Almásháza 57 lakosú község a 76-os főközlekedési út mellett Zalaegerszegtől 20 kilométerre, keletre fekszik. A község első említése 1198-ban Almas. A mai elnevezést 1513 óta használják. A községet említő XII. századi oklevél tanúsága szerint azt Lőrinc ispán a szentgotthárdi ciszterci apátságnak adományozta. A település még 1593-ban is az apátság tulajdonában volt. Középkori plébániája a mai temető helyén állhatott, feltételezések szerint a törökök pusztították el. A 76-os útról megközelíthető festői környezetű községben nincs átmenő forgalom, ezért levegője nagyon tiszta.
A mai kápolna 1908-ban a hívek támogatásával épült, a kápolna előtti kőkereszt 1864-ből való.

Batyk 430 lakosú község a 24-es/Zalabér-Batyk-Zalaszentgót/ és a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Bóba/ vasútvonalak mentén, Zalaszentgóttól 8 kilométerre, északra fekszik. Első említése 1251-ben: Bogk. A törökök elől az itt élők a “csapói sűrűbe” menekültek, ám a környék csodás adottságai megtartották a települést. Három patak is táplálja a község határában a Zalát, a vizek között természetvédelmi terület húzódik, ahol kockás kotuliliom virít.
A falu temploma műemlék jellegű, kertjét 1835-ből való kőkereszt díszíti.

Döbröce 97 lakosú község Zalaszentgróttól 11 kilométerre, keletre fekszik. Az első írásos említés 1542-ben: Debrecze. Közszói jelentése: völgy. A falukép egységes, a házak többsége régi paraszt porta, a Kovácsi-hegy övezte szőlőhegyekről gyönyörű kilátás nyílik Sümeg felé a Marcal völgyére. Itt dolgozik Lenorics Lajos népi fafaragó mindenkit szívesen lát, aki érdeklődik művészete iránt a harangláb tövében lévő portáján.

Dötk 25 lakosú község Zalaszentgróttól 12 kilométerre, nyugatra fekszik. A település első említése 1332/1337-ben: Dudk. A település népszerű a külföldiek körében, több lakóházat felújítottak eredeti formájában, hétvégi házzá alakítottak át. A falu képe híven tükrözi a régi népi építészet szépségeit. A közeli Dabronyi tavak hármas tórendszere a horgászok, a természet szerelmeseinek paradicsoma.

Kallósd 116 lakosú község, Zalaszentgóttól 10 kilométerre fekszik. A települést 1260-ban Kiskolusd, Kolus alakban jelölik. Nevének eredete bizonytalan, esetleg szláv eredetű. A Zala megye észak-keleti részében, szelíd dombok között megbúvó falucska lakói elsősorban mezőgazdasági tevékenységből élnek.
Körtemploma 8 méter belső átmérőjű, 1260 körül, román stílusban épített, Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus templom, mely a község ma is használt temetőjében áll a falu mellett. A XIX. században faépítménnyel bővítették. A magyar középkori kerek templomok közül az egyik legszebb. Belsejében csúcsíves ülőfülkék, a fából épített karzatra a falba épített lépcsőn lehet feljutni.

Kehidakustány 1101 lakosú község Keszthelytől 25 kilométerre, északnyugatra. 1232-ben itt jöttek össze a zalai szerviensek, hogy ítélkezzenek egy birtokperben, s ez az oklevél a köznemesség területi csoportosulásának legkorábbi dokumentuma, a nemesi megye kialakulásának első emléke. A településről 1322-ből Kedhyda alakban találunk említést. Az elnevezés a Ketüd személynév és a -hida összetétele. Kustan településnévről 1275-ből maradt ránk adat. Török eredetű személynévből keletkezett magyar helységnév. Mai elnevezését 1977-től használja a Zala folyó két partján, szőlőkkel és erdőkkel borított dombok között fekvő község.
Deák Ferenc kúriájaként ismert épületet a XVIII. század végén építette a Zala vármegyében jelentős szerepet játszó Hertelendy család, s örökség útján jutott Deák Ferenc édesapjának birtokába. Hosszabb ideig élt itt Deák Ferenc is. Sokszor látogatott ide a Zalacsányban élő Csány László és néhányszor Deák Ferenc barátja Vörösmarty Mihály, de megfordult itt Wesselényi Miklós, Széchenyi István és Batthyány Lajos is. Deák Ferenc 1854-ben adta el a Széchenyi családnak, majd a Károlyiaké lett. 1925-ben a kincstár megvásárolta és mezőgazdasági szakiskola létesült mellette. A kúria előtt Zala György 1928-ban felállított Deák Ferenc mellszobra áll, az épületen a “haza bölcsének” emléktáblája látható. A jellegzetesen XIX. századi vidéki kisnemesi kúria, másfél hektáros parkja védett. Jelentős emlék a temetőkápolna, mely a XIII. században épült, és a Deák család sírboltjává alakították ki.
Ezenkívül említésre méltó az 1756-ban építet copf stílusú szószékkel ellátott római katolikus templom, valamint az Európa-hírű gyógyfürdője a kustányi falurészben.
A legnagyobb vonzerejét a termálfürdő kitűnő, 32-34 C°-os gyógyvize adja, melynek köszönhetően évről-évre egyre több hazai és külföldi turista keresi fel a települést rövidebb-hosszabb időt töltve el ott.

Kisgörbő 257 lakosú község Zalaszentgróttól 8 kilométerre, keletre fekszik a Keszthely-Celldömölk összekötő út mentén. A község első írásos említése 1372-ben: Kurbeu, 1449-ben: Kiskerbew. Megcsodálhatjuk a paraszti és a nemesi építkezés eltérő, de látványában egységes képet alkotó házait.
A római katolikus templom elhelyezkedése és mérete miatt a falu arculatának meghatározó része.
A felújított Bezerédy kúria a falu szép jellemző épülete.

Kisvásárhely 63 lakosú község Sümegtől 8 kilométerre, nyugat-északnyugatra fekszik. A falu említése 1382-ben Vasarhel 1508-ban: Kyswasarhel. A környező erdőkben 3-400 éves tölgyfák találhatók, bőven terem a gomba, s kellő időben érkezve szarvas- és vaddisznócsordákkal, nyúlcsaládokkal találkozhatunk.

Ligetfalva 59 lakosú község a 76-os főközlekedési út mellett Hévíztől 15 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Mihályfa 401 lakosú község Sümegtől 8 kilométerre, nyugatra fekszik a Zalaegerszeg-Sümeg összekötő út mentén. A falu említése 1340-ben: Mihalfolwa. 1696-ban Mihaly Fa. Az előtag egy Mihály nevű egykori birtokos nevére utal. Régészeti leletek bizonyítják tégla sírok és cserépedény maradványok, hogy a falu évszázados múlttal rendelkezik.
A falu központjában szép épület- együttest alkot a római katolikus templom és az újonnan épült plébánia.
Eredeti állapotban rendbe hozott paraszt porták szépítik a faluképet.
Megtekinthetjük Rőti József szobrász művész kertjében kiállított alkotásokat és a művész házi galériáját.

Nagygörbő 252 lakosú község Zalaszentgróttól 10 kilométerre, keletre fekszik. A település neve 1372-ben: Kurbeu, Nagkerbew. A község neve magyar helységnév, amely feltehetően török eredetű. A kovácsi-hegy lábánál bújik meg a falu, szőlő hegyi pincéktől övezve. A falu közepén a kis dombocskán álló templom uralja a faluképet.

Óhíd 642 lakosú község Zalaszentgróttól 10 kilométerre, keletre fekszik. Az Ohyd nevű településről 1483-as adat áll rendelkezésre. A “régi” jelentésű ó és a híd összetételéből alakult ki a község neve. Veszprém és Zala megye határán található egy kis völgykatlanban Óhíd. A falu szőlő birtokai a Huszonya hegyen találhatók, a dombok gerincéről kitűnő a kilátás nyílik Sümeg felé, a Somlóra és a Ság hegyre.

Pakod 981 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonal mentén, Zalaszentgróttól 9 kilométerre, északnyugatra fekszik. Pakodról, Pakodi Balázs és a Kozma család földbirtokairól a XIII. századból származnak az első feljegyzések. A település Észak-Zalában, közvetlenül a vasi megyehatáron fekszik, a Zala folyó partján. A történelmi katasztrófák elől a lakosság a mocsarakba, ingoványokba menekült, ám a tűz, az árvíz és az ellenség pusztította falu valahányszor újjászületett lakói akaratából. Nagy hagyománya van itt is a szőlőművelésnek, a szőlőhegyen eredeti állapotában felújított 200 éves zsúpos pince várja helyi palackozott borokkal és borkóstolóval a vendégeket.
A római katolikus templom és a Tölcsány majorban lévő volt uradalmi magtár műemlék jellegű.

Sénye 44 lakosú község Zalaszentgróttól 7 kilométerre, délkeletre fekszik. Első írásos említése 1429-ben: Senye. Puszta személynévből keletkezett magyar helységnév. A közeli dombokon szőlők és erdők váltogatják egymást. A falu nagyon vonzó, apró parasztházak és esztétikus, a tájba illő vendéglátásra kialakított új épületek, fiatal betelepültekkel adják a település vonzerejét

Sümegcsehi 639 lakosú község Sümegtől 6 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1370-ben: Chehy, 1746-ban: Püspök-Csehi, 1864-ben: Sümegcsehi. A településnév cseh telepesekre utal, jelentése: cseheké ez a falu, ill. ők lakják. A Sümeg- előtag pedig arra utal, hogy ez egykor a sümegi vár tartozéka volt. A falukép egységes arculatú, megkapók a hagyományos kőépítészet megőrzött értékei.

Szalapa 252 lakosú község a Zalaegerszeg-Sümeg és a Keszthely-Celldömölk összekötő utak találkozásánál Zalaszentgróttól 10 kilométerre, északkeletre fekszik. A falu a zalai dombvidék keleti lejtőjén épült Árpád-kori település. A falu első írásos említése 1438-ban: Zalapha.

Tilaj 201 lakosú község a 76-os főközlekedési út mellett Hévíztől 14 kilométerre, nyugatra fekszik. 1283/1328: Tylay, 1441: Chaktylai. Feltehetően a tilt igének az -aj képzős származéka rejlik ebben a névben. A szájhagyomány szerint a község hajdani lakói a törökök elől menekülve telepedtek meg itt. A település dombokkal ölelt, szép környezetben helyezkedik el.

Türje 1848 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonal mentén, Zalaszentgróttól 7 kilométerre, északkeletre fekszik. A község első írásos említése 1211/1430-ban, illetve 1808-ban: Türgye vagy Türje. Türje község Zala, Vas, Veszprém megye találkozásánál fekszik.
Római katolikus temploma XIII. századi, volt premontrei apátsági templom egy francia építőműhely alkotása. A téglából épített templom a XVI. században többször megrongálódott, a XVIII. században helyreállították. Külsejének mai képét 1922-ben kapta. A hajó déli falában 1478-ból való évszámmal is jelzett kőkeretű, kovácsoltvas ajtós szentségház. A freskók és a főoltárkép Dorffmaister István munkája.
Az egykori rendház helyén állott egykor a premontrei prépostság, amit leromboltak a XVI. században, illetve várrá alakítottak át. A mai épületet 1701-1740 között emelték a premontreiek rendházául. Ebédlőjének mennyezetén Dorffmaister- freskók láthatók.
A település műemlék jellegű szobrai a XVIII. századból valók és ezek teszik teljessé a faluképet: magas talapzaton álló Mária szobor, a Szent Antal és a Szent Flórián szobor.

Vindornyaszőlős 413 lakosú község Zalaszentgróttól 14 kilométerre, délkeletre fekszik a Keszthely-Celldömölk összekötő út mentén. Első említése 1274-ben: Vyndurna Sceuleus. A név közszói jelentése: szőlőmunkásoktól lakott terület lehetett.
Az 1336-ban épült, a XVIII. században barokk stílusban átépített római katolikus templom műemlék. Mai barokk formáját a XVIII. században nyerte el.
Turistalátványosság a faluban a háborús emlékmű, a tőzegláp, valamint a Kovácsi-hegyen található kőárok és sziklafolyosó.

Zalabér 751 lakosú község a 24-es/Zalabér-Batyk-Zalaszentgrót/ és a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Bóba/ vasútvonalak mentén, Zalaszentgóttól 6 kilométerre, északra fekszik. Első említése 1121/1420-ban: Byr, 1792-ben: Zalabér. A Bér személynév, míg a Zala a folyó közelségére utal. A nyolcszáz éves múltú, mezővárosi rangú település, központi elhelyezkedése miatt ma is a környék központja.
Temploma, műemlék jellegű, kriptájában nemesi család nyugszik.
A települést övező szőlőhegyen a Szent Antal kápolnánál minden év júniusában búcsú van, mely évről-évre egyre több távolabbról érkezett érdeklődőt is vonz.

Zalacsány 954 lakosú község a 76-os főközlekedési út, a Zala-folyó mentén Keszthelytől 20 kilométerre, északnyugatra fekszik. Első említése 1335-1341-ben: Chan, 1892-ben: Zalacsány. A Csán személynév valószínűleg szláv eredetű. A településen 1991-ben - festői környezetben - 11 hektáros víztározó épült, melyet követően üdülők és hétvégi házak jelentek meg a szemközt lévő domboldalon.
A község legszebb épülete a felújított Maladenszky-kastély, melyet védett park vesz körül, itt található Közép-Európa legnagyobb mammutfenyőfája.
Az 1749-ben barokk stílusban épült római katolikus templom műemlék.
A klasszicista stílusú földszintes kúria és a barokk stílusú Batthyány-kastély, melynek helyén Csány László szülőháza állt, műemlék jellegű.  Ezen a helyen állt Csány László, reformkori zalai politikus, 1849-ben közmunka- és közlekedésügyi miniszter szülőháza és későbbi lakóhelye, amit lebontottak a XX. század elején. A mai épület 1913-ban nyerte el jelenlegi formáját, oldalán helyezték el Csány emléktábláját.

Zalaszentgrót 7880 lakosú, a Zala folyó mindkét partján fekszik, Magyarország 100. városa.  A helységet érinti a 24-es/Zalabér-Batyk-Zalaszentgrót/ vasútvonal. Nevét Szent Gellértről (Geroldus) kapta. A Zala folyó szigetén a középkorban négy oldalról zárt kővárat emeltek, ezt a török időkben tovább erősítették. A törökök többször megtámadták, de elfoglalni nem tudták.
A vár helyén építették fel a Batthyány család számára a későbarokk- copf kastélyt, 1787-ben. Az U alakú, emeletes épület 1950 óta gyógypedagógiai nevelőintézet. Kovácsoltvas kapuja külön figyelmet érdemel. 4,3 hektáros parkja védett, különös értékei a hatalmas platánok.
Az szentgróti római katolikus temploma 1753 és 1758 között barokk stílusban épült műemlék. Egyhajós, díszes templom, szentélyének jobb oldalán kápolna Szent Ince ereklyéi és 1490 tájáról származó Szengróti Madonna szobor. Hajójában szép Pieta festmény található.

Zalaszentlászló 844 lakosú község Zalaszentgróttól délkeletre, 8 kilométerre fekszik. A XIII. században már létező település területe királyi birtokként Szent László tulajdona volt. Elnevezése 1338-ban: Scenth Lazlow, 1784-ben: Zala Sz. László.
A község központjában található a faluház, amely Makovecz Imre Ybl -díjas építész tervei alapján épült 1985-ben.

Zalavég 450 lakosú község Zalaszentgróttól északnyugatra, 8 kilométerre, Zala és Vas megye határán helyezkedik el. A község kialakulása a XI. századra tehető, történészeink szerint a település beletartozott az Árpád-kori gyepűrendszerbe. Első írásos említése 1247-ben: Veged. A falu történetében vannak izgalmas és romantikus események is, itt élt a betyárvilág jellegzetes alakja Sobri Jóska és rokonsága. A község 1924-ig a zalabéri, 1950-ig a batyki körjegyzőséghez tartozott. A tanácsok létrejöttével vált önállóvá. 1969-ben zalabéri székhelyű közös tanács jött létre, amely Batykot, Dötköt, Pakodot és Zalavég községet foglalta magába. Vasútvonalát, a Zalabért Sárvárral összekötő vonalat 1975-ben megszüntették.  Zalavég 1991 óta újból önálló település.
Az 1751-ben középkori alapokra épített római katolikus templom műemlék jellegű, kertjében egy 1835-ben állított, barokk Szent Vender-szobor látható. A templom, amely Szent György védelme alatt állt 1834-ben leégett - olvasható a Zala megye műemlékei című kiadványban. Tornya 1870-bol, orgonája 1889-bol való, klasszicista oltárán XVIII. századi Madonna-faszobor látható.

Balatonmagyaród 525 lakosú Kis-Balaton melletti község Zalakarostól 10 kilométerre, északkeletre fekszik. Zalaváron található írásos anyagból kiderül, hogy e területen már a római korban is település volt. A helység a XI. század elején egyházi dézsmaszedő hely volt. A községet 1308 és 1326 között Magyarad alakban jelölik a források. 1794-ben Balaton Magyaród szerepel. A település nevének Balaton előtagja arra utal, hogy közel van a Kis-Balatonhoz, míg az utótag egy jellegzetes zalai növényre, a mogyoróbokorra utal. Az 1800-as évek végén a terület félszigetként nyúlt be 6 kilométer hosszan a Kis-Balatonba, ez nagyobb lehetett, mint a Tihanyi-félsziget. A Zala folyó 4 kilométerre található a településtől. A Kis-Balaton egyik legkedveltebb kirándulóhelye, a Kányavári-sziget is könnyen megközelíthető a községből. Érdeklődésre tarthat számot a közeli kápolnapusztai bivalyrezervátum is. A községben lovarda működik, mely kocsikázási, lovaglási lehetőséget nyújt. 1990-től önálló község.
Jelentős emléke a római katolikus temploma.

Galambok 1262 lakosú község a 7-es, és a valamikor megépülő M7-es autópálya mellett, Zalakaros szomszédságában fekszik. A bronzkor óta lakott vidéken létrejött település első okleveles említése 1231-ből származik. Mellette hadiút vezetett a középkorban.
Római katolikus temploma műemlék jellegű, a XIX. század elején épült.
A református temploma barokk stílusban, 1864-ben épült.
Tájháza szegényparaszti porta XX. század negyvenes éveiből.

Garabonc 808 lakosú község Zalakarostól 2 kilométerre, északra fekszik. Középkori eredetű település, melyet a török hódoltság idejében felégettek. Újra benépesedett, s a XIX. században, részben a szőlőművelésnek köszönhetően, fejlődésnek indult.
A római katolikus templom barokk stílusban, 1735-ben épült.

Gelse 1209 lakosú község Pacsától 13 kilométerre, délre fekszik a Pacsa-Nagykanizsa összekötő út mentén. A falu az Árpád-kor óta lakott terület, első okleveles említése 1280 körül: Guelse. A lakosság zöme kénytelen Nagykanizsán munkát vállalni vagy a második gazdaságban boldogulni.

Kerecseny 302 lakosú Zala megyei kisközség, amely Nagykanizsától északra, 28 kilométerre helyezkedik el. A község dombos-völgyes területű, eredetileg egyutcás, jelenleg szétszórt jellegű település. A falu nevét először 1255-ben olvashatjuk: Kerechen. A jelenlegi név 1892-bol való. Várföld volt, amelyet IV. László adományozott Atyusz mesternek. 1354-ben várkápolnája is volt a településnek. 1513-ban 19 család élt itt. A XVI. század második felében erődítménye volt, amelyet 1600-ban felgyújtottak. 1690-ben a falu puszta volt, a területet a gelseiek bérelték. Nagy fejlődése a XVIII. század elején indult meg. 1757-ben 269 volt a lakosok száma, 1828-ban 73 házban 463-an laktak, ekkor egy kovács is dolgozott a faluban. Nagy volt a szolok, a tölgy- és bükkerdők területe, virágzott a juhtenyésztés is. A Bach-korszakban adóhivatali székhely volt. A kiegyezés után is jellemző volt a szőlőtermesztés, továbbá lovat, szamarat, juhot és sertést tenyésztettek. Az iskolások Gelsén, Orosztonyban és Zalaszabarban tanulnak. 1958-ban könyvtár épült, 1968-ban pedig orvosi rendelő. A lakosság elsősorban mezőgazdaságból él. A termelőszövetkezet 1968-ban egyesült az orosztonyi közös gazdasággal. Kerecseny földrajzi fekvése, adottságai biztatóak. Az olcsó telkek, a tiszta környezet vonzerőt jelenthetnek a jövőben a falu számára.

Kilimán 279 lakosú község, Nagykanizsától északra fekszik 15 kilométerre, a Nagykanizsa-Pacsai út mellett. A település közvetlen közelében 17-es/Szombathely- Nagykanizsa/ vasútvonal megy el. Már a középkorban lakott hely volt, ezt tárgyi emlékek bizonyítják. A források a XVIII. századig nem említik a helyiség nevét. A szájhagyományok szerint a falu határában állott egy palánkvár, a Kielman-szigeten. A szláv eredetű Kliman személynévvel azonosítják, amely a latin Clemens -Kelemen név megfelelője. A Principális-csatorna elkészülte után lecsapolták a mélyen fekvő, mocsaras nyugati részét, amely ma főleg rét és legelő, míg a keleti fele partosabb, lankás részét szántók foglalják el. A településnek van művelődési otthona, újonnan épült temploma. A lakosság gondolt az I. és II. Világháborús hőseire is. 1994-.ben a templom mellett készült el az emlékmű, melyen fekete márványtábla tartalmazza az elesettek nevét. A település gazdasági élete a mezőgazdaságra épül, ezen kívül egy-egy ipari és szolgáltató és két kereskedelmi vállalkozás működik Kilimánban.

Kisrécse 167 lakosú község Nagykanizsától 8 kilométerre, északkeletre fekszik. 1264-ben: Rethe, 1757-ben: Kiss-Récse. Szláv eredetű helységnév, megtalálható a szerb-horvát és a szlovén nyelvben is. Jelentése: olyan hely, ahol árok van. A régi 7-es útvonal mellett fekvő települést szőlő- és gyümölcskertek övezik.

Miháld 914 lakosú község Zalakarostól 12 kilométerre, délre fekszik. A falu első írásos említése 1121-ben: Michal az almádi monostor alapító oklevelében. 1332 és 1337 között: Mihad. A név a Mihály személynévből keletkezett. A község nevét Szent Mihály arkangyalról, a falu védőszentjéről kapta. A települést 1950. március 16-i hatállyal csatolták az 1950-es közigazgatási átrendezés során Zala megyéhez.
A község idegenforgalmi nevezetessége az Inkey Gáspár által 1760-ban építtetett barokk jellegű római katolikus templom. Az építtető címere a templom bejárati ajtaja fölött ma is látható. A műemlék jellegű épület területe 28X25 méter.

Nagyrada 572 lakosú község Zalakarostól 7 kilométerre, északra fekszik. 1019-ben említi először oklevél, majd a török korban elpusztul a falu. A község 1308 és 1326 között, valamint 1370-ben: Rada. A Nagy Rada 1773 óta ismeretes. A település neve magyar helységnév, mert a szláv eredetű Rada személynév minden képző nélkül vált helynévvé. A község a török időkben teljesen elpusztult, lakói a közeli dombokra menekültek. A XVIII. századtól telepesítéssel népesítették be. A község feletti szőlőhegy a Zalakaros-Zalaszabar-Pogányvár-i borvidékhez tartozik.
Nagyradán élt és alkotott Perczel János fafaragó művész.
Megtekintésre érdemes 100 éves, felújított szép római katolikus temploma.

Orosztony 479 lakosú község Pacsától 15 kilométerre, délkeletre fekszik. Első írásos említése 1251-ben: Vruztun.

Pat 253 lakosú község Zalakarostól 17 kilométerre, délkeletre fekszik. A község neve 1332 és 1337 között Potoch alakban fordult elő, 1445-ben a Pooth alak szerepel. A német Poht személynév vált minden képző és utótag nélkül helynévvé. Paton 279-en élnek. A községtől alig egy kilométerre található a Balatoni Halgazdaság telepe, amely 11 halastóból áll. A haltenyésztés miatt horgászni ugyan nem lehet a tavakban, de nagyon sok madárfaj, mint például hattyú, gólya, gém, kárókatona, kócsag, vadliba-, vadkacsa és partifecske él itt. A község közvetlen közelében található az ún. Kis-tó, amit egy forrás vize táplál. A táj szépségét az is jelzi, hogy több német család vásárolt üdülési célból régi házat a községben.

Sand 510 lakosú község Nagykanizsától 15 kilométerre, kelet-délkeletre fekszik. Első írásos említése 1372-ben: Sond.

Zalakaros 1349 lakosú város a Balatontól 25 kilométerre, délnyugatra fekszik. Első említése 1254-ben: Korus. A mai névalak 1908 óta használatos. A Karos személynév lehet magyar eredetű is (a kar főnév -s képzős származéka), de szláv is (bolgár, cseh Karus, szerb-horvát Karusity stb.) A középkori források, mint a zalai vár földjét említik. Egykor várjobbágyok és várszolgák lakták, IV. Béla felesége telepeseket is hozott a környékre. A XIII. században a veszprémi egyház, 1355-től ismét a király, Nagy Lajos kezén van, aki különféle jövedelmekért cserébe Komárral és Galambokkal együtt az óbudai káptalannak adta. E birtokokról az áll az oklevelekben, hogy Somogy és Zala megyében vannak, de egy 1393-ban lefolytatott birtokháborítási per tanúsága szerint kétségtelenül Zalához tartozott noha a XV. században a budai káptalan somogyi birtokaival együtt kezelte, ezért hiába is keressük az 1513. évi (zalai) adólajstromban (Holub). “Parochiális egyháza” egy 1430-ból származó adat szerint Szent László király tiszteletére volt avatva, plébánosa a zalai apát fennhatósága alá tartozott, igaz, 1512-ben több társával együtt megtagadta az engedelmességet. Az 1540-es években a török többször felégette, 1687-ben pedig a zalavári kapitány dúlta, Karos népe ekkor a Kis-Balaton lápvilágába menekült. A község földjei 1690-ben egyházi tulajdonba kerültek, s megindult a nagyarányú betelepülés. A település közel 200 esztendeig mezővárosi rangot viselt. A XVIII. században jelentős volt a majorsági gazdálkodás, nőtt a zsellérek száma. A katolikusok lakta községben a régi templom romjaira 1715-ben építettek új egyházat. Az 1848-49-es szabadságharc idején Jellasics átvonuló serege megszállta és kifosztotta a falut. Zalakaros gazdálkodásának alapja az első Világháború óta a fejlett szőlőművelés, a gyümölcstermesztés és az állattartás. Rohamos fejlődése a második Világháborút követően kezdődött. Zalakaros 1949-ben önálló tanácsú község, 1970-ben a községi közös tanács székhelye, 1984-ben nagyközségi rangú település. Az új iskolát 1990-ben építették, azóta sportcsarnokkal bővítették. Az új óvoda 1987 óta fogadja a gyerekeket. A 416 fő befogadására alkalmas fedett Kertmozi 1976-ban nyitotta meg kapuit. A filmvetítéseken kívül itt kapnak helyet a színpadi rendezvények is. 1997. július 1-je óta Zalakaros város.
1962-ben a falu határában olajkutató fúrás során bukkantak a 96 fokos hőmérsékletű, ásványi anyagokban gazdag termálvízre. Egy évtized alatt modern fürdőtelep és egészségügyi központ épült, üdülők, szállodák nyíltak. Gyógyvizének híre kelt külföldön is. Az 2307 méter mélyről feltörő víz alkalmas krónikus mozgásszervi nőgyógyászati, egyes fogágy és borgyógyászati megbetegedések, valamint balesetek, ideg -és végtagsebészetek után kialakult mozgáskorlátozások gyógyítására. A fürdőt a látogatottság növekedése miatt folyamatosan fejlesztették: 1968-ban sportmedencét és öltözőt, 1975-ben fedett fürdőt, 1991-ben vizesblokkok adtak át, 1994-re elkészült az új Gyógycentrum, 1995-ben felújították a sportmedencét. A fürdő 1992 óta GRÁNIT Gyógyfürdo Rt. néven üzemel, részvényeit Zalakaros Város Önkormányzata és a GRÁNIT Gyógyfürdő Vállalat Dolgozói Alapítványa birtokolja.
Az 1990-ben közel 1 milliót elérő látogatók száma, 1994 évi mélypont után ismét látványosan emelkedik (1996. évben 588 ezer fő). Magyarországon egyedülálló az 1999 tavaszán megnyílt, új aktiv fürdőzést biztosító, különböző vízi attrakciókat tartalmazó élményfürdője.. Az európai, illetve magyaros gasztronómiai élvezetet nyújtó vendéglátóhelyek egész évben várják a vendégeket. Az aktív pihenést kedvelőknek is sokféle sportolási lehetőséget kínál a település.

Zalakomár 3136 lakosú nagyközség a 7-es főközlekedési út és a valamikor megépülő M7-es autópálya mentén, valamint a 30-as/Nagykanizsa-Székesfehérvár- Budapest/ vasútvonal mellett Zalakarostól délkeletre, 6 kilométerre fekszik. 1308-1326: Kamar, 1410-ben: Kyskomárom. Zalakomár mai nevét 1969-ben kapta, amikor Kiskomáromot és Komárvárost egyesítették. A település Zala megye első székhelye volt.
A Szentháromság római katolikus temploma 1772-ben épült barokk stílusban. Az épület freskóit Dorfmeister festette.

Zalamerenye 209 lakosú község Zalakarostól 5 kilométerre, északnyugatra fekszik. Első említése 1203-ban: Merena. A szláv eredetű Mrnja, Merenje személynév vált magyar helynévvé. A Zala- előtag különbözteti meg a Baranya megyei Merenyétől. A falut félkörívben dombok övezik, a csendes, nyugodt környezetben megkezdődött az üdülőövezet kialakítása.
A Szent Mihály római katolikus templom 1760-ban, barokk stílusban épült.

Zalasárszeg 103 lakosú község a 7-es főközlekedési út mentén Nagykanizsától 7 kilométerre, északkeletre fekszik. 1323/1513: Sarzegh, 1908-ban: Zalasárszeg. Két köznév /sár, “lágy, ragadós föld” és szeg “sarok, szeglet”/ összetétele. Az előtag a megyére utal. A település körüli területek 1950-ig a Talabér család birtokában voltak. Az 1800-as években épült jegyzői hivatal épülete felújításra került, és ez ad ma otthont a kultúrháznak és a könyvtárnak.

Zalaszabar 635 lakosú község a Kis-Balaton mellett, Zalakarostól északra, 12 kilométerre fekszik. Az Árpád-kori települést 1239-ben említi először oklevél. Kiváló szőlőtermelő hely.
A Szűz Mária római katolikus temploma román kori kápolnából alakult ki gótikus és barokk bővítéssel. A templom jobb oldali szenteltvíz-tartója Szent István korában keresztelőkút volt. Itt látható egy középkori., életnagyságú, fából faragott feszület is. Az eredeti templom, ma a sekrestye helyisége.
A római katolikus templomrom a Borjúállás-szigeten található. Az ősi, fából készült templom alapfalait és a köré települt falu maradványait találták itt.

Zalaszentjakab 363 lakosú község a 30-as/Nagykanizsa-Székesfehérvár-Budapest/ vasútvonal mentén, Zalakarostól 10 kilométerre, délre fekszik. 1323, 1421: Zenth Jakaph, 1908-ban: Zalaszentjakab. A templom titulusa vált helységnévvé. A Zala- előtag a megyére utal.

Zalaújlak 138 lakosú község Zalakarostól 10 kilométerre, nyugatra fekszik. 1259-ben: Wilok, 1892-ben: Zalaújlak. Közszói jelentése: új udvarház. A festői környezetben lévő község a Zalai dombvidék kis völgyének egyik jellegzetes települése. 1994-ben felújították a XIX. században épült római katolikus templomot. A templomtól nem messze található Egri József festőművész /1883-1951/ szülőháza. A település fejlődését befolyásolhatja a falu határában talált termálvízkincs.

Alibánfa 477 lakosú község Zalaegerszegtől 10 kilométerre, északkeletre fekszik. Eredetileg Alibánfa és Lukafa helyezkedett el a település mai területén, e két község egyesült 1871-ben Alibánfa néven. A község munkaképes korú lakosságának többsége Zalaegerszegen dolgozik. Jellemző, hogy az itt élő emberek jövedelmüket mezőgazdasági kistermeléssel egészítik ki.

Alsónemesapáti 782 lakosú község a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/ vasútvonal mentén fekszik. A község 1927 óta viseli az Alsónemesapáti nevet, ekkor vált külön a szomszédos Nemesapátitól.

Babosdöbréte 489 lakosú község Zalaegerszeg-Andráshidától 8 kilométerre, délre fekszik.

Bagod 1318 lakosú község a 76-os főközlekedési út és a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonal mentén, Zalaegerszegtől északnyugatra, 5 kilométerre fekszik a Zala-folyó mentén. Első írásos említése 1287-ben Bogud. Az Egészségházat 1990-ben adták át.
A zalai község nevezetességei közé tartozik a műemlék jellegű római katolikus templom.
A településnek romos műemlék temploma van Szentpál községrészben.

Bak 1769 lakosú község a 740-es és 75-ös főközlekedési utak találkozásánál, valamint a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ vasútvonal mentén, Zalaegerszegtől délre, 11 kilométerre fekszik. 1353-ban Bok néven említi oklevél Göcsej két főút által keresztezett „elővárosát”. Neve személynévből keletkezett helységnév. Kezdetben királyi falu volt, majd birtokcsere folytán egyházi birtok lett. A XV. század elején már mezőváros, később országos vásártartási jogot kapott.
A római katolikus temploma a kis dombon áll.
Jelentős emléke még a falu központjában álló Szent Flórián-szobor és a Makovecz Imre által tervezett ősi és modern motívumokat ötvöző faborítású faluház.

Baktüttös 365 lakosú község a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ vasútvonal mentén, Zalaegerszegtől 18 kilométerre, délnyugatra fekszik. A falu neve 1353-ban Teuteus, majd 1880-ban Bak-Tüttös. A Bak-előtag arra utal, hogy Bak település közelében helyezkedik el.
A római katolikus harangláb a XIX-XX. század fordulóján épült, kéttetős, bádoggal fedett. Harangját és a felette lévő kisebb tetőt három gerenda tartja, alsó részét négy. Talpgerendái alatt téglaalapozás.

Becsvölgye 881 lakosú község Zalaegerszegtől 23 kilométerre, délnyugatra fekszik. Első említése 1387-ben Beechwlgh. A település helyén még nem is olyan rég több aprócska falu volt. A falu környékén találjuk a “szegek vidékét”. Elnevezését onnan kapta, hogy a kis falvak nevének utolsó tagja -szeg, az első tag pedig általában családnév, feltehetően a birtokosok neve. Faharanglábja, a XIX-XX. századforduló táján épült fatalpra. Négy oszlopos harangláb, egymás felett két haranggal, szoknyás tetővel.. A falu büszkesége a 200 éves református templom és az 1950-es években épült katolikus templom haranglábbal. A település környezeti adottságai kedveznek a falusi turizmus meghonosításának. A települést vadban és gombafélékben gazdag erdők övezik. Becsvölgyéről könnyen megközelíthető a szomszédos Kustánszegi-tó is.

Bocfölde 1046 lakosú község a 740-es főközlekedési út és a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ vasútvonal mentén, Zalaegerszegtől 6 kilométerre, délre fekszik. A falu első említése 1247-ben Buchfelde. A népesség az 1960-as évek végéig a mezőgazdaságban dolgozott, ezután sokan zalaegerszegi üzemekben vállaltak munkát.

Boncodfölde 221 lakosú község Zalaegerszegtől 6 kilométerre, északnyugatra fekszik. A község első említésére 1332-ben kerül sor Bunchudfeulde. Személynév és főnév összetétele.
A keletelt, félköríves szentélyű római katolikus templom eredetileg román stílusban épült, valószínű még XIII. századi. A XVI. században romossá vált, 1751-ben építik újjá. A templom a falu szélén domboldalon egy temetőben található.

Böde 304 lakosú göcseji község Zalaegerszegtől nyugatra, 10 kilométerre fekszik. Első említése 1407-ben: Bede.
A római katolikus temploma Zalaszentmihályfán, található, a XIII. század közepén épült. A török időkben - mint annyi más építmény, ez is - elpusztult és csak 1750-ben állították helyre.

Csatár 553 lakosú község Zalaegerszegtől 8 kilométerre, délre fekszik, a 74-es főközlekedési út szomszédságában. A település neve előszőr Chitary néven 1141-61-ben kerül megemlítésre. Fejedelmi/hercegi/királyi szolgálónépekre, pajzsgyártókra, fegyverkészítőkre utal, ennek szláv nyelvi megfelelője.
A római katolikus temploma román stílusban épült a XIII. században, 1738-ban barokk stílusban állították helyre, közelében barokk Nepomuki Szent János szobor és a XIX. század elejéről származó feszület. A műemlék jellegű templomkertben a kőkeresztet 1817-ben emelték.
A környéken állt a Márton comes által 1137-ben alapított bencés kolostor, melynek templomát 1149-ben szentelték fel. Ebből a kolostorból került az ausztriai Admontba a középkori magyar kódexművészet egyik legértékesebb alkotása, a Csatári Biblia.

Csonkahegyhát 335 lakosú göcseji község Zalaegerszegtől délnyugatra, 12 kilométerre fekszik. Első írásos említésére 1784-ben Csonka hegy alakban került sor. A Zala megye földrajzi nevei című mű ezen a helyen jelöli meg a Csonka-hegyhát nevű dombot.
Faluképi értékű a Csonkahegyháton található kettős harangláb, mely egy katolikus és egy református faharanglábból áll, a község főutcája mellett.

Csöde 90 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonal mentén, Zalalövőtől 6 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település első írásos említése 1342-ben: Chede.

Dobronhegy 170 lakosú község Zalaegerszegtől 10 kilométerre, nyugatra fekszik. A település első írásos említése 1773-ban: Dobron. A Dobronhegy 1863 óta használatos. Magyar eredetű helységnév a szláv eredetű Dobron személynévből.
Római katolikus kápolnája, a XIII.században épült, román stílusban Szent Mihály tiszteletére. Török időkben a falu elpusztult, a templom is elhagyatottá vált. A XVIII. században állították helyre.

Egervár  1054 lakosú község a 74-es főközlekedési út mentén, Zalaegerszegtől északra 8 kilométerre. A helységet a 17-es/Szombathely-Nagykanizsa/ vasútvonal is érinti. A település első írásos említése 1281-ben: Eguruar. Magyar helynév, amely égerfákkal benőtt területen épült várra utal. Egervári László a XV. században a ferencesek részére templomot és kolostort építtetett. A kolostor a török időkben elpusztult.
Az 1511-ben épített templomot 1746 körül építteti újjá Széchenyi Ignác. Rendkívül szép műemlék. Oltára, szószéke és néhány szobra a barokk művészet kiemelkedő alkotásai. A szentély északi falában van Széchenyi Ignác emléktáblája, aki korábban itt, ma a nagycenki családi sírboltban van eltemetve.
Az Árpád-kori vár valószínűleg a tatárjárás után épült, IV. Béla engedélyével. Az oklevelek 1288-ban tesznek róla említést. A cölöpvár a „nagy interregnum „ alatti kiskirályok csatározásainak lett áldozata. Helyén, 1476-1490 között Egervári László építtetett itt gótikus stílusban várat. 1569-ben Nádasdy Tamás és fia, Kristóf reneszánsz épületté alakították át, négyszög alakú jól védhető erődítménnyé. Nyugati és déli szárnya az átépítések ellenére is jól tükrözi a vár hajdani voltát. 1664-ben a törökök felgyújtották. A XVII. század végétől a Széchenyiek kezére került. 1706. november 6-7-én a Bezerédj Imre, Kisfaludy György és Béri Balogh Ádám vezette kuruc seregek itt arattak győzelmet az osztrák hadak felett. A császári erők parancsnoka, Heister Hanibal e városban volt a kurucok foglya. A rossz állapotban lévő várat 1712 –1713 között Széchenyi Zsigmond barokk stílusú kastéllyá alakíttatta át. A tornyokon látható S.P.Q.R. betűk az 1754-es tűzvész utáni helyreállítás alkalmával kerültek a várkastélyra. Jelentésével kapcsolatban több elképzelés van: az egyik hogy a betűk „Szechenyiensium Potestatis Quis Resisteret” latin szöveg rövidítése, amelynek jelentése: a „a Széchenyiek hatalmának ki állhatna ellent?” A másik feltételezés, hogy egy vallásos versike sorinak kezdőbetűi. Egy harmadik feltételezés szerint a S.P.Q.R., a szenátusnak, az országgyűlés a jele is lehet.

Gellénháza 1708 lakosú község Zalaegerszegtől 10 kilométerre, délre fekszik. A település első említése 1490-ben: Gellyenhaza. Már 1951-ben találtak olajat és a településre jellemző korábbi elvándorlás alábbhagyott és a falu sok tekintetben fejlődésnek indult.
A helység mellett elhaladva a szénhidrogén-kitermelőipar telepeit látjuk. Valaha a környéken rendkívül sok olajszivattyú működött, legtöbbjüket az olaj fogytával leszerelték. Az autóbuszállomásnál egyet felújítva meghagytak az egykor szebb napokat látott olajkitermelés emlékezetéül.

Egyik legkisebb “szeg”-es település, csendes, igazi göcseji falucska, Gombosszeg 39 lakosával. A falucska nevének első írásos említésére Gombaszek alakban 1784-ben került sor, a mai névalakkal 1799-ben lehet találkozni. Magyar helységnév a Gombos családnév és a nagycsalád házcsoportja jelentésű szek-nek az összetétele.
A település faharanglábját a közelmúltban újítottak fel.

Gősfa 369 lakosú község a 74-es főközlekedési út mellett Zalaegerszegtől 13 kilométerre, északra fekszik. 1389-ben: Geusfolua, 1677-ben: Gósfa. Magyar helységnév, a régi magyar Gős személynév és a falva összetétele.
Gősfa műemlék jellegű Szőlőhegyi pincéiről híres. Ezek a pincék zsúptetős, kontyolt, több derékból álló épületek.

Gyürüs 110 lakosú község Zalaegerszegtől 18 kilométerre, kelet-északkeletre fekszik. A település nevének első említése 1292-ben:Dyrus. A településen egy katolikus templom található.

Hagyárosbörönd 312 lakosú község a 76-os főközlekedési út mentén, Körmend és Zalaegerszeg között félúton fekszik. Hagyárosbörönd községet az 1251-ből, az 1378-ból és az 1439-ből származó oklevelek Hagarus névvel illetik. 1332-ben: Berend. A mai elnevezést 1942 óta viseli, melynek mindkét tagja magyar helységnév.
A római katolikus templom barokk stílusú.

Hottó 342 lakosú község, Zalaegerszegtől 10 kilométerre, nyugatra fekszik. Első említése 1278/1378/1439: Holtou. Magyar helységnév, víztelenné vált tó, vagy vizes terület váltotta ki a nevét.
A római katolikus temploma az egyik legszebb zalai, román kori templom, amelyet 1220-ban építettek. Tömör falaiban félköríves ablakok vannak. Bejárata felett tűhegyes sisakban végződik a torony. A kapu felett Agnus Dei-dombormű látható. A templom jellegzetessége az urasági karzat. Az Árpád-kori templomot 1971-ben renoválták.

Iborfia 20 lakosú község Zalaegerszegtől 20 kilométerre, délkeletre fekszik. A község első írásos említése 1237-ben: Yborfa.1773-ban:Iborfia névvel illették. Származtatása bizonytalan. Előtagja feltehetően a régi magyar Ibor személynévvel függ össze.
Iborfián egy katolikus és egy református harangláb található egymástól 50 méter távolságra.

Kávás 242 lakosú göcseji község Zalalövőtől keletre, 10 kilométerre fekszik a Zala-folyó partján. Neve a XIII. század óta ismeretes, említése 1351-ben Kawas.
Múzeumháza boronafalú, szobából, füstöskonyhából és gazdasági épületekből álló kontyolt lakóház. Mely a XIII. században épült, és jelenleg életmód kiállítás tekinthető meg.
A szőlőhegyen hagyományos technikákkal, kétrészes, zsúpos boronapincék a XIX. század közepén épültek.

Kemendollár 568 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonal mentén, Zalaegerszegtől 9 kilométerre, északkeletre fekszik. 1236-ban: Ollár, 1211-ben: Kemend. A két község 1895-ben egyesült, Kemend-ollár néven. Mindkét településnév magyar név, s mindegyik személynévből keletkezett. Ollár a francia eredetű Aulard személynévvel azonos, Kemend pedig a Kemény személynév származéka.
Római katolikus templomát 1746-ban a Festetich család építtette. A templom környékéről igen szép kilátás nyílik a Zala völgyére.

Keménfa 113 lakosú község Zalalövőtől 6 kilométerre, keletre fekszik. Írásos említése 1371-ben Kemenfolua, 1773-ban Keménfa. Kemény családok közti birtokvita alapján feltételezhető, hogy a falu a Kemény családról kapta a nevét

Kisbucsa 462 lakosú jellegzetes göcseji község a 76-os főközlekedési út mentén, Zalaegerszegtől 10 kilométerre, keletre fekszik. 1267-ben Bocha alakban említik először a települést, neve 1892-től Kis-Bucsa. A kis előtag a község kicsinységére utal.
Katolikus harangtornya a 1970-es években épült.

Kiskutas 215 lakosú község Zalaegerszeg-Andráshidától 7 kilométerre, északra fekszik. A falunév 1211-ben bukkan föl Kuthus alakban. Ugyanígy jelölik 1437-ben, míg két évvel később Kyskuthus szerepel. Magyar helységnév, bővízű kút, vagy forrás váltotta ki e nevet.
Műemlék jellegű kápolnáját 1753-ban a Farkas család építtette. Keletelt, a nyolcszög három oldalával záruló szentélyű, falainak alsó részében faragott kövek találhatók beépítve.

Kispáli 224 lakosú község Zalaegerszegtől 6 kilométerre, északra fekszik. Írásos említése 1439-ből: Paly, 1482-ben Kyspaly.

Kustánszeg 587 lakosú göcseji község Zalaegerszegtől 20 kilométerre, délnyugatra fekszik. A falut 1542-ben említik önálló községként, mint nemes Kustátonházát. Nevét az ott élő Kustáton családról kapta. Ez a név változott Kustátonszegre, majd Kustánszegre.
Szoknyás faharanglába 1800 körül épült.
Az első református fatemplomot az 1700-as években építették. A jelenlegi 1813-ban épült református temploma dombtetőn áll.
A helytörténeti gyűjtemény a paraszti gazdálkodás és a falusi élet helyi emlékeit mutatja be.
Az 1980-as években létesített 14 hektáros mesterséges tóból csónakázó és horgász tavat alakítottak ki, amely egyre inkább bekapcsolódik a belföldi és nemzetközi turizmusba.

Lakhegy 497 lakosú község Zalaegerszegtől 14 kilométerre, északra fekszik. 1334-ben: Alsolak, 1404-ben: Lak, és csupán 1808-ban nyerte el a község a mai nevét, azaz lett Lakhegy. A helység 1993. április 1-je óta önálló község, előtte Egervárhoz tartozott.
A falu közepén egy régi katolikus kápolna áll.

Lickóvadamos 248 lakosú község Zalaegerszegtől 14 kilométerre, dél-délnyugatra fekszik. A település írásos említése 1260-ban: Lysco, 1784-ben Vadomas, 1898-ban Licko-Vadamos. Lickó szláv eredetű, közszói jelentése mogyorós. Vadamos közszói jelentése vadalmás.

Milejszeg 423 lakosú község Zalaegerszegtől 12 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1271-ben: Mylee, 1786-ban: Roscháschszeg. 1950-ben Milejszeg. A Milej puszta szláv személynévből keletkezett magyar helynév.
Római katolikus temploma 1726-ban épült. Homlokzat előtti tornya hagymakupolás, a homlokzaton két üres fülke. Szentélye enyhén félköríves. Oltárképét Léránt készítette 1903-ban.

Nagykutas 448 lakosú község Zalaegerszeg-Andráshidától 8 kilométerre, északra fekszik. 1211-ben: Kuthus, 1513-ban: Naghkwthos. Magyar helységnév, amely bővizű kútra, forrásra utal.
A falutól délre húzódó dombsor tetején XVIII-XIX. században épült boronafalú, zsúpfedeles szőlőhegyi pincéknek helyenként még összefüggő sora található. Ez a pincesor, faluképi jelentőségű.

Nagylengyel 448 lakosú község Lentitől északkeletre és Zalaegerszegtől délnyugatra, 21-21 kilométerre fekszik. Említése 1407-ben: Lengel,1462 körül: Naghlengel. Magyar helységnév, amely a lengyel népnévből keletkezett. A faluban több vállalkozó, faipari üzem, sertéshizlalda és magán-szarvasmarhatelep működik. Nagylengyel nevét az 1950-es években indult kőolaj-kitermelés tette országosan ismertté. Az olajipar fejlődésének köszönhetően 1958 óta földgázzal fűtenek a falu lakói.
Római katolikus temploma 1787-ben épült, orgonája idősebb, 1747-ből, harangja 1773-ból való. Freskóit idősebb Dorfmeister István készítette 1787 körül.

Nagypáli 315 lakosú község, Zalaegerszegtől 5 kilométerre, északra fekszik. Nevének első említése 1439-ben Paly, 1784-ben Nagy Pali. Területer ugyanakkor ősidők óta lakott, a neolitikum emberének eszközei mellett késő avar kori sírokat is feltártak a régészek.
Római katolikus temploma alig százéves, harangját azonban, amely 1738-ban készült a XIX. században is említik.
Jelentős látnivalója még a műemlék jellegű lakóház és pajta kontyolt zsúptetővel.

Nemesapáti 502 lakosú község Zalaegerszegtől 14 kilométerre, keletre fekszik.

Nemeshetés 336 lakosú község Zalaegerszegtől 14 kilométerre, délkeletre fekszik. A település első írásos említése 1335-ben: Hetés. 1336-ban: Hetys-t találunk. Magyar helységnév, amely a Hetes személynévből származik, ennek közszói jelentése “egyénileg termelő félszabad, aki a földesúrnak szokás szerint hetenként 3 napi robottal szolgált”. Nemeshetést a legszebb fekvésű zalai települések közé sorolják, amely jelentős szelíd gesztenyéséről is ismert.
Az 1970-es évek végén épült új római katolikus temploma, modern eredeti építészi megoldással.

Németfalu 221 lakosú község Zalaegerszegtől 18 kilométerre, nyugatra fekszik. A település nevének első írásos említése 1266-ban: Nemetfalu. Magyar helységnév, amely német telepesek lakóhelyére utal.
A faluban 1980-as években római katolikus kápolnát alakítottak ki egy haranglábból.

Ormándlak 126 lakosú község Zalaegerszegtől 14 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1260: Vrmand, 1808: Ormándlak. A falu középkori neve puszta személynévből alakult.
Római katolikus templomát 1769-ben Bagodi András építette. Igen szép belső arányú, kisméretű barokk templom, különösen értékesek szentélyének freskói: festett architektúrában Szent István és Szent László, a mennyezeten Mária mennybemenetele.

Ozmánbük 238 lakosú község a 76-os főközlekedési út mellett Körmendtől 11 kilométerre, délre fekszik. 1410: Byk, 1792: Ozman-Bükk, 1808: Ozmán-Bük. Eredeti alakja fanévből vált személynévvé, majd helynévvé. Jelzője is személynév: Osman, Osmann, amely a régi német Osman személynévvel azonos. A községhez tartozik Márkus településrész. A településen, több, mint 100 főt foglalkoztató textilüzem működik.

Pálfiszeg 211 lakosú község Zalaegerszegtől 15 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település első írásos említése 1751-ben: Pallfiszeg. A Pálfi személynév és a “nagycsalád házcsoportja” jelentésű -szeg összetételéből keletkezett magyar helységnév. A településen egy református templom található.

Pethőhenye 397 lakosú község Zalaegerszegtől 11 kilométerre, északkeletre fekszik. A település első említése 1335-ben Henee.1513-ban: Pethewhenye. A szőlőhegyről szép kilátás nyílik Zalaegerszegre, Zalaszentivánra, Alibánfára, Nemesapátira, Alsónemesapátira és magára Petőhenyére.

Petrikeresztúr 432 lakosú község a Göcsejben, Lentitől északkeletre, 21 kilométerre fekszik. 1260-ban: Terra de Petur, 1407-ben: Petry és 1408-ban: Kerezthur, 1497-ben: Petthry Kereztur. Két község, Petri és Keresztúr összeolvadásából keletkezett.
A Szent Kereszt római katolikus temploma helyén 1275-ben már állt templom. A mai templom a XV. században épült gótikus stílusban. 1735-ben már barokk stílusban állították helyre.
A település ismert személye, Pálóczi Horváth Ádám. A költő és hagyománygyűjtő emléktáblája a művelődési otthon falán arról tudósít, hogy 1811-20 között itt élt a főként nőírókból álló Göcseji Helikon irodalmi kör megszervezője. Pálóczi legmaradandóbb műve az Ó és új mintegy ötödfélszáz énekek című kéziratos gyűjteménye (1813), mely a századforduló népszerű dalanyagának páratlan tárháza.

Pókaszepetk 1026 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonal mentén, Zalaszentgróttól 15 kilométerre, nyugatra fekszik a Zala-folyó bal partján. 1453:Pokafalua, 1773: Pokáfa, 1262: Zepethk. A két község egyesítésével /1943/ keletkezett Pókaszepetk.
A falu római katolikus temploma műemlék jellegű, freskókkal díszített, XIX. század elejéről származó faragott padokkal a hajóban.
Zalaegerszeg felől 1996-ban újonnan felállított harangláb köszönti az érkezőt, az iskola falánál Kelemen Elemér pedagógus író emléktáblája előtt tiszteleghetünk.

Pusztaederics 210 lakosú község Zalaegerszegtől 22 kilométerre, dél-délnyugatra fekszik. Régi, már a középkorban lakott település, első írásos említése 1214-ben: Edelych, 1808-ban: Puszta Ederics szerepel. A falu XIII. századi kápolnája műemlék.

Pusztaszentlászló 689 lakosú község Zalaegerszegtől 27 kilométerre, délre fekszik a Bak-Becsehely összekötő út mentén. A község említése 1356-ban Zenthlazlow, 1746-ban Puszta Sz. László.

Salomvár 575 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonal mentén, Zalalövőtől délkeletre, 7 kilométerre fekszik. 1352-ben: Salamonvara, 1483-ban: Salomwara. Az elnevezés a Salamon személynév és a vár utótag összetétele.
Zala megye észak-nyugati részén található település híres a XIII. századi többször átépített és bővített templomáról. A templom orgonáját, Ország Ferenc orgonaépítő készítette 1866-ban.

Sárhida 790 lakosú Válicka menti község a 740-es főközlekedési út és a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ vasútvonal mentén, Zalaegerszegtől délre, 9 kilométerre fekszik. „Johannen Lictum Fodor de Sarhyda”- így említik először Sárhidát az oklevelek 1382-ben. Lakói évszázadokon át földművelésből és erdőgazdálkodásból éltek, legújabbkori gyarapodása a megyeszékhely közelségének is köszönhető: egyre többen választják lakóhelyül a szépfekvésű települést.

Söjtör 1650 lakosú község a 74-es és 75-ös főközlekedési csomópontjától, 7 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1356-tól ismerjük a település történetét, akkor Sehtur-nak írták.
1785 körül építtette a kúriát Deák Ferenc apja. Itt született a “haza bölcse” 1803. október 17-én. A ház bejáratánál márványtábla emlékeztet Deákra. A ház emeletes, dísztelen barokk épület. Deák nem lakott itt, mert anyja születésekor meghalt, ezután rokonaihoz Zalatárnokra került csecsemőkorában, néhány év múlva pedig Kehidára.
A Szent Jakab apostol tiszteletére szentel római katolikus templomának legkorábbi említése 1356-ból származik. Ezt a templomot 1756-tól 1779-ig építették. Oltárképét Dorfmeister István festette.
Az 1820-ban épült, ma iskolaként funkciónáló klasszicista épület a Festetics család kastélya volt

Szentkozmadombja 115 lakosú község Zalaegerszegtől 22 kilométerre, délnyugatra fekszik. A községet 1513-ban Ewry Kozmadamyan, 1880-ban Szt. Kozmadomb néven említik. A falu egykori templomát az arábiai orvosikerpárról Szent Kozma és Szent Damján tiszteletére szentelték föl, amely a török időkben elpusztult.
A Dervalics kastély 1898-ban épült, mely később állami tulajdon lett.

Teskánd 955 lakosú község Zalaegerszegtől 2 kilométerre, nyugatra fekszik. A település első írásos említése 1271-ben: Tuskand.

Tófej 731 lakosú község a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ vasútvonal mentén, Zalaegerszegtől 21 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1307-től tudunk a régi nemesi falu létezéséről. Az Anjouk idején nemesi településként említették. Tófej állandó fejlődését már évtizedek óta a Zalakerámia Rt. Helyi üzeme biztosítja, mely a környék legnagyobb munkáltatója. A bőségesen előforduló vörösagyag és a környék olcsó földgáza miatt létesítették itt 1964-ben.
Az őrangyalok titulusú  római katolikus temploma a XIII. században épült.

Vasboldogasszony 659 lakosú község a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/ vasútvonal mentén fekszik. 1354: Bodugazonfalua, 1655: Boldogh Asszonyfa. A falu római katolikus templomának titulus a Szűz Mária. Első írásos említésekor a szentgotthárdi apátság birtoka volt.

Vaspör 420 lakosú község Zalalövőtől 13 kilométerre, északkeletre fekszik. Wosper alakban bukkant fel 1323/1328-ban. Talán puszta német eredetű személynévből keletkezett magyar helységnév. A település Zala megye északi részén közvetlenül a vasi megyehatáron fekszik. A községhez tartozik a jelentős búcsújáróhelynek számító Pusztacsatár, ahol kialakított kegyhelyen Nagyasszonynapi búcsút tartanak.

Vöckönd 104 lakosú község Zalaegerszegtől 17 kilométerre, északkeletre fekszik. Első említése 1451-ben: Veczkend. Talán puszta német eredetű személynévből keletkezett magyar helységnév.
Az 1900-as években épült katolikus temploma, amely előtt 1992-ben hősi emlékművet emeltek a háborúban elesett áldozatok emlékére.

Zalaboldogfa 361 lakosú község Zalaegerszeg.-Andráshidától északnyugatra, 7 kilométerre fekszik. 1404: Bodogazzonfalua, 1549-ben: Boldogffolwa, 1627-ben: Boldogfa, 1898-ben: Zalaboldogfa. A falu templomának titulusa Szűz Mária.

Zalacséb 548 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonal mentén, Zalalövőtől 5 kilométerre, keletre fekszik. Első említése 1328-ban: Cheb, 1898-ban: Zalacséb. Puszta személynévből keletkezett magyar helységnév. A Zala előtag a folyó mellékével kapcsolatos.
A település katolikus templomát 1886-ban építették.

Zalaegerszeg Zala megye megyeszékhelye, a nyugat-dunántúli régió egyik imponzánsan fejlődő 61657 lakosú középvárosa, amely a zalai-dombság szélén, a Zala-folyó egykoron mocsaras völgyéből kiemelkedő hátságokra települt. Mely a 74 és a 76-os főközlekedési utak találkozásánál fekszik. A helységet a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ és 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonalak érintik. A település magja a mai Kazinczy tér és a Zala-folyó közti területen alakult ki. A hajdanán kisváros Egerszeg a XX. Század közepétől terjeszkedett gyors ütemben; déli és nyugati határai ma már felnyúlnak az Észak-göcseji dombság lankáira. Először 1247-ben említik írásban a település nevét, Egercugként. 1588-ban már Egerszegh szerepel a krónikában. A tájrészlet, az égerfával benőtt szeglet váltotta ki a nevet. A Zala előtag a folyóra utal, a városnév harmadik eleme, a szeg pedig többféle jelentésben ismert: szegletet, kanyart, esetleg zugot jelent. A város első kőtemploma a XIV. század végén épült. 1357-ben először, később a török támadások idejétől már rendszeresen Egerszegen tartják a megyegyűléseket. A XVI. század közepén a török veszély miatt építettek egy kisméretű földbástyát, fatornyos várat a mai Deák tér helyén, melynek jelentősége 1600-tól Kanizsa elfoglalása után nőtt meg, miután a délnyugati-dunántúli magyar végvárak parancsnoksága a városba került. 1732-ben készült el a megyegyűlések összehívására, a hivatalnokok elhelyezésére, valamint a rabok tartására alkalmas barokk vármegyeháza, amely megjelenésében is tükrözte a kisváros megyei jelentőségét. Ezt követte a század közepén a Mária Terézia utasítására emelt Kvártélyház. A megyeszékhellyé válás elősegítette a kézműipar, a vendéglátás fejlődését, a lakásépítést és az értelmiség Zalaegerszegen való letelepedését. Megépült a plébániatemplom, az olai temetőkápolna, a Kálvária. A város a megyegyűlések révén vált ismertté a közéletben: Spissich János, Festetics György, Tuboly László, Horváth Ádám közreműködésével megjelentek a szabadkőműves gondolatok, míg a reformkorban Deák Ferenc és Csány László Működése hívta fel Egerszegre a magyar közélet figyelmét. Mindezek ellenére a múlt századi fejlődés nehezen indult meg: Tűzvészek mellett hátráltatta a fejlődést, hogy az 1860 körül létesített Sopron-Szombathely- Nagykanizsa vasúti fővonal elkerülte a várost. A fejlődésnek a polgármesterré választott ambiciózus ügyvéd, Kovács Károly adott lendületet. Zalaegerszeget 1885-ben rendezett tanácsú várossá nyilvánították, hamarosan felavatták az Arany Bárány Hotelt, majd a jelenleg Zrínyi Miklós nevét viselő gimnáziumot. Megnyílt a Takarékpénztár, felépítették a Városházát, valamint megkezdődött a Csáktornya-Zalaegerszeg- Ukk vasútvonal építése. A XX. század elején megindult a telefon- és a villanyhálózat kiépítése, de a korábbi évtizedek városépítő lendülete kissé alábbhagyott: kisiparos-hivatalnok várossá vált Zalaegerszeg. Azért ezekben az években is épültek és készültek a város mai arculatát is meghatározó épületek: felépült a Zárda és az olai templom. 1937-ben a közelben feltárták az ország első kőolajmezőjét, az iparág gyors kiépülésével beindult a térség iparosodása. Az 1950-es években megkezdte munkáját a Ruhagyár, a Tejipar és a Kőolajfinomító, a 1960-as években pedig a további üzemek, gyárak kezdték meg a működésüket, valamint elkezdődött a közműépítés és a tömeges lakásépítés. A meginduló vasbeton tömbházépítés viszonylag átgondolatlan és néhol, mint a belvárosban a Vadász György által tervezett „csipkeházak” illusztrálva egészen esztétikusan történt. 1971-ben kezdte meg működését a Pénzügyi és Számviteli Főiskola, 1990-ben indította első évfolyamát a Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolája. A két főiskolán több mint ezer hallgató tanul. 2000-ben átadták a forgalomnak az Ukk- Zalaegerszeg- Zalalövő- Murska Sobota vasútvonalat, így Zalaegerszeg újra felvirágozhat.
Zalaegerszeg ma élénk kulturális élettel rendelkező város. A Hevesi Sándor Színház mellett nyáron az Alsóerdei Nyári Színház várja az érdeklődőket. A Városi Hangverseny és Kiállítóterem, az egykori zsinagógából átalakított elegáns épületben várja a zene és a képzőművészet barátait.
A Göcseji Múzeumban a megye történetét bemutató állandó és egyéb időszaki kiállítások tekinthetők meg. A magyar szobrászat kiemelkedő alakjaként tartják számon Kisfaludy Strobl Zsigmondot, akinek szintén a múzeumban kereshető fel életmű-kiállítása, de a város közterein is találkozhatunk alkotásaival.
A Gébárti-tó mellé nem csak fürödni, pihenni érdemes kimenni, hanem a Kézművesházba is, ahol a népművészet iránt érdeklődök a zalai hagyományok folytatóival dolgozó kézművesekkel találkozhatnak.
A néprajzi értékek közül kiemelkedik az országban elsőként, 1968-ban megnyitott Falumúzeum, a Skanzen. Itt gyűjtötték össze a göcseji néprajzi térség legjellemzőbb épületeit, amelyet hagyományos paraszti eszközökkel rendeztek be.
A Falumúzeum mellett található a magyar olajipar történetét bemutató Olajipari Múzeum, számos ipartörténeti érdekességgel.

Zalaháshágy 426 lakosú község a 22-es/Körmend-Zalalövő/ vasútvonal mentén, Zalalövőtől északkeletre, 11 kilométerre fekszik. Említése 1328-ban: Hassagh, 1898-ban: Zalaháshágy.
A XIII. század elején épült műemlék római katolikus templomán az 1975-ös ásatáskor előkerültek a befalazott román ablakok.

Zalaistvánd 426 lakosú község Zalaszentgróttól 15 kilométerre, nyugatra fekszik. 1346: Stephand, 1880: Zalaistvánd. Az István személynév képzős származéka. A Zala- előtag megkülönböztető szerepű.
Ismert a XVI-XVII. századból származó haranglábja, ami egy elpusztult templom mai maradványa lehet.
A településen működik Zala megye legnagyobb evangélikus hitközsége. Az evangélikus templom berendezésében kiemelkedő értékű Barabás Miklós 1872-ből származó “Krisztus a kereszten” oltárképe.

Zalalövő 3240 lakosú város a Zala folyó völgyében, a 86-os főközlekedési út és a 22-es/Körmend-Zalalövő/, 23-as/Rédics- Zalaegerszeg/ és a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonalak mentén fekszik. Említése 1352-ben Luuew, 1863-ban Zala-Lovo. A település neve az Árpád-kori gyepűre utal, ahol az íjászlövők laktak. A Római Birodalom idején kiépített “Borostyán-út” mellett Zalalövo, római nevén “SALLA” városa fontos szerepet töltött be, innen származnak az első írásos feljegyzések is településről. A római kultúra nyomait ma is láthatjuk a feltárt Salla romkertben és múzeumban. A Római Birodalom hanyatlása után visszaesett a fejlődés, de a térségben betöltött szerepe megmaradt Zalalövőnek, majd a következő századokban, főleg a kereskedelem, vendéglátás, faipari üzemek és téglagyárak jelentették a vonzerőt az idetelepülőknek. A mai Zalalövő több község és külterületi lakott hely összeépülésével jött létre. Ez a folyamat 1925-ben kezdődött, mikor Zalapatak, Zalamindszent és Pusztaszentpéter községeket Zalalövőhőz csatolták. 2000. július 1-je óta újból város. A lakosság főként mezőgazdaságból, szolgáltatásból és kereskedelemből élnek. Zalalövo infrastruktúrája jónak mondható, egészségügyi ellátás, kereskedelem, vendéglátás folyamatosan fejlődik.
A természetjáráson kívül 3 műemlék jellegű római katolikus templom és egy népi tájház várja az érdeklődőket. A zalalövői városrészben lévő római katolikus templomot barokk stílusban a XVIII. század közepén építették. A zalamindszenti részen lévőt a XIII. században építették, később romossá vált és a XVIII. század közepén állították helyre.
A zsúpfedelű, faragott oromzatú tájháza a XIX. században épült, és a XX. században átalakították múzeummá.
Jelentős értéket képviselnek a római kori ásatások, amely a Borostyánkőút egy részletét is bemutatja.
A Budafai Arborétumot 1959-ben létesítették, leginkább az azáleák virágzása idején májusban érdemes felkeresni.
A Borostyán tó mellett kialakításra került üdülőterület beépítése megkezdődött, a hazaiak mellet egyre nagyobb számban akadnak külföldiek is, akik üdülőt alakítanak ki, és a szlovén és osztrák határ közelsége miatt szívesen jönnek a szomszédos országokból akár egy napos kirándulásra is az érdeklődők. Az új vállalkozások, beruházások idetelepülése iránt is nyitott a település, ezért a községközponttól körülbelül 500 méterre alakították ki az e célra szolgáló területet.
Itt született Lékai bíboros.

Zalaszentgyörgy 402 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonal mentén Zalalövőtől 11 kilométerre, keletre fekszik. 1326-tól ismerjük a falu történetét. 1332-ben Zenthgyurgy, 1473-ban Zalazenthgywrgh mely templomának védőszentjére, illetve a község folyójára utal.
A XIII. században épült, kisebb méretű műemlék római katolikus templom a falu temetőjében áll. A román kori templomot a XIV. században bővítették, részben gótikus stílusúvá alakítva. A török időkben súlyosan károsodott, majd 1756-ban, barokk stílusban állították helyre.

Zalaszentiván 1066 lakosú község a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/ és a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonalak mentén, Zalaegerszegtől 8 kilométerre, északkeletre fekszik. A település első említése 1371-ből való. 1882-ben: Zala-Szent-Iván.
Templom titulusa Keresztelő Szent János volt, és ma is az.

Zalaszentlőrinc 296 lakosú község a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/ vasútvonal mentén, Zalaegerszegtől 12 kilométerre, északkeletre fekszik. Írásos említése 1464-ben: Zenthlewrincz, 1898-ban: Zalaszentlőrincz. Zalaszentlőrinc agrárius jellegű település.
Templomának titulusa Szent Lőrinc volt és ma is az.

Zalatárnok 797 lakosú község a 75-ös főközlekedési út mentén, Lentitől 18 kilométerre, északkeletre fekszik. A helységet először 1266-ban említik, az Árpád-kori fejedelmi/hercegi/királyi szolganépekre, a tárnokokra utal. Templom és  kolostor épült itt a ferences rend számára, ez utóbbit nem fejezték be. 1565-ben a templomot erőddé alakították át, de a törökök nemsokára lerombolták.
A műemlék jellegű római katolikus templomot Szent Anna tiszteletére szentelték. A faluban a templom mögötti téren emlékművet állítottak a második Világháború áldozatainak.
Zalatáronokon töltötte gyermekéveit a Söjtörön születt Deák Ferenc.

Alsórajk 433 lakosú község Zala megye közép-keleti részén, Nagykanizsától 21 kilométerre, északra helyezkedik el. A település első említése 1247-ben Rayk. Magyar helységnév, amelynek az alapja a szláv Rajak, Rájak személynév. E név viselője lehetett az első idetelepült birtokos. Az Alsó-Rayk névvel, írásos formában először a XV. században találkozunk. A Rayk a szláv Raj személynévből ered. A település agrár jellegű, a vállalkozások is nagyrészt a mezőgazdaság felé irányulnak.
A községben született Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész, akinek szülőházát emléktábla jelöli.
A volt Koller István uradalmi kastély ad helyet a Polgármesteri Hivatalnak. A kastélyban kialakítás alatt áll a Kisfaludi Emlékmúzeum, parkjában látható Petőfi Sándor szobra, melyet a híres szobrászművész készített.

Bezeréd 211 lakosú község Zalaszentgróttól 18 kilométerre, délnyugatra fekszik. A helység neve már 1236-ban Bezered. Tiszta magyar helységnév, alapjául régi magyar személynév illetve annak származéka szolgál.
Római katolikus temploma a XIII. század közepén épült. 1730 körül alakították át ,a XIX. században átépítették. Hajójának falai magasak, kisebb ablakokkal. Homlokzat előtti tornya hegyes bádogsisakos.

Búcsúszentlászló 888 lakosú község a 75-ös és 76-os főközlekedési utakat összekötő út mellett fekszik, Zalegerszegtől 11 kilométerre, délkeletre, valamint a 17-es/Szombathely-Nagykanizsa/ vasútvonal mentén. Szent László király az ellenség elől menekülve Kanizsán a mocsárba ugratott. Lova kitartó úszás után egy kis szigeten ért partot. A király leugrott lováról és lába nyomán forrás fakadt, melyből gyógyhatású víz folyt. Szent László e helyen kápolnát építtetett. Ez a monda szerint Bucsuszentlászló keletkezésének története.
A hely jellegzetessége a római katolikus templom, mely értékes műemlék, egyben kedvelt búcsújáróhely. A mocsaras területből kiemelkedő kis szigeten a XIII. században épült román stílusú templom. Ez a török időkben elhagyottá vált, és pusztulásnak indult. A XVII. század végén ferencesek települtek ide, és először a kis templomot állították helyre, majd eléje és vele összekapcsoltan 1714-34 között nagy barokk ferences templomot építettek, melynek oltára mögött van az átjárás a románkori templomba.
A templommal egyidőben készült az emeletes rendház, mely ma szociális otthon.

Dióskál 536 lakosú község Keszthelytől 23 kilométerre, nyugatra fekszik. 1256-ban említik először Kaal néven, majd 1796-ban Diós Kál alakban szerepel. Kál volt a neve Bulcsú vezér apjának, akinek a Balaton északi partján és a Zala alsó folyása mentén volt a téli szálláshelye.
A falu római katolikus temploma a XV. században épült, gótikus stílusban. A templom oldalán emléktábla őrzi a falu szülöttjének Virág Benedek pap, tanár, költő, műfordítónak az emlékét.

Egeraracsa 381 lakosú község Keszthelytől 19 kilométerre, délnyugatra fekszik. Az 1454-ből származó forrás egy Eger nevű, az 1330-ból származó Aracha nevű helyet jelöl. A két község 1880-ban Egeraracsa néven hivatalosan is összeolvadt. A település a zalai dombok közt húzódik meg.

Felsőrajk 814 lakosú község az ország dél-nyugati csücskében Zala megye közepén, Pacsától délre, 6 kilométerre helyezkedik el. A település neve Felsew Rayk néven bukkan fel. A település neve a Zalavári Apátság alapító okiratában található először 1019-ben, e hely feltehetőleg a honfoglalás előtt is lakott volt.
1247-ben itt építették az ország első Szent Erzsébet templomát. A XVI. században palánkvárat építettek, amely megsemmisült, majd 1999-ben újra felépítették, amely ma igazi idegenforgalmi látványosság. Szintén a XVI. században épült római katolikus Szent Anna templom, amelyet a törökök felgyújtottak, majd 1879-ben újjáépítettek. Az 1848-49-es szabadságharcban 16 felsőrajki vett részt, akik tiszteletére 1998-ban emlékművet állítottak a művelődési ház parkjában. A sírkertben az I. Világháborús emlékművet Cser Károly szobrászművész alkotta. A II. Világháborús emlékmű 1989-ben készült. Felsorajk község tiszta, rendezett, virágosított, infrastruktúrája kiépített.

Misefa 301 lakosú község Zalaegerszegtől 16 kilométerre, délkeletre fekszik. A község neve 1352-ben: Myxefolua, 1696-ban: Misefa. A magyar Mikse személynév és a falva összetétele.

Nagykapornak 975 lakosú község a 76-os főközlekedési út és a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/ vasútvonal mentén, Zalaegerszegtől 12 kilométerre, délkeletre fekszik. 1237-ben Copurmuch, 1784-ben: Nagy Kapornak. Szláv eredetű helységnév. Mint helynév megvan több szláv nyelvben, közszói jelentése: csalánnal benőtt hely.
A helység jellegzetessége a római katolikus templom, mely 1170 körül épült, román stílusban. Eredetileg bencés apátsági templom volt, 1566-ig állt fenn a bencés kolostor, mely hiteles hely volt. Sokszor tartották itt a megyei közgyűléseket és a törvényszéket. Szigetvár eleste után a benedekrendi barátok elhagyták. Az épületet ezután végvárrá alakították át. A nagyon megrongálódott épületet a XVIII. században építették újjá, ekkor kapta a templom belső része a barokk formát. Szószéke copf stílusú. Mellette az egykori apátsági épület áll.

Nemesrádó 329 lakosú község Pacsától 10 kilométerre, északra fekszik. 1251/1255: Raduh. A szerb-horát Rádó személynévből vált minden képző és utótag nélkül helynévvé.

Nemessándorháza 322 lakosú község Zalaegerszegtől 15 kilométerre, délkeletre fekszik. A település nevét 1473-ben Sandorhaza, 1898-ban a ma ismert alakkal jelölték. Magyar helységnév, egy Sándor nevű udvarházról került elnevezésre. A Nemes- előtag egytelkes nemesekre utal. Az erdőkkel és dombokkal körülölelt falu gyönyörű zalai környezetben egy völgyben terül el, ahol a katlanok között három forrás bugyog. A település belterületileg jól tagolt, közepén egy katolikus harangláb áll.

Nemesszentandrás 261 lakosú község Zalaegerszegtől 16 kilométerre, délkeletre fekszik. 1318-ban: Sanctus Andreas, 1444: Zenth Andreas, 1898: Nemesszentandras. A falu templomának titulusa Szent András volt. A Nemes- előtag egytelkes nemesekre utal. A temetőben a hősi emlékművet védett cédrusfasor övezi.

Orbányosfa 146 lakosú község Zalaegerszegtől 20 kilométerre, keletre fekszik. Első írásos említése 1429-ben: Vrbanosfalwa. A mai alak 1773-ban jelenik meg. Az Orbán személynév régi latinos alakjának és a -falva utótagnak az összetételéből alakult.

Pacsa 1886 lakosú nagyközség a 75-ös főközlekedési út és a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/ vasútvonal mentén, Keszthelytől 20 kilométerre, nyugatra fekszik. 1251: Pacha. Alapja puszta személynév, amely talán a Pál becézője. Puszta személynévből keletkezett magyar névadással.
Idegenforgalmi nevezetessége a műemlék jellegű kápolnája, amely 1763-ban épült, félköríves szentéllyel. Homlokzati tornyán falazott sisak, ajtaja copf.

Padár 142 lakosú község Zalaegerszegtől 22 kilométerre, keletre fekszik. A falucska neve Podar alakban 1439-ben bukkant fel egy oklevélben. Idegen /német vagy szláv/ személynévből keletkezett magyar helységnév.

Pölöske 891 lakosú község a 75-ös főközlekedési út mentén Pacsától 9 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település neve 1141-ben Plisca alakban szerepelt először írásban. A mellette folyó Pölöske patak neve vonódott át a településre. Magyar helységnév, noha maga a pilis közszó szláv eredetű.
Római katolikus kápolnája a XVIII. században épült, barokk stílusban. Kisméretű országúti kápolna háromszög oromzattal, falpilléres dísszel. Belsejében egyszerű barokk oltár, falfestés.

Pötréte 326 lakosú község Pacsától és Hahóttól egyaránt 8-8 kilométerre, a 17-es/Nagykanizsa- Szombathely/ vasútvonal mentén fekszik. Pötrétét a XIII. század közepétől említik írásos források, 1269-ben találkozhatunk vele Petréte néven. Az 1970-es évektől jelentős tőzegbányászat folyik a település határában. Az így keletkezett 130 hektár halászati vízterület jó horgászati lehetőséget biztosít. A horgászegyesület minden év augusztusában rendezi horgászversenyét. Az ugyancsak augusztusban rendezett falunap kedvelt programja a motoros találkozó. A pacsai vadásztársaság vadászházában a vendégvadászok elhelyezése mellett rendezvények lebonyolítására is lehetőség van.

Szentpéterúr 1045 lakosú község Pacsától 2 kilométerre, északra fekszik. A község nevének első említése 1439-ben Zenthpetherur. Két régi templomáról létezik feljegyzés. Az egyiket Szent Péter és Pál tiszteletére avatták, a másikról 1788-ban említik, hogy az Szent Lukács omladozó temploma.
Ez előbbi épületét a tüskevári pálosok és a helyi nemesek és szabadosok 1754-es összefogásával építették újjá

Zalaigrice 136 lakosú község Pacsától 2 kilométerre, északra fekszik. A település első írásos említése 1251/1255-ben: Igrich, 1898-ban: Zalaigricze. Az Árpád-kori fejedelmi/hercegi/királyi szolgálónépek, az igricek (énekmondók) lakóhelyére utal.

Zalaszentmárton 82 lakosú község Pacsától 6 kilométerre, délkeletre fekszik. A községet 1384-ben Zenthmarton néven említik, a Zalaszentmárton 1907 óta használatos. Az előtag a Zala folyó közelségét jelzi. A község a zalai dombok közt húzódik meg, csöndet és nyugalmat árasztva az ide érkezőknek.
Középkori templomának titulusa Szent Márton volt, akárcsak az 1886-ban épült mai templomé.

Zalaszentmihály 1040 lakosú község a 75-ös főközlekedési út, és a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely vasútvonal mentén fekszik Keszthelytől 26 kilométerre, nyugatra. 1234-ben: Szent Mihály, 1408-ban: Piliskezenthmihal, 1992-ben: Zala-Szent-Mihály. Templomának titulusa Szent Mihály arkangyal volt, a templom 1534-ben elpusztult, de az 1756-ban a dombon emelt mai templom is megtartotta az eredeti templomcímet.

Belezna 852 lakosú határközség a 60-as/Nagykanizsa-Pécs/ vasútvonal mentén, Nagykanizsától 18 kilométerre, délnyugatra fekszik. A falu neve a jelen formájában először 1450-ben került megemlítésre. A név szláv eredetű, a szerb-horvát, lengyel és orosz nyelvben is megtalálható különböző formákban. Jelentése: közeli. Más források szerint a község neve a Beleznay családhoz kötődik. A Mura folyón alkalmi kompátkelési lehetőség van a horvátországi Alsódomború felé.
Belezna homokkő tornyú, neo-gótikus temploma közel 100 éves.. A közeli Szent Mihály-hegy és Mura folyó szép kirándulásra nyújt lehetőséget.
A községhez közel , a Principális-csatorna és a Malom-patak között találhatók az új Zrínyi vár maradványai, melynek feltárására előkészületek történtek.

Bocska 372 lakosú község Nagykanizsától 16 kilométerre, északnyugatra fekszik. Első említése 1748-ban Bocska. Magyar név, egy Bocska nevű személy lehetett az első birtokos a faluban. De elképzelhető az is, hogy a faedény jelentésű bocska főnévből alakult. A falu fölött az 1700-as években egy földvár állt. A földvár tulajdonosa Bocska István volt A település határában több kijelölt turistaút vezet, az utak mentén számos forrás található.

Börzönce 92 lakosú község Nagykanizsától 22 kilométerre, északnyugatra fekszik. A települést egy 1261-ben keletkezett oklevél Berzencha néven említette. A falun keresztülfolyó pataknak valamikor Berzence volt a neve, ebből eredhet a település neve is.
A település nyugati dombvonulatán lévő szőlőhegyen található az 1454-ből származó Szent Lőrinc kápolna, mely 1996-ban lett felújítva. A kápolnától és a hegy gerincéről szép panoráma nyílik a környékre.

Csapi 387 lakosú község Zalakarostól 8 kilométerre, délnyugatra fekszik. Első írásos említése 1325-ből való Chopi néven. Alapja a magyar Csap személynév, mely jelzi, hogy ő volt az első birtokos a faluban. A község a török időkben elpusztult. A környező dombvidék jellegzetes klímája jelentette a mezőgazdaságból való megélhetést az itt lakók számára.
A község különlegessége a XIX. század első felében épült kastély, melyet a felvidéki gróf Niczky család építtetett vadászkastélynak.

Eszteregnye 765 lakosú község a 7-es főközlekedési út mellett Nagykanizsától 11 kilométerre, nyugatra fekszik. Első említése 1390-ben: Ezteregnye. Neve szláv eredetű. A településtől északi irányban 3 kilométerre fekszik Obornak, mely közigazgatásilag Eszteregnyéhez tartozik. Obornakon 1954-55-ben olajfúrás közben 94-95°C-os , 46% jódtartalmú termálvizet találtak, amely gyógyászati célra is alkalmas.
Eszteregnye temploma a XIX. század 70-es éveiben épült, a közelmúltban került felújításra.

Fityeház 724 lakosú horvát nemzetiségű község, a 60-as/Nagykanizsa- Pécs/ vasútvonal mentén Nagykanizsától 9 kilométerre, délkeletre fekszik. A helység említése 1531-ben Figehaza. Zala megye egyetlen nemzetiségi területének tagja, mely megőrizte sajátos szokásvilágát, hagyományait, tárgyi kultúráját és nyelvét is, melynek oktatását kiemelten támogatják az iskolákban.
A falu látnivalója az 1809-14 között készült népies, későbarokk stílusú Piéta-szobor.

Fűzvölgy 146 lakosú község Nagykanizsától 11 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település eredeti neve Freiwies volt (1757). Ez a régi németben szabad rétet jelentett. A települést az 1720-as években alapították a Rajna menti Koblenz környékéről betelepített németek. A családi jövedelem alakulásában fontos szerepet játszik a mezőgazdasági kistermelés.
A falu templomát 1980-ban építették, majd 1996-ban átalakították és adományokból bővítették.

Gelsesziget 277 lakosú község Nagykanizsától 14 kilométerre, északra fekszik a Pacsa-Nagykanizsa összekötő út mentén. Először 1320-ban tesz említést a korabeli forrás Zigeth néven.

Hahót 1256 lakosú község Nagykanizsától és Zalaegerszegtől egyenlő távolságra helyezkedik el 25 kilométerre, a 74-es számú főközlekedési út mellett Zala megyében a pötrétei horgásztavaktól 5 kilométerre. Régészeti kutatások igazolják, hogy a késő vaskorban már volt itt település. Nevét először 1234-ben említik Haholt alakban.
Hahót műemlék jellegű épületei a barokk stílusú római katolikus templom és Kisboldogasszony kápolna. A templom melletti keresztet, a magyar szabadságért elesettek emlékére II. János Pál pápa látogatásának évében állították, 1991-ben. A temetőben I. és II. Világháborús emlékmű található. A község teljes infrastruktúrával rendelkezik, valamint termálvizű kúttal.

Homokkomárom 255 lakosú település Nagykanizsától 13 kilométerre, északnyugatra fekszik. A község első írásos említése 1293-ban történt Kamar, Humukcamar néven. 1960-ban művelődési házat adtak át, amelyben könyvtár is található. 1992-ben állították a Szent Orbán szobrát, melyet fából faragtak.
A római katolikus lakosság élénk hitéletet él. Itt működik a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség. Minden hó 13-a a zarándoklás napja, amelyet nagy tömegek látogatnak.
A község központjában található emlékművet az I. Világháború, míg a főtéren elhelyezett emléktáblával a II. Világháború hősi halottai előtt tiszteleg a lakosság.
A település műemléke a Kisboldogasszony római katolikus templom, mely a falun kívül, dombon van, tájkép értékű is. A XVIII. század első felében létesített kegytemplom főoltárán Madonna kegyképet - valószínűleg Koblenzből -, valamint Szent Félix vértanú csontvázát őrzik. A római katolikus templomát a XVIII. században építették, barokk műemlék. Mellette egyszerű barokk stílusban épült ferences zárda, ma plébániaház található.
1995 óta Koblenzcel kapcsolata van a falunak, három évvel korábban pedig a romániai Kovászna várossal hoztak létre baráti együttműködést.

Hosszúvölgy 169 lakosú község Nagykanizsától 11 kilométerre, északnyugatra, a Principális csatorna közelében fekszik. Római kori emléket találtak itt a régészek. Hosszúvölgy nagy kiterjedésű település volt a II-IV. században. A falu és a szomszédos községek települése báró Esch Ferenc nevéhez fűződik, aki császári és királyi ezredes volt. 1722-ben Koblenzbol hozatott németeket, ok teremtették meg Hosszúvölgy alapját. 1968-tól épült művelődési otthona. 1971-ben sportpályát építettek Első Világháborús emlékművel emlékezik a község egykori hőseire a település központjában. Fényes ünnepségen emlékeztek meg a “svábok” betelepülésének 275. évfordulójáról 1997-ben. A település vallása római katolikus. A közbiztonság jó, ami köszönhető annak, hogy a faluban nincs cigányság. A fiatalságnak klubhelyiség van fenntartva hétvégi programok szervezéséhez. A falu lakossága növénytermesztéssel és állattartással foglalkozik. A termelés főként saját célra történik. A homokkomáromi hegyen szőlő és bortermelés folyik.
A falu harangját 1999-ben felújították és felszentelték. Az iskola épületéből imaházat alakítottak ki ahol minden hónap utolsó csütörtökén mise van.
A faluban élnek még régi hagyományok, mint például: tollfosztás, szüreti mulatság, bethlehemezés, farsangi felvonulás.
1992 óta testvérvárosi kapcsolatot alakítottak ki az erdélyi Kovásznával. 1995. óta Koblenz is testvértelepülésük.

Kacorlak 241 lakosú község Zala megyében, Nagykanizsától északra, 16 kilométeres távolságban egy dombok közt megbúvó, rendezett, virágos falu tárul az utazók szeme elé. Kacorlak ősi múltú település, 1314-ben Lok néven már említik az írások. A XV. században a Kacor birtokos család nevéről kapta a megkülönböztető jelzőt. A község számos felújított, gyönyörű műemlékkel büszkélkedhet.
1875-ben épült a Mária nevére felszentelt római katolikus templom. Markó Imre Lehel nyelvész szerzetes -évtizedekig a község plébánosa- ízlését dicséri a szembe miséző oltár és a vörös márványlapozás.
A falu központjában áll az I. és II. Világháborús emlékmű.
Két nádfedeles, csonkakontyos, beugró tornácos népi lakóház őrzi a régi falukép emlékét, a szépen rendben tartott porták turisztikai látványosságok eredeti berendezési tárgyaikkal együtt.

Liszó 457 lakosú község Nagykanizsától 12 kilométerre, délre fekszik. A település első említése 1296-ban Lyzou. Felújították a több mint százéves római katolikus és evangélikus templomot, és 1995-ben faluházat avattak.

Magyarszentmiklós 299 lakosú község Nagykanizsától északra, 12 kilométerre, a 74-es főközlekedési út mellett fekszik. Fejlődésének, történetének két fő szakasza van. A másodikat a német betelepítéstől számítják. Az őskortól kezdve lakott hely a falu. Német források szerint 1722-ben Koblenzbol és környékéről parasztokat telepítettek ide. 1958 óta van művelődési otthona a településnek. 1960-ban iskolát építettek, de a gyerekek többsége ma Nagykanizsára jár iskolába. A község kisgyerekei a helyi óvodát veszik igénybe. Magyarszentmiklóst római katolikusok lakják. Összefogással és önkormányzati segítséggel 1992-ben új templom épült, 1995-ben pedig felszentelték a templom új orgonáját. Érdekesség, hogy a harangot a magyarszentmiklósi születésű Nith László adományozta. A falunak van sportpályája. A vezetékes víz minden lakásba eljutott. 1993-ban a Világháborús és az 1956-os áldozatok emlékére emlékművet avattak.

Magyarszerdahely 555 lakosú község a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/ vasútvonal mentén, Nagykanizsától 15 kilométerre, északra fekszik. 1323-ban: Zerdahel, 1863-ban: Magyar-Szerdahely. A település neve a szerdánként tartott vásárra/piacra utal.

Murakeresztúr 1958 lakosú határnagyközség a 60-as/Nagykanizsa-Pécs/ vasútvonal mentén, Nagykanizsától délkeletre, 15 kilométerre közvetlenül a horvát-magyar határ mellett fekszik. Említése 1479-ben: Kerezthwr. 1856-ban: Mura-keresztur. A trianoni békeszerződés érzékenyen érintette a lakosságot, amelyet rokoni szálak és gazdasági érdekek fűztek Horvátországhoz. Az ipar és a kereskedelem hanyatlásnak indult. Mindössze a kavicsbányászat fejlődött. A rendszerváltás után a község megerősítette horvátországi kapcsolatait, 1995-ben közösen szervezték meg a kompátkelést a Mura folyón.
Zala megye egyetlen nemzetiségi területének tagja, mely megőrizte sajátos szokásvilágát, hagyományait, tárgyi kultúráját és nyelvét is, melynek oktatását kiemelten támogatják az iskolákban.

Nagybakónak 485 lakosú község Nagykanizsától 14 kilométerre, északkeletre fekszik, s ma is átszeli a Bakónaki-patak. A falu említése 1428-ban: Nagybakonok. Szláv eredetű, közszói jelentése: bükkös. A XX. század második felében nagy erdőirtás folyt.
A községben falumúzeum működik, ahol régi paraszti eszközök kerülnek bemutatásra.
A falu közelében található a rendkívül érdekes természeti képződmény, a Kőszikla-szurdok, melyen turista út vezet keresztül.

Nagykanizsa 52109 lakosú város a 61-es, a 7-es és a 74-es főközlekedési utak valamint az 1987-re ígért M7-es autópálya mellett helyezkedik el. A helység fontos vasúti csomópont, mivel a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/, 30-as/Nagykanizsa-Székesfehérvár- Budapest/ és 60-as/Pécs-Nagykanizsa/ vasútvonalak innen indulnak, vagy ide érkeznek. Évszázadok óta tölti be az összekötő kapocs szerepét: az Adriától Alpokig tartó élénk kereskedelemben mindig fontos szerep jutott a városnak. A Kanizsa név szláv eredetű szó, Knysa jelentése fejedelemé, hercegé, arra utal, hogy a térség főrangú személy birtoka volt. Az ásatási leletek alapján ismerté vált, hogy a mai Nagykanizsa területén ősidők óta éltek emberek. A római hódítók már az időszámításunk előtt elérték Pannóniát. Uralmuk emlékei a város környékén is fennmaradtak. Kanizsa nevével először 1245-ben találkozunk oklevélben. A tatárjárást követően az Osl nemzetségből való Lőrinc volt a Kanizsai család megalapítója. Az ő irányításuk alatt fejlődött a város először jelentősen: a XIV. században mezővárosi kiváltságot kapott, vámszedési, vásártartási jogot szerzett. A család kihalása után az egész birtok a Nádasdyak tulajdonába került. A város a XIV. száazdban élte virágkorát, amikor Itália és Stájerország felé irányuló kereskedelem központja lett. A török elleni küzdelemben Szigetvár mellett Kanizsa volt a délvidék legfőbb erőssége. A vár leghíresebb kapitánya Thury György volt. A város 1600-1690-ig török kézen volt. Ezt követően elveszítette stratégiai jelentőségét. Várát 1702-ben lerombolták, melynek köveiből több, ma is álló belvárosi ház épült. Jelentős fejlődés csak a XVIII. század közepétől tapasztalható újra. Ekkor élénkül meg a kereskedelem, nagymértékben megerősödik a kézműipar, és iskolák létesülnek. Újabb előrelépést jelentett az 1860-ban megépült Béccsel, Fiumével és Pesttel összekötő vasút. Ekkor már a kereskedelem mellett rohamosan fejlődött az ipar is. A városba bankok települtek. Az I. Világháború idején vált Kanizsa laktanyavárossá. Ez a körülmény elősegítette a város közműrendszerének kiépítését, az utak korszerűsítését. A háború után a város elszigetelődött, piacai nagy részét elveszítette. Ebből a mélypontból az olaj emelte ki. Nagykanizsa lett az ország olajipari központja. 1945 után a város fejlődése lelassult és csak az 1950-es évektől indult meg újra. Ebben az időben létesültek azok a gyárak, amelyek a mai nemzetközileg is elismert cégek elődei voltak. /MOL, Rotary, Kanizsa Trend, Tungsram, stb./ Nagykanizsa alapvetően megtartotta kereskedelmi, oktatási, kulturális és egészségügyi központi szerepét. Évszázadok óta tölti be az összekötő kapocs szerepét. Szlovénia, Muraköz termékei innen mentek tovább Grazba, az Adriától Alpokig tartó kereskedelemben is fontos szerep jutott városnak. A Kanizsa név szláv eredetű szó Knysa, jelentése (”a fejedelemé, hercegé”) arra utal, hogy a térség egy ilyen főrangú személy birtoka volt. Az ásatási leletek alapján ismertté vált, hogy a mai Nagykanizsa területén ősidők óta éltek emberek. A Római Birodalom hódításának emlékei is ezen ásatások során kerültek elő. A környék egyik legfontosabb római kori lelőhelyét a város északi részén az Inkey-kápolna melletti dombtetőn találták meg, ahol egy III-IV. századbeli település maradványait tárták fel. Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk először oklevélben. Alispánja az Osi nemzetségből való Lőrinc, aki a Kanizsai család megalapítója. Ok folytatták a vár építését és négyzet alakú zártudvaros várpalotát építettek a Kanizsa folyócska szigetén. A település gyorsan fejlődik. A XIV. században már mezővárosi kiváltságot kap, vámszedési joga van, és keddi napokon pedig heti vásárt tarthat. A Kanizsai család kihalása után az egész birtok a Nádasdyak tulajdonába került. Maga a vár és a város a XVI. század első felében élte a virágkorát az Itália és Stájerország felé irányuló kereskedelem egyik központja volt. A török 1532-ben lépett először zalai földre. Nádasdy Tamás a régi várkastély körül fa- és föld - szerkezettel, bástyákat erősítette meg a várat. Szigetvár mellett Kanizsa vált a Délvidék legfőbb erősségévé. Később a vár a király birtokába került, ekkor olasz hadmérnökök tervei alapján hatalmas ötszög alakú olasz bástyás erődítmény emelkedett ki a mocsárból. A vár leghíresebb kapitánya Thury György volt, aki 1569-71 között védte a várat közel 3000 főnyi katonával. A török cselvetéssel tudta őt legyőzni. Halálát históriás ének örökítette meg, emléke mindmáig él a városban, egyik múzeum is az ő nevét viseli. A török uralom utáni elnéptelenedett városba a XVIII. század elején német, horvát, rác telepeseket költöztetett be a vár akkori ura. Belőlük ötvöződött össze Kiskanizsán az a sajátos néprajzi csoport, mely a város lakosságától nemcsak nyelvileg, hanem viseletében életmódjában is elkülönül. Az új telepesek szinte kizárólag földműveléssel foglakoztak, rendkívül gazdaságosan és nagy szorgalommal. Termékeiket fölöslegével csakhamar “sáska” módjára a környező települések piacait lepték el. Ez az etnikum ma is Kiskanizsán él és nap mint nap bizonyítja legendás szorgalmát. Ez a városrész nemcsak Nagykanizsának hanem a Dél dunántúli régiónak is az egyik legjelentősebb éléstára. A török kiűzését követően a város elveszítette stratégiai jelentőségét ezért a bécsi haditanács a várat 1702-ben leromboltatta. Köveiből építkeztek a földesurak és ebből építkezett a várbeli lakosság is. 1753-ban már tizennégy utcát jegyeztek fel a városban. A főként deszkapalánkos házak között akadt jelentős épület is. Így például a még máig is álló Ferencesrendi templom az urasági kastély, amely a mai Thury György Múzeum fő épülete és az uradalmi vendéglő amely épület ma a Bólyai János Általános Iskolának ad otthont. Megélénkült az üzleti élet, ismét számottevő volt a kereskedelem és jelentősen fejlődött a kézműipar. Sorra alakultak meg a céhek, így 1813-ban már 14 céh védte az iparosok érdekeit Kanizsán. A gyors fejlődéssel együttjáró polgáriasodás érlelte meg a tanulás és a szellem művelésének igényét. Batthányi Lajos nádor támogatásával 1765-ben elemi és gimnáziumi osztályokban indult meg az oktatás a piarista rend vezetésével. A Dunántúlon Nagykanizsa mondhatja magáénak az első kimondottan a kereskedelmi oktatásra szakosodott iskolát is, mely 1895-ben felsőfokú oktatási intézmény rangot nyert. A zeneoktatás, mely a városban ma is magas színvonalon folyik először a középfokú tanintézetekben kezdődött, majd 1926-ban megnyílt az önálló Városi Zene Iskola. A város oktatási intézményei nem kevés kiemelkedő egyéniséggel büszkélkedhetnek. Nagykanizsa ódon falai közül indult útjára Virág Benedek, Király Pál, Deák Ferenc, Kaán Károly, Hevesi Sándor és dr. Mező Ferenc. 1885-ben Irodalmi és Művészeti Kör született, mely a város szellemi életét gyarapította. Az 1800-as végén alakult meg a Kanizsai Dalárda a Városi Múzeum és a Városi Könyvtár is.  1874-ben Zala címmel önálló városi sajtó jelent meg. Nagykanizsa újabb nagyarányú fejlődése az 1860-as években indult meg. Ekkor épült meg a várost Béccsel, Pesttel, és Fiumével összekötő vasút. A vasút megnyitása megsokszorozta az eddig is pezsgő kereskedelmi életet. Rohamosan fejlődött a város ipara is. Elsősorban a mezőgazdasági gépjavító, gépgyártó, élelmiszer- és faipar alakult ki. Az ipar és a kereskedelem fejlődése indokolta a pénzintézetek kialakulását is. Hamarosan a négy helybeli magyar kezdte meg működését, majd ezek mellé egy osztrák-magyar és egy angol-magyar bank nyitott Kanizsán fiókintézetet. Kiépítették a telefonhálózatot, majd 1895-ben a város bekapcsolták az interurbán hálózatba is. A három nagy szálloda mellett öt kisebb szálló is várta a vendégeket. A pihenésre kikapcsolódásra vágyók örömére 1890-ben Sétakert létesült, mely ma is üde zöld területe a városnak. A nagyarányú polgári fejlődés élén a kanizsai zsidóság állt. Ok voltak a szellemi megújulás a magyarosítás, a magas szintű társasági élet vezéralakjai. 1881-ben adták át a klasszicista stílusú udvarra épített nagyméretű zsinagógát, mely erre a célra épített udvari helyiségeiben ötvennél több egylettel várta kulturális és kreatív programmal a társaságra és művelődésre vágyó polgárokat. Az első Világháború idején vált a város laktanyavárossá. Ez a körülmény tette szükségessé a víz - vezeték rendszer megépítését. Korszerűsödik Kanizsa, megindul a csatornázás és az utcák modern burkolása. A háború következményei a várost is erősen sújtották. Elszigetelődött, elvesztette déli és nyugati piacait, a gazdasági válság pedig további visszaesést hozott. Ebből a mélypontból az olajbányászat emelte ki a várost. Az EUROGASCO amerikai monopólium sikeres kőolajkutatásait követően megalakult a Magyar Amerikai Részvénytársaság. A magyar olajipar központja Nagykanizsa lett. Az egykori vár helyén megépült a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár ma (DKG-EAST Rt) őse és ezzel megszűnt az aggasztó munkanélküliség.
A MAORT utódjaként a Kőolaj Fúrási Vállalat (KFV) napjainkban pedig a ROTARY Fúrási Kft, mely az olajbányászat speciális feladataira szakosodott - gyarapítja az ország olaj és gázkincsét. Az olajbányászat kapcsán felszínre került gáz szolgáltatását a Dunántúl egyik legnagyobb szintén Kanizsai székhelyű szolgáltató a Középdunántúli Gázszolgáltató Vállalt (KÖGÁZ) szakosodott. 1947-ben alakult az Üveggyár mai nevén PANNONGLAS Rt, mely a hőálló üvegből készült eszközök gyártására specializálódott.  Az egykori kefegyárból alakították ki a Kanizsa Bútorgyárat, a belőle kinőtt KANIZSA TREND Kft termékeit pedig szívesen látják Európa szerte. 1965-ben avatták fel a mai TUNGSRAM Rt elődjét, amely ma a GENERAL ELECTRIC csoporthoz tartozik.
A városvédők vigyáznak a múlt legszebb értékeire, következetesen óvják és szépítik a régi épületeket utcákat, tereket. A hagyományokhoz illesztik az újat is.
Nagykanizsának ma egységes városképe van, szép látványt nyújt bármelyik útvonalról közelítjük meg. 1962-tol bővítették és építették át a Károlyi kertet a Sétakertet, a város nagy tereit a Kossuth teret az Eötvös teret és az Erzsébet teret. Megépült a Csónakázó tó a város kedvelt szabadidőközpontja. Nagy múltú, és szép város Nagykanizsa, amelyik él és folyamatosan fejlődik. Az elmúlt években a város gazdasága jelentősen átalakult. Több vállalkozás szűnt meg, nagy számú munkaerőt szabadítva fel. Ezt a folyamatot erősítette, hogy a város katonai stratégiai szerepe megszűnt, a laktanyák többsége más funkciót kap. A változó gazdasági élet, a földrajzi adottságai Nagykanizsa jövőbeni lehetőségeit is nagymértékben meghatározzák.  Zala megye így Nagykanizsa is jelentős, jó minőségű, gyógyító hatású termálvíz-készlettel rendelkezik. A város fejlesztési céljai között szerepet kap e természeti kincs kiaknázása, nagyban hozzájárulva ezzel a turizmus fejlesztéséhez. A városba kirándulóknak kellemes, tartalmas programokat nyújtanak jelenleg is a közművelődési intézmények rendezvényei.

Nagyrécse 1070 lakosú község a 70-es főközlekedési út és a 30-as/Nagykanizsa-Székesfehérvár-Budapest/ vasútvonal mentén, Nagykanizsától 5 kilométerre, keletre fekszik.

Nemespátró 347 lakosú község Nagykanizsától 18 kilométerre, délre fekszik. Első írásos említésére a XIII. században került sor./1296: Patruh/.

Pölöskefő 488 lakosú község, Nagykanizsától északra, 20 kilométerre terül el, a Nagykanizsa Zalaegerszegi útvonal között fekszik. A község határának keleti részén található a Principális-csatorna, a falutól nyugatra a Szévíz csatorna ered. Pölöskefot először 1354-ben említették Pyliskefew néven. Az 1960-as években már művelődési ház és könyvtár várta az érdeklődőket. A lakosság teljes mértékben római katolikus vallású.
A település műemlék jellegű épülete a Bűnbánó Magdolnáról elnevezett római katolikus templom, mely 1875-ben készült el barokk stílusban. A templomkertben I. és II. Világháborús emlékmű látható.
Faluháza a hajdani Pállfy-kúriában van.
Pölöskefo szülötte dr. Mező Ferenc sporttörténész, aki az olimpiai játékok történetéről írt szakdolgozatával 1928-ban, Amszterdamban szellemi olimpiát nyert. Emlékét szülőháza -az Ady út 7. szám alatti épület falán fehér márványtábla őrzi.

Rigyác 513 lakosú község a 7-es főközlekedési út mellett Nagykanizsától 9 kilométerre, nyugatra fekszik. A falu első írásos említése 1411-ben: Rigyalch. Szerb-horvát eredetű elnevezés, közszói jelentése: veres, vörös. A község értékes népi építészeti emlékekkel rendelkezik. A török hódoltság után az Inkey család lett a terület birtokosa, amit az 1697-ben kelt nádori levél is megerősít.
Rigyác temploma az 1700-as évek közepén épült.
A községben található kastély a Benyovszky család tulajdona volt, jelenleg egészségügyi gyermekotthon működik benne.
A településközeli Imre-hegyen és Öreg-hegyen szőlőművelés folyik. Az Öreg-hegyen megtalálhatók a hagyományos és jellegzetes boronapincék is. A falut övező erdőkben jelentős a vadállomány, a közelben található Szuloki-forrás kedvelt kirándulóhely.

Sormás 928 lakosú község a 7-es főközlekedési út valamint a valamikor megépülő M7-es autópálya mentén Nagykanizsától nyugatra, 6 kilométerre fekszik. 1347-ben. Saramás. Magyar helységnév. A “kigyóvirág, vadhagyma” jelentésű sárma növény váltotta ki a település nevét. Az 1548. évi török támadás során a falu teljesen elpusztult, ezt követően építették újjá. Kanizsa felszabadulása után Sormást Gyöngyösi Nagy Ferenc vásárolta meg, majd az 1700-as években báró Szapáry Miklós, később Batthyány Lajos nádor lett a földesura. Az innen származó, egyenes szabású fehérhímzésű vászon férfiingeket féltett kincsként őrzi a nagykanizsai Múzeum.

Surd 675 lakosú község Nagykanizsától délre, 12 kilométerre fekszik. A település első említése 1268-ban: Surd. Magyar helységnév, előzménye a régi Sur személynév. A település első birtokosa 1268-tól a Hahót nemzetség. Az ezt követő időkben gyakran cserélt gazdát a terület. 1848-ban Jellasics bán seregei felgyújtották a települést, melynek jelentős része elpusztult.
A településnek két temploma van, az evangélikus templom 1869-ben, a katolikus pedig 1989-ben épült.
Arborétumában a világ szinte mindenfajta fenyőfája megtalálható.

Szepetnek 1794 lakosú község, Nagykanizsától délkeletre, 10 kilométerre fekszik. Szepetnek lakóinak őseit a XVIII. században Németországból telepítették be. Nyelvüket már nem, szokásaikat, hagyományaikat azonban mind a mai napig őrzik.
A műemlék jellegű római katolikus temploma a XVIII. században épült.
A település határában található 23 hektáros víztározó kikapcsolódásra, pihenésre, horgászásra alkalmas.

Újudvar 975 lakosú község a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/ vasútvonal mentén, Nagykanizsától északra, 10 kilométerre fekszik. Újudvar neve egyben magyarázatot is ad a falu keletkezési körülményeire. A magyar helységnév /1193:Ojvduor/ annyit jelent, hogy ezen a helyen valaki új udvar-t, azaz udvarházat alapított. Az 1930-as évekig a lakosság mezőgazdaságból, szőlő- és bortermelésből élt, míg az utóbbi időben a fő megélhetési forrássá az ipar lépett elő, hiszen Újudvaron olaj- és gáztározók épültek.

Zalaszentbalázs 936 lakosú község a 74-es főközlekedési út mentén Nagykanizsától 20 kilométerre, északra fekszik. 1320-ban: Zenthbalas, 1892-ben: Zalaszentbalázs. A település magja a mostani falu fölötti dombtetőn állott, melyet Árpád-kori földút szel ketté. A török dúlás következményeire utal, hogy ez a rész a Pusztatető nevet kapta. Ebben az időben a jelenlegi 74-es út vonala és a mostani településrészek helyén mocsaras terület volt.

Bánokszentgyörgy 746 lakosú község a 305-ös/Csömödér-Kistolmács/ vasútvonal mentén, Letenyétől 17 kilométerre, északkeletre fekszik.
A település  a szlovéniai Dobronak községgel tartja a kapcsolatot.
A településen található egy barokk stílusú műemlék-templom.

Bázakerettye 1006 lakosú község a 305-ös/Csömödér-Kistolmács/ vasútvonal mentén Letenyétől 24 kilométerre, északra fekszik Zala megye varázslatosan szép, dombos, völgyes, erdős. A község mai nevét 1937-ben kapta. Az olajiparnak köszönhetően a település fejlett infrastruktúrával rendelkezik, a falusi turizmus vonzó környéke. A környezet szépségét a 33 x 15 méteres feszített víztükrű úszómedence, a Csömödér-Bázakerettye-Kistolmács útvonalon közlekedő kisvasút, a közeli Kistolmácsi tó, a különleges értékeket őrző budafapusztai arborétum, a vétyempusztai ősbükkös adja. A magyar olajipar bölcsőjének nevezik, itt végezték az első sikeres fúrást, itt létesült az első olajkút. Helyén emlékmű látható. Sajátos falurész alakult ki, amikor elkészültek az Amerikából érkező olajos szakemberek elhelyezésére szolgáló házak, melyeket fás, ligetes zöldövezet vesz ma is körül.

Becsehely 2283 lakosú község a 7-es főközlekedési út, és a valamikor megépülő M7-es mentén Letenyétől keletre, 6 kilométerre fekszik.
A polai római katolikus temploma a XIII. században épült, XVIII. században helyreállított majd bővített műemlék. A közelében XIX. századi kőkeresztet található. A másik római katolikus temploma is műemlék jellegű XVIII. századi épület, mely kórusa alatt Csúzy Pál sírköve van.

Borsfa 773 lakosú község Letenyétől 17 kilométerre, északkeletre fekszik. A helybeliek életében jelentős változást hozott 1938, a zalai olaj-és földgázmezők feltárásának éve. Az olajra ipar települt és ez munkalehetőséget adott a helybélieknek. Az 1970-es években sok fiatal telepedett le és építkezett a faluban. Az utóbbi években nőtt a magánvállalkozások és a farmergazdaságok száma.

Bucsuta 278 lakosú község Nagykanizsától 25 kilométerre, északnyugatra fekszik a zalai dombvidéki völgytalpi útifalu, a Börzöncei szőlőhegy lábánál. Először 1773-ban említették a települést a mai nevén. Magyar helynév, bár a személynév szláv eredetű, a Bratislav személynév származéka. Első írásos emlékek a településről 1289-ből már vannak. A falut a törökök többször elpusztították. Lakói mezőgazdasággal (állattenyésztéssel, erdőgazdálkodással) foglalkoznak.
A község szőlőhegyén, a Böröncei-hegyen található Zala megye legnagyobb hegyi kápolnája, az 1746-ból való Szent Lőrinc kápolna.

Csörnyeföld 503 lakosú község Letenyétől 12 kilométerre, északnyugatra fekszik. A falu első írásos említése 1361-ben és 1365-ben: Chernefulde. A falut a 7538.sz. út szeli ketté. A falut körülölelő dombok kiválóan alkalmasak szőlőtermelésre, az erdők az értékes faállományon kívül vadban gazdagok. A település1992. március 1-je óta önálló, előtte az egyesített Szemenyecsörnye község része volt.

Kerkaszentkirály 283 lakosú határközség, Letenyétől 16 kilométerre, északnyugatra fekszik. A falu nevének említése 1381-ben Zenthkyrál, 1880-ban Kerka-Szt.Király. Az 1990-es esztendő óta Kerkaszentkirályon utak épültek, s a falu emléket állított háborús áldozatainak.

Kiscsehi 209 lakosú község Letenyétől 15 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település említése 1808-ban Csehi, 1902-ben Kiscsehi.
A község Bázakerettye szomszédságában fekszik, a településhez tartozik Budafapuszta, annak szép arborétuma, a vadászkastéllyal és az olajos emlékművel. Az arborétum 1990-től védettséget élvez.

Kistolmács 168 lakosú község a 305-ös/Csömödér-Kistolmács/ vasútvonal mentén Letenyétől északkeletre, 8 kilométerre fekszik.. A település említése 1235-tol ismeretes: Tolmac, 1908: Kistolmács. Magyar helységnév, eredetileg besenyő törzsnév. A falu a török hódoltság következtésben a XVI. században elnéptelenedett, amikor azonban 1790 táján újra az Esterházy-család birtokába került, újra itt élt 286 család. Kistolmács 1848 előtt úrbéres község volt. Önállóságát a XX. században, 1908-ban nyerte el, amikor a letenyei járáshoz tartozott. Kistolmács lakói a XX. század elejétől földműveléssel, állattartással és szőlőműveléssel foglalkoztak. A 1930-as évek végétől sokan dolgoztak a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. bázakerettyei üzemében. Az iskola az 1950-es években megszűnt, épületét kultúrházzá alakították, melyben ma orvosi rendelő és könyvtár található. Az 1990-es választások óta önálló önkormányzat működik Kistolmácson. A település a Letenyei Városi Jegyzőségen intézi ügyeit. A falu 1992-ban hősi emlékművet emelt az 1848-49-es szabadságharcban, valamint a két Világháborúban elesett áldozatok emlékére. A festői szépségű takaros falucska sokat csinosodott az elmúlt években. Épült néhány új lakás, a 1970-es években elvándorolt fiatalok helyett új családok költöztek a faluba. Megépült a Kistolmácsot Bázakerettyével összekötő út, 1989-ben pedig tizenegy hektáros területen víztározót avattak gyönyörű természeti környezetben. A tó mellett 24 üdülőtelket parcellázott az önkormányzat a megfelelő infrastruktúrával.

Lasztonya 98 lakosú község Letenyétől 19 kilométerre, észak-északkeletre fekszik. Az első írásos említése 1416-ban: Lazthonya. A tiszta levegőjű, szellős település a Bázakerettyéről induló bekötőút végét az Alsó-Válicka mentén található. A Lasztonya feletti szőlőhegyekről pompás tájakra nyílik kilátás.
A község egyeik kedves nevezetessége a harangtorony.

Letenye 4548 lakosú határváros az ország délnyugati szögletében, Zala megyében, Nagykanizsától 22 kilométerre, nyugatra, a Mura mentén fekszik. A helység a 7-es és a valamikor megépülő M7-es autópálya mellett fekszik el a horvát-magyar határ mellett. Területe 4169 hektár, amely a változatos, észak-déli irányú domboktól mélyen fekvő területekbe megy át. A település a régészeti adatok tanúsága szerint már az őskortól lakott volt. Árpádkori emlékek a szentkeresztdombi kerek templom feltárásával kerültek napvilágra. Neve valószínűleg szláv eredetű, első írásos említése 1341-ben Letenye, a mai alak 1347 óta változatlan. Ekkor a település a Széchy család birtoka volt. 1367-ben Letenyének a király vásártartó jogot adományozott, 1498-tól mezőváros. Letenye helyzetében 1984. január elsejével végrehajtott közigazgatási átszervezés hozott pozitív változást, mert a település körzetközponti szerepet kapott, mint városi jogú nagyközség.1989. március 1-jétol Letenye városi rangban részesült. Letenye 1923-tól fontos közúti határátkelőhely és ma az ország egyik legjelentősebb délnyugati kapuja. Jelentős tranzitforgalom bonyolódik le.
Idegenforgalmi szempontból jelentős a város központjában található 1765-ben a Szapáry Péter által építetett római katolikus templom a díszes főoltárral, a klasszicista stílusban átalakított volt grófi kastély. Melyet XVIII. században építteti a Szapáry család, akiknek itt volt egyik birtokközpontja. 1820 körül átalakítják az épületet, majd az Andrássy család birtokába kerül. Ma művelődési házként funkciónál. Az organikus építészet megtestesítője a kastélyparkban elhelyezetett könyvtár. A kastélyt 5,6 hektáros természetvédelmi park övezi, több mint százféle lombos és tűlevelű fával, bokorral - köztük a több száz éves platánnal, valamint tölgyekkel. Környékének erdőségei vadászati túrákra, továbbá a Budafai Arborétum és a Kistolmácsi tó körzetében kialakításra került szabadido központ, illetve csónakázó tó kirándulásra és pihenésre alkalmasak.

Lispeszentadorján 338 lakosú község Letenyétől 19 kilométerre, északkeletre fekszik. Az 1942-ben keletkezett mai alak a Lispe és Szentadorján település egyesítésének a következménye. Szentadorján a falu egykori templomának védőszentjéről kapta a nevét. Az észak-nyugaton erdőkoszorúval, és szőlőhegyekkel övezett település kiváló gombatermő vidék, erdeiben jelentős a vadállomány.
Műemlék jellegű a pálos templom, miként a XIV. századi kolostor romja is.

Maróc 134 lakosú község Letenyétől 18 kilométerre, északra fekszik. A község neve 1308-ban:Morouch, 1426-ban: Maroch, Maroth. Széles, dús növényzettel benőtt medrű patak mentén vezet az út a karakteres ki faluba. Maróc vonzerejének kulcsa a Maróci-hegyről nyíló csodálatos kilátás. Az erre járó vándornak a helyiek mindig megmutatják a templomot, a Szent Teréz kápolnával, a vadtelep és a Gábor-hegy között fekvő kőkeresztet és a közelében található faboronás pincét.

Molnári 802 lakosú határközség Nagykanizsától délkeletre, 13 kilométerre a horvát-magyar határ mellett fekszik. A település első említése 1299-ben Molnari. Zala megye egyetlen nemzetiségi területének tagja, mely megőrizte sajátos szokásvilágát, hagyományait, tárgyi kultúráját és nyelvét is, melynek oktatását kiemelten támogatják az iskolákban.

Murarátka 297 lakosú határközség Letenyétől 8 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1353/1470-ben: Ratk, 1880-ban: Rátka, 1908-ban: Murarátka. Magyar helységnév, amelynek alapja a szerb-horvát eredetű Ratkh személynév. A legnagyobb vonzereje az értékes környezet: csodálatos kilátás a hegyről a Mura folyó völgyére, a budafai arborétum közelsége.

Muraszemenye 648 lakosú határközség Letenyétől 12 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település első írásos említése 1353-ban: Scebenya. Különböző változatokban megvan mint helynév a szerb-horvátban és a szlovénban is. A község 1938-ban kapta a mai nevét. A település 1992. március 1-je óta önálló, előtte az egyesített Szemenyecsörnye község része volt. A falu a Mura, - holtágai és a Muravölgyet körülölelő szőlő és erdő fedte dombok ölelésében, csodálatos természeti környezetben található. A kavicsbányászat következményeként 70 hektár tófelülettel rendelkezik, és pihenési célokat szolgál.

Oltárc 303 lakosú község Letenyétől 29 kilométerre, északkeletre fekszik. A falu neve 1239-ben: Oltarcz. A településnév szláv eredetű, Oltar, Oltarik stb. alakban több szláv nyelvben is előfordul helynévként. Közszói jelentése: oltár. Bánokszentgyörgytől 4 kilométerre lévő zsákfalut az erdei kisvasút szeli ketté. Gyönyörű erdős vidékét tájvédelmi körzetté kívánják nyilvánítani.

Petrivente 420 lakosú község Letenyétől 14 kilométerre, keletre fekszik. A mai név két községnek, Petrinek és Ventének az egyesüléséből keletkezett 1892-ben. A Petri neve 1313-ban bukkant föl írásban a Vente /1321/ feltehetően a német Wente személynévből keletkezett magyar helynév. Lakói mezőgazdasággal (szőlőtermesztéssel, bogyós gyümölcsűek termesztésével ) foglalkoznak.
A település mellett található Ventepuszta az uradalmi kastélyépülettel. A faluba látogató megtekintheti az iskolakápolnát.

Pusztamagyaród 664 lakosú község Letenyétől 27 kilométerre, északkeletre a Bak-Becsehely összekötő út mentén fekszik. 1214-ben: Moghorod, 1808-ban: Puszta-Magyarad. A táj, tájrészlet illetőleg a jellemző növény a mogyoróbokor váltotta ki ezt a nevet. A település nevének előtagja a török alatti elpusztasádossal kapcsolatos.

Semjénháza 691 lakosú község Nagykanizsától 10 kilométerre, délnyugatra fekszik. Említése 1420-ban: Semyenhaza. Korábban 1373-ban: Semyenfeulde.

Szentliszló 370 lakosú község a Bak-Becsehely összekötő út mentén Letenyétől 26 kilométerre, északkeletre fekszik. 1336-ban: Scenthwynchlou, korábban 1332/37-ben: sancti Wencezlai. A falu templomának titulusa Szent Vendel volt a névadás idején.

Szentmargitfalva 119 lakosú község Letenyétől 12 kilométerre, északra fekszik. 1379-ben: Zentmargitfalua. A falu templomának Antiochiai Szent Margit volt a védőszentje.

Tótszentmárton 926 lakosú község Letenyétől 7 kilométerre, délkeletre fekszik. A község első említése 1321-ben: Sanctus Martinus. 1471-ben Zenthmarthon, 1697-ben a mai alak szerepel. Zala megye egyetlen nemzetiségi területének tagja, mely megőrizte sajátos szokásvilágát, hagyományait, tárgyi kultúráját és nyelvét is, melynek oktatását kiemelten támogatják az iskolákban. A falu határában helyezkedik el a villannyal ellátott Kámán-hegy nevű zártkert, ahol gyümölcsösök, szőlőültetvények, présházak és borospincék sorakoznak.
Jelentős műemléke az 1347-es alapokon 1777-ben újjáépített római katolikus templom.

Tótszerdahely 1333 lakosú határközség, Letenyétől délkeletre, 7 kilométerre fekszik. Írásos említése 1370-ben: Zeredahel, 1697-ben: Tott Szerdahel. Zala megye egyetlen nemzetiségi területének tagja, mely megőrizte sajátos szokásvilágát, hagyományait, tárgyi kultúráját és nyelvét is, melynek oktatását kiemelten támogatják az iskolákban.
Jelentős érték az 1993-ban felszentelt, hagyományt és modernséget egyszerre tükröző római katolikus templom.

Valkonya 71 lakosú község Nagykanizsától 16 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1381: Kysuolkonya, Noguolkonya. Magyar helységnév, amely a szláv Volkona személynévből alakult. A község a “Kék túra” útvonalon a Szuloki parkerdő, forrás tótól 3 kilométerre erdővel borított domboktól körülzárt völgyben található.

Várfölde 221 lakosú község Letenyétől 24 kilométerre, északkeletre fekszik. Említése 1324-ben: Warfeulde. A név azt jelzi, hogy a XIV. században Lenti és Alsólendva vártartományának része volt.

Zajk 266 lakosú község Letenyétől északra, 5 kilométerre fekvő zsákfalu. Egyes források Zajk nevét már 1292 óta ismerik, de a levéltári adatokban1352-ben szerepel először possessio Zoueayk alakban. Ekkor Pasca mestere volt. 1360-ban már Zayk formában olvashatjuk a falu nevét. A falu nevének etimológiája szerint az elnevezés szláv személynévből származik. A XIV. század második felében a Zichy család birtoka, s hosszú ideig e család tulajdona maradt. Nagyobb település lehetett a XV. század végén, mert 1489-ben Batthyány Simona nevű plébánosát említették. Az 1501-es zágrábi érseki és az 1550-es veszprémi püspöki vizitáció során nem szerepel a plébániák sorában. De 1562-ben ismét említik. A feltételezések szerint temploma a községtől északra, a most Pusztatemető nevű dombon állt. A néphit úgy tudja, hogy a barátok templomát a “Töröksürő” nevű dombról lőtték a törökök. Az egykor - szerzetesek lakta - lerombolt építmény kő- és téglamaradványai ma is megtalálhatók. 1531-ben Zajkon és “tartozékain” 12 portát, 11 szegényt, 8 pusztát és 1 szabadost írtak össze, míg 1552-ben már 17 porta volt a faluban. 1559-ben 4 szőlőhegyéről is szólnak a források. A török többször feldúlta, 1576-ban lakosait elhurcolta, sőt magát Zichy Tamást is fogságba vitte 1588 körül, s csak magas váltságdíj ellenében engedte szabadon. Hogy ezt megfizethesse, 1593ban el kellett adnia nagy zalai (és somogyi) birtokrészeit. A XVI-XVII. században a hatalmas Zichy család birtokainak egyik központja lehetett, mert többször is tartozékaival együtt írták össze, általában Fintafával szerepelt közösen. A falunak azonban 1595 után szinte nyoma veszett, nem tudjuk mikor pusztult el teljesen. A tudatos újratelepítését csak XVIII. században figyelhető meg. Az első telepesek azonban valószínűleg az alsólendvai és a letenyei uradalomból 1680 körül megszökött jobbágyok voltak, akik - a hatalmas erdők között - itt találtak menedéket a növekvő földesúri terhek alól. 1696-ban az első újabb felméréskor már 7 jobbágyot és 3 zsellért tartottak nyilván, akik egynyomásos gazdálkodással művelték a földet. 1728-ban Zichy Ádám örökölt és tényleges birtoka lett. Zajk jellegzetes példája az erdőirtás révén települt falvaknak. Négy igavonóval háromszor szántották az erősen dombos, sokszor köves, gyenge minőségű földeket, így gabonát nem tudtak eladni. Lent és kendert is csak saját szükségletükre termeltek. Kevés rétjüket a völgyekben állandóan veszélyeztette a lezúduló csapadék, ezért legelőjük csak a szarvasmarháknak és lovaknak volt elég. Működött egy egykerékre őrlő malom is. 1750-ben Bécz plébániájának filiája, ekkor a településen több, mint kétszáz lélek élt. A Mária Terézia- féle urbárium idején Zichy Ferencnek és fiának összesen 8 jobbágya és 25 zsellére volt. Összesen 220 ember élt Zajkon, egy uradalmi molnár is dolgozott. Erdővel bőven rendelkeztek a település lakosai. 1785-ben 295, 1793-ban 261, míg 1802ben 309 főt számláltak Zajkon. Még 1828-ban is két nyomásban művelték földjeiket, az egyik részbe búza, rozs és zab került, a másik ugaron maradt. A rétek egyszer kaszálhatók voltak, szőlővel rendelkezett a község. A polgári korban egyenletes ütemben fejlődött a falu annak ellenére, hogy a parasztság csekély földjén nagy nyomorban tengődött. 1930-ban 553 lakosának csupán 497 holdja volt, s ebből is csak 320 hold a szántó. A faluba még köves út sem vezetett, nagy esőzések, havazások idején szinte teljesen el volt zárva a külvilágtól. A nép életére éppen ezért az erdővel való szoros kapcsolat a jellemző. Sokan éltek ölfavágásból, szénégetésből, régen hamuzsírfőzésból is. Jelentős volt még a szarvasmarhatartás és a juhászat. Mindig fontos volt szőlőtermelésük, bár boruk silány minőségű. 1925-ben a letenyei körjegyzőséghez tartozó kisközség volt, melyben csupán 2 cipész , 1 kovács, 2 ács kisiparos jelentette az ipart. A gyermekek Letenyére jártak át tanulni, csak 1927-re épült meg állami elemi népiskolája. 1935-ben a 2148 hold tartozott a faluhoz. A 96 lakóháznak 556 lakosa volt. II. Világháborúban a kis faluból 14 katona halt hősi halált a frontokon.

Alsószenterzsébet 88 lakosú község Lentitől 17 kilométerre, észak-északnyugatra fekszik. Alsószenterzsébet lakóinak többsége a mezőgazdaságból él, a családok növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkoznak.
Baglad 62 lakosú község Lentitől 11 kilométerre, északnyugatra fekszik. Első említése 1773-ban: Baglad. A település középkori adatai nem kerültek elő, de mint személynévre már 1211-ből van adatunk (Bogliod).A helységnév képző nélküli személynévből keletkezett, tehát magyar név.
A községben 1865 táján épült faharangláb található. A harangot tartó középső, magasabb része négyzetes alaprajzú, oldalt deszkázott, bádogsisakkal fedett, ezt alacsonyabb, ugyancsak bádoggal fedett szélesebb rész veszi körül.

Barlahida 159 lakosú község, Lentitől északkeletre, 18 kilométerre, Nova szomszédságában. A település említése 1394-ben : Barlahyda. A név arra utal, hogy a falu/falunév keletkezésekor a Barla nevű ember birtokán a Cserta patakon egy híd vezetett át.. A falu határában található a Nagylengyeli Olajbányász Vadásztársaság vadászháza, amelyben étterem és panzió működik.

Belsősárd 118 lakosú község Lentitől 6 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település első említése a jelen néven 1773-ból való. A mai Kandiai-patak korábbi neve a Zala megye földrajzi nevei szerint egykor Sárd volt. Ez került át a település nevére, akárcsak a szomszédos Külsősárdra is. A megyében a lakosság átlagos életkorát tekintve Belsősárd a “legfiatalabb” falu. Határában működik egy jelentős kavicsbánya és betonkeverő üzem (Hödl-Beton). A község határában levő patak és a kavicsbánya jó vadkacsázási lehetőséget nyújt a vadászoknak

Bödeháza 82 lakosú határközség, Lentitől 14 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1389-ben említették először a falut, Bedehaza néven. A hetési falu határának védett növénye a tőzike. A közelmúltig élt itt a tájegységre oly jellemző szokás: az olajütés, amelyet február-március táján végeztek az egyes családok kalákában

Csertalakos 46 lakosú község Lentitől 14 kilométerre, keletre fekszik. A település infrastruktúrája az elnéptelenedés veszélye ellenére fejlődésnek indult.

Csesztreg 853 lakosú község Lentitől északra, 9 kilométerre fekszik a Kerka-partján. A település első említése Cheztregh néven 1334/1347-ben. A név szláv eredetű. A falu mindmáig megőrizte néphagyományait (húshagyó kedd, húsvéti locsolás, olajütés, májusfa-állítás, szüreti felvonulás, lucázás, betlehemezés, pásztorjárás), amely segítette a civil önszerveződések létrejöttét. A külföldi tőkebevonással létrejött két ipari üzem mellett jelentős foglalkoztató még egy építőipari szolgáltató cég, a termelőszövetkezet és az ÁFÉSZ. A faluban került elhelyezésre a Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kistérségi irodája.
Római katolikus temploma eredetileg román stílusban a XIII. században épült, de a XV. században gótikus stílusban átépítették, majd 1803-ban barokk külsőt is kap. A templom freskóit ifjabb Dorfmeister István készítette 1803-ban. Az 1975-ös műemléki felújítása során feltárták a szentély befalazott csúcsíves ablakait.
Pásztorháza a XIX. században épült boronafedelű Zsúpfedeles ház, ma múzeum. Csesztregen megtalálható, Kerkai Jenő mellszobra, aki jezsuita páter, a falu szülötte, a KALOT megalapítója volt.

Csömödér 683 lakosú község a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ és a 305-ös/Csömödér-Kistolmács/ vasútvonalak mentén, Lentitől 8 kilométerre, keletre fekszik a Szarvasitató-patak völgyében A község déli határában találkozik az Alsó-Válicka a Csertával. A falu határában az 1920-as évek óta folyik iparszerű erdőgazdálkodás.

Dobri 226 lakosú, a Kerka völgyének jellegzetesen szép és hangulatos községe, Letenyétől 16 kilométerre, északnyugatra fekszik. Első említése 1408-ban Dobri. A község életére jótékony hatást gyakorolt a Tornyiszentmiklós és a szlovén Pince közötti határátkelő megnyitása, mert ezáltal sokan találnak munkát maguknak Szlovéniában.
A falu római katolikus plébániája műemlék jellegű.

Felsőszenterzsébet 19 lakosú község Lentitől 17 kilométerre, északnyugatra fekszik. Itt is megtalálható a térségre oly jellemző építészeti emlék: a faharangláb. Kéttetős, felső része négy oszlopon áll, négyszögű gúlasisakkal fedve, alsó része is négyszög alaprajzú, fazsindely fedésű, boronafalú. A falut övező lankás domboldalakon tenyészik egy csodálatos mintázatú védett növény, a kockás liliom.

Gáborjánháza 81 lakosú határközség, Lentitől 10 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település első írásos említése 1389-ben: Gabrianhaza. A Gábor személynévnek a régi magyarban használatos Gabrián személynévből eredeztethető. A község a Hetés tájegységhez tartozó, ahol a tökmagtermelésnek nagy hagyományai voltak és vannak. A hetési szőttest előállító Szombathelyi Házipari Szövetkezet évekig itt működött. A hetési népviselet egyes ruhadarabjai még itt-ott megtalálhatók.
Római katolikus temploma az Esterházy kegyúr támogatásával épült a trianoni határ meghúzása után 1927-1934 között. Azelőtt a ma Szlovéniában lévő Dobronakra jártak misére. A falu közvetlenül az országhatár mellett fekszik.

Gosztola 17 lakosú község Lentitől 5 kilométerre, délre fekszik. A falu első említése 1237-ben: Gosztolya. A falu menti völgyben csodálatos horgásztó található, amely Lentiből kerékpárúton is gyorsan elérhető.
Középkori eredetű kápolnája a XVIII. században helyreállított kisméretű templom.
A település évszázados erdők között fekszik, amelyekben sokfajta ehető gomba található. Környezétében lévő dombokon régóta szőlőművelés folyik. Még találhatók régi borona falú pincék, faorsós szőlőprések.

Gutorfölde 1248 lakosú község a Göcsejben, a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ vasútvonal mentén, Lentitől 17 kilométerre, keletre fekszik. Első említése 1270-ben: Gunturfelde, az 1377-ből származó forrásban pedig: Gotorfeulde. Jellegzetes zalai lankák közé ékelődött Gutorföldét délről a “Boli” erdő, északon nyílt rétek, keleten és nyugaton dombos szőlőhegyek övezik. Gutorfölde lakossága jórészt mezőgazdasági tevékenységből él, a táj jellegéből adódóan elsősorban gyümölcs- és almatermesztéssel foglalkozik.
Az ország délnyugati részének egyik szubalpin klimájú környező legelők kiválóan alkalmasak lótenyésztésre. Bartha László kezdte meg a lipicai lovak tenyésztését 1912-ben. Ma a rádiházi ménesben ügetőversenyló- és sportugróló tenyésztés folyik. Büszkeségük: Kabala és City.

Hernyék 116 lakosú község a 75-ös főközlekedési út mellett Lentitől 12 kilométerre, kelet-északkeletre fekszik. Első említése 1324/1336-ban: Herneek.
A falu határában álló vadászkastély és a közeli csömödéri halastó a természet kedvelőinek pompás lehetőséget nyújt pihenésre és kikapcsolódásra.

Iklódbördöce 353 lakosú község a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ vasútvonal mentén, Lentitől 6 kilométerre, délkeletre fekszik. 1913-ig: Kerkaiklód és Bördőce, 1938-től Iklódbördöce a falu neve. A Kerka és Cserta összefolyásánál lévő településen található népi kismesterség képviselője gölöncsér.
Műemlék jellegű épület a Mároki kápolna.

Kálócfa 198 lakosú község a 86-os főközlekedési út mentén Zalalövőtől 12 kilométerre, délnyugatra fekszik. Első említés 1408-ban: Kalozfalwa.
A településen ma is álló római katolikus templomot Simon Pál földbirtokos 1937-ben építtette Szent Lőrinc tiszteletére.
A XIX. században épült boronafalú, zsupfedeles, kéményes lakóház faluképi jelentőségű.
Nem messze tőle egy szép harangláb található.

Kányavár 170 lakosú község a 305-ös/Csömödér-Kistolmács/ vasútvonal mentén, Lentitől 20 kilométerre, délkeletre fekszik. A település nevének eredeti alakja feltehetően Kányafölde volt /1433/. A település aktív korban lévő lakóinak nagy része állattartással, mezőgazdasággal foglalkozik. A kányaváriak a millecentenárium évében emlékművet avattak a két világháború helyi áldozatainak emlékére, és felújították a haranglábat.

Kerkabarabás 296 lakosú község Lentitől 9 kilométerre, északra fekszik. Említése 1333-ban: Barlabas, 1898-ban: Kerkabarabás. A település a Kerka patak mellett fekszik, amely fürdésre is alkalmas. 1993-ban felújították a falu útjait. Szintén ez évben avatták fel az első és második világháború hőseinek emlékművét a temetőben.

Kerkafalva 141 lakosú község Zalalövőtől 12 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település mai neve két falu korábbi egyesítéséből alakult 1950-ben. Kerkafalva az Őrség gyepűvonalának a szélén, Vas és Zala megye határán helyezkedik el. Földrajzi fekvéséből adódóan szép s idegenforgalmilag vonzó, ám mégis hátrányos helyzetű település, mert a megyeszékhelytől távol esik. Az önkormányzat tervezi a község határában lévő melegvizes termálkút hasznosítását.
A község nevezetessége az 1913-ban épült barokk stílusú templom.

Kerkakutas 152 lakosú község Zalalövőtől 16 kilométerre, délnyugatra fekszik. A településnek 1334-ben még Hetkutas, Kutus, azaz Hétkutas illetőleg Kutas volt a neve, amely bővízű forrásokra, kutakra utal. Kerka Kutas alakban először 1799-ben fordul elő.

Kerkateskánd 173 lakosú község Lentitől 7 kilométerre, délre fekszik a Lenti-Letenye összekötő út mentén. 1773: Teskánd, 1873-ban: Kerkateskánd. Magyar helységnév, amely ótörök eredetű. A Kerka előtag a patak mellékére utal. A teskándi hegy jó szőlőtermelő hely.

Kissziget 195 lakosú község Lentitől 12 kilométerre, keletre fekszik. A község neve 1426-ban még Zigeth, de a Kis előtag már 1773-ban megjelent a falu nevében.

Kozmadombja 58 lakosú község a 86-os főközlekedési út mentén Zalalövőtől 11 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1199-ben: Cusmadomian, 1993-ban: Kozmadombja. A település elődje a mai faluhatárban a Jáhompusztai részen volt, a törökdúlás után alakult ki a mai helyén, a római út mentén. Három fő része: a Kámánszer, az Arany János utca és a belső falurész (Jókai utca).
A falu egykori templomát az arábiai orvosikerpárról, Szent Kozma és Szent Damján tiszteletére szentelték föl, amely a török idők alatt elpusztult, romjai ma az ókozadombjai dűlőben találhatók.
A faharangláb XIX. századi, egyszerű szerkezetű.

Külsősárd 108 lakosú község Lentitől 5 kilométerre, nyugatra fekszik. A település 1389-ben még csak Sard, 1763-ban azonban már Külső Sárd alakban szerepel. A mai Kandiai-patak-nak a Zala megye földrajzi nevei című összeállítás szerint egykor Sárd volt a neve.
A falu központjában áll a fa harangláb, az útmenti kőkereszt és a világháborús emlékmű.

Lendvadedes 38 lakosú határközség, Lentitől délnyugatra, 10 kilométerre a szlovén, magyar határ mellett fekszik. 1291-ben: Dedusfolwa, 1279-ben: Dedes. A településnevek képző és utótag nélküli személynevekből keletkeztek, tehát magyar helységnevek. A faluból gyönyörű kilátás nyílik a közeli horgásztóra, amelyet kerékpárút köt össze az erdőn keresztül Lentivel.
A hatalmas bükk- és tölgyes-erdőkkel övezett falu központjában áll a népi építésű harangláb.
A falu északi határában völgyzárógáttal horgásztavat hoztak létre, mely romantikus, csendes környezetben fekszik.

Lendvajakabfa 32 lakosú határközség, Lentitől 18 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1696-ban még csak Jakabfa, azelőtt meg 1360-ban Jacobfia Janusfolua. Tehát ebből rövidült a magyar településnév, amelyhez aztán a községnevek rendezésekor 1908-ban a Lendva előtagot tették. A gyönyörű erdők bőségesen termő gombalelőhelyeket rejtenek, s szamócázni is lehet.

Lenti 8496 lakosú város a 75-ös főközlekedési út, valamint a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ vasútvonal mentén. 1237-ből származik első említése. Nevét Nempthynek (Németinek) írják, ami német telepesek jelenlétére utal. A XVI-XVII. században jutott komolyabb szerephez, mikor a mocsaras Kerka folyó mellett egy szigeten felépült a törökellenes harcok idején egyre nagyobb jelentőségűvé váló vára. A harcok multával a település jelentősége csökkent, csak az elmúlt évtizedekben értékelődött fel ismét. Lenti 1979 óta város, azóta a népessége növekszik.
A Kerka folyó melletti L alakú vár  a XII. században épült. A török időben néhány évig Zrínyi Miklós költő és hadvezér tulajdonában volt, majd a XVII. század közepétől az Esterházy családé lett. A vár maradványait a XVIII. században épült magtár épületében láthatók. Körülötte kis horgásztó van.
A Szent Mihály római katolikus templom a XVII. század végén épült, mai barokk arculatát az 1747-es átalakítás során kapta. A belsőben freskókat és az oltárképeket ifjabb Dorfmeister István festette. Mellette barokk Szentháromság szobor és Szent István szobra (1996. Béres János) tekinthető meg.
Római katolikus harangláb található Lentiszombathelyen XVIII. századból és Bárszentmihályfán XX. századból.
1970-ben talált 40 Celsius fokos melegvízre épített fürdő 1978-ban nyílt meg, azóta látványos fejlesztésen ment keresztül. Ma fedett és szabadtéri medencéi egyre kedveltebbek a határainkon innen és túlról érkező vendégek között.

Lovászi 1327 lakosú község Lentitől 9 kilométerre, délre fekszik. A község neve fejedelmi, illetve királyi szolgálónépek lakhelyére utal, akik lótenyésztéssel foglalkoztak. A község életében fordulópont volt az 1940-es év, amikor is a falu határában kőolajat és földgázt találtak. A községet szép fekvése és a környék természeti adottságai a vétyemi ősbükkös, a kiterjedt tölgy- és fenyőerdők, a lankás dombok, valamint a Lentiben lévő termálfürdő közelsége alkalmassá teszik a turizmusra. A település infrastruktúrája az utóbbi években jelentőset fejlődött.

Magyarföld 44 lakosú község Őriszentpétertől 12 kilométerre, délre fekszik. A szájhagyomány szerint Magyarföldet vendek, svábok, szlovének és tótok alapították a XIV. században. A község földrajzi-turisztikai szempontból a legkényesebb igényeknek is megfelel. Az elhagyott, üres házakat az elmúlt években városi emberek vásárolták meg, s akadnak új letelepedők is.

Márokföld 59 lakosú határközség Lentitől 23 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1345-ben: Markfeulde. A környező erdőket érdemes felkeresni, mert útközben gazdag gombalelőhelyekre bukkanhatunk.

Mikekarácsonyfa 278 lakosú község Lentitől 21 kilométerre, keletre fekszik. Mikefa-t és Karácsonyfa-t 1941-ben Mikekarácsonyfa néven egyesítették. Az egykori két településnév első lakójára, birtokosára utal.
1994-ben adták át a göcseji tájba illő római katolikus templomot.

Nemesnép 143 lakosú hetési határközség, Lentitől 12 kilométerre, északnyugatra fekszik. A Nemesnépfalua /1407/ alakban felbukkanó településnév végéről elhagyták a -falva utótagot. A nemesnépiek ma is növénytermesztésből és állattenyésztésből élnek. A szlovéniai Kobilje szomszédságában lévő faluban 1992. decembere óta működik ideiglenes határátkelő.
1793-ban készült fa haranglábja későbarokk stílusú.

Nova 885 lakosú község a 75-ös főközlekedési út mentén, Lentitől 14 kilométerre, északkeletre helyezkedik el. A Noe, Noé bibliai eredetű személynév, viselője volt az első birtokos a településen /1121/1420: Noa/, akiről magyar névadással elnevezték a falut. A Göcsej néprajzi tájegység központja. A szemet és lelket a festői szépségű dombok, völgyek, apró falvak gyönyörködtetik. A nyugalmat, harmóniát árasztó vidéket szép erdők borítják. Lentiből kiindulva Szilvágyig visz az erdőn keresztül az erdei kisvasút.
Római katolikus templom a 1778-ban épült barokk stílusban. A műemlék freskóit és főoltárképét Dorfmeister István festette. A kórust tartó pilléreken szenteltvíz tartók, köztük a kórusív bemélyedése a hangot nagyon jól vezeti. A templom falán márványtábla állít emléket tudós plébánosának, a Tudományos Gyűjteményben publikáló Plander Ferencnek, aki 1838-ban először közölt részletes leírást a vidékről Göcsej esmérete címmel.

Ortaháza 153 lakosú község a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ vasútvonal mentén, Lentitől 13 kilométerre, keletre fekszik. E falunév későn, 1773-ban tűnik fel, mert csak 1695-ben történt meg a betelepítése. Az Orta- előtag személynév, jelentése: irtó, erdőirtó. Az utótag a birtokos személyjellel ellátott ház jelentése pedig lakóhely, otthon.

Páka 1299 lakosú község a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ és a 305-ös/Csömödér-Kistolmács/ vasútvonalak mentén, Lentitől 10 kilométerre, keletre fekszik. Tény, hogy a mai Alsó-Válickának a középkorban Páka volt a neve, és ez a víznév vonódott át a torkolatánál lévő településre (1121/1420: minor Paca), tehát magyar helységnév.
A község híres szülötte Öveges József fizikus, piarista tanár.
A római katolikus templom műemlék jellegű.

Pórszombat 373 lakosú község Zalalövőtől 17 kilométerre, délre fekszik. A Pór “paraszt” jelentésű személynév már a település első írásos említésekor, 1425-ben ott található a néven: Porzombathia. Az utótag a Nagyszombat, Rimaszombat, stb. féle nevekkel együtt arra utal, hogy a heti piacot vagy vásárt szombaton tartották, miután Szent László király megtiltotta a vasárnapi vásározást, piacozást.

Pördefölde 65 lakosú község Lentitől 21 kilométerre, délkeletre fekszik. Perdefeld nevének első említése 1389-ben keletkezett oklevélen található. Előtagja egy Pörde, Pörgye személynév, utótagja pedig a föld főnév, birtokos személyjeles alakja. Ebben a szerkezetben arra utal, hogy ki volt az a lakos, akiről elnevezték a környékbeliek ezt a települést.
Itt született Márfi Gyula jelenlegi veszprémi érsek.

Pusztaapáti 43 lakosú község Zalalövőtől 25 kilométerre, délre fekszik. 1412: Apathi. A név arra utal, hogy ez a falu valamikor, valamelyik apátságé volt. 1773-ban tűnik fel a település jelzője: Puszta /apáti/, amely a török alatti elpusztásodásra utal. 1934-ben épült vadászkúria ad szállást az ideérkező vadászoknak. A környező erdők gazdag vadállománya (őz, szarvas, vaddisznó) miatt gyakori a vendég, akiket meleg vendégszeretettel fogadnak a falu lakói.

Ramocsa 38 lakosú község Őriszentpétertől 13 kilométerre, délre fekszik. A település neve először 1378-ban bukkant fel: Ramacha. A településen élő két felekezet, a katolikus és a reformátusok békés együttélését szimbolizálja az 1993-ban épített harangláb, melynek tetején mind a kereszt, mind pedig a csillag megtalálható.

Rédics 1005 lakosú határnagyközség, Lentitől nyugatra, 4 kilométerre a 75-ös és 86-os főközlekedési utak találkozásánál, valamint a 23-as/Rédics- Zalaegerszeg/ vasútvonal mentén fekszik. A helység a szlovén-magyar határ legjelentősebb határállomása. Első említése 1236-ban: Radicypotaka.

Resznek 350 lakosú község Lentitől 9 kilométerre, északnyugatra fekszik. Első említése 1282-ben: Reznuc szláv eredetű, és mint helységnév megvan a szerb-horvátban is Resnik alakban. A termelőszövetkezet nem bomlott fel a rendszerváltás idején, a falu és a környező települések egyik legnagyobb foglalkoztatója ma is, a falusi életközösség pozitív példájaként.
A Petőfi utcában található az 1770 táján épült műemlék jellegű kastély, amely felújításra szorul.

Szécsisziget 277 lakosú község Lentitől délre, 10 kilométerre fekszik. A település neve 1403/1460-ban: Zigeth. A Kerka szigete volt. A birtokot, ahol a falu fekszik, Zsigmond király 1403-ban Szécsi Miklósnak adományozta.
A római katolikus temploma a 1760 körül épült, barokk stílusban.
A Mánoki-kápolna a XIII. század második feléből való, 1794-ben állították helyre.
Andrássy-Szapáry kastélya jelenleg üresen áll.

Szentgyörgyvölgy 474 lakosú hetési határközség, Lentitől 17 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1326-ban: Scentgyurgy. 1441: Zenthgywrgwelge. A falu a templom titulusáról kapta a nevét, amely mai is Szent György. A reformáció idején a falu teljes lélekszámban kálvinista lett, 1717-ben azonban már két katolikus család is lakta. 1787-ben épült református temploma a régi életmód hű tükre: belseje téglapadozatos, kékre festett famennyezete, karzata helybéli asztalosok munkája. A faluban ma is él a fazekasmesterség.

Szentpéterfölde 158 lakosú község Lentitől kelet-délkeletre, 25 kilométerre fekszik. Első említése 1389-ben: Zenthpeterfölde.

Szíjártóháza 44 lakosú határközség Lentitől 12 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1389-ben: Zyugyarthuohaza, megy feltehetően a szijgyártó foglalkozásnév és a lakóhelye, otthona jelentésű -háza összetétele.

Szilvágy 240 lakosú község Lentitől 19 kilométerre, északkeletre fekszik. Első írásos említése 1343-ban: Ozyagh. 1773-ban már Szilvágy szerepel.
Római katolikus haranglába a XIX. század első felében épült, előtte fakereszt pléh korpusszal.

Tormafölde 437 lakosú község Lentitől 14 kilométerre, délre fekszik. 1387-ben: Tormafeuld, 1403-ban: Tormafelde. Egy Torma nevű birtokosról kapta a nevét. A szlovén határhoz közeli településen nemzetközi moto-cross versenyeket is rendeznek. A vétyemi ősbükkös, a vadban gazdag erdők, a népi kismesterségek (kádár, fafaragó) képviselői, valamint a jó minőségű szőlőt termelő és bort előállító lakosság várja az idelátogatókat.

Tornyiszentmiklós 688 lakosú határközség, Lentitől 14 kilométerre, délre fekszik. A Zala megye dél-nyugati sarkában fekvő falu említése 1281-ben: Tornyzenthmyklos . 1992 óta kétoldalú /magyar-szlovén/ határátkelő működik Tornyi és a szlovéniai Pince között.
A Szent Miklós római katolikus temploma barokk stílusban épült 1760-ban. Hajójában Cymbal-freskók tekinthetők meg.
A helytörténeti múzeumában a környéket mutatja be.

Zalabaksa 696 lakosú község a 86-os főközlekedési út mentén, Lentitől északra, 10 kilométerre fekszik.
Római katolikus temploma 1988-92 között modern stílusban épült fel. Kósa Annus sírja a temetőben található. Az 1920-as években keletkezett népballada Kósa Annus módos parasztlány és Bíró Pál szegény parasztfiú 1921-beli szerelmi tragédiájáról

Zalaszombatfa 60 lakosú hetési határközség Lentitől északnyugatra, 14 kilométerre fekszik. 1335-ben: Zombothfuolde, 1598-ban: Zombat falua, 1696-ban: Szombatfa, 1898-ban: Zalaszombatfa. Egy Szombat személynevű itteni föltehetően első birtokosra utal, annak a földjére, házára. A Zala- előtag különböztette meg a mai Burgenlandban lévő Szombatfa-tól. /Ma Sumetondorf/.
A híres hetési szőttes készítése a régmúltra tekint vissza. Jelenleg a Petőfi úton lakó Fehér Etelka otthonában sző még. A másik néprajzi érdekessége a hetési falunak a fumu, a baba alakú lakodalmi kalács.

Zebecke 96 lakosú község Lentitől 17 kilométerre, keletre fekszik. Említése 1328-ban: Zebuske, 1349-ben: Sebecke, 1773-ban: Zebecke. A Göcseji Múzeumban állandó kiállításon bemutatott Zebecke-makett néprajzi és építészeti szempontból Zalában egyedülállónak tekinthető.

Balatongyörök a 71-es főközlekedési út mentén Keszthelytől 15 kilométerre, keletre fekszik. A helység vasúton is megközelíthető a 26a / Tapolca – Balatonszentgyörgy/ vonalon. A település határában a műút a Szépkilátó nevű dombra kapaszkodik. Innen visszatekintve páratlanul szép kilátás nyílik a Tapolcai-medence bazalthegyeire, a szigligeti várra és a tó egész nyugati medencéjére. Balatongyörök állandó lakosainak száma mintegy 811 fő. A Szépkilátó alatti Római-forrás mellett a III-IV. századból származó római fürdőépület maradványait tárták fel. Egy 1121-ben kelt oklevél említi először a Györök települést, amely a XIV. században Hegyesd várának tartozéka. A XVII. századtól a XX. század elejéig Meszes-Györök volt a neve. Mészégetők és halászok éltek itt egykor, 1920 óta üdülőhely. A XVIII. század elején a lakosság a törököknek is adózni kényszerült. 1734 és 1746 között a Festetics-család vásárolta meg a falut és határát. A község lakóinak fő megélhetési forrását a szőlőművelés és a halászat biztosította.
A Kossuth utcában álló római katolikus templom klasszicista stílusban épült 1831 és 1833 között. A templom előtti kőkeresztet 1848-ban állították.
A Kossuth utca alján több szépen helyreállított nádfedeles, fehér falú halászház maradt meg.
A Szépkilátó alatti Római-forrás mellett a III-IV. századból származó római fürdőépület maradványait tárták fel.
Az új községháza gyönyörű kultúrtermében időszaki kiállításokat rendeznek.
A nyári szezonnyitó ünnepséget pünkösd vasárnapján tartják, nagy kirakodóvásár kíséretében. Júliusban és augusztusban a helyi borok jegyében kétnapos fesztiválokat tartanak. Panorámás sétaút vezet a Bece- hegy védett nagyrészt a XIX. században épített pincéi és présházai közé.

Bókaháza 356 lakosú község Keszthelytől 16 kilométerre, nyugatra fekszik. A falu nevének első írásos említésére (Bokahaza alakban) először 1479-ben kerül sor. Személynév és főnév összetétele, ahol az előbbi ótörök eredetű, melynek jelentése bika.
A faluban egy műemlék jellegű épület található, melyet 1787-ben a Bothy család építtetett a falu határában. Az épületet park veszi körül.

Esztergályhorváti 479 lakosú község Keszthelytől 16 kilométerre, délnyugatra fekszik. A falu mai településrészei 1966-ig önálló életet éltek, ekkor azonban Esztergályhorváti néven egyesültek. A község legértékesebb kincse maga a Kis-Balaton. A lakosok korábban elsősorban a mezőgazdaságból éltek és most is jellemző a falura az állattartás. A község legfőbb törekvése az, hogy az idegenforgalmi lehetőségeket kiaknázza egy ún. “zöld” faluprogram megvalósítása keretében.

Gétye 124 lakosú község Keszthelytől 20 kilométerre, nyugatra fekszik Közép-Zalában. A települést 1275-ben Gegye néven említik, a szó feltehetően szláv eredetű. Más források szerint neve a „Got” személynévből keletkezett. A község egyike a megye legősibb településeinek, a zalavári apátság második, 1024-ből való adománylevele szerint egyházi tizedfizető hely volt. A falu régi, falazott templomának romjait 1755-ben még leírta a püspöki vizitelő személy.
A mai Nagyboldogasszony tiszteletére római katolikus temploma az 1700-as években a hívek összefogásából épült. Főoltárát Reifasser mester készítette.

Gyenesdiás 2715 lakosú nagyközség keletről teljesen egybeépült Vonyarcvasheggyel, nyugati irányban is elérte Keszthely határát. A helységet érinti a 26-as /Tapolca-Balatonszentgyörgy/ vasúti vonal is. Három korábbi település helyén alakult ki, a török hódoltságot követő időben. Két község (Falud és Diás) elnéptelenedett a pusztítások során, csak szőlőhegyeik éltek tovább. Kiemelkedő jelentőségű, hogy Európában az elsők között, 1653-ban itt adták ki a környék szőlőművelését szabályozó Diási Hegyközség törvényeit, mely 1949-ig volt érvényben. A Gyenesdiás nevet 1840-ben kapta a település, amikor Gyenes és Diás egyesült. Néhány kisebb malma és kőbányája is volt a községnek. A XX. század elején két fürdőegyesület alakult, ezek tevékenysége alapozta meg az idegenforgalmat.
A község műemlékei az 1826-ban épült klasszicista Szent Ilona-kápolna és az 1893-ból való diási Havas Boldogasszony-templom.
A településen fennmaradt néhány XIII. században épült boronafalú pince.
A Szent Ilona-kápolna szomszédságában álló felújított Pásztorházban Gyenesdiás történetét bemutató kiállítást tekinthetünk meg.
A Nagymezőn erdei kirándulóközpont épült, ahol erdei tornapálya és terepkerékpáros pálya várja a látogatókat. A Csider- völgyben nemzetközi versenyek megrendezésére alkalmas koronglövő-pálya működik, amelyet a vendégek és igénybe vehetnek, és kipróbálhatják a skeet, futócél- és más lövészetet. A lovas militari pályán nemzetközi és országos bajnokságokat is rendeznek. Természetes, hogy a lovaglási lehetőség sok látogatót vonz. Népszerű a településen az íjászat, szervezett bemutatókon ismerhetik meg és próbálhatják ki az érdeklődők a korabeli technikát. A Nagymezőről indulnak a község jelzett turistaútvonalai. A község határában található a Vadlány-barlang, megtekintésre ajánlott az egykori dolomit-bánya is.

Karmacs 845 lakosú község Hévíztől 8 kilométerre, északra fekszik a Keszthely-Celldömölk összekötő út mentén. A falu első említése 1275-ben:Karamach. A Gyöngyös-patak jobb partján emelkedő Karmacsi-hát lábánál, vagyis a Zalavári-hát keleti tövénél fekszik a község. A községben 1930-ban éltek a legtöbben, ekkor 1310 volt a település lélekszáma. A római kor óta lakott vidéken jött létra a középkor óta szőlőtermesztő és kőfejtő helyként ismert település.

Keszthely 22390 lakosú városa a 71-es és a 75-ös főközlekedési útvonalak találkozási pontja környékén fekszik. A helység a 26a-s/Balatonszentgyörgy-Tapolca/ vasútvonalon is megközelíthető. Természetes védelmi gyűrűje a települést körülvevő hegység, amelynek vadregényes erdei, szép tisztásai, apró patakjai és rejtélyes barlangjai egykor a környék betyárjainak emlékhelyéül szolgált. A város múltja egészen az újkőkorig nyúlik vissza, fontos kereskedelmi útvonal csomópontjában állt. Meghatározó szerepet töltött be a római hódítás idején is, később pedig, óvandó a megszerzendő előnyöket, Fenékpusztánál megkezdődött a grandiózus erődítmény építése. Negyvennégy kerek külső tornyával, erős terméskő falaival a IV. század különleges alkotása volt, a történészek szerint Valcummal lehetett azonos. Szükség is volt az erős várra, hiszen meglehetősen sok és heves csatározás folyt a térségben, mégis vonzó maradt az uralkodók előtt. Nagy Theodorik például valószínűség szerint itt töltötte gyermekkorát. Az erőd végül csúfos véget ért, porig rombolták. Keszthely városa sok kis település összeolvadása után jött létre, nevét a latin Castellum szóból származtatják. Írásos emlékek 1247-től maradtak fenn. A feljegyzések szerint a kastély szökőkútja helyén egykor templom állt, körülötte pedig a paplak, úri kúriák, s parasztházak, kicsit távolabb, a mai Fő tér területén pedig egy kápolna köré emeltek épületeket. A terjeszkedés pedig folyt tovább, ahol most a Szent Miklós temető található, egykoron szintén kisebb-nagyobb házak álltak, természetesen az itt élők saját kápolnát is emeltek, amelyből a XIII. században alakították ki a város ma is látható temetőkápolnáját. A város lendületesen fejlődött, nagy tisztesség volt tehát, amikor a XIV. században Nagy Lajos király kedvelt emberének, Lackfi István nádornak ajándékozta a területet. A nádor nem volt hálátlan, javadalma nagy részét birodalma fejlődésére áldozta. Ide telepítette a ferences rendet, megépítve a környék legnagyobb gótikus templomát, és a hozzá tartozó rendházat. Mindez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a nádor csúfos halált haljon, Zsigmond király hazaárulással vádolta, s fejét vette Lackfinak, akit a ferences templomban helyeztek örök nyugalomra. Ez időtől rendszeresen váltották egymást Keszthely urai, s egyik sem töltött elég időt ahhoz, hogy maradandó emléket hozzon létre. Nyugalmat jelentett a múlt történetében, amikor a terület a Gersei Pethő család tulajdona lett, a familia, amikor a törökök elérték a Keszthelyt is, nagyszabású építkezésbe kezdett, végvárrá alakítva a templomot és a kolostort. S bár a törökök a várost többször elfoglalták, az épületeket kifosztották, a lakókat rabláncra fűzve elhurcolták, az erődítményt soha nem tudták bevenni. A végvár végül 1709-ben nem kerülhette el sorsát, a szatmári békét követően leromboltatták, a Pethő család birtokait pedig Festetics Kristóf  vásárolta meg, aki itt rendezte be uradalmának központját. Ekkor ismét fejlődésnek indult a város, a földesúr kórházat alapított, s az egykori Pethő kúria helyén megépítette családi kastélyát. Később a gróffá avanzsált utód, Pál, 1772-ben gimnáziumot alapított a városban. A nagyformátumú gondolkodás jellemző volt a Festeticsekre, köztük is I. Györgyre, aki bátran kiállt a magyar alakulatok mellet, már-már vitába keveredve a császárral, nem csoda hát, hogy igen hamar kegyvesztett lett az udvarnál. Visszavonult hát birtokaira, ahol nem tétlenkedett. A felvilágosult gondolkodású gróf Keszthelyen alapította meg Európa első mezőgazdasági főiskoláját, a Georgikont, zenetanodát hozott létre, továbbfejlesztette a fenékpusztai hajóépítő arzenált, ahol a legnagyobb vitorlás-hajó, a Phoenix is született. Ő volt az első, akinek segítségével hódító útjára indulhatott az ország első könyvsorozata, a Magyar Minerva. Uradalmán kívülre is figyelt, amikor Csurgón protestáns gimnáziumot alapított, ahol Csokonai Vitéz Mihály is tanított. Hagyományt teremtett, amikor 1817 és 1819 között öt alkalommal megrendezte a Helikoni Ünnepségeket, ahol a kor jeles személyiségei, költők, tudósok, írók jelentek meg, hogy a bőkezű mecénás segítségét felhasználva áldozzanak a kultúra oltárán. A balatoni fürdőélet a reformkorban alakult egyre jelentősebb ütemben. Ekkor épült fel a keszthelyi fürdőház, s egyre több kisvendéglő nyitotta meg kapuit, és 1846-ban a Keszthelyi-öbölben kikötött a Kisfaludy gőzös. A forradalom és szabadságharc alatt a Georgikon tanáraiból, diákjaiból és a város iparosaiból megalakult a 47. zászlóalj, a szomorú vereség után pedig a városra is sötét idők következtek. Bezárta kapuit a főiskola, s mintha minden hatalmas úr igyekezett volna elfelejteni, hogy Keszthely létezik. Egészen 1862-ig kellet várni, amikor a város feléledt és nyaralók sorra épültek. Megépült az első kőszínház, és a gőzhajókikötő, visszatértek az iparosok, óvodák és iskolák létesültek. A két Világháború között Keszthely nyugodt, csendes, menekülésre alkalmas település volt, a rossznyelvek nem kis iróniával el is nevezték a „nyugdíjas Városnak”. Mindez azonban nem zavarta azonban a vezetőket, csendesen erősítették a település jellegzetességeit, az iskolák, az üdülőhelyek ha nem is oly látványosan, de tovább gyarapodtak. Kivárták az időt, amikor ismét létjogusultságot nyertek a Helikon Ünnepségek, az egykor volt Georgikon egyetemi rangot kapott, s sorra épültek a szállodák, amelyek külön területet hasítottak ki a part mentén. Újjávarázsolták a Festetics- kastélyt, amelynek múzeumában helyet kapott a felbecsülhetetlen értékű könyvtár, a világhírnévre szert tett trófeagyűjtemény és egyéb kiállítások. Évente számos koncert, hangverseny rendeztetik meg a csodás épületegyüttesben, rangot és eleganciát adva a városnak. Keszthely ma pezsgő életű, idegenforgalmi központ, ahol elhivatottan vigyáznak az itt élő emberek a történelmi múltra, felismerve, hogy a szép jelent, rangot s jövőt. Itt született Szendrey Júlia és Goldmark Károly zeneszerző.
A Magyarok Nagyasszonya római katolikus plébániatemplom a XIV. században épült gótikus stílusban. Építettője Laczkffi István nádor volt. A templom tornya sokkal újabb, a XIX. század végén emelték. A törökök idején a templom erődként működött. A szentélyben látható az alapító sírköve, vele szemben Festetics Kristóf barokk síremléke. Az 1974. évi műemlék feltárás során igen szép és értékes XIV-XV. századi freskókra bukkantak. 1386-ban a templomhoz északról csatlakozó ferences kolostort emeltek. Mai eklektikus arculatát a XIX. század végén kapta. A rendház földszintjén 1808-tól gimnázium működött, falai között tanult Batsányi János költő is.
A Karmelita bazilika a XX. században épült neoromán stílusban.
A volt Festetics-kastély déli szárnya 1745 körül épült. Mai képét többszöri átépítés után a XIX. század végén alakították ki. A kastély régi szárnyában található a Helikon Könyvtár, amelyet gróf Festetics György alapított a XVIII. század végén. A 8000 kötetes könyvtár hazánk legnagyobb, teljes egészében ránk maradt főúri gyűjteménye, amely számos ritkaságot őriz. Az empire jellegű könyvtár tölgyfa berendezéseit Kerbl János készítette 1801-ben. A könyvtárhoz csatlakozó múzeumban számos nagy értékű szobrot, festményt, bútort találunk.
A Balatoni Múzeum 1928-ban emelt, neobarokk stílusú épületben található. A kiállítás a Balaton és az ember kapcsolatát mutatja be.
A Georgikon majormúzeum, az egykori tangazdaság majorjában, 1827-ben épült magtár épületében kapott helyet a régi mezőgazdasági eszközök kiállítása.
A városháza 1769-ben épült copf stílusban, 1865-1897 között e ház falai mögött működött a Mezőgazdasági Tanintézet.
Az épület előtti téren 1770-ből származó Szentháromság-szobor látható.
A Pethő-házat az 1400-as évek végén építette a Pethő család. A város talán legrégibb lakóháza, amely mai barokk megjelenését, árkádos, boltíves belső homlokzatát a XVIII. században kapta.

Szentgyörgyvár 332 lakosú község a 76-os főközlekedési út mentén Keszthelytől 16 kilométerre, nyugatra fekszik. Első említése 1445-ben: Zenthgyurghuara. Az egykor itt álló vár templomának titulusa Szent György lovag volt. A községtől nyugatra a Zala völgyében kissé kiemelkedő szigeten állt a szentgyörgyvári vár, melyet a XV. században építettek, nagyobb jelentősége 1600 után volt, amikor a dunántúli védelmi rendszer része lett, ma már csak a helye található.
A  római katolikus templomát 1333-ban építették.

Vállus 152 lakosú község Keszthelytől 17 kilométerre, északkeletre fekszik a Keszthelyi-hegység középső részén. A hegyek közt meghúzodó település római katolikus templomát 1836-ban építették, késő barokk és klasszicizáló stíluselemekkel.

Várvölgy 1116 lakosú község, Keszthely és Tapolca között félúton, a Rezi vár völgyében helyezkedik el, innen kapta új nevét is Zsid. Régészeti leletek bizonyítják, hogy területén már az őskorban is éltek. A római kor idején is lakott terület volt, bizonyítja ezt a házak kertjében megtalált cserepek sokasága. Az 1121. évi említéskor Zsid (Syd) már helyhez kötött, lakott falu. 1244-ben IV. Bála a johannitáknak adományozta a mohi csatában és a dalmáciai menekülésben nyújtott segítség viszonzásául. 1333-tól 1421-ig a Rezi vár tartozéka, majd e várral együtt 1427-ben királyi adományban Gersei Pethő László, zalai és vasi ispán kezére kerül. Az adomány nem terjed ki az egész falura, mert a XV. század második felében egy részére igényt emelt a győri káptalan, és birtokolja zavartalanul évszázadokon keresztül. 1545-ben Enyingi Török Bálint emberei kirabolják a falut, 1555-ben a dikaösszeírás után a török elpusztította, a népesség megfogyatkozott. 1572-ben elnéptelenítik a törökök. A Gersei Pethő család telepíti ide jobbágyait az uradalom más falvaiból. 1670-ben az óbudai jezsuiták officiálisa 5 jobbágytelket foglal le a falu területén. Az 1740-es években a Festetics család szerezte meg adásvétel útján, s 1945-ig a keszthelyi uradalomhoz tartozott. Terményeik után eredetileg két dézsmát szolgáltattak: a földesúrnak és a püspöknek. A földek minősége másodosztályú, mely mindenfajta gabonát megterem. A megélhetés szempontjából sokkal nagyobb jelentőségű a hatalmas promontórium, melynek a XIX. század elején már önálló helytanácsa van.  Az 1950-es években erős elvándorlás indult meg, 1960 és 69 között 284 fővel csökkent a lakosság száma. Az 1990-es években viszont egyre többen települtek vissza a faluba a közeli Keszthelyről, s az ország távolabbi részeiről is.
A római katolikus temploma a XV. században, gótikus stílusban épült. Mai formáját a XIX. században nyerte el.

Vindornyafok 145 lakosú község Hévíztől 12 kilométerre, északra fekszik a Celldömölk-Keszthely összekötő út mellett. A község a Göngyös-patak mellett, az egykori Vindornya-tó közelében fekszik. Első írásos említése 1408-ban: Fok, a mai alak 1548 óta ismeretes. Vízzel borított, mocsaras környékét a XIX. században csapolták le.
A faluban található egy műemlék jellegű 1825-ben homokkőből készült kőkereszt.

Vindornyalak 95 lakosú község Sümegtől 15 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település első említése 1358-ban: Bindurna, 1558-ban: Wyndurna Lak. A Vindornya-patak mentén épült egykori Lak-ról, azaz udvarházról kapta a nevét.
A település temploma római katolikus, mely 1820 körül épült klasszicista stílusban.

Vonyarc és Vashegy szőlőhegyek és puszták 1850-ben egyesültek Vonyarcvashegy néven. A hazai és külföldi vendégek körében egyaránt kedvelt üdülőhely az 1825 lakosú nagyközség a Keszthelyi-hegység déli lankáin, a Balaton partján. A helységet érinti a 26a-s/Balatonszentgyörgy-Tapolca/ vasútvonal. Vonyarcvashegy erdőkkel, szőlőkkel, gyümölcsösökkel borított lejtőin szétszórtan álló falusi épületek és modern villák tarkállanak. Vonyarc község helyneve a vinarci: szőlőművelők, bortermelők szláv eredetű szavából származik. Minta hogy a név is mutatja a községben nagy hagyománya van a bortermelésnek. A borászati hagyományok egyik tanújele a volt Festetics pincéből kialakított, többszintes, igényesen berendezett vendéglátóhely a „Helikon Taverna”. Szép környéke, zamatos bora miatt egyik legkedveltebb balatoni nyaralótelep. Az itt termelt minőségi borok kortyolgatása közben a vendégben megfogalmazódik, hogy újra és újra visszatér ide e csodálatos vidékre. A fejlett fürdőélet mellett megtalálhatóak azok a szolgáltatások, kellemes környezet, amik kikapcsolódást, rekreációt, életörömet, jó levegő, természetes környezetet nyújtanak, s ahova a turisták, pihenni vágyók egy túlzsúfolt, városi lét után kikapcsolódásként vágynak. A községnek a fürdőéletbe való bekapcsolódására a XX. század hatvanas éveiben került sor.
A Szent Kereszt-kápolna 1820 körül épült, klasszicista stílusban.
A vashegyi-kápolna a település keleti szélén látható, mely a XIX. században, barokk stílusban épült.
Vonyarcvashegy egyik nevezetessége a Szent Mihály-domb. A 134 méter magas dolomitdomb szigetszerűen emelkedik ki a Balaton-part körülbelül 40 holdas láprétségéből. A kis domb közelében 1739-ben 46 halász járt szerencsétlenül a befagyott Balaton jegén. A vízben szakadt halászok közül csak 40 tudott megmenekülni. Ezek fogadalomból kápolnát építettek a dombon. A domb tetejéről gyönyörű kilátás nyílik, a természet rendezi itt a színjátékot. Lábunknál a nádassal övezett, végtelenbe vesző víztükör, a túlsó part látványa, jobbra a Keszthelyi-öböl tárul ki szemünk előtt, balra pedig a Badacsony koporsó alakú hegy a Szigligeti öböllel.

Zalaapáti 1716 lakosú község a 75-ös főközlekedési út mentén, Keszthelytől 14 kilométerre, délnyugatra fekszik. Első említése 1335-ben: Apathy, 1747-ben: Szala Apáti. Egykori tulajdonosa az 1019-ben alapított zalavári bencés apátság volt. A falu közszói jelentése: az apáté ez a falu.
Római katolikus temploma 1777-1781 között épült, barokk stílusban. A templommal egybeépült a bencés rendház.
A faluban található a műemlék jellegű Szentkirályi kastély, 4,7 hektáros védett parkjának élőfa-gyűjteményében sok a tiszafa, jelentős az 5 méter törzsátmérőjű óriás tuja.

Zalaszántó mintegy 1011 lakosú község a Keszthelyi-hegység és a Tátika-hegy közötti medencében, Keszthelytől és Sümegtől egyenlő távolságban található. Az őskortól lakott vidéken alakult ki az Árpád-kori falu, melyet 1236-ban említ először oklevél. A XV. században mezőváros, utóbb járási székhely.
Nevezetes műemlék az először 1236-ban említett római katolikus plébániatemplom, amely kis dombon áll. A magyar történelmet híven tükröző épületben románkori és gótikus elemek maradtak fenn, berendezése barokk stílusú. Elődje a XI-XII. században épülhetett.
A község főutcáját ékesítő román stílusú kápolnát 1441-ben építették a “Szeplőtlen fogantatás” tiszteletére.
A 412 méter magas Tátika-hegyes a XIII. század közepén épült vár romjai láthatóak. A vár alatti körülbelül 100 hektárnyi területű ősbükkös a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.
A község felett magasodó Kovácsi-hegyen 10 hektárnyi terület az Emberi Jogok Parkja. Az önkormányzat elképzelése szerint az emberi jogaiban sértett és hátrányos helyzetű népek, népcsoportok építészeti szimbólumai kerülnek itt felépítésre. Első építményét, a buddhista sztupát 1992-93-ban építették. Az avató ünnepséget a Dalai Láma, Tibet száműzött vezetője is megtisztelte jelenlétével

Zalavár 920 lakosú község a Kis-Balaton mellett fekszik, szembetűnő érdekessége a volt apátsági templom, mely már messziről észrevehető. A vársziget Zalavár határában, a Kis-Balaton mellett található. A IX. században a szláv Pribina Nyitráról elmenekülve a frankoktól kapott hűbérbirtokot, majd határgrófi rangot a Zala mentén. A folyó árterületén telepedett le és építette ki székhelyét, melynek jelentőségét az adta, hogy évszázadokon keresztül itt volt az egyedüli átkelőhely. Pribina a várszigeten erődített települést hozott létre és templomokat emeltetett. Megkezdődött a környéken élő szlávok keresztény hitre térítése. 867-ben ide érkezett Cirill és Metód is. Munkájuk volt elég, hiszen ebben az időben ez a terület az ország egyik legsűrűbben lakott része volt. Első királyunk, Szent István 1019-ben ugyanitt bencés apátságot alapított, s ez volt a királyi megye központja. A török veszély elől a bencések elmenekültek. A kolostort és a templomot várrá alakították át. Ma megtekinthető az 1938-ban létesített Szent István emlékmű, az 1985-ben felállított Cirill és Metód emlékmű (Janzer Frigyes alkotása), és az 1996-ban Pelényi Gyula tervei alapján a Szent István kori kápolna alapfalaira felépített emlékkápolna.
Zalavár külterületén van Récéskút is, mely hajdani szigeten XI. századi, háromhajós, félköríves bazilika alapfalai láthatók.

Alsópáhok 1315 lakosú község a 75-ös főközlekedési út mentén, Keszthelytől 5 kilométerre, nyugatra fekszik. Egykori szolgálófalu/1259/, ahol várszolgák és cserzővargák laktak, akik munkájukhoz felhasználták a környező melegforrások vizét.
A Szent Kereszt- római katolikus templom a XVIII. században épült, barokk stílusban. Az épületben barokk főoltár és szószék és rokokó padók találhatók.
Árpádkori templomának alapfalai a régi temetőben találhatók.

Cserszegtomaj 1913 lakosú község a Keszthelyi-hegység délnyugati részén, a Keszthelyt körülvevő dombvonulaton, a Balatontól 4 kilométerre fekszik. A lélekszámához viszonyítva rendkívül nagy és tágassága folytán Európa egyik legkülönösebb települése. Az első írásos emlékek 1400-ból származnak. Már előtte is lakott település volt, amelyet bizonyítanak az avar- és római kori urnasírok. A község két részből áll, Cserszegből és Tomajból, melyek 1846-ban egyesültek. Cserszeg nevének jelentése: a nádtetős házak tetőszerkezetét cserfából készített szeggel illesztették össze. Egyesek szerint ebből alakult ki a község nevének első tagja. Valószínűbb azonban, hogy a sarkot, szegletet, némely esetben kiemelkedő helyet is jelentő ősi „szeg” szavunk párosul a cserfákkal benőtt területtel. A név másik fele személynévből származik: a honfoglaláskor a Balaton északnyugati részét a Tomaj nemzetség szállta meg.
A település nevezetessége a világon egyedülálló, 1983-ban feltárt Kútbarlang, amelyet kútásás közben fedeztek fel 52 méter mélységben. A barlangászok közel 3 kilométer barlang-labirintust tártak itt fel. A járatokat az ős-Hévíz meleg vize alakította ki a dolomit és a homokkőréteg határán.
Híres a község nyugati részén a panorámás Arborétum és Természetvédelmi Terület.
A cserszegi részen található a keszthelyi Georgikon kísérleti szőlészeti intézete. Innen indult hódító útjára többek között a Cserszegi fűszeres nevű szőlőfajta.
Cserszegtomaj földrajzi elhelyezkedése, erdőkoszorúja látványosságot, nyugodt pihenést és kirándulási lehetőséget kínál az ideérkezőknek. A községet szép fekvése és jó levegője miatt egyre többen keresik fel és közülük sokan építkeznek itt.

Felsőpáhok 571 lakosú középkori eredetű község Hévíztől 3 kilométerre, nyugatra fekszik az Alsópáhok-Zalacsány összekötő út mentén. 1259-ben Paah, 1369-ben Felpah, 1773-ban pedig Felső Pahok a falu nevének írásos említése. Az elnevezés tímár, cserzővarga foglalkozású szolganépek falujára utal.

Hévíz 4313 állandó lakosú város Keszthely közelében Magyarország legismertebb gyógy- és idegenforgalmi központja. A tó környéke lakott volt már az újkőkorban, a rómaiak jelenlétéről tanúskodnak az előkerült korabeli lakóházak részletei, Jupiter isten oltárkőve stb. 1328-ban: Heuwyz a tó megjelölésére. 1946: Hévízszentandrás és Egregy egyesüléséből: Hévíz. A melegvíz jelentésű Hévíz közszó vált helynévvé. A meleg vizű tónak és földrajzi fekvésének köszönhetően Hévíz már a kőkorszak végétől folyamatosan lakott hely volt. Az 1952-ben létrehozott Állami Gyógyfürdőkórház profilja a reumatológiai betegségek gyógyítása, és a műtétek utáni rehabilitáció volt. 1965-ben a kormány Hévízt országos gyógyhellyé nyilvánította, 1968-ban pedig felépült a Télifürdő. Hévíz 1992 május 1-én lett Zala megye 7. városi rangú települése.
A közeli Egregy római katolikus temploma a XIII. században épült, jelentős műemlék. A szentélyében középkori freskók nyomai látszanak.
A modern öttornyú római katolikus templom 1998-ban szentelték fel.
A tó vízének jótékony, gyógyító hatását már ősidők óta ismerték. Írásos emlékként először a veszprémi káptalan bizonyságlevele emlékszik meg róla, mely 1328-ból való.  A XVIII. század végén már orvosi ismertetés jelent meg a kiváló hatású gyógyvízről. A 44 400 négyzetméter vízfelületű tó a világ második legnagyobb melegvizű tőzegfenekű gyógytava. A több tízezer évvel ezelőtt feltört víz jótékony hatását már a római korban felismerték, de gyógyfürdővé csak 1795-ben gróf Festetics György, a terület birtokosának kezdeményezésére alakították. A földesúr fürdőházakat létesített, állandó orvosi felügyeletet biztosított. 1800-ban már 500 vendégről írnak a korabeli dokumentumok, majd megjelentek az osztrák és német látogatók is. Ma már a tófürdőt látogatók száma évente 700-950 ezer fő körül mozog, a vendégnapok száma meghaladja az egymilliót. A nagyobb szállodákban a gyógykezelések szinte minden formája megtalálható. A 38,5 méter mély tó és a környező égeres parkerdő természetvédelmi terület.

Nemesbük 594 lakosú község Hévíztől 6 kilométerre, északnyugatra fekszik. A Byk alak 1513-ból, a Nemesbyk 1580-ból való. Alaptagja a bükk fanév, amely az ótörökben erdőt, bozótot jelent.

Rezi 1105 lakosú község Keszthelytől északra 8 kilométerre fekszik. A falu első írásos említése 1236-ban: Rezy.
Keresztelő Szent János római katolikus plébániatemploma eredetileg a XIV-XV. században épült, gótikus stílusban. A török idők pusztításai után 1688-ban helyreállítják, 1756-ban gróf Festetics Kristóf újjáépítteti. Ma műemlék, ám eredeti formájából már alig őriz valamit.
Vára a település melletti 418 méter magas dolomitsziklán állt az egykor. Először 1378-ban fordul elő okleveles említése, ekkor a vár - a Keszthelyt is birtokló - Laczkfi István birtoka. Először az északi részen épülhetett meg egy négyzetes alakú lakótorony, a várat később dél felé bővítették. A vár a XIV. században már romos állapotban van, a XVIII. század végén pedig végleg összeomlott. Ma már csak néhány falrészletet és a védőoromzat egy részét találja meg a műemlékromot felkereső gyalogtúrázó.

Sármellék 1856 lakosú község, Keszthelytől délnyugatra 8 kilométerre fekszik a 76-os főközlekedési út mellett. Területén már az őskorban is volt település. Ezt bizonyítják az újkori és a karbonkori leletek. A római korban szintén voltak itt lakosok, azonban ebben az időben Fenékpuszta volt kiemelkedő központ. A fenékpusztai erődöt I. Constantinus császár idején építették. Róma az V. században kivonta csapatait és államigazgatási rendszerét a környékről, s 433-ban ezt a részt a hunoknak engedte át. Nem sokkal ezután a keleti gótok támadása elsöpörte. 526-ban a longobárdok körülvették a várat, s az itt élő népek behódoltak nekik. Később a longobárdok Észak-Itáliába vonultak, és helyüket az avarok vették át. A magyarok 900-ban szállták meg a Dunántúlt és a fenékpusztai erődöt. A sármelléki repülőtér közelében kora Árpád-kori temetőt ástak ki, ami arra vall, hogy a népvándorlás és a honfoglalás korában is lakott település volt. A Sármellék megnevezés 1474-ben tűnik fel. A törökkori összeírás szerint népes település volt. 1574-ben azonban török pusztítás áldozata lett a falu, amely szinte teljesen elnéptelenedett, és majd fél évszázad után kezdett visszatelepedni a lakosság. A középkorban a település két részre oszlott: Hégenföldre és Csütörtökhelyre. Ezt a két települést már 1403-ban egy helységként szerepeltetik. Hégenföldet először 1335-ben említik Zalavár határában. A legrégebbi rész a falu északi része ,a Fekete István regényéből ismert Tüskevár. Tőle mintegy két kilométerre a Zalavárra vezető út mellett van az előbb említett Hégenföld /Égenföld/. E két településrész között a mai vasútállomás környékén épültek azok a többnyire vályogházak, amelyek az említett két települést kötötték össze; ez volt Sármellék. Véglegesen 1941-ben egyesítették a részeket, s így jött létre a mintegy 7 kilométer hosszú település. 1786-ban a Festetics család birtoka volt. Az 1890-es évek elején 1753 lakosa volt. 1893-ban egy szörnyű tűzvész áldozata lett, majd újra felépült. A XIX-XX. századfordulótól 1945-ig Gróf Festetics Tasziló és a Bogyay család birtokolja. Ebben az időben a Kis-Balaton a kertek aljáig húzódott. A lakosság egy része nádvágással foglalkozott. Fontos volt a halászat is. Sármelléken már a XX. századelőn felépült a vasút, amely 1976-ig működött. Ekkor a Zalaapáti felé haladó vonalat felszedték. 1951-ben Zalavár és Sármellék között megkezdődött a katonai repülőtér építése az égenföldi kertek aljától a sármelléki kertek aljáig. A legjobb minőségű földterületek estek ki a termelésből. A nagyarányú építkezéssel az ország távolabbi részeiből is sok idegen érkezett a faluba. Ez a lakosság létszámán is megmutatkozik. A repülőtér megépülése után 1956-ig magyar katonai repülőtérként üzemelt, majd 1991-ig az orosz légierő vette birtokába az ország egyik legnagyobb repterét. A 60 méter széles betonozott kifutópálya hossza 2,5 kilométer, míg a füves kifutó 1 kilométeres. A szovjet katonák távozása után itt maradt hatalmas környezeti szennyezést, amit az évek során a földbe szivárgott hatalmas mennyiségű olaj jelentett, nemzetközi segítséggel sikerült lokalizálni ,és erőteljesen visszaszorítani.

Zalaköveskút 30 lakosú község Hévíztől 11 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1307-ben: Kueskuth, 1908-ban: Zalaköveskút. Egy kővel kirakott kút váltotta ki a nevet. Az előtag a megyét jelzi, illetőleg azt, hogy mellette folyik el a Zala folyó.

1. A közlekedési hálózatok Zala megyét érintő elemei