Alsószölnök 428 lakosú határközség, Szentgotthárdtól 7 kilométerre, délkeletre fekszik. A helység első okleveles említése 1387-ből származik. A középkorban Dobra váruradalmához tartozott. Nevének szlovén jelentése: „áttelepülő”, arra utal, hogy lakosai szervezett telepítés révén kerülhettek mai helyükre. Az 1664. évi úgynevezett szentgotthárdi csata idején a török sereg bal szárnya itt táborozott.
Műemlék jellegű templomának titulusa Gyümölcsoltó Boldogassszony, mai klasszicizáló formáját 1815-ben nyerte.

Apátistvánfalva 404 lakosú határközség, Szentgotthárdtól 7 kilométerre, délre található. Első okleveles említése 1350-ből származik. Mint a falu neve is elárulja, a III. Béla által alapított szentgotthárdi cisztercita apátság birtokán települt. 1937-ben hozzácsatolták az eredetileg Börgölin-nek nevezett Újbalázsfalvát. A hatalmas erdőségek közt elhelyezkedő szórt jellegű település jó levegőjű vidéken 300 méternél is magasabban települt, nem messze található tőle a festői környezetben létesített máriaújfalui víztározó.
1786 körül épült templomának titulusa Harding Szent István apát.

Csörötnek 950 lakosú község Szentgotthárdtól 6 kilométerre, keletre fekszik. A Rába mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1350-ből származik. Nevének szlovén jelentése nádas, mocsaras hely, ami megfelel a falu földrajzi fekvésének. Lakói ma már magyarok.
Templomának titulusa: Örök Ige.
Ipartörténeti emlék a Petőfi u. 8. számú Békés-malom.
Népi védett értéke az Arany János utca 43. előtt látható XIX. század végi fakereszt.

Felsőszölnök 685 lakosú határközség, Szentgotthárdtól 15 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település első okleveles említése 1387-ből származik. Templomának titulusa: Keresztelő Szent János. Határába olvadt a Jánosfalva nevű kihalt falu, mely a 396 méter magas János-hegyen települt. Itt még megtalálhatók a hagyományos népi építészet fennmaradt emlékei. Látnivalója még a Fő utca 327. szám alatti régi vízimalom. Nem messze tőle XIX. századi út menti feszület található. A Fő utca 10-es számú régi paplakban helytörténeti múzeum tekinthető meg. A megye egyik legfestőibb fekvésű települése.

Gasztony 500 lakosú határközség a 8-as főközlekedési út mentén, Körmendtől 13 kilométerre, nyugatra fekszik a Rába völgyében. A település első okleveles említése 1269-ből származik.
Római katolikus templomának titulusa: Sarlós Boldogasszony, jelenlegi formájában késő barokk. Belsejében török eredetű, illetve török feliratos emlékek láthatók, melyek II. József török háborúja idején kerültek a faluba.
A volt Pázmándy-kastély barokk eredetű, napjainkban kultúrotthon.

Kétvölgy 141 lakosú határközség Szentgotthárdtól 13 kilométerre, délnyugatra fekszik. A magas dombokon épült település Permise és Ritkaháza egyesítésével keletkezett. Mindkét település első okleveles említése 1387-ből származik. A szórtan elhelyezkedő szlovének lakta település környéke Nemzeti Park.
A Fő utca 36-os számú népi lakóházban helytörténeti múzeum működik.

Magyarlak 821 lakosú község Szentgotthárdtól 6 kilométerre, keletre fekszik. A Rába mentén elhelyezkedő település Magyarlak és Háromház egyesítésével keletkezett. Lak első okleveles említése 1354-ből származik. A feudális korban a szentgotthárdi apátság birtoka volt.
Templomának titulusa Szent Kereszt felmagasztalása. Határában nagy kiterjedésű erdő található.

Nemesmedves 22 lakosú határközség Szentgotthárdtól északkeletre, 17 kilométerre fekszik. A település első okleveles említése 1336-ból származik. Határában nagy kiterjedésű erdő található, benne a második világháborús német „birodalmi védőállás” maradványaival. A szovjet csapatok 1945 április 4-én foglalták el. Ennek emlékére egy T 34-es páncélost állítottak a Főtéren. A faluban favázas népi harangláb található. Lakosai a feudális korban kisnemesek voltak.

Orfalu 56 lakosú határközség Szentgotthárdtól 11 kilométerre, délkeletre fekszik. A magas dombvidéken elhelyezkedő szlovének lakta település első okleveles említése 1332-ből származik. Látnivalói a Fő utca 5. és 7. számú hangulatos népi lakóházak, udvarukon tóka található.

Rábagyarmat 891 lakosú község Szentgotthárdtól 11 kilométerre, keletre fekszik. A Rába mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1350-ből származik. Nevét a honfoglaló magyarok egyik törzséről kapta.
Románkori eredetű római katolikus templomának titulusa: Szent Lambert. A középkori templom a mai bővített épület kereszthajóját alkotja. Megtekintésre érdemes egy díszes faragású XIX.századi népi fakereszt a plébánia kertjében.
A Fő utca 13-as számú boronafalas népi lakóházban falumúzeum működik.

Rátót 254 lakosú község a 8-as főközlekedési út és a 21-as/Szentgotthárd-Szombathely/ vasútvonal mentén, Szentgotthárdtól északkeletre, 10 kilométerre fekszik. A település első okleveles említése 1428-ból származik. Római katolikus temploma van. Nevezetessége Széll Kálmán egykori miniszterelnök kastélya, melyet jelentős park övez. Gyakran megfordult itt Deák Ferenc is, aki a hagyomány szerint 13 fát ültetett az aradi vértanúk emlékére.

Rönök 492 lakosú határközség a 8-as főközlekedési út és a 21-es/Szentgotthárd-Szombathely/ vasútvonal mentén, Szentgotthárdtól keletre, 5 kilométerre fekszik.

Szakonyfalu 375 lakosú határközség Szentgotthárdtól 7 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Rába mentén elhelyezkedő zömmel szlovének lakta település első okleveles említése 1350-ből származik. A feudális korban a szentgotthárdi apátság birtoka volt. Határában nagy kiterjedésű, magas dombvidéki erdők találhatók.
Római katolikus templomának titulusa Sarlós Boldogasszony.

Szentgotthárd 9044 lakosú határváros Vas megye legdinamikusabban fejlődő települése, a 8-as főközlekedési út és a 21-es/Szombathely- Szentgotthárd/ vasútvonal mentén, a hármas határa közelében fekszik Központja a Vend-vidéknek, a nagy kultúrtörténeti múlttal rendelkező Rába-völgye egy részének, valamint a természeti értékekben oly gazdag Őrségnek. A település magyar lakossága mellett számottevő nagyságrendben élnek szlovének és németajkúak is. A város földtani, felszíndomborzati, éghajlati, vízrajzi növényzeti képe erősen magán viseli az Alpok hatását. Az ország legnyugatibb, hazánk legcsapadékosabb része. Szentgotthárd történelme eseményekben gazdag. A települést III. Béla király alapította 1183-ban. Fejlődésében meghatározó szerepe volt a Franciaországból érkezett ciszterci rendnek. A zivataros évszázadok az itt lakókat a település fekvésénél egy időben végvári jellegénél fogva átlagosnál is nagyobb megpróbáltatásokkal sújtották. A törökellenes harcok idején Szentgotthárd nevét megtanulta az ország az 1664. évi szentgotthárdi csata az egész ország életére kiható következményekkel járt, mi több az európai politikát is befolyásolta. A kiegyezést követően kezdődik Szentgotthárd fejlődésének legdinamikusabb korszakasza, s tart az I. Világháborúig. A XIX-XX. századforduló körül sorra szerveződtek a gyárak. Az első a Magyar Királyi Dohánygyár 1894-ben épült. Az Első Magyar Óragyár Részvénytársaságot Khon Fülöp nagy részben svájci tőke bevonásával alapította 1896-ban. A gyáripar idetelepülésének egyik meghatározó feltétele volt a helység korai villamosítása. Szentgotthárd villamosítása 1896-ban, Szombathely után elsőként történt meg. A sorban a Bujatti testvérek által olasz tőkével 1899-ben alapított Selyemszövőgyár következett. A századforduló nagy építkezéseit Wieser János báró mondseei gyáros által 1902-ben telepített Kaszagyár zárta. A trianoni döntést követően olyan községek kerültek Ausztriához és Jugoszláviához, amelyekből az itteni nagy gyárak munkáslétszámának jelentős része került ki. A II. Világháború, bár tényleges harci események is zajlottak a környéken jelentős anyagi károkat nem okozott. Az ötvenes évek dogmatikus hibái, a helység határmenti voltából és nem elhanyagolható mértékben a német és szlovén nyelvi környezetéből adódóan az átlagosnál is nagyobb megtorpanást okoztak. A monostoralapítás 800. évfordulóján, 1983-ban városi rangot kapott a település. Az 1990-es évek elején Szentgotthárdon is gyökeresen megváltoztak a városfejlődés feltételei. Elsősorban az elmaradt infrastrukturális fejlesztések indultak meg. Ez a fejlesztés egybeesik a legjelentősebb szentgotthárdi beruházással, az Opel Hungary Kft. létrehozásával. Az első Opel Astra 1992 márciusában gördült le a szerelőszalagról. 1995-ben pályázatot nyújtott be az Önkormányzat a PHARE-CBC program keretében, a határon átnyúló ipari park infrastruktúrájának biztosítása és a humán erőforrások megteremtése érdekében. A sikeres pályázat eredményeként megnyitották 1997-ben a Szentgotthárd -Heiligenkreuz-i Ipari Parkot. Az ipari fejlődés az elmúlt években jelentősen felgyorsult. Az ipari üzemek magántulajdonba kerültek. A volt Selyemgyár az olasz Radici cég tulajdona, beruházásukkal modern szövőgyárat hoztak létre. A női fehérneműipar egyik jelentős vállalata a svájci központú Sariana Kft. 1989-től működik a városban. A Vossen 1993-ban új gyárat épített. A frottír termékek mellett ma már a Győr Gardénia Rt. Termékeivel jelenik meg a piacon. 1902 óta üzemelő Első Magyar Kasza és Sarlógyár 1996-ban magántulajdonba került. Jelentős a mezőgazdasági kéziszerszám és a mezőgazdasági gépi eszközök gyártása. Számottevő változás következett be a szolgáltatások területén is. A kereskedelmi, vendéglátóipari, fogorvosi szolgáltatások mind mennyiségben, mind minőségben, kultúráltságában javultak. Szentgotthárdon a gazdaságban bekövetkezett változások részben kikényszerítették, részben lehetővé tették a közoktatási, a közművelődési és az egészségügyi intézmények, valamint a szociális gondoskodás fejlesztését. Az elmúlt években kiemelt jelentőséget kapott a szakképzés és a nyelvoktatás. A zenét tanulni kívánó gyermekek részére önálló Zeneiskola áll rendelkezésére. Szentgotthárd az Őrségbe és a Vendvidékre irányuló turizmus egyik kiindulópontja. A máriaújfalui Hársas-tó szép környezete, tiszta levegője és üdítő vize jó lehetőséget nyújt kirándulásra, horgászásra és fürdőzésre. A Szentgotthárdra érkezők az ország egyik legszebb barokk templomában gyönyörködhetnek a Széll Kálmán téren. A templom kiváló akusztikája orgonahangversenyek megtartására teremt kiváló lehetőséget. A templom mellett található az egykori kolostor épület, a mai Polgármesteri Hivatal. A Pável Ágoston Helytörténeti és Nemzetiségi Múzeum kiállításokkal várja az érdeklődőket.

Vasszentmihály 364 lakosú község a 8-as főközlekedési út mentén Szentgotthárdtól 15 kilométerre, északkeletre fekszik. a Rába mellett elhelyezkedő település első okleveles említése 1336-ból származik. Nevét középkori eredetű, dombon épült templomának védőszentjéről kapta. Mai formáját a XVIII. század végén nyerte, berendezése is ebből a korból származik. Határában nagy kiterjedésű erdők találhatók.

Ágfalva 2035 lakosú határközség Soprontól 7 kilométerre, nyugatra fekszik az osztrák-magyar határ mellett. A dági birtok egy része 1195-ben a ciszterek kezére került. A XIII. században a német telepesek Agendorfnak nevezik. A XIX. századig Sopron jobbágyfaluja. 1785-ben helyezik üzembe a brennbergi bányát, ami sok itt élő családnak kenyeret ad. A település 1906-ban kapja az Ágfalva nevet.

Agyagosszergény 929 lakosú község, Fertődtől 3-5 kilométerre, keletre fekszik. Okiratok Agyagos nevét 1256-ban, Szergényt 1364-ben említik először. 1927-ben egyesültek.
A műemlék jellegű római katolikus temploma romantikus stílusban épült a XVIII. századi barokk templom átépítésével és megnagyobbításával, 1883-ban. A Nepomuki Szent János-szobor klasszicista stílusú alkotás 1831-ből.
A kőkereszt is klasszicista stílusú  1832-ből. A műemlék Mária-szobor Jón fejezetű, rokokódíszes pilléren álló rokokó stílusú szobor 1762-ből.
A műemlék jellegű Kálvária-szoborcsoport körül kő domborműves keresztút oszlopaival XVIII. század végéről. A díszes oszlopon álló Mária-szobor (1889) a Kálvária- szoborcsoporttal szemben található.

Csáfordjánosfa 259 lakosú község Kapuvártól 22 kilométerre, délnyugatra fekszik. Répcecsáford és Répcejánosfa összevonásával jött létre a helység. „Chapford” első okleveles említése 1382-ből származik. Jánosfa pedig 1414-ben szerepel egy iratban.
A falu nevezetessége a csáfordi kastély és a hozzá tartozó védett erdő.

Csapod 577 lakosú község Kapuvártól 12 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1257-től szerepel nyilvántartásokban, 1325-ben Chapud néven említik.
Barokk stílusú temploma 1794-ben épült.

Csér 39 lakosú község, Kapuvártól 23 kilométerre fekszik. A helységet  az 1300-as évek óta említik írásos emlékek.

Ebergőc 137 lakosú község Fertődtől délnyugatra, 11 kilométerre fekszik. A települést az 1200-as évektől említik okiratok.
A római katolikus temploma XIII. századi román stílusú szentéllyel fennmaradt épület. A XVIII. század közepén barokk stílusban épült templomhajó és a torony. Értékes a kálváriajelenetet ábrázoló mellékoltár és az evangélisták alakjaival díszített szószék.
Az 1728-ból származó műemlék, barokk Piéta-szobor a temetőbe vezető út mentén található.

Egyházasfalu 909 lakosú község a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén Csepregtől északkeletre, 10 kilométerre fekszik.

Fertőboz 275 lakosú község a 8-as/Győr-Sopron/ és 8a-s/Fertőboz-Barátság-Kastély/ vasútvonalak találkozásánál, Soprontól 9 kilométerre, keletre fekszik. Már az őskorban lakott terület. Először 1261-ben említi okirat Terra Bozyas néven. A XVII-XVIII. századtól Holling néven ismert német település.
A község déli oldalán levő dombtetőn emelkedik az 1801-ben épített kör alakú, klasszicista Gloriett emlékcsarnok. Széchényi Ferenc építette József nádor látogatásának tiszteletére. Környékéről szép kilátás nyílik a Fertő-tóra és vidékére.

Fertőd 3420 lakosú határváros, Győr- Moson- Sopron megye nyugati részén, a Ferto- Hanság kistájon Kapuvár-Sopron közötti alárendelt útszakaszon fekszik.  Sopron és környéke évezredek óta lakott terület. Fertődön (a kastélytól nyugatra) 1958-ban is feltártak időszámítás előtti - bronzkori - leleteket. A mai Fertod, a magyarországi közigazgatási átszervezés idején 1950-ben, Eszterháza és Süttör - a régebbi településrész - a Mohács előtti írott forrásokból egy 1313. évi bizonyságlevélben tűnt fel “Sehter” névalakban. Először a nagy hatalmú Kanizsayak földesurasága alatt állott, majd Nádasdy birtok lett, később 1671-ben a Habsburg ellenes rendi függetlenségi mozgalom vezetőinek elítélése után kamarai kezelésbe került. 1681-ben Esterházy Pál a császári adminisztráció elkobozta javakat megvette. 1720-ban Herceg Esterházy József irányításával megkezdődött az Esterházy kastély építése. Eszterháza neve először Miklós herceg levelében olvasható: “Schloss Eszterháza”. (1766.)
A településen két római katolikus templom - a neogót stílusú Szent András (Süttör, 1889) és az 1986-ban épült Szent Kereszt (Eszterháza) található. Az eszterházi templom 1984-86 között épült modern templom. Tervezője Szabó István építész volt. A templom oltárképe, az „Esterházi Golgota”, Udvardi Erzsébet festőművész alkotása. A századforduló tájékán élénk egyesületi élet folyt mindkét településen. A süttöri ács és kőműves céh napjainkban is őrzi régi hagyományait, megtartják ünnepeiket.
Dr. Porpáczy Aladár kezdeményezésére 1946-ban Kertészeti Középiskolát és Kollégiumot hoztak létre a kastély egyik szárnyában.  A volt herceg Esterházy hitbizomány Kertgazdasági Mezőgazdasági Intézőségből kialakított Kísérleti Telep (1946) - később Fertődi Kutató Intézet - tudósai közül Kossuth díjjal tüntették ki dr. Beke Ferencet és dr. Porpáczy Aladárt.
Az 1950-es évek második felében dr. Rados Jeno professzor irányításával az akkor alakult Fertődi Építőipari KTSZ megkezdte a kastély helyreállítását. Az Esterházy kastély, a “magyar Versaillles” Magyarország egyik legszebb kastély-együttese. A kastély adottságaival felnott egy zenei központ kialakítására. Néhány éve a “Magyarországi Barokk Vigasságok” keretében Eszterházán újra megszólalnak “kosztümös” korabeli operák, színházi előadások, és mint egykor tűzijáték zárja az ünnepet. 1971-ben a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet a települést kutatási tanulmányában városnak ajánlotta Fertőszentmiklóssal együtt.
A Fertőd - Pamhagen közötti határátkelőhely 1990. májusában nyílt meg, mely először csak gyalogosok és kerékpárosok átkelését biztosította. 1991-óta - 40 millió forintos beruházás eredményeként - már személygépkocsik, autóbuszok fogadására is képes, mely a település idegenforgalmán jelentősen lendített, de gazdasági meghatározó szerepe is növekedett e térségben. 1995. július 1-jével Fertődöt a Magyar Köztársaság Elnöke várossá nyilvánította. 2002 körül szeretné a város , ha az Eszterházy – kastély bekerülne a Világörökségek sorába.

Fertőendréd 634 lakosú község Fertődtől 4 kilométerre, keletre fekszik. A települést 1348-ban alapították. A jobbágyfalut a Pinnyei, Somosi, Kanizsay, Nádasdy és az Esterházy család birtokolta. 1529-ben a törökök felégették. Lakossága evangélikus volt, majd az ellenreformáció idején visszatért a katolikus vallásra.
A Szentháromság-szobor copfstílusú alkotás.

Fertőhomok 487 lakosú község Sopron és Fertőd között félúton fekszik. A települést először 1274-ben említi egy okirat „Praedium Humuky” néven. Főbb birtokosai a Kanizsayak, a Nádasdyak és a Széchenyiek. 1520-tól nagy számban telepednek le a törökök elől menekülő horvátok. Nyelvüket ma már az idősebb nemzedék beszéli.

Fertőrákos 2209 lakosú határközség az osztrák- magyar határ mellett, Soprontól 7 kilométerre, északra fekszik. Már az ókorban megkezdték a mészkő kibányászását. A település első említése 1199-ből való. 1254-ben a győri püspök birtokába kerül. A középkorban mezővárosi rangot kapott a község, évi két vásártartási joggal.
A római katolikus temploma középkori eredetű, a XVII-XVIII. században nyerte el mai barokk arculatát. A templom barokk berendezése a XVIII. századból való.
A pellengér közvetlenül a templom szomszédságában található lépcsős talapzaton álló XVI. századi oszlop. Ez az egyetlen ilyen jellegű emlék Magyarországon.
A volt püspöki kastély középkori eredetű épület, mai barokk formáját a XVII. és XVIII. században alakították ki. Az emeletes, háromszög-oromzatos, erkélyes épület belseje is jelentős értéket foglal magában: nagyon szép a díszterem mennyezetfreskója, amelyet Caietano di Rosa készített 1745-ben. A kastély termeiben található a Liszt Ferenc Múzeum.
Jelentős emléke e kőfejtő. A bányászat már a rómaiak idejében, mintegy 2000 évvel ezelőtt megkezdődött. Az itt található kőzet jól volt hasznosítható az építészetben és a szobrászatban. Az itt bányászott kőből emelték Sopron és Bécs sok épületét. A bányaművelés következtében hatalmas, 10-12 méter magas termek alakultak ki, amelyek az egyiptomi sziklasírokra emlékeztetnek. A kitűnő akusztikájú kőfejtőben barlangszínházat hoztak létre.

Fertőszentmiklós 3876 lakosú nagyközség a 85-ös főközlekedési út és a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mellett, Fertődtől délre, 2 kilométerre fekszik a győri-medence peremén. Kedvező földrajzi környezetének köszönhetően az emberiség legősibb időszakában is lakott hely volt. A Fertő-tó és partvidéke, a Hanság mocsárvilága és az abból kiemelkedő földnyelvek, a környék erdői bőséges táplálékot biztosítottak minden korban a letelepedő emberek számára.
A XX. századi ásatások többezer éves emlékeket tártak fel. Az így előkerült régészeti leletek szerint a község már a Kr. e. 3500-2500 körül is lakott volt, ezt bizonyítja az Ikva völgyében feltárt bronzkori -halászó-vadászó népekre utaló leletek. Jártak e területen a római impérium hadseregei, majd a népvándorlás hullámai is elértek. Fertőszentmiklós a XIX. század végéig két önálló település volt, melyeket az Ikva választott el. Az Ikvától délre Szentmiklós, nyugatra pedig Szerdahely található. A község a mai nevét 1906-tól használja. Árpád kori oklevelek a település Ikvától keletre eső részét, 1228-ban említik először Terra Neweg névalakban. Az Ikvától nyugatra épült rész első okleveles említése 1261-ben „Villa Sceredahel „néven fordult elő. Alig ötven évvel később 1274-es oklevélben új néven „esslesia S. Nicolai” említik a nagyközség keleti részét. A névváltozás egyik oka az 1241/42. évi tatárjárás. A majdnem teljesen kipusztult lakosság helyére halászokat telepítettek, akinek a védőszentje Szent Miklós, így történt, hogy előbb az egyházközséget, majd később magát a települést is a védőszentről nevezték el. Fertőszentmiklós lakóinak főfoglalkozása a földművelés. Jogállását tekintve jobbágy-, majd kisnemesi község volt. A középkor folyamán feudális tartományurak pusztítják vetélytársuk, a Kanizsai család birtokait, máskor a határmenti lovagok dúlják fel. Amikor 1535-ben a 11 éves Kanizsai Orsolya kezével a Dunántúl leghatalmasabb földesura, Nádasdy Tamás birtokába került, békés fejlődését török támadások akadályozzák. Különösen az 1848. évi függetlenségi harcok idején is. A kisnemesség átmeneti megerősödését jelzi, hogy 1656 előtt itt tartották egy ideig a nemesi vármegye üléseit.
A barokk Szent Miklós római katolikus templom XIII. századi alapokra 1725-ben, barokk stílusban épült.
Az új római katolikus templom 1935-ben, neobarokk stílusban épült a régi templom mellett. A szószéke és a keresztelőkútja XVIII. századbeli.
A falu nyugati szélén található az 1903-ban épült kegykápolna.
A műemlék barokk Piéta-szobor 1646-ban készült.
A községben élt Joseph Haydn, plébániai anyakönyvek bizonyítják itteni tartózkodását. A községünk szülöttje: Felsőbüki Nagy Pál (1777-1851) a XIX. század első harmadának liberális politikusa és nagy szónoka, a reformmozgalom egyik elindítója. Szerdahelyen született Bezerédj István (1796-1856) reformpolitikus, a hazánkban elsőként önadózó és jobbágy-felszabadító nemes. Többször megfordult István első felesége Bezerédj Amália is, aki a magyar kisdedóvás és gyermekirodalom úttörője. E családból származott Bezerédj Imre, a Rákóczi szabadságharc híres brigadérosa, valamint Bezerédj Pál a magyar selyemhernyótenyésztés és fonóipar kiemelkedő alakja. Szintén a községben lakott Lukinich Mihály  (1811-1872), az 1848/49-es országgyűlés kapuvári kerületének követe, aki 1848 októberétől a megye kormánybiztosa is volt Fertőszentmiklós szülöttje Ternyák Csaba érsek, akit 1993-ban szenteltek püspökké.

Fertőszéplak 1177 lakosú község, Fertőd nyugati szomszédjaként. Kő- és bronzkori leletek, római kori emlékekben gazdag lelőhelye. Fertőszéplak már az Árpád-korban lakott település volt. 1262-ben említi először oklevél. 1668-1773 között itt lakott a Széchenyi család.
A római katolikus templom 1728-1735 között épült, barokk stílusban. Az oromzaton és a kapuk felett szobordíszek találhatók. A templomot belülről XVIII. századi barokk faszobrok díszítik. A hajó mennyezetén ugyancsak e korból származó freskók láthatók. A berendezése csaknem eredeti.
A Kálvária 1736 körül épült, barokk szoborcsoport.
A volt Széchenyi-kastély a templommal szemben található. A XVIII. század második felében épült barokk stílusban.
A Fertő-tó vidékének jellegzetes épületei, úgynevezett „sarkos házai” alkotják azt az együttest, ahol a falumúzeumot kialakították. Az öt műemlék jellegű, népi építészeti emlékben népi és falutörténeti kiállítást rendeztek be.

Gyalóka 76 lakosú község Csepregtől 6 kilométerre, északra fekszik. Az 1200-as évek óta szerepel iratokban a volt római hadiút mellett épült település. Jellasich Bécs felé menekülésekor harcok folytak a falu területén.

Harka 1534 lakosú határközség a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén, Soprontól délre, 6 kilométerre fekszik az osztrák-magyar határ mellett. A helységet 1245 óta jegyzik az oklevelek. 1432-ben zajlott az első német betelepülés. 1674-ben kapott a település vásártartó jogot.
A falu határában található a „Kogli” /Harkai-csúcs/, amely természetvédelmi terület.

Hegykő 1272 lakosú község Soprontól 18 kilométerre, keletre fekszik. Neve pogány áldozati kőre utal. Bronzkori, római és germán leleteket is tártak fel. A honfoglalás után a Kér-törzs, majd a soproni vár tulajdona. Első írásos említése Igku/Szent-kő/ néven 1262-ből származik. A települést később birtokolja még a Kanizsay, a Nádasdy és a Széchenyi család. A XVIII. századtól mezőváros.
Nevezetes épülete a római katolikus templom, amely neoromán stílusban épült 1904-ben.
A falu főterén áll az 1711-ben emelt barokk oszlop, melyet a pestisjárvány emlékére állítottak.
A település neve a termálfürdőjéről vált ismertté.

Hidegség 305 lakosú község, Soprontól keletre, 10 kilométerre fekszik. Első írásos emléke 1274-ből származik. Történelme során a Csák nemzetség, a Kanizsay, a Nádasdy és a Széchenyi család birtokolta.
A római katolikus temploma a XII. században épült román stílusban. Többször átépítették, de a XIII. századi freskói és a XVII. századi kupola alatti apostolfigurák ma is láthatóak.
A középkori körtemplomot a XVII. század közepe táján bővítették és barokkos arculatot adtak neki. A körtemplomot szentélyként hagyták meg, és hajót meg tornyot építettek hozzá. E műemlék hazánk középkori építészetének egyik legszebb, fennmaradt emléke. A szentélyt gyönyörű XII. századi, a hajó oldalát XIII. századi, a kupolát pedig XVII. századi freskók díszítik.

Iván 1375 lakosú község Csepregtől északkeletre, 15 kilométerre fekszik. Legelső írásos emléke 1234-ből való. A pornói apátság, majd később a Kanizsayak, a Nádasdyak és a Széchenyiek birtoka volt.
Látnivalók: műemlék jellegű római katolikus templom, barokk stílusú Pieta-szobor, pestiskereszt.

Kópháza 1884 lakosú határközség a 84-es főközlekedési út és a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén, Soprontól 6 kilométerre, délkeletre fekszik. Történelme során mindig kapcsolódott Sopronhoz, 1848-ig a város jobbágyközsége volt. A község megélhetését Sopron piacai és gyárai biztosították. A XVI. században horvátok menekültek ide, a törökök elől.
A római katolikus kegytemplom a XVIII. században épült barokk stílusban. A templom berendezése ugyancsak barokk, s az 1760-as évekből való.
A Szent Márton-templomot kora-klasszicista stílusban építették 1785-ben.

Lövő 1427 lakosú község a 84-es főközlekedési út és a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén Csepregtől északkeletre, 14 kilométerre fekszik. A község a honfoglalást követően alakult ki. A gyepű végén védelmi célokat látott el.

Nagycenk 1832 lakosú határközség a 84-es és 85-ös főközlekedési utak találkozásánál, valamint a 8a-s/Fertőboz-Barátság-Kastély/ és a 15-ös /Sopron-Szombathely/ vasútvonalak mentén, Soprontól 12 kilométerre, délkeletre fekszik. 1291 óta jegyzik a települést. Mai formájában Nagycenk és Kiscenk egyesüléséből jött létre 1892-ben. Történelmében meghatározó szerepet játszott a Széchenyi család.
A római katolikus templom 1860-1864 között épült romantikus stílusban. A háromhajós és kétkereszthajós templom építője Ybl Miklós volt. A homlokzati falon, féloszlopok között nyílik a neoromán, részűs kapu. A kapu félköríve felett két sas tartja a Széchenyi-címert. Déli bejárata felett a volt középkori templom román stílusú, állatalakos oromzati domborműve látható.
A templom előtti parkban áll 1897-ben készült Széchenyi István egészalakos szobra, melynek az alkotója Stróbl Alajos volt.
A templom közelében lévő temetőben található a Széchényi Mauzóleum, mely 1778-ban épült, barokk stílusban. A klasszicista előcsarnoka pedig 1806-1810 között készült el. A két részből álló épület ovális alaprajzú. 1860-ban Széchenyi Istvánt is e sírkápolnában temették el.
A Széchenyi-kastély a XVIII. század közepén épült barokk stílusban. A kastély őse már a XV. században létezett, s ezt bővítették a következő századokban. Végső formáját az 1800-as évek elején, átépítés után nyerte el. A főépülethez kapcsolódó jobb oldali szárnyat Széchenyi István építtette. Itt volt a dolgozószobája és könyvtára. A kastéllyal szemben védett hársfasor húzódik 2,5 kilométer hosszan. 1752-ben Széchenyi Antal felesége, Barkóczy Zsuzsanna telepíttette. A fasor északi végében található Széchenyi István Béla fiának és feleségének, Erdődy Hannának svéd vörös gránitból készült síremléke.

Nagylózs 913 lakosú község, Soprontól délkeletre, 18 kilométerre fekszik. A vidéket a rómaiak is lakták. Először egy 1264-es irat említi Loos néven. Zsigmond király mezővárosi rangra emeli, 1431-ben vásárjogot nyer.
A Viczay grófok várkastélya, és a temetőben található XI. században épített román stílusú kápolna említésre való.

Nemeskér 240 lakosú község a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén, Csepregtől északkeletre, 14 kilométerre fekszik. Először 1237-ben említi egy oklevél Quer néven, később Keer, Pusztakér formában is szerepel. Birtokosai a középkorban a Kéri, majd az Osl nemzetség, az Ágoston-rendi szerzetesek, később részben a Kanizsay, majd a Nádasdy uradalomhoz kerül. A kicsi, de történelmi eseményekben gazdag falu egykor Sopron megye székhelyeként szerepelt. A XVII-XVIII. században a környék protestáns szellemi központja volt.
Az evangélikus templom 1732-ben épült barokk stílusban. A tornyot később, 1862-ben építették. A templom a magyarországi faépítészet egyik remeke. A mennyezet faszerkezetes kialakítása, valamint a karzat gyönyörű példája  a korabeli ácsművészetnek. A belső berendezés nagyon értékes része a XVII. századból származó, késő reneszánsz szószékoltár.
A volt Megyeháza a XVII. században épült barokk stílusban.

Pereszteg 1406 lakosú határközség a 84-es és 85-ös főközlekedési utak szögében, és a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén Soprontól délkeletre, 15 kilométerre fekszik. Már a római korban lakott volt. A középkortól jobbágyközség, előbb a soproni várhoz tartozik, majd a Kanizsayaké, 1536-tól Nádasdy-birtok, 1677-től pedig a Széchenyi család tulajdonába kerül.
Látnivalói: Római katolikus templom, késő barokk stílusú Mária-szobor, Szent Donát, Szent Flórián és Nepomuki Szent János hármas szobra, a falu határában lévő barokk kálvária és a barokk stílusú Szentháromság-szobor.

Petőháza 1012 lakosú község a 8-as/Győr-Sopron/ vasútvonal mentén, Fertődtől délre, 2 kilométerre fekszik. Először 1437-ben említi egy oklevél Pethwhaza néven. Első templomáról 1754-ben írnak krónikák. 1878 óta működik cukorgyár a községben.

Pinnye 352 lakosú község a 8-as6Győr-Sopron/ vasútvonal mentén Fertődtől 13 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1326 óta jegyzik Punen, Pune, Punye néven.
Látnivalók: Simon-kúria, a római katolikus templom és az előtte álló Mária- és Szentháromság-szobor, a barokk stílusú Nepomuki Szent János-szobor valamint egy kőkereszt.

Pusztacsalád 294 lakosú község a Kardos-ér partján, Kapuvártól 16 kilométerre, délnyugatra fekszik. A helység neve 1257 óta szerepel okiratokban. A Nagymartoniak, majd a Nádasdy, Festetics és a Széchenyi család birtoka volt.
A községben található az ország első, Széchenyi István emlékére emelt köztéri szobra.

Répceszemere 338 lakosú község Csepregtől 21 kilométerre, északkeletre fekszik. A római korban itt állomásozott Apollinaris légió. A honfoglalás után a Szemere nemzetség telepedett le itt. A települést 1265-ben említi először oklevél. A nemesi falu a XVII. században élte a virágkorát. Országos vásártartási jogot kapott, céhek alakultak. XX. század elején a környék egyik leggazdagabb települése volt, sajtüzemmel is büszkélkedhetett.

Répcevis 403 lakosú határközség Csepregtől 9 kilométerre, északnyugatra fekszik a Répce mentén. A falu határában zajlott le az 1848-as szabadságharc egyik csatája, amelyben hősi halált halt Devich János, akinek a síremlékét ma is gondozza a falu.

Röjtökmuzsaj 483 lakosú község Fertődtől 9 kilométerre, délnyugatra fekszik.
A Verseghy-kastély 1770-ben épült, később átalakították.
A vízimalom 1670-1680 között épült.

Sarród 1122 lakosú határközség közvetlenül Fertőd mellett fekszik. 1313-ban említik először az okiratok Sorud néven. A magyar-besenyő falu a XVI. század közepétől a Nádasdyak és a Megyeryek, később az Esterházyak tulajdona.
Érdemes megtekinteni az út menti kereszteket és a barokk stílusú Szent István-templomot.
A helység a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén található. Itt, a hagyományait hűen őrző faluban található az Európa hírű Kócsagvár, a park központja.

Sopron 56179 lakosú határváros a 84-es főút és a valamikor megépülő M85-ös autópálya mentén helyezkedik el az osztrák határtól 6 kilométerre. A helységet a 8-as/Győr-Sopron/ és a15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonalon is el lehet érni. A legrégibb ismert néptörzs, amelyik ezen a vidékén megtelepedett, az illír volt. A Várhelyen és a Károly-magaslat környékén sáncokkal védett telepeikre bukkant a kutatás. A népek vándorlása során rövid ideig a kelták éltek itt, akiket időszámításunk első évtizedeiben a rómaiak vetettek uralmuk alá, és a híres Borostyánkő út mellett várost alapítottak. A Fertő-tó mellett, a Vindobona és Carnuntum felé vezető út elágazásánál emelt települést, Scarbantiát korántsem azért létesítették, hogy a birodalom északra tolt határait védje. Kiszolgált katonákat és kereskedőket telepítettek ide. Ők lettek a vámállomások tisztviselői, császári javadalmak kezelői. Scarbantia-Sopron az ő munkájuk nyomán vált jelentős településsé. Capitolium, fórum, amphitheatrum volt a városban. Ránk maradt nagyméretű istenszobraik, Jupiter, Juno és Minerva márványból formált képmásai a város nagyságát bizonyították.  A rómaiak után egy ideig az avarok birtokolták e területet, majd Nagy Károly frank birodalmának a része lett.  A honfoglalást követően a magyarság a X. században foglalta el Sopron környékét. A város a gyepűrendszer része volt. I. Szent István korában válhatott jelentős településsé, ekkor alapították a soproni várispánságot. Új nevét első ispánjáról, Suprunról kapta. A középkori Sopron életéről nincs megbízható képünk. A mai belváros X-XII. századi idejéből a leletek majdnem teljesen hiányoznak. De léte mellett szó, az a körülmény, hogy a római falhoz vörös földsánc készült. Feltehetően még két település létezett itt egymás tőszomszédságában. Az egyik az Ikván túli rész, ennek ma is álló temploma, a Szent Mihály templom fontos utak találkozópontján emelkedett; és szerepel az oklevelekben egy Lövér falu (V illa Luer), amit a királyi íjászok telephelyeként emlegetnek. Hogy jelentős település volt, azt Idrisinek, II Rogerius szicíliai király arab geográfusának 1153-ból való leci acuterása is igazolja: “Sopron jelentős város, amelynek megművelt és termékeny környéke, látogatott vásárai, magas házai és szép nevezetességei vannak”. A város hűsége jutalmául 1277-ben IV. Lászlótól szabad királyi városi jogot nyert. Ekkor egyesítették a három települést. A városi jog megszerzését követően sikerült megszabadulnia Sopronnak a feudális nagyurak befolyása alól. Az 1379-ből származó telekkönyv tanúsága szerint a belvárosban 94, a külvárosban 101 ház volt, a lakások száma mintegy 2000-re tehető, s a városnak öt fürdője működött. A polgárság gazdasági erősödését jelezte a céhek növekvő száma; a soproni mesterek híre az országhatáron is túljutott. A királyi udvar gyakran igénybe vette szolgálataikat, a bécsi Szent István-templom építésénél is közreműködtek. 1482-83-ban Mátyás király többször megfordult a városban; 1523-ban pedig II. Lajos látogatta meg Sopront.  A török hódoltság idején csak a környéket fosztogatták martalóccsapatok, a város elkerülte az ostromot, a megszállást is. Bár néha hadak jelentek meg falai alatt; 1605-ben Bocskai hajdúi dúlták fel a külvárost. Ez arra késztette a soproniakat, hogy az erődítményeket korszerűsítsék. Az így megerősített városban a XVII. században négyszer tartottak országgyűlést. A város anyagi és szellemi élete különösképpen Lackner Kristóf polgármestersége alatt emelkedett. Ô tudós társaságot alapított és egyre több tanulót küldött német egyetemekre. A XVIII. századra megszépült a város. Mivel a háborús károk, a gyakori tűzvészek a középkori épületeket tönkretették, a belvárost újjá kellett építeni; ekkor kapta barokk arculatát. Lassan feleslegessé vált a várfal is. A várárokban a várfalhoz üzletsort építettek. Gazdasági életében jelentős változást jelentett 1753-ban a brennbergi bánya megnyitása; 1794-ben pedig egy cukorfinomító megépülése. A XIX. század elején francia csapatok szállták meg Sopront; óriási teher nehezedett a városra. Ezt követte a devalváció, majd az osztrák gazdasági elnyomás, ami a helyi kereskedelmet, de az ipari vállalkozást is fojtogatta. A reformkor indulásával Széchenyi jótékony hatása lett érezhető. Újra fellendült a vállalkozó kedv, megépült a Sopront Béccsel összekötő vasútvonal. A város lelkes híve volt a reformeszméknek, majd támogatója a forradalomnak. 1921-ben Sopron hűségének ismét szép bizonyságát adta; népszavazással döntött sorsáról, magyar maradt. A két Világháború közötti fejlődése nem volt számottevő; inkább üdülővárossá vált. A második Világháború utáni időszakában egyre dinamikusabban fejlődik. Műemlékei megszépültek. Ezek őrzéséért és gondozásáért kapta meg az Európa-díjat.
A balfi római katolikus templom XIV. században épült, gótikus stílusban, majd átépítették.
A balfi országút mellett található a Szent József fürdőkápolna, melyet 1773-ban, barokk stílusban építettek. Oltár- és faliképeit Dorfmeister festette.
A temetőnél a fasizmus mártírjainak két emlékműve/1948 és 1970/ található. Ugyancsak a temetőben található az eredetileg gótikus stílusban épült Szent Farkas-templom is. A templom mellett XVIII. Századi, szív alakú sírkövek találhatóak.

Sopronhorpács 880 lakosú Alpokaljai határnagyközség Csepregtől északra, 14 kilométerre fekszik. 1226-ban említi először egy oklevél. Középkori iratokban „Hurpach”, majd”due villa Horpach” néven szerepel. Kanizsay-, Nádasdy-, később Széchenyi-birtok. 1529-ben és 1532-ben a törökök feldúlták a falut. Az 1848-as szabadságharcban is folytak itt csaták. Mai nevét 1906-ban kapta.
A Szent Péter és Pál titulusú római katolikus templom XII. századi román stílusú. Benne barokk stílusú keresztelőmedence található.
A volt Széchenyi-kastély 1773-ban épült barokk stílusban. Parkja védett.

Sopronkövesd 1240 lakosú határközség a 84-es főközlekedési út és a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén, Soprontól 19 kilométerre, délkeletre fekszik. Egy 1326-ban kelt oklevél „Kwesd” néven említi. A Kanizsay, majd a Nádasdy család tulajdona. Az 1700-as évektől a Széchenyiek birtoka.
A falu látnivalói: római katolikus templom, Szent Antal és Assissi Szent Ferenc barokk szobra.

Szakony 508 lakosú község Csepregtől 5 kilométerre, északra fekszik a Répce-folyó mentén.
A római katolikus templom 1752-ben, barokk stílusban épült.
A református templom 1792-es, barokk stílusú épület.

Újkér 1111 lakosú Alpokaljai község a 84-es főközlekedési út és a 15-ös/Sopron-Szombathely/ vasútvonal mentén, Csepregtől 10 kilométerre, északkeletre fekszik. Újkér, Felszopor, Alszopor és Makkoshetye egyesítéséből jött létre 1950-ben. Újkér első írásos említése 1237-ből származik.
A XIII. században épült a román stílusú felszopori római katolikus kistemplom, benne középkori freskók és kőszentségház tekinthetőek meg.

Und 368 lakosú község Csepregtől 14 kilométerre, északra fekszik, az osztrák-magyar határ mellett. Egyes vélemények szerint nevét a hét vezér egyikéről kapta. 1225-ben említik először okiratok. A tatárjárás után horvátok települtek ide Zágráb környékéről. 1408-tól Ond mezőváros, földbirtokosai az Ostffyak, majd a Pokyak. A XVIII. században jogot szerez országos vásárok tartására. Egy megsemmisítő tűzvész után, dombosabb helyen épül újjá.

Völcsej 413 lakosú község Csepregtől 16 kilométerre, északkeletre fekszik. Az Árpád-házi királyok idején az Osl-nemzetség birtokolta a tájat. Egy 1230-ban kelt oklevél szerint a csornai prépostságnak adományozták a falut. A Bécs ellen vonuló török sereg porig rombolta a települést.
1865-ben új, neoromán stílusú templomot épített a lakosság a régi helyére.

Zsira 850 lakosú határközség Csepregtől 9 kilométerre, északra fekszik. Zsira, Gyűlevíz és Salamonfa egyesítéséből jött létre. 1186-ban említi először a települést III. Béla oklevele. Az 1859-es tűzvész után az utcakép tűzfalas házakkal átalakul.
Jelentős emléke a műemlék barokk Rimanóczy-kastély, és a templomkertben található barokk szobrok.

Bejcgyertyános 517 lakosú község Vasvártól 14 kilométerre, északkeletre fekszik a Kám-Sárvár összekötő út mentén. A Bejc és Hegyhátgyertyános egyesüléséből keletkezett település a Rába mentén, a Kemeneshát vidékén található. Bejc első említése 1342-ből ismert, de ennél sokkal régebbi eredetű lehet. Innen származik az Árpád-kori nevezetes Bejc-nemzetség. Egyik tagjáról kapta nevét a hatalmas kiterjedésű úgynevezett Farkas-erdő.
A hegyhátgyertyánosi katolikus templom 1862-ben épült, titulusa: Szűz Mária. A Mária Terézia-forrás természeti védelem alatt áll.
Jelentős szőlőtermő hely, a Petőfi utca 67. szám alatti pince védettséget élvez.

Bögöt 389 lakosú község Sárvártól 8 kilométerre, nyugatra fekszik. A település határában vezetett a Savariát Arrabonával összekötő régi római út, de már korábban is lakták a környéket, mint azt a határban említett valószínűleg őskori halomsír mutatja. A Kőris-patak mentén települt falu neve, mint a legtöbb falué személynévi eredetű. Ugyan oklevelesen csak 1325-ben bukkan fel, de török eredetű nevének típusa alapján már a honfoglalás óta lakhatták. Határában került elő egy XI. századi ezüstpénz-lelet. Elrejtését a németek 1051. évi Magyarország elleni hadjárata indokolhatta. Jó népességmegtartó erejét annak köszönheti, hogy határában épült a „Porpác” nevű vasútállomás, ahol elválik a Szombathely-Csorna és a Szombathely-Celldömölk vonal.
Középkori eredetű, Szent Ferenc titulusú temploma többszöri átépítésen esett át. Ajtaján a XX. század elején készült fafaragás Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázolja.

Bögöte 321 lakosú község a 8-as főközlekedési út mellett Jánosházától 9 kilométerre, nyugatra fekszik. A település első okleveles említése 1387-ből származik. Ennél jóval régebbi lehet, mert neve a honfoglalókra jellemző török eredetű személynév. 1905-ben Batthyány Ervin gróf a helybéli nagybirtokos Szabó Ervin tanácsára, angol és német mintára úgynevezett reformiskolát létesített a településen. Központját a 1990-es évek első felében rendezték, ekkor avatták fel az iskolaalapító gróf szobrát.
1756-ban épült római katolikus templomának titulusa: Keresztelő Szent János.
Megtekintésre érdemes az 1830-ból való hajdani eklektikus stílusban épített műemlék jellegű Huszár-kúria, és Horvát István alispán kastélya.

Csánig 433 lakosú község a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Répcelak mellett fekszik. Az első okleveles említése 1221-ből származik. Neve személynévi eredetű. Répcelaktól a Répce-árapasztó-csatorna választja el, amely a maga nemében különleges műszaki létesítmény, hiszen három vízfolyás fölött vezették el a Répce vizének egy részét a Rábába.
Templomának titulusa: Mindenszentek. A község központjában szép harangláb látható két haranggal.

Csénye 610 lakosú község Sárvártól 4 kilométerre, nyugatra fekszik. A Gyöngyös mellett elhelyezkedő település első okleveles említése 1233-ból származik. A korábban önálló Füztű települést 1917-ben csatolták hozzá. Csénye határában római kori leleteket találtak.
Templomának titulusa Nepomuki Szent János, közelében áll a megye egyik legrégibb plébániaháza.
Ugyancsak szép egyházi emléke a „Stáció utca”, melynek végén XIX. században épült Kápolna áll.
A községhez tartozó Fűztűn agrártörténeti emlékké nyilvánított ménesistálló  található, mely 1906-ban épült.
Érdemes megállni a Benedek Elek Meseparknál, ahol a gyerekek a fából készült játékokat kipróbálhatják.

Gérce 1190 lakosú község a 84-es főközlekedési út mellett Sárvártól 9 kilométerre, délkeletre fekszik. A település első okleveles említése 1300 előttről származik. A településbe olvadt Tacskándot főleg kisnemesek lakták.
Középkori eredetű katolikus templomának titulusa: Szent Kereszt felmagasztalása. A barokk korban átalakították, ekkoriban épült a plébániaház is.
Evangélikus temploma 1794-ben épült, mindhárom épület műemlék jellegű.

Hegyfalu 692 lakosú község a 84-es és 86-os főközlekedési utak kereszteződésénél, valamint a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Sárvártól 13 kilométerre, északra fekszik. A Répce mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1337-ből származik. Ennél jóval régebbi eredetű lehet. Nevét talán arról a Kossuth utca 15. számú telken emelkedő mesterséges földhalomról kapta, mely egy Árpád-kori királyi udvarhely létének máig fennmaradt dokumentuma. 1063-ban itt halhatott meg I. Béla király.
A római katolikus temploma 1815-ben épült klasszicista stílusban. A homlokzatot négy hatalmas dór oszlop tagolja. Az oszlopok közötti falmezőben három félköríves záródású ablak látható. A templom berendezése is klasszicista.
A volt Széchenyi-kastély a XVIII. században épült barokk stílusban, majd 1815-ben átalakították klasszicista stílusban. A bejárat feletti timpanonban, fűzérdísz található, ami egy töredékes címert keretez. Kerti homlokzatát négy ión oszlopos portikusz tagolja, oromzatában fűzérdísszel. A hozzá tartozó park természetvédelmi terület.

Hosszúpereszteg 776 lakosú község a 8-as főközlekedési út mentén, Jánosházától 10 kilométerre, nyugatra fekszik. A Kemenesalján, a Kodó-patak mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1180 tájáról származik. A falu határában Árpád-kori vár helye látható. Határában nagy kiterjedésű szőlőhegyek találhatók hangulatos pincékkel.
A község Szent István király római katolikus temploma műemlék, mely XV. századi eredetű, benne szép keresztboltozat és csillagboltozat található. Berendezése barokk.
Jelentős szépsége a Szajki-tavak és a parkerdő, mely a község határában húzódik. A területen átfolyó Csörgető –patak vizét a XX. század elején 12 tóvá duzzasztották.

Ikervár 1880 lakosú község, Sárvártól 7 kilométerre, délre fekszik. A helység a Rába mentén elhelyezkedő egykori mezőváros. A település első okleveles említése 1073-ból származik. Nevét arról kapta, hogy a Rába és a Herpenyő közti árterületen két egyforma földhalomvár épült a XI. században. Ezek azzal a királyi udvarhellyel voltak kapcsolatosak, melyben Salamon király 1073. karácsonyát töltötte.
Középkori eredetű római katolikus templomának titulusa: Szent György.
A volt Batthyány –kastély 1846-1847 között, klasszicista stílusban épült. Az épület Pollack Ágostonnak és Ybl Miklósnak együttes alkotása. Érződik rajta Pollack klasszicista felfogása és Yblnek az olasz reneszánsz iránti vonzódása. Ez Ybl első kastélytervezése. Itt nevelkedett Batthyány Lajos, az 1848-as magyar kormány mártír miniszterelnöke. A kastélyt gondozott park veszi körül, számos botanikai különlegességgel.

Jákfa 559 lakosú község Sárvártól 10 kilométerre, északra fekszik.
A római katolikus templomát a XIII. században, feltehetően a Ják-nemzetség építette. Többször átalakították, részleteit bevakolták. A homlokzat előtt nagy tömegű klasszicista torony áll.

Káld 1196 lakosú község a 84-es főközlekedési út mentén Sárvártól 14 kilométerre, délkeletre fekszik. A kemenesaljai település első okleveles említése 1255-ből származik.
Késő barokk katolikus templomának titulusa Keresztelő Szent János.
Műemléki jelegű látnivalói a hasonló korban épült Káldy-kastély és a Maróthy-kastély.
A Szita-majorban romantikus stílusú védett ménesistálló található.

Kenéz 293 lakosú község Szombathelytől 13 kilométerre, délkeletre fekszik. A Gyöngyös mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1217-ből származik. Nevének eredete hercegi, fejedelmi birtokra utal. A kis falu csendes, nyugodt környezetet biztosít.
A műemlékileg védett Szent Miklós római katolikus templomának szép barokk berendezése van.

Megyehíd 323 lakosú Gyöngyös-patak menti község Sárvártól 11 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Gyöngyös patak mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1217-ből származik. Az Árpád-korban királynéi birtok volt, mint azt a környékén egykor létezett - Eufémia királyné, Könyves Kálmán felesége nevét őrző - Famia falunév is mutatja.
Templomának titulusa Szentháromság.

Meggyeskovácsi 718 lakosú Rába-parti község, Sárvártól 13 kilométerre, délnyugatra fekszik. A mai község helyén a középkorban legalább öt falu volt. Ezek közül Csomaháza már csak majorként élte meg a XX. századot. Egyházszeg is már a XIX. században beolvadt Rábakovácsiba. A Balozsaj és Meggyes nevű falurészek is ekkoriban egyesültek. Határában római-kori kincslelet került elő. A településrészek első okleveles említése 1238-ból származik, de nyilvánvalóan honfoglalás-kori előzményekre mennek vissza.
Legértékesebb műemléke az egykori Egyházszegen található Szent Kozma és Damján titulusú, Árpád-kori eredetű templom. Középkori eredetű római katolikus templomában barokk szobrok és Than Mór oltárképe látható.
Az egykori Rábakovácsi területén található a nagymúltú Batthyány-Arz kastély. Barokk formájában a Batthyány család építkezése, a XIX. században az Arz grófok építtették át.
Érdekes látnivaló az egykori Balozsaj területén látható klasszicista harangtorony.
A Rákóczi utca 11. szám alatti épület védett népi műemlék.
Szépen helyreállították a falutól távolabb, a János-majorban elhelyezkedő egykori Bejczy-kastélyt.

Nick 567 lakosú község, Répcelaktól délre, 2 kilométerre fekszik. A Rába mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1221-ből származik. Eredetileg Egyházasnicknek hívták. Innen származik a híres Niczky család. A feudális korban kisnemesek lakták.
Római katolikus templomának titulusa: Szent Anna, berendezése késő barokk.
A műgát Rábán épített vízduzzasztó, amelyet 1923-ban építettek azzal a céllal, hogy biztosítsák e terület öntözőrendszerének vízellátását. Ma egyre inkább üdülőterületté válik.

Nyőgér 362 lakosú község Sárvártól 12 kilométerre, délnyugatra fekszik a Kám-Sárvár összekötő út mentén. A település első okleveles említése 1390-ből származik. Ennél sokkal régebbi lehet, nevét a közelében létezett fejedelmi szállással kapcsolatos harcosokról kaphatta.
Műemlék jellegű római katolikus templomának titulusa: Szent Imre herceg, berendezése a XVIII. századból származik.

Ölbő 757 lakosú község a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Sárvártól 12 kilométerre, északra fekszik.
A település római katolikus temploma a XIII. században épült, benne Szent Péter és Szent Pál barokk szobra látható.

Pecöl 821 lakosú község Sárvártól 13 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Gyöngyös mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1329-ből származik. Ennél sokkal régebbi lehet, minden bizonnyal arról a hasonló nevű főemberről kapta nevét, akit a krónikák az 1040-es években említenek.
A Kisasszony római katolikus templom a XVIII. században épült.

Porpác 149 lakosú község a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ és a 20-as/Szombathely-Veszprém-Székesfehérvár-Budapest/ vasútvonalak mentén, Sárvártól 12 kilométerre, nyugatra fekszik. Csendes helyen található a XX. század elején a jórészt kisnemesek által lakott Darázsporpác és Pórporpác egyesüléséből képződött település. Első okleveles említése 1321-ből maradt fenn, ennél azonban jóval régebben keletkezhetett.
Római katolikus templomának titulusa Mária Szeplőtelen Szíve.
Határában vezetett keresztül az egyik fontos római útvonal. A környező nagy erdőségekben több valószínűleg vaskori eredetű halomsír található.

Pósfa 298 lakosú község a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Sárvártól 15 kilométerre, északra fekszik. A helységet 1388-ban említi először oklevél. Ennél jóval korábban keletkezhetett, korábban Tömördnek nevezték. A feudális korban jelentős számú kisnemesség élt a faluban.
Árpád-kori temploma Szent Jakab titulusú, műemlékileg védett.

Rábapaty 1754 lakosú község a 84-es főközlekedési út mentén Sárvártól 7 kilométerre, északra fekszik. A helység három község összeolvadásából keletkezett a XX. század második felében. Mindhárom településrész Árpád-kori eredetű. A felsőpatyi kavicsbányában római-kori temető részletét tárták fel az 1950-es években. Paty első említése 1272-ből, Bogyoszlóé 1274-ből származik. Utóbbi nevét minden bizonnyal a XI. század közepén élt Árpád-házi hercegnek köszönheti. Mindhárom faluban jelentős számú kisnemesség élt. Valószínűleg a Sárvár térségében létezett fejedelmi szállások harcos rétegének leszármazottai.
Középkori eredetű a műemlék jellegű Kisasszony titulusú felsőpatyi római katolikus templom.
A régi Alsópatyon áll a Felsőbüki Nagy család régi, többször átalakított kastélya.

Répcelak 2685 lakosú város a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén fekszik. A település országosan ismert 1905-ben épített, eredetileg svájci tulajdonú sajtgyára révén, amely napjainkban is működik. A II. Világháború után kezdték el kitermelni a település alatt található széndioxid-gázt, amely minősége és mennyisége miatt a hazai széndioxid termelés jelentős részét adja.2001. július 1-jétől város.
A római katolikus templom XII. században, román stílusban épült. Többször átalakított templom nevezetessége az 1777-ben Schaller István által festett Szent István-kép.

Sárvár 15518 lakosú városa 84-es és a 88-as főközlekedési utak találkozásánál, valamint a Rába két partján a Gyöngyös-patak torkolatánál Vas megye második legnagyobb városa. A helységet érinti a 20-as/Szombathely- Veszprém- Székesfehérvár-Budapest/ vasútvonal. Közlekedési kulcshelyzete és műemlékei miatt turistaforgalma jelentős. Sárvár az évszázadok történelmét büszkén vállaló Vas megye második legnagyobb városa.  Helyét a folyók védelme, a Rábán átvezető kereskedelmi út határozta meg. Határmentisége sokszor kényszerítette őrző védo szerepre, de szellemi nyitottsága révén európai hagyományokat befogadó és gazdagító település.  Ha ókori elődjét Bassianat nézzük, kétezer éves. Nevében: Sárvár, honfoglaláskori vízölelte földvárának emlékét őrzi. Az Árpád-korban királyi birtok volt. Az első okmány 1192-bol való Sárvár névvel, de említik a régi okmányok Szigetnek, Saár-Szigethnek, Újszigetnek (Neanesos) is. A város korán kapott kiváltságokat. Várát 1424-ben a Kanizsai család szerezte meg Ozorai Pipotól, majd házassága révén a felemelkedő Nádasdy-család kezébe került. Nádasdy Tamás a XVI. században kiemelkedő jelentőségűvé emelte Sárvárt.  Itt élt Dévai Bíró Mátyás, a “magyar Luther”, Abádi Benedek nyomdász, Sylvester János bibliafordító, aki itt adta ki Sárváron latin nyelvű magyar nyelvtanát a Grammatica Hungarolatinát 1539-ben és fő művét a Magyarországon elsőként nyomtatott magyar nyelvű könyvet az Új Testamentumot 1541-ben. Sylvester János idomértékes sorai a magyar nyelv diadalát hirdetik. Az Újszövetség-fordítás híressé vált Az magyar népnek címzett ajánlás “Próféták által szólt régen néked az Isten…” disztichonjának tiszta ritmussal áradó gondolata ékes bizonyítéka annak, hogy ehhez foghatót a XVIII. század végéig nem írtak magyar nyelven. A városban talált menedéket és itt halt meg a XVI. század legkiválóbb magyar énekmondója Tinódi Lantos Sebestyén vándor lantos, a históriás ének műfajának megteremtője, aki elsősorban saját kora török elleni harcait énekelte meg. Szegedi Körös Gáspár jeles orvos és gyógynövény-szakértő Kanizsai Orsolya gyógyítójaként dolgozott a várban. Sárváron élt Beythe István prédikátor és fia, Beythe András botanikus. A várban született Vitnyédi István, akiből Sopron magyar jegyzője és Zrínyi ügyvédje lett. Itt jelent meg 1602-ben a XVII. században virágzó publicisztikának egyik legérdekesebb, sokban irányt mutató írása: Magyari István sárvári evangélikus prédikátornak Az ország romlásának okairól írott könyvecskéje, melyre a magyar ellenreformáció nagy alakja Pázmány Péter /1570-1637/ válaszolt. A hatalmas irodalmi működést kifejtő Pázmány Péter első ránk maradt vitairata 1603-ból: Felelet az Magyari István sárvári prédikátornak az ország romlása okairul írt könyvére. Az 1671-es Wesselényi-féle összeesküvés után a várban és az uradalomban egymást váltogatták a földesurak: Draskovichok, Szluhák, Inkeyek, Szilyek, Pallaviciniek. Utolsó birtokosa a bajor királyi család volt. A XVII. század egyetlen, művészi szempontból említésre méltó sárvári emléke Stephan Dorfmeister nevéhez fűződik, aki a díszterem kilenc fali képének ószövetségi jeleneteit festette. A város peremén lévő kisebb települések a XIX. század második felétől közelebb kerültek a centrumhoz. A város utcái zártan épültek. A ma is meglevő városközpont Geschrey építő-család keze nyomán alakult ki. Sárváron már 1861 és 1871 között működött adóhivatal, postahivatal, takarékpénztár. A városnak 1864-ben volt levéltárosa, 1871-tol vasútállomása, állami távirodája. Az 1883-84-es évben itt tanított Gárdonyi Géza, a magyar elbeszélő próza egyik kiemelkedő képviselője. A város polgárosodása a XIX. században indult meg. Több jelentős üzem, téglagyár, sajt-vajüzem, cukorgyár, selyemgyár kezdett működni területén. A század első felében fejlődött az iskola és egészségügy is. Kisvárosi jellegét mindvégig megőrizte, mert a földrajzi környezet, a folyók, az ártérből kiemelkedő terület nagysága a város terjeszkedését meghatározta. Újkori történelmének fontos dátuma a várossá avatásának éve: 1968.
A szépen kiépített belváros a Sárvár jelképévé vált Nádasdy vár körül terül el. A Nádasdy családnak köszönhető, hogy a település a XVI. század óta folyamatosan gyarapodott. Amikor Nádasdy Tamás 1544-ben az ország nádora lett, a kiművelt főúri kastélya a kor humanistáinak, tudósainak, művészeinek találkozóhelyévé vált, a magyar kultúra meghatározó színhelyévé. Itt nyomtatták többek között az első magyar nyelvű könyvet, az Újtestamentumot. Gyakran vendégeskedett Sárváron Sylvester János, aki a Nádasdyak által épített iskola első iskolamestere lett, Tinódi Lantos Sebestyén, s a reformáció híres alakja, Dévai Bíró Mátyás. Mai formájában a sárvári vár a középkori erődítmény helyén épített ötszögű erőd. A téglából épült, sokszögű bástyás várfalak a XV-XVII. századból valók, kaputornyát Donato Grazioli építette. A kastély legszebb részlete a díszterem, amelynek stukkókkal ékesített mennyezetén a Hans Rudolf Miller alkotta freskók Nádasdy Ferenc, a híres „fekete bég” török elleni csatáit ábrázolják. A várban ma a Sylvester János Könyvtár, a Művelődési Központ és a Múzeum kapott helyet. Ez utóbbinak több állandó kiállítása közül érdemes megnézni Tinódi Lantos Sebestyén sárvári tevékenységéről szóló irodalomtörténeti kiállítást, a fegyvertörténeti bemutatót, s a kastély enteriöröket. A Várkert öreg fái között bárki sétálgathat, megcsodálva a gazdag arborétummá fejlesztett környezetet és a sétányokat őrző szobrokat.
A város más műemlékei közül az egyik legszebb az oszlopos homlokzatú evangélikus templom. A Geschrey Sámuel által létrehozott épület a vidéki klasszicista stílus egyik legértékesebb példája.
A főtéren álló barokk Krisztus oszlop az ausztriai kedvelt egyházi megoldásokat tükrözi.
Számos polgári ház képvisel műemléki értéket, séta közben érdemes mindet alaposan megfigyelni.
Sárvár egyik híres szülötte Sas József, talán a mai színésztársadalom egyik legkiemelkedőbb alakja.
Kultúrtörténeti emlékekben is gazdag a város, fiatal korában itt tanított Gárdonyi Géza, emléktábla emlékeztet erre. A vásárok parkjában pedig ott van Sylvester János emlékpadja, s Tinódi emlékműve. A városban működő zeneiskolából több híres művész került ki, a kamarazenekar pedig számos hazai és nemzetközi megmérettetésen szerepelt kitűnően. Fellépéseiket mazsorettek teszik még emlékezetesebbé.
A város gazdaságát sokáig a mezőgazdasági feldolgozóipar határozta meg. 1999-ben bezárt a több mint száz éves múlttal rendelkező cukorgyár. Előretört azonban a baromfifeldolgozó ipar, a privatizálást követően Saga Foods Rt. néven válnak egyre közkedveltebbé termékei. A város nem elégszik meg a jelen sikereivel, a jövőre gondol.
Természet adta lehetőségeit a gyógy-idegenforgalom fejlesztésével szeretné kihasználni. Az 1960-as években végzett fúrások során közel 2000 méter mélységben hidrogén-karbonátos és sós hévizekre bukkantak, már ez is kuriózumnak számít, hogy ugyanabban a térségben kétféle gyógyvíz törjön fel a mélyből. A hévizekre alapozva kezdte meg működését a Városi Gyógyfürdő, majd később a Thermal Hotel, amelynek megnyitásával a város bekerült a nemzetközi gyógy-turizmus vérkeringésébe. A sós hévíz lepárlásával előállított gyógysó pedig Sárvári Termálkristály néven kezdte meg hódító útját.  2000-ben elkezdődött a fürdő bővítése, amelynek eredményeként az országban egyedülálló létesítményt adhatnak át az ezredforduló után.
A varázslatos természeti adottságok is sok turistát vonzanak a városba. Híres természetvédelmi terület az arborétum, a több száz fajtából álló fagyűjtemény az országhatáron túl is nevezetessé vált. Különösen nagy élményt nyújt az arborétum májusban, a rhododenronok virágzása idején, amikor valóságos színorgia fogadja a látogatót.
Kellemes időtöltést kínál a Csónakázó-tó és a körülötte fekvő parkerdő, a vízi túrázók pedig a Rába folyó adottságait használhatják ki.

Sitke 671 lakosú község Sárvártól 5 kilométerre, keletre fekszik. A Kemenesalján elhelyezkedő település első okleveles említése 1251-ből származik. Valószínűleg a római Bassiana város helyén keletkezett. Római kori anfiteátrumának helyét a falu keleti szélén ma is láthatjuk.
A Szentháromság római katolikus templom román kori, 1767-1774 között barokk stílusban átépítették. Mellékoltárán román kori timpanonkő látható.
A kastélytól nem messze tőle található egy 1871-ben, neogótikus stílusban épült kálvária kápolna.
A volt Felsőbüki Nagy-kastély barokk stílusban épült 1830-ban.
Török emlék a XVI. századi ház alakú kegyoszlop.
A csertölgyerdő természetvédelmi terület.

Sótony 671 lakosú község Sárvártól 8 kilométerre, délnyugatra fekszik a Kám-Sárvár összekötő út mentén. A település először 1254-ben említik. Az Árpád-kori eredetű település neve Árpád legkisebb fiának nevéből ered.
Jelen formájában 1874-ben épült római katolikus templomának védőszentje Szentháromság.
Ma is élő néphagyomány a szőlősgazdák pincéit végiglátogató esemény, a gyepűirtás.

Szeleste 671 lakosú község Sárvártól 15 kilométerre, északnyugatra a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén fekszik. A település első okleveles említése 1247-ből származik. Alsó- és Felsőszeleste egyesítésével keletkezett.
Alsószeleste római katolikus templomának titulusa Szűz Mária nevenapja, Felsőszelestéé pedig Szent József.
Legjelentősebb látnivalója a báró Baich Mihály által létesített arborétum közepén épült romantikus stílusú kastély. Az épületet Szentgyörgyi Horváth Ádám építtette 1855-ben.
A Felsőszelestén épült kiskastély is műemlékileg védett épület. A két Világháború között Juszuf Kemal egyiptomi pasa is egy általa építtetett kis kastélyban, a faluban élt.

Uraiújfalu 939 lakosú község Répcelaktól 8 kilométerre, délnyugatra fekszik. A mai falu a középkori Uraj, Újfalu és Szentivánfa egyesítésével keletkezett. Oklevélben első ízben 1221-ben szerepel Uraj falurész neve. A feudális korban kisnemesek lakták, ma is több régi kúria látható.
Árpád-kori eredetű templomáról kapta nevét Szentivánfa. A középkori templom belsejében XIV. századi freskók láthatók, nagyon szép barokk berendezése van. Nem messze tőle található a régi Bezerédj kastély.
Uraiújfalu római katolikus templomának titulusa: Jézus Szíve.
Evangélikus temploma 1784-ben épült.
Az Okolicsányi-kúria klasszicista épülete és a középkori templom belsejében látható XIV. századi freskók figyelemre méltóak.
A község szülöttének Szelestey László költőnek és politikusnak szülőházát emléktábla jelzi.

Vámoscsalád 388 lakosú község a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Répcelaktól délnyugatra, 6 kilométerre fekszik. A település első okleveles említése 1221-ből származik. Neve arra utal, hogy a középkorban vámszedő hely volt. Az újkorban a birtokosai Bezerédjek voltak.
Római katolikus templomának titulusa: Szent Márton, mai formájában késő barokk, ugyanebből a korból származik berendezése is.
A település birtokosainak, a Bezerédj- családnak kriptája a főút melletti rendezett temetőben található.

Vásárosmiske 375 lakosú község Celldömölktől 12 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település első okleveles említése 1272-ből származik. Egykor mezőváros volt, országos vásártartási joggal rendelkezett.
Az egykori mezőváros műemlék Mindenszentek római katolikus temploma 1772-ben épült. Oltárképe Dorfmesiter István alkotása.

Vasegerszeg 406 lakosú község a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Répcelaktól délnyugatra, 9 kilométerre fekszik. A település első okleveles említése 1221-ből származik. Ivánegerszeg és Keményegerszeg egyesítésével jött létre. Mindkét Árpád-korban élt falunévadó a Ják nemzetség tagja volt.
Legszebb műemléke az Ivánegerszegen álló Szentháromság és Nagyboldogasszony titulusú barokk római katolikus templom, szép korabeli berendezéssel.
Keményegerszegen található a klasszicista stílusú, szép parkkal övezett egyemeletes Markusovszky-kastély. A XIX. század elején épült épület főbejárat melletti emléktábláján a következő olvasható: „Itt élt hitvesével 1850-1893-ig Markusovszky Lajos, a szabadságharc tábori fősebésze, népegészségügyünk megszervezője…”
Az ivánegerszegi evangélikus iskolaépület és harangtorony II. József korából származik.

Vashosszúfalu 456 lakosú község a 8-as főközlekedési út mellett Jánosházától 8 kilométerre, nyugatra fekszik a Kemenesalján.  A település első okleveles említése 1409-ből származik. A helység kegyurai az Erdődyek voltak. Határában Szentódorfa nevű, azóta elpusztult falu létezett.
A Szent Vendel római katolikus templom 1768-ban épült.

Zsédeny 227 lakosú község a 84-es főközlekedési út mentén, Sárvártól északra, 11 kilométerre fekszik. A helység első okleveles említése 1221-ből származik
Római katolikus temploma a XIX. század közepén épült, eklektikus stílusban.
Érdekesség a Káldi-Maróthy-kastély és az evangélikus templom.

Bakonygyirót 185 lakosú község a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén Zirctől északnyugatra, 26 kilométerre fekszik. A község eredete a XIII. századig nyúlik vissza. A török dúlás miatt elnéptelenedett falut 1714-ben ausztriai jobbágyokkal telepítették be.
A római katolikus temploma 1716-ban épült, a szentélye középkori eredetű.
Jelentős idegenforgalmi nevezetessége a sváb pincesor.

Bakonypéterd 272 lakosú község a 82-es főközlekedési út és a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén Pannonhalmától 14 kilométerre, délkeletre fekszik a Bakony és a Kisalföld találkozásánál.
Nevezetességei: az I. és II. világháborús hősi halottainak emlékműve egy kis kápolnával közös kertben, és a római katolikus temploma.

Bakonyszentlászló 2037 lakosú község az Északi-Bakonyban a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén, Zirctől északnyugatra 15 kilométerre fekszik. A helység alapítása az oklevelek tanúsága szerint Szent László király nevéhez fűződik. Bakonyszentlászló gyógyforrását a XVIII. századtól kezdve napjainkig használják.
A római katolikus „Kerek” templomot 1779-ben építette Esterházy Pál. Homlokzata tornyatlan, csak oldalt van egy kis fatornyocskája. A görög kereszt alaprajzú templomot kupola fedi. A főoltár, a szószék és a gyóntatószék XVIII. századi barokk munkák.
Az evangélikus templom XIII. századi, román kori templom maradványaira épült 1800 körül. Homlokzatán hegyes sisakú, zömök torony emelkedik, szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. Főbejáratának lépcsőjén tárták fel a román kori templom kapubélletének töredékét.
Jelentős emléke az Esterházy-kastély és kastélypark a kénes forrásáról.
A Kőpince-barlang a község határában található, mely a hagyomány szerint a bakonyi betyár Savanyó Józsi tanyája volt.

Écs 1748 lakosú község a 82-es főközlekedési út és a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén, Pannonhalmától 3 kilométerre, északnyugatra fekszik. A kelták óta folyamatosan lakott. Első írásos említése Esu, Echu néven 1172-ből való. A középkorban a pálosok, johanniták és a győri székeskáptalan birtokolták. Az 1600-as évek elején elpusztult, de a község később újra életre kelt. 1809-ben átvonultak  itt a francia hadak, ezt bizonyítják a dézsmapince homokköveiben fennmaradt francia feliratok.
A műemlék jellegű római katolikus temploma XI. századi, középkori eredetű, átépítve a XVIII. században. A XIX. század végi átalakítás során a boltíves hajó helyett síkmennyezetet kapott, klasszicista stílusú tetővel, ami az egész épületnek sajátos eklektikus jelleget kölcsönöz. A szentély félköríves záródású. A külső falfelületen középkori falmaradványokat és néhány eredeti román kori ablakot tettek láthatóvá a restaurátorok. A torony az eredetiről mintázott hagymakupolát kapott 1983-ban. Berendezése: barokk oltár (az oltárkép azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent István király felajánlja koronáját Szűz Máriának), a díszes szószéken (1800) a négy evangélista festménye látható, a bejárattól jobbra Szent Antal kápolnája található. A templomot 1992-ben újították fel.
Az I. és II. Világháborús hősi emlékmű 1921-ben készült. Díszes talapzaton faragott kőszobrok helyezkednek el. Megtalálható: Fő u., a templomtól 50 méterre, a főközlekedési út mellett.
A kőkereszt 1886-ban készült, talapzatán Máriával, kerítéssel körbevéve.
1913-ban készült a Mária-oszlop. Kétdomborműves oszloppal díszített széles talapzaton kisméretű Mária-szobor áll.
Az 1922-ben készült a Harangláb, mely az Öreg utca közelében lévő dombon  található. A harangját az I. világháború emlékére készítették. Mellette fakereszt áll.
Az Öreg utcában és a Kistényő utcában több nádfedeles, gondozott népi lakóház látható. Az Öreg utca végén nádfedeles népi lakóház található, vele szemben 1891-ben készült kőkereszt, lábánál Mária-szoborral.
A község nyugati határában, dombok között találjuk a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Rt. 1984-ben épült próbapályáját. A Rába Ringnek nevezett 90 hektáros impozáns létesítményen 1990-től nemzetközi autóversenyeket rendeznek.

Fenyőfő 161 lakosú község Zirctől 31 kilométerre, északnyugatra az északi Bakony, Európában egyedülálló homoki ősfenyvesének közepén, természetvédelmi területén fekszik. Oklevelek a falut először 1230-ban említik. Ma a vadászok paradicsoma, erdőségeiben nagyvadak tanyáznak. Felkeresésre érdemes az 575 hektáros ősfenyves és az ősborókás.
A római katolikus templom román kori alapokon 1771-ben, barokk stílusban épült.
A falu közelében található Közép-Európa egyetlen homoki ősfenyvese.

Győrasszonyfa 510 lakosú község a 82-es főközlekedési út és a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén fekszik. Az újabb kőkorból, a vaskorból és a római időkből is tártak fel leleteket. Okiratok először 1150-ben említik „Villa Ahchyn” néven. A XIV. században lesz a község neve Asszonyfa, illetve Asszonyfalva. A török rombolás üres pusztává teszi. A XVII. század végén éled újjá a falu. 1908-ban kapta a település a Győrasszonyfa nevet.
A római katolikus temploma 1793-ban épült.

Győrság 1460 lakosú sokorói község Pannonhalmától 3 kilométerre, északra fekszik. Oklevelek először 1153-ban említik a települést. Villa-Ságh a győri vár földje. Kisfalu és Kis-Ságh a szentmártoni apátság birtoka volt. Később a falu Török Bálint, majd az Esterházyak kezére került. A Rákóczi-szabadságharc alatt a község elpusztult. Az 1848-49-es szabadságharc alatt is sokat szenvedett a falu. 1908-ban kapta a Győrság nevet.
A műemlék jellegű Szent Anna római katolikus templom Árpád-kori kápolna romjain épült 1748-ban. Homlokzati toronnyal, síkmennyezetes hajóval, átépítve és kibővítve 1880-ban. Barokk főoltár (Szent Annát ábrázolja a szüleivel). Díszes keresztelőkúttal, a Sági Madonna hársfából, népi faragással készített színes faszobrával büszkélkedhet még a templom. 1910-ben toronnyal látták el és felújították.
Az Uraság-hegyi pincesoron 24 pince látható homokkőbe vájva az út mindkét oldalán. Egy másik Pincesoron 18 homokkőbe vájt pince található.
A harangláb protestánsoké volt 1964-ig, felújítva 1986-ban.
A Noszkay-kopjafát 1987-ben állították Győrság elhunyt patrónusa tiszteletére.
A központi településtől északkeletre található Sághalomalja, felette emelkedik: Ság-halom. A környező síkságból kiemelkedő halom tetejéről szép a kilátás a környékre, oldalában szőlőföldek. A Ság-halom tetején lévő Franciakőt, a franciák helyezték el 1809-ben a napóleoni harcok idején.

Lázi 638 lakosú község a 13-as/Tatabánya-Pápa/ vasútvonal mentén, Pannonhalmától 13 kilométerre, délre fekszik. Neve - amit XI. századi adat is igazol - a “láz” szóból származik, ami szláv eredetű : kaszálót, erdei tisztást jelent.
A római katolikus temploma 1765-ben épült.

Nyalka 422 lakosú község Pannonhalmától 3 kilométerre, keletre fekszik. Szent István 1001-es oklevelében szerepel először mint a Szent Benedek Rendnek adott birtok, neve akkoriban Himed. A XIII. században Nilaka vagy Nyeka népes, nagy falu, a szőlőművelők mellett a pannonhalmi apátságot kiszolgáló iparosok lakják. A török uralom után visszakerült a bencés rend tulajdonába.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk épület XVIII. századi része az 1872-es újjáépítéskor kereszthajó lett. Berendezése: három empire stílusú vörösmárvány oltár és szószék, melynek szobordísze, Jézus és az evangélisták, a pannonhalmi székesegyházból származik. A főoltárt 4 szobor díszíti, a főoltárkép Szűz Mária születését ábrázolja 1872-ben készült.
A Kossuth utcában és az Arany János utcában műemlék jellegű népi lakóházak találhatók.

Pannonhalma 3911 lakosú város a 82-es főközlekedési út és a 11-es/Győr-Veszprém/ vasútvonal mentén fekszik. Történelme Árpád idejére, 896-ra vezethető vissza. 996-ban Géza fejedelem rakta le a Szent Márton monostor és templom alapjait, de Pannonhalma a létét Szent István királynak köszönheti. 2000. július 1-jétől város.
A műemlék bencés főapátság és templom  eredetijét, a X-XIII. századi román kori épületet gótikus stílusban alakították át 1486-ban, majd a XVI. században bővítették. Legszebb és legértékesebb építészeti részletei ebből a korból maradtak ránk. A török idők dúlásai nyomán a XVIII. század első felében jelentősen átépítették, barokkizálták. A messzire látszó, jellegzetes templomépület mai külsejét a XIX. századi, klasszicista stílusú építkezések határozzák meg. A nyugati, impozáns homlokzat, középen az    55 méter magas toronyépülettel és főkönyvtárral 1824-1836 között épült, Packh János és Engel Ferenc tervei szerint. A torony homlokzatán látható nagyméretű, aranyozott, festett üvegekből álló szép mozaikképet Róth Miksa készítette 1909-ben, témája: Pannonhalma kettős alapítása. A bazilika stílusú templom téglalap alakú, kelet-nyugati fekvésű, hosszúkás elrendeződésű. Az oszlopsorok fő- és mellékhajókra tagolják, s a főhajó annyira a mellékhajók fölé emelkedik, hogy az oldalablakokon közvetlen világítást kap. A XV. században épültek az északi oldalkápolnák. Egyedülálló érték a cseppkőboltozatos Szent Benedek-kápolna és a Szűz Mária-kápolna szépen faragott reneszánsz kapuja. A szentély csillag alakú, hálóboltozatos. A templom berendezési tárgyait a XIX. század hatvanas, hetvenes éveiből származnak. A márvány főoltár és a szószék a soproni Stornó Ferenc tervei szerint készültek. A szentély alatt húzódó altemplom majdnem teljesen eredetiben maradt fenn a XIII. századból. A kora gótika mesterműve. Figyelemre méltó az oszlopfők, gyámkövek és zárókövek díszítése. Mindegyiken más kőfaragás látható. A déli oldalról vezet ki a díszkapu (porta speciosa) a monostor középkori részeibe, így a templomhoz közvetlenül kapcsolódó kerengőbe. A gyönyörű későromán kapukompozíció levélindás ívei öt-öt kettős oszlopon emelkednek, az oszlopfők díszesen faragottak. A késő gótikus kolostorépítészet értékes emléke az 1480-as években épült, bordákkal és gyámkövekkel díszített kerengő. A gyámköveken ember-, állat- és növényfigurákat láthatunk, melyek a bűnöket és az erényeket szimbolikusan ábrázolják. A kerengőből összekötő folyosó vezet az “újabb” monostorépületbe (1734-1832), melynek különleges szépségű látnivalója az 1734-ben épült barokk ebédlő. A körbezárt udvarban a 11 méter mély középkori ciszterna és a napóra érdemel figyelmet. A toronyépítmény klasszicista stílusa cseng vissza az északnyugati sarkon erősen kiugró, 1824-27 között épült műemlék könyvtárépület homlokzatán is. A hatalmas méretű empire stílusú könyvtártermet 36 márványozott jón faoszlop futja körbe. Ezek tartják a faragott karzatot, míg a falat 150 faragott cseresznyefa szekrény takarja. A mennyezet falképén (1830) Minerva, a tudomány istenasszonya trónol az Olümposz felhőiben. Szürkével festett képek ábrázolják az ókor nagy bölcselőit, íróit, költőit, valamint a magyar történelem, irodalom és tudomány nagyságait. További műemlék a XVIII. századi főapáti épületszárny és a többi kolostor-épületszárny. A felsorolt épületeket a magas középkori várfal fogja közre, a szárnyakat belső udvarok bontják meg. A déli falra épített gimnázium és nevelőotthon 1939-43-ból származik. Az Arborétum természetvédelmi terület, főapátsági park, parkerdő. A főapátság parkjában műemlék jellegű kerti ház centrális manzárdtetővel barokk stílusban, a XVIII. században épült. A Milleniumi emlékmű (1896). Az apátságtól délre elhelyezkedő mesterségesen megmagasított dombon látható, klasszicizáló homlokzatú, kerek kupolás épület. Bejáratát négy oszlopon nyugvó timpanon uralja, melyben Bezerédj Gyula szobrászművész „Életünket a hazáért” jelképes domborműve helyezkedik el. Kupolájában Aba Novák Vilmos freskói.
A Nagyboldogasszony-kápolna az egykori tarisznyavár helyén épült barokk (XVIII. század), majd romantikus stílusban megújítva 1865-ben. Kis harangtoronnyal, a homlokzat szélein barokk vázákkal, üres homlokzati falfülkékkel készült, belsejét diadalív választja el a szentélytől. A barokk fő- és mellékoltárokat Dorffmeister István készítette 1786-ban. A főoltárkép Szűz Mária mennybevitelét ábrázolja. Szószéke klasszicista stílusú. 1724 óta a helyi bencések temetkezőhelye. Kis dombon áll, melyre lépcsősor vezet fel.
A műemlék jellegű pannonhalmi Kálvária épült 1720-24 között, mai helyén 1896 óta áll. A kőből faragott szoborcsoport témája: Krisztus a kereszten; Mária és Szent János szobraival. Kilátótorony: a dombvonulat déli folytatásaként, jelzett turistaúton, néhány száz méter után érjük el a fából épült kilátót. Tetejéről szép panorámában gyönyörködhetünk.
A római katolikus templom. XII. századi eredetű,1734-ben és 1880-ban átalakítva, az 1960-as években teljesen átépítve.
A majorsági épületegyüttes, volt apátsági majorság (műemlék jellegű), barokk, XVIII. század közepe.
Iroda és lakóház udvarán és egyes épületrészeiben a Mezőgazdasági, Borászati, Termelő és Kereskedő Szövetkezet rendezkedett be. A szövetkezet a hegy gyomrába vájt nagy kiterjedésű pincerendszerrel rendelkezik.
A műemlék jellegű volt apátsági magtár a majorsági épülettel szembeni emeletes téglaépület.
A Zászlótartó-emlékmű 1940-ben készült fákkal borított, parkosított háromszög alakú téren látható. Tégla talapzaton kovácsoltvas zászlótartó magasodik, csúcsán kereszttel, talapzatán díszes kiképzéssel. Felirata: „Isten, áldd meg a magyart!”. Zászlós István szobrászművész és Schima Bandi iparművész alkotása.
A műemlék jellegű volt Szent Vince zárda, barokk épület, a XVIII. századból.
A téglagyár területén töltötte utolsó éjszakáját 1944 novemberében Radnóti Miklós költő. A felépített kemencében őt ábrázolja a fekvő bronzszobor, arcán az erőltetett menet gyötrelmeit, az igazságtalan meghurcolás kínjait hirdető vonásokkal (Meszlényi János szobrászművész alkotása - 1983).

Pázmándfalu 903 lakosú község Pannonhalmától 4 kilométerre, északkeletre fekszik. 1240-ben említi először az Albeus-féle birtokjegyzék.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban 1753-ban épült. A homlokzatból előreugró, órapárkányos tornya 1779-ben épült. Berendezése: 1753-ban készült rokokó tabernákulum főoltár, barokk Szent András képpel; barokk mellékoltárok díszes oszlopokkal és szentek szobraival; barokk szószék képekkel. Síkmennyezetes templom. A falán körbefutó színes üvegablakok szenteket ábrázolnak.
A műemlék jellegű református templom késő barokk stílusú 1784-ben, tornyát 1835-ben építették. 1870-ben felújították. Berendezése: falazott szószékoltár (1790) az oldalfalon, felette fából faragott „korona”; orgona és padok (1800 körül).
Nádfedeles népi lakóházak találhatók a Kertalja utcában.
A község neves szülöttének, Pázmándi Horvát Endre (1778-1839), az “Árpád” koszorús költőjének lakása. A ház falán emléktábla látható.

Ravazd 1185 lakosú község a 82-es főközlekedési út mentén, Pannonhalmától délkeletre, 4 kilométerre fekszik. 1093-ban Szent László a szent-mártoni apátságnak adományozta. Egykori lakói szőlőművesek és kádárok voltak.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban 1774-ben épült. Empire stílusú mai alakját 1827-ben nyerte. Berendezése: az úgynevezett Frigyláda-főoltár 1780-ból; a szép, domborműves szószék, melyet Krisztus és a négy evangélista domborműve díszít, a XIX. század elejéről; a Szent Villebald-oltár képe, Schöfft József alkotása,1841-ből; vörösmárvány keresztelőkút. Előtte kőkereszt (1903): lépcsőkön elhelyezkedő magas talapzaton feszület áll, lábánál Mária-szoborral.
A műemlék jellegű négyzetes alaprajzú barokk Béla-kút a XVIII. század közepén épült. A kútház a Pannónia-forrás foglalata, falában márványtábla utal a kúttal kapcsolatos legendára. IV. Béla 1241-ben a tatárok elől menekülve megpihent a forrásnál és ivott annak vizéből. Az épület boltívében festmény látható, amely a koldussal köpenyét megosztó Szent Mártont ábrázolja.
A Béla-kúttal áttellenben fekvő dombon áll a Szent Villebald-emlékkereszt, mely arra emlékeztet, hogy valamikor itt volt a Szent-Villebald temploma.

Románd 325 lakosú község a 13-as/Pápa-Tatabánya/ vasútvonal mentén, Pannonhalmától 14 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Sikátor 334 lakosú község Veszprémvarsánytól 2 kilométerre, északkeletre fekszik. A helységet először 1392-ben jegyezték fel Sykator néven. Neve latin eredetű, szűk utcát, utat, szőlők közötti „vakutat” jelent. A középkorban a cseszneki uradalom tartozéka. A török a községet 1542-ben elpusztítja, majd 1720 után a kis számú őslakosság és az új telepesek építik újjá.
A római katolikus temploma a XVII. század második felében épült.

Táp 709 lakosú község Pannonhalmától délkeletre, 8 kilométerre fekszik. Első írásos emléke 1237-ből származik, melyben Tapan néven szerepel. A XIII. századtól királyi lovászok, a szentmártoni apát és az Apor nemzetség faluja. Tápot a törökök elfoglalták és feldúlták. A XVII. században az Esterházyak kezére került, ők a jobbágyfelszabadításig birtokolták.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban 1764-ben építették, Fellner Jakab műve, jelenlegi formájában erősen átépítve. A homlokzatból előreugró tornyát lapos gúlasisak fedi. A szentély hátsó fala kívülről hornyolt, kosáríves kiképzésű. Hajója háromboltszakaszos, a szentélyt kupola fedi. A szép barokk főoltárt szentek szobrai és Esterházy Mór címere díszíti, míg a barokk szószék Mózes és Áron szobrával 1750 körül készült. Felújítása 1993-ban történt. A templom alatt kripta húzódik.
A református templom, szintén barokk stílusban épült 1784-85 között. Homlokzat előtti tornya 1827-ben épült. Hajója síkmennyezetes, szentélye egyenes záródású. Vörösmárvány keresztelőkútja van (1926). A karzatokat vörösmárvány utánzatú oszlopok tartják.
A községben műemlék jellegű, faluképi jelentőségű népi lakóházak találhatóak a Győri utcából a tápi dombra felvezető Hegysor utcában egymás mellett. A házak döngölt falú nádtetős épületek. A tápi szőlőhegy oldalában, szinte a falu központjából kiindulva találjuk a Hegysor utca házait. Népi építészeti értéke elsősorban azért egyedülálló országos szinten is, mert szinte egy egész házsor maradt fenn szoros egységben, megőrizve a Sokorói-dombság falvaira jellemző XVIII. századi zsellértelepítések emlékét. A védett műemléki együttes legkorábbi tagja 1792-ben, a legfiatalabb pedig a XIX. század közepén épült. A házak, a környék falvainak korabeli építőgyakorlata alapján, itt is a táj adottságainak megfelelően épültek a parányi zsellértelkeken. Valamennyi döngölt falakkal, a domboldalból kitermelt anyagból készült, apró ablakokkal, nyitott tornáccal. Tetőszékük ágasfás-szelemenes, oromzatuk fűrészelt deszka, fedésük zsupp és nád. Az épületek szoba + konyha + kamra elrendezésűek, de van közöttük kétszobás lakóház is.
A tájháznak berendezett 11. számú ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű, nádfedésű épületet 1851-ben emelték. Hármas elrendezésével (első vagy „tiszta szoba”; hátulsó szoba; középütt a szabadkéményes konyha) híven tükrözi a magyar falvak évszázadokon át szokásos építkezési módját. Jól megfigyelhető a paraszti leleményesség és szépérzék, ahogy a rendelkezésre álló mázas kályhákat és pártázatot a meszelt falazattal egyesíti. A berendezett épület nagyszerűen mutatja be a nagy létszámú zsellércsalád életkörülményeit, lakáskultúráját. Eredeti környezetben találjuk itt a mindennapos használati tárgyakat, bútorokat és olyan benyomásunk támad, mintha a régmúltba csöppentünk volna vissza néhány pillanatra. A famunka szerelmesei ki ne hagyják a hidast, amely a házzal szemközt áll.

Tápszentmiklós 952 lakosú község Pannonhalmától 11 kilométerre, délkeletre fekszik.
A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusban 1768-ban épült. A Fellner Jakab által építtetett templom homlokzatból kiugró zsindelysisakos toronnyal rendelkezik. A bejárati kapujának kerete vörösmárványból készült, hajója háromszakaszos. Berendezése: 1770 körüli oszlopos, barokk főoltár, rokokó szószék.
A református templom. 1835-ben épült, hatalmas bádogsisakos toronnyal.

Tarjánpuszta 379 lakosú község, Pannonhalmától 5 kilométerre, délre fekszik. 1086-ban említik először mint apátsági tulajdont. A tatárdúlás után 2-3 községből alakult újjá. A XVIII. századtól gazdag apátsági birtokként szerepelt. 1992. január 1-je óta önálló, előtte Ravazdhoz tartozott.

Veszprémvarsány 1032 lakosú község a 82-es főközlekedési út valamint a 11-es/Győr-Veszprém/, és a 13-as/Pápa-Tatabánya/ vasútvonal mentén, Zirctől 23 kilométerre, északra fekszik. A település a pannonhalmi bencés főapátság egyik legnagyobb jobbágyfaluja volt a középkorban.
A Kéttornyú római katolikus templomát Somogyi Dániel főapát építette 1785-ben. Vörösmárvány kapuján bencés címer látható.

Alsórajk 433 lakosú község Zala megye közép-keleti részén, Nagykanizsától 21 kilométerre, északra helyezkedik el. A település első említése 1247-ben Rayk. Magyar helységnév, amelynek az alapja a szláv Rajak, Rájak személynév. E név viselője lehetett az első idetelepült birtokos. Az Alsó-Rayk névvel, írásos formában először a XV. században találkozunk. A Rayk a szláv Raj személynévből ered. A település agrár jellegű, a vállalkozások is nagyrészt a mezőgazdaság felé irányulnak.
A községben született Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész, akinek szülőházát emléktábla jelöli.
A volt Koller István uradalmi kastély ad helyet a Polgármesteri Hivatalnak. A kastélyban kialakítás alatt áll a Kisfaludi Emlékmúzeum, parkjában látható Petőfi Sándor szobra, melyet a híres szobrászművész készített.

Bezeréd 211 lakosú község Zalaszentgróttól 18 kilométerre, délnyugatra fekszik. A helység neve már 1236-ban Bezered. Tiszta magyar helységnév, alapjául régi magyar személynév illetve annak származéka szolgál.
Római katolikus temploma a XIII. század közepén épült. 1730 körül alakították át ,a XIX. században átépítették. Hajójának falai magasak, kisebb ablakokkal. Homlokzat előtti tornya hegyes bádogsisakos.

Búcsúszentlászló 888 lakosú község a 75-ös és 76-os főközlekedési utakat összekötő út mellett fekszik, Zalegerszegtől 11 kilométerre, délkeletre, valamint a 17-es/Szombathely-Nagykanizsa/ vasútvonal mentén. Szent László király az ellenség elől menekülve Kanizsán a mocsárba ugratott. Lova kitartó úszás után egy kis szigeten ért partot. A király leugrott lováról és lába nyomán forrás fakadt, melyből gyógyhatású víz folyt. Szent László e helyen kápolnát építtetett. Ez a monda szerint Bucsuszentlászló keletkezésének története.
A hely jellegzetessége a római katolikus templom, mely értékes műemlék, egyben kedvelt búcsújáróhely. A mocsaras területből kiemelkedő kis szigeten a XIII. században épült román stílusú templom. Ez a török időkben elhagyottá vált, és pusztulásnak indult. A XVII. század végén ferencesek települtek ide, és először a kis templomot állították helyre, majd eléje és vele összekapcsoltan 1714-34 között nagy barokk ferences templomot építettek, melynek oltára mögött van az átjárás a románkori templomba.
A templommal egyidőben készült az emeletes rendház, mely ma szociális otthon.

Dióskál 536 lakosú község Keszthelytől 23 kilométerre, nyugatra fekszik. 1256-ban említik először Kaal néven, majd 1796-ban Diós Kál alakban szerepel. Kál volt a neve Bulcsú vezér apjának, akinek a Balaton északi partján és a Zala alsó folyása mentén volt a téli szálláshelye.
A falu római katolikus temploma a XV. században épült, gótikus stílusban. A templom oldalán emléktábla őrzi a falu szülöttjének Virág Benedek pap, tanár, költő, műfordítónak az emlékét.

Egeraracsa 381 lakosú község Keszthelytől 19 kilométerre, délnyugatra fekszik. Az 1454-ből származó forrás egy Eger nevű, az 1330-ból származó Aracha nevű helyet jelöl. A két község 1880-ban Egeraracsa néven hivatalosan is összeolvadt. A település a zalai dombok közt húzódik meg.

Felsőrajk 814 lakosú község az ország dél-nyugati csücskében Zala megye közepén, Pacsától délre, 6 kilométerre helyezkedik el. A település neve Felsew Rayk néven bukkan fel. A település neve a Zalavári Apátság alapító okiratában található először 1019-ben, e hely feltehetőleg a honfoglalás előtt is lakott volt.
1247-ben itt építették az ország első Szent Erzsébet templomát. A XVI. században palánkvárat építettek, amely megsemmisült, majd 1999-ben újra felépítették, amely ma igazi idegenforgalmi látványosság. Szintén a XVI. században épült római katolikus Szent Anna templom, amelyet a törökök felgyújtottak, majd 1879-ben újjáépítettek. Az 1848-49-es szabadságharcban 16 felsőrajki vett részt, akik tiszteletére 1998-ban emlékművet állítottak a művelődési ház parkjában. A sírkertben az I. Világháborús emlékművet Cser Károly szobrászművész alkotta. A II. Világháborús emlékmű 1989-ben készült. Felsorajk község tiszta, rendezett, virágosított, infrastruktúrája kiépített.

Misefa 301 lakosú község Zalaegerszegtől 16 kilométerre, délkeletre fekszik. A község neve 1352-ben: Myxefolua, 1696-ban: Misefa. A magyar Mikse személynév és a falva összetétele.

Nagykapornak 975 lakosú község a 76-os főközlekedési út és a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/ vasútvonal mentén, Zalaegerszegtől 12 kilométerre, délkeletre fekszik. 1237-ben Copurmuch, 1784-ben: Nagy Kapornak. Szláv eredetű helységnév. Mint helynév megvan több szláv nyelvben, közszói jelentése: csalánnal benőtt hely.
A helység jellegzetessége a római katolikus templom, mely 1170 körül épült, román stílusban. Eredetileg bencés apátsági templom volt, 1566-ig állt fenn a bencés kolostor, mely hiteles hely volt. Sokszor tartották itt a megyei közgyűléseket és a törvényszéket. Szigetvár eleste után a benedekrendi barátok elhagyták. Az épületet ezután végvárrá alakították át. A nagyon megrongálódott épületet a XVIII. században építették újjá, ekkor kapta a templom belső része a barokk formát. Szószéke copf stílusú. Mellette az egykori apátsági épület áll.

Nemesrádó 329 lakosú község Pacsától 10 kilométerre, északra fekszik. 1251/1255: Raduh. A szerb-horát Rádó személynévből vált minden képző és utótag nélkül helynévvé.

Nemessándorháza 322 lakosú község Zalaegerszegtől 15 kilométerre, délkeletre fekszik. A település nevét 1473-ben Sandorhaza, 1898-ban a ma ismert alakkal jelölték. Magyar helységnév, egy Sándor nevű udvarházról került elnevezésre. A Nemes- előtag egytelkes nemesekre utal. Az erdőkkel és dombokkal körülölelt falu gyönyörű zalai környezetben egy völgyben terül el, ahol a katlanok között három forrás bugyog. A település belterületileg jól tagolt, közepén egy katolikus harangláb áll.

Nemesszentandrás 261 lakosú község Zalaegerszegtől 16 kilométerre, délkeletre fekszik. 1318-ban: Sanctus Andreas, 1444: Zenth Andreas, 1898: Nemesszentandras. A falu templomának titulusa Szent András volt. A Nemes- előtag egytelkes nemesekre utal. A temetőben a hősi emlékművet védett cédrusfasor övezi.

Orbányosfa 146 lakosú község Zalaegerszegtől 20 kilométerre, keletre fekszik. Első írásos említése 1429-ben: Vrbanosfalwa. A mai alak 1773-ban jelenik meg. Az Orbán személynév régi latinos alakjának és a -falva utótagnak az összetételéből alakult.

Pacsa 1886 lakosú nagyközség a 75-ös főközlekedési út és a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/ vasútvonal mentén, Keszthelytől 20 kilométerre, nyugatra fekszik. 1251: Pacha. Alapja puszta személynév, amely talán a Pál becézője. Puszta személynévből keletkezett magyar névadással.
Idegenforgalmi nevezetessége a műemlék jellegű kápolnája, amely 1763-ban épült, félköríves szentéllyel. Homlokzati tornyán falazott sisak, ajtaja copf.

Padár 142 lakosú község Zalaegerszegtől 22 kilométerre, keletre fekszik. A falucska neve Podar alakban 1439-ben bukkant fel egy oklevélben. Idegen /német vagy szláv/ személynévből keletkezett magyar helységnév.

Pölöske 891 lakosú község a 75-ös főközlekedési út mentén Pacsától 9 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település neve 1141-ben Plisca alakban szerepelt először írásban. A mellette folyó Pölöske patak neve vonódott át a településre. Magyar helységnév, noha maga a pilis közszó szláv eredetű.
Római katolikus kápolnája a XVIII. században épült, barokk stílusban. Kisméretű országúti kápolna háromszög oromzattal, falpilléres dísszel. Belsejében egyszerű barokk oltár, falfestés.

Pötréte 326 lakosú község Pacsától és Hahóttól egyaránt 8-8 kilométerre, a 17-es/Nagykanizsa- Szombathely/ vasútvonal mentén fekszik. Pötrétét a XIII. század közepétől említik írásos források, 1269-ben találkozhatunk vele Petréte néven. Az 1970-es évektől jelentős tőzegbányászat folyik a település határában. Az így keletkezett 130 hektár halászati vízterület jó horgászati lehetőséget biztosít. A horgászegyesület minden év augusztusában rendezi horgászversenyét. Az ugyancsak augusztusban rendezett falunap kedvelt programja a motoros találkozó. A pacsai vadásztársaság vadászházában a vendégvadászok elhelyezése mellett rendezvények lebonyolítására is lehetőség van.

Szentpéterúr 1045 lakosú község Pacsától 2 kilométerre, északra fekszik. A község nevének első említése 1439-ben Zenthpetherur. Két régi templomáról létezik feljegyzés. Az egyiket Szent Péter és Pál tiszteletére avatták, a másikról 1788-ban említik, hogy az Szent Lukács omladozó temploma.
Ez előbbi épületét a tüskevári pálosok és a helyi nemesek és szabadosok 1754-es összefogásával építették újjá

Zalaigrice 136 lakosú község Pacsától 2 kilométerre, északra fekszik. A település első írásos említése 1251/1255-ben: Igrich, 1898-ban: Zalaigricze. Az Árpád-kori fejedelmi/hercegi/királyi szolgálónépek, az igricek (énekmondók) lakóhelyére utal.

Zalaszentmárton 82 lakosú község Pacsától 6 kilométerre, délkeletre fekszik. A községet 1384-ben Zenthmarton néven említik, a Zalaszentmárton 1907 óta használatos. Az előtag a Zala folyó közelségét jelzi. A község a zalai dombok közt húzódik meg, csöndet és nyugalmat árasztva az ide érkezőknek.
Középkori templomának titulusa Szent Márton volt, akárcsak az 1886-ban épült mai templomé.

Zalaszentmihály 1040 lakosú község a 75-ös főközlekedési út, és a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely vasútvonal mentén fekszik Keszthelytől 26 kilométerre, nyugatra. 1234-ben: Szent Mihály, 1408-ban: Piliskezenthmihal, 1992-ben: Zala-Szent-Mihály. Templomának titulusa Szent Mihály arkangyal volt, a templom 1534-ben elpusztult, de az 1756-ban a dombon emelt mai templom is megtartotta az eredeti templomcímet.

Bajánsenye 544 lakosú őrségi határközség a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonal, valamint szlovén-magyar határ mellett, Őriszentpétertől délnyugatra, 5 kilométerre fekszik. A helység Alsótokormány, Dávidháza, Felsőtokormány, Senyeháza és Őrbajánháza egyesítésével keletkezett a Kerka bal partján. Noha említéseik csak a későbbi középkorból, 1428-tól ismeretesek, jóval korábbi eredetűek lehetnek. Neve alapján Kotormány lehet a legrégibb falurész, mely a honfoglalókra jellemző török eredetű személynév. A további településrészek, egy-egy Baján, Dávid és Senye nevű birtokos lakóhelyéről kapták elnevezésüket. A hagyományos, különleges jogállású Őrség része.
Nevezetessége a Kossuth utca 27. szám alatt található XIX. századi eredetű paraszti porta. Lakosságának zöme református, temploma van. Szlovénia felé nemzetközi határállomása van. Idegenforgalmi vonzerejét növeli a Kerka vizéből felduzzasztott halastó.

Felsőjánosfa 208 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonal mentén, Zalalövőtől 4 kilométerre, nyugatra fekszik a Zala völgyében. A település első okleveles említése 1402-ből származik. Neve egy János nevű birtokosra utal. A feudális korban főleg kisnemesek lakták. Csendes jó levegőjű vidéke pihenésre alkalmassá teszi.
A faluban harangláb található, a búcsút Péter-Pál napkor tartják.

Felsőmarác 328 lakosú község Körmendtől délnyugatra, 13 kilométerre fekszik. Határában feltárt bronzkori leletek tanúsága szerint ősrégi lakóhely ez a település. Az első okleveles említése 1258-ból származik. Neve szláv személynévi eredetű. Határában az egykori Tótfalu-pusztán állt a Csányi család középkori kastélya, melyet a török korban végvárrá alakítottak. Helyén jelenleg egy kereszt látható.
Árpád-kori eredetű templomának titulusa: Szent Erzsébet.
A falu szomszédságában található a 92 hektáros Himfai parkerdő, mellette a 12 hektáros horgásztó vizét fodrozza a szél. A tó rendkívül gazdag csuka, ponty, keszeg és egyéb halfajokban.

Hegyhátszentjakab 301 lakosú őrségi község,  Zalalövőtől 7 kilométerre, északnyugatra fekszik.
A római katolikus temploma a XIII. században épült román stílusú műemlék. Egyhajós templom, félkörzáródású szentéllyel. A sekrestye-toldalék a XIX. században készült. 1738-ban az Esterházy család renováltatta.

Hegyhátszentmárton 67 lakosú község Körmendtől 16 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Vasi-Hegyhát szélén, a Rába mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1417-ből származik. Nevét középkori templomának védőszentjéről kapta. A falu határában több vízi- és szélmalom állt.
A mai templomot 1885-ben építették.
Legérdekesebb látnivalója az Iváncy-család középkori eredetű kastélyának várárokkal övezett helye. Ezt a török veszély idején végvárként hasznosították.

Ispánk 125 lakosú község, Zalalövőtől nyugatra, 16 kilométerre fekszik, Őriszentpéter mellett. Az első okleveles említése 1393-ból származik. A településről azt mondják az őrségiek, hogy itt van a világ közepe, ugyanis a szomszédos falvaktól egyforma távolságra két dombra települt. A falunak évszázadokon keresztül sikerült megőriznie eredeti szerkezetét, s állnak még a falu módosabb parasztjai által a századforduló táján épített jellegzetes kódisállásos porták is.

Ivánc 717 lakosú község Körmendtől 12 kilométerre, délkeletre fekszik. Az első okleveles említése 1237 előttről származik. A település virágkora a Sigray család nevéhez fűződik.
A Sigray család barokk stílusú kastélyát báró Sigray Károly 1740 körül építette. 1898-ban eklektikus stílusban építették át, ma szociális otthon. A kastélyt övező évszázados fákból álló gyönyörű parkban minden tavasszal virágzik a messze földön híres tulipánfa.
A római katolikus templomot gróf Sigray Antal építette 1913-ban Hendrich Antal tervei szerint, aki Kós Károly zebegényi templomát tekintette mintaképnek. A templom falára azt a jelmondatot vésték: “Buzgósággal és hűséggel”, melyet ma is életelvünkké tehetünk!
A falu a rábai vadvízi evezősök és a bakancsos kéktúrázók kedvelt pihenőhelye.

Kercaszomor 230 lakosú határközség Zalalövőtől délnyugatra, 24 kilométerre fekszik. A település korábban két különálló faluból Kercából és Szomorócból alakult ki. Szomoróc első okleveles említése 1393-ból, Kercáé pedig 1428-ból származik. A falucska ma az őrségi lovasturizmus központja.
Református és katolikus temploma van, utóbbinak páduai Szent Antal a védőszentje.
A Fő utcán látható népi haranglábat 1877-ben építették.
A településtől délre található Pusztatemető nevű helyen az Őrség egyik legrégibb plébániatemplomának (Szent Vencel) helye látható.
Ezeken kívül említést érdemel a régi szép kódisállásos portája.

Kerkáskápolna 105 lakosú község a történelmi Őrség területén, a Kerka-patak völgyében található, Lentitől 21 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település első okleveles említése 1428-ból származik. Mint neve is mutatja, már ekkor állt benne egy kápolna.
A XIX-XX. századforduló tornácos parasztházai közül néhány megmaradt az eredeti formájában. Ilyen épület a református imaház, ahol Sylvester János Emlékkiállítás található.

Kisrákos 248 lakosú ősrégi szeres település Zalalövőtől nyugatra, 8 kilométerre fekszik. A település első okleveles említése 1428-ból származik. Vidékén már az őskorban is laktak, mint azt a Törökhányásnak nevezett régi halomsírok mutatják. Nevét a falun átfolyó eredetileg rákban gazdag patakról kapta. Népi mesterségek virágoztak egykoron a faluban: fonás, szövés, kosárfonás, kópic-, zsombor-, és vékakötés.
A falu református temploma műemlék jellegű.

Kondorfa 670 lakosú község Szentgottgárdtól 14 kilométerre, délkeletre fekszik, Őriszentpéter mellett. A Lugos-patak völgyében és az azt környező magaslatokon települt falu első okleveles említése 1350-ból származik. A szentgotthárdi cisztercita apátság birtokához tartozott a feudális korban.
A település az egyetlen színtiszta katolikus község az Őrségben. 1850-ben épült templomának titulusa: Szent Lukács. Csendes, jó levegőjű helyen fekszik, nagy erdők övezik.

Magyarszombatfa 304 lakosú határközség a szlovén-magyar határszélen, Zalalövőtől 24 kilométerre, délnyugatra fekszik a Velemér-völgyben. Első okleveles említése 1365-ből származik
A településbe olvadt Gödörházán 1790 körülről származó fa harangláb található.
Lakói közül sok család már évszázadok óta űzi a fazekas mesterséget. A házak udvarán ott az égetőkemence, a portákon pedig szívesen várják a fazekasportékák iránt érdeklődőt. A Fazekasház /Fő utca 52./ télen-nyáron várja az arra járó vendégeket.

Nagyrákos 319 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Bóba/ vasútvonal mentén Zalalövőtől nyugatra, 11 kilométerre fekszik. A Zala-folyó két partján húzódó dombok gerincére, öt szerre települt.
Alsószeren áll a XIII. századi római katolikus, Nemesszeren a XIX. századi református templom.
Itt található a híres “501-es cipő” is, ami egy betonból öntött és faragott bakancs (a világ legnagyobb bakancsa).

Őrimagyarósd 263 lakosú község Zalalövőtől 10 kilométerre, északnyugatra fekszik. Az Őrség szélén elhelyezkedő település első okleveles említése 1270-ből származik. Ekkor adta ki V. István király a magyarósdi őrök kiváltságlevelét. A későbbiekben már nem tartozott a szorosabban vett Őrséghez, hanem a Nádasdi Darabos család birtokainak központja lett. A török időkben végvárként is használt erődített kastélyuk helye a Petőfi u. 6. számú telken, az ún. Kastélyparton ma is látható. Evangélikus temploma van.

Őriszentpéter 1309 lakosú nagyközség a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Bóba/ vasútvonal mentén Zalalövőtől nyugatra, 14 kilométerre fekszik. Határában a rómaiak idejében is volt település. A tájegység központjában, öt útvonal találkozásánál alakult ki a honfoglaláskori település, mely “már 1280-től az Őrség székvárosa.” Itt székelt a szabad harcosok élén álló, erődtemplommal rendelkező őrnagy. Ettől kezdve napjainkig központi szerepet tölt be a nagyközség az Őrségben. Dombra épült házcsoportjai, amelyeket a falu népe szernek nevez, évszázadok óta különös hangulatot kölcsönöznek a településnek. Őriszentpéternek kilenc szere  van. Közülük a Templomszer és a Városszer a leghíresebbek.
Az előbbi Árpádkori római katolikus templomáról nevezetes, melyet mély árok és kettős sánc övez. 1230 körül épült román stílusú templomát 1929-ben renoválták, ekkor építették a külső toronyfeljáró lépcsőt. Alacsony homlokzati tornyán félköríves ikerablak nyílik. Déli kapujának ornamentikája erősen emlékeztet a jáki templom főkapujára. A kapu felett román ablak van. Egyhajós építmény. Szentélye keskenyebb a hajónál és félköríves záródású. A falakon középkori falfestés maradványai láthatók. Az egykori várfalhoz a téglákat a templomdomb alatt álló, eredeti formájában helyreállított téglaégetőben égették ki.
A Városszer különleges építészeti emléke a református templom, amelyet 1793-ban szenteltek fel, a tornyát azonban csak száz évvel később építették hozzá.
A Művelődési Házban /Városszer 55./ Helytörténeti Gyűjtemény látható, mely a tájegység néprajzi és népművészeti anyagát öleli fel.
Idős hársfasora természetvédelem alatt áll.

Pankasz 490 lakosú község a 25-ös/Hodos-Zalaegerszeg-Ukk-Boba/ vasútvonalon, Zalalövőtől 8 kilométerre, nyugatra fekszik. A helység neve a Pancoz/Pangracius/Pongrác személynévből származhat. Az 1400-as évekből maradt ránk az első írásos említés.
A faluban található az Őrség jelképe, az 1755-ben épült híres szoknyás református faharangláb. Nevét arról kapta, hogy alul sátorszerű kikészítésű „szoknyája” van. A szoknyatető zsúp, a harangtorony sisakjának fedése fazsindely.
A kovácsműhely boronafalú épület, mely egy elbontott szőlőhegyi borospince anyagából építették. A műhely előtere a népi hagyományoknak megfelelően fedett és nyitott.
1984-ben nyílt meg a Kovács Béla tanító úr által alapított Helytörténeti Gyűjtemény.

Szaknyér 72 lakosú község Zalalövőtől 14 kilométerre, északnyugatra fekszik. Az Őrségben, a Szentjakabi-patak mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1428-ból származik. Lakói a középkorban az őrök jogállását élvezték.

Szalafő 244 lakosú határközség Szentgotthárdtól 19 kilométerre, délkeletre fekszik. Határában ered a Zala-folyó, amit itt még Szala- pataknak hívnak. Róla kapta elnevezését is a falu, ami a víz (Szala) forrásvidékét jelzi. A település első okleveles említése 1393-ból származik.
A Pityerszernek nevezett dombtető régi házai adnak teret a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak. Itt találkozhatunk az emeletes kástunak nevezett, az Őrségre tipikusan jellemző épülettel, amely egyszerre szolgált magtárként, éléskamraként, szerszámtárolóként és műhelyként. Láthatunk zsúpfedeles, kerített (három vagy négy oldalról zárt udvarú) házakat, mely építési mód a farkasok és a tolvajok elleni védelmet szolgálta.

Szatta egykor fontos őrfalu, ma 72 fős lélekszámú kistelepülés Zalalövőtől délre, 16 kilométerre fekszik. Épületei közül védett a XIX-XX. századforduló idején épült parasztporta a Fő út 41. szám alatt. Egyedül álló módon máig megmaradtak a régi szép ásott kerekeskutak, díszes farácsozatukkal. A községben élők ápolják a hagyományokat, évente megrendezik a rönkhúzást. A falu határában többszáz éves védett tölgyfák jelentenek rendkívüli természeti értéket.

Szőce 415 lakosú község a 86-os főközlekedési út és a 22-es/Körmend-Zalalövő/ vasútvonal mentén Zalalövőtől északra, 11 kilométerre fekszik. A település első okleveles említése 1286-ból származik. A helység neve szláv eredetű: selce, azaz kis falu. A tájegység legkeletibb települése. A falut érintette az a középkori hadi és kereskedelmi út, az itteni nevén “Kera ut” melyen IV. Béla - a monda szerint - a tatárok elől a dalmát tengerpartra menekült.
A község legértékesebb épülete az Árpádkori Szent András templom, melynek védőszentje Szent András apostol. A falu természeti kincse a fokozottan védett láprét.

Velemér 96 lakosú határközség a Lentitől északnyugatra, 22 kilométerre, közvetlenül a szlovén – magyar határ mellett helyezkedik el. A Szentgyörgyvölgyi-patak mentén elhelyezkedő település első okleveles említése 1360-ból származik.
Elragadó a XIII. századvégi, későromán-koragót Szentháromság titulusú temploma távol az országúttól, az erdő mellé bújva áll immár hét évszázada. 1378-ban a radkersburgi Aquila János festette ki a templombelsőt, teljesen beborítva a falat a Bibliából és a Szentek legendáiból vett ábrázolásokkal. Páratlan értékű freskótöredékek találhatók az egyhajós, tornyos, sokszögű szentéllyel záródó apró templomban.

Viszák 309 lakosú község Zalalövőtől északnyugatra, 13 kilométerre. Nevének eredete a magyar “visza ág”, azaz visszakanyarodó patak jelentésű szóösszetételre vezethető vissza. A török időkben lakatlanná vált a falu, majd a Rákóczi- szabadságharc után jelentek meg az első letelepedők. A település asszonykórusa nagy sikerrel szerepel hazai és külföldi fesztiválokon.

Belezna 852 lakosú határközség a 60-as/Nagykanizsa-Pécs/ vasútvonal mentén, Nagykanizsától 18 kilométerre, délnyugatra fekszik. A falu neve a jelen formájában először 1450-ben került megemlítésre. A név szláv eredetű, a szerb-horvát, lengyel és orosz nyelvben is megtalálható különböző formákban. Jelentése: közeli. Más források szerint a község neve a Beleznay családhoz kötődik. A Mura folyón alkalmi kompátkelési lehetőség van a horvátországi Alsódomború felé.
Belezna homokkő tornyú, neo-gótikus temploma közel 100 éves.. A közeli Szent Mihály-hegy és Mura folyó szép kirándulásra nyújt lehetőséget.
A községhez közel , a Principális-csatorna és a Malom-patak között találhatók az új Zrínyi vár maradványai, melynek feltárására előkészületek történtek.

Bocska 372 lakosú község Nagykanizsától 16 kilométerre, északnyugatra fekszik. Első említése 1748-ban Bocska. Magyar név, egy Bocska nevű személy lehetett az első birtokos a faluban. De elképzelhető az is, hogy a faedény jelentésű bocska főnévből alakult. A falu fölött az 1700-as években egy földvár állt. A földvár tulajdonosa Bocska István volt A település határában több kijelölt turistaút vezet, az utak mentén számos forrás található.

Börzönce 92 lakosú község Nagykanizsától 22 kilométerre, északnyugatra fekszik. A települést egy 1261-ben keletkezett oklevél Berzencha néven említette. A falun keresztülfolyó pataknak valamikor Berzence volt a neve, ebből eredhet a település neve is.
A település nyugati dombvonulatán lévő szőlőhegyen található az 1454-ből származó Szent Lőrinc kápolna, mely 1996-ban lett felújítva. A kápolnától és a hegy gerincéről szép panoráma nyílik a környékre.

Csapi 387 lakosú község Zalakarostól 8 kilométerre, délnyugatra fekszik. Első írásos említése 1325-ből való Chopi néven. Alapja a magyar Csap személynév, mely jelzi, hogy ő volt az első birtokos a faluban. A község a török időkben elpusztult. A környező dombvidék jellegzetes klímája jelentette a mezőgazdaságból való megélhetést az itt lakók számára.
A község különlegessége a XIX. század első felében épült kastély, melyet a felvidéki gróf Niczky család építtetett vadászkastélynak.

Eszteregnye 765 lakosú község a 7-es főközlekedési út mellett Nagykanizsától 11 kilométerre, nyugatra fekszik. Első említése 1390-ben: Ezteregnye. Neve szláv eredetű. A településtől északi irányban 3 kilométerre fekszik Obornak, mely közigazgatásilag Eszteregnyéhez tartozik. Obornakon 1954-55-ben olajfúrás közben 94-95°C-os , 46% jódtartalmú termálvizet találtak, amely gyógyászati célra is alkalmas.
Eszteregnye temploma a XIX. század 70-es éveiben épült, a közelmúltban került felújításra.

Fityeház 724 lakosú horvát nemzetiségű község, a 60-as/Nagykanizsa- Pécs/ vasútvonal mentén Nagykanizsától 9 kilométerre, délkeletre fekszik. A helység említése 1531-ben Figehaza. Zala megye egyetlen nemzetiségi területének tagja, mely megőrizte sajátos szokásvilágát, hagyományait, tárgyi kultúráját és nyelvét is, melynek oktatását kiemelten támogatják az iskolákban.
A falu látnivalója az 1809-14 között készült népies, későbarokk stílusú Piéta-szobor.

Fűzvölgy 146 lakosú község Nagykanizsától 11 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település eredeti neve Freiwies volt (1757). Ez a régi németben szabad rétet jelentett. A települést az 1720-as években alapították a Rajna menti Koblenz környékéről betelepített németek. A családi jövedelem alakulásában fontos szerepet játszik a mezőgazdasági kistermelés.
A falu templomát 1980-ban építették, majd 1996-ban átalakították és adományokból bővítették.

Gelsesziget 277 lakosú község Nagykanizsától 14 kilométerre, északra fekszik a Pacsa-Nagykanizsa összekötő út mentén. Először 1320-ban tesz említést a korabeli forrás Zigeth néven.

Hahót 1256 lakosú község Nagykanizsától és Zalaegerszegtől egyenlő távolságra helyezkedik el 25 kilométerre, a 74-es számú főközlekedési út mellett Zala megyében a pötrétei horgásztavaktól 5 kilométerre. Régészeti kutatások igazolják, hogy a késő vaskorban már volt itt település. Nevét először 1234-ben említik Haholt alakban.
Hahót műemlék jellegű épületei a barokk stílusú római katolikus templom és Kisboldogasszony kápolna. A templom melletti keresztet, a magyar szabadságért elesettek emlékére II. János Pál pápa látogatásának évében állították, 1991-ben. A temetőben I. és II. Világháborús emlékmű található. A község teljes infrastruktúrával rendelkezik, valamint termálvizű kúttal.

Homokkomárom 255 lakosú település Nagykanizsától 13 kilométerre, északnyugatra fekszik. A község első írásos említése 1293-ban történt Kamar, Humukcamar néven. 1960-ban művelődési házat adtak át, amelyben könyvtár is található. 1992-ben állították a Szent Orbán szobrát, melyet fából faragtak.
A római katolikus lakosság élénk hitéletet él. Itt működik a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség. Minden hó 13-a a zarándoklás napja, amelyet nagy tömegek látogatnak.
A község központjában található emlékművet az I. Világháború, míg a főtéren elhelyezett emléktáblával a II. Világháború hősi halottai előtt tiszteleg a lakosság.
A település műemléke a Kisboldogasszony római katolikus templom, mely a falun kívül, dombon van, tájkép értékű is. A XVIII. század első felében létesített kegytemplom főoltárán Madonna kegyképet - valószínűleg Koblenzből -, valamint Szent Félix vértanú csontvázát őrzik. A római katolikus templomát a XVIII. században építették, barokk műemlék. Mellette egyszerű barokk stílusban épült ferences zárda, ma plébániaház található.
1995 óta Koblenzcel kapcsolata van a falunak, három évvel korábban pedig a romániai Kovászna várossal hoztak létre baráti együttműködést.

Hosszúvölgy 169 lakosú község Nagykanizsától 11 kilométerre, északnyugatra, a Principális csatorna közelében fekszik. Római kori emléket találtak itt a régészek. Hosszúvölgy nagy kiterjedésű település volt a II-IV. században. A falu és a szomszédos községek települése báró Esch Ferenc nevéhez fűződik, aki császári és királyi ezredes volt. 1722-ben Koblenzbol hozatott németeket, ok teremtették meg Hosszúvölgy alapját. 1968-tól épült művelődési otthona. 1971-ben sportpályát építettek Első Világháborús emlékművel emlékezik a község egykori hőseire a település központjában. Fényes ünnepségen emlékeztek meg a “svábok” betelepülésének 275. évfordulójáról 1997-ben. A település vallása római katolikus. A közbiztonság jó, ami köszönhető annak, hogy a faluban nincs cigányság. A fiatalságnak klubhelyiség van fenntartva hétvégi programok szervezéséhez. A falu lakossága növénytermesztéssel és állattartással foglalkozik. A termelés főként saját célra történik. A homokkomáromi hegyen szőlő és bortermelés folyik.
A falu harangját 1999-ben felújították és felszentelték. Az iskola épületéből imaházat alakítottak ki ahol minden hónap utolsó csütörtökén mise van.
A faluban élnek még régi hagyományok, mint például: tollfosztás, szüreti mulatság, bethlehemezés, farsangi felvonulás.
1992 óta testvérvárosi kapcsolatot alakítottak ki az erdélyi Kovásznával. 1995. óta Koblenz is testvértelepülésük.

Kacorlak 241 lakosú község Zala megyében, Nagykanizsától északra, 16 kilométeres távolságban egy dombok közt megbúvó, rendezett, virágos falu tárul az utazók szeme elé. Kacorlak ősi múltú település, 1314-ben Lok néven már említik az írások. A XV. században a Kacor birtokos család nevéről kapta a megkülönböztető jelzőt. A község számos felújított, gyönyörű műemlékkel büszkélkedhet.
1875-ben épült a Mária nevére felszentelt római katolikus templom. Markó Imre Lehel nyelvész szerzetes -évtizedekig a község plébánosa- ízlését dicséri a szembe miséző oltár és a vörös márványlapozás.
A falu központjában áll az I. és II. Világháborús emlékmű.
Két nádfedeles, csonkakontyos, beugró tornácos népi lakóház őrzi a régi falukép emlékét, a szépen rendben tartott porták turisztikai látványosságok eredeti berendezési tárgyaikkal együtt.

Liszó 457 lakosú község Nagykanizsától 12 kilométerre, délre fekszik. A település első említése 1296-ban Lyzou. Felújították a több mint százéves római katolikus és evangélikus templomot, és 1995-ben faluházat avattak.

Magyarszentmiklós 299 lakosú község Nagykanizsától északra, 12 kilométerre, a 74-es főközlekedési út mellett fekszik. Fejlődésének, történetének két fő szakasza van. A másodikat a német betelepítéstől számítják. Az őskortól kezdve lakott hely a falu. Német források szerint 1722-ben Koblenzbol és környékéről parasztokat telepítettek ide. 1958 óta van művelődési otthona a településnek. 1960-ban iskolát építettek, de a gyerekek többsége ma Nagykanizsára jár iskolába. A község kisgyerekei a helyi óvodát veszik igénybe. Magyarszentmiklóst római katolikusok lakják. Összefogással és önkormányzati segítséggel 1992-ben új templom épült, 1995-ben pedig felszentelték a templom új orgonáját. Érdekesség, hogy a harangot a magyarszentmiklósi születésű Nith László adományozta. A falunak van sportpályája. A vezetékes víz minden lakásba eljutott. 1993-ban a Világháborús és az 1956-os áldozatok emlékére emlékművet avattak.

Magyarszerdahely 555 lakosú község a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/ vasútvonal mentén, Nagykanizsától 15 kilométerre, északra fekszik. 1323-ban: Zerdahel, 1863-ban: Magyar-Szerdahely. A település neve a szerdánként tartott vásárra/piacra utal.

Murakeresztúr 1958 lakosú határnagyközség a 60-as/Nagykanizsa-Pécs/ vasútvonal mentén, Nagykanizsától délkeletre, 15 kilométerre közvetlenül a horvát-magyar határ mellett fekszik. Említése 1479-ben: Kerezthwr. 1856-ban: Mura-keresztur. A trianoni békeszerződés érzékenyen érintette a lakosságot, amelyet rokoni szálak és gazdasági érdekek fűztek Horvátországhoz. Az ipar és a kereskedelem hanyatlásnak indult. Mindössze a kavicsbányászat fejlődött. A rendszerváltás után a község megerősítette horvátországi kapcsolatait, 1995-ben közösen szervezték meg a kompátkelést a Mura folyón.
Zala megye egyetlen nemzetiségi területének tagja, mely megőrizte sajátos szokásvilágát, hagyományait, tárgyi kultúráját és nyelvét is, melynek oktatását kiemelten támogatják az iskolákban.

Nagybakónak 485 lakosú község Nagykanizsától 14 kilométerre, északkeletre fekszik, s ma is átszeli a Bakónaki-patak. A falu említése 1428-ban: Nagybakonok. Szláv eredetű, közszói jelentése: bükkös. A XX. század második felében nagy erdőirtás folyt.
A községben falumúzeum működik, ahol régi paraszti eszközök kerülnek bemutatásra.
A falu közelében található a rendkívül érdekes természeti képződmény, a Kőszikla-szurdok, melyen turista út vezet keresztül.

Nagykanizsa 52109 lakosú város a 61-es, a 7-es és a 74-es főközlekedési utak valamint az 1987-re ígért M7-es autópálya mellett helyezkedik el. A helység fontos vasúti csomópont, mivel a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/, 30-as/Nagykanizsa-Székesfehérvár- Budapest/ és 60-as/Pécs-Nagykanizsa/ vasútvonalak innen indulnak, vagy ide érkeznek. Évszázadok óta tölti be az összekötő kapocs szerepét: az Adriától Alpokig tartó élénk kereskedelemben mindig fontos szerep jutott a városnak. A Kanizsa név szláv eredetű szó, Knysa jelentése fejedelemé, hercegé, arra utal, hogy a térség főrangú személy birtoka volt. Az ásatási leletek alapján ismerté vált, hogy a mai Nagykanizsa területén ősidők óta éltek emberek. A római hódítók már az időszámításunk előtt elérték Pannóniát. Uralmuk emlékei a város környékén is fennmaradtak. Kanizsa nevével először 1245-ben találkozunk oklevélben. A tatárjárást követően az Osl nemzetségből való Lőrinc volt a Kanizsai család megalapítója. Az ő irányításuk alatt fejlődött a város először jelentősen: a XIV. században mezővárosi kiváltságot kapott, vámszedési, vásártartási jogot szerzett. A család kihalása után az egész birtok a Nádasdyak tulajdonába került. A város a XIV. száazdban élte virágkorát, amikor Itália és Stájerország felé irányuló kereskedelem központja lett. A török elleni küzdelemben Szigetvár mellett Kanizsa volt a délvidék legfőbb erőssége. A vár leghíresebb kapitánya Thury György volt. A város 1600-1690-ig török kézen volt. Ezt követően elveszítette stratégiai jelentőségét. Várát 1702-ben lerombolták, melynek köveiből több, ma is álló belvárosi ház épült. Jelentős fejlődés csak a XVIII. század közepétől tapasztalható újra. Ekkor élénkül meg a kereskedelem, nagymértékben megerősödik a kézműipar, és iskolák létesülnek. Újabb előrelépést jelentett az 1860-ban megépült Béccsel, Fiumével és Pesttel összekötő vasút. Ekkor már a kereskedelem mellett rohamosan fejlődött az ipar is. A városba bankok települtek. Az I. Világháború idején vált Kanizsa laktanyavárossá. Ez a körülmény elősegítette a város közműrendszerének kiépítését, az utak korszerűsítését. A háború után a város elszigetelődött, piacai nagy részét elveszítette. Ebből a mélypontból az olaj emelte ki. Nagykanizsa lett az ország olajipari központja. 1945 után a város fejlődése lelassult és csak az 1950-es évektől indult meg újra. Ebben az időben létesültek azok a gyárak, amelyek a mai nemzetközileg is elismert cégek elődei voltak. /MOL, Rotary, Kanizsa Trend, Tungsram, stb./ Nagykanizsa alapvetően megtartotta kereskedelmi, oktatási, kulturális és egészségügyi központi szerepét. Évszázadok óta tölti be az összekötő kapocs szerepét. Szlovénia, Muraköz termékei innen mentek tovább Grazba, az Adriától Alpokig tartó kereskedelemben is fontos szerep jutott városnak. A Kanizsa név szláv eredetű szó Knysa, jelentése (”a fejedelemé, hercegé”) arra utal, hogy a térség egy ilyen főrangú személy birtoka volt. Az ásatási leletek alapján ismertté vált, hogy a mai Nagykanizsa területén ősidők óta éltek emberek. A Római Birodalom hódításának emlékei is ezen ásatások során kerültek elő. A környék egyik legfontosabb római kori lelőhelyét a város északi részén az Inkey-kápolna melletti dombtetőn találták meg, ahol egy III-IV. századbeli település maradványait tárták fel. Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk először oklevélben. Alispánja az Osi nemzetségből való Lőrinc, aki a Kanizsai család megalapítója. Ok folytatták a vár építését és négyzet alakú zártudvaros várpalotát építettek a Kanizsa folyócska szigetén. A település gyorsan fejlődik. A XIV. században már mezővárosi kiváltságot kap, vámszedési joga van, és keddi napokon pedig heti vásárt tarthat. A Kanizsai család kihalása után az egész birtok a Nádasdyak tulajdonába került. Maga a vár és a város a XVI. század első felében élte a virágkorát az Itália és Stájerország felé irányuló kereskedelem egyik központja volt. A török 1532-ben lépett először zalai földre. Nádasdy Tamás a régi várkastély körül fa- és föld - szerkezettel, bástyákat erősítette meg a várat. Szigetvár mellett Kanizsa vált a Délvidék legfőbb erősségévé. Később a vár a király birtokába került, ekkor olasz hadmérnökök tervei alapján hatalmas ötszög alakú olasz bástyás erődítmény emelkedett ki a mocsárból. A vár leghíresebb kapitánya Thury György volt, aki 1569-71 között védte a várat közel 3000 főnyi katonával. A török cselvetéssel tudta őt legyőzni. Halálát históriás ének örökítette meg, emléke mindmáig él a városban, egyik múzeum is az ő nevét viseli. A török uralom utáni elnéptelenedett városba a XVIII. század elején német, horvát, rác telepeseket költöztetett be a vár akkori ura. Belőlük ötvöződött össze Kiskanizsán az a sajátos néprajzi csoport, mely a város lakosságától nemcsak nyelvileg, hanem viseletében életmódjában is elkülönül. Az új telepesek szinte kizárólag földműveléssel foglakoztak, rendkívül gazdaságosan és nagy szorgalommal. Termékeiket fölöslegével csakhamar “sáska” módjára a környező települések piacait lepték el. Ez az etnikum ma is Kiskanizsán él és nap mint nap bizonyítja legendás szorgalmát. Ez a városrész nemcsak Nagykanizsának hanem a Dél dunántúli régiónak is az egyik legjelentősebb éléstára. A török kiűzését követően a város elveszítette stratégiai jelentőségét ezért a bécsi haditanács a várat 1702-ben leromboltatta. Köveiből építkeztek a földesurak és ebből építkezett a várbeli lakosság is. 1753-ban már tizennégy utcát jegyeztek fel a városban. A főként deszkapalánkos házak között akadt jelentős épület is. Így például a még máig is álló Ferencesrendi templom az urasági kastély, amely a mai Thury György Múzeum fő épülete és az uradalmi vendéglő amely épület ma a Bólyai János Általános Iskolának ad otthont. Megélénkült az üzleti élet, ismét számottevő volt a kereskedelem és jelentősen fejlődött a kézműipar. Sorra alakultak meg a céhek, így 1813-ban már 14 céh védte az iparosok érdekeit Kanizsán. A gyors fejlődéssel együttjáró polgáriasodás érlelte meg a tanulás és a szellem művelésének igényét. Batthányi Lajos nádor támogatásával 1765-ben elemi és gimnáziumi osztályokban indult meg az oktatás a piarista rend vezetésével. A Dunántúlon Nagykanizsa mondhatja magáénak az első kimondottan a kereskedelmi oktatásra szakosodott iskolát is, mely 1895-ben felsőfokú oktatási intézmény rangot nyert. A zeneoktatás, mely a városban ma is magas színvonalon folyik először a középfokú tanintézetekben kezdődött, majd 1926-ban megnyílt az önálló Városi Zene Iskola. A város oktatási intézményei nem kevés kiemelkedő egyéniséggel büszkélkedhetnek. Nagykanizsa ódon falai közül indult útjára Virág Benedek, Király Pál, Deák Ferenc, Kaán Károly, Hevesi Sándor és dr. Mező Ferenc. 1885-ben Irodalmi és Művészeti Kör született, mely a város szellemi életét gyarapította. Az 1800-as végén alakult meg a Kanizsai Dalárda a Városi Múzeum és a Városi Könyvtár is.  1874-ben Zala címmel önálló városi sajtó jelent meg. Nagykanizsa újabb nagyarányú fejlődése az 1860-as években indult meg. Ekkor épült meg a várost Béccsel, Pesttel, és Fiumével összekötő vasút. A vasút megnyitása megsokszorozta az eddig is pezsgő kereskedelmi életet. Rohamosan fejlődött a város ipara is. Elsősorban a mezőgazdasági gépjavító, gépgyártó, élelmiszer- és faipar alakult ki. Az ipar és a kereskedelem fejlődése indokolta a pénzintézetek kialakulását is. Hamarosan a négy helybeli magyar kezdte meg működését, majd ezek mellé egy osztrák-magyar és egy angol-magyar bank nyitott Kanizsán fiókintézetet. Kiépítették a telefonhálózatot, majd 1895-ben a város bekapcsolták az interurbán hálózatba is. A három nagy szálloda mellett öt kisebb szálló is várta a vendégeket. A pihenésre kikapcsolódásra vágyók örömére 1890-ben Sétakert létesült, mely ma is üde zöld területe a városnak. A nagyarányú polgári fejlődés élén a kanizsai zsidóság állt. Ok voltak a szellemi megújulás a magyarosítás, a magas szintű társasági élet vezéralakjai. 1881-ben adták át a klasszicista stílusú udvarra épített nagyméretű zsinagógát, mely erre a célra épített udvari helyiségeiben ötvennél több egylettel várta kulturális és kreatív programmal a társaságra és művelődésre vágyó polgárokat. Az első Világháború idején vált a város laktanyavárossá. Ez a körülmény tette szükségessé a víz - vezeték rendszer megépítését. Korszerűsödik Kanizsa, megindul a csatornázás és az utcák modern burkolása. A háború következményei a várost is erősen sújtották. Elszigetelődött, elvesztette déli és nyugati piacait, a gazdasági válság pedig további visszaesést hozott. Ebből a mélypontból az olajbányászat emelte ki a várost. Az EUROGASCO amerikai monopólium sikeres kőolajkutatásait követően megalakult a Magyar Amerikai Részvénytársaság. A magyar olajipar központja Nagykanizsa lett. Az egykori vár helyén megépült a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár ma (DKG-EAST Rt) őse és ezzel megszűnt az aggasztó munkanélküliség.
A MAORT utódjaként a Kőolaj Fúrási Vállalat (KFV) napjainkban pedig a ROTARY Fúrási Kft, mely az olajbányászat speciális feladataira szakosodott - gyarapítja az ország olaj és gázkincsét. Az olajbányászat kapcsán felszínre került gáz szolgáltatását a Dunántúl egyik legnagyobb szintén Kanizsai székhelyű szolgáltató a Középdunántúli Gázszolgáltató Vállalt (KÖGÁZ) szakosodott. 1947-ben alakult az Üveggyár mai nevén PANNONGLAS Rt, mely a hőálló üvegből készült eszközök gyártására specializálódott.  Az egykori kefegyárból alakították ki a Kanizsa Bútorgyárat, a belőle kinőtt KANIZSA TREND Kft termékeit pedig szívesen látják Európa szerte. 1965-ben avatták fel a mai TUNGSRAM Rt elődjét, amely ma a GENERAL ELECTRIC csoporthoz tartozik.
A városvédők vigyáznak a múlt legszebb értékeire, következetesen óvják és szépítik a régi épületeket utcákat, tereket. A hagyományokhoz illesztik az újat is.
Nagykanizsának ma egységes városképe van, szép látványt nyújt bármelyik útvonalról közelítjük meg. 1962-tol bővítették és építették át a Károlyi kertet a Sétakertet, a város nagy tereit a Kossuth teret az Eötvös teret és az Erzsébet teret. Megépült a Csónakázó tó a város kedvelt szabadidőközpontja. Nagy múltú, és szép város Nagykanizsa, amelyik él és folyamatosan fejlődik. Az elmúlt években a város gazdasága jelentősen átalakult. Több vállalkozás szűnt meg, nagy számú munkaerőt szabadítva fel. Ezt a folyamatot erősítette, hogy a város katonai stratégiai szerepe megszűnt, a laktanyák többsége más funkciót kap. A változó gazdasági élet, a földrajzi adottságai Nagykanizsa jövőbeni lehetőségeit is nagymértékben meghatározzák.  Zala megye így Nagykanizsa is jelentős, jó minőségű, gyógyító hatású termálvíz-készlettel rendelkezik. A város fejlesztési céljai között szerepet kap e természeti kincs kiaknázása, nagyban hozzájárulva ezzel a turizmus fejlesztéséhez. A városba kirándulóknak kellemes, tartalmas programokat nyújtanak jelenleg is a közművelődési intézmények rendezvényei.

Nagyrécse 1070 lakosú község a 70-es főközlekedési út és a 30-as/Nagykanizsa-Székesfehérvár-Budapest/ vasútvonal mentén, Nagykanizsától 5 kilométerre, keletre fekszik.

Nemespátró 347 lakosú község Nagykanizsától 18 kilométerre, délre fekszik. Első írásos említésére a XIII. században került sor./1296: Patruh/.

Pölöskefő 488 lakosú község, Nagykanizsától északra, 20 kilométerre terül el, a Nagykanizsa Zalaegerszegi útvonal között fekszik. A község határának keleti részén található a Principális-csatorna, a falutól nyugatra a Szévíz csatorna ered. Pölöskefot először 1354-ben említették Pyliskefew néven. Az 1960-as években már művelődési ház és könyvtár várta az érdeklődőket. A lakosság teljes mértékben római katolikus vallású.
A település műemlék jellegű épülete a Bűnbánó Magdolnáról elnevezett római katolikus templom, mely 1875-ben készült el barokk stílusban. A templomkertben I. és II. Világháborús emlékmű látható.
Faluháza a hajdani Pállfy-kúriában van.
Pölöskefo szülötte dr. Mező Ferenc sporttörténész, aki az olimpiai játékok történetéről írt szakdolgozatával 1928-ban, Amszterdamban szellemi olimpiát nyert. Emlékét szülőháza -az Ady út 7. szám alatti épület falán fehér márványtábla őrzi.

Rigyác 513 lakosú község a 7-es főközlekedési út mellett Nagykanizsától 9 kilométerre, nyugatra fekszik. A falu első írásos említése 1411-ben: Rigyalch. Szerb-horvát eredetű elnevezés, közszói jelentése: veres, vörös. A község értékes népi építészeti emlékekkel rendelkezik. A török hódoltság után az Inkey család lett a terület birtokosa, amit az 1697-ben kelt nádori levél is megerősít.
Rigyác temploma az 1700-as évek közepén épült.
A községben található kastély a Benyovszky család tulajdona volt, jelenleg egészségügyi gyermekotthon működik benne.
A településközeli Imre-hegyen és Öreg-hegyen szőlőművelés folyik. Az Öreg-hegyen megtalálhatók a hagyományos és jellegzetes boronapincék is. A falut övező erdőkben jelentős a vadállomány, a közelben található Szuloki-forrás kedvelt kirándulóhely.

Sormás 928 lakosú község a 7-es főközlekedési út valamint a valamikor megépülő M7-es autópálya mentén Nagykanizsától nyugatra, 6 kilométerre fekszik. 1347-ben. Saramás. Magyar helységnév. A “kigyóvirág, vadhagyma” jelentésű sárma növény váltotta ki a település nevét. Az 1548. évi török támadás során a falu teljesen elpusztult, ezt követően építették újjá. Kanizsa felszabadulása után Sormást Gyöngyösi Nagy Ferenc vásárolta meg, majd az 1700-as években báró Szapáry Miklós, később Batthyány Lajos nádor lett a földesura. Az innen származó, egyenes szabású fehérhímzésű vászon férfiingeket féltett kincsként őrzi a nagykanizsai Múzeum.

Surd 675 lakosú község Nagykanizsától délre, 12 kilométerre fekszik. A település első említése 1268-ban: Surd. Magyar helységnév, előzménye a régi Sur személynév. A település első birtokosa 1268-tól a Hahót nemzetség. Az ezt követő időkben gyakran cserélt gazdát a terület. 1848-ban Jellasics bán seregei felgyújtották a települést, melynek jelentős része elpusztult.
A településnek két temploma van, az evangélikus templom 1869-ben, a katolikus pedig 1989-ben épült.
Arborétumában a világ szinte mindenfajta fenyőfája megtalálható.

Szepetnek 1794 lakosú község, Nagykanizsától délkeletre, 10 kilométerre fekszik. Szepetnek lakóinak őseit a XVIII. században Németországból telepítették be. Nyelvüket már nem, szokásaikat, hagyományaikat azonban mind a mai napig őrzik.
A műemlék jellegű római katolikus temploma a XVIII. században épült.
A település határában található 23 hektáros víztározó kikapcsolódásra, pihenésre, horgászásra alkalmas.

Újudvar 975 lakosú község a 17-es/Nagykanizsa-Szombathely/ vasútvonal mentén, Nagykanizsától északra, 10 kilométerre fekszik. Újudvar neve egyben magyarázatot is ad a falu keletkezési körülményeire. A magyar helységnév /1193:Ojvduor/ annyit jelent, hogy ezen a helyen valaki új udvar-t, azaz udvarházat alapított. Az 1930-as évekig a lakosság mezőgazdaságból, szőlő- és bortermelésből élt, míg az utóbbi időben a fő megélhetési forrássá az ipar lépett elő, hiszen Újudvaron olaj- és gáztározók épültek.

Zalaszentbalázs 936 lakosú község a 74-es főközlekedési út mentén Nagykanizsától 20 kilométerre, északra fekszik. 1320-ban: Zenthbalas, 1892-ben: Zalaszentbalázs. A település magja a mostani falu fölötti dombtetőn állott, melyet Árpád-kori földút szel ketté. A török dúlás következményeire utal, hogy ez a rész a Pusztatető nevet kapta. Ebben az időben a jelenlegi 74-es út vonala és a mostani településrészek helyén mocsaras terület volt.

Ásványráró 1944 lakosú határközség a Szigetközben, a Mosoni-Duna és a Duna között, Győrtől 18 kilométerre, északnyugatra és Mosonmagyaróvártól 20 kilométerre, délkeletre fekszik. A hely több ezer éve lakott. Ásványt először Árpád-kori térképeken jelölik Asseutheu néven. A XVI. századig a Héderváry család birtoka, majd Bakics Pál kezébe kerül. Ráró írásos említése Roro Castrum néven 1293-ból származik. A lakosság az úrbéres gazdálkodás mellett aranymosással, hajózással, kender- és kosárfonással is foglalkozott.
A műemlék jellegű ásványi római katolikus templom 1398-ban, középkori alapokon épült XVII. századi barokk templom. Az épületet 1904-ben bővítették  A templom jelentős értéke az 1430-ból származó vörösmárvány keresztelőkút.
A rárói templom romantikus stílusban épült, a XX. század elején.
A település jelentős műemléke még a barokk kálvária 1738-ból.

Bezenye 1699 lakosú község a 15-ös főközlekedési út és az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén, Mosonmagyaróvártól északnyugtra, 11 kilométerre fekszik. A település a római kor óta lakott. Népvándorlás-kori germán sírokat tártak fel a közelben. A honfoglalás után besenyőket telepítettek ide, akik később elmagyarosodtak és a harcokban megcsappant létszámú települést a törökök elől menekülő horvátokkal népesítették be. A török csapatok a falut felégették. 1848 előtt úrbéres község volt.
A római katolikus templom a XVIII. században épült. Jelenlegi formáját, a XIX. századi megnagyobbításkor érte el.
A falu két végén találhatóak a „pestis-oszlopok”.
A Horvát Tájház az Ady Endre utcában található.

Darnózseli 1583 lakosú község a Szigetközben Mosonmagyaróvártól délkeletre, 17 kilométerre fekszik. Már a XII. században település állt itt, első lakói a Héderváry-uradalomban dolgoztak. Az erre portyázó törökök sok embert hurcoltak el rabszolgának. A Rákóczi szabadságharc idején kurucok és labancok garázdálkodtak itt, majd Napóleon katonái fosztották ki a falut. Bonaparte csatáinak emlékét emlékoszlop őrzi. A község 1934-ben jött létre Mosondarnó és Zseli egyesülésével. A település hagyományait ápolja a „szigetköz” tánccsoport.
A temetőben XVII. századi templommaradvány található.

Dunakiliti 1775 lakosú határközség a Szigetköz csücskében, a szlovák-magyar határ mellett, valamint a Duna és a Mosoni-Duna ölelésében, Mosonmagyaróvártól 15 kilométerre, északra fekszik. A falut először említő oklevél 1273-ból származik. A települést 1883-ban csatolták Moson vármegyéhez, korábban Pozsony vármegye része volt. 1909-ig Moson-Kilitinek hívták.
A falu jelentős szülötte volt Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa.
Jelentős épületei: a Batthyány-kastély szép parkjával, a Németh-villa, faluház, a neogót stílusú római katolikus templom és a duzzasztómű.

Dunaremete 243 lakosú határközség a Szigetközben, Mosonmagyaróvártól 17 kilométerre, keletre fekszik. A falu első telepesei halászok voltak, a Duna mindig meghatározta az itt élők életét.

Dunasziget 1438 lakosú határközség a Szigetközben, a Duna-folyam partján, Mosonmagyaróvártól 17 kilométerre, északkeletre fekszik. A helység kialakulására nagy befolyással volt a Duna szabályozása. Először az 1700-as évek végén említik feljegyzések a települést Cikolasziget, Sérfenyősziget és Doborgazsziget néven. A három falu 1969-ben egyesült Dunasziget néven.

Feketeerdő 399 lakosú község a Szigetközben, a Mosoni-Duna partján, Mosonmagyaróvártól 8 kilométerre, északra fekszik. Neve már egy 1274 körüli okmányban előfordul. A Mosoni-Duna három oldaláról vette körül a falut, keleti részén az óvári uradalom terült el. Mikor a török az egész vármegyét elpusztították, a környezet védelmében a település elkerülte a rombolás.
A millennium emlékét őrzi a Hét vezér téren 1896-ban ültetett hét tölgyfa.

Halászi 2883 lakosú község a Szigetközben, a Mosoni-Duna partján, Mosonmagyaróvártól 6 kilométerre, keletre fekszik. Neve hordozza a múltját: hajdani lakói a magyaróvári uradalom halszállítói voltak. A XVI. Században mezővárosi kiváltságot nyert, majd pecséthasználati jogot. A hagyomány szerint a falu határában elterülő Salamon-dülő és Salamon-erdő annak emlékét őrzi, hogy a XI. század derekán a trónjáért harcoló és a térségben birtokos Salamon király halászai befogadták, és amikor a király a trónjára visszakerült, a falunak adta az említett területeket.
A műemlék jellegű római katolikus templom késő barokk stílusú 1775-ben épült. Díszes, gazdag barokk berendezéssel, felújítva.

Hédervár 1113 lakosú község a Szigetköz központi részén, Győrtől 24 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település első írásos említése 1210-ből való, ekkor, mint Novákkal szomszédos birtokot említik. A XII. század közepén várat is építettek e területen, mely a tatárjárás idején elpusztult. A középkorban több oklevélben is szerepelt, 1443-ban kinevezték mezővárosnak. Az újkor elején, több nemesi családnak - Czoborok, Révayak - volt kisebb birtokuk itt, melyeket a Viczay család fokozatosan megvásárolt és szinte egyedüli birtokosává vált a falunak. Az 1690-es években már kórház működött a faluban, amelynek 1772-ből ismerjük első pecsétjét. A mai Hédervár több, jól elkülöníthető részre tagolható.
A műemlék Khuen-Héderváry- kastély a település legismertebb épülete a háromszintes, három saroktoronnyal ékesített kastély. A rommá lett vár helyén a XVI. században reneszánsz várkastélyt építettek a birtok gazdái, melyet a XVIII. században barokk stílusban újítottak fel, majd a XIX. században a romantika jegyében ismét átépítettek. A néhány éve befejeződött renoválás átmentette az egyes stílusok jegyeit. A barokk homlokzat két szfinx őrizte kapuján keresztül jutunk a négyszögletes udvarba, melynek közepén hatalmas platánfa áll. A nyugati oldalon neogótikus, nyitott folyosó XIX. századi. A homlokzatba épített dombormű a reneszánsz kor emléke. Említésre méltó még a barokk díszlépcső, a “sala terrena” és a kastélykápolna. Az épületben jelenleg a Művészeti Alap alkotóháza működik.
A kastélyparkban ismeretlen művész kentaurszobra áll, melyet a héderváriak “ördögszobornak” neveznek. A Kastélypark természetvédelmi terület, mely 17 hold területű, eredetileg francia jellegű volt. A XIX. század közepén a tájképhez jobban igazodó angol parkká alakították. Elsősorban honos fákkal ültették be, de találunk távoli egzotikus növényeket is. A parkban: tiszafák, fenyők, fehérnyár, kínai páfrányfenyő, amerikai tulipánfa stb.
A műemlék jellegű Boldogasszony-temetőkápolna gótikus stílusú. XIII. századi eredetű, melyet a XV. században átépítettek. Az 1780-as években az északi oldalra úgynevezett lorettói kápolnát építettek. Mellette díszes, nagyméretű urna áll, melyben korábban Khuen-Héderváry Károly szívét helyezték el. Az oltáron látható Szűz Máriának, a magyarok Nagyasszonyának több mint 500 éves faszobra. A temetőkert védett. A templom mellett hatalmas kocsányos tölgyfa védett. A néphit - alaptalanul - Árpád fájának tartja, kora 700 évre becsülhető (kerülete 710, átmérője 230 centiméter, magassága 14 méter). A tölgyfa mellett található a Khuen-Héderváry család felújított kriptája.
A műemlék jellegű Szent Mihály plébániatemplom nyújtott alaprajzú, belső pilléres, boltozott templom egyike kevés korabarokk emlékeinknek. A templombelső kiemelkedő értéke az északi hajófal mellett álló vörösmárvány keresztelőkút. A Héderváry- címeres márvány medence készíttetője feltehetően Héderváry Lőrinc nádor volt, 1439 körül. Rokokó mellékoltár és szószék a XVIII. század közepéről. A kapubejárat fölötti falfülkékben Szent Flórián és Szent Vendel szobrai állnak svájci népviseletben, XVIII. században készültek.
A Peregrinus kápolna. Szent Peregrinusnak, a lábfájósok és vándorok védőszentjének emlékére épült. A nyolcszögletű kápolna faragott kőkeretes kapujával érdekes látvány.
A Kont emlékhely a kastélytól körülbelül 5 percnyi távolságra található. A Darnózselire vezető úttól, nyírfákkal szegélyezett patakparti ösvényen a piros L jelzésen haladva érhetjük el a híres Kont-fa helyén épült építményt. A monda szerint Héderváry Kont István társaival a fa alatt szőtte összeesküvésének terveit Zsigmond király ellen.

Hegyeshalom 3552 lakosú határnagyközség az 1-es főközlekedési út valamint az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonalak mentén fekszik, Mosonmagyaróvártól északnyugatra, 14 kilométerre az M1-es autópálya fogadópontja is egyúttal. Már a rómaiak idején katonai állomás lehetett. A honfoglalás óta magyarok is lakják. II. András 1217-ből származó oklevelében szerepel először Hegyeshalm néven. A falu német lakossága a XVI. században, a török pusztítás után települ ide, majd a XVIII. században újabb német telepesekkel szaporodik a község. 1921-ben hazánk legfontosabb határállomása lett.
A műemlék római katolikus templom középső része a XI-XII. században épült román stílusban. Ennek keleti végéhez építették feltételezések szerint a XIII. században a gótikus részt , a szentélyt. A nyugati rész 1792-ben épült hozzá barokk stílusban. Az oldalbejárat feletti fülkében az ún. “Fogfájós Jézus” szobor található. A tömzsi tornyon középkori freskómaradványok láthatóak. Berendezése: falképek (XV. század), főoltárok 1720 körül, szószék 1780 körül, mellékoltár és padok a XVIII. századból.
A műemlék jellegű evangélikus templom klasszicista stílusban, 1850 körül épült klasszicista stílusban.

Jánossomorja 5977 lakosú hansági határnagyközség a 86-os főközlekedési út és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén fekszik, Mosonmagyaróvártól 12 kilométerre, délnyugatra fekszik. Mosonszentjános, Mosonszentpéter és Pusztasomorja egyesülésével jött létre a település. Oklevelek a XIII. században említik, mikor a tatárjárás elpusztította a magyar és besenyői határvédőket és helyükre németeket telepítettek. Szent-János és Szent-Péter az óvári várbirtok része volt. Somorjának végig magyar urai voltak. A törökök felégették a vidéket, ezután német telepesek és csallóközi magyarok költöztek ide. Az 1946-os kitelepítéskor a két német falu szinte elnéptelenedett, majd az Alföldről és a Csallóközből települtek ide.
A műemlék jellegű mosonszentjánosi Keresztelő Szent János római katolikus templom barokk stílusú, XVIII. századi épület. Berendezése: barokk szószék a XVIII. századból; copfstílusú mellékoltárok a XVIII. század végéről; szép, faragott padok.
A műemlék jellegű mosonszentpéteri Szent Péter római katolikus templom középkori eredetű. A torony alsó része XIII. századi templom és a torony felső része a XIX. század végén újjáépített, romantikus formájában látható.
A műemlék jellegű pusztasomorjai római katolikus templom gótikus, XV. századi eredetű épület, melyet 1750 körül alakítottak át barokk stílusban.  A bejárat feletti félkörös fülkében Szent Flórián szobra látható.
Jelentős emlék még az 1891-ben készült Nepomuki Szent János- és Mária- szobor.

Károlyháza

Kimle 2843 lakosú község a Mosoni-Duna partján, Mosonmagyaróvártól 11 kilométerre, délkeletre fekszik. Neve először 1210-ben fordul elő Kamana alakban, szláv helynévből származik, a szájhagyomány eredeti névként „kém-les”-t említ. Kun László Kimlét 1279-ben kunokkal telepítette be. A török hódoltság idején nagy számban települtek be menekülő délszlávok. A XVIII. században németek vándoroltak be.
Jelentős műemlék a magyarkimlei templom, a Szentháromság-, a Mária- és a Szent István-szobor.

Kisbodak 386 lakosú határközség a Szigetközben, Mosonmagyaróvártól 11 kilométerre, keletre fekszik. A XV. század óta említik okiratok. A falu életét mindig meghatározta a Duna, az árvizek, most pedig a vízhiány.

Lébény 3166 lakosú nagyközség az M1-es autópálya és az 1-es/Rajka- Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén Győrtől 20 kilométerre, északnyugatra fekszik. Múltja a római korba nyúlik vissza.
A műemlék lébényi római katolikus templom, egykor bencés apátsági templom volt. A román stílusú műemléket a Győr nemzetség építtette 1199-1212 között. Magyarország egyik legjelentősebb román kori építészeti emléke. A háromhajós bazilika nyugati főhomlokzatán álló tornyok egy síkban vannak a főhajó külső homlokzatával. A tornyok alsó és felső párkányát íves frízek díszítik. A homlokzat román karakterét a tornyok felső harmadában kialakított két-, illetve háromosztású ablakok emelik ki. Homlokzatának legdíszesebb része azonban vitathatatlanul a gyönyörű kiképzésű díszkapu. A kapu bélletének mindkét oldalán 4-4 oszlop látható, levéldíszes, erősen tagolt oszlopfőkkel. Ezekre támaszkodnak az oszloppárokat egybefogó félkörívek. A közöttük lévő falfelületet gazdag, dél-franciás növényi ornamentika díszíti. A déli homlokzaton már megmutatkozik a templombelső háromhajós volta. A főhajó falát megtörő négy félköríves záródású ablakot falsávok keretezik. A szentély felőli részen előreugró sekrestyén kisebb méretű, de még gazdagabban díszített kaput láthatunk. A keleti oldalon a félkör alaprajzú szentély falát levéldíszes fejezetű féloszlopok öt mezőre osztják. A templombelsőben a főhajót 4-4 pillér választja el a mellékhajótól, a pillérfők díszes faragásúak. A karzat és a tornyok alatt keresztboltozat látható, a többi rész dongaboltozatos. A templom berendezései a XIX. század második felében elvégzett helyreállítási munkák következményeként eklektikus stílusúak. A barokk oltár helyére is így került az 1860-as években az eklektikus szárnyasoltár. A templomkörnyék műemléki környezet.
Néhány parasztbarokk lakóház a paraszti életet őrző hátsó épületekkel, kamrákkal, fészerekkel.
A műemlék jellegű római katolikus plébániaházat régi középkori kolostorépület lebontásával alakították ki barokk stílusban.
Az evangélikus templom 1795-ben épült barokk stílusban; belsejében szép barokk oltárt láthatunk.
A műemlék jellegű volt pálos rendház középkori alapokon épült; barokk, 1700 körül.

Levél 1712 lakosú község az 1-es főközlekedési út és az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén Mosonmagyaróvártól 6 kilométerre, északnyugatra fekszik. Az egykori honfoglalókra és határvédő besenyőkre utaló név a XV. századtól ismert. Az első török hadjárat során a település megsemmisült. Lakói helyére szászok telepedtek le, ők építették fel a mai helyén álló falut. A telepesek a mezőgazdaságon kívül méhészettel is foglalkoztak. A falut 1763-tól a Habsburgok birtokolták. A XIX. század első felében kolera, árvíz, tűz pusztította községet. 1864-ben a vasút megnyitásával bekapcsolódott a gazdaság vérkeringésébe. A Fő utca zárt sorú beépítési módja régi sváb településképet mutat.
A római katolikus temploma 1670-ben épült.
Az evangélikus temploma 1789-ben épült.
A községháza 1901-ben épült.

Lipót 663 lakosú határközség a Szigetközben, Mosonmagyaróvártól 16 kilométerre, délkeletre fekszik. Először egy 1216-os oklevélben szerepel. A faluban 1986-ban fúrták az első termálkutat, melynek vizét elsősorban a kertészet, később pedig a termálfürdő hasznosította. A két termálkútjából az egyik ásványvíz minősítést kapott.
A műemlék jellegű római katolikus templom XVIII. században épült barokk stílusban, homlokzati tornya hagymakupolás. Főoltárképét - nem bizonyítottan - Maulbertsch művének tulajdonítják.
A település vadgesztenyesora és tündérrózsás morotva-tava védett.

Máriakálnok 1448 lakosú község a Szigetközben, a Mosoni-Duna partján, Mosonmagyaróvártól 9 kilométerre, délkeletre fekszik. Először IV. Béla okmányában fordul elő Moson vára erődjeként Kaal néven. Az ősi halászokat német telepesek váltották fel. Birtokosa, Mária Terézia után 1890 után kapta a Máriakálnok nevet. A törökdúlás idején táborhely volt, erre utal a kegykápolna és a forrás története. A községet többször is árvíz sújtotta. 1945-ben a németajkú lakosság 96%-át kitelepítették Németországba, helyükre szigetközi nagycsaládosok kerültek.
A romantikus kegykápolna eredetileg barokk stílusú. A hagyomány szerint a XVI. század óta látogatják. A csodatévő kút köré épült, benne látható az oltár fölé emelkedő csodatévő kálnoki Szűz Mária szobra.

Mecsér 612 lakosú község a Mosoni-Duna partján, Győrtől 17 kilométerre, északnyugatra fekszik. Oklevelek először 1208-ban említik. Neve szláv eredetű, kardművest jelent. A falu a lébényi apátság birtoka volt, majd egy ideig az óvári várhoz tartozott, míg Mátyás király visszaadta a települést az apátságnak.

Mosonmagyaróvár 30436 lakosú város Magyarország északnyugati részén, az osztrák és a szlovák határ közvetlen közelében fekszik A helységet érinti az 1-es , 15-ös 86-os főközlekedési utak, valamint az M1-es autópálya mellett az 1-es/Rajka-Hegyeshalom – Budapest/ vasútvonal. Az ősi eredetű, történelmi vonatkozásokban és műemlékekben gazdag város a Szigetköz és a Hanság nagy részének gazdasági, kulturális központja. Idegenforgalmi jelentőségét az adja, hogy Mosonmagyaróvár az első magyar város, amelyet a Bécs illetve Pozsony felől érkező nemzetközi idegenforgalom érint. Mosonmagyaróvár szembeötlő, jellegzetes vonása a víziváros jelleg: belvárosán a több ágra szakadt Lajta folyó kanyarog át, hogy hamarosan egyesüljön a sűrűn lakott városrészek közelében folyó Mosoni-Dunával. Húsz kisebb-nagyobb híd ível át a folyóágakon. Az első telepesek valószínűleg a kelták voltak. A római uralom idején ad Flexum néven ismert település volt.  Moson jelentősége a XI. században nőtt meg, mint királyi vár és megyeközpont fontos védelmi szerepet látott el. 1271-ben Ottokár cseh király a várat felégette, ezáltal jelentősége csökkent és a központi szerepet Óvár vette át.
A műemlék óvári vár középkori, XI-XIII. századi eredetű, és valószínűleg római épületek maradványaira építették. Szabálytalan négyszög alaprajzú. Valaha négy saroktornya volt, de ezek közül csak kettő látszik, mert az 1810-es átépítés során a két északi torony a második emelet ráépítése során a Magyaróvári rész beleolvadt az épületbe. Az épületegyüttest még a XVII. században barokkizálták. A régi felvonóhíd helyén - a Malom csatorna fölött - ma tömör mellvéddel ellátott többpilléres téglahídon juthatunk el a várkapuhoz. A kapu mintegy 10 m hosszú, dongaboltozatos alagútszerű építmény. Boltozatának záróköve XV. századi építésről árulkodik. Az oldalfalakban 7 gótikus ülőfülke található. A kapuőrség egykori őrszobái még ma is láthatóak. A várkapu tetejéről körülnézve kivehetjük a régi várárok ma is meglévő nyomait. A várudvar közepén található a már említett négyszög alaprajzú vár. A belső udvar sarkában látható a neves osztrák költő, Nikolaus Lenau 1822-23-ban itt folytatott tanulmányainak emlékét őrző faragott kőpad. A várban ma az Agrártudományi Egyetem működik, valamint az egyetem történetét és a Szigetköz növény- és állatvilágát bemutató kiállítás kapott helyet. A belső udvar falain körben az intézet neves személyeinek domborművei láthatóak.
A műemlék Sóház helyén a XVI-XVII. században a vár egyik bástyája állt, melyre 1690-1780 között a kapucinusok rendházukat és templomukat építették. 1787-től, a kapucinusok feloszlatásával az épületet sóraktárnak, majd laktanyának használták. Barokk épület, klasszicista homlokzattal XIX. század elején kissé átépítették.
A műemlék jellegű Lourdes-i kápolna1883-ban épült neogót stílusban. Szentélyének falai sziklabarlangszerű kiképzésűek.
A műemlék jellegű Lenau-ház romantikus lakóház. Ebben az épületben lakott a neves osztrák költő, Nikolaus Lenau. A házon dombormű őrzi emlékét.
A műemlék Mayr-ház egyemeletes XVII. századi barokk lakóház. Sarokerkélye kőgyámos, kapualja boltozott. Udvarának emeleti részén a reneszánszra utaló kosáríves loggia látható.
A műemlék Drasskovich-Hegedűs-ház XVIII. századi barokk udvari része eredeti, de homlokzatát később átépítették. A ház leghangulatosabb része a földszinti és emeleti árkádos, csehsüvegboltozatos folyosó.
A városképi jelentőségű Fekete Sas Szálló és Vendéglő nagy múltra tekinthet vissza, már az 1600-as években ismert vendégfogadó volt. A hagyomány szerint Bethlen Gábor fejedelem is megszállt benne 1619-ben. A XIX. század végén átépítették eklektikus stílusban.
A műemlék jellegű régi Megyeháza, a mai Városháza az 1891-ben lebontott régi megyeháza és harmincadház helyén épült. A neoreneszánsz stílusú épület ebben a funkcióban 1924 óta, Moson megye megszűnésével, működik. Udvari egyemeletes szárnya XVIII. századi eredetű barokk építmény. Épületének falain, oszlopain, emléktáblák láthatóak. Az egyik Napóleon 1809. augusztus 31. és szeptember 1. között a városon történő átvonulását örökíti meg. Egy másik pedig az osztrák-francia békekötési tárgyalást, mely 1809. augusztus 17. és szeptember 27. között zajlott a megyeházán. Szintén tábla hirdeti a Magyar Nemzeti Tanács 1956. október 26-i megalakulásának emlékét.
A műemlék Cselley-ház XIV-XV. századi gótikus alapokon nyugszik, reneszánsz kőkeretes ablakai és erkélymaradványai ma is láthatóak. A ház fénykora Mátyás király idejére esett. A XVIII. századi barokk átalakítás után a XIX. században a tetőzetet és a homlokzatot eklektikus stílusban átépítették. Hátsó homlokzati fülkéjében Szentháromság-szoborcsoport helyezkedik el. Boltozatos kapualjából kétszárnyas, szép vasrácsos ajtón jutunk az emeletre. A szobák boltozata stukkódíszes. Jelenleg múzeum.
A műemlék Wallisch-ház a város egyik legrégebbi lakóháza. Valószínűleg középkori épület alapjaira épült a XVI. században. Mai klasszicista formáját a XVIII. században nyerte. Kapualjában barokk pinceajtókat, lépcsőházában klasszicista vaskorlátot láthatunk. Homlokzatán XVI-XVIII. századi falfestésmaradványok.
A műemlék jellegű régi Városháza 1827-ben emelt klasszicista épület. Városház utcai homlokzatán a timpanonban Magyaróvár régi címere látható. Az emeleti nagyteremben választották Széchenyi Istvánt a megyei rendek országgyűlési képviselővé 1847-ben. Eskütételének emlékét az épületen elhelyezett dombormű hirdeti. Földszintjét ma a Széchenyi Üzletház és Söröző foglalja el.
A műemlék volt piarista rendház és gimnázium több XVII. századi házból építették össze a XVIII. században. A barokk huszártornyos épületet 1838-ban átalakították, ekkor kapta klasszicista homlokzatát és lépcsőházát.
A műemlék Habsburg-ház egyemeletes épület egykor a Habsburgok főhercegi kastélya volt. Fő úti része XVIII. századi barokk stílusú, hangulatos, árkádos udvarral. A ház a XIX. században nyerte el mai alakját, jelenleg kollégium. Lakói voltak: 1847. októberében itt szállt meg Széchenyi István, 1848-ban a pákozdi csata után a menekülő Jellasich horvát bán töltött itt néhány napot. 1848. október 23-án Kossuth Lajos szállt meg benne, és az erkélyszoba ablakából beszélt több ezer Moson megyei fegyveres paraszthoz, akik a téren zászlaja alá gyülekeztek. Az esemény emlékét domborműves márványtábla örökíti meg a sarokerkélyen.
A műemlék Nepomuki Szent János-szobor 1744-ben készült, három mellékalakos barokk műemlék. Talapzatán palermói Szent Rozália domborműve látható.
A műemlék jellegű Lucsonyi Szent Anna-kápolna 1713-ban épült a pestisjárványtól való megszabadulás emlékére. A fatornyú kápolna bejárata feletti kis fülkében művészi Mária-szobor van elhelyezve. A Lucsony utcai földszintes barokk parasztházak, a régi Lucsony falucska épületei. Lucsony utca 12. (műemlék jellegű) lakóház, népies barokk, XVIII. század.
A műemlék római katolikus plébániatemplom középkori eredetű barokk építmény. Helyén már a középkorban templom állt, mely a török időkben többször is elpusztult. Mai szépségét az 1777-1787-es átépítéssel nyerte el. Tornyát 1802-ben átépítették. Berendezése ugyancsak barokk, XVIII. századi. A templom márvány főoltára 1772-ben készült, melyet a fából faragott négy szent aranyozott szobra egészíti ki. Barokk falképei Schellmayer Ferenc alkotásai.
A műemlék római katolikus plébániaház XVIII. századi barokk épület, 1804-ben átépítve.
A műemlék jellegű evangélikus templom 1884 körüli, neogót stílusú. A templomhajóban helyezték el Huszár Gál protestáns lelkész, író, zsoltárköltő és nyomdász emléktábláját.
A barokk temetőkápolna 1774-ben épült, majd homlokzatát és tornyát 1872-ben romantikussá építették át. A temetőben sok barokk és klasszicista síremlék látható. Köztük van Soós János kecskeméti nemzetőrhuszár klasszicista síremléke, aki a Jellasich horvátjai ellen 1848 októberében vívott óvári csatában halt hősi halált.
A műemlék egykori városi malom az 1600 körüli helyén 1754-ben új, korszerűbb malom épült barokk stílusban, mely 1949-ig üzemelt. Saroktornyának homlokzati fülkéjében Szent Flórián barokk szobra látható. Jelenleg Szent Flórián Szálloda és Étterem.
Mellette a Lajta-híd mellvédjén Nepomuki Szent János barokk szobra áll.
A Hansági Múzeum klasszicista épületét Höhnel Béla magyaróvári építőmester építtette 1913-ban. Előtte 1848-as emlékmű található.
A mosoni városrészben műemlék jellegű földszintes lakóház barokk eredetét a kosáríves kapu zárókövén található 1786-os évszám is elárulja. Kapualja csehsüveg-boltozatos. Az udvar jobb oldali szárnyában eredeti boltozott tornác van, négy kosáríves nyílással és falazott pillérekkel.
A műemlék jellegű Rozália-kápolna helyén a XVIII. század elején építettek először kápolnát, egy pestisjárvány megszűntének emlékére. A jelenlegi a XIX. század végén épült eklektikus stílusban.
A műemlék volt Korona Szálló kapujának gazdagon díszített kőkeretében domborműves címer látható, 1727-es évszámmal. Barokk épület, ma lakóház. A műemlék jellegű Barokk lakóház 1760 táján épült. Boltozott kapuján át megtekinthetjük udvari szárnyának barokk tornácát. Átalakított homlokzata klasszicizáló, 1810-20 körüli.
A műemlék volt Fehér Ló Szálló barokk eredetű, romantikus stílusú emeletes épület, homlokzata késő klasszicista. Jelenleg lakóház és mozi.
A műemlék jellegű mosoni római katolikus plébániatemplom barokk stílusban épült az 1750-es években, de a XX. század első évtizedében homlokzatát neobarokkizálták. Belső berendezése, a rokokó oltárok, a szószék és a gyóntatószék kellemes összhangban vannak (XVIII. század).

Mosonszentmiklós 2509 lakosú község az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén, Győrtől 15 kilométerre, északnyugatra fekszik. A lébényi apátsághoz tartozó községet II. András 1208-as oklevele Villam Sancti Nicolai néven említi. A tatárjárás után újratelepült falu neve Szilasszentmiklós volt, majd a Rábca utolsó visszahúzódása után az akkor Rábaszentmiklósnak nevezett falu lakossága a folyó közelébe, a mai helyre települt.
A község főterén karcsú templom áll, oldalában egy-egy kápolnával.  A műemlék jellegű római katolikus templom barokk stílusú épület és az egyik kápolna 1755-ben épült, a másik (Hősök kápolnája) 1929-ben. Erőteljes tornya 47 méter magasságú, rajta karcsú toronysisak. A főoltár vörös és zöld márványutánzatúra festett, faragott, helyenként aranyozott, s szentek nagyméretű alakjai növelik nagyvonalú hatását (1775 körüli). A mellékoltárok is díszesek, művészi kiképzésűek (valószínűleg bécsi mester művei), nemkülönben a rokokó faragásokkal dúsan ellátott, erősen tagozott szószék, mindegyik 1776-ból való alkotás. Külön említést érdemel a márványozott festésű orgona, gazdag rokokó díszítéssel. Tetején két zenélő angyal, középen pedig Dávid király szobra látható (1776). A vörösmárvány keresztelőkút 1780 körüli, tetején a Jézus keresztelése szoborral. A templom padsorai akantuszlevelekkel és csigás díszítésű fejezettel ellátott barokk faragások. A barokk freskókat Samodai József restaurálta és két festmény elkészítése is az ő nevéhez fűződik.
A templom előtt kovácsoltvas kerítésen belül magas talapzaton Mária-szobor áll 1860-ból.
A templom előtti téren a “Rákóczi lovasai” dombormű látható, amely a fejedelem átvonulásának emlékére állíttatott.

Mosonszolnok 1576 lakosú határközség a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasútvonal mentén, Mosonmagyaróvártól 6 kilométerre, nyugatra fekszik. Első okleveles említése 1399-ből való. A Rákóczi-szabadságharc idején fontos táborhely volt a szinte teljesen német származású jobbágyok lakta falu. Az 1800-as évek természeti csapásai /árvíz, kolerajárvány, tűzvész/ után a község városias képet kezdett ölteni. A II. Világháború utáni német kitelepítés 478 családot érintett.
A római katolikus templom XII. században, román stílusban épült. A XVIII. században, barokk stílusban átépítették.

Püski 660 lakosú község a Szigetközben, Mosonmagyaróvártól 17 kilométerre, keletre fekszik. 1314-ben már nagyobb falu volt, a győri káptalan birtoka. Püski János papról kapta a nevét, aki az itteni tölgyesben talált menedéket, majd 12 családot telepített e helyre. A törökök és a napóleoni hadak többször elpusztították a falut.
A római katolikus templom 1780-ban, barokk stílusban épült. Mai formáját a XIX. században nyerte el. Előtte a tűzvészeket idéző Szent Flórián-szobra áll.

Rajka 2633 lakosú határközség a 15-ös főközlekedési út, az M15-ös félautópálya és az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik, az osztrák-szlovák-magyar hármashatár közelében. Először 1235 és 1241 között említik. Neve a hagyomány szerint a Rákfalváról veszi eredetét. A német telepesek Racken, Raggen és Raggendorf nevet faragtak belőle. A település évszázadokon keresztül a történeti Moson vármegyéhez tartozott. 1721-ben vált kiváltságos mezővárossá. Jelenleg Magyarország egyik legforgalmasabb határátkelőhelye.
A műemlék római katolikus templom a XIV. században épült gótikus stílusban, tornyát a régi római őrtorony felhasználásával építették. A XVIII. században barokkizálták. Szentélyében a gótikus szentélyfülke (pasztofórium) XIV., a barokk falkép XVIII. századi. A templomkertben található a műemlék jellegű Kálvária-szoborcsoport barokk stílusú, a XVIII. század közepéről.
A műemlék jellegű evangélikus templom 1784-ben épült, késő barokk, tornya 1884-ből való. Keresztelőkútja copfstílusú, 1780 körül készült.
A Stahrenberg-ház XVII. században épült, ma evangélikus paplak.
A Zichy-kastély későbarokk stílusban 1806-ban épült.

Újrónafő 833 lakosú község a 86-os főközlekedési út mentén, Mosonmagyaróvártól 7 kilométerre, délnyugatra fekszik. A megye egyik legfiatalabb települése, 1940-ben  alakult meg a falu Rónafő-pusztán 40, Hajdúböszörményből idetelepült családdal. A szervezésében Veres Péter is részt vett. 1973-1990 között Mosonszolnok társközsége volt.
A falu nevezetessége a két kastély, a nagykastély és a kiskastély, melyek fontos közszolgálati célokat látnak el.

Várbalog 502 lakosú határközség, Mosonmagyaróvártól 21 kilométerre, délnyugatra fekszik. Írásos emlékekben először Váras-Balog, majd később Pünkösdvár néven szerepelt. Besenyő és magyar lakosságát a tatárjárás elpusztította. 1297-ben III. András birtokába került. A török háborúk alatt elnéptelenedett , majd németek népesítették be. Habsburg-főhercegi major volt. Az 1930-as években magyar lakosságot telepítettek be.
Az albertkázmérpusztai római katolikus templom a XIX. században a Bécsi Votivkirche alapján épült.

Bánokszentgyörgy 746 lakosú község a 305-ös/Csömödér-Kistolmács/ vasútvonal mentén, Letenyétől 17 kilométerre, északkeletre fekszik.
A település  a szlovéniai Dobronak községgel tartja a kapcsolatot.
A településen található egy barokk stílusú műemlék-templom.

Bázakerettye 1006 lakosú község a 305-ös/Csömödér-Kistolmács/ vasútvonal mentén Letenyétől 24 kilométerre, északra fekszik Zala megye varázslatosan szép, dombos, völgyes, erdős. A község mai nevét 1937-ben kapta. Az olajiparnak köszönhetően a település fejlett infrastruktúrával rendelkezik, a falusi turizmus vonzó környéke. A környezet szépségét a 33 x 15 méteres feszített víztükrű úszómedence, a Csömödér-Bázakerettye-Kistolmács útvonalon közlekedő kisvasút, a közeli Kistolmácsi tó, a különleges értékeket őrző budafapusztai arborétum, a vétyempusztai ősbükkös adja. A magyar olajipar bölcsőjének nevezik, itt végezték az első sikeres fúrást, itt létesült az első olajkút. Helyén emlékmű látható. Sajátos falurész alakult ki, amikor elkészültek az Amerikából érkező olajos szakemberek elhelyezésére szolgáló házak, melyeket fás, ligetes zöldövezet vesz ma is körül.

Becsehely 2283 lakosú község a 7-es főközlekedési út, és a valamikor megépülő M7-es mentén Letenyétől keletre, 6 kilométerre fekszik.
A polai római katolikus temploma a XIII. században épült, XVIII. században helyreállított majd bővített műemlék. A közelében XIX. századi kőkeresztet található. A másik római katolikus temploma is műemlék jellegű XVIII. századi épület, mely kórusa alatt Csúzy Pál sírköve van.

Borsfa 773 lakosú község Letenyétől 17 kilométerre, északkeletre fekszik. A helybeliek életében jelentős változást hozott 1938, a zalai olaj-és földgázmezők feltárásának éve. Az olajra ipar települt és ez munkalehetőséget adott a helybélieknek. Az 1970-es években sok fiatal telepedett le és építkezett a faluban. Az utóbbi években nőtt a magánvállalkozások és a farmergazdaságok száma.

Bucsuta 278 lakosú község Nagykanizsától 25 kilométerre, északnyugatra fekszik a zalai dombvidéki völgytalpi útifalu, a Börzöncei szőlőhegy lábánál. Először 1773-ban említették a települést a mai nevén. Magyar helynév, bár a személynév szláv eredetű, a Bratislav személynév származéka. Első írásos emlékek a településről 1289-ből már vannak. A falut a törökök többször elpusztították. Lakói mezőgazdasággal (állattenyésztéssel, erdőgazdálkodással) foglalkoznak.
A község szőlőhegyén, a Böröncei-hegyen található Zala megye legnagyobb hegyi kápolnája, az 1746-ból való Szent Lőrinc kápolna.

Csörnyeföld 503 lakosú község Letenyétől 12 kilométerre, északnyugatra fekszik. A falu első írásos említése 1361-ben és 1365-ben: Chernefulde. A falut a 7538.sz. út szeli ketté. A falut körülölelő dombok kiválóan alkalmasak szőlőtermelésre, az erdők az értékes faállományon kívül vadban gazdagok. A település1992. március 1-je óta önálló, előtte az egyesített Szemenyecsörnye község része volt.

Kerkaszentkirály 283 lakosú határközség, Letenyétől 16 kilométerre, északnyugatra fekszik. A falu nevének említése 1381-ben Zenthkyrál, 1880-ban Kerka-Szt.Király. Az 1990-es esztendő óta Kerkaszentkirályon utak épültek, s a falu emléket állított háborús áldozatainak.

Kiscsehi 209 lakosú község Letenyétől 15 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település említése 1808-ban Csehi, 1902-ben Kiscsehi.
A község Bázakerettye szomszédságában fekszik, a településhez tartozik Budafapuszta, annak szép arborétuma, a vadászkastéllyal és az olajos emlékművel. Az arborétum 1990-től védettséget élvez.

Kistolmács 168 lakosú község a 305-ös/Csömödér-Kistolmács/ vasútvonal mentén Letenyétől északkeletre, 8 kilométerre fekszik.. A település említése 1235-tol ismeretes: Tolmac, 1908: Kistolmács. Magyar helységnév, eredetileg besenyő törzsnév. A falu a török hódoltság következtésben a XVI. században elnéptelenedett, amikor azonban 1790 táján újra az Esterházy-család birtokába került, újra itt élt 286 család. Kistolmács 1848 előtt úrbéres község volt. Önállóságát a XX. században, 1908-ban nyerte el, amikor a letenyei járáshoz tartozott. Kistolmács lakói a XX. század elejétől földműveléssel, állattartással és szőlőműveléssel foglalkoztak. A 1930-as évek végétől sokan dolgoztak a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. bázakerettyei üzemében. Az iskola az 1950-es években megszűnt, épületét kultúrházzá alakították, melyben ma orvosi rendelő és könyvtár található. Az 1990-es választások óta önálló önkormányzat működik Kistolmácson. A település a Letenyei Városi Jegyzőségen intézi ügyeit. A falu 1992-ban hősi emlékművet emelt az 1848-49-es szabadságharcban, valamint a két Világháborúban elesett áldozatok emlékére. A festői szépségű takaros falucska sokat csinosodott az elmúlt években. Épült néhány új lakás, a 1970-es években elvándorolt fiatalok helyett új családok költöztek a faluba. Megépült a Kistolmácsot Bázakerettyével összekötő út, 1989-ben pedig tizenegy hektáros területen víztározót avattak gyönyörű természeti környezetben. A tó mellett 24 üdülőtelket parcellázott az önkormányzat a megfelelő infrastruktúrával.

Lasztonya 98 lakosú község Letenyétől 19 kilométerre, észak-északkeletre fekszik. Az első írásos említése 1416-ban: Lazthonya. A tiszta levegőjű, szellős település a Bázakerettyéről induló bekötőút végét az Alsó-Válicka mentén található. A Lasztonya feletti szőlőhegyekről pompás tájakra nyílik kilátás.
A község egyeik kedves nevezetessége a harangtorony.

Letenye 4548 lakosú határváros az ország délnyugati szögletében, Zala megyében, Nagykanizsától 22 kilométerre, nyugatra, a Mura mentén fekszik. A helység a 7-es és a valamikor megépülő M7-es autópálya mellett fekszik el a horvát-magyar határ mellett. Területe 4169 hektár, amely a változatos, észak-déli irányú domboktól mélyen fekvő területekbe megy át. A település a régészeti adatok tanúsága szerint már az őskortól lakott volt. Árpádkori emlékek a szentkeresztdombi kerek templom feltárásával kerültek napvilágra. Neve valószínűleg szláv eredetű, első írásos említése 1341-ben Letenye, a mai alak 1347 óta változatlan. Ekkor a település a Széchy család birtoka volt. 1367-ben Letenyének a király vásártartó jogot adományozott, 1498-tól mezőváros. Letenye helyzetében 1984. január elsejével végrehajtott közigazgatási átszervezés hozott pozitív változást, mert a település körzetközponti szerepet kapott, mint városi jogú nagyközség.1989. március 1-jétol Letenye városi rangban részesült. Letenye 1923-tól fontos közúti határátkelőhely és ma az ország egyik legjelentősebb délnyugati kapuja. Jelentős tranzitforgalom bonyolódik le.
Idegenforgalmi szempontból jelentős a város központjában található 1765-ben a Szapáry Péter által építetett római katolikus templom a díszes főoltárral, a klasszicista stílusban átalakított volt grófi kastély. Melyet XVIII. században építteti a Szapáry család, akiknek itt volt egyik birtokközpontja. 1820 körül átalakítják az épületet, majd az Andrássy család birtokába kerül. Ma művelődési házként funkciónál. Az organikus építészet megtestesítője a kastélyparkban elhelyezetett könyvtár. A kastélyt 5,6 hektáros természetvédelmi park övezi, több mint százféle lombos és tűlevelű fával, bokorral - köztük a több száz éves platánnal, valamint tölgyekkel. Környékének erdőségei vadászati túrákra, továbbá a Budafai Arborétum és a Kistolmácsi tó körzetében kialakításra került szabadido központ, illetve csónakázó tó kirándulásra és pihenésre alkalmasak.

Lispeszentadorján 338 lakosú község Letenyétől 19 kilométerre, északkeletre fekszik. Az 1942-ben keletkezett mai alak a Lispe és Szentadorján település egyesítésének a következménye. Szentadorján a falu egykori templomának védőszentjéről kapta a nevét. Az észak-nyugaton erdőkoszorúval, és szőlőhegyekkel övezett település kiváló gombatermő vidék, erdeiben jelentős a vadállomány.
Műemlék jellegű a pálos templom, miként a XIV. századi kolostor romja is.

Maróc 134 lakosú község Letenyétől 18 kilométerre, északra fekszik. A község neve 1308-ban:Morouch, 1426-ban: Maroch, Maroth. Széles, dús növényzettel benőtt medrű patak mentén vezet az út a karakteres ki faluba. Maróc vonzerejének kulcsa a Maróci-hegyről nyíló csodálatos kilátás. Az erre járó vándornak a helyiek mindig megmutatják a templomot, a Szent Teréz kápolnával, a vadtelep és a Gábor-hegy között fekvő kőkeresztet és a közelében található faboronás pincét.

Molnári 802 lakosú határközség Nagykanizsától délkeletre, 13 kilométerre a horvát-magyar határ mellett fekszik. A település első említése 1299-ben Molnari. Zala megye egyetlen nemzetiségi területének tagja, mely megőrizte sajátos szokásvilágát, hagyományait, tárgyi kultúráját és nyelvét is, melynek oktatását kiemelten támogatják az iskolákban.

Murarátka 297 lakosú határközség Letenyétől 8 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1353/1470-ben: Ratk, 1880-ban: Rátka, 1908-ban: Murarátka. Magyar helységnév, amelynek alapja a szerb-horvát eredetű Ratkh személynév. A legnagyobb vonzereje az értékes környezet: csodálatos kilátás a hegyről a Mura folyó völgyére, a budafai arborétum közelsége.

Muraszemenye 648 lakosú határközség Letenyétől 12 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település első írásos említése 1353-ban: Scebenya. Különböző változatokban megvan mint helynév a szerb-horvátban és a szlovénban is. A község 1938-ban kapta a mai nevét. A település 1992. március 1-je óta önálló, előtte az egyesített Szemenyecsörnye község része volt. A falu a Mura, - holtágai és a Muravölgyet körülölelő szőlő és erdő fedte dombok ölelésében, csodálatos természeti környezetben található. A kavicsbányászat következményeként 70 hektár tófelülettel rendelkezik, és pihenési célokat szolgál.

Oltárc 303 lakosú község Letenyétől 29 kilométerre, északkeletre fekszik. A falu neve 1239-ben: Oltarcz. A településnév szláv eredetű, Oltar, Oltarik stb. alakban több szláv nyelvben is előfordul helynévként. Közszói jelentése: oltár. Bánokszentgyörgytől 4 kilométerre lévő zsákfalut az erdei kisvasút szeli ketté. Gyönyörű erdős vidékét tájvédelmi körzetté kívánják nyilvánítani.

Petrivente 420 lakosú község Letenyétől 14 kilométerre, keletre fekszik. A mai név két községnek, Petrinek és Ventének az egyesüléséből keletkezett 1892-ben. A Petri neve 1313-ban bukkant föl írásban a Vente /1321/ feltehetően a német Wente személynévből keletkezett magyar helynév. Lakói mezőgazdasággal (szőlőtermesztéssel, bogyós gyümölcsűek termesztésével ) foglalkoznak.
A település mellett található Ventepuszta az uradalmi kastélyépülettel. A faluba látogató megtekintheti az iskolakápolnát.

Pusztamagyaród 664 lakosú község Letenyétől 27 kilométerre, északkeletre a Bak-Becsehely összekötő út mentén fekszik. 1214-ben: Moghorod, 1808-ban: Puszta-Magyarad. A táj, tájrészlet illetőleg a jellemző növény a mogyoróbokor váltotta ki ezt a nevet. A település nevének előtagja a török alatti elpusztasádossal kapcsolatos.

Semjénháza 691 lakosú község Nagykanizsától 10 kilométerre, délnyugatra fekszik. Említése 1420-ban: Semyenhaza. Korábban 1373-ban: Semyenfeulde.

Szentliszló 370 lakosú község a Bak-Becsehely összekötő út mentén Letenyétől 26 kilométerre, északkeletre fekszik. 1336-ban: Scenthwynchlou, korábban 1332/37-ben: sancti Wencezlai. A falu templomának titulusa Szent Vendel volt a névadás idején.

Szentmargitfalva 119 lakosú község Letenyétől 12 kilométerre, északra fekszik. 1379-ben: Zentmargitfalua. A falu templomának Antiochiai Szent Margit volt a védőszentje.

Tótszentmárton 926 lakosú község Letenyétől 7 kilométerre, délkeletre fekszik. A község első említése 1321-ben: Sanctus Martinus. 1471-ben Zenthmarthon, 1697-ben a mai alak szerepel. Zala megye egyetlen nemzetiségi területének tagja, mely megőrizte sajátos szokásvilágát, hagyományait, tárgyi kultúráját és nyelvét is, melynek oktatását kiemelten támogatják az iskolákban. A falu határában helyezkedik el a villannyal ellátott Kámán-hegy nevű zártkert, ahol gyümölcsösök, szőlőültetvények, présházak és borospincék sorakoznak.
Jelentős műemléke az 1347-es alapokon 1777-ben újjáépített római katolikus templom.

Tótszerdahely 1333 lakosú határközség, Letenyétől délkeletre, 7 kilométerre fekszik. Írásos említése 1370-ben: Zeredahel, 1697-ben: Tott Szerdahel. Zala megye egyetlen nemzetiségi területének tagja, mely megőrizte sajátos szokásvilágát, hagyományait, tárgyi kultúráját és nyelvét is, melynek oktatását kiemelten támogatják az iskolákban.
Jelentős érték az 1993-ban felszentelt, hagyományt és modernséget egyszerre tükröző római katolikus templom.

Valkonya 71 lakosú község Nagykanizsától 16 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1381: Kysuolkonya, Noguolkonya. Magyar helységnév, amely a szláv Volkona személynévből alakult. A község a “Kék túra” útvonalon a Szuloki parkerdő, forrás tótól 3 kilométerre erdővel borított domboktól körülzárt völgyben található.

Várfölde 221 lakosú község Letenyétől 24 kilométerre, északkeletre fekszik. Említése 1324-ben: Warfeulde. A név azt jelzi, hogy a XIV. században Lenti és Alsólendva vártartományának része volt.

Zajk 266 lakosú község Letenyétől északra, 5 kilométerre fekvő zsákfalu. Egyes források Zajk nevét már 1292 óta ismerik, de a levéltári adatokban1352-ben szerepel először possessio Zoueayk alakban. Ekkor Pasca mestere volt. 1360-ban már Zayk formában olvashatjuk a falu nevét. A falu nevének etimológiája szerint az elnevezés szláv személynévből származik. A XIV. század második felében a Zichy család birtoka, s hosszú ideig e család tulajdona maradt. Nagyobb település lehetett a XV. század végén, mert 1489-ben Batthyány Simona nevű plébánosát említették. Az 1501-es zágrábi érseki és az 1550-es veszprémi püspöki vizitáció során nem szerepel a plébániák sorában. De 1562-ben ismét említik. A feltételezések szerint temploma a községtől északra, a most Pusztatemető nevű dombon állt. A néphit úgy tudja, hogy a barátok templomát a “Töröksürő” nevű dombról lőtték a törökök. Az egykor - szerzetesek lakta - lerombolt építmény kő- és téglamaradványai ma is megtalálhatók. 1531-ben Zajkon és “tartozékain” 12 portát, 11 szegényt, 8 pusztát és 1 szabadost írtak össze, míg 1552-ben már 17 porta volt a faluban. 1559-ben 4 szőlőhegyéről is szólnak a források. A török többször feldúlta, 1576-ban lakosait elhurcolta, sőt magát Zichy Tamást is fogságba vitte 1588 körül, s csak magas váltságdíj ellenében engedte szabadon. Hogy ezt megfizethesse, 1593ban el kellett adnia nagy zalai (és somogyi) birtokrészeit. A XVI-XVII. században a hatalmas Zichy család birtokainak egyik központja lehetett, mert többször is tartozékaival együtt írták össze, általában Fintafával szerepelt közösen. A falunak azonban 1595 után szinte nyoma veszett, nem tudjuk mikor pusztult el teljesen. A tudatos újratelepítését csak XVIII. században figyelhető meg. Az első telepesek azonban valószínűleg az alsólendvai és a letenyei uradalomból 1680 körül megszökött jobbágyok voltak, akik - a hatalmas erdők között - itt találtak menedéket a növekvő földesúri terhek alól. 1696-ban az első újabb felméréskor már 7 jobbágyot és 3 zsellért tartottak nyilván, akik egynyomásos gazdálkodással művelték a földet. 1728-ban Zichy Ádám örökölt és tényleges birtoka lett. Zajk jellegzetes példája az erdőirtás révén települt falvaknak. Négy igavonóval háromszor szántották az erősen dombos, sokszor köves, gyenge minőségű földeket, így gabonát nem tudtak eladni. Lent és kendert is csak saját szükségletükre termeltek. Kevés rétjüket a völgyekben állandóan veszélyeztette a lezúduló csapadék, ezért legelőjük csak a szarvasmarháknak és lovaknak volt elég. Működött egy egykerékre őrlő malom is. 1750-ben Bécz plébániájának filiája, ekkor a településen több, mint kétszáz lélek élt. A Mária Terézia- féle urbárium idején Zichy Ferencnek és fiának összesen 8 jobbágya és 25 zsellére volt. Összesen 220 ember élt Zajkon, egy uradalmi molnár is dolgozott. Erdővel bőven rendelkeztek a település lakosai. 1785-ben 295, 1793-ban 261, míg 1802ben 309 főt számláltak Zajkon. Még 1828-ban is két nyomásban művelték földjeiket, az egyik részbe búza, rozs és zab került, a másik ugaron maradt. A rétek egyszer kaszálhatók voltak, szőlővel rendelkezett a község. A polgári korban egyenletes ütemben fejlődött a falu annak ellenére, hogy a parasztság csekély földjén nagy nyomorban tengődött. 1930-ban 553 lakosának csupán 497 holdja volt, s ebből is csak 320 hold a szántó. A faluba még köves út sem vezetett, nagy esőzések, havazások idején szinte teljesen el volt zárva a külvilágtól. A nép életére éppen ezért az erdővel való szoros kapcsolat a jellemző. Sokan éltek ölfavágásból, szénégetésből, régen hamuzsírfőzésból is. Jelentős volt még a szarvasmarhatartás és a juhászat. Mindig fontos volt szőlőtermelésük, bár boruk silány minőségű. 1925-ben a letenyei körjegyzőséghez tartozó kisközség volt, melyben csupán 2 cipész , 1 kovács, 2 ács kisiparos jelentette az ipart. A gyermekek Letenyére jártak át tanulni, csak 1927-re épült meg állami elemi népiskolája. 1935-ben a 2148 hold tartozott a faluhoz. A 96 lakóháznak 556 lakosa volt. II. Világháborúban a kis faluból 14 katona halt hősi halált a frontokon.

Alsószenterzsébet 88 lakosú község Lentitől 17 kilométerre, észak-északnyugatra fekszik. Alsószenterzsébet lakóinak többsége a mezőgazdaságból él, a családok növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkoznak.
Baglad 62 lakosú község Lentitől 11 kilométerre, északnyugatra fekszik. Első említése 1773-ban: Baglad. A település középkori adatai nem kerültek elő, de mint személynévre már 1211-ből van adatunk (Bogliod).A helységnév képző nélküli személynévből keletkezett, tehát magyar név.
A községben 1865 táján épült faharangláb található. A harangot tartó középső, magasabb része négyzetes alaprajzú, oldalt deszkázott, bádogsisakkal fedett, ezt alacsonyabb, ugyancsak bádoggal fedett szélesebb rész veszi körül.

Barlahida 159 lakosú község, Lentitől északkeletre, 18 kilométerre, Nova szomszédságában. A település említése 1394-ben : Barlahyda. A név arra utal, hogy a falu/falunév keletkezésekor a Barla nevű ember birtokán a Cserta patakon egy híd vezetett át.. A falu határában található a Nagylengyeli Olajbányász Vadásztársaság vadászháza, amelyben étterem és panzió működik.

Belsősárd 118 lakosú község Lentitől 6 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település első említése a jelen néven 1773-ból való. A mai Kandiai-patak korábbi neve a Zala megye földrajzi nevei szerint egykor Sárd volt. Ez került át a település nevére, akárcsak a szomszédos Külsősárdra is. A megyében a lakosság átlagos életkorát tekintve Belsősárd a “legfiatalabb” falu. Határában működik egy jelentős kavicsbánya és betonkeverő üzem (Hödl-Beton). A község határában levő patak és a kavicsbánya jó vadkacsázási lehetőséget nyújt a vadászoknak

Bödeháza 82 lakosú határközség, Lentitől 14 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1389-ben említették először a falut, Bedehaza néven. A hetési falu határának védett növénye a tőzike. A közelmúltig élt itt a tájegységre oly jellemző szokás: az olajütés, amelyet február-március táján végeztek az egyes családok kalákában

Csertalakos 46 lakosú község Lentitől 14 kilométerre, keletre fekszik. A település infrastruktúrája az elnéptelenedés veszélye ellenére fejlődésnek indult.

Csesztreg 853 lakosú község Lentitől északra, 9 kilométerre fekszik a Kerka-partján. A település első említése Cheztregh néven 1334/1347-ben. A név szláv eredetű. A falu mindmáig megőrizte néphagyományait (húshagyó kedd, húsvéti locsolás, olajütés, májusfa-állítás, szüreti felvonulás, lucázás, betlehemezés, pásztorjárás), amely segítette a civil önszerveződések létrejöttét. A külföldi tőkebevonással létrejött két ipari üzem mellett jelentős foglalkoztató még egy építőipari szolgáltató cég, a termelőszövetkezet és az ÁFÉSZ. A faluban került elhelyezésre a Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kistérségi irodája.
Római katolikus temploma eredetileg román stílusban a XIII. században épült, de a XV. században gótikus stílusban átépítették, majd 1803-ban barokk külsőt is kap. A templom freskóit ifjabb Dorfmeister István készítette 1803-ban. Az 1975-ös műemléki felújítása során feltárták a szentély befalazott csúcsíves ablakait.
Pásztorháza a XIX. században épült boronafedelű Zsúpfedeles ház, ma múzeum. Csesztregen megtalálható, Kerkai Jenő mellszobra, aki jezsuita páter, a falu szülötte, a KALOT megalapítója volt.

Csömödér 683 lakosú község a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ és a 305-ös/Csömödér-Kistolmács/ vasútvonalak mentén, Lentitől 8 kilométerre, keletre fekszik a Szarvasitató-patak völgyében A község déli határában találkozik az Alsó-Válicka a Csertával. A falu határában az 1920-as évek óta folyik iparszerű erdőgazdálkodás.

Dobri 226 lakosú, a Kerka völgyének jellegzetesen szép és hangulatos községe, Letenyétől 16 kilométerre, északnyugatra fekszik. Első említése 1408-ban Dobri. A község életére jótékony hatást gyakorolt a Tornyiszentmiklós és a szlovén Pince közötti határátkelő megnyitása, mert ezáltal sokan találnak munkát maguknak Szlovéniában.
A falu római katolikus plébániája műemlék jellegű.

Felsőszenterzsébet 19 lakosú község Lentitől 17 kilométerre, északnyugatra fekszik. Itt is megtalálható a térségre oly jellemző építészeti emlék: a faharangláb. Kéttetős, felső része négy oszlopon áll, négyszögű gúlasisakkal fedve, alsó része is négyszög alaprajzú, fazsindely fedésű, boronafalú. A falut övező lankás domboldalakon tenyészik egy csodálatos mintázatú védett növény, a kockás liliom.

Gáborjánháza 81 lakosú határközség, Lentitől 10 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település első írásos említése 1389-ben: Gabrianhaza. A Gábor személynévnek a régi magyarban használatos Gabrián személynévből eredeztethető. A község a Hetés tájegységhez tartozó, ahol a tökmagtermelésnek nagy hagyományai voltak és vannak. A hetési szőttest előállító Szombathelyi Házipari Szövetkezet évekig itt működött. A hetési népviselet egyes ruhadarabjai még itt-ott megtalálhatók.
Római katolikus temploma az Esterházy kegyúr támogatásával épült a trianoni határ meghúzása után 1927-1934 között. Azelőtt a ma Szlovéniában lévő Dobronakra jártak misére. A falu közvetlenül az országhatár mellett fekszik.

Gosztola 17 lakosú község Lentitől 5 kilométerre, délre fekszik. A falu első említése 1237-ben: Gosztolya. A falu menti völgyben csodálatos horgásztó található, amely Lentiből kerékpárúton is gyorsan elérhető.
Középkori eredetű kápolnája a XVIII. században helyreállított kisméretű templom.
A település évszázados erdők között fekszik, amelyekben sokfajta ehető gomba található. Környezétében lévő dombokon régóta szőlőművelés folyik. Még találhatók régi borona falú pincék, faorsós szőlőprések.

Gutorfölde 1248 lakosú község a Göcsejben, a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ vasútvonal mentén, Lentitől 17 kilométerre, keletre fekszik. Első említése 1270-ben: Gunturfelde, az 1377-ből származó forrásban pedig: Gotorfeulde. Jellegzetes zalai lankák közé ékelődött Gutorföldét délről a “Boli” erdő, északon nyílt rétek, keleten és nyugaton dombos szőlőhegyek övezik. Gutorfölde lakossága jórészt mezőgazdasági tevékenységből él, a táj jellegéből adódóan elsősorban gyümölcs- és almatermesztéssel foglalkozik.
Az ország délnyugati részének egyik szubalpin klimájú környező legelők kiválóan alkalmasak lótenyésztésre. Bartha László kezdte meg a lipicai lovak tenyésztését 1912-ben. Ma a rádiházi ménesben ügetőversenyló- és sportugróló tenyésztés folyik. Büszkeségük: Kabala és City.

Hernyék 116 lakosú község a 75-ös főközlekedési út mellett Lentitől 12 kilométerre, kelet-északkeletre fekszik. Első említése 1324/1336-ban: Herneek.
A falu határában álló vadászkastély és a közeli csömödéri halastó a természet kedvelőinek pompás lehetőséget nyújt pihenésre és kikapcsolódásra.

Iklódbördöce 353 lakosú község a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ vasútvonal mentén, Lentitől 6 kilométerre, délkeletre fekszik. 1913-ig: Kerkaiklód és Bördőce, 1938-től Iklódbördöce a falu neve. A Kerka és Cserta összefolyásánál lévő településen található népi kismesterség képviselője gölöncsér.
Műemlék jellegű épület a Mároki kápolna.

Kálócfa 198 lakosú község a 86-os főközlekedési út mentén Zalalövőtől 12 kilométerre, délnyugatra fekszik. Első említés 1408-ban: Kalozfalwa.
A településen ma is álló római katolikus templomot Simon Pál földbirtokos 1937-ben építtette Szent Lőrinc tiszteletére.
A XIX. században épült boronafalú, zsupfedeles, kéményes lakóház faluképi jelentőségű.
Nem messze tőle egy szép harangláb található.

Kányavár 170 lakosú község a 305-ös/Csömödér-Kistolmács/ vasútvonal mentén, Lentitől 20 kilométerre, délkeletre fekszik. A település nevének eredeti alakja feltehetően Kányafölde volt /1433/. A település aktív korban lévő lakóinak nagy része állattartással, mezőgazdasággal foglalkozik. A kányaváriak a millecentenárium évében emlékművet avattak a két világháború helyi áldozatainak emlékére, és felújították a haranglábat.

Kerkabarabás 296 lakosú község Lentitől 9 kilométerre, északra fekszik. Említése 1333-ban: Barlabas, 1898-ban: Kerkabarabás. A település a Kerka patak mellett fekszik, amely fürdésre is alkalmas. 1993-ban felújították a falu útjait. Szintén ez évben avatták fel az első és második világháború hőseinek emlékművét a temetőben.

Kerkafalva 141 lakosú község Zalalövőtől 12 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település mai neve két falu korábbi egyesítéséből alakult 1950-ben. Kerkafalva az Őrség gyepűvonalának a szélén, Vas és Zala megye határán helyezkedik el. Földrajzi fekvéséből adódóan szép s idegenforgalmilag vonzó, ám mégis hátrányos helyzetű település, mert a megyeszékhelytől távol esik. Az önkormányzat tervezi a község határában lévő melegvizes termálkút hasznosítását.
A község nevezetessége az 1913-ban épült barokk stílusú templom.

Kerkakutas 152 lakosú község Zalalövőtől 16 kilométerre, délnyugatra fekszik. A településnek 1334-ben még Hetkutas, Kutus, azaz Hétkutas illetőleg Kutas volt a neve, amely bővízű forrásokra, kutakra utal. Kerka Kutas alakban először 1799-ben fordul elő.

Kerkateskánd 173 lakosú község Lentitől 7 kilométerre, délre fekszik a Lenti-Letenye összekötő út mentén. 1773: Teskánd, 1873-ban: Kerkateskánd. Magyar helységnév, amely ótörök eredetű. A Kerka előtag a patak mellékére utal. A teskándi hegy jó szőlőtermelő hely.

Kissziget 195 lakosú község Lentitől 12 kilométerre, keletre fekszik. A község neve 1426-ban még Zigeth, de a Kis előtag már 1773-ban megjelent a falu nevében.

Kozmadombja 58 lakosú község a 86-os főközlekedési út mentén Zalalövőtől 11 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1199-ben: Cusmadomian, 1993-ban: Kozmadombja. A település elődje a mai faluhatárban a Jáhompusztai részen volt, a törökdúlás után alakult ki a mai helyén, a római út mentén. Három fő része: a Kámánszer, az Arany János utca és a belső falurész (Jókai utca).
A falu egykori templomát az arábiai orvosikerpárról, Szent Kozma és Szent Damján tiszteletére szentelték föl, amely a török idők alatt elpusztult, romjai ma az ókozadombjai dűlőben találhatók.
A faharangláb XIX. századi, egyszerű szerkezetű.

Külsősárd 108 lakosú község Lentitől 5 kilométerre, nyugatra fekszik. A település 1389-ben még csak Sard, 1763-ban azonban már Külső Sárd alakban szerepel. A mai Kandiai-patak-nak a Zala megye földrajzi nevei című összeállítás szerint egykor Sárd volt a neve.
A falu központjában áll a fa harangláb, az útmenti kőkereszt és a világháborús emlékmű.

Lendvadedes 38 lakosú határközség, Lentitől délnyugatra, 10 kilométerre a szlovén, magyar határ mellett fekszik. 1291-ben: Dedusfolwa, 1279-ben: Dedes. A településnevek képző és utótag nélküli személynevekből keletkeztek, tehát magyar helységnevek. A faluból gyönyörű kilátás nyílik a közeli horgásztóra, amelyet kerékpárút köt össze az erdőn keresztül Lentivel.
A hatalmas bükk- és tölgyes-erdőkkel övezett falu központjában áll a népi építésű harangláb.
A falu északi határában völgyzárógáttal horgásztavat hoztak létre, mely romantikus, csendes környezetben fekszik.

Lendvajakabfa 32 lakosú határközség, Lentitől 18 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1696-ban még csak Jakabfa, azelőtt meg 1360-ban Jacobfia Janusfolua. Tehát ebből rövidült a magyar településnév, amelyhez aztán a községnevek rendezésekor 1908-ban a Lendva előtagot tették. A gyönyörű erdők bőségesen termő gombalelőhelyeket rejtenek, s szamócázni is lehet.

Lenti 8496 lakosú város a 75-ös főközlekedési út, valamint a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ vasútvonal mentén. 1237-ből származik első említése. Nevét Nempthynek (Németinek) írják, ami német telepesek jelenlétére utal. A XVI-XVII. században jutott komolyabb szerephez, mikor a mocsaras Kerka folyó mellett egy szigeten felépült a törökellenes harcok idején egyre nagyobb jelentőségűvé váló vára. A harcok multával a település jelentősége csökkent, csak az elmúlt évtizedekben értékelődött fel ismét. Lenti 1979 óta város, azóta a népessége növekszik.
A Kerka folyó melletti L alakú vár  a XII. században épült. A török időben néhány évig Zrínyi Miklós költő és hadvezér tulajdonában volt, majd a XVII. század közepétől az Esterházy családé lett. A vár maradványait a XVIII. században épült magtár épületében láthatók. Körülötte kis horgásztó van.
A Szent Mihály római katolikus templom a XVII. század végén épült, mai barokk arculatát az 1747-es átalakítás során kapta. A belsőben freskókat és az oltárképeket ifjabb Dorfmeister István festette. Mellette barokk Szentháromság szobor és Szent István szobra (1996. Béres János) tekinthető meg.
Római katolikus harangláb található Lentiszombathelyen XVIII. századból és Bárszentmihályfán XX. századból.
1970-ben talált 40 Celsius fokos melegvízre épített fürdő 1978-ban nyílt meg, azóta látványos fejlesztésen ment keresztül. Ma fedett és szabadtéri medencéi egyre kedveltebbek a határainkon innen és túlról érkező vendégek között.

Lovászi 1327 lakosú község Lentitől 9 kilométerre, délre fekszik. A község neve fejedelmi, illetve királyi szolgálónépek lakhelyére utal, akik lótenyésztéssel foglalkoztak. A község életében fordulópont volt az 1940-es év, amikor is a falu határában kőolajat és földgázt találtak. A községet szép fekvése és a környék természeti adottságai a vétyemi ősbükkös, a kiterjedt tölgy- és fenyőerdők, a lankás dombok, valamint a Lentiben lévő termálfürdő közelsége alkalmassá teszik a turizmusra. A település infrastruktúrája az utóbbi években jelentőset fejlődött.

Magyarföld 44 lakosú község Őriszentpétertől 12 kilométerre, délre fekszik. A szájhagyomány szerint Magyarföldet vendek, svábok, szlovének és tótok alapították a XIV. században. A község földrajzi-turisztikai szempontból a legkényesebb igényeknek is megfelel. Az elhagyott, üres házakat az elmúlt években városi emberek vásárolták meg, s akadnak új letelepedők is.

Márokföld 59 lakosú határközség Lentitől 23 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1345-ben: Markfeulde. A környező erdőket érdemes felkeresni, mert útközben gazdag gombalelőhelyekre bukkanhatunk.

Mikekarácsonyfa 278 lakosú község Lentitől 21 kilométerre, keletre fekszik. Mikefa-t és Karácsonyfa-t 1941-ben Mikekarácsonyfa néven egyesítették. Az egykori két településnév első lakójára, birtokosára utal.
1994-ben adták át a göcseji tájba illő római katolikus templomot.

Nemesnép 143 lakosú hetési határközség, Lentitől 12 kilométerre, északnyugatra fekszik. A Nemesnépfalua /1407/ alakban felbukkanó településnév végéről elhagyták a -falva utótagot. A nemesnépiek ma is növénytermesztésből és állattenyésztésből élnek. A szlovéniai Kobilje szomszédságában lévő faluban 1992. decembere óta működik ideiglenes határátkelő.
1793-ban készült fa haranglábja későbarokk stílusú.

Nova 885 lakosú község a 75-ös főközlekedési út mentén, Lentitől 14 kilométerre, északkeletre helyezkedik el. A Noe, Noé bibliai eredetű személynév, viselője volt az első birtokos a településen /1121/1420: Noa/, akiről magyar névadással elnevezték a falut. A Göcsej néprajzi tájegység központja. A szemet és lelket a festői szépségű dombok, völgyek, apró falvak gyönyörködtetik. A nyugalmat, harmóniát árasztó vidéket szép erdők borítják. Lentiből kiindulva Szilvágyig visz az erdőn keresztül az erdei kisvasút.
Római katolikus templom a 1778-ban épült barokk stílusban. A műemlék freskóit és főoltárképét Dorfmeister István festette. A kórust tartó pilléreken szenteltvíz tartók, köztük a kórusív bemélyedése a hangot nagyon jól vezeti. A templom falán márványtábla állít emléket tudós plébánosának, a Tudományos Gyűjteményben publikáló Plander Ferencnek, aki 1838-ban először közölt részletes leírást a vidékről Göcsej esmérete címmel.

Ortaháza 153 lakosú község a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ vasútvonal mentén, Lentitől 13 kilométerre, keletre fekszik. E falunév későn, 1773-ban tűnik fel, mert csak 1695-ben történt meg a betelepítése. Az Orta- előtag személynév, jelentése: irtó, erdőirtó. Az utótag a birtokos személyjellel ellátott ház jelentése pedig lakóhely, otthon.

Páka 1299 lakosú község a 23-as/Rédics-Zalaegerszeg/ és a 305-ös/Csömödér-Kistolmács/ vasútvonalak mentén, Lentitől 10 kilométerre, keletre fekszik. Tény, hogy a mai Alsó-Válickának a középkorban Páka volt a neve, és ez a víznév vonódott át a torkolatánál lévő településre (1121/1420: minor Paca), tehát magyar helységnév.
A község híres szülötte Öveges József fizikus, piarista tanár.
A római katolikus templom műemlék jellegű.

Pórszombat 373 lakosú község Zalalövőtől 17 kilométerre, délre fekszik. A Pór “paraszt” jelentésű személynév már a település első írásos említésekor, 1425-ben ott található a néven: Porzombathia. Az utótag a Nagyszombat, Rimaszombat, stb. féle nevekkel együtt arra utal, hogy a heti piacot vagy vásárt szombaton tartották, miután Szent László király megtiltotta a vasárnapi vásározást, piacozást.

Pördefölde 65 lakosú község Lentitől 21 kilométerre, délkeletre fekszik. Perdefeld nevének első említése 1389-ben keletkezett oklevélen található. Előtagja egy Pörde, Pörgye személynév, utótagja pedig a föld főnév, birtokos személyjeles alakja. Ebben a szerkezetben arra utal, hogy ki volt az a lakos, akiről elnevezték a környékbeliek ezt a települést.
Itt született Márfi Gyula jelenlegi veszprémi érsek.

Pusztaapáti 43 lakosú község Zalalövőtől 25 kilométerre, délre fekszik. 1412: Apathi. A név arra utal, hogy ez a falu valamikor, valamelyik apátságé volt. 1773-ban tűnik fel a település jelzője: Puszta /apáti/, amely a török alatti elpusztásodásra utal. 1934-ben épült vadászkúria ad szállást az ideérkező vadászoknak. A környező erdők gazdag vadállománya (őz, szarvas, vaddisznó) miatt gyakori a vendég, akiket meleg vendégszeretettel fogadnak a falu lakói.

Ramocsa 38 lakosú község Őriszentpétertől 13 kilométerre, délre fekszik. A település neve először 1378-ban bukkant fel: Ramacha. A településen élő két felekezet, a katolikus és a reformátusok békés együttélését szimbolizálja az 1993-ban épített harangláb, melynek tetején mind a kereszt, mind pedig a csillag megtalálható.

Rédics 1005 lakosú határnagyközség, Lentitől nyugatra, 4 kilométerre a 75-ös és 86-os főközlekedési utak találkozásánál, valamint a 23-as/Rédics- Zalaegerszeg/ vasútvonal mentén fekszik. A helység a szlovén-magyar határ legjelentősebb határállomása. Első említése 1236-ban: Radicypotaka.

Resznek 350 lakosú község Lentitől 9 kilométerre, északnyugatra fekszik. Első említése 1282-ben: Reznuc szláv eredetű, és mint helységnév megvan a szerb-horvátban is Resnik alakban. A termelőszövetkezet nem bomlott fel a rendszerváltás idején, a falu és a környező települések egyik legnagyobb foglalkoztatója ma is, a falusi életközösség pozitív példájaként.
A Petőfi utcában található az 1770 táján épült műemlék jellegű kastély, amely felújításra szorul.

Szécsisziget 277 lakosú község Lentitől délre, 10 kilométerre fekszik. A település neve 1403/1460-ban: Zigeth. A Kerka szigete volt. A birtokot, ahol a falu fekszik, Zsigmond király 1403-ban Szécsi Miklósnak adományozta.
A római katolikus temploma a 1760 körül épült, barokk stílusban.
A Mánoki-kápolna a XIII. század második feléből való, 1794-ben állították helyre.
Andrássy-Szapáry kastélya jelenleg üresen áll.

Szentgyörgyvölgy 474 lakosú hetési határközség, Lentitől 17 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1326-ban: Scentgyurgy. 1441: Zenthgywrgwelge. A falu a templom titulusáról kapta a nevét, amely mai is Szent György. A reformáció idején a falu teljes lélekszámban kálvinista lett, 1717-ben azonban már két katolikus család is lakta. 1787-ben épült református temploma a régi életmód hű tükre: belseje téglapadozatos, kékre festett famennyezete, karzata helybéli asztalosok munkája. A faluban ma is él a fazekasmesterség.

Szentpéterfölde 158 lakosú község Lentitől kelet-délkeletre, 25 kilométerre fekszik. Első említése 1389-ben: Zenthpeterfölde.

Szíjártóháza 44 lakosú határközség Lentitől 12 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1389-ben: Zyugyarthuohaza, megy feltehetően a szijgyártó foglalkozásnév és a lakóhelye, otthona jelentésű -háza összetétele.

Szilvágy 240 lakosú község Lentitől 19 kilométerre, északkeletre fekszik. Első írásos említése 1343-ban: Ozyagh. 1773-ban már Szilvágy szerepel.
Római katolikus haranglába a XIX. század első felében épült, előtte fakereszt pléh korpusszal.

Tormafölde 437 lakosú község Lentitől 14 kilométerre, délre fekszik. 1387-ben: Tormafeuld, 1403-ban: Tormafelde. Egy Torma nevű birtokosról kapta a nevét. A szlovén határhoz közeli településen nemzetközi moto-cross versenyeket is rendeznek. A vétyemi ősbükkös, a vadban gazdag erdők, a népi kismesterségek (kádár, fafaragó) képviselői, valamint a jó minőségű szőlőt termelő és bort előállító lakosság várja az idelátogatókat.

Tornyiszentmiklós 688 lakosú határközség, Lentitől 14 kilométerre, délre fekszik. A Zala megye dél-nyugati sarkában fekvő falu említése 1281-ben: Tornyzenthmyklos . 1992 óta kétoldalú /magyar-szlovén/ határátkelő működik Tornyi és a szlovéniai Pince között.
A Szent Miklós római katolikus temploma barokk stílusban épült 1760-ban. Hajójában Cymbal-freskók tekinthetők meg.
A helytörténeti múzeumában a környéket mutatja be.

Zalabaksa 696 lakosú község a 86-os főközlekedési út mentén, Lentitől északra, 10 kilométerre fekszik.
Római katolikus temploma 1988-92 között modern stílusban épült fel. Kósa Annus sírja a temetőben található. Az 1920-as években keletkezett népballada Kósa Annus módos parasztlány és Bíró Pál szegény parasztfiú 1921-beli szerelmi tragédiájáról

Zalaszombatfa 60 lakosú hetési határközség Lentitől északnyugatra, 14 kilométerre fekszik. 1335-ben: Zombothfuolde, 1598-ban: Zombat falua, 1696-ban: Szombatfa, 1898-ban: Zalaszombatfa. Egy Szombat személynevű itteni föltehetően első birtokosra utal, annak a földjére, házára. A Zala- előtag különböztette meg a mai Burgenlandban lévő Szombatfa-tól. /Ma Sumetondorf/.
A híres hetési szőttes készítése a régmúltra tekint vissza. Jelenleg a Petőfi úton lakó Fehér Etelka otthonában sző még. A másik néprajzi érdekessége a hetési falunak a fumu, a baba alakú lakodalmi kalács.

Zebecke 96 lakosú község Lentitől 17 kilométerre, keletre fekszik. Említése 1328-ban: Zebuske, 1349-ben: Sebecke, 1773-ban: Zebecke. A Göcseji Múzeumban állandó kiállításon bemutatott Zebecke-makett néprajzi és építészeti szempontból Zalában egyedülállónak tekinthető.