ vasútvonal mentén, Szentgotthárdtól északkeletre, 10 kilométerre fekszik. A település első okleveles említése 1428-ból származik. Római katolikus temploma van. Nevezetessége Széll Kálmán egykori miniszterelnök kastélya, melyet jelentős park övez. Gyakran megfordult itt Deák Ferenc is, aki a hagyomány szerint 13 fát ültetett az aradi vértanúk emlékére.

Rönök 492 lakosú határközség a 8-as főközlekedési út és a 21-es/Szentgotthárd-Szombathely/ vasútvonal mentén, Szentgotthárdtól keletre, 5 kilométerre fekszik.

Szakonyfalu 375 lakosú határközség Szentgotthárdtól 7 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Rába mentén elhelyezkedő zömmel szlovének lakta település első okleveles említése 1350-ből származik. A feudális korban a szentgotthárdi apátság birtoka volt. Határában nagy kiterjedésű, magas dombvidéki erdők találhatók.
Római katolikus templomának titulusa Sarlós Boldogasszony.

Szentgotthárd 9044 lakosú határváros Vas megye legdinamikusabban fejlődő települése, a 8-as főközlekedési út és a 21-es/Szombathely- Szentgotthárd/ vasútvonal mentén, a hármas határa közelében fekszik Központja a Vend-vidéknek, a nagy kultúrtörténeti múlttal rendelkező Rába-völgye egy részének, valamint a természeti értékekben oly gazdag Őrségnek. A település magyar lakossága mellett számottevő nagyságrendben élnek szlovének és németajkúak is. A város földtani, felszíndomborzati, éghajlati, vízrajzi növényzeti képe erősen magán viseli az Alpok hatását. Az ország legnyugatibb, hazánk legcsapadékosabb része. Szentgotthárd történelme eseményekben gazdag. A települést III. Béla király alapította 1183-ban. Fejlődésében meghatározó szerepe volt a Franciaországból érkezett ciszterci rendnek. A zivataros évszázadok az itt lakókat a település fekvésénél egy időben végvári jellegénél fogva átlagosnál is nagyobb megpróbáltatásokkal sújtották. A törökellenes harcok idején Szentgotthárd nevét megtanulta az ország az 1664. évi szentgotthárdi csata az egész ország életére kiható következményekkel járt, mi több az európai politikát is befolyásolta. A kiegyezést követően kezdődik Szentgotthárd fejlődésének legdinamikusabb korszakasza, s tart az I. Világháborúig. A XIX-XX. századforduló körül sorra szerveződtek a gyárak. Az első a Magyar Királyi Dohánygyár 1894-ben épült. Az Első Magyar Óragyár Részvénytársaságot Khon Fülöp nagy részben svájci tőke bevonásával alapította 1896-ban. A gyáripar idetelepülésének egyik meghatározó feltétele volt a helység korai villamosítása. Szentgotthárd villamosítása 1896-ban, Szombathely után elsőként történt meg. A sorban a Bujatti testvérek által olasz tőkével 1899-ben alapított Selyemszövőgyár következett. A századforduló nagy építkezéseit Wieser János báró mondseei gyáros által 1902-ben telepített Kaszagyár zárta. A trianoni döntést követően olyan községek kerültek Ausztriához és Jugoszláviához, amelyekből az itteni nagy gyárak munkáslétszámának jelentős része került ki. A II. Világháború, bár tényleges harci események is zajlottak a környéken jelentős anyagi károkat nem okozott. Az ötvenes évek dogmatikus hibái, a helység határmenti voltából és nem elhanyagolható mértékben a német és szlovén nyelvi környezetéből adódóan az átlagosnál is nagyobb megtorpanást okoztak. A monostoralapítás 800. évfordulóján, 1983-ban városi rangot kapott a település. Az 1990-es évek elején Szentgotthárdon is gyökeresen megváltoztak a városfejlődés feltételei. Elsősorban az elmaradt infrastrukturális fejlesztések indultak meg. Ez a fejlesztés egybeesik a legjelentősebb szentgotthárdi beruházással, az Opel Hungary Kft. létrehozásával. Az első Opel Astra 1992 márciusában gördült le a szerelőszalagról. 1995-ben pályázatot nyújtott be az Önkormányzat a PHARE-CBC program keretében, a határon átnyúló ipari park infrastruktúrájának biztosítása és a humán erőforrások megteremtése érdekében. A sikeres pályázat eredményeként megnyitották 1997-ben a Szentgotthárd -Heiligenkreuz-i Ipari Parkot. Az ipari fejlődés az elmúlt években jelentősen felgyorsult. Az ipari üzemek magántulajdonba kerültek. A volt Selyemgyár az olasz Radici cég tulajdona, beruházásukkal modern szövőgyárat hoztak létre. A női fehérneműipar egyik jelentős vállalata a svájci központú Sariana Kft. 1989-től működik a városban. A Vossen 1993-ban új gyárat épített. A frottír termékek mellett ma már a Győr Gardénia Rt. Termékeivel jelenik meg a piacon. 1902 óta üzemelő Első Magyar Kasza és Sarlógyár 1996-ban magántulajdonba került. Jelentős a mezőgazdasági kéziszerszám és a mezőgazdasági gépi eszközök gyártása. Számottevő változás következett be a szolgáltatások területén is. A kereskedelmi, vendéglátóipari, fogorvosi szolgáltatások mind mennyiségben, mind minőségben, kultúráltságában javultak. Szentgotthárdon a gazdaságban bekövetkezett változások részben kikényszerítették, részben lehetővé tették a közoktatási, a közművelődési és az egészségügyi intézmények, valamint a szociális gondoskodás fejlesztését. Az elmúlt években kiemelt jelentőséget kapott a szakképzés és a nyelvoktatás. A zenét tanulni kívánó gyermekek részére önálló Zeneiskola áll rendelkezésére. Szentgotthárd az Őrségbe és a Vendvidékre irányuló turizmus egyik kiindulópontja. A máriaújfalui Hársas-tó szép környezete, tiszta levegője és üdítő vize jó lehetőséget nyújt kirándulásra, horgászásra és fürdőzésre. A Szentgotthárdra érkezők az ország egyik legszebb barokk templomában gyönyörködhetnek a Széll Kálmán téren. A templom kiváló akusztikája orgonahangversenyek megtartására teremt kiváló lehetőséget. A templom mellett található az egykori kolostor épület, a mai Polgármesteri Hivatal. A Pável Ágoston Helytörténeti és Nemzetiségi Múzeum kiállításokkal várja az érdeklődőket.

Vasszentmihály 364 lakosú község a 8-as főközlekedési út mentén Szentgotthárdtól 15 kilométerre, északkeletre fekszik. a Rába mellett elhelyezkedő település első okleveles említése 1336-ból származik. Nevét középkori eredetű, dombon épült templomának védőszentjéről kapta. Mai formáját a XVIII. század végén nyerte, berendezése is ebből a korból származik. Határában nagy kiterjedésű erdők találhatók.

Bejcgyertyános 517 lakosú község Vasvártól 14 kilométerre, északkeletre fekszik a Kám-Sárvár összekötő út mentén. A Bejc és Hegyhátgyertyános egyesüléséből keletkezett település a Rába mentén, a Kemeneshát vidékén található. Bejc első említése 1342-ből ismert, de ennél sokkal régebbi eredetű lehet. Innen származik az Árpád-kori nevezetes Bejc-nemzetség. Egyik tagjáról kapta nevét a hatalmas kiterjedésű úgynevezett Farkas-erdő.
A hegyhátgyertyánosi katolikus templom 1862-ben épült, titulusa: Szűz Mária. A Mária Terézia-forrás természeti védelem alatt áll.
Jelentős szőlőtermő hely, a Petőfi utca 67. szám alatti pince védettséget élvez.

Bögöt 389 lakosú község Sárvártól 8 kilométerre, nyugatra fekszik. A település határában vezetett a Savariát Arrabonával összekötő régi római út, de már korábban is lakták a környéket, mint azt a határban említett valószínűleg őskori halomsír mutatja. A Kőris-patak mentén települt falu neve, mint a legtöbb falué személynévi eredetű. Ugyan oklevelesen csak 1325-ben bukkan fel, de török eredetű nevének típusa alapján már a honfoglalás óta lakhatták. Határában került elő egy XI. századi ezüstpénz-lelet. Elrejtését a németek 1051. évi Magyarország elleni hadjárata indokolhatta. Jó népességmegtartó erejét annak köszönheti, hogy határában épült a „Porpác” nevű vasútállomás, ahol elválik a Szombathely-Csorna és a Szombathely-Celldömölk vonal.
Középkori eredetű, Szent Ferenc titulusú temploma többszöri átépítésen esett át. Ajtaján a XX. század elején készült fafaragás Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázolja.

Bögöte 321 lakosú község a 8-as főközlekedési út mellett Jánosházától 9 kilométerre, nyugatra fekszik. A település első okleveles említése 1387-ből származik. Ennél jóval régebbi lehet, mert neve a honfoglalókra jellemző török eredetű személynév. 1905-ben Batthyány Ervin gróf a helybéli nagybirtokos Szabó Ervin tanácsára, angol és német mintára úgynevezett reformiskolát létesített a településen. Központját a 1990-es évek első felében rendezték, ekkor avatták fel az iskolaalapító gróf szobrát.
1756-ban épült római katolikus templomának titulusa: Keresztelő Szent János.
Megtekintésre érdemes az 1830-ból való hajdani eklektikus stílusban épített műemlék jellegű Huszár-kúria, és Horvát István alispán kastélya.

Csánig 433 lakosú község a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Répcelak mellett fekszik. Az első okleveles említése 1221-ből származik. Neve személynévi eredetű. Répcelaktól a Répce-árapasztó-csatorna választja el, amely a maga nemében különleges műszaki létesítmény, hiszen három vízfolyás fölött vezették el a Répce vizének egy részét a Rábába.
Templomának titulusa: Mindenszentek. A község központjában szép harangláb látható két haranggal.

Csénye 610 lakosú község Sárvártól 4 kilométerre, nyugatra fekszik. A Gyöngyös mellett elhelyezkedő település első okleveles említése 1233-ból származik. A korábban önálló Füztű települést 1917-ben csatolták hozzá. Csénye határában római kori leleteket találtak.
Templomának titulusa Nepomuki Szent János, közelében áll a megye egyik legrégibb plébániaháza.
Ugyancsak szép egyházi emléke a „Stáció utca”, melynek végén XIX. században épült Kápolna áll.
A községhez tartozó Fűztűn agrártörténeti emlékké nyilvánított ménesistálló  található, mely 1906-ban épült.
Érdemes megállni a Benedek Elek Meseparknál, ahol a gyerekek a fából készült játékokat kipróbálhatják.

Gérce 1190 lakosú község a 84-es főközlekedési út mellett Sárvártól 9 kilométerre, délkeletre fekszik. A település első okleveles említése 1300 előttről származik. A településbe olvadt Tacskándot főleg kisnemesek lakták.
Középkori eredetű katolikus templomának titulusa: Szent Kereszt felmagasztalása. A barokk korban átalakították, ekkoriban épült a plébániaház is.
Evangélikus temploma 1794-ben épült, mindhárom épület műemlék jellegű.

Hegyfalu 692 lakosú község a 84-es és 86-os főközlekedési utak kereszteződésénél, valamint a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Sárvártól 13 kilométerre, északra fekszik. A Répce mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1337-ből származik. Ennél jóval régebbi eredetű lehet. Nevét talán arról a Kossuth utca 15. számú telken emelkedő mesterséges földhalomról kapta, mely egy Árpád-kori királyi udvarhely létének máig fennmaradt dokumentuma. 1063-ban itt halhatott meg I. Béla király.
A római katolikus temploma 1815-ben épült klasszicista stílusban. A homlokzatot négy hatalmas dór oszlop tagolja. Az oszlopok közötti falmezőben három félköríves záródású ablak látható. A templom berendezése is klasszicista.
A volt Széchenyi-kastély a XVIII. században épült barokk stílusban, majd 1815-ben átalakították klasszicista stílusban. A bejárat feletti timpanonban, fűzérdísz található, ami egy töredékes címert keretez. Kerti homlokzatát négy ión oszlopos portikusz tagolja, oromzatában fűzérdísszel. A hozzá tartozó park természetvédelmi terület.

Hosszúpereszteg 776 lakosú község a 8-as főközlekedési út mentén, Jánosházától 10 kilométerre, nyugatra fekszik. A Kemenesalján, a Kodó-patak mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1180 tájáról származik. A falu határában Árpád-kori vár helye látható. Határában nagy kiterjedésű szőlőhegyek találhatók hangulatos pincékkel.
A község Szent István király római katolikus temploma műemlék, mely XV. századi eredetű, benne szép keresztboltozat és csillagboltozat található. Berendezése barokk.
Jelentős szépsége a Szajki-tavak és a parkerdő, mely a község határában húzódik. A területen átfolyó Csörgető –patak vizét a XX. század elején 12 tóvá duzzasztották.

Ikervár 1880 lakosú község, Sárvártól 7 kilométerre, délre fekszik. A helység a Rába mentén elhelyezkedő egykori mezőváros. A település első okleveles említése 1073-ból származik. Nevét arról kapta, hogy a Rába és a Herpenyő közti árterületen két egyforma földhalomvár épült a XI. században. Ezek azzal a királyi udvarhellyel voltak kapcsolatosak, melyben Salamon király 1073. karácsonyát töltötte.
Középkori eredetű római katolikus templomának titulusa: Szent György.
A volt Batthyány –kastély 1846-1847 között, klasszicista stílusban épült. Az épület Pollack Ágostonnak és Ybl Miklósnak együttes alkotása. Érződik rajta Pollack klasszicista felfogása és Yblnek az olasz reneszánsz iránti vonzódása. Ez Ybl első kastélytervezése. Itt nevelkedett Batthyány Lajos, az 1848-as magyar kormány mártír miniszterelnöke. A kastélyt gondozott park veszi körül, számos botanikai különlegességgel.

Jákfa 559 lakosú község Sárvártól 10 kilométerre, északra fekszik.
A római katolikus templomát a XIII. században, feltehetően a Ják-nemzetség építette. Többször átalakították, részleteit bevakolták. A homlokzat előtt nagy tömegű klasszicista torony áll.

Káld 1196 lakosú község a 84-es főközlekedési út mentén Sárvártól 14 kilométerre, délkeletre fekszik. A kemenesaljai település első okleveles említése 1255-ből származik.
Késő barokk katolikus templomának titulusa Keresztelő Szent János.
Műemléki jelegű látnivalói a hasonló korban épült Káldy-kastély és a Maróthy-kastély.
A Szita-majorban romantikus stílusú védett ménesistálló található.

Kenéz 293 lakosú község Szombathelytől 13 kilométerre, délkeletre fekszik. A Gyöngyös mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1217-ből származik. Nevének eredete hercegi, fejedelmi birtokra utal. A kis falu csendes, nyugodt környezetet biztosít.
A műemlékileg védett Szent Miklós római katolikus templomának szép barokk berendezése van.

Megyehíd 323 lakosú Gyöngyös-patak menti község Sárvártól 11 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Gyöngyös patak mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1217-ből származik. Az Árpád-korban királynéi birtok volt, mint azt a környékén egykor létezett - Eufémia királyné, Könyves Kálmán felesége nevét őrző - Famia falunév is mutatja.
Templomának titulusa Szentháromság.

Meggyeskovácsi 718 lakosú Rába-parti község, Sárvártól 13 kilométerre, délnyugatra fekszik. A mai község helyén a középkorban legalább öt falu volt. Ezek közül Csomaháza már csak majorként élte meg a XX. századot. Egyházszeg is már a XIX. században beolvadt Rábakovácsiba. A Balozsaj és Meggyes nevű falurészek is ekkoriban egyesültek. Határában római-kori kincslelet került elő. A településrészek első okleveles említése 1238-ból származik, de nyilvánvalóan honfoglalás-kori előzményekre mennek vissza.
Legértékesebb műemléke az egykori Egyházszegen található Szent Kozma és Damján titulusú, Árpád-kori eredetű templom. Középkori eredetű római katolikus templomában barokk szobrok és Than Mór oltárképe látható.
Az egykori Rábakovácsi területén található a nagymúltú Batthyány-Arz kastély. Barokk formájában a Batthyány család építkezése, a XIX. században az Arz grófok építtették át.
Érdekes látnivaló az egykori Balozsaj területén látható klasszicista harangtorony.
A Rákóczi utca 11. szám alatti épület védett népi műemlék.
Szépen helyreállították a falutól távolabb, a János-majorban elhelyezkedő egykori Bejczy-kastélyt.

Nick 567 lakosú község, Répcelaktól délre, 2 kilométerre fekszik. A Rába mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1221-ből származik. Eredetileg Egyházasnicknek hívták. Innen származik a híres Niczky család. A feudális korban kisnemesek lakták.
Római katolikus templomának titulusa: Szent Anna, berendezése késő barokk.
A műgát Rábán épített vízduzzasztó, amelyet 1923-ban építettek azzal a céllal, hogy biztosítsák e terület öntözőrendszerének vízellátását. Ma egyre inkább üdülőterületté válik.

Nyőgér 362 lakosú község Sárvártól 12 kilométerre, délnyugatra fekszik a Kám-Sárvár összekötő út mentén. A település első okleveles említése 1390-ből származik. Ennél sokkal régebbi lehet, nevét a közelében létezett fejedelmi szállással kapcsolatos harcosokról kaphatta.
Műemlék jellegű római katolikus templomának titulusa: Szent Imre herceg, berendezése a XVIII. századból származik.

Ölbő 757 lakosú község a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Sárvártól 12 kilométerre, északra fekszik.
A település római katolikus temploma a XIII. században épült, benne Szent Péter és Szent Pál barokk szobra látható.

Pecöl 821 lakosú község Sárvártól 13 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Gyöngyös mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1329-ből származik. Ennél sokkal régebbi lehet, minden bizonnyal arról a hasonló nevű főemberről kapta nevét, akit a krónikák az 1040-es években említenek.
A Kisasszony római katolikus templom a XVIII. században épült.

Porpác 149 lakosú község a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ és a 20-as/Szombathely-Veszprém-Székesfehérvár-Budapest/ vasútvonalak mentén, Sárvártól 12 kilométerre, nyugatra fekszik. Csendes helyen található a XX. század elején a jórészt kisnemesek által lakott Darázsporpác és Pórporpác egyesüléséből képződött település. Első okleveles említése 1321-ből maradt fenn, ennél azonban jóval régebben keletkezhetett.
Római katolikus templomának titulusa Mária Szeplőtelen Szíve.
Határában vezetett keresztül az egyik fontos római útvonal. A környező nagy erdőségekben több valószínűleg vaskori eredetű halomsír található.

Pósfa 298 lakosú község a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Sárvártól 15 kilométerre, északra fekszik. A helységet 1388-ban említi először oklevél. Ennél jóval korábban keletkezhetett, korábban Tömördnek nevezték. A feudális korban jelentős számú kisnemesség élt a faluban.
Árpád-kori temploma Szent Jakab titulusú, műemlékileg védett.

Rábapaty 1754 lakosú község a 84-es főközlekedési út mentén Sárvártól 7 kilométerre, északra fekszik. A helység három község összeolvadásából keletkezett a XX. század második felében. Mindhárom településrész Árpád-kori eredetű. A felsőpatyi kavicsbányában római-kori temető részletét tárták fel az 1950-es években. Paty első említése 1272-ből, Bogyoszlóé 1274-ből származik. Utóbbi nevét minden bizonnyal a XI. század közepén élt Árpád-házi hercegnek köszönheti. Mindhárom faluban jelentős számú kisnemesség élt. Valószínűleg a Sárvár térségében létezett fejedelmi szállások harcos rétegének leszármazottai.
Középkori eredetű a műemlék jellegű Kisasszony titulusú felsőpatyi római katolikus templom.
A régi Alsópatyon áll a Felsőbüki Nagy család régi, többször átalakított kastélya.

Répcelak 2685 lakosú város a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén fekszik. A település országosan ismert 1905-ben épített, eredetileg svájci tulajdonú sajtgyára révén, amely napjainkban is működik. A II. Világháború után kezdték el kitermelni a település alatt található széndioxid-gázt, amely minősége és mennyisége miatt a hazai széndioxid termelés jelentős részét adja.2001. július 1-jétől város.
A római katolikus templom XII. században, román stílusban épült. Többször átalakított templom nevezetessége az 1777-ben Schaller István által festett Szent István-kép.

Sárvár 15518 lakosú városa 84-es és a 88-as főközlekedési utak találkozásánál, valamint a Rába két partján a Gyöngyös-patak torkolatánál Vas megye második legnagyobb városa. A helységet érinti a 20-as/Szombathely- Veszprém- Székesfehérvár-Budapest/ vasútvonal. Közlekedési kulcshelyzete és műemlékei miatt turistaforgalma jelentős. Sárvár az évszázadok történelmét büszkén vállaló Vas megye második legnagyobb városa.  Helyét a folyók védelme, a Rábán átvezető kereskedelmi út határozta meg. Határmentisége sokszor kényszerítette őrző védo szerepre, de szellemi nyitottsága révén európai hagyományokat befogadó és gazdagító település.  Ha ókori elődjét Bassianat nézzük, kétezer éves. Nevében: Sárvár, honfoglaláskori vízölelte földvárának emlékét őrzi. Az Árpád-korban királyi birtok volt. Az első okmány 1192-bol való Sárvár névvel, de említik a régi okmányok Szigetnek, Saár-Szigethnek, Újszigetnek (Neanesos) is. A város korán kapott kiváltságokat. Várát 1424-ben a Kanizsai család szerezte meg Ozorai Pipotól, majd házassága révén a felemelkedő Nádasdy-család kezébe került. Nádasdy Tamás a XVI. században kiemelkedő jelentőségűvé emelte Sárvárt.  Itt élt Dévai Bíró Mátyás, a “magyar Luther”, Abádi Benedek nyomdász, Sylvester János bibliafordító, aki itt adta ki Sárváron latin nyelvű magyar nyelvtanát a Grammatica Hungarolatinát 1539-ben és fő művét a Magyarországon elsőként nyomtatott magyar nyelvű könyvet az Új Testamentumot 1541-ben. Sylvester János idomértékes sorai a magyar nyelv diadalát hirdetik. Az Újszövetség-fordítás híressé vált Az magyar népnek címzett ajánlás “Próféták által szólt régen néked az Isten…” disztichonjának tiszta ritmussal áradó gondolata ékes bizonyítéka annak, hogy ehhez foghatót a XVIII. század végéig nem írtak magyar nyelven. A városban talált menedéket és itt halt meg a XVI. század legkiválóbb magyar énekmondója Tinódi Lantos Sebestyén vándor lantos, a históriás ének műfajának megteremtője, aki elsősorban saját kora török elleni harcait énekelte meg. Szegedi Körös Gáspár jeles orvos és gyógynövény-szakértő Kanizsai Orsolya gyógyítójaként dolgozott a várban. Sárváron élt Beythe István prédikátor és fia, Beythe András botanikus. A várban született Vitnyédi István, akiből Sopron magyar jegyzője és Zrínyi ügyvédje lett. Itt jelent meg 1602-ben a XVII. században virágzó publicisztikának egyik legérdekesebb, sokban irányt mutató írása: Magyari István sárvári evangélikus prédikátornak Az ország romlásának okairól írott könyvecskéje, melyre a magyar ellenreformáció nagy alakja Pázmány Péter /1570-1637/ válaszolt. A hatalmas irodalmi működést kifejtő Pázmány Péter első ránk maradt vitairata 1603-ból: Felelet az Magyari István sárvári prédikátornak az ország romlása okairul írt könyvére. Az 1671-es Wesselényi-féle összeesküvés után a várban és az uradalomban egymást váltogatták a földesurak: Draskovichok, Szluhák, Inkeyek, Szilyek, Pallaviciniek. Utolsó birtokosa a bajor királyi család volt. A XVII. század egyetlen, művészi szempontból említésre méltó sárvári emléke Stephan Dorfmeister nevéhez fűződik, aki a díszterem kilenc fali képének ószövetségi jeleneteit festette. A város peremén lévő kisebb települések a XIX. század második felétől közelebb kerültek a centrumhoz. A város utcái zártan épültek. A ma is meglevő városközpont Geschrey építő-család keze nyomán alakult ki. Sárváron már 1861 és 1871 között működött adóhivatal, postahivatal, takarékpénztár. A városnak 1864-ben volt levéltárosa, 1871-tol vasútállomása, állami távirodája. Az 1883-84-es évben itt tanított Gárdonyi Géza, a magyar elbeszélő próza egyik kiemelkedő képviselője. A város polgárosodása a XIX. században indult meg. Több jelentős üzem, téglagyár, sajt-vajüzem, cukorgyár, selyemgyár kezdett működni területén. A század első felében fejlődött az iskola és egészségügy is. Kisvárosi jellegét mindvégig megőrizte, mert a földrajzi környezet, a folyók, az ártérből kiemelkedő terület nagysága a város terjeszkedését meghatározta. Újkori történelmének fontos dátuma a várossá avatásának éve: 1968.
A szépen kiépített belváros a Sárvár jelképévé vált Nádasdy vár körül terül el. A Nádasdy családnak köszönhető, hogy a település a XVI. század óta folyamatosan gyarapodott. Amikor Nádasdy Tamás 1544-ben az ország nádora lett, a kiművelt főúri kastélya a kor humanistáinak, tudósainak, művészeinek találkozóhelyévé vált, a magyar kultúra meghatározó színhelyévé. Itt nyomtatták többek között az első magyar nyelvű könyvet, az Újtestamentumot. Gyakran vendégeskedett Sárváron Sylvester János, aki a Nádasdyak által épített iskola első iskolamestere lett, Tinódi Lantos Sebestyén, s a reformáció híres alakja, Dévai Bíró Mátyás. Mai formájában a sárvári vár a középkori erődítmény helyén épített ötszögű erőd. A téglából épült, sokszögű bástyás várfalak a XV-XVII. századból valók, kaputornyát Donato Grazioli építette. A kastély legszebb részlete a díszterem, amelynek stukkókkal ékesített mennyezetén a Hans Rudolf Miller alkotta freskók Nádasdy Ferenc, a híres „fekete bég” török elleni csatáit ábrázolják. A várban ma a Sylvester János Könyvtár, a Művelődési Központ és a Múzeum kapott helyet. Ez utóbbinak több állandó kiállítása közül érdemes megnézni Tinódi Lantos Sebestyén sárvári tevékenységéről szóló irodalomtörténeti kiállítást, a fegyvertörténeti bemutatót, s a kastély enteriöröket. A Várkert öreg fái között bárki sétálgathat, megcsodálva a gazdag arborétummá fejlesztett környezetet és a sétányokat őrző szobrokat.
A város más műemlékei közül az egyik legszebb az oszlopos homlokzatú evangélikus templom. A Geschrey Sámuel által létrehozott épület a vidéki klasszicista stílus egyik legértékesebb példája.
A főtéren álló barokk Krisztus oszlop az ausztriai kedvelt egyházi megoldásokat tükrözi.
Számos polgári ház képvisel műemléki értéket, séta közben érdemes mindet alaposan megfigyelni.
Sárvár egyik híres szülötte Sas József, talán a mai színésztársadalom egyik legkiemelkedőbb alakja.
Kultúrtörténeti emlékekben is gazdag a város, fiatal korában itt tanított Gárdonyi Géza, emléktábla emlékeztet erre. A vásárok parkjában pedig ott van Sylvester János emlékpadja, s Tinódi emlékműve. A városban működő zeneiskolából több híres művész került ki, a kamarazenekar pedig számos hazai és nemzetközi megmérettetésen szerepelt kitűnően. Fellépéseiket mazsorettek teszik még emlékezetesebbé.
A város gazdaságát sokáig a mezőgazdasági feldolgozóipar határozta meg. 1999-ben bezárt a több mint száz éves múlttal rendelkező cukorgyár. Előretört azonban a baromfifeldolgozó ipar, a privatizálást követően Saga Foods Rt. néven válnak egyre közkedveltebbé termékei. A város nem elégszik meg a jelen sikereivel, a jövőre gondol.
Természet adta lehetőségeit a gyógy-idegenforgalom fejlesztésével szeretné kihasználni. Az 1960-as években végzett fúrások során közel 2000 méter mélységben hidrogén-karbonátos és sós hévizekre bukkantak, már ez is kuriózumnak számít, hogy ugyanabban a térségben kétféle gyógyvíz törjön fel a mélyből. A hévizekre alapozva kezdte meg működését a Városi Gyógyfürdő, majd később a Thermal Hotel, amelynek megnyitásával a város bekerült a nemzetközi gyógy-turizmus vérkeringésébe. A sós hévíz lepárlásával előállított gyógysó pedig Sárvári Termálkristály néven kezdte meg hódító útját.  2000-ben elkezdődött a fürdő bővítése, amelynek eredményeként az országban egyedülálló létesítményt adhatnak át az ezredforduló után.
A varázslatos természeti adottságok is sok turistát vonzanak a városba. Híres természetvédelmi terület az arborétum, a több száz fajtából álló fagyűjtemény az országhatáron túl is nevezetessé vált. Különösen nagy élményt nyújt az arborétum májusban, a rhododenronok virágzása idején, amikor valóságos színorgia fogadja a látogatót.
Kellemes időtöltést kínál a Csónakázó-tó és a körülötte fekvő parkerdő, a vízi túrázók pedig a Rába folyó adottságait használhatják ki.

Sitke 671 lakosú község Sárvártól 5 kilométerre, keletre fekszik. A Kemenesalján elhelyezkedő település első okleveles említése 1251-ből származik. Valószínűleg a római Bassiana város helyén keletkezett. Római kori anfiteátrumának helyét a falu keleti szélén ma is láthatjuk.
A Szentháromság római katolikus templom román kori, 1767-1774 között barokk stílusban átépítették. Mellékoltárán román kori timpanonkő látható.
A kastélytól nem messze tőle található egy 1871-ben, neogótikus stílusban épült kálvária kápolna.
A volt Felsőbüki Nagy-kastély barokk stílusban épült 1830-ban.
Török emlék a XVI. századi ház alakú kegyoszlop.
A csertölgyerdő természetvédelmi terület.

Sótony 671 lakosú község Sárvártól 8 kilométerre, délnyugatra fekszik a Kám-Sárvár összekötő út mentén. A település először 1254-ben említik. Az Árpád-kori eredetű település neve Árpád legkisebb fiának nevéből ered.
Jelen formájában 1874-ben épült római katolikus templomának védőszentje Szentháromság.
Ma is élő néphagyomány a szőlősgazdák pincéit végiglátogató esemény, a gyepűirtás.

Szeleste 671 lakosú község Sárvártól 15 kilométerre, északnyugatra a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén fekszik. A település első okleveles említése 1247-ből származik. Alsó- és Felsőszeleste egyesítésével keletkezett.
Alsószeleste római katolikus templomának titulusa Szűz Mária nevenapja, Felsőszelestéé pedig Szent József.
Legjelentősebb látnivalója a báró Baich Mihály által létesített arborétum közepén épült romantikus stílusú kastély. Az épületet Szentgyörgyi Horváth Ádám építtette 1855-ben.
A Felsőszelestén épült kiskastély is műemlékileg védett épület. A két Világháború között Juszuf Kemal egyiptomi pasa is egy általa építtetett kis kastélyban, a faluban élt.

Uraiújfalu 939 lakosú község Répcelaktól 8 kilométerre, délnyugatra fekszik. A mai falu a középkori Uraj, Újfalu és Szentivánfa egyesítésével keletkezett. Oklevélben első ízben 1221-ben szerepel Uraj falurész neve. A feudális korban kisnemesek lakták, ma is több régi kúria látható.
Árpád-kori eredetű templomáról kapta nevét Szentivánfa. A középkori templom belsejében XIV. századi freskók láthatók, nagyon szép barokk berendezése van. Nem messze tőle található a régi Bezerédj kastély.
Uraiújfalu római katolikus templomának titulusa: Jézus Szíve.
Evangélikus temploma 1784-ben épült.
Az Okolicsányi-kúria klasszicista épülete és a középkori templom belsejében látható XIV. századi freskók figyelemre méltóak.
A község szülöttének Szelestey László költőnek és politikusnak szülőházát emléktábla jelzi.

Vámoscsalád 388 lakosú község a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Répcelaktól délnyugatra, 6 kilométerre fekszik. A település első okleveles említése 1221-ből származik. Neve arra utal, hogy a középkorban vámszedő hely volt. Az újkorban a birtokosai Bezerédjek voltak.
Római katolikus templomának titulusa: Szent Márton, mai formájában késő barokk, ugyanebből a korból származik berendezése is.
A település birtokosainak, a Bezerédj- családnak kriptája a főút melletti rendezett temetőben található.

Vásárosmiske 375 lakosú község Celldömölktől 12 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település első okleveles említése 1272-ből származik. Egykor mezőváros volt, országos vásártartási joggal rendelkezett.
Az egykori mezőváros műemlék Mindenszentek római katolikus temploma 1772-ben épült. Oltárképe Dorfmesiter István alkotása.

Vasegerszeg 406 lakosú község a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Répcelaktól délnyugatra, 9 kilométerre fekszik. A település első okleveles említése 1221-ből származik. Ivánegerszeg és Keményegerszeg egyesítésével jött létre. Mindkét Árpád-korban élt falunévadó a Ják nemzetség tagja volt.
Legszebb műemléke az Ivánegerszegen álló Szentháromság és Nagyboldogasszony titulusú barokk római katolikus templom, szép korabeli berendezéssel.
Keményegerszegen található a klasszicista stílusú, szép parkkal övezett egyemeletes Markusovszky-kastély. A XIX. század elején épült épület főbejárat melletti emléktábláján a következő olvasható: „Itt élt hitvesével 1850-1893-ig Markusovszky Lajos, a szabadságharc tábori fősebésze, népegészségügyünk megszervezője…”
Az ivánegerszegi evangélikus iskolaépület és harangtorony II. József korából származik.

Vashosszúfalu 456 lakosú község a 8-as főközlekedési út mellett Jánosházától 8 kilométerre, nyugatra fekszik a Kemenesalján.  A település első okleveles említése 1409-ből származik. A helység kegyurai az Erdődyek voltak. Határában Szentódorfa nevű, azóta elpusztult falu létezett.
A Szent Vendel római katolikus templom 1768-ban épült.

Zsédeny 227 lakosú község a 84-es főközlekedési út mentén, Sárvártól északra, 11 kilométerre fekszik. A helység első okleveles említése 1221-ből származik
Római katolikus temploma a XIX. század közepén épült, eklektikus stílusban.
Érdekesség a Káldi-Maróthy-kastély és az evangélikus templom.

Bajánsenye 544 lakosú őrségi határközség a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonal, valamint szlovén-magyar határ mellett, Őriszentpétertől délnyugatra, 5 kilométerre fekszik. A helység Alsótokormány, Dávidháza, Felsőtokormány, Senyeháza és Őrbajánháza egyesítésével keletkezett a Kerka bal partján. Noha említéseik csak a későbbi középkorból, 1428-tól ismeretesek, jóval korábbi eredetűek lehetnek. Neve alapján Kotormány lehet a legrégibb falurész, mely a honfoglalókra jellemző török eredetű személynév. A további településrészek, egy-egy Baján, Dávid és Senye nevű birtokos lakóhelyéről kapták elnevezésüket. A hagyományos, különleges jogállású Őrség része.
Nevezetessége a Kossuth utca 27. szám alatt található XIX. századi eredetű paraszti porta. Lakosságának zöme református, temploma van. Szlovénia felé nemzetközi határállomása van. Idegenforgalmi vonzerejét növeli a Kerka vizéből felduzzasztott halastó.

Felsőjánosfa 208 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonal mentén, Zalalövőtől 4 kilométerre, nyugatra fekszik a Zala völgyében. A település első okleveles említése 1402-ből származik. Neve egy János nevű birtokosra utal. A feudális korban főleg kisnemesek lakták. Csendes jó levegőjű vidéke pihenésre alkalmassá teszi.
A faluban harangláb található, a búcsút Péter-Pál napkor tartják.

Felsőmarác 328 lakosú község Körmendtől délnyugatra, 13 kilométerre fekszik. Határában feltárt bronzkori leletek tanúsága szerint ősrégi lakóhely ez a település. Az első okleveles említése 1258-ból származik. Neve szláv személynévi eredetű. Határában az egykori Tótfalu-pusztán állt a Csányi család középkori kastélya, melyet a török korban végvárrá alakítottak. Helyén jelenleg egy kereszt látható.
Árpád-kori eredetű templomának titulusa: Szent Erzsébet.
A falu szomszédságában található a 92 hektáros Himfai parkerdő, mellette a 12 hektáros horgásztó vizét fodrozza a szél. A tó rendkívül gazdag csuka, ponty, keszeg és egyéb halfajokban.

Hegyhátszentjakab 301 lakosú őrségi község,  Zalalövőtől 7 kilométerre, északnyugatra fekszik.
A római katolikus temploma a XIII. században épült román stílusú műemlék. Egyhajós templom, félkörzáródású szentéllyel. A sekrestye-toldalék a XIX. században készült. 1738-ban az Esterházy család renováltatta.

Hegyhátszentmárton 67 lakosú község Körmendtől 16 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Vasi-Hegyhát szélén, a Rába mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1417-ből származik. Nevét középkori templomának védőszentjéről kapta. A falu határában több vízi- és szélmalom állt.
A mai templomot 1885-ben építették.
Legérdekesebb látnivalója az Iváncy-család középkori eredetű kastélyának várárokkal övezett helye. Ezt a török veszély idején végvárként hasznosították.

Ispánk 125 lakosú község, Zalalövőtől nyugatra, 16 kilométerre fekszik, Őriszentpéter mellett. Az első okleveles említése 1393-ból származik. A településről azt mondják az őrségiek, hogy itt van a világ közepe, ugyanis a szomszédos falvaktól egyforma távolságra két dombra települt. A falunak évszázadokon keresztül sikerült megőriznie eredeti szerkezetét, s állnak még a falu módosabb parasztjai által a századforduló táján épített jellegzetes kódisállásos porták is.

Ivánc 717 lakosú község Körmendtől 12 kilométerre, délkeletre fekszik. Az első okleveles említése 1237 előttről származik. A település virágkora a Sigray család nevéhez fűződik.
A Sigray család barokk stílusú kastélyát báró Sigray Károly 1740 körül építette. 1898-ban eklektikus stílusban építették át, ma szociális otthon. A kastélyt övező évszázados fákból álló gyönyörű parkban minden tavasszal virágzik a messze földön híres tulipánfa.
A római katolikus templomot gróf Sigray Antal építette 1913-ban Hendrich Antal tervei szerint, aki Kós Károly zebegényi templomát tekintette mintaképnek. A templom falára azt a jelmondatot vésték: “Buzgósággal és hűséggel”, melyet ma is életelvünkké tehetünk!
A falu a rábai vadvízi evezősök és a bakancsos kéktúrázók kedvelt pihenőhelye.

Kercaszomor 230 lakosú határközség Zalalövőtől délnyugatra, 24 kilométerre fekszik. A település korábban két különálló faluból Kercából és Szomorócból alakult ki. Szomoróc első okleveles említése 1393-ból, Kercáé pedig 1428-ból származik. A falucska ma az őrségi lovasturizmus központja.
Református és katolikus temploma van, utóbbinak páduai Szent Antal a védőszentje.
A Fő utcán látható népi haranglábat 1877-ben építették.
A településtől délre található Pusztatemető nevű helyen az Őrség egyik legrégibb plébániatemplomának (Szent Vencel) helye látható.
Ezeken kívül említést érdemel a régi szép kódisállásos portája.

Kerkáskápolna 105 lakosú község a történelmi Őrség területén, a Kerka-patak völgyében található, Lentitől 21 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település első okleveles említése 1428-ból származik. Mint neve is mutatja, már ekkor állt benne egy kápolna.
A XIX-XX. századforduló tornácos parasztházai közül néhány megmaradt az eredeti formájában. Ilyen épület a református imaház, ahol Sylvester János Emlékkiállítás található.

Kisrákos 248 lakosú ősrégi szeres település Zalalövőtől nyugatra, 8 kilométerre fekszik. A település első okleveles említése 1428-ból származik. Vidékén már az őskorban is laktak, mint azt a Törökhányásnak nevezett régi halomsírok mutatják. Nevét a falun átfolyó eredetileg rákban gazdag patakról kapta. Népi mesterségek virágoztak egykoron a faluban: fonás, szövés, kosárfonás, kópic-, zsombor-, és vékakötés.
A falu református temploma műemlék jellegű.

Kondorfa 670 lakosú község Szentgottgárdtól 14 kilométerre, délkeletre fekszik, Őriszentpéter mellett. A Lugos-patak völgyében és az azt környező magaslatokon települt falu első okleveles említése 1350-ból származik. A szentgotthárdi cisztercita apátság birtokához tartozott a feudális korban.
A település az egyetlen színtiszta katolikus község az Őrségben. 1850-ben épült templomának titulusa: Szent Lukács. Csendes, jó levegőjű helyen fekszik, nagy erdők övezik.

Magyarszombatfa 304 lakosú határközség a szlovén-magyar határszélen, Zalalövőtől 24 kilométerre, délnyugatra fekszik a Velemér-völgyben. Első okleveles említése 1365-ből származik
A településbe olvadt Gödörházán 1790 körülről származó fa harangláb található.
Lakói közül sok család már évszázadok óta űzi a fazekas mesterséget. A házak udvarán ott az égetőkemence, a portákon pedig szívesen várják a fazekasportékák iránt érdeklődőt. A Fazekasház /Fő utca 52./ télen-nyáron várja az arra járó vendégeket.

Nagyrákos 319 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Bóba/ vasútvonal mentén Zalalövőtől nyugatra, 11 kilométerre fekszik. A Zala-folyó két partján húzódó dombok gerincére, öt szerre települt.
Alsószeren áll a XIII. századi római katolikus, Nemesszeren a XIX. századi református templom.
Itt található a híres “501-es cipő” is, ami egy betonból öntött és faragott bakancs (a világ legnagyobb bakancsa).

Őrimagyarósd 263 lakosú község Zalalövőtől 10 kilométerre, északnyugatra fekszik. Az Őrség szélén elhelyezkedő település első okleveles említése 1270-ből származik. Ekkor adta ki V. István király a magyarósdi őrök kiváltságlevelét. A későbbiekben már nem tartozott a szorosabban vett Őrséghez, hanem a Nádasdi Darabos család birtokainak központja lett. A török időkben végvárként is használt erődített kastélyuk helye a Petőfi u. 6. számú telken, az ún. Kastélyparton ma is látható. Evangélikus temploma van.

Őriszentpéter 1309 lakosú nagyközség a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Bóba/ vasútvonal mentén Zalalövőtől nyugatra, 14 kilométerre fekszik. Határában a rómaiak idejében is volt település. A tájegység központjában, öt útvonal találkozásánál alakult ki a honfoglaláskori település, mely “már 1280-től az Őrség székvárosa.” Itt székelt a szabad harcosok élén álló, erődtemplommal rendelkező őrnagy. Ettől kezdve napjainkig központi szerepet tölt be a nagyközség az Őrségben. Dombra épült házcsoportjai, amelyeket a falu népe szernek nevez, évszázadok óta különös hangulatot kölcsönöznek a településnek. Őriszentpéternek kilenc szere  van. Közülük a Templomszer és a Városszer a leghíresebbek.
Az előbbi Árpádkori római katolikus templomáról nevezetes, melyet mély árok és kettős sánc övez. 1230 körül épült román stílusú templomát 1929-ben renoválták, ekkor építették a külső toronyfeljáró lépcsőt. Alacsony homlokzati tornyán félköríves ikerablak nyílik. Déli kapujának ornamentikája erősen emlékeztet a jáki templom főkapujára. A kapu felett román ablak van. Egyhajós építmény. Szentélye keskenyebb a hajónál és félköríves záródású. A falakon középkori falfestés maradványai láthatók. Az egykori várfalhoz a téglákat a templomdomb alatt álló, eredeti formájában helyreállított téglaégetőben égették ki.
A Városszer különleges építészeti emléke a református templom, amelyet 1793-ban szenteltek fel, a tornyát azonban csak száz évvel később építették hozzá.
A Művelődési Házban /Városszer 55./ Helytörténeti Gyűjtemény látható, mely a tájegység néprajzi és népművészeti anyagát öleli fel.
Idős hársfasora természetvédelem alatt áll.

Pankasz 490 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonalon, Zalalövőtől 8 kilométerre, nyugatra fekszik. A helység neve a Pancoz/Pangracius/Pongrác személynévből származhat. Az 1400-as évekből maradt ránk az első írásos említés.
A faluban található az Őrség jelképe, az 1755-ben épült híres szoknyás református faharangláb. Nevét arról kapta, hogy alul sátorszerű kikészítésű „szoknyája” van. A szoknyatető zsúp, a harangtorony sisakjának fedése fazsindely.
A kovácsműhely boronafalú épület, mely egy elbontott szőlőhegyi borospince anyagából építették. A műhely előtere a népi hagyományoknak megfelelően fedett és nyitott.
1984-ben nyílt meg a Kovács Béla tanító úr által alapított Helytörténeti Gyűjtemény.

Szaknyér 72 lakosú község Zalalövőtől 14 kilométerre, északnyugatra fekszik. Az Őrségben, a Szentjakabi-patak mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1428-ból származik. Lakói a középkorban az őrök jogállását élvezték.

Szalafő 244 lakosú határközség Szentgotthárdtól 19 kilométerre, délkeletre fekszik. Határában ered a Zala-folyó, amit itt még Szala- pataknak hívnak. Róla kapta elnevezését is a falu, ami a víz (Szala) forrásvidékét jelzi. A település első okleveles említése 1393-ból származik.
A Pityerszernek nevezett dombtető régi házai adnak teret a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak. Itt találkozhatunk az emeletes kástunak nevezett, az Őrségre tipikusan jellemző épülettel, amely egyszerre szolgált magtárként, éléskamraként, szerszámtárolóként és műhelyként. Láthatunk zsúpfedeles, kerített (három vagy négy oldalról zárt udvarú) házakat, mely építési mód a farkasok és a tolvajok elleni védelmet szolgálta.

Szatta egykor fontos őrfalu, ma 72 fős lélekszámú kistelepülés Zalalövőtől délre, 16 kilométerre fekszik. Épületei közül védett a XIX-XX. századforduló idején épült parasztporta a Fő út 41. szám alatt. Egyedül álló módon máig megmaradtak a régi szép ásott kerekeskutak, díszes farácsozatukkal. A községben élők ápolják a hagyományokat, évente megrendezik a rönkhúzást. A falu határában többszáz éves védett tölgyfák jelentenek rendkívüli természeti értéket.

Szőce 415 lakosú község a 86-os főközlekedési út és a 22-es/Körmend-Zalalövő/ vasútvonal mentén Zalalövőtől északra, 11 kilométerre fekszik. A település első okleveles említése 1286-ból származik. A helység neve szláv eredetű: selce, azaz kis falu. A tájegység legkeletibb települése. A falut érintette az a középkori hadi és kereskedelmi út, az itteni nevén “Kera ut” melyen IV. Béla - a monda szerint - a tatárok elől a dalmát tengerpartra menekült.
A község legértékesebb épülete az Árpádkori Szent András templom, melynek védőszentje Szent András apostol. A falu természeti kincse a fokozottan védett láprét.

Velemér 96 lakosú határközség a Lentitől északnyugatra, 22 kilométerre, közvetlenül a szlovén – magyar határ mellett helyezkedik el. A Szentgyörgyvölgyi-patak mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1360-ból származik.
Elragadó a XIII. századvégi, későromán-koragót Szentháromság titulusú temploma távol az országúttól, az erdő mellé bújva áll immár hét évszázada. 1378-ban a radkersburgi Aquila János festette ki a templombelsőt, teljesen beborítva a falat a Bibliából és a Szentek legendáiból vett ábrázolásokkal. Páratlan értékű freskótöredékek találhatók az egyhajós, tornyos, sokszögű szentéllyel záródó apró templomban.

Viszák 309 lakosú község Zalalövőtől északnyugatra, 13 kilométerre. Nevének eredete a magyar “visza ág”, azaz visszakanyarodó patak jelentésű szóösszetételre vezethető vissza. A török időkben lakatlanná vált a falu, majd a Rákóczi- szabadságharc után jelentek meg az első letelepedők. A település asszonykórusa nagy sikerrel szerepel hazai és külföldi fesztiválokon.

Bozsok 386 lakosú csendes határközség, Kőszegtől délnyugatra, 9 kilométerre fekszik. Nevére először egy, a XIII. század második feléből származó oklevélen találunk utalást. 1277-ben az egész község Szent Vid várához tartozott: A környék bővizű forrásait a rómaiak kőből és agyagból készült vízvezetéken -melynek nyomai ma is felfedezhetők - juttatták el az egykori Savariába.
A római katolikus temploma középkori műemlék jellegű épület, amely 1770 körül épült át barokk stílusban. A hajó főhomlokzata egyszerű tagolású, két végén összetett, íves kontúrú oromfallal lezárt. A mai liturgikus térrendezés Dorinek György munkája.
A Szent József –kápolna 1775-ben, barokk stílusban épült.
A legjellegzetesebb épülete a Sibrik- kastély, egykor vizesárokkal körülvett egyemeletes késő reneszánsz épület együttes. Eredete valószínű a XV. századra tehető. Négyzetes udvarán két oldalon L alaprajzú épületrész, másik két oldalán magas védőfal övezi. Északkeleten egy sokszögű saroktorony áll. Egyetlen díszesebb része a tört vonalú párkánnyal lezárt bejárati kapuépítmény, amelyen a Nádasdy és Sibrik családok egyesített címere látható 1611-es évszámmal. A műemléki környezet kiegészíti a hozzá tartozó közel 8 hektáros parkerdő, amely védett fa- és vadállománya miatt természetvédelmi terület.
A település déli részén található még a Batthyány család XIX. század közepén leégett négysarkos várkastélya.

Cák 239 lakosú község, Kőszegtől 6 kilométerre, délre fekszik. A település első írásos emléke, melyben Chak néven említik 1279-ből származik. Tipikus egyutcás falu, számos szépen felújított házzal. Mára már felhagyott bányájában termelték a messze földön híres követ, a cáki konglegátumot.
A környék legismertebb műemlék-együttese a cáki pincesor, az egykori szőlőhegy alján, a falu szélén hívogatja a látogatókat. A boronafalas, zsúpfedeles épületekben megtekinthetők a borászat segédeszközei, egy bognárműhely felszerelése, s alkalmi kiállításoknak is otthont adnak.

Gyöngyösfalu 1076 lakosú község a 87-es főközlekedési út és a 18-as/Kőszeg-Szombathely/ vasútvonal mentén, Szombathelytől 10 kilométerre, északnyugatra fekszik. A Gyöngyös mentén elhelyezkedő település Pöse részének első okleveles említése 1221-ből ismert. Kispöse, Nagypöse, Ludad és Seregélyháza egyesítésével keletkezett. Kispösét és Seregélyházát a feudális korban kisnemesek lakták. Határában nagy kiterjedésű szőlőhegyek találhatók.
Pöse templomának titulusa: Szent Márton, 1905-ben épült neoromán stílusban. Ludad falurész eklektikus stílusú templomának titulusa: Szentháromság.

Horvátzsidány 859 lakosú község Kőszegtől északkeletre, 7 kilométerre fekszik a Kőszeg-Lövő összekötő út mentén. A település első okleveles említése 1225-ből származik. Neve magyar személynév eredetű.  Lakosai horvát nemzetiségűek, akik a XVI. században települtek ide. Jelentős nemzetiségű kulturális élete van.
A dombon épült templomának titulusa Keresztelő Szent János.

Kiszsidány 105 lakosú község Csepregtől 6 kilométerre, északnyugatra fekszik a Kőszegi-hegység dombbá szelídült nyúlványain. A középkorban Csamaszzsidánynak, később lakosairól Németzsidánynak hívott település első okleveles említése 1225-ből származik. Eredeti nevét Árpád-kori birtokosairól kapta. A XVIII. században német telepesek költöztek a faluba, a jelenlegi lakosok zömmel az ők utódaik.
Katolikus temploma van, melynek titulusa: Mária Neve. A faluban sok hangulatos régi épület látható.
Egy magán kertben rhododenron gyűjtemény látható. Határában nagy kiterjedésű erdők vannak.

Kőszeg 11847 lakosú határváros, az ország egyik leglátványosabb kisvárosa a 87-es főközlekedési út valamint a 18-as/Szombathely- Kőszeg/ vasútvonal és az osztrák-magyar határ mellett. A város épített örökségének és természeti környezetének harmóniája teszi azzá. Belvárosa a „Nemzeti Örökség” része. A 883 méter magas Írottkő, Dunántúl legmagasabb pontja.  A település környéke már a csiszolt kő-, illetve bronzkorban lakott terület volt. Az illíreket, s a keltákat a rómaiak követték, ők honosították meg a ma is virágzó szőlőkultúrát. István király a német terjeszkedése ellen védekezve várat emeltetett a hegytetőn, s ennek a várkoszorúnak az erőssége lehetett a kőszegi Óvár is. A XIII. századi alapítását a nagyhatalmú Kőszegi – családnak köszönheti. Nevét a korábban már álló Kőszeg Felsővár után kapta. A Gyöngyös patak völgyében létrejött település az Európában akkor már ismert várváros-típusba, azaz az erődített város típusába tartozott. A völgyben épült vár körül város alakult. 1328-ban I. Károly Róbert a királyi városok sorába emeli Kőszeget, szabad bíróválasztást, pallosjogot és piactartást adományoz. 1445-ben III. Frigyes császár foglalta el a várost. 1532-ben II. Szulejmán hatalmas sereggel hetekig ostromolja a Jurisics Miklós, és néhány száz jobbágy serege által védett várat, de mindhiába. Az ostrom a város jelképes átadásával ér véget. A hagyomány szerint 1532. augusztus 30-án 11 órakor hagyta el a várost az utolsó török csapatrész. Ennek emlékére szólalnak meg a városban ma is 11 órakor a harangok. 1647-ben a magyar rendek sürgetésére, visszacsatolták Magyarországhoz. A Rákóczi-szabadságharcban hol a kurucok, hol a labancok szállták meg Kőszeget. 1710-ben a visszavonuló Balogh Ádám seregei felgyújtották a várost, ami majdnem teljes egészében leégett. Ezek után folyamatosan özönlenek a telepesek Kőszegre, amely az ezzel járó elnémetesedés közben gazdaságilag lassan talpraállt. A reformkorban új intézményekkel gazdagodik a város. Az 1848-as szabadságharcot a kőszegi polgárság pénzzel és önkéntesekkel segíti. A Bach-korszak idején a város fejlődése megreked, kereskedelmét bénítja a vasútvonal hiánya. 1919-ben a városi proletariátus magához ragadja a hatalmat, de intézkedéseit az ellenforradalom megsemmisíti. Az első Világháborút követően Kőszeg elveszíti korábbi gazdasági körzetét. 1944-ben a Szálasi- kormány részben Kőszegen és környékén rendezi be utolsó főhadiszállását. 1945. március 29-e a város felszabadulásának napja.1958-tól indult meg a város páratlan műemlékeinek rekonstrukciója, amiért 1978-ban Hild- díjban részesítették. 1990-ben újra kiépültek a jogállam helyi intézményei, amelyek 1938-1947 között megszűntek. 1993-ban visszakapta bíróságát, és ügyészségét. 1994-ben SOS-falut, 1996-ban pedig millecentenárium jegyében új református templomot és új Óház-kilátót avattak a Kőszeg városában, amely már 1648-ban Vas vármegye egyetlen szabad királyi városa lett.
A város ma négyes szerkezetű /történelmi Belváros, Magyar külváros, Német külváros, Kőszegfalva/. Az északi, Német külvárost vagy Sziget városrészt főleg németek lakták, és szőlőműveléssel foglalkoztak. Míg a jobbára magyarok lakta déli városrészben inkább az állattartás, a kézművesség, a vendéglátás jelentette az embereknek a megélhetését. A várost jobbról érintő Gyöngyös patak malomárkán számos kalló és malom működött. Az 1713-ban német telepesek alapított Kőszegfalva a város közigazgatását képezi.
A Jézus Szíve római katolikus templom 1892-1894 között épült neogótikus stílusban. Különösen figyelemreméltóak a templom színes üvegablakai, amelyek a magyar Árpád-házi szenteket ábrázolják.
Előtte az 1712. évi pestisjárványra emlékeztető barokk Szentháromság-szobor áll. Alkotója Leitner Szervác soproni kőfaragómester volt.
A Szent Imre-templom 1615-1618 között épült vegyes, gótizáló késő reneszánsz stílusban. 1671-ben barokk bővítést végeztek az épületen. Egyhajós, szentélye sokszögzáródású. A templom szentélye gótikus a falakat támpillérek erősítik. A barokk főoltárképet ifjabb Dorfmeister István festette 1805-ben. A kép Szent Imre herceg fogadalmát ábrázolja. Szent Imre magyar főnemes-ruhában látható. A jobb oldali mellékoltár közelében idősebb Dorfmeister István Vizitáció című képét helyezték el.
Szent Jakab-templom a város egyik legjelentősebb műemléke. Valószínű, hogy az 1289-es ostrom idején elpusztult minorita templom helyén épült, 1403-1407 között, késő gótikus stílusban épült. 1758-ban a jezsuiták a templomot barokk stílusban átépítették. A templom homlokzatát három címer díszíti, oly sorrendben felülről lefelé, ahogy időrendben a tulajdonosai voltak a jezsuiták, piaristák és a bencések. Az épület háromhajós, az oszlopfőket, a gyámköveket és a bordás keresztboltozat záróköveit gótikus faragások díszítik.  Belül, a déli mellékhajó keleti végfalán, gótikus eredetű falfestmények láthatók. A falfestmények témaválasztása a város egykori lakóinak foglalkozására és nemzetiségükre utal. A baloldalon Szent Kristóf hatalmas méretű képmása látszik, aki a vándorembernek, fuvarosok védőszentje volt. Középen oltárképül szolgál a „Palástos Madonna”, jobbján Szent Borbála, a tüzérek, ágyú – és harangöntők védőszentje. A bal oldalán a három királyok jelenete. A művész a bibliai eseményeket Kőszeg város környezetében ábrázolja: láthatók a várost övező hegyek és a városkép egyes részletei. A gótikát a szentély őrizte meg leginkább. Déli oldalán csúcsíves ülőfülkék láthatók. A hatalmas, barokk oszloprendes főoltár 1693-ban készült. A szentségtartó feletti üvegezett fülkében gyönyörű gótikus faszobor áll: Madonna a gyermek Jézussal. A szentélyből nyílik jobb oldalon Xavéri Szent Ferenc-kápolna, amelyet 1700-ban emeltek. Bezerédj Imre kuruc-brigadéros építette, ezért Bezerédj-kápolnának is nevezik. A templom kriptájában nyugszik Jurisich Miklós két gyermeke: Ádám és Anna, akik pestisben hunytak el. A vörösmárvány emléktáblát apjuk készítette 1538-ban. A márványlapon a család és a város címere látható.

Kőszegdoroszló 260 lakosú község Kőszegtől délnyugatra 4-5 kilométerre fekszik. A fésűs beépítésű, kőfalas, kontyolt tetős házak előtt, kedves kis patak partján jellegzetes, kosárfonásra használt fűzek hívják fel magukra  a figyelmet. A településhez tartozó szőlőhegy nevét ásatások során itt talált római Bacchus szobrocskáról kapta. A pogányoki pincesor vendégszerető gazdái gyakorta behívják az arra vetődőt.

Kőszegpaty 218 lakosú község Kőszegtől 9 kilométerre, délkeletre fekszik. Főutaktól távol elhelyezkedő település első okleveles említése 1283-ból származik. Kis- és Nagypaty egyesítésével keletkezett.
Római katolikus templomának titulusa Szent Miklós.
Legjelentősebb látnivalója a Patthy-kastély, mai formájában 1710 körül épült.
A Kossuth utca 36. előtt késő barokk Mária szobor látható.

Kőszegszerdahely 503 lakosú község Kőszegtől délnyugatra, 7 kilométerre fekszik. A Kőszeghegyalján elhelyezkedő település első okleveles említése 1279-ből származik. A korábban Zerdahelyként említett település kora középkori erődítmények felhasználásával épült a falu temploma. A Kőszegi-hegységre talán innen nyílik a legszebb kilátás.
Középkori eredetű templomának titulusa: Mindenszentek, berendezése barokk. A templom vastag falai biztonságot nyújtottak a portyázó hadak elől ide húzódó lakosságnak.. Érdekessége, hogy tornya eredetileg önálló földesúri lakótorony volt.
Hangulatos látnivalója a régi Schulter-féle vízimalom.
A szőlőhegyen található egy népi présház 1796-ból.
Természeti védelmet élvez a községben álló atlanti cédrus.

Lukácsháza 985 lakosú község a 87-es főközlekedési út és a 18-as/Kőszeg-Szombathely/ vasútvonal mentén, Kőszegtől 7 kilométerre, délkeletre fekszik. A Gyöngyös mentén elhelyezkedő település Lukácsháza, Kiscsömöte, Nagycsömöte egyesítésével keletkezett. Csömöte első okleveles említése 1283-ból származik, Lukácsháza pedig 1412-től fogva szerepel.
A nagycsömötei Szent Rókus és Sebestyén templom középkori eredetű, berendezése barokk.
A szűkebben vett lukácsházi templom titulusa páduai Szent Antal.
Kiscsömötén egy XIX. századi klasszicizáló harangtorony látható.
Határában avarkori temető részletét tárták fel.

Nemescsó 313 lakosú község Kőszegtől 6 kilométerre, délkeletre fekszik. A falu határában újkőkori és római kori leleteket eredményeztek az eddigi régészeti kutatások. Első okleveles említése 1248-ból származik, de ennél sokkal korábban keletkezhetett. A Csói család jelentős szerepet játszott a XIII. század második felében. Leghíresebb tagja Csói Mochia ispán itt is lakott. Kultúrtörténetileg azonban a reformációt követően jutott fontos szerephez. Vas megye nyugati felének 1681-től kezdve itt volt az úgynevezett artikuláris helye, ahol szabadon gyakorolhatták az evangélikus hitet. Jelentős iskola működött itt több megyére kiterjedő vonzáskörzettel.
A ma álló evangélikus templom 1784-ben épült II. József türelmi rendeletét követően. Műemlék jellegű, nagyon jelentős látnivaló.
A Weöres család egykori kastélya átalakított formában mai is áll.

Ólmod 85 lakosú határközség Csepregtől 10 kilométerre, északnyugatra fekszik. A Répce mentén elhelyezkedő település mai nevének első okleveles említése 1387-ből származik, régebben Bajkának hívták. Ez a későbbi Szent István pogány Vajk nevének változata.
Római katolikus templomának titulusa: Szent Márton, berendezése XVIII. századi.
A szőlőhegyen barokk kápolna található.

Peresznye 624 lakosú határközség Kőszegtől 10 kilométerre, északkeletre fekszik. A jelenleg horvát nemzetiségűek lakta település okleveles említése 1195 körülről származik.
Középkori eredetű római katolikus templomának titulusa Szent Egyed. Mai formájában barokk stílusú, berendezése is ebből a korból származik.
Legjelentősebb látnivalója a régebbi épület felhasználásával 1727-ben gróf Esterházy Dániel, a korábbi kuruc tábornok által építtetett kastély. Későbbi tulajdonosai a Széchenyiek voltak, az első Világháború idején Berchtold Lipót közös külügyminiszter lakta.

Pusztacsó 162 lakosú község Kőszegtől 10 kilométerre, délkeletre fekszik. nyugodt, csendes helyen elhelyezkedő település első okleveles említése 1248-ból származik. 1863-ban csatolták hozzá Benkeházát, amely addig önálló község volt. Pucstacsón a Jósa család volt a birtokos, kastélyuknak már csak a helye van meg. Benkeházán a Noszlopy nemesi család lakott. A római katolikus templomának titulusa: Szent István király.

Velem 327 lakosú határközség a Kőszegi – hegység legismertebb üdülőhelye. A Kőszegi-hegység lábánál, festői környezetben elhelyezkedő település első okleveles említése 1279-ből származik. Közép-Európa egyik legérdekesebb régészeti lelőhelye a falu fölött emelkedő Szentvid-hegy. Az itt előkerült bronzkori és vaskori leletek a szombathelyi Savaria Múzeumban láthatók. A névadó templom maradványait a mai szintén középkori eredetű kápolna előtti hegyfokon tárták fel. Ez a kis templom a IX. században épült, a honfoglaló magyarok pusztították el. A hegyen előbb sáncvár, majd kővár épült. A Kőszegi család várát IV. László király 1277-ben és 1286-ban is megostromolta. A községben népművészeti alkotóház működik. A falu központjában működő alkotótábor már több mint két évtizede a kihalófélben lévő népi mesterségeknek elhívatott művészeinek otthona.
A kirándulókat messziről csábítja a Szent Vid hegy kápolnája, mely híres búcsújáróhely. A falu szomszédságában áll a máig működőképes műemlék vízimalom.

Csákánydoroszló 1751 lakosú határközség a 8-as főközlekedési út és a 21-es/Szentgotthárd-Szombathely/ vasútvonal mentén, Körmendtől 8 kilométerre, nyugatra fekszik. Nagycsákány mezőváros és Rábadoroszló egyesüléséből 1939-ben keletkezett. A falutól északra lévő nagy erdőségekben több őskori halomsírt ismerünk. Az elpusztult Magyarbüks falu felett a Várdombon állt a régi csákányi vár. Helye ma is megtekinthető. Mindkét eredeti település az Árpád-kor kezdeti századaiban keletkezett, noha okleveles említései csak későbbi időszakból maradtak fenn. Csákány 1248, Doroszló pedig 1471 óta adatolt. Az Újkorban, története a Batthyány család grófi ágáéval fonódott össze. Kanizsa török kézre kerülése után a család itteni kastélyát jelentős végvárrá építették ki. Nagycsákány katonáskodó lakói ekkor kapták „hajdúvárosi” kiváltságaikat. A háborús idők elmúltával a végvárat barokk kastéllyá alakították át, jelentős park tartozik hozzá.
Mai formájában 1765-ben épült a Nepomuki Szent János titulusú római katolikus templom.
A volt Batthyány-kastélyt jelentős végvárrá építették, a háborús idők elmúltával a végvárat barokk kastéllyá alakították át.

Daraboshegy 109 lakosú község Körmendtől 10 kilométerre, délre fekszik a Vasi-Hegyháton. A település neve középkori birtokosaitól, a nádasdi Darabos családtól származik.
Római katolikus templommal rendelkezik. Védett emléke a Fő utcán álló, 1866-ban készült fa harangláb.

Döbörhegy 200 lakosú község Körmendtől 13 kilométerre, délkeletre fekszik. A Vasi-Hegyháton elhelyezkedő kis település első levéltári említése 1538-ból származik.
Római katolikus templomának titulusa: Magyarok Nagyasszonya.
Nevezetessége a Hegyháti Falugyűjtemény, mely népi használati eszközökből és szerszámokból áll.
Védett népi építészeti értékei a Gyertyánoshegyen és az Öreghegyen látható régi présházak.

Döröske 116 lakosú község Körmendtől 12 kilométerre, délkeletre fekszik. A Vasi-Hegyhát peremén elhelyezkedő kis település első okleveles említése 1244-ből származik. Festői elhelyezkedésű, észak felé nagyon szép kilátás van a dombról.
A régi temetőben található román kori műemlék templomának titulusa: Szent Jakab apostol.
A Fő utca 6. számú telken Árpád-kori lakótorony helye látható.
A Bogrács-patak vizét mesterséges tóvá duzzasztották, fürdésre, horgászatra alkalmas

Egyházashollós 589 lakosú község a 8-as főközlekedési út mentén Vasvártól 10 kilométerre, északnyugatra fekszik. A Rába mentén elhelyezkedő falu 1937-ben keletkezett Egyházashollós és Hidashollós összeolvadásából. Hollós első okleveles említése 1221-ből származik, de ennél korábbi eredetű lehet. A Hidashollós falunév neve egy régi Rába-híddal kapcsolatos.
Legjelentősebb látnivalója az Árpád-kori eredetű, Szent Anna titulusú, műemléki védettséget élvező templom, melynek a falu neve „Egyházas” előtagját köszönheti. Valószínűleg ezt az épületet erősíthették meg a török veszély idején, amikor állandó helyőrséget említenek itt 1601-ben.

Egyházasrádóc 1371 lakosú község a 86-os főközlekedési út és a 21-as/Szentgotthárd-Szombathely/ vasútvonal mentén Körmendtől 8 kilométerre, északkeletre fekszik. A mai település több kisebb falu összevonásával jött létre (Kissároslak, Rádocújfalu beolvadt.). Egyházasrádóc első okleveles említése 1221-ből származik. Nevét Árpád-kori templomáról kapta, melynek titulusa Szent András apostol. Református temploma 1813-ban nyerte el mai klasszicista formáját. Az egykori Kissároslakon található a Rosner-kastély.

Halastó 136 lakosú község Körmendtől 12 kilométerre, délkeletre fekszik. A Vasi- Hegyháton elhelyezkedő település első okleveles említése 1236-ból származik. Nevét egy a Bük-patakon létesített halastóról kaphatta. Templomának titulusa: Szent Mihály. Határában szőlőhegy található.

Halogy 301 lakosú község Körmendtől 9 kilométerre, dél-délnyugatra fekszik. A Vasi-Hegyhát szélén elhelyezkedő település első okleveles említése 1274-ből származik.
1896-ban épült neogótikus templomának titulusa: Őrangyalok.

Harasztifalu 183 lakosú község Körmendtől 5 kilométerre, északra fekszik. A település első okleveles említése 1238-ból származik.
Templomának titulusa: Szent László király. 1756-ban szentelték fel.
A Fő utca 48. alatt található tornácos egykori iskolaépület népi műemlék.

Hegyháthodász 184 lakosú község a 76-os főközlekedési út mellett Körmendtől 10 kilométerre, délkeletre fekszik.  A település első okleveles említése 1221-ből származik. Nevét arról kapta, hogy lakói fejedelmi, királyi hódvadászok voltak. Határából régi halomsírokat ismerünk.
A szőlőhegyen XIX. század végi népi boronapince látható.

Hegyhátsál 177 lakosú község a 76-os főközlekedési út mentén Körmendtől 7 kilométerre, délkeletre fekszik. A Vasi-Hegyháton elhelyezkedő település első okleveles említése 1368-ből származik. A feudális korban kisnemesek lakták.
A híres természettudós premontrei szerzetes-tanár, Kuncz Adolf szülőhelye.
Látnivalója a Temető utca 7. számú népi műemlékegyüttes.

Katafa 381 lakosú község a 76-os főközlekedési út mentén Körmendtől 5 kilométerre, délre fekszik. A Vasi-Hegyháton elhelyezkedő település első okleveles említése 1230-ból származik. Határában, a Várdombon római kori őrállomás helyszínét tárták fel, ahol aranypénzekből álló kincslelet került elő. Mellette húzódott az úgynevezett Borostyánkő-út.

Kemestaródfa 234 lakosú határközség Körmendtől 10 kilométerre, nyugatra fekszik.

Körmend 12806 lakosú város a 8-as és 86-os főútvonalak találkozásánál fekszik, az Őrség székhelye a Rába partján. A helységet érinti a 21-es/Szentgotthárd-Szombathely/ és a 22-es/Zalalövő- Körmend/ vasútvonalak. A településről már IV. Béla is említést tesz kiváltságlevelében, megemlítve a várat és a templomot. Ez azt is bizonyítja, hogy a város a több őrségi településsel együtt a XI. században alakult ki. A történelem során sokszor cserélt gazdát, nem egyszer kegyetlen csaták dúltak a környéken. Mátyás király hadvezére kétszer is megütközött III. Frigyes német-római császár főúri seregeivel. A harcok váltakozó szerencsével jártak, ám végül a Hunyadiak győztek és az igazságos király hatalma megerősödött. Körmend megszenvedte a csatákat, némi nyugalomra akkor talált, amikor 1606-ban II. Rudolf a várat és a várost a Batthyány családnak adományozta. Ez volt az  a jelentőségteljes pillanat, amely az elkövetkezendő mintegy háromszáz évre meghatározta a mezőváros fejlődését. Az óriási kiterjedésű Batthyány- Strattmann családi majorátus Körmenden rendezkedett be, vagyonukat a parasztság kizsákmányolásával gyarapították. A XIX. század elején számos lázadás tört ki, nevezetes az 1905-ös napszámos-sztrájk. Körmend mai arculata modern, a város vezetői azonban igyekeztek megőrizni a hagyományos környezetet is. A házak többnyire földszintesek, nagy kerttel, amelyekbe nyaranta színes virágok nyílnak, gyönyörűséget okozva a szemlélődőnek. A történelmi települést 1979-ben ismét várossá nyilvánítottak, s megkezdődhetett a minőségi változás. A környék falvaiból sokan találnak itt munkahelyre, a legvonzóbb a gyógyszer-, cipő, és bútorgyártás. Meghatározó erővé vált Körmend szerepe a vidéki kulturális életben is.
A nevezetes vár a középkorban épült, négy kerek saroktornyos kétemeletes kastély, amelyben a Batthyányak rendezkedtek be hosszú időre. Ma Vas megye legszebb és legnagyobb műemlék-együttese. Barokk és klasszicista stílusban építették át a századok során, különlegesen megkapó a homlokzat. A helyreállítások során értékes falfestményeket tártak fel. A négyszögletes, különleges akusztikájú várudvaron nyári estéken koncerteket rendeznek, amelyekre az ország határain túlról is érkeznek az előadóművészek és  közönség. A várkastélyt 32 hektáros arborétum veszi körül. A természetvédelmi területé nyilvánított parkban értékes növényzet található, a hatalmas tölgyek, hársak és platánok közt is kiemelkedik a páratlan méretű szépséges tulipánfák. A látogató megpihenhet valamely óriásfa, például a több száz esztendős juharlevelű platánfa alatt. Érdemes romantikus csónakkirándulást tenni a tavon, élvezve a fények és az árnyékok játékát a vízen. Érdekes látnivalója a parknak Carolus Clusius németalföldi orvos-botanikus emlékoszlopa, aki a XVI. században a Batthyányak támogatásával kutatta a megye flóráját. A park hangsúlyos építészeti eleme a 15 méter magas obeliszk, amelyet 1810-ben Batthyány Fülöp állítatott. Tetejét a család címerállata, a pelikán díszíti. A sétautakat szoborcsoportok ékesítik, a Vertomnus et Pomona, azaz a Tavasz és a Nyár, s a Zephirus et Flóra, az Ősz és Tél, a déli és a keleti utak kereszteződésében áll.
Érdemes megtekinteni a 1731-ben barokk stílusban átépített, egyhajós római katolikus templomot, amelynek sokszögű szentélye ma is őrzi a XV. századi gótikus nyomokat. A XVIII. századi szószék és főoltár barokk alkotás.
Azt mondják, boldogok és szabadok a lakók abban a városban, amely folyóvíz partján áll. Igaz ez Körmendre vonatkoztatva is, a város két folyóval is büszkélkedhet, a Rábán és a Pinkán hét híd ível át.
A Rába partján található Nepomuki Szent János barokk szobra, nem messze pedig kellemes strandot alakítottak ki a folyó partján, ahol nemcsak a helybeliek múlatják el szívesen az időt. A vízre hajló fűzek árnyékában horgászok várják jó szerencséjüket rosszallóan tűrve csónakok és kajakok zavarását.
Nevezetes a városi Fúvózenekar, amelynek fellépéseit mindig nagy érdeklődés kíséri. Hírnévre tett szert a Béri Balog Ádámról elnevezett néptánc-együttes. A város vezetői úgy vélik, nemcsak érdemes, de kötelesség is a lakók fizikumával törődni. Megépítették a sportcsarnokot, ahol nemcsak az élsportolók találnak otthonra. Érdemes megemlíteni a körmendiek büszkeségét a kosárlabda-csapatokat, a meccsen harsány kiáltásokkal buzdítják kedvenceiket, nem hiába, hiszen már a csapat kétszer elnyerte a magyar bajnoki címet. Speciális „körmendi találmány” a strandkosárlabda. A Rába parton, döngölt, agyagos pályán kezdődött a ma már országos különlegességnek számító sport, amelyben évente rendeznek bajnokságot. A város körül hatalmas erdőség terül el, megszűrve a XX-XXI. század porát, illatos tiszta levegőt árasztva.

Magyarnádalja 194 lakosú község a Körmendtől 7 kilométerre, északnyugatra fekszik. A Pinka mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1391-ből származik.

Magyarszecsőd 481 lakosú község a 8-as főközlekedési út mentén, Körmendtől 4 kilométerre északkeletre fekszik. A Rába mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1406-ból származik. A faluból származik a szombathelyi múzeumfaluban látható 1780-ban készült fa harangláb.
A római katolikus templom a XIII. században épült, különös figyelmet érdemel a déli kapu, mely jellegzetesen román kialakítású. A feltárás során számos középkori épületdísz került elő. A hajófalon és a szentélyben található ornametikus falfestések a XVII.XVIII. század fordulóján készültek. A templom értékes berendezése a barokk oltár.
A római katolikus harangláb 1880 körül épített barokkos ihletésű népies építmény.
Agrártörténeti emlék a XIX. század elejéről származó hatalmas klasszicizáló késő barokk magtár.

Molnaszecsőd 403 lakosú Rába-parti község a 8-as főközlekedési út mentén, Körmendtől 7 kilométerre, keletre fekszik.

Nádasd 1347 lakosú község a 86-os főközlekedési út és a 22-es/Körmend-Zalalövő/ vasútvonal mentén, Körmendtől 6 kilométerre, délre fekszik. A Vasi-Hegyháton elhelyezkedő település első okleveles említése 1233-ból származik, de ennél sokkal korábban keletkezhetett. Róla kapta nevét a híres Nádasd-nemzetség, melyből a Nádasdy család is származott. Egykori kastélyuk elpusztult.
Római katolikus templomának titulusa: Szent Kereszt megtalálása. A falu határában vezetett a római Borostyánkő út. Látnivalója az Erzsébet királyné tiszteletére állított emlékkő.

Nagykölked 145 lakosú község Körmendtől 10 kilométerre, északnyugatra fekszik. A helység első okleveles említése 1221-ből származik.
A jáki templom stílusában a millennium idején épült római katolikus templomának titulusa: Urunk mennybemenetele és Szent Miklós.
A Fő utca 65-ös számú népi lakóház 1866-ban épült.

Nagymizdó 152 lakosú község Körmendtől 8 kilométerre, délkeletre fekszik. A Vasi Hegyháton elhelyezkedő település első okleveles említése 1277-ből származik. Neve arra utal, hogy lakói fejedelmi, királyi szolgálatban álló mézadók lehettek. A falu melletti várdombon őskori leletek kerültek elő.
1886-ban épült római katolikus templomának titulusa Szent Anna.

Nemesrempehollós 300 lakosú község Körmendtől 13 kilométerre, északkeletre fekszik. A Nemeshollós és Rempehollós egyesítéséből keletkezett település középkori eredetű. Mindkét falurészt a feudális korban kisnemesek lakták.
Római katolikus templomának titulusa Szent Rozália.

162 lakosú határközség Körmendtől 13 kilométerre, északnyugatra fekszik. A Pinka mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1221-ből származik. Nevét már akkor létező templomának titulusáról kapta. A ma álló épület XVIII. századi, berendezése késő barokk.

Rádóckölked 277 lakosú község Körmendtől 9 kilométerre, északra fekszik. Az egykori Kiskölked és Pusztarádóc egyesítéséből keletkezett. A település első okleveles említése 1221-ből származik. Lakói a feudális korban kisnemesek voltak, több épülete is egykori kúria. Zömmel reformátusok lakják, 1861-ben épült templommal rendelkezik. Nyugodt, csendes helyen fekszik.

Szarvaskend 260 lakosú község Körmendtől 11 kilométerre, délkeletre fekszik. A Vasi-Hegyháton elhelyezkedő település első okleveles említése 1236-ból származik. Ennél jóval régebbi, neve a X. századi Kend vezér szállásának emlékét őrzi. Nemzetségének totemállata a szarvas volt.
Római katolikus templomának titulusa Sarlós Boldogasszony, mai formájában késő barokk.
A Sibrik-kúria állítólag középkori alapokra épült, mai formájában klasszicista stílusú.

Vasalja 332 lakosú határközség Körmendtől 8 kilométerre, északnyugatra fekszik. A Pinka mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1418-ból származik.
Római katolikus templomának titulusa Szent István király. Erről az Árpád-kori eredetű templomról kapta nevét Pinkaszentkirály településrész.
A Kossuth u. 50. számú népi lakóház védett építészeti érték.

Bő 694 lakosú község Csepregtől 13 kilométerre, délkeletre fekszik a Répce mentén. A helység nevét a nemzetségfő jelentésű régi magyar szóból származtatják. Első okleveles említése 1239-ből származik. Az Árpád-korban a templomos rend birtoka volt. Az újkorban mezővárosi kiváltságokat kapott.
Műemlék jellegű római katolikus templomának titulusa Szent Imre herceg. Az eredetileg gótikus templomot többször átépítették.

Bük 3087 lakosú nagyközség a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén, Csepreg déli szomszédságában fekszik. A Répce mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1271-ből származik. A XX. század elején egyesült Alsó-, Felső- és Középbük. A középkorban ugyanezt a három falut Mankó-, Vincló- és Egyházasbüknek hívták.
A Szent Kelemen római katolikus temploma a XIII. században épült román stílusban. 1723-1755 között átépítették, barokk módon. Ekkor épülte az oldalkápolnák is. A XIII. századi formájából maradtak meg a támpilléres szentély és a diadalívet tartó bimbós fejezetű oszlopok.
Az evangélikus templom 1785-ben épült.
A Felsőbüki Nagy Pál jogász és politikus kúriája 1780 körül épült copfstílusban.
Bük nevezetessége a volt Szapáry-kastély, mely a XVI. században épült barokk stílusban. A XVIII. században hozzáépítettek a kastélyhoz, s ekkor nyerte el mai barokk arculatát. Nagyon szép a barokk, stukkókkal és grisaille-képekkel ékesített díszterem.
Bük neve a gyógyfürdője révén vált ismertté. A település és a gyógyfürdő kissé elkülönül egymástól. Mindkét terület fejlődése igen dinamikus.

Chernelházadamonya 219 lakosú község Csepregtől 16 kilométerre, délkeletre fekszik. Chernelháza és Damonya egyesítésével keletkezett, az ország leghosszabb nevű községe. A Répce mellett található csendes települést a főutak elkerülik. A még szabályozatlan folyón több vízimalom található. Damonya első okleveles említése 1239-ből származik. Az egykori Gólyadamonya, a mai Chernelháza területét IV. Béla adományozta a Chernel család őseinek. Itt felépített kastélyuk egészen az 1980-as évekig fennállt. Ritka dolog, hogy követni tudjuk a falunak nevet adó család lakóhelyét 700 éven keresztül. A falu határában római kori sírok kerültek elő.

Csepreg 3550 lakosú alpokaljai város a Répce jobb partján helyezkedik el az egykor Sopron megyéhez tartozó középkori városi múlttal rendelkező későbbi mezőváros. A jelenlegi Vas megye legfiatalabb és legkisebb városa. Címét 1995-ben nyerte vissza. Határában nagy kiterjedésű szőlőhegyek és kirándulásra alkalmas erdők vannak. A Boldogasszony patak völgyében víztározók létesültek. Első okleveles említése 1255-ből származik, azonban a honfoglalókra jellemző török eredetű neve egyértelműen korábbi eredetére utal. Az Árpád-kor végén és az Anjou-korban királyi város volt. Jelentős virágzást ért meg a város a Nádasdy család birtoklása idején a XVI-XVII. században. Ekkor jelentős protestáns főiskola és nyomda működött benne.
Ebből származó időszakból származó legjelentősebb műemléke a Szent Miklós titulusú felsővárosi templom. A temploma 1391-ben épült, gótikus stílusban, majd a XVII. században átalakították barokk stílusban. A gótikus jegyeket a kapuzat őrizte meg. A haj láthatóan semmit sem őrzött meg a középkorból. A templom berendezéséből a faszobrok a XVIII. századból valók. A kő főoltár klasszicista stílusú.
Az úgynevezett Alsóváros középkori eredetű Szent Katalin temploma még műemléki kutatás tárgya.
Középkori eredetű a Széchenyi téren álló úgynevezett Nádasdy-kastély.
A XIX. század végén épült a Kossuth utcában álló volt Rottermann-kastély.
A romantikus stílusú Boldogasszony Szentkút-kápolna a városon kívül található, mely a hagyomány szerint 1815-1816 között épült barokk stílusban. Első hiteles említése azonban 1507-ből való. Egyhajós alaprajzú, szentélye kívül kerek belül szögletes. A homlokzatot egy-egy virágdíszes ión félpillér díszíti. A bejárat két oldalán szoborfülkében elhelyezett szobrok láthatók: jobbra Nepomuki Szent János, balra pedig Szent Anna és Szűz Mária..
A mai „Öreg malom” szálloda és étterem autóparkolójának helyén állt egy középkori Szentkirály titulusú templom.
A helység nevezetessége a volt Schöller-kastély, amelynek helyén valaha huszita vár állott. Erre épült rá a nagy tűzvész után 1808-1811 között klasszicista stílusban a kastély. 1880 körül eklektikus stílusban átépítették. A főhomlokzat középrizalittal hangsúlyozott, amely felett timpanon található. Az udvari oldalon kétoszlopos kocsifelhajtó van.

Gór 255 lakosú község Csepregtől 14 kilométerre, délkeletre fekszik. A település első okleveles említése 1279-ből származik. A Kápolna-domb országos hírű régészeti lelőhely, őskori erődített település és középkori fából épült vár maradványait tárták fel itt.
Középkori eredetű római katolikus templomának titulusa: Szent Kereszt felmagasztalása.
Az egykori Guary-kastély XVII.századi eredetű, korai barokk épület. Parkjában természetvédelmi értékű fekete nyárfák találhatók.
Határában szőlőhegy található, és sok erdő. A Répce folyón árvízi szükségtározót létesítettek.

Iklanberény 42 lakosú község Csepregtől 9 kilométerre, északkeletre fekszik. A település első okleveles említése 1234-ből származik. Neve törzsnévi eredetű, egy a honfoglalókhoz csatlakozó török törzsre utal. Lakói a feudális korban kisnemesek voltak.
Római katolikus templomának titulusa Szűz Mária.

Lócs 134 lakosú község Csepregtől 10 kilométerre, keletre fekszik. A település első okleveles említése 1239-ből származik. Nevét Árpád-kori lakosai foglakozásáról kapta, akik fejedelmi, királyi vadászok voltak. A feudális korban kisnemesek lakták.
Római katolikus templomának védőszentje Kisasszony. A faluban több hangulatos régi épület látható. A határban őskori halomsír látható.

Mesterháza 176 lakosú község a 84-es főközlekedési út mellett Sárvártól 17 kilométerre, északra fekszik. A Répce mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1426-ból származik. A feudális korban kisnemesek lakták.
Szent Anna titulusú kápolnája van.
Legérdekesebb látnivalója a klasszicista stílusú Jekelfalussy-kastély.
A Petőfi utca 22. számú népi lakóház védett.
A temetőben látható Mesterházy István 1848-as huszár-ezredes síremléke.

Nagygeresd 306 lakosú Répce-parti község, Répcelaktól 10 kilométerre, nyugatra fekszik. A Répce mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1260-ból származik. A feudális korban kisnemesek lakták.
A Szent István király római katolikus temploma eredetileg román stílusú, gótikus és barokk átépítéssel.
A régi Kisgeresden 1784-ben épült evangélikus templom berendezése népies barokk.
A falu történetét, az emberek életét a falumúzeum mutatja be.

Nemesládony 140 lakosú község Répcelaktól 14 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Répce- vidéken elhelyezkedő település első okleveles említése 1234-ből származik. Jóval régebbi eredetű lehet, neve a híres Lád nemzetség nevének változata, melyből Bulcsú vezér is származott. Lakosai a feudális korban kisnemesek voltak.
A falu határában a dombon áll az Árpád-kori eredetű, gótikus szentélyű Szent Miklós római katolikus templom, amelyet 1832-ben jelentősen átépítettek.

Répceszentgyörgy 136 lakosú község Répcelaktól 15 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Répce mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1428-ból származik..
Az egykori mezővárosban épült az eklektikus stílusú Szent György római katolikus templom.
Mellette található a Szentgyörgyi-Horváth-kastély klasszicista épülete. Parkjának legnagyobb fái a főhomlokzat előtt álló mamutfenyők. A parkban oszlopsor, és egy faragott, domborműves szökőkút áll a 13 aradi vértanú emlékére. Utolsó tulajdonosai a szombathelyi püspökök voltak.
A Fő utcában XVIII. század elejéről származó Mária szobor található

Sajtoskál 458 lakosú község a 84-es főközlekedési út mentén Csepregtől 15 kilométerre, keletre fekszik. A Metőc patak partján települt község egykor mezőváros volt. Nevét minden bizonnyal a híres X. századi Kál vezérnek, a Lád nemzetség ősének köszönheti. „Sajtos” előtagja a településen élt szolgáló népek egyik típusára utalhat. A szomszédos Simaság részeit ehhez hasonló módon nevezték Pecsenyesütőságnak és Kenyérsütőságnak. A középkorban országos vásártartási joggal rendelkezett, gyakran tartották itt Sopron megye gyűléseit.
Árpád-kori eredetű római katolikus templomának titulusa Szent Péter és Pál.
Nevezetessége még az egykori Ruprecht-kastély, melynek egyik szobájában töltött egy éjszakát az 1921-es második királypuccs idején IV. Károly király és Zita királyné.

Simaság 703 lakosú község a 84-es főközlekedési út mentén Csepregtől 14 kilométerre, nyugatra fekszik. A település Felsőság és Simaháza egyesítésével jött létre. A középkorban Ság részeit Pecsenyesütő- és Kenyérsütőságnak hívták, ami arra utal, hogy a környéken létezett fejedelmi, királyi udvarhelynek ilyen szolgáltatásokkal tartoztak. Első okleveles említése 1265-ből származik.
Római katolikus temploma mai formájában késő barokk, titulusa Mária Magdolna. Érdekes látnivaló a temető 1740 körül kerítőfala és kapuja.
A Festetics-kastély 1780 körül, késő barokk stílusban épült Hefele Menyhért tervei alapján. Mai formáját az 1920-as években kapta.

Tompaládony 358 lakosú község a 84-es főközlekedési út mentén Sárvártól 15 kilométerre, északra fekszik. A település több részből alakult ki (Berekalja, Tompaháza, Pórládony). Ládony első okleveles említése 1234-ből származik. A Berektompaházát a feudális korban kisnemesek lakták.

Tormásliget

Tömörd 286 lakosú község Csepregtől 6 kilométerre, délnyugatra fekszik. Az Ablánc-patak mellett elhelyezkedő település első okleveles említése 1233-ból származik. Nevét az Árpád-kori vaskohászattal hozzák összefüggésbe, határában több olvasztókemence is előkerült. A falutól nyugatra lévő dombon középkori vár helye látható. Közelében az erdőben barokk Szent Ilona szobor található.
Római katolikus templomának titulusa: Szent Ilona.
Két nagy múltú kastélya is van, szép parkkal körülvéve. Mindkettőt a Chernel család tagjai lakták.

Boba 827 lakosú község a 20-as/Szombathely-Veszprém-Székesfehérvár-Budapest/, a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ és a 26-os/Tapolca-Celldömölk/ vasútvonalak mentén, Celldömölktől délre, 12 kilométerre fekszik. A Marcal mentén elhelyezkedő falu első okleveles említése 1211-ből származik. Határában őskori halomsírokról tudunk. Lakosságának jelentős része a feudális korban kisnemes volt.
Az evangélikus templom 1784-ben épült, melynek a falán Döbrentei Gábor, a Tudományos Akadémia első titkárának emléktáblája található.
A római katolikus templomának titulusa: Szentlélek.
A harangtornya 1841-ben épült.

Borgáta 167 lakosú község a 84-es főközlekedési út mentén, Jánosházától északnyugatra, 11 kilométerre fekszik. A Kis Somlyó-hegy alatt elhelyezkedő település első okleveles említése 1356-ból származik. Neve azzal magyarázható, hogy a területen egy Apor nevű személy gátat épített. A falu két jól elkülönülő részre osztható. Az eredeti hagyományos szerkezetű település régi házaival kellemes látványt nyújt. A szezonálisan működő termálfürdőhöz csatlakozó a Kissomlyóval szinte összeépült részre a fürdőhelyi építkezés egyforma házai jellemzőek.
A nevezetes bortermő Kis Somlyó-hegyen látható a romantikus stílusban épített Boros-pince.

Celldömölk 11591 lakosú emberi léptékű, mezővárosias jellegű város a 10-es/Győr-Celldömölk/, a 20-as/Szombathely-Veszprém-Székesgfehérvár-Budapest/ és a 26-os/Tapolca-Celldömölk/ vasútvonalak mentén fekszik a Kemenesalján, a Ság-hegy mellett. A mai város több régi település összeolvadásából keletkezett: a középkori Alsóság, Izsákfa, Pordömölk, Nemesdömölk és Kiscell alkotják a XIX. századi Vas megye északkeleti központját. A Ság-hegy tövénél húzódó település hosszú ideig járási székhely is volt. Élete, fejlődése kezdetben összenőtt a pannonhalmi főapátság alá tartozó pórdömölki bencés apátság, majd később a XVI_XVII. században a kemenesaljai evangélikus esperesség történetével. II. Lipót 1790-ben a községet mezővárossá emelte. Celldömölk az 1848-49-es szabadságharc idején rövid ideig a megyei bizottmány székvárosa volt. 1979 óta ismét város.
Kiscell legnagyobb érdekessége 1744-1748 között épült a kéttornyú barokk bencés templom a mariazelli kegytemplom kicsinyített másaként. A két tömör torony között a homlokzat ívben törik. A homlokzaton íves záródású szoborfülkék láthatók. A templombelső terében a hajó mindkét oldalán hat oldalkápolna van . A főoltár a templom hajójának közepén áll, egy kápolnaszerű helyiségben. A két mennyezeti freskó Dorfmeister István munkája.
1764-ben épült a volt bencés apátság, ahol jelenleg a polgármesteri hivatal található. Az U alaprajzú épület templom felőli oldala hangsúlyos lizénákkal tagolt. Az oromzat tengelyében, a szoborfülkében Immaculata-szobor áll. A belső terek stukkós boltozatúak.
Az 1755-ben épült kálvária és a Szent sír kápolna.
A volt Joachim-ház és az 1836-ban épült volt Sóház is Kiscell jelentős emlékei közé sorolhatóak.
A pórdömölki romtemplom a XIII. században épült gótikus stílusban.
Alsóságon jelentős emlék a római katolikus templom.
Izsákfán érdemes megtekinteni a római katolikus templomot és a volt Somogyi-Medgyesi-kúriát.
A város közelében emelkedő Ság-hegy krátere geológiai érdekesség, Vas megye első tájvédelmi körzete. A Ság-hegyi Múzeum egy volt kőbánya bazaltépületében működik.

Csönge 442 lakosú község, Celldömölktől 14 kilométerre, északnyugatra fekszik. A Kemenesháton elhelyezkedő település első okleveles említése 1409-ből származik. A helységnév magyar személynévi eredetű. Határában több vaskori halomsírt tártak fel. Az egyikről, melyet Király-dombnak hívnak, nézte végig a néphagyomány szerint I. Ferenc József 1892-ben a hadgyakorlatot. A faluközpontja a jellegzetes, szolíd, felújított épületekkel szép látványt nyújt.
Jelentős látnivalója az evangélikus templom, mely 1784-85 között épült.
A helység híres szülötte Weöres Sándor költő.

Duka 299 lakosú község a 8-as és 84-es főközlekedési utak szögletében, Jánosházától 5 kilométerre, nyugatra fekszik. Az egységes rendezett faluképű településen a hagyományos építésű és a modern házak szépen harmonizálnak egymással.
A volt Dukay-kúria a XVIII. század végén épült.
A helység híres szülötte Dukay-Takách Judit költőnő, akinek emléktáblája a szülői házon, és a Dukay-kripta a temetőben található.

Egyházashetye 443 lakosú község, Jánosházától északnyugatra, 9 kilométerre fekszik. A nagyon rendezett, feltűnően szépen gondozott település kiemelkedő híressége Berzsenyi Dániel költő, akinek emlékhelyén a szülőházában, ma emlékmúzeum működik.
Látnivalói közé tartozik még a római katolikus plébániaház, az 1718-ban épült barokk római katolikus templom valamint a Szentháromság oszlop. Jelentős természeti értékei a jegenyenyárfasor és a gyurgyalagtelep.

Jánosháza 2838 lakosú nagyközség a 8-as főközlekedési út és a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ és a 26-os/Celldömölk-Tapolca/ vasútvonalak mentén, Celldömölktől délre, 14 kilométerre fekszik. Az első okleveles említése 1428-ból származik. Határában több azóta elpusztult település olvadt.
A helység nevezetessége a XVI-XVII. századi barokk stílusú Erdődy-Choron-kastély a kastélyparkkal, mely természetvédelmi terület.
A kis dombon  áll az 1698-ban épült római katolikus templom.
A református temploma a XVII. században épült.

Karakó 244 lakosú község a 8-as főközlekedési út mentén, Jánosházától délkeletre, 3 kilométerre fekszik. Az első okleveles említése 1156 tájáról származik. A Szent István által alapított várispánságok központjainak egyike volt. A régi ispáni vár helye a Marcal mocsarai közti szigeten található. Nem messze tőle egy kisméretű Árpád-kori vár helye látható. A Marcal átkelőjénél több ízben is csatát vívtak. 1707-ben Bottyán János itt harcolt a császáriakkal, 1809-ben a napóleoni háborúk idején is ütközet színhelye volt. A településre jellemző, hogy minden utcájában található egy szép házsor, épületegyüttes: Érdekesség, hogy a köztéri szobrok színesre vannak festve. Betyárlegendák fűződnek a faluhoz.
A Barokk stílusú Szent Mihály római katolikus temploma 1780-ban épült.
Jelentős látnivalók még a Nepomuki Szent János-szobor, a Szent Flórián-szobor és a volt pálos kolostor.

Keléd 93 lakosú kétutcás kisközség, Jánosházától délre, 4 kilométerre fekszik. A település első okleveles említése 1468-ból származik. Ennél azonban jóval régebbi lehet, neve egy krónikából ismert német lovag nevével azonos. Az főútról látható magtárépület megfogja a szemünket. A gesztenyefák megóvásáért indított akció a környéken, az uradalmi szeszfőző és aszaló maradványainak feltárása, rekonstrukciója a község célja.

Kemeneskápolna 121 lakosú község, Celldömölktől 7 kilométerre, délnyugatra fekszik a Ság-hegy oldalában. Az első okleveles említése 1413-ból származik. Nevét egy korábban épült kápolnától kapta. Egyedi, szűk utcás településrész található a falu keleti felében, a szépen felújított templomocska körül miniatűr, de egységes teret képezve.

Kemenesmagasi 988 lakosú község Celldömölktől 13 kilométerre, délkeletre fekszik. A település első okleveles említése 1180 körülről származik. Nemesmagasi és Pórmagasi egyesítésével jött létre. Határában római kori gabonaőrlő malom került elő, több halomsír látható. Nagyon rendezett, szép arculatú település.
Jelentős emléke a XV: századi eredetű Jézus Szíve római katolikus templom.
Az 1784-ben épült evangélikus templom és a Berzsenyi-kripta. A Berzsenyi család sírboltjában nyugszik Berzsenyi Lénárd 1848-as honvédezredes.

Kemenesmihályfa 590 lakosú község a 20-as/Szombathely- Veszprém-Székesfehérvár- Budapest/ vasútvonal mentén, Celldömölktől északkeletre, 4 kilométerre fekszik. A település első okleveles említése 1275-ból származik. A feudális korban jelentős számú kisnemes élt itt.
A Szent István vértanú római katolikus temploma 1777-ben, az evangélikus temploma 1817-ben épült.
A faluban több nemesi kúria és kastélyépület található. Köztük az egyik a Vidoss családé volt, egy másik pedig a monarchia vezérkari tisztjéé, Minnich Oszkáré volt. A falu határában egy őskori halomsírt Ferenc József-dombnak neveznek, mert állítólag 1892-ben róla nézte a császár a hadgyakorlatot. 1993. január 1-jén Sömjénmihályfa község két részre, Kemenessömjénre és Kemenesmihályfára vált szét. A Kemenesalján ritkaságszámba menő, dombokra épült település kanyargós főutcáján változatos falukép tárul elénk.

Kemenespálfa 477 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ és a 26-os/Celldömölk-Tapolca/vasútvonalak mentén, Jánosházától északra, 2 kilométerre fekszik. A Marcal mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1412-ből származik. Martonfa és Pálfa egyesítésével keletkezett.
A XVIII. század elején épült Nagyboldogasszony római katolikus templom épült. Berendezése is ebből a korból származik.
Jelentős emléke még a XIX. században épített volt Révay kastély és gazdasági épületei, valamint a harangláb és a hősi emlékművek.

Kemenessömjén 641 lakosú község, Celldömölktől 6 kilométerre, északra fekszik. 1993. január 1-jén Sömjénmihályfa község két részre, Kemenessömjénre és Kemenesmihályfára vált szét. A falu képe nagyon változatos, még a sok az elhanyagolt, de régi szépséget mutató porta. A főutcát összefüggően alkotják a régi parasztporták.
1785-ben épült a barokk stílusú római katolikus temploma.
Jelentős épületei a Radó-kúria és melléképülete, a volt Berzsenyi-kastély, a Radó-kastély és a Berzsenyi-pince.

Kemenesszentmárton 238 lakosú község, Celldömölktől 5 kilométerre, északkeletre fekszik. A Kemenesalján elhelyezkedő település első okleveles említése 1325-ből származik. Nevét középkori eredetű templomának védőszentjéről kapta. A templomot a török veszély idején megerődítették, ma is láthatóak a padlástérből nyíló kulcslyuk alakú lőrések. A feudális korban kisnemesek lakták. A családias hangulatot árasztó kis településnek más jelentősebb emléke nincs.

Kenyeri 966 lakosú község, Beledtől 9 kilométerre, délre fekszik a Rába partján. A Cser vidékén elhelyezkedő település első okleveles említése 1466-ból származik, a beléolvadt Rábakecskéd pedig 1433-tól ismert. Mindkét településrész jóval régebbi eredetű lehet.
A Sarlós Boldogasszony római katolikus temploma 1796-ban építették.
A kálvária a XVIII. században épült.
Jelentős emléke a harangláb és a XVIII. században épített Cziráky-kastély.

Kissomlyó 238 lakosú község a 84-es főközlekedési út közelében, Jánosházától 5 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település első okleveles említése 1319-ből származik. A feudális korban kisnemesek lakták. A Dunántúli tanúhegyek közé tartozó, de jelentős mértékben lepusztult képződmény már messziről felkelti az errefelé járók érdeklődését: A szőlőhegy egybeépült a községgel és érintkezik Borgáta fürdővel is. Fantasztikus élményt tartogat az elhagyott bánya, amely mintha természetes kráter lenne.
Román kori eredetű templomának titulusa Szent Miklós, berendezése népies barokk. Értékes a plébánia, mely 1548-ban épült.
Evangélikus temploma is van.
A hegytetőn található Királykőnél látta vendégül az azóta elpusztult kolostor utolsó szerzetese a néphagyomány szerint Mátyás királyt.
Jelentős emlék az Albert-major, ahol lovaglási lehetőség van.

Köcsk 306 lakosú község Celldömölktől 7 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Kemenesalja sík vidékén, a Ság-hegy és a Kissomlyó között, a Csikászó patak két oldalán elhelyezkedő település jelentős múltra tekint vissza. Első okleveles említése 1233-ból származik. Neve török eredetű személynév. Ez a honfoglalás korára, vagy az azt közvetlenül követő századokra utal. A XII. század közepén Magyarországra költözött Héder nemzetség egyik ága itt telepedett le. A birtokos család leghíresebb tagja Károly Róbert hadvezére és bizalmasa, Köcski Sándor volt. Életpályája elején a gazdag rokonok, a híres kiskirályok, a Kőszegiek szolgálatában állt. Nevéhez, mint a királyi sereg vezéréhez fűződik Sárvár és több más vár elfoglalása a lázadó Kőszegiektől. Vas megye királyi ispánja és országbíró volt. Halála után vagyonából lánya jelentős egyházi alapításokat tett (pápoci prépostság és perjelség). A település részei, Kisköcsk és Nagyköcsk 1937-ben egyesültek. Az előbbiben jelentősebb számú kisnemes élt.
Jelentős emléke a nagyköcski harangláb és Szent István kápolna, valamint a központban elhelyezkedő szépen felújított harangláb.

Mersevát 581 lakosú község, Celldömölktől 6 kilométerre, északkeletre fekszik a pápai úton. A Marcal mentén elhelyezkedő település Belsővát és Merse egyesítésével keletkezett. Első okleveles említése 1389-ből származik. Ennél jóval régebbi eredetű lehet, a Pápát Sárvárral összekötő fontos út átkelőhelye a Marcal mocsarain. A feudális korban kisnemesek lakták. A határban található Hímeskő dombon középkori templom állt, a középkori kastély és a napóleoni háborúk idejéből származó sáncok már nem láthatók. Heterogén építészeti képű falu, az evangélikus templom is nagyon érdekes stílusjegyeket hordoz.

Mesteri 291 lakosú község Celldömölktől 6 kilométerre, délnyugatra fekszik a Ság-hegy nyugati oldalán. A két falurészből, Alsómesteriből és Felsőmesteriből álló település. Az első okleveles említése 1293-ból származik. A feudális korban kisnemesek lakták. Határában vaskori halomsírok láthatók.
Árpád-kori eredetű műemlék torony nélküli templomának titulusa Szent Mihály.
A falutól északra, Intapusztán látható Batthyány-kastély klasszicista stílusú.
Termálfürdőjét 1983 méter mélyről feltörő 60 Celsius fokos hévíz táplálja.

Nagysimonyi 1006 lakosú község a 20-as/Szombathely- Veszprém- Székesfehérvár- Budapest/ vasútvonal mentén, Celldömölktől 6 kilométerre, nyugatra fekszik. A település első okleveles említése 1238-ból származik. Határában római kori emlékek kerültek elő. A feudális korban kisnemesek lakták.
Az 1777-ben épült római katolikus templomának titulusa: Szent Tamás apostol.
A település evangélikus temploma 1784-85 között épült.
A temetőben barokk kápolna és a Náray-Szabó család kriptája látható.

Nemeskeresztúr 335 lakosú U alakú kétutcás község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ és a 26-os/Celldömölk-Tapolca vasútvonalak mellett, Jánosházától délre, 3 kilométerre fekszik a Marcal-folyó partján. A település első okleveles említése 1332-ből származik. A feudális korban kisnemesek lakták.
A helység híres szülötte Bertha Bulcsú költő.
Római katolikus templomának titulusa: Szent Kereszt felmagasztalása.

Nemeskocs 378 lakosú község a 20-as/Szombathely- Veszprém- Székesfehérvár- Budapest/ és 26-os/Celldömölk-Tapolca/ vasútvonalak mentén, Celldömölktől 8 kilométerre, délre fekszik.
A temploma1794-ben épült, és harangláb is található a faluban.

Ostffyasszonyfa 831 lakosú község a 20-as/Szombathely-Veszprém-Székesfehérvár-Budapest/ vasútvonal mentén, Sárvártól 13 kilométerre, északkeletre fekszik. A Kemenesháton elhelyezkedő település első okleveles említése 1257-ből származik. Nevének előtagja a hasonló nevű család birtoklásával magyarázható.
A Nagyboldogasszony római katolikus templom középkori eredetű, melynek szentélyéhez 1777-ben építettek hajót, majd 1830-ban tornyot, késő barokk stílusban. A főoltárképe 1731-ből való Schaller-festmény Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolja.
A volt Ostffy-kastély 1840-ban épült klasszicista stílusban.
Az evangélikus templom, a volt Vörös-kastély, a Csonkavár és az I. Világháborús hadifogoly temetőn kívül talán a legismertebb nevezetessége a Pannónia Ring motorverseny-pálya.

Pápóc 411 lakosú Rába-parti község, Beledtől 12 kilométerre, délre fekszik. A település Pápoc és Szentmiklósfa egyesítésével keletkezett. Első okleveles említése 1325-ből származik. Egykor mezőváros volt.
A Legszentebb Megváltó római katolikus temploma a XIV. századi gótikus templom maradványainak felhasználásával 1838-ban épült. Az épület háromhajós. A főhajót a mellékhajóktól pillérek választják el. A szentélyben az empire oltár mellett áll Szent Katalin és Szent Borbála XVIII. századból származó, életnagyságú, barokk faszobra.
A szintén római katolikus Szent Mihály-temetőkápolna XIII. századi négykaréjos alaprajzú kétszintes épületével legjelentősebb román kori emlékeink közé tartozik és rokonságot mutat a jáki Szent Jakab-kápolnával. Enyhén kúp alakú tetőzetéből emelkedik ki a kicsiny torony, melyet barokk gömbsisak fed. Bélletes román bejáratának belső részén megmaradt az eredeti lábazat. A belsőben a földszinten és emeleten egyaránt román keresztboltozatok láthatók. A pillérkötegeket az emeleten sokleveles oszlopfők díszítik. A kápolnabelsőben három oltárfülke van.
A kápolnához csatlakozó eklektikus iskolaépület műemléki feltárása során kiderült, hogy az épület középkori eredetű és azonos az 1360 körül alapított Ágoston-rendi kolostorral, melyben szépen kivehetők a XV. századból ránk maradt freskók.
A Polgármesteri Hivatal épülete 1830 körül épült klasszicista stílusban.

Szergény 399 lakosú község, Celldömölktől 15 kilométerre, északkeletre fekszik. A Marcal mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1311-ből származik. Határában régi kőbánya található. A községben a feudális korban kisnemesek is éltek.
Evangélikus temploma 1790-ben épült. Jelentős emléke a Geiszt-kastély.

Tokorcs 272 lakosú község Celldömölktől 3 kilométerre északnyugatra fekszik. A Kemenesalján elhelyezkedő település első okleveles említése 1237-ből származik. 1907-ben egyesítették Újmihályfával. Határában római kori éremkincset találtak. Középkori birtokosai a Telekesi Török család tagjai voltak. Jelentős emlékei a templomai.

Vönöck 840 lakosú község, Celldömölktől 6 kilométerre, északra fekszik: A mikrorégió településszerkezete itt is jellemző, szellős, rendezett utcák a köcskiéhez hasonlító udvarház jellegű önkormányzati épülettel.
Az evangélikus temploma 1796-ban épült. Jelentős emlék még a volt Karácsony-kastély és az ősborókás.

A megyét érintő kiemelt jelentőségű európai közlekedési folyosók elemeinek a fejlesztése:

· Az E66-os, hazai 8-as főútnak nemzetközi korridorrá nyilvánítása, a főút négysávos, gyorsforgalmi úttá történő átépítése; elérendő, hogy ez legyen rövid távon része a TINA hálózatnak.

· A régión belüli észak-déli közlekedési tengely, gyorsforgalmi (M9) úttá, esetleg autópályává való kiépítése, szorgalmazni kell, hogy a tengely (az európai E 65-ös főút) legyen része a TINA hálózatnak.

A megye nemzetközi vasúti kapcsolatainak javítása:

· Az V. helsinki folyosó részeként a Zalalövő-Őriszentpéter-Bajánsenye/Hodos (Muraszombat) vonalon a szlovén vasúti kapcsolat teljes kiépítése és továbbvitele Körmend-Szombathelyre, kapcsolódva a TINA programhoz.

· A vasúti kapcsolat visszaállítása a Kőszeg-Felsőpulya (Oberpullendorf) és a Szombathely-Felsőőr (Oberwart) vonalon, Szombathely Kőszeg vasútvonal felépítmény korszerűsítése

· Hosszú távú elképzelés, s a megye számára gazdasági és területfejlesztési értelemben egyaránt stratégiai jelentőségű, a Bécs-Graz új vasúti fővonali összeköttetés megvalósulása a Sopron-Szombathely-Szentgotthárd nyomvonalon.

· A Szombathely-Szentgotthárd-Graz vasút korszerűsítése.

· Hosszú távon fontos lenne, hogy érintse Vas megyét az un. nagysebességű vonalak közül a Velence-Trieszt-Ljubjana-Budapest-Lvov vonal

A határátkelőhelyek számának (Alsószölnök, Kétvölgy, Pinkamindszent) és forgalomátbocsátó-képességének növelése (Bucsu-közút, Kőszeg-kö­zút és vasút, Rábafüzes-közút) és az átkelőkhöz kapcsolódó infrastruk­túrák, létesítmények kiépítése (Bajánsenye-vasút, Szentpéterfa-közút).

A szombathelyi regionális repülőtér fejlesztése elsősorban kereskedelmi és belső szállítási funkcióval,.de megnyitva a nemzetközi forgalom számára is

Logisztikai szolgáltató központok fejlesztése.

· A celldömölki, szentgotthárdi és a szombathelyi logisztikai ellátó-elosztó és szolgáltató központok kialakítása, amelyek funkciójukban mind a belföldi, mind a nemzetközi igényekhez illeszkedjenek.

· Megvalósíthatósági tanulmány a megye logisztikai központjainak fejlesztésére.

· A központokban a kombinált áruszállítás feltételeinek megteremtése, ill. fejlesztése.

Az országos főútvonal hálózat megyét érintő fejlesztése, kiemelten a megyén belüli és a megyék/régiók közti transzverzális irányú nyomvonalakra:

Főútvonal hálózat korszerűsítés, bővítés:

· 84-es sz. főút (Sopron-Sárvár-Balaton), tekintettel az óriási nyári forgalomra,

· a 89-es sz. főút Szombathely–Bucsu (Ausztria) közötti szakasz gyorsforgalmi úttá fejlesztése, Sé és Torony községek elkerülésével (III.-IV. ütem)

· Szombathely bekötése az M9-es sz. gyorsforgalmi útba.

· A 86-os és 87-es főút összekötése Balogunyom és Táplánszentkereszt között.

· 87. sz. főút korszerűsítése Kám-Kőszeg között

Főúttá fejlesztés:

· a Bajánsenye-Zalalövő-76-os sz. főút (Zalaegerszeg-M9) közötti szakasz főúti paraméterekkel való kiépítése, amely elsősorban az Őrség bekötését szolgálja a tervezett gyorsforgalmi úthálózatba,

· a Sárvár-Celldömölk-Pápa-Kisbér-Tatabánya országos mellékútvonal főúttá fejlesztése, melynek fontos regionális kapocs szerepe lesz.

Településeket tehermentesítő és elkerülő szakaszok építése:

· 86-os sz. főúton (E65) Balogunyom, Répcelak, Vámoscsalád, Vasegerszeg, Hegyfalu, Pósfa, Szeleste, Vát, valamint Egyházasrádóc községeknél,

· 84-es sz. főúton Rábapaty és 88. sz. főút Sárvár északi elkerülés,

· Szombathely északi gyűrű hiányzó szakaszának kiépítése, hosszú távon a nyugati gyűrű megépítése is.

· 74-es sz. főúton Vasvár elkerülő szakasza

· 8404. j. ök. Út Celldömölk elkerülése

A megyét érintő vasúti fővonalak fejlesztése:

· Székesfehérvár-Celldömölk-Szombathely vonal villamosítását folytatni az osztrák határig, az ÖBB egyeztetett feltételeinek megfelelően..

· Szombathely-Sopron vonal fejlesztését a nemzetközi igények mellett a regionális kapcsolatok erősítése is sürgeti.

· Szombathely-Nagykanizsa vasútvonal fejlesztése fontos, így lenne teljes az észak-déli vasúti folyosó, amely egyben a megyének az Adria felé is minőségi összeköttetést biztosítana.

· Körmend-Zalalövő, a fővonallá fejlesztendő vasútvonallal a nemzetközi, V.-ös korridori, fővasúti (Adriától – Kelet-Szibériáig) vérkeringésbe kerülünk bele.

· Csorna-Szombathely vasútvonal villamosítása, kiegészítve a Porpác-Csorna és a Csorna-Mosonszolnok szakaszokkal Szombathely bekapcsolódhat a nemzetközi fővonalakba (Budapest-Bécs, Rajka-Pozsony).

A kerékpáros útvonal- hálózat fejlesztése:

· új kerékpáros útvonalak építése elsősorban idegenforgalmi célzattal (Szombathely-Rum-Jeli Arborétum, Bük-Kőszegi Natúrpark, Bük-Zsira-Locsmánd, Őrségi Natúrpark, Sárvár-Bük, Szentgotthárd-Őrség-Balaton, Szombathely-Balogunyom-Ják-Sorokpolány, Szombathely-Bucsu, S100-as határ menti kerékpáros útvonal befejezése)

· a városi belterületi kerékpárutak kiépítése elsősorban a nagyforgalmú tranzitszakaszok esetében,

· az alacsony forgalmú mellékvonalakon kijelölt kerékpárutak esetében szükséges a burkolatszélek és padkák biztonságos kerékpározásra alkalmassá tétele,

· csomópontok, tömegközlekedési végállomások, turisztikai célállomások térségében és a határ menti kerékpárúton megfelelő pihenőhelyek, parkolási, őrzési helyek és kerékpárjavító bázisok kialakítása.